Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-22 / 300. szám
Múzeum Gyöngyösön Megőrzésre méltó idők Operettbemutató a Gárdonyi Géza Színházban A gyöngyösi Mátra Múzeum nem tartozik a régi intézmények sorába, hiszen csak nemrég emlékeztünk működése negyedszázados jubileumára. E huszonöt év során azonban oly hírnevet szerzett, amely vetekedhet nem egy a múzeumok szerveződésének klasszikus szakaszában. a múlt század utolsó évtizedeiben létrejött intézmény hírnevével. Rangját számos feltárás, gondos leletmentések, szervezett, eredményes gyűjtések, nagyszabású és sikeres kiállítások tudományos értékű kiadványok alapozták meg. A múzeumi műhelymunka kérdéseiről elveiről, távlati programjáról beszélgettünk dr. Nagy Gyula igazgatóval. — A gyöngyösi múzeum neve széles körben ismert, és nemcsak itthon, de határainkon túl is. Afrikától Amerikáig, Ausztráliáig érnek kapcsolataik szálai. Mi ennek az ismeretségnek a titka? — Nincs itt semmi titok! Munkánk sokrétű, szerteágazó, s éppen ezért igen feszített, ami tervszerűség, szervezettség, áldozatvállalás és helytállás nélkül nem teljesíthető. A folyamatos munka, sok-sok év hétköznapi, mindennapi erőfeszítései állnak mögöttünk. Legelőször is azt említeném: eljutottunk oda, hogy elnyertük, érezzük, sőt élvezzük a közvélemény megbecsülését. Az emberek magukénak érzik a múzeumot, elevenen él bennük a felelősség a megőrzésre méltó tárgyaiért, a múlt értékeinek megoltalmazására. Ha valahol a városban csatornázás, árokásás közben előkerül egy csontdarab, rozsdás szerszám, vagy holmi furcsa, érdekes tárgy — rögtön jelzik, szólnak, telefonoznak. De így van ez az egész járás területén is. önkéntes gyűjtőcsoportjaink, aktivistáink vannak megszámolatlanul, kiknek életkora kisiskolásoktól a nyugdíjasokig terjed. Igaz, sok még a gondunk, de elmondhatjuk, ilyen segítő társakkal most már képesek vagyunk szinte minden feladat ellátására. Megteremtődtek a körülmények és a feltételek a termékenyebb és hatásosabb múzeumi műhelymunkához, az alkotó tudományos tevékenységhez, s egyben a közvélemény, a köz- gondolkodás hatásosabb formálásához, a közművelődési feladatok igényesebb teljesítéséhez. Nem lenne haszontalan felsorolni értékes tárgyaink, emlékeink, leletanyagunk lajstromát, mert valójában még mindig kevesen tudják, milyen gazdagok vagyunk. Ebben nyilván adóssága van a múzeumnak. Ezért is használjuk ki, amennyire csak bírjuk, a propaganda lehetőségeit. Rendszeresen tartunk népszerűsítő, ismeretterjesztő előadásokat, szoros kapcsolatunk van az üzemek szocialista brigádjaival, az iskolák szakköreivel. Elértük azt, hogy a Mátra Múzeum meglátogatása most már az országjáró és idegenforgalmi programokban is szerepel. Külföldi kapcsolatainkról annyit, hogy huszonhét intézmény küldi el hozzánk rendszeresen kiadványait, amit természetesen viszonozunk. Jó együttműködést alakítottunk ki két szlovákiai múzeummal (Bártfa, Rozsnyó), amely a természettudoQMMsöz JÄ77. december 22., csüiörtök mányos gyűjtőterület kiszélesítését jelenti elsősorban — Miben látja a Mátra Múzeum további fejlődéséneic hatásosabb működtetésének lehetőségeit és irányát'. — Mi a múzeumban a további fejlődés feltételének a szakember- és helyiséggondok megoldását tekintjük. Ahhoz, hogy feszített munkánkat egészségesen tudjuk folytatni, igen szükséges mos' már a különböző területekről hiányzó szakemberek biztosítása. Nincs szakképzett történész-könyvtárosunk, közművelődési szakemberünk, preparátorunk, és teremőrök is kellenének. Ez évben több épületrészt, helyiséget visszakaptunk, ezek felújítása, rendbehozatala folyik. Nagyon bízunk abban, hogy az új művelődési házat megnyitják majd 1978- ban, s így az épületünkben immár két évtizede szorosko- dó és a fejlődésünket is nagyban akadályozó városijárási könyvtár elfoglalhatja a mostani művelődési házat. Ezzel teljessé válna az Orczy- kastély földszinti nyugati részének felszabadítása és a múzeumi munka szolgálatába való állítása. Számíthatunk végül arra, hogy múzeummá fejleszthetjük azt a Batthyány téri épületet, ahol 1945. előtt a gyöngyösi szociáldemokraták munkásegylete működött, s amely jelenleg még irodaház. Az épület megvásárlására ugyanis a megyei tanács 1,6 millió forintot biztosított. Itt helyezzük el munkásmozgalmi és várostörténeti gyűjteményünk anyagát. A kastélyban így növelhető lesz a kiállítási és raktári tér is. — Mit jelent a múzeum működésében a közművelődési feladatok megvalósítása? — A múzeumok közművelődési szerepének elemzésével, a feladatok ellátásával kapcsolatos módszerek keresésével sokat foglalkoztak a szakemberek. Több mint tíz év tapasztalatait vizsgálták és mérlegelték. Ennek a vizsgálódásnak nyomán rögzítette, szabta meg feladatainkat a közművelődési határozat. E feladatok megvalósítása múzeumunkban is központi kérdés. Arra törekszünk, hogy saját portánkon elsősorban kiállításainkkal szolgáljuk a közművelés ügyét. Évente 150 ezer látogató fordul meg nálunk. Nagyobb propagandával, rendszeres, időszakos és vándo- roltatott kiállításainkkal fokozni tudjuk a múzeumi látogatók számát. Hiteles, igaz, helyesén politizáló, s magas esztétikai szinten álló, ugyanakkor a legszélesebb rétegek számára közérthető, befogadható kiállításokat kell a növekvő számú és egyre igényesebb látogatóink elé tárni. Közművelődési feladataink elsősorban a tanulóifjúság és a munkásművelődés igényeihez kötődnek. Lehetőségeink kihasználásával arra törekszünk, hogy megszerettessük munkánkat, s ezen keresztül a múzeumunkat Ezek a lehetőségek: iskolai történelemórák, szakköri foglalkozások, szocialista brigádok találkozója a múzeum falai között, előadó- és kiállítótermekben. „Mindenki egy tárgyat a múzeumnak!” elnevezéssel gyűjtő- nozgalmat indítottunk el, abban a reményben, hogy egy mecénás sereget alakítsunk ki az intézmény körül. — Ügy tudom, elkészült a múzeum hosszabb távú fejlesztési koncepciója és munkaprogramja. Milyen elképzelések kaptak helyet ebben a több évre szóló munkatervben? És mindenekelőtt milyen feladatok megoldását tervezték 1978- ra? — Múzeumunk természettudományi jellegű, s így — egyéb gyűjtő és kutató tevékenység mellett — e szakterületen kell megoldania kiemelten koncentrált feladatokat. Legnagyobb horderejű programunk a 10 évre tervezett észak-magyarországi faunakutatáson belül a Mátra—Cserhát természeti képének vizsgálata, felmérése és feltérképezése. Szeretném megérni, hogy minden munkálkodásom gyümölcse beérjék, s ez a vadászati múzeum! Ugyanis Magyarországnak, a világ vadászati nagyhatalmának nincs vadászati múzeuma. A történeti anyag igen szétszórt, s egy- egy adalék mint természet- tudományi gyűjtemények része szerepel. Ezeket Gyöngyösre gyűjthetnénk, ahol a leggazdagabb és legegységesebb anyag található. Ha ez megvalósulna, még csodálatosabb értékkel, vonzó látványossággal gyarapodnék a város, a megye. Jól kiegészítené a holt anyagok együttesét egy élő múzeum, a Mátra nagyvad-állományának bemutatását szogláló létesítmény — a vadaskert. A Mátrai Üdülőterület Erdészeti Tájrendezési Programja már számolt is ezzel, a Vizeskeszö-völgyet vagy a Gazoskő alatti völgyek egyikét ajánlva. A múzeumi látogatás után ide kirándulhatnának az érdeklődők, hogy amit preparátumként láttak, azt magaslesekről élőben is megfigyelhessék, természetes környezetében. Korlátozott fokú bemutató területként szolgálhatna aztán a Domoszlón kialakított 112 hektáros muflontenyészkert is. 1978-ra nyolc nagyobb kiállítás megrendezését terveztük, s ebben minden szakterület képviselt. Új létesítményekkel is gyarapodik q múzeumi szervezet hálózata. Falumúzeumot, múzeumházat nyitnak meg Abasáron és Nagyrédén hol a megőrzésre méltó idők emlékei kapnak majd oltalmazó helyet. 1. — Szabad ez a hely? — Az öregember válla fölött gőzölgő levessel meg valamilyen húsétellel megrakott alumínium tálca imbolygott, amit egy svejcisapkás férfi egyensúlyozott fél kézzel, míg a másik kezében sörösüveget tartott a palack szájára borított pohárral. — Kérem —, ismételte udvariasan —, szabad? Elvenné innen a kalapját? — Nem — mondta kurtán az öregember. — Sehol sincs hely — mondta most már kissé ingerülten a svejcisapkás. — Vacsorázni szeretnék. Nem foglalhat el két széket. Arról nem is beszélve, hogy ön nem is eszik, csak ül itt... ez nem kávéház! Varázskeringő Hessen-Kassel csak az operettszínpadon létezik, tehát a képzelet szülte. A képzelet pedig mindig túloz, hol elefántnagyságúra növeszti a bolhát, hol törpére a nagyhatalmat játszó emberi butaságot. És az még külön jó ebben a képzeletszülte birodalomban, hogy kitalálói a kis birodalom határait három óceánnal rajzoltatják meg, de aztán rögtön melléje rakják a legfontosabb jellemzőt e kicsiny, szellemileg és testileg valóban törpécske állam csak akkor tud megfelelni „hivatásának”, ha a sok-sok tehetetlen népség vérfrissítésére, a hatalmi gondok és öröklés megoldására egy katonatisztet importálnak Bécsből. Innen már minden világos, Közép- Európában vagyunk, az operett igazi hazájában, itt magunknak játszunk rangkórságot, bohémságot, és nevetünk saját magunkon, néha mintha egy kicsit régimódi taktusra is. Oscar Straus szatirikus játékok mellé írt zenét, mielőtt az operetthez pártolt volna. Félix Dörmann és Leopold Jacobson, a Varázskeringő szövegírói sem nagyoperettet írták, inkább szellemes vígjátékot, fricskázva azt a korabeli társadalmat, amely furcsaságait naponta szülte-szülhette, hiszen a századvég és a XX. század eleje minden művészeti ágban a nagy mozgolódások és bohém bolondságok kora. A Varázskeringő meséjét se kellett nagyon átírnia Kállai Istvánnak, hogy az aktualitások, a mai jókedv apró bo- garászásai itt-ott el ne férnének, mert ez a XII. Sva- kim Joachim, Hessen-Kassel bárgyú gazdája nem lógna ki egy-egy magyar kocsmából sem, ahol a nagyotmondás és nagyot akarás elolvad a nagyfröccsök kortyolgatása közben. Bor József mint vendég rendezte ezt a kitűnő színpadi játékot. Nem az első társulat, amellyel eljátszatja Hessen-Kassel urának családnemesítő bolondériá- ját, de hogy ez a társulat elsőrangúan hozza az egri közönség elé ezt az operettet, az Bor József rendezői munkáját, szellemességét dicséri, a műfaj iránt érzett szerete- tét igazolja. Nemcsak a főfigurára összpontosít, nemcsak az uralkodó egyirányú szellemi fejlődését tarkítja tarka ötletekkel, gondja van arra is, hogy minden játékos megkapja a maga jelleméhez mért kiszólást, azt a mozdulatot, vagy azt a rájátszási lehetőséget, hangsúlyt, ami— Na, nézze! — fordult az öregember a vele szemközt bekecsben és fejkendőben vacsorázó idős nőhöz. — Kioktat! Kioktatnak! — De bocsánatot kérek, a bisztró zsúfolt... A bekecses nő rágcsálva a svejcisapkásra nézett: — Az a hely foglalt. — S váratlanul elkezdett kuncogni. — Igazam van, hogy foglalt? — Foglalt — mondta bosz- szúsan az öregember. Rákö- nyökölt a műmárvány asztalra, de azért fél szemmel leste, mi következik. A svejcisapkás az asztaloknál ülők sokasága fölött egyszeriben meglátott egy megüresedett helyet; dühöd ten átfúrta magát a tömegen. Az ételbár valóban zsúfu lásig megtelt, vacsoraidő vol* — Elment — nevetett bekecses nő. Jókora kényéi darabot hentergetett meg a tői a közönség érdeklődése fokozódik. A szerelmespár körül így színes játék fodrozódik, fegyelmezett csapatmunka eredményeként nemcsak azt kell várnunk, hogy Svakim Joachim hol és mit keres, akár a saját félpalotájában, akár a nép között, mert Lothar is ott van, ha fel kell sülni; Friderika, a főkamarásnő is ne- célba aersáxánoctt ttgttión vetséges, mert lányságával női zenekar élén úgy hányja a szoknya ráncát és a szavakat, hogy a közönség érzi: itt a szinészek, a játékban rejlő komikumot egymást túlteljesítve szórják a közönség elé. Anélkül, hogy harsognának. Mert három óra hosszat tart a mozgás, az elevenség és mindenki részt vesz benne. Varga Gyula alakította a családja jövőjéért aggódó uralkodót. Offenbach Szép Helénájában is egy érett komikus, az érett jellemszínész jó teljesítményét nyújtotta ő, bár ott a figura Latabár- emléke még benne élt. Itt már testtartása, hanghordozása, a gesztusoknak az a tudatosan végigjátszott jámbor idétlensége — egyéni. Rekedtes hangján úgy könyörög egy kis megértésért a világnak és az emberekhez, hogy nevetésünkkel szinte már vigasztaljuk. Várhegyi Márta ebben a szövegkönyv adta térben és ebben a mesében nem tud úgy csillogni, mint más operettekben, hiszen ez az operett és Oscar Straus is inkább a férfiakra koncentrál. Űj partnerei között is az a bájos primadonna ő, aki hangjával és játékával belopja magát a nézői szivekbe. Niki szerepében Poór Péter mutatkozott be az egri közönségnek. Az egykori tánc- dalénekes Szegeden énekessé nőtte ki magát, egyénisége rokonszenvet ébreszt. A nőcsábász ulánustisztet nehezen képzeljük el ilyennek, ennyire szerény járásúnak, még ha nagy bajúszt is illesztettek az orra alá. A va- rázsgeringőt meg kellett ismételnie. borsófőzelékében, a tányérja fölé hajolva kapta a szájába. — Ugye, hogy várja? — Kit — pislogott az öregember. — Akinek a helyet foglalta. — Csak a kalapomat tettem le valahová. — Jól van, csak várja. — Hát, ha maga nem hajlandó . . — Mire? — Mire, mire? — Egy pillantást vetett a körülöttük ülő alakokra. Senki sem figyelt rájuk; a falatozók különben is állandóan cserélődtek, az egész ételbár mozgásban volt. Csak ők gubbasztottak már jó ideje az utcára néző üvegfalnál. — Mondtam már magának. Kimennénk abba a víkendház- ba. A fiam mindig mondja, papa, miért nem töltesz időnként néhány napot a telken? Ügy sem tudsz mit kezdeni magaddal, azt mondja. Befű- tesz, van kinn minden, ott áll üresen, azt. mondja. Na. Lenne egy-két szép napunk. — Egy-két napra nem lehet. — Hát akkor egy napra. — Egy napra se. Sehogy. — Na, látja, magával nem lehet... — Hátradőlt a széken. nézte a nő előtt a műtálbnn »« főzeléket. — ló 7 ' O ’ Ó" I' lytatju'-' Gusztit, Niki baj társa «. énekespartnerét Harmatit .1 - bért formálta meg. Kéz > színész, azokkal az étvri/á - kel. amelyek egy szín - énekes-karrierhez . feltétlen szükségesek. Csak megerősítette azt a benyomásunkat, amit a Szép Helénában nyújtott teljesítménye kapcsán róla leírtunk. Néhány év múltával tért vissza ehhez az együtteshez Ábrahám István, örömünk kétszeres, mert egy tehetsté- ges fiatalember ment el Egerből és egy széles skálán játszó színész érkezett visz- sza. A harmadik felvonás nem egy jelenetének a csúcsa az ő játéka: a közönség azonnal nevetéssel-tapssal válaszolt nem egy, pontosan és lélektanilag jól időzített ötletére. Friderika főkamarásnő szerepében Komáromy Éva nyújtott jó teljesítményt. Szubrett-alakítás volt ez? Nem, több annál és másabb. A kergetőzésben nem mindig ő futott elől, de voltak kitűnő helyzetei és egy-egy gyorsan felpergő mondattal ő volt a szereplő, Wendolin miniszter nem nagy szerep, nem is a szövegével hat, de a mackós járás, az untermannak kijáró pofonok és egyebek tűrése dicséri Mátyás Jenőt. Mátus György főlakáját a közönség nemegyszer megtapsolta. A rendezői elgondolást kell újólag dicsérnünk, amikor ez a főlakáj mai riportert is játszik, nagyon is mai szövegfordulatokkal, hogy a fináléban teljesen átvegye az irányítást és ezzel a záróakkord megszerkesztését is ő fokozza fel a sikerig. Kelemen Márta Franci szerepében állta a versenyt a többiekkel. Egyéniségéből sugárzik a derű. Nádassy Anna, Gara Lidi és Farkas Szilvia voltak a jókedvű női zenekar tagjai. A kis színpadon nem köny- nyű feladat koreográfiát úgy felépíteni, hogy minden a lendület és tágasság benyomását keltse. Somoss Zsuzsa ismeri ezt a gondot és a tánckart úgy vezérli, a kompozíciót úgy szabja meg, hogy az dekoratív is legyen, ugyanakkor a mozgásötletek is jól érvényesüljenek. S neki mindig vannak újabb és újabb ötletei, amikor egy operett felújításra kerül. Székely László tervezte a díszleteket. A könnyed móká- zás hangulatát még légiesebbé tette ez a tüll-lobogás, amely még az oszlopokat is ebből az anyagból rendelte készíteni. A díszletszínek és az anyag összepárositása, Hruby Mária jelmezeinek dekoratív, de mértéktartó csillogása együttesen emelték a jókedvű mulatság hatását. Az előadás karmestere Herédy Éva volt. A szólistákkal gazdagított zenekart és a kórust jól tartotta kézben, ez az „okos” Straus-muzsika könnyednek hatott, itt-ott kilógó cirkalmassága ellenére is. Az operettben, mint műfajban tehát lehet hinni, mert jó szórakozás, kedves látvány, sőt emlékezetes élmény is lehet, ha azt úgy játsszák, teremtik újjá, maivá és élővé, mint ahogyan ezen a bemutatón láttuk-hal- lottuk, éreztük. És ez nemcsak Bor József kitűnő rendezésének köszönhető, hanem a társulatnak is, amely rangja szerint szolgálja ezt a műfait. i .u kut András j Pataky Dezső eiAKONV! KÁROLY' Várhegyi Márta é- poór Péter (Jármay Zoltán Wv.li
