Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

Bemutattuk FOHY OTTÓ báhtilmrenuezőt „Tíz ujjad begyének mozdu'atai” — Véletlenül lettem báb- filmes — mondja Foky Ottó bábfilmrendező — pedago- guscsaládból származom, ná­lunk mindenki tanított. Egy Zala megyei kis faluból jöt­tem. Sárhidáról. — Hogy kezdte el felnőtt életét? — Alaptermészetem örö­met keresni és szerezni. El­végeztem a tanítóképzőt, ta­nítani akartam. Nem tudtam elhelyezkedni ezért a Rug- gyantaárugyárban segédmun­kás lettem Aztán váratlanul megjött a kinevezésem a Szentendrei úti általános is­kolába. Szerettem a gyereke­ket Két évi tanulás után azért hagytam félbe a pályát Tele voltam ellentmondások­kal. Az órákon keveset be­széltem és sokat rajzoltam. Mindig is szerettem rajzolni, de állítom, hogy nem gyer­mekkorom óta. Valaki azt tanácsolta, menjek a főisko­lára. Jelentkeztem az Ipar- művészeti Főiskolára. Raj­zom csak az volt. ami még a tanítóképzőből maradt: „raj­zolj le egy mesét 4 képben”. Ezt vittem magammal, azzal a meggyőződéssel, hogy úgy­is kidobnak. Ám a vizsgabi­zottság egyik tagja csak eny- nyit mondott: „Teátrális be­állítottságú képek, remek színpados lesz". Fogalmam se volt róla, mi az. — A főiskolai évek? Meg kellett dolgoznom a megélhetésért, apám már meghalt. Grafikusoknál Bá­mészkodtam. A festéshez szükséges ecseteket, tövig el- kopottan egyik tanáromtól kaptam. 1956-ban diplomáz­tam, báb és díszlettervező szakon. Speciális szakként vettem fel a báb szakot. Ez is, mint minden az életem­ben, a véletlenen múlott A Csehszlovák Kultúrában egyik este végignéztem J. Trinka bábfilmjeit. „Ez kell nekem!” Attól kezdve tud­tam. hogy mit akarok. Vala­hogy elkezdődött. A főisko­lán Varga Mátyás tanárom­nak mondtam el, hogy bábot szeretnék csinálni. Eljártam a Bábszínházba. A magam erejéből is összeszedtem any- nyit amennyi tellett. A fő­iskola után, amikor végez­tem, a Pannónia Filmstúdió­ba és a Televízióhoz adtam be kérelmemet. A Tv-ből ki­rúgtak és ez is szerencse volt (Igaz, hogy akkor ma a tele­vízióban lenne bábozás.) így kerültem a filmgyárba. — Az első filmje? — Móra Ferenc egyik írá­sából A Didergő király bána­tából készült az első animá­ciós filmem. Pár hónap múl­va kiküldtek Prágába J. Trinkához. Az igazgatóm megkérdezte tőlem, amikor behívatott hogy nincs-e jobb kabátom, mert csak egy va­cak lódén volt rajtam. Pénzt kaptam tőle Boldog voltam, mert vettem egy csodálatos kabátot és bekerültem J. Trin­ka prágai stúdiójába, ahol sok szépet tanultam három hónapon át, és feltöltődve ér­keztem haza. Trinkát ma sem tudom feledni, nehéz felnő ni a nagy egyéniségek mellett. Sokáig nem tudtam levetkőz­ni stílusát, de igyekeztem ki­alakítani az enyémet. — Melyik volt az első jó filmje? — A Siker. Akkór már ma­gamnak kezdtem tervezni. — Tehát filmrendező lett? —• Igen, de véletlenül. So­hasem gondoltam arra. hogy rendező is lehetek. (Egyéb­ként nem is szeretem, ha így szólítanak.) Ez is véletlen műve volt. Megcsináltam éle­tem első reklámíilmjét, a Kis KISS DÉNES: CSING HZ IDŐ Cseng az idő vastömören •ha szívemet nekiverem Harangozok kalimpálva zeng a lélek gótikája Pillanat mint rugó pattan csak a múlás halhatatlan Részeimet raknám össze napfény kalapálta őszbe Téli szelek szerte fújnak ősi emlék minden új nap Perc-pörölyök fénylő érce ver homlokom üllőjére Lángból virág örökzöldön Idő engedj most örülnöm Szeretetem szé'kiáltom Kaiácsony van ma karácsony! LÁZÁR TIBOR: fiz én karácsonyom Szárnya női a vizeknek pántlikát kötnek égre embereknek elmennek délre fagyot hagynak a szakállas gyapjas angyaloknak jégbe dermed a hullám-mozdulat csillagok jelére Messiás mutat göröngyös kerékpárutat szégyellik meztelenségüket a fák szemérme ién szelek simogatják tétova szűzlány lépteik valahol jászolát vetik a megesett — anyájú Krisztusoknak Ez a születés nem titok többé vei! a délutáni aímaiUat tiszta szikrázó kánya-károgása szobám bokrai közti bú jócska-játék mert így talán megszületik békém I­Munka közben Bencét a mosóporral, és rá­jöttem bizonyos ízekre. Ez­után kaptam egy szinopszist . a Sikerhez. Sikeresen meg­csináltam, bár nem volt iga­zán jó film. Bábokat és gye­rekeket kombináltam a film­ben, ez volt benne a jó. Ezzel a kombinációs megoldással azóta is próbálkoztam, de a falat még ma sem törtem át egészen. Később megcsinál­tam Az ezüstmajmot, A gyil­kosság nokedlivel-t, és a Bi­zonyos jóslatókat is. Mindig hármasban dolgoztunk Nepp Józseffel és Tóth Janóval. — Igazán nagy sikere volt u Babfilml — A Babfilm Nepp József ötlete volt. Egy nap megkér­dezte tőlem, hogy animál­tam-e már babokat. (Húsz éve ő Írja a forgatókönyvei­met.) Komolytalannak tar­tottam a kérdést. A film azonban elkészült, és nagy fegyverténye lett a stúdiónak, nagydíjat kapott. — Mennyiben játék a báb- filmezés? Van a bábfilmes­nek ars poeticája? —. Aki ebben a szakmában nem tud játszani, nevetni és feloldódni, az nem jó báb- filmesnek. Én mindig ját­szom, de azért magammal szemben zord vagyok. A já­tékos jókedvnek szigorú fe­gyelemmel kell párosulnia. Ez a szakma nem a hiú em­bereké Itt nincs nagy-filmes nyüzsgés. Zárt, csöndes és sö­tét műteremben teljesen egyedül forgatok. Szégyellem magam Csak függöny mö­gött vagyok jó színész. ' Így szórakozom. Órákon át moz­gatok egy bábot. Én vagyok a filmszakma szerzetese. — Mégis miért vállalja? — Mert szeretem. A saját örömömre is csinálom. Szebb dolgot nem tudok elképzelni. A tíz ujjad begyének mozdu­latából egyszerre csak meg­mozdul valami a filmkockán. Csináltam már natur filmet, klasszikus bábot és eljutot­tam a tárgyanimációhoz. Na­gyon szerettem az első tárgy­filmem, az „Ellopták a vita­minomat". Jó pár díjat nyert ez a film, és kicsit fejembe szállt a siker. Nincs jobb ér­zés, mint tárgyakba érezni bele a karaktert. A tárgynak nincs keze és lába. Ösztönö­sen csinálom ezeket a filme-, bet. De nem volt mindig si­kerem Buktam én már ak­korát! (Annecyben). Kifütyül­tek. Rosszabb érzésem még nem volt az életben. Nem torpantott meg. Nagyon sze­retek élni, mosolyogni és ve­rekedni. — Nem szeretne „nagy fil­met" forgatni? — Már kérdezték tőlem, de nem sürgetem. Megvárom, amíg beérik a gyümölcs. Le­het, hogy a nagyon öreg bölcs beszél már belőlem? Mert ez még az álmom: egy egész es­tére szóló filmet forgatni, de nem bábokkal. Tárgyakkal! Széman Béla Hollywoodi recept szerint Egy bizonyos Robert Ja­mes iskolás kora óta igen szerette a kalandfilmeket. 25 éve-, korára végül úgy érez­te, hogy már önálló betörésre is képes. A szükséges kellékkel fél­szer he bet’ rt egy brooklyni bankba. Ahogy a filmekben szokták, kis cédulát nyújtott át a pénztárosnak: „Ide a pénzzel, vagy kereszíüllö- vöm”. A pénz+áros azonban ahelyett, hogy a pénzt nyúj­totta volna át, bekapcsolta a riasztót. Hamarosan egy újabb bankba sietett, de onnan is­mét csak pénz nélkül távo­zott. Ugyanez Ismétlődött meg egy harmadik bankban is. „Ilyen tevékeny detektív- film kedvelővel először talál­kozunk — közölték az új­ságírókkal a rendőrök. Har­minc perc alatt három betö­rési kísérlet! Ilyenre csak fa- natikusog képesek.” A nagy versengés Sokat utazgattam mostanában, bejár­tam az országot ke- resztül-kasul, sőt ka- sul-keresztül is. Sa­ját tapasztalásból akartam megyőző- dést szerezni annak a ma már közhely­számba menő meg­állapításnak az igaz­ságáról, amely sze­rint navjainkban egyre inkább eltű­nőben van a kü­lönbség város és fa­lu között. Nos, a ma­gam szemével lát­hattam, hogy úgy igaz minden, ahogy azt már annyian ál­lították. Kezdjük a ruház­kodással. Állítom, hogy a városi fia­talság semmiben sem marad el a fa­lusi fiatalok modern öltözködésétől. A fi­úk trapéznadrágja nemcsak a vidéki városokban, de már Budapesten is lega­lább annyira elter­jedt. mint falun és a tanyákon, összecsuk­ható esernyőt se lát­tam kevesebbet a városi nők kezében, mint a parasztlá­nyoknál. Az egyré- szes női fürdőruhák aránya a fővárosban is körülbelül úgy oszlik meg. mint a vidéki strandokon Lehet, hogy maxi- szoknyábán még van valamelyes lemara­dás a városi nők ter­hére. de ez nem olyan nagymérvű, hogy téves követkéz­Humor szolgálat Két rab beszélget a börtönben: — Te miért ülsz? — Én — én a verseny áldozata, vagyok. — Hogyhogy? — Pontosan ugyanolyan bankjegyet készítettem, mint a Nemzeti Bank! •k — Mondd meg. mit olvasol, és én megmondom, ki vagy. — Érdekes... Hát én Homéroszt, Ovidiust, Platánt ol­vasom. . . — Akkor hazug vagy! k Az ügyvédhez azzal a kéréssel fordul egy ügyfél, hogy legyen segítségére a válóperében. Az ügyvéd megkérdi: — Hány év óta nős? — Tíz év óta. — F,s csak most szánta rá magát, hogy hirtelen csak úgy elváljon? — Tud'a. ügyvéd úr, az elmúlt években semmi sem zavarta a boldogságunkat, tegnap óta azonban az életem valósággal elviselhetetlen lett! — De hát mi történt? — Hát az, hogy a feleségem visszatért hozzám! — Mondja, miért beszélt tegnap olyan sokat azokkal az unalmas emberekkel? — Mert attól féltem, hogy hallgatnom kell a fecsegé­süket. ★ — Pincér, már fél órája, hogy megrendeltem a teknős- béka-levest! — Igen, signor, de hát bizonyára isméri ezeknek az ál­latoknak a természetét! 1 . k Az asszony állandó fecsegésével zavarja a férjét. Végre észreveszi, hogy á férfi figyelmesen nézi. — Ugyan mit bámulsz rám? — kérdi. — Bocsáss meg, drágám, de arra gondoltam, hogy olyan szép vagy, ... amikor hallgatsz! egyenlőségjelet. Igaz, hogy a parasztifjú­ság valamivel hama­rabb fordított hátat az everybodynak és; tért. át országszerte; szinté egyik napról a másikra a shake-re. aki azonban figye­lemmel kiséri a vá-' rosi zenés szórakozó­helyek és házibulik' „táncrendjét", az nem táplálhat kételyt afelől, hogy itt is csak múló előnyről' van szó a falusiak \ részéről. A gyógyszerfo­gyasztás arányára ! vonatkozóan nincse- ' nek pontos adataim. A városi élet általá­ban maga után von ja a nagyobb mérvű • orvosságfogyasztást, de ezt a látszólagos többletet némiképp ellensúlyozza a fa­lusi lakosság előre­törése az altatók sze­désében. A mezőgaz­daság gépesítésével; ma már több idő jut alvásra, ezért a haj­nali felkelésre be- idegződött parasztság Tardyl és Éunoctin, szedésével szoktatja! hozzá magát a kora ‘ reggeli órák zavarta­lan átalvásához. Mindent egybevet­ve: ha a nagy ver­sengésben pillanat­nyilag még mutatko­zik is némi fölény a falu javára, megvan rá a kilátás, hogy a város előbb-utóbb behozza a lemaradá­sát Heves Ferenc tetéseket vonhas­sunk le belőle a fa­lu eleganciájának hegemóniáját illető­en. Az idei könyvhét tanulságai szerint a város és a falu ezen a téren is fej fej mellett végzett. Mert igaz ugyan, hogy a költészet és a tudo­mányos művek iránt faluhelyen lényege­sen nagyobb érdek­lődés nyilvánult meg, ugyanakkor azonban a széppróza a váro­sokban hódított meg több vevőt, s így a különbség kiegyenlí­tődött. Háztartási gépek­ből, mindenekelőtt frizsiderből. -villany- bojlerból és automa­ta mosógépből sok­kal több talál gaz­dára a falvakban, mint a városokban. De ez természetes is, hiszen faluhelyen nincs műjéggyártá s, nincsenek gőzfürdők és a Patyolat sem segíti ott a háziasz- szonyokat. A porszí­vó nagyobb kelendő­ségét is csak az in­dokolja, hogy a falu porosabb. Mindez te­hát csak látszatadat, ami önmagaoan még nem jelenti a falu kulturális igényének térhódítását a vá­rossal szemben. A több tévékészülék, modern bútor és személygépkocsi je­lentené azt, ezek vá­sárlásában viszont a városi lakosság sem­mivel sem maradt el a falu népe mögött. A feketekávé fo­gyasztásának mérté­két Illetően kifeje­zettén várospárti va­gyok. A legutóbbi időben már Budapes­ten is annyira meg­nőtt a kávéfogyasz­tás. hogy a falusi presszók legfeljebb csak az egyenlő aránnyal, de semnpi- esetre sem a fölé­nyükkel dicsekedhet­nek. A fiatalság tánc- kultúrája terén is meg lehet húzni az Szeladon Olvasóink közül a legfiata­labbak aligha ismerik a cím­beli szóalak fogalmi tartal­mát és használati értékét. Hogy ebben a közleményünk­ben mégis írunk róla, annak két oka is van Először azért, mert a nagy sikerű darab­ban, a Kaviárban is nyelvi szerephez jutott. A televízió közvetítése után egy kisebb társaság arról vi­tatkozott, van-e értelme, hogy a mai néző számára már is­meretlen szó is elhangozzék a darabban Majd később látni fogjuk: van, annál is inkább, mert a megnevezés­nek kort és környezetet festő ereje előtérbe kerül a darab szövegében. Másodszor azért írunk er­ről a névről, mert az Ady- évforduló alkalmából sok fia­tal is forgatja a költő verse­it. A Hideg május című, 1903- ból való költeményben kulcsszóként kapott szerepet szavunk: „Józan eszét tán most is elhajítja Mámoros éjjel egy-egy szeladon: — De mégis, mégis, nem lángolunk mint régen. Olyan ész nélkül, olyan szabadon.. Jelentéstartalmát és hasz­nálati értékét tekintve a szeladon ebbe a rokon értel­mű szósorba illeszkedik bele: érzelmes, epedő udvarló, be­hízelgő, mulattató gavallér; nők után szaladgáló piperkőc férfi, nőcsábász, szoknyava­dász stb. A szó életútja is nagyon „regényes”: D’Urfé francia iró szentimentális regénye epekedő szerelmes hősének nevéből köznevesült. A re­gény főszereplője: Celadon (ejtsd: Szeladon). Nem vélet­len az sem. hogy első versbeli szerepében ez a hangsor tu­lajdonnév} minőségét is je­lezve, nagybetűs írásformá­ban jelentkezett: „No, bolond Szeladon /Már ott a hurok nyakadon” (Szabó Endre: Farsangi komédia). — „Mi Szeladonok nagyra nőttünk / Egyéb malheur aligha éri” (Makai Emi!: Közös sors), A megnevezés századvégi szé­lesebb körű elterjedéséről árulkodik ez a versrészlet: „Szeme sugárját esdve lőtte ( Felém vagy kétszáz szeladon” (Ráski Ferenc: Egy bakfis báli levele) Heltai Jenő Dal a moziról című versében gu­nyorosan kedveskedő szere­pében tűnik fel a szeladon szóalak: „És azóta minden este / Berta és a szeladon. / Együtt ült a mozi melyén / A sötétben egy pádon”. Dr. Bakos József tísme/zi ^A^AAAAAAAA/VSA/WVyWVVWWWVVVWVWNA/VWWN^

Next

/
Oldalképek
Tartalom