Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-23 / 301. szám

Rejtett dollártartalék „Szükséges, hogy a nagy­üzemek a jövő évben nö­veljék a kukorica vetéste­rületét. . (MSZMP KB 1917. decem­ber 1-i határozatából) Régi hírnevéhez hűen is­mét becse, rangja lett a ku­koricának. Egyszerű dolog ez, nem kell különösebben ma­gyarázni, hogy mit jelent a búza mellett egész gazdasá­gunknak a kukoricatermelés. Az idei esztendőben is bebi­zonyosodott, hogy milyen előkelő helyet foglal el a vi­lágpiacon ez a fontos nyers­anyag és mennyire gazdasá­gos a termelése. Felsorolni sem könnyű, mi minden készül kukoricából, csak maradjunk a legismer­tebbeknél. Amellett, hogy emberi táplálék, nélkülözhe­tetlen takarmánynövény és az ipar is sokféle célra hasz­nosítja. Hazánkban például az állatok takarmányozása- hoz szükséges abrak több mint kétharmadát a kukorica adja, tehát az állattenyésztés fő kalóriaforrása. Hogy miért soroljuk ezeket? Tesszük azért, mert a kuko­rica, a búza mellett a jövő esztendőben is a legfontosabb növények egyike marad. Az MSZMP Központi Bizottságé, nak december 1-i határozata egyértelműen állást foglalt amellett, hogy jövőre nagy­üzemeink ésszerűen, a lehe­tőségeknek megfelelően nö­veljék a kukoricatermő terü­letet Szükséges ez a hazai ellátás további javítására, ugyanakkor a növekvő ex­portfeladatok teljesítésére is. A világpiaci helyzethez igazodva, tehát nagy szükség lesz 1978-ban is a kukoricára. A vetésterület növelése He­ves megye nagyüzemeinek is feladata. Most, amikor közös gazdaságaink a zárszámadás­ra készülődve a jövő évi ter­vek készítésén is fáradoznak, nem feledkezhetnek meg a Központi Bizottság, valamint az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának legutóbbi ülésén elfogadott határozatokról. Iránytű ez a jövő évi felada­tok tervezéséhez, az elvárá­sok valóra váltásához. Arról van szó ugyanis, hogy megyénkben az idei 32 ezer hektárnyi kukorica-ter­mőterületet gazdaságaink jö­vőre nyolc százalékkal növel­jék. Alapvetően nincs szük­ség a középtávú tervben meghatározott termelésszer­kezet változtatására, azonban az egyes növények, főleg a megye adottságainak megfe­lelő búza, cukorrépa, zöldség és takarmánynövények mel­lett — ésszerűen és arányo­san növeljék a kukorica ve­tésterületét. Ehhez természetesen szük­ség lesz a háztáji kukorica­termelés fokozására is, hi­szen a nagyüzemek adottsá­gaiknak megfelelően csak így vállalkozhatnak erre a fela­datra. A területnövelés azonban egymagában még nem művel „csodát”. Ehhez kell igazítani a gépesítést, a műszaki fejlesztést, az agro­technikát. valamint a minő­ségi vetőmagvak beszerzését. Ezekkel a feltételekkel jut­hatnak el oda gazdaságaink, hogv 1980-ig elérjék a kö- zéntávú tervben meghatáro­zott hektárankénti 50 mázsás termést. Ahhoz, hogy állami gazda­ságaink és termelőszövetke­zeteink jövőre a nagyobb fel­adatokat megvalósítsák, segí­tenek a termelési rendszerek. Szaktanácsokkal, technológi­ákkal támogatják az üzeme­ket munkájukban Fontos, hogy ezzel éljenek is a gaz­daságok és használják ki az élenjáró technikában rejlő lehetőségeket. Elismerésre méltó, hogy megyénkben is egyre nagyobb területen te­ret hódít a nádudvari rend­szer, amely a kukorica mel­lett a búzatermelést is ipar- szerűen végzi. Rajta kívül az andornaktá- lyai Egervölqye Termelőszö­vetkezet. valamint a Füzes, abonyi Állami Gazdaság jö­vőre is a bábolnai Inarszerű Kukoricatermelési Rendszer tagiakén* vesz részt a terme­lésben Örvendetesen több gazdaságunk: a pélyi. a tar- naörsi. az átánni. a besenyő­telki és a merőtárkánvi ter­melőszövetkezet 1978-ban már a Baiai Kukoricaterme­lési Rendszer útmutatásai alaoián termeli maid a ku­koricát óc a búzát is. A ba- jaiak főleg a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó szövetkezeteket segítik. Lesz tehát mit tenni álla­mi gazdaságainknak és szö­vetkezeteinknek most. a tervkész'tés ideién. hogy összhangban legyenek az or­szágos. illetve a megve’ és a helyi elkénzelásekkel. Ezút­tal a kukoricatermelés foko­zását tettük szóvá, amely ha nem is lesz könnyű feladat, de növeli maid az üzemek jövő évi jövedelmét, az or­szágnak pedig reitett dollár- tartalékot jelent. Érdemes ki­használni ezt is. hiszen segít a további előrelépésben ... Mentusz Károly Öntözés 700 hektáron A tiszai öntözőgazdaságok együttműködésének társulati tanácsülése megtárgyalta és jóváhagyta a kiskörei vízlép­cső öntözőrendszerére alapo­zott közös vállalkozás 1978. évi fejlesztési célkitűzéseit. A termékeny talajon gazdál­kodó tiszazugi nagyüzemek 1978-ban 700 hektáron ter­mesztenek öntözéssel fűszer- paprikát. A negyven év nem sorompó Hogyan élnek a bányász asszonyok? Ez esetben nem a bányász­feleségekről lesz szó, akikre egyébként mindig tisztelettel gondolok. Tisztelem, a férjü­ket mindennap kedves mo­sollyal munkába indító hő­sies bátorságukat. Azokról az asszonyokról lesz szó, akik naponta, igen nehéz fizikai munkában, a bányát szolgál­ják. Nem fejtőkalapáccsal a kezükben, de gépek mellett, villamos targoncákon, daru­kon, sokan közülük a sza­bad ég alatt, aszalóan me­leg nyári napokon és jeges teleken. A Mátraalji Szénbányák­nál 909 NÖ DOLGOZIK fizikai munkásként. Közülük száznegyvennégyen szak­munkások, zömük betanított munkás, segédmunkás. Eb­ből azután egyenesen követ­kezik, hogy bármennyire is érvényesül az egyenlő mun­káért egyenlő bért elve, a nők keresete jóval alacso­nyabb a férfiakénál. Ezért is született a határozat, 1400 forint alatt nem lehet fize­tés, — s ezt az összeget a következő évben tovább emelik. Nem könnyű a hely­zet, hiszen egész sor felold­hatatlannak látszó ellent­mondás nehezíti, hogy a bé­reket közelítsék, s még olvan probléma is van. hogy a fia­talabbak megelőzik kereset­ben is az idősebbeket. A bá­nya különböző üzemeinek vezetői naponta érezhetik ezt a problémát, — de önma­gukban megoldani nem tud­ják. A vállalat nődolgozóinak 37,6 százaléka harminc év alatti. 62.4 százalék harminc esztendő felett, s talán mon­dani sem kell, hogy a nyolc általános osztályt el nem végzett 294 nő zöme a har­minc éven felüliek közül ke­rül ki. így azután nem is ritkán fordul elő, hogy éppen magasabb végzettsége miatt, a fiatal bére maga­Nem foglalkozás <? hivatás Az út a Nyírségből vezetett idáig, pontosabban Egerig. S mint minden életút valame­lyik szakasza, természetesen csak izgalmas és érdekes le­het. Még akkor is, ha fiatal­emberről van szó, mert Illés Mihály rendőr főtörzsőrmes­ter azonnal kikérné magának ha valaki az alig betöltött negyven esztendejével a ma­gasabb korosztályt emlegetné. Találkozásunk, beszélgeté­sünk is cáfolta a négy X köré építhető általános vélemény- nyilvánítást. (E sorok írója például lelkileg így sóhajtott fel: szeretnék negyvenéves koromban én is ilyen fiatal lenni!...) Mindezekből kiderül, hogy egyrészt rendőrről, másrészt fiatal rendőrről esik szó az alábbiakban. Illés Mihály fő­törzsőrmester körzeti megbí­zott Egerben, a város dél­keleti részén. Kanyarodjunk vissza egy kissé a történet elejére. — Nyírábrányi vagyok, édesapám mezőgazdasági dol­gozó volt, s annak idején ter­mészetesnek látszott, hogy niagam is ezt a munkát foly­tatom. Jött azonban a bevo­nulás; a határőrségre kerül­tem, s annak idején, 1957-ben nem a legnyugalmasabb idő­szakot fogták ki a határőrök. Persze ma sem szanatórium, különösen a nyugati határ­nál. Mit mondjak: minden nehézségével együtt megsze­rettem ezt a szolgálatot, s ki­hatott a továbbiakra. Amikor leszereltem, a Füzesabonyi Állami Gazdasághoz kerül­tem, majd Poroszlóra. Itt is­merkedtem meg Tóth Gábor tizedes (ma már zászlós) kör­zeti megbízottal. Jó kapcso­latba kerültünk, sokat me­sélt a munkájáról, nekem meg egyre vonzóbbá vált a rendőri pálya. Jelentkeztem. Illés Mihályt fölvették a BM állományába. A megerő­sítő döntés nemcsak a „hiva­talos szerveken” múlott, ha­nem a menyasszonyon is, aki ma már feleség, s nagy­szerű támasz. — Füzesabonyban sétálgat­tunk, s jött szemben egy rendőr. Csak úgy megkérdez­tem a menyasszonyomat: mit szólna, ha nekem is ilyen ruhám lenne? A vála­sza megnyugtató volt, s már csak azért is örültem neki, mert a zsebemben lapult a „behívó”... 'Egerbe került, a járási-vá­rosi kaoitányságra, s mint mindenki, ő is végigjárta a szakma megismerésének út­ját. Járőr lett. s egy idősebb kollégáiéval indult az első szolgálatba. — Emlékezetes volt ez a nao, bár nem bizonvult fal- rengetőnek. Az állomáson néztünk körül, s amíg a kol­légám igazoltatott, én figvel- tem. azaz biztosítottam. Volt a váróteremben egv férfi, azt nem i gazolta+ta. én viszont ismertem, tudtam, hogv ér­demes őt is figyelemmel kí­sérni. Felhívtam rá a flgvel- met, és — elő is állítottuk, közveszélves muntakeríilés miatt. Akkor éreztem elő­ször, hogv az emberismeret milyen fontos a munkánk­hoz. És természetesen a kör- nvezetismeret is. Amikor, jó­val később körzeti megbízott lettem, sok hasznát vettem ezeknek a tanasztalatoknak. Ha rendőrrel beszélget az ember, természetesen azon­nal megkérdezi, hogv volt-e már izgalmas esete? Persze, hogy volt. nem is egv! Elme­séli, hogv egvszer ködös idő­ben keréknáron , haladt a Kertész utcán, s észrevett a járdán egy nagy szál deszkát cipelő, ráadásul ismerős, fér­fit. Ennek az ismeretségnek az illető nem örült. Amikor megállásra szólítottam fel, a férfi eldobta a pallót, és kést rántott a rendőrre. A kibiz­tosított pisztoly persze azon­nal más véleményre szorítot­ta az illetőt; segítségért kia­bálva elrohant. Nem sokkal később kézre került a veszé­lyes bűnöző, akit egyéb más bűncselekmények miatt az­tán elítélt a bíróság. — Ismeretlen számomra a feltételezett „szakmai beteg­ség”, hogy mindenkiben a rosszat, a gyanúsat keressem — mondja Illés Mihály. — De megmondom őszintén, hogy a bűnözőket nem tu­dom megérteni. Lehet velük emberként beszélni (ilyenfor­mán intézkedünk mindig), de kicsit ráiuk nagyobbrészt pe­dig a körülményekre, ame­lyek idesodorták, s hagyták, hogy idáig sodorhassák!, bi­zony haragszom. Azt is el kell mondanom, hogy nagy­mértékben tudok támaszkod­ni a becsületes, józan állam­polgárokra. Nem egvszer se­gítettek intézkedés közben, vagy hívták fel a figyelmemet, hol kell gyorsan rendet te­remteni. A körzetemben is­(Fotó: Perl Márton) mernek, s magam is szinte mindenkit ismerek. Ez jó alap a rendre vigyázó mun­kához. Ne hallgassuk el végül, hogy Illés Mihály több szak­mai jellegű iskola mellett el­végezte az öthónapos pártis­kolát is, s ő jelenleg a körze­ti megbízottak pártalapszer- vezetének a titkára. Szakmai és társadalmi munkáját elis­merik. Kétszer részesült so­ron kívüli előléptetésben, ki­tüntették, amikor a tizedik, eredményes szolgálati évét betöltötte, birtokosa a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatának, s nemré­giben e kitüntetés arany fo­kozatát is átvette Budaoes- ten, az Októberi Forradalom évfordulóján. — Nem foglalkozás ez, ha­nem hivatás — mondta Illés Mihály. — Úgy érzem, jól választottam, mintha világ életemben erre a pályára ké­szültem volna. Érzem a meg­becsülést, anyagilag és er­kölcsileg is, érzem a törő­dést, s tudom, mások is így vannak ezzel- Mi lehet akkor a célom ? Természete­sen az. hogy becsülettel to­vább folytatni azt, amit el­kezdtem. Hátai Gábor sabb lesz, mint a huzamos időn át ott dolgozó idősebb nőé. Ez azonban nem csu­pán a szénbányák vezetőinek jelent gondot, hanem más -ál- lalatoknak is, s így a megol­dást is valahol közösen kell megkeresni, számba véve azt, hogy a mai harminc —, de inkább negyven év feletti nők végig jóval hátrányo­sabb helyzetben éltek, s a fia­talok problémáinak megol­dása után sort kell keríteni az ő helyzetük, bérproblémá- juk megoldására is. Ám amit helyben meg le­het tenni, azt megteszik a vállalatok saját „törvényei”, a kollektív szerződés, az igaz­gatói utasítások mindig fi­gyelembe veszik a nők hely­zetét. Arra a szóra, „nőpolitika”, általában a következőkkel asszociálnak az emberek: gyes, iskolák, családterve­zés, esetleg óvoda, bölcsőde. Ám a nőpolitika gyakorlata ennél jóval több és széle­sebb. Több is kell, hogy le­gyen. Sok minden tartozik még ide. Hogy az általáno­sakkal kezdjük, mint minden gyárban, üzemben itt is probléma A GYERMEKEK ELHELYEZÉSE. Petőfibányán —, melynek szinte minden lakója a tröszt dolgozója — saját beruházás­sal óvodát bővítenék, s az óvodához konyhát, hogy a napközis korú gyerekek el­látása is megoldódjon. Az idén erre másfél milliónál többet költöttek, mire ké­szen lesz, négy és fél millió­ba kerül. 50 óvodásnak hely, háromszáz gyermeknek élel­mezés: ez a beruházás ered­ménye. Régi és visszatérő problé­ma az anyák több műszakja. Volt, ahol megoldották az­zal, hogy nőket nem oszta­nak be éjszakai műszakra. De például a Thorez külfej­tésen, ahol folyamatos az • üzem, egyszerűen elkerülhe­tetlen. Itt csak úgy lehetett valamit változtatni, hogy a gyermekes anyákat beleegye­zésükkel osztották csak be. Mivel itt kisebb keresetű nők dolgoznak, gyerekesek és sok közöttük az egyedülálló, ma­guk is szívesebben maradtak három műszakban, mert egy­szerűen kell az a 4—500 fo­rint is, amivel így többet ke­resnek. Azt viszont még en­nél a vállalatnál sem tud­ták megoldani, hogy ezt a kieső keresetet valahogy másképp pótolni lehessen. S ha már itt tartunk, sok a vállalatnál a több gyerme­kes és a gyermekeit egyedül nevelő anya. Érthető, hogy fokozott gonddal fordulnak feléjük. Ezek az asszonyok évente kétszer segélyt kap­nak a bevásárláshoz, általá­ban az iskolai év megkezdé­sekor és az év vége felé. Nem csupán nőpolitikái dolog, minden munkásra v<> natkoztatni kell, az egész­ségvédelmet. De vannak speciális helyzetek, amikor A NŐKET FOKOZOTTAN 1 KELL VÉDENI ártalmak ellen. Hogy ez is meglegyen, részben védőbe­rendezéseket szereltek fel, — például porelszívót a ház­gyárban, részben rendsze­resítették az egészségre ár­talmas helyeken dolgozók szűrővizsgálatát, hogy időben megelőzzék a nagyobb bajt. Biztosítani kell különösen a szabad ég alatt dolgozó nők egészségvédelmét, erre szolgálnak a védőételek, -ita­lok, -ruhák. Ezek használa­tát rendszeresen ellenőrzik is. S az egészség védelmét szolgálják a szakorvosi ren­delések, melyek óraszámát évről évre gyarapítják, ahogy az orvoslétszámot biztosíta­ni tudják hozzá. Mert sajnos ez is gond. Például Petófi- bányán gond az üzemorvosi, de még a körzeti orvosi állás betöltése is. A nővédelemhez tartozik a rákszűrő vizsgálat, melynek rendszerességét nagyon so­kan szorgalmazzák. Napirenden van itt is, mint mindenütt, a nők ta­nulása, vezetővé való neve­lése. Van eredmény, de a visszahúzó erők itt is mű­ködnek. Nehezebb egy nőno’s bebizonyítani rátermettségét. — Volt már rá példa, hogy a megüresedett vezetői posz­tot kívülről töltötték be, fér­fivel, — de van arra is pél­da, hogy a nők részéről is mutatkozik ellenállás. Vagy a vezetésre kiszemelt nő néni vállalja, vagy a vezetettek nem vállalják őt. Tanulnak az asszonyok, s érdekes mó­don alacsonyabb szinten ta­lán még többen, mint maga­sabb szinten. A negyvenöt éven felüliek meg szinte csak elvétve, mintegy maguk is „lehúzva a rolót” maguk előtt. INDOK AKAD bőségesen: ott-a család, a gyerek, helyenként már az unoka, a fáradtság, de a vég­eredmény azért ugyanaz ma­rad, aki nem tanul, az nem halad előbbre, az csak kese­rű szájjal nézi, bezzeg a fia­talok már előbbre vannak. Pedig valahol meg kellene törni a jeget, a negyven év még nem sorompói A közelmúltban két szin­ten is tárgyalták a vállalat­nál, hogyan alakul a nők bé­re, munkakörülményei, mit lehet és kell tenni. Állást fog­lalt az előrehaladás mellett a szakszervezeti aktívaülés, és a vállalati pártbizottság is. Van még tennivaló, de hogy azok mennyivel viszik előbb­re a dolgot, végső soron a nőkön múlik. Mert értük le­het hozni határozatokat, de nélkülük megvalósítani lehe­tetlen. Deák Rózsi Rendelet a szeszesital-értékesítés korlátozásáról Január 1-től a vendéglátó­ipari üzletekben — a szállo­dák éttermeinek kivételével — munkanapokon 9 óráig az egész országban tilos min­denfajta szeszárusitás. A vasút- és hajóállomások, au- tóbusz-pálvaudvarok bisztrói­ban, büféiben ezentúl egyál­talában nem hozható forga­lomba égetett szeszes ital. 1978. július 1-től megszünte­tik a kisebb palackos italok gyártását és üzleti árusítását. Ezek a legfontosabb előírá­sok a belkereskedelmi mi­niszter most kiadott rende­letében, amely a szeszesital- értékesítést tovább korlátoz­za. A rendelet az eddigi sza­bályozásokon túlmenően szű­kíti a szeszes italt árusító üz­letek körét, amennyiben elő­írja, hogy például a zöldség­gyümölcs üzletekből, a hús­boltokból mindennemű sze­szes italt száműzni kell Egyes üzlettípusokban csökkentik az árusítható italok fajtáját is. A vendéglátás önki- szolgáló éttermeiben csak sör, a tömegközlekedési eszközök mozgószolgálatában — távol­sági autóbuszon, a vonatok kosaras árusainál és büféi­ben — csak palackozott sör árusítható. Szigorítás az is, hogy a na­gyobb üzemek 200 méteres körzetén belül italbolt, kocs­ma, presszó, poharazó, ter­melői borkimérés nyitására nem adnak engedélyt, Sza­bályozza a rendelet a mező- gazdasági kistermelők — akik természetesen csak saját bo­rukat árusíthatják — értéke­sítési tevékenységét is. íHwüísm o 1977. december 23., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom