Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
Papíron nulla T Nehéz az öregnek a frissei eljárni, s a bölcs figyelmeztetést nemcsak személyekre, hanem tárgyakra is kiterjeszthetjük, mint igazat. Hi- i szén természetes, ami felett j eljárt az idő, az viseli ennek nyomát, a gép, a berendezés többféle formában elavult; pénzügyileg, műszakilag, ténylegesen. Tavaly az iparban kilenc százalékkal gva- rapotott az állóeszközállomány, s a népgazdaság szocialista szektorában az ösz- szes gépi beruházások értéke 71 milliárd forintot tett ki. Szükségszerűen hódít az új technika, s nemcsak a rendelkezésre álló munkaerő apadása játszik ebben közre, hanem a megoldandó termelési feladatok tömege, bonyolultsága úgyszintén. A technikai eszköztár gazdagodásának léptékét megadják a következők: a termelő állóesz- kö kökből a gépek, berendezések, felszerelések bruttó értéke az iparban 144 milliárd forint volt 1970-ben, s 231 milliárd 1976-ban, a nettó érték pedig 86, illetve 150 milliárd. Az 1977. január elsejei állapot szerint az ipar összes állóeszközeinek nettó értéke a bruttó érték 68,5 százalékát tette ki. KTST’ORfTJA A KORS'íEltÜT i Egyszerűbben, köznapi észjárásunknak megfelelőbben fogalmazva: minden holmink kopik, elavul, tavalyi kabátunk nem ér ma annyit, mint amennyiért újonnan vásároltuk. Azért, mert használtuk közben, óvott a hidegtől, az esőtől, szolgált tehát bennünket, bár igaz, akkor sem őrizte volna meg eredeti értékét, ha a szekrényben pihen, mivel más fazon lett a divat, könnyebb tetszetősebb kelme az alapanyag. Végül annyira ódivatúvá, vagy kopottá lesz ez a kabát, hogy nem érdemes tovább őrjzniL mert csak a helyet foglalja, újat kell tehát vennünk, s a régit kiselejtezzük. Fölhagyva a hasonlattal: nem könnyű valóságos és tiszta képet alkotni az állóeszközök ilyesfajta elértéktelenedéséről — mert például a többszöri újraértékelés ismétlődően módosította az arányokat —, az azonban bizonyos, az elavult gép kölönc az ipar nyakán. Az ilyen berendezések karbantartási, felújítási költségei egyre nagyobbak. Az sem mellékes, az elavult, s mégis tovább használt géo leköti a munkaerőt, elfoglalja a termelőhelyet, azaz elvoní a mindezeket a korszerűbbtől, tartósan rögzíti az elavult technikát, technológiát, terméket. Ennek ismeretében már súlyának megfelelően értékelhetjük azt a tényt, hogy az inarban a leírt, azaz — elsősorban pénzügyileg, ám sokszor műszakilag is — elavult, de még mindig működtetett gépek aránya a teljes gépállomány 16—18 százalékára tehető. LASSÚ A SELEJTEZÉS Több mint kétszázezer gép és berendezés működik egyetlen ágazatban, a gépiparban. Miközben évente nyolc-tíz százalékkal növekszik a gépek, gépi berendezések értéke a fejlesztések következtében, a selejtezés V— tehát az eszközök végleges kivonása a termelésből — mindössze a teljes állomány nem egészen egy százalékát teszi ki. Ilyen értelemben is nagy különbségek lelhetők az ipar egyes területei között, mert volt. ahol pótlás, fejlesztés alig történt, miközben a meglevő eszközök egyre öregebbek, azaz elhasználtab- bak lettek. így például a malomiparban a gépek, épületek 60—63 százalékát minősítik elavultnak a szakág irányítói, a vegyiparban viszont — ahol jelentős beruházásokra került és kerül sor — ennek negyedét sem teszi ki ez az arány. Szándékosan húzunk új meg új vonásokat az amúgy is sokféle alakzatot magába foglaló képen, s nemcsak azért, hogy az ábrázolandó helyzet bonyolultságát fejezzük ki, hanem azért is, hogy óvjuk és óvakodjunk az elsietett általánosításoktól. Mert igaz, a nyilvántartásban nul’a értékkel szereplő eszközök egy része csupán teher, mindenféle haszon nélkül, de vannak esetek, amikor — s ez bizonyos fokig ellentmondás, a szabályozás-ösztönzés kettősének tökéletlenségére utal — nagyon is gazdaságosán hasznainatók. Egyrészt azért, mert amit papíron nullára leírtak, annak a valóságban még lehet értéke, másrészt mert az adott termelési folyamatban az ilyen eszköz meg megfelel a veie szemoen támasztott követelményeknek. Szó sincs tehát arról, minden nullára értekeit gépét és berendezést mindenütt azonnal ki kellene lökni. Sokkal inkább azt szükséges aláhúznunk, hogy ott gond ezeknek az eszközöknek a megléte, ahol akadályozzák a kívánatos fejlesztést, ahol meggátolják a hatékonyabb munkát. Átörökítik az elmaradottságot Az elavult gépen készülő termék műszaki, használati értéke sem lehet magas, azaz átörökítik az ilyen eszközok a technológiai igénytelenséget, szinte automatikusan kialakítva az áru versenyképtelenségét! Nem csekély veszteség az átlagosnál sűrűbb javítgatások költsége, az elavult eszközök állásidejének magas aránya, mégis, az igazán nagy kár az előbbi mondatba foglalt tény, a megmerevedett, a változásoktól elmaradó technika technológia, termék. A papíron nulla így válik kiindulópontjává a gyakorlatban! sok milliárdos eredménycsökkenésnek. Lázár Gábor Takarékszövetkezet Lőrinciben Eredményes volt a hatvani' közoonlosílás Egy esztendeje sincs, hogy a városban megkezdte munkáját a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet, kilenc település összevont pénzintézete. Az eltelt időszak azonban beigazolta a várakozást. A területen tizennégyezerre növekedett a részjegyiulajdo- nosok száma, s az induló 158 millió forintról ez év novemberére 190 millióra ugrott a betétállomány. Mindez lehetővé tette a nagyobb mérvű hitelfolyósítást a város és a községek lakosságának körében. Ennek következtében pillanatnyilag csaknem hétezren hitelpartnerei a takarékszövetkezetnek, s a részükre biztosított hitelösszeg meghaladta a 45 millió forintot. Ez egy esztendő múltán 20 millió forintos hitelnövekedést jelent. — Az elkövetkező 1978-as esztendő további erőgyarapodást ígér pénzintézetünk életében — mondotta a téma kapcsán Herczeg Alajos, a takarékszövetkezet vezetője. — Lőrinci nagyközség tanácsvezetése megfelelő épületrészt ajánlott fel az Anna-bisztró szomszédságában, mi ezt tataroztad uk, berendezzük, s remélhetőleg február elsejével a tizedik településen is hatékony munkát végezhet a pénzintézet. Ahogy későbbiek során hallottuk, Lőrinci belépésével jelentősen megnő a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet területe, növekszik a különböző pénzügyietek iránti érdeklődés. Ez érthető, mert a nagyközségnek — beleszámítva Petőfibányát, Selypet, Zagyvaszántót — tizenhárom- ezer lakosa van. A szervező munka mind a négy helyen már meg is kezdődött. A takarékszövetkezet vezetősége fébruárig 1500 új tagra számít, a részjegyalap 300 ezer forint értékű növekedésével együtt. Az egészséges táplálkozásért is Kevesebb zsír, szalonna, több értékes Ms Milyen teljesítményét vizsgálhatják egy sertésnek? — ötlött fel bennem a kérdés, amikor az atkári út mentén megláttam a táblát: Sertés Teijesítményvizsgáló Állomás. Szmatona Bertalan főállattenyésztő magyarázata már sokkal egyértelműbb, volt. — Állomásunkon azt vizsgáljuk, hogy miként lehet Csökkenteni a sertéshizlalás során a hús zsírtartalmát, a szalonna, a háj mennyiségét. Tesszük ezt egy olyan rendszerben. hogy az egyes gazdaságok törzskönyvezett sertés- állományából kiválasztunk néhány darabot, amit mi magunk meghatározott takarmányozási és egészségügyi feltételek között hizlalunk fel, s utána saját vágóhidunkon végezzük el a szükséges méréseket. Ily módon segítséget, tanácsokat tudunk adni a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, hogy a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező szülők utódait hizlalják a továbbiakban — mondja a főáilattenyésztő. Iiárom az országban Három ilyen állomás működik az országban: Kecskeméten, Kaposvárott és itt, Atkáron. a Tabi-kastélyban. Ez utóbbihoz Heves mellett öt megye gazdaságai tartoznak, de gyakran vállalják a Dunántúl egy-egy szövetkezedének vizsgálatait is. A munka 71-ben kezdődött, s azóta is abban az öt hízóistállóban nevelik az állatokat, melyek a kastély mögött sorakoznak az udvaron. A rendkívül korszerű, teljesen gépesített épületekben alig látni gondozókat. Ennek ellenére mindenütt tisztaság, jóllakott állatok látványa fogadja az ideérkezőt. — Szükség is van a tisztaságra — mondja Szmatona Bertalan. — Ha egy állat valamilyen betegséget behozna, szinte egész évi munkánk veszendőbe menne, mivel olyankor már nem lehet a járványt megállítani. Éppen ezért már a hizlalás megkezdése előtt alapos orvosi vizsgálatnak vetünk alá minden sertést, amit egy kéthetes karantén követ. Ennek köszönhető, hogy fennállásunk óta még nem volt fertőzés, vagy járványos betegség a telepen. — Különösen érthető ez akkor — folytatja —, amikor évente 1300—1400 állatot hizlalunk. Általában 100—110 napot tölt az állomáson egy- egy sertés, s természetesen ez idő alatt vizsgáljuk súly- gyarapodásukat, fejlődésüket. A hagyományos mérések mellett ultrahanggal is próbáljuk megállapítani, hogy egy bizonyos időegység alatt mennyi az állatok szalonnagyarapodása Értékes, túlnyomórészt holland, dán, észt fajtákat vizsgálunk a telepen. A hizlalás befejezése után pedig öt teljesítmény alapján pontozzuk az állatokat. Nézzük, hogy egy kilogramm súlygyarapodáshoz mennyi takarmányt kíván az állat. Vizsgáljuk a napi súly- gyarapodást, a szalonna, háj vastagságát, százalékát, az értékes húsok — a sonka, tarja, lapocka, karaj — arányát és a hús minőségét A szerzett pontszámok alapján kiválóra, jóra, megfelelőre, illetve nem megfelelőre értékeljük az állatokat, és ennek ismeretében javasoljuk a továbbtenyésztésü- ket. Nem mindegy ugyanis, a gazdaságoknak, hogy miként és mely egyedek tarthatók a leggazdaságosabban, a termelés szempontjából pedig, hogy az általuk felnevelt állatok menynyi hasznot hoznak, hogy értékes, jó minőségű hús kerül-e a húsiparhoz. Természetesen a helyes, kevésbé zsíros táplálkozás sem utolsó szempont. Bár meglepő, de a szolgáltatást végző állomás — mely az Országos Állattenyésztési Felügyelőséghez tartozik — önállóan gazdálkodó egység. Erről már Török Pálné főkönyvelővel beszélgetünk. Nem az árbevétel fontos — Akadtak olyánok is, akik még az állomás létjogosultságát is megkérdőjelezték. Hogy mennyire fontos a mi munkánk, ez abból is kitűnik, hogy míg 71-ben átlagosan tíznaponként mintegy 60 dekát híztak az állatok, addig ma már 90-et. Ez is annak az eredménye, hogy szaktanácsadásunk alapján a gazdaságok igyekeznek szelektálni és csak a kedvező tulajdonságokkal rendelkező szülőállatokat szaporítják tovább. De sorolhatnánk még a példákat. A lényeg az. hogy a több mint hatmillió forintos árbevétel, amivel az idei évet zárjuk, valójában nem tükrözője munkánk eredményességének. Olyannyira, hogy ebben benne van az egymillió forintos állami támogatás is. Szükségünk is van a pénzre, hiszen elég magasak a kiadásaink. Sok pénzt visz el a szállítás, mivel Szalkszentmártonból a felügyelőség központi keverőüzeméből kapjuk a tápot. Az ország minden ilyen jellegű állomása egységesített sertéstáppal eteti az állatokat. Mi magunk sem értjük egészen, hogy ha ezek a keveréktakarmányok pontos leírás, azonos technológia szerint készülnek, akkor miért nem vásárolhatjuk meg itt. Gyöngyösön ezt. A gabonaforgalmi még ki is szállítaná. Ennek ellenére évente mintegy 700 ezer forintos nyereséget könyvelhetünk el magunknak, amit elsősorban tanulmányutak szervezésére fordítunk a szokásos részesedés kifizetése mellett. Szeretnénk ugyanis, ha nemcsak irányító, de fizikai dolgozóink, az állatok gondozói is minél több, minél korszerűbb szakismeretre tennének szert, hogy a jövőben még eredményesebben, hasznosabban láthassuk el e gazdaságilag fontos szolgáltatást. Valóban fontos szolgáltatás. Munkájukon is múlik — s ez nem túlzás —, hogy állattenyésztésünk. s ezen belül is a sertéshizlalás milyen úton halad tovább, hogyan javul a húsellátás, és miként felel meg a mezőgazdaság a hazai és a nemzetközi követelményeknek. Cziráki Péter Éjszakai műszak a Mátravidéki Cukorgyárban Ez évben negyvenezer vagon cukorrépát dolgoznak fel a Máividék- Cukor"-várhan. A három műszakos, „nonstop” munka során az éjszakások különösen nehéz körülmények között állnak helyt: 40 fok feletti melegben, sűrű, nehéz levegőben dolgoznak, s ennek eredményeként a hatvani gyárban egy műszak 12 vagon cukrot állít elő. A zavartalan munka felett különleges technikai csoportok őrködnek, de még így is sokan végeznek nehéz fizikai munkát. Fotósunk az éjszakai műszak kezdetén látogatott el a cukorgyárba. Első felvételén a központi irányító. A második kép: Kiss László műszakvezető munkakezdés előtt eligazítást tart a csoportvezetőknek. (Fotó: Szabó Sándor) Tizenegymillió külföldi Magyarországon —Négymillió magyar külföldön Idegenforgalmi gyorsjelentés Több külföldi látogatott az idén október végéig hazánkba, mint az ország lakosainak száma — több mint 11 millióan lépték át ez idő alatt határainkat. Az Országos Idegenforgalmi Tanács most elkészült gyorsmérlege szerint a tíz hónap alatt 25 százalékkal — mintegy 2,2 millióval — több külföldi érkezett hazánkba, mint az elmúlt év azonos időszakában. A külföldiek közül hat és fél millióan' turistaként léptek az országba, vagyis — az átutazókkal és kirándulókkal szemben — hosszabb, rövi- debb időt nálunk töltöttek. A szocialista országokból 5 millió 654 ezren érkeztek, 36 százalékkal többen, mint tavaly, a tőkés országokból viszonylag mérsékelt a növekedés üteme, mindössze 6 százalék. A turisták összes er 40 millió 'éjszakát töltöttek e hazánkban, 17 százalékkal, 5 millióval többet, az elmúlt évinél. A magyar lakosság is kivette részét az idegenforgalomból, tíz hónap alatt csaknem 4 millióan utaztak külföldre, 625 ezerrel többen, mint tavaly. Hárommillió 656 ezren á szocialista országokat választották úticélul, 293 ezren pedig a tőkés országokat keresték fel. A nemzetközi idegenforgalomból származó devizabevételek összességében megközelítették a 4,7 milliárd forintot — ez 15 százalékos növekedést jelent, az idegenforgalmi kiadások összege pedig 2,8 milliárd forint, 20 százalékkal több, mint ?7 elmúlt évben. (MTI) SÉMMQ 1977. űeceaiuer csütörtök
