Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-20 / 298. szám
Nyugdíj után A MEGYE tíz üzemében felmérést készítettek arról, hogyan élnek a gyár régi dolgozói, — a nyugdíjasok. A kérdőíveken, melyekkel a szakszervezetek aktivistái keresték fel az idős embereket, választ kértek még arra is, hogyan és milyen lakásviszonyok között élnek, kivel mennyit törődik saját családja. , A válaszokból nem árt levonni a tanulságokat, — azok érdekében is, akik ezután kerülnek nyugdíjba, hogy megkezdjék egy munkás élet után a megérdemelt pihenést. Nyugdíjasokkal beszélgetve kiderül, nem is olyan könnyű pihenni. Hiányzik a megszokott ébredés, a reggeli műszakkezdés, az emberek, a társak. Egyik napról a másikra kezdik feleslegesnek érezni magukat, nem találják meg a helyüket, hiányzik a céltudatos munka. A szervezetet egyik napról a másikra átállítani új életritmusra egyáltalán nem lehet és ebből következik, hogy a nyugdíjas szinte egyik hónapról a másira beteg lesz. Talán a nőknél még köny- nyebb a helyzet, hiszen a „nagymamái státuszában újra hasznos munkát végez, érezheti, hogy szükség van rá. Az első tanulság már ebből következik s a tanulsággal együtt a tennivaló is. Segíteni kell a nyugdíjba menőt, előre felkészíteni a változásra. Talán távlatokban még olyan megoldásokat is találhatunk, hogy ne egyszerre hagyja abba a munkát, hanem fokozatosan. Például elképzelhető, hogy a magát még jól bíró, megfelelő egészséggel rendelkező leendő nyugdíjas csökkentett munkaidővel dolgozzék, mielőtt végképp búcsút mond a vállalatnak. De ami nem a távlatok dolga; már most is többet kellene foglalkozni a nyugdíj előtt állókkal, megbeszélni velük, melyik az a munka, ahol a vállalat és az egyén érdeke összehangolódik. S ha egyszer nyugdíjas -na- lesz a dolgozó, akkor sem szabad magára hagyni. Különösen azok, akik 10— 15 évvel ezelőtt mentek nyugdíjba, panaszkodnak arra, hogy legjobb esetben is, az évente egyszer rendezett nyugdíjastalálkozó köti már csak a vállalathoz. Ennyiből áll a vele való törődés. Ennél valamivel több az, amikor évente nyugdíjas segélyt is adnak. A TÖRŐDÉS azonban nemcsak anyagi kérdés, és nem is elsősorban anyagi kérdés. A megkérdezett nyugdíjasok többsége inkább emberi szóra vágyik. S ebben a szocialista brigádok nagyon sokat tehetnek Felvehetnének „tiszteletbeli tagjaik” közé egykét nyugdíjast, ezeket negyedévenként meghívhatnák brigádértekezleteikre, -találkozóikra Bizonyos, hogy a kapcsolat — ha jól megválasztják és szervezik — mind a két fél részére hasznos lehet hiszen egy egész élet munkatapasztalata egy-egy idős nyugdíjas „rejtett vagyona”. Érdekes módon a megkérdezett nyugdíjasok eléggé nagy százaléka, anyagi és emberei segítséget inkább az üzemtől, a munkatársaktól vár mint saját családtagjaitól. Meglehetősen nagy számmal vannak, azok, akik valamilyen egészségkárosodás miatt rokkantsági nyugdíjban vannak. Számuk figyelmeztető arra is, hogy sokkal komolyabban kell venni az üzemegészségügyet, gyakoribbá kell tennünk a különböző szakvizsgálatokat, hogy időben kiszűrhessék a károsodásokat. Azok az emberek, aki egy adott munkahelyen nem tudnak megfelelő eredményt elérni, más, — számukra egészségesebb körülmények között még sokáig hasznos munkásai maradhatnak a társadalomnak. Az üzemekben évről évre fejlettebb az üzemi orvosi ellátás, s éppen erre alapozva, a megelőzést szolgáló vizsgálatokat is tovább kell fejleszteni. HAZÁNKBAN már-már több mint egymillió nyugdíjas él. Nem mindegy, nem lehet mindegy — hogyan. Az üzemek sokat tehetnek azért, hogy a „megérdemelt pihenés évei” valóban jól teljenek, hogy a harminc-negyven év után nyugdíjba menő se érezze még feleslegesnek magát Mint ahogy nem is az. Gazdag élettapasztalatai sokat segíthetnek az új nemzedéknek. S ezt a segítséget nem nélkülözhetjük. — d. — Autoabroncs expói A Taurus Gumiipari Vállalat abronagyártó üzemében az idén 120 ezer aeélradiál gumiabroncsot készítenek ebből 90 ezer darabot tőkés exportra. Az aeélradiál abroncsot az osztrák Semperit-cég gyártási technológiája alapján állítják elő. Képünkön az abroncsgyártó üzem. (MTI fotó Balaton József felv. — KS) 9MliUÜU9||ifH ’’4 ti Silii A világon másodpercen^ ként négy gyermek születte,1 Földünkön jelenleg 4,2 milliárd ember él és a népesség növekedésének jelenlegi ada- tait figyelembe véve, 1978- ban 83 millióval leszünk többen — állapítja meg az ENSZ évi demográfiai jelentése, amelyet Genfben tettek közzé. Az európai kontinenst azonban — még a bevándorlók nagy száma ellenére is — egy fél évszázada a születések csökkenésének riasztó mérete jellemzi Az öreg földrész lakossága jelenleg a világ össznépességének egyötödét sem teszi ki, pedig 1950-ben még a föld lakóinak egynegyede Európában élt. Számítások szerint 2000-re az európai össznénesség a jelen, légi 473 millióról 539 millióra emelkedik. Évi átlagban 0.6 százalékkal nő. A világ többi részével való összehasonlítás világosan tükröz’ e növekedési mutató szerény voltát. Kínában 1.66 százp”%. Afrikában 2.64 százalék, La- tin-Amerikában pedig 2,71 százalék az évi népszaporulat mutatója. Fejlesztik a gyepgazdálkodást A felmérés szerint jelenleg 1,3 millió hektár gyepterületet tartanak nyilván az országban. Ebből azonban mindössze 100 ezer hektár mondható kitűnő adottságúnak és több mint 250 ezer hektár nagyüzemi művelésre már alkalmatlan. Megállapították, hogy az alacsony hozamokat részben a nem megfelelő öntözési színvonal okozza. Kevés a műtrágya is; hatóanyagban az összes mezőgazdasági területre felhasznált műtrágyának csupán 2—3 százaléka jut a gyepterületekre. Bár idén a tavalyinál jobb volt a termés, a gazdálkodás biztonsága rnégsppitnegnyyg- tató. Az állandó színvonalú termesztéshez segíti a gazdaságokat az a kedvezményes vásárlási akció, amely ezekben a hetekben 400 millió forint értékű műtrágyakészletet féláron biztosít a termelőknek a rétek és legelők javítására. (MTI) Aranyvasárnap — örömre készülve Van abban valami, hogy bosszúságok előzik meg a szép örömöket. Aranyvasár, nap, legalábbis rövid időre •Sy tűnt. amint témára vadásztunk az egri piacon és az áruházakban. Azzal kezdődött, hogy két asszony majdnem hajba kapott egy szép fenyőfa miatt Az ok ezúttal nem a nők alapvetően agresszív tulajdonságában keresendő, csupán csak abban, hogy olyan nagyon-na- gyon közel kerültünk a ka. rácsonyhoz. Ezzel szemben aranyvasárnap kevés volt a jó alakú karácsonyfa, a satnyákat, féloldalasokat viszont az anyuka- és apukaangyalkák az istennek sem akarták megvenni. — Hiába, ilyenek az emberek — összegezi az eredményt a ZÖLDÉRT egyik el. árusítója, Evellei László. — Reggel én 140 fával kezdtem, de hogy őszinte legyek, nem volt velük sok sikerem. Inkább azok jártak jobban, akik hét elején jöttek, és sajnos éppen mostanra, aranyHatvani mese, valőságelemekkel! Hét kiesi törpe A mese kezdete,..! Volt egyszer egy kicsi város, an- nak a közepén egy kicsi és elavult üzem. Műhelyei, irodái szétszórtak, akárcsak az emberkék, akik ezekben a lyukakban hol munkával, hol éles vitával igyekeztek előmozdítani a termelés sikerét. Ennek a kicsi üzemnek volt egy kicsi, de kemény és fantáziadús vezetője is, aki egyetértésben a kicsi város legfőbb irányítóival, ítélkezett a telep jövendőjéről. Rövid időn belül oda költöznek, ahol nem rontják a városképet, s új, korszerű műhelyekben buzgólkodhatnak immár a kicsi üzem kicsi munkásai. Hogy nincs ara- nyuk-kincsük az építkezéshez? A gondolat gyötörte bizonyos ideig a kicsi és kemény igazgatót, de a sors nem azért áldotta meg fantáziával, hogy valamiféle megoldást ki ne fundáljon! ★ Folytatódik a mese... A kicsi igazgató egy aranyló reggelen kiállt irodájának ajtajába. S mint kotló a csibéit, maga köré gyűjtötte a kicsi műhelyek kicsi emberkéit, hogy a kivitelezés lehető módiét kínvilatkoztassa előttük. Népeim, kezdte beszédét a kemény igazgató, tudjátok ’ól, hogy nagyobb testvéreink lenéznek >->ennün- ket ebben a városban. Azt mondják, üzemünk törpe az övéké mellett, s mi magunk is törpék vagyunk a munka frontján. Én nem akarok sem velük, sem sanda nézetükkel vitázni. Ellenben harcra szólítlak benneteket, hogy tettekkel, eredményekkel kényszerítsük valameny- nyit rólunk alkotott véleményének megváltoztatására. Nem várván kegyes dotációra, halálraítélt házakat kértem kicsi városunk vezetőitől. S megegyeztem velük, hogy aki közületek ottho- nocskát kíván emelni, ezeket a házakat lebonthatja. Minden kikerülő anyag feles. Tégla, cserép, gerenda. Egyik fele a tiétek, munkátokért. A másik felét az új telephelyre szállítjátok, hogy belőle megindíthassuk az üzem- építést. Rokonszenv tüntetésre nem reflektálok, elég a néma karlendítés. Hadd lássam, kire számíthatok...? ★ A hét törpe elindul.... Igen, a kicsi üzemből heten lendítették az égnek karjukat, heten sorakoztak fel a kicsi és kemény igazgató mögé, heten vállalták a feles munkát. Méghozzá dicséretes sietséggel, dicséretes akarattal Valamennyinek szárnyat adott a gondolat, hogy íme, a mesés lehetőség: családjak megmozgatása révén mihamar kellő építőanyagot jussóinak, azt munkájukkal kies otthonná varázsolják, s felmondván a szűkös, rossz bérleményt, karácsonyra beleköltöznek. Az igyekvő buzgalomban szinte óriássá -lőtt mindhét törpe. Hegyi medvék ereje bújt testükbe. S ahogyan teltek az órák, a napok, fogyó holdként úgy apadtak a bontásra kijelölt házak. Aki ma még cserépsüveggel látta őket, másnap jóformán hűlt helyüket lelte. A kicsi törpék azt sem res- tellték, hogy a földbe hatoljanak vakond módra, s az alapozás ott rejtező köveit napfényre bányásszák. ★ Válaszút, tüzokádó sárkánynyal! Ez az, amire nem számított a hét kicsi törpe miközben elfogytak azok a házak. Éspedig azért nem számoltak illő dolgokat műveltek, ők maguk nem hittek a meső- ben. Minden igyekvésük a megfogható, haza hordható „realitásokra” összpontosult. Minden örömüket a portájukon szépen növekvő új házacskák látványa jelen- sem válaszúttal, sem sárkánnyal, mert bár mesébe tette. Feledték ezalatt a közöst. A másik nagy ügyet, amelyért a kicsi, rozoga üzem igazgatója oly hévvel harcra szólította valameny- nyiőjüket. így aztán meglehetős riadalmat keltett a kicsi törpék hadsorában az izzó szemű, kénköves lángot fúvó sárkány váratlan megjelenése A halálraítélt házak erdősűrűjéből bukkant elő a szörny, s emberi hangon mennydörgőn az emberkékre Két utat, két ösvényt emlegetett Közülük választhatnak. Az egyik végén virányos liget vár a vándorra, meleg otthonnal és terített asztallal. A másik tekervé- nyes utat nagy kalitka zárja le, s a kalitka vasrácsos ajtajában porkoláb strázsál lakattal, tüzes fogóval. A sárkány, farkának viharzó legyintésével, meg is jelölte a két irányt ★ Valóságelemek a mese végén ... „Nemrégiben ülésezett Hatvan város tanácsának végrehajtó bizottságé Szóba került a nehéz körülmények között létező Költségvetési Üzem fejlesztése, illetve kitelepítése az ipart övezetbe. Mivel pillanatnyilag kellő anyagi fedezet nincs nagyobb arányú építkezéshez, a tanács szanált házakat ajánlott fel bontásra az üzemnek. Persze felesben. A kikerülő építőanyag egyik része a bontó munkást illeti, a másik rész az. új telephelyre szállítandó. A dolgozók több házat már lebontottak, minden anyagot el is fuvaroztak a színhelyről. A leendő üzemház helyére azonban nem jutott belőle...” Hát csak ennyit a meséhez. Bízva, hogy a furfangos törpék végül a jobbik utat választották. vasárnapra, meggyengült a választék. A hidegtől pirosra csípett arcú Kovács József odajön a szóra. Először egészen röviden fejezi ki magát, de később szalonképes lesz. — El van ez az egész karácsonyfadolog rontva már az átvételnél. Nem szabadna átvenni ilyeneket. De hagyjuk, mert még mérges leszek. Aranyvasárnap ne legyen mérges az ember. Szendrei Lászlóné nem mérges, de azért gondban van: két kisgyerek édesanyja, és nagyon szeretne szép fenyőfát. Nehezen sikerül, csakúgy, mint Kövendi Szabolcsúénak, nem kap ő sem, illetve, amit kapna, azt nem tudja elfogadni. „Majd holnap megpróbálom...” Közben a közeli ÁFÉSZ- áruházban egymásnak adják az emberek a kilincset Űgy tűnik, mindenki vásárolni akar. A nagy tömegben kis szigetként, kellemes oázisként áll, vásárlókra várva egy kedves kislány, Bozsik Éva. — Bírja a rohamot? — Bírni kell. — Szereti a vevőket7 — Szeretni kell őket. — Akkor adni is tud mindent, amit csak akarnak? Nem válaszolhat, vásárló érkezik. Azt mondja: — Kérek egy Philips magnót. — Nincs. Erről ennyit. Gyerünk tovább. Barta Erika hasonlóan kedves kislány, hasonlóak a válaszai is: igen, nem. tessék. Nekünk éppen egy Pres- tige-készlet jut az eszünkbe. — Tudna adni, ha lenne pénzünk? — Sajnos nem. Lám, mire jó, ha nincs pénze az embernek... A szép, barna boconádi fia. talasszonynak viszont valószínűleg van pénze. Nagj in- bizalommal a kiszolgálóhoz fordul. — Likőröskészletet kérek — Sajnos, nincs. — Látják? — mondja a szépasszony, mire mi a hitelesség kedvéért a nevéről érdeklődünk. Mire ő, kiábrándultán: — Nem mindegy? Válaszra sem vár, elmegy. A Centrumban mintha több szerencsével forgolódnának a karácsonyi örömre ké. szülők. A jókor érkezők még Wilkinsont is kapnak. Vilmek Ferenc áruátvételvezető-he- lyettestő] kérdezzük: mi a legkelendőbb ? — Az apróbb ajándékcikkek. Amire telik. Tehát penge például, aztán kéz- és testápoló szerek. Meg a borotvacikkek. Viszik. akár a cukrot. Valóban viszik. Olyan for.; galom van aranyvasárnap a Centrumban, hogy nehéz eligazodni. Dévényi Dézsa építészmérnök is mindent megtesz, hogy sikeres legyen ez a vásárlási körút. Kislányának. a nyolchónapos Szilvinek rugdalózót szeretne, Tamás fia pedig építőkockát kap. Mindebből azonban kiviláglik, hogy a mérnök úr nagyon szereti a fiát És — csak hogy el ne felejtsük — a foglalkozását. Egy nagy hangyaboly á város. Az emberek ezrei készülnek ajándékozásra, meglepetésre. a szeretet ily módon történő megmutatására. Van, aki bundát vesz hétezerért, van. aki sálat százhúszért, van, aki valami apróságot, húsz forintért Hogy karácsonyra. szép köntösben a fa alá kerül iön, és hogy mindnyájunknak igazi öröme legyen az ünnepen. B. Kun Tibor Előadások a háztáji termelés segítésére Moldva# Győző (Tudósítónktól): A háztáji gazdaságok termelése és annak elősegítése, továbbra is jelentős gazdaságpolitikai feladat. Füzesabonyban, a TIT járási szervezete és a járási hivatal mezőgazdasági osztálya az ismeretterjesztés, a szakmai ismeretek közvetítésének eszközeivel segíti a háztáji gazdaságokban folyó termelő- munka eredményességének fokozását. A járás tizennégy községében 60 mezőgazdasági témájú előadás tartására kötöttek eddig szerződést Az előadásokat januárban és februárban tartják a kistermelők szakcsoportok tagjainak járás mezőgazdasági szakemberei. Az előadások szinte mfnTT den községben a táj jel: -z, a helyi termeléshez igazodnak. Sarudon, Poroszlón főleg a sertés, és szarvasmarha-tenyésztésről hangzanak el előadások. A járás Tárná menti községeiben, így Kápolnán. Fel- debrön, Aldebrőn és Nagy- utón, a házikertek haszno. sításáról, a háztáji zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés témaköreiről hallgatnak meg előadásokat a kistermelők. Császár István JerölgQ 1977. december 20., kedd
