Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

Tévéim RÄCZ KÁLMÁN tragéd'á’a egyszerre egyéni és társadal­mi. Egyéni, mert sorsa vég­eredményben egy, a környe­zetéből kitörni tudó és még­is elbukó emberé, társadalmi ugyanakkor, mert a környe­zet, az előítéletek béklyóiban vergődve mind kibírhatatla- nabbá vált az élete e zenész­ből lett katonának. A cigány­ság problémája nem a cigá­nyoké, hanem az egész tár­sadalomé, beilleszkedésükben önmaguk mellett a társada­lom más rétegeinek, ám a társadalom más rétegei mel­lett önmaguknak is csatasor­ba kell állniuk. A gondokon, problémákon lehet viccelőd­ni, sőt gúnyolódni is, lehet megközelíteni egyszerűen a népszínműves romantika, vagy egy romantikus társada­lomszemlélet alapján is, mindettől még a cigányság hazai sorsa, felemelkedése és beilleszkedése a szocialista társadalom kereteibe, az Ma­gyarország ügye és dolga. Sok és sokfajta, sőt sokfajú vizsgálódásra van szükség, hogy közösen találtassék meg velijk együtt a legjárhatóbb út, amely ugyan még nem je­lenti, hogy annak az útnak nem lehetnek gödrei, bukta­tói, de áthágva azokon, min­dig csak a célhoz jutunk kö­zelebb. Veszprémben láttam még Szántó Erika és Nemere László tévéfilmjét, a Segítse­tek! Segítsetek! címűt a ke­reskedelmi vetítésen, a meg­hívott átvételi bizottságok soknemzetiségű tagjainak tár­saságában. Két dolgot már akkor megfigyelhettem: túl a téma „egzotikumán”, a filmvásárlók majd mindegyi­két megragadta a téma adta lehetőségeken is túlmenő, a lélektani, az általánosan is emberi, a drámai szituáció pontos, hiteles megfogalma­zása; és az a társadalmi el­kötelezettség is ugyanakkor, amivel a film szerzői a témá­hoz nyúltak. Rácz Kálmán és feleségének sorsában egy- szere rajzolták meg egy tra­gédiába fordult szerelem és e szerelem kudarcában egy fér­fi emberi bukását, társadal­mi tragédiáját is. , A DOKUMENTUMOKPA épült tévéfilm ellen talán csak az lehet a kifogásom, hogy „menet” közben sem tudta mindig és határozottan eldönteni — a nem éppen si­került, felkiáltójeles cím is igazolja ezt —, hogy tévé­drámát készítenek-e vajon egy megtörtént eset ötletéből, vagy a manapság oly divatos dokumentumdrámát egy megtörtént esetből. Emiatt érezhette úgy néha a néző magát, mintha dokumentum­filmet látna, a maga puritán, csak tényt, s a közölt puszta ténnyel is hatni akaró és tu­dó eszközeivel, avagy a já­tékfilm művészi módszereivel egy olyan sors történetét fi­gyelné, amely az egyediből emeltetett át éppen ezekkel az eszközökkel az általános­ba. Carla Romanelli immáron magyar színésznő lett. Sze­gedi Erika hangjával, de sa­ját és sajátos egyéni bájával, fekete szépségével olyan at­moszférát teremtett maga körül, amelyben hitelesen történhettek meg mindazok az események, amelynek ő Tizenhét színjátszó és báb csoport a dctlii járási bemutatón A gyöngyösi járás tizenhét irodalmi színpada és bábcso­portja adott egymásnak ta­lálkozót vasárnap Detken. Reggel kezdődött a bemuta­tó, s estébe hajlott az idő, mi­re vége szakadt a műsornak, amelyet lelkes helyi közön­ség szurkolt végig. Milyen programoknak tap­solhatott a közönség? Volt együttes, amely Ady költé­szetének, szellemének áldo­zott. Hirosima és az atom­pusztítás fölidézése tett em­lékezetessé egy másik mű­sordarabot. S kedvesen ha­tott például a Weöres Sán­dor gyermekverseiből össze­állított zenés mesejáték. A színvonal természetesen nem volt egyenletes. Az indulók közt akadt kezdő csoport, de olyan is, amelyik- több éve együtt dolgozik. Utóbbiak közé sorolhatjuk, Visonta, Rózsaszentmárton, Ecséd, Adács, Gyöngyös szövetkeze­ti irodalmi színpadait, most bontogatja viszont szárnyait Hort, Nagyréde, Gyöngyös­tarján, vagy éppen Visznek, ahonnan bábosok vettek részt a találkozón. Szívós József, az irodalmi színpadok megyei szakfel­ügyelője egyébként az ecsé- diek gyermekszínjátszóinak díszletes Arany László mese­játékát, az adácsiak kiforrott bábjátszását, valamint a nagyrédel Lenin-emlékmű- sort minősítette jelesre, megjegyezve, hogy az egész vállalkozásnak hagyomány­teremtő szándéka van. Az irodalmi színpadok, bábosok járási találkozóját minden esztendőben megrendezik ezután, más-más községben. Ahogyan most is a részvételt méltányolták valahány cso­portnál — díszes emlékvázá­val, oklevéllel —, a bemuta­tót ezután sem kívánják ver­senyszerű válalkozássá minő­síteni. . r ■ • —I­maga is és a férje is áldoza­tul estek. Rácz Kálmán sze­repében Madaras József teli­találat. Egyszerű, tiszta, em­beri eszközökké’, mindenfaj­ta külsőség, hatásvadászat, „romáskodás” nélkül formálta meg a feleséggé ilkossá lett férj alakját. Bökvsro kerzo Árkus József barátom a megmondhatója, mennyire nem ül magas pulpituson a szerkesztő, szerkesszen ám vidéki lapot, vagy Ludas Ma­tyit Budapesten, avagy le­gyen szerkesztő a tévében. Se cikkírókkal, se költőkkel szemben, vagy pláne — fe­lett! Így aztán, némi részvét­tel bennem és e sorsokban is, figyeltem, mint próbál tisz­tességgel, becsülettel „megfe­jelni” egy olyan programot, amelynek legfeljebb csak árt­hat az erőltetettség, bármi­lyen elegánsan is erőlködnek érte, vagy miatta. Az immá­ron és joggal népszerű Vitri- olvasólcörben Baranyi Ferenc, most indokolatlan bőbeszédű vendéglátásában, hét fiatal, illetőleg költőnek fiatal állt a kamerák elé — bökversei- vel. Ha klasszikusok lenné­nek, megkapták volna mun­kásságukra az epigramma cí­met is, de azért a bökvers sem megvetendő. KÜLÖNÖSEN nem megve­tendő azután, hogy szelle­mes, telitalálatokat hordozó, az emberi és a politikai, köz­életi gyarlóságot, de önma­guk gyarlóságait sem szánó, sőt azt bántó soraikkal egy­szerre adták tanúbizonysá­gát, hogy néhány sorban is lehet mélyen gondolkodni és mélyen gondolkodva a világ­ról is lehet tömören, világo­san és csattanósan fogalmaz­ni. Akár átengedte a kéretlen szerkesztő-zsűri versbéli gon­dolataikat, akár nem. Egyszóval sikeres volt a Vitriolvasókőr, annak ellené­re, hogy akarva, akaratlanul maguk tettek a siker ellené­be azok, akiknek pedig orosz­lánrészük van a sikerben — a szerkesztői. Ha elrontani akarnák azt, amit csináltak, most már az sem sikerülne. Mint ahogyan nem is sike­rült. Szerencsére! t Gyurkó Géza Hetente négyszer Az egri Megyei M", előd.' i Központ egyik első emeleti klubtermét mintha újjá va­rázsolták volna. Eltűntek a meglehetősen rozzant, oly­kor már karfa nélküli, régi­módi fotelok. Az egyik falra vetítővá­szon került. A szomszédos helyiség vetítőteremmé ala­kult át. Egy szekrényben szemléltető eszközöket tárol­nak. Egyszóval.; a küllembe­li változás is jelzi: itt valami új, szokatlan kezdődött. November elejétől műkö­dik a megyei felnőttoktatási stúdió. NEMCSAK TANULÁS Az úttörő jellegű és sokak számára még ismeretlen vál­lalkozás céljáról Sebestyén János, az MMK igazgatója beszél. — A Kulturális Miniszté­rium elképzelését a Népmű­velési Intézet munkatársai dolgozták ki, s a szervezés feladatait is ők oldották meg. Szakmai, módszertani segít­séget szintén tőlük kapunk. A cél az, hogy az eddiginél jóval gyorsabb ütemben fej­lődjön a felnőttoktatás. En­nek érdekében összegyűjtjük a leginkább hasznosítható ta­pasztalatokat, s azokat köz­readjuk, hadd kamatoztas­sák másutt is. Biztosítjuk az egyéni tanulás, az önműve­lés feltételéit. Mindenkit szí­vesen látunk, ide bárki be­térhet. Egy biztos: nem távo­zik tanácstalanul, mert olyan Ariadné-fonalat adunk neki, amely megkönnyíti az eligazodást az ismeretek út­vesztőkben bővelkedő biro-' dalmában. Az anyagi támo­gatás — háromszázezer fo­rint szép summa — lehetővé tette, hogy minden olyan fel­szerelést megvehessünk, amely a tüdásgyárapítást szolgálja. Ehhez csatlakozik még a könyvtár, ahol a té­mával összefüggő, vagy azt érintő műveket az érdeklő­dők megtalálhatják. Mi tagadás: a korszerűség fegyvertára lenyűgöző. Szép számban akad itt magneto­fon, lemezjátszó, rádió, VEGA típusú epidiaszkóp, írásvetítő, mikrofon, szinkro­ni /lor dir rilmvc'ltó tévé. tranzisztor^.-, sztereo keverő, seregnyi film és hanglemez. K iadásul hamarosan besze­reznek egy képmagnót is. Létrejön az egységes film és eszköztár. ECK'.fiTJ MUNK ‘»TERV Kell is ez, mert nagy fába vágták a fejszét. Erről tanús­kodik az 1978-as esztendőre szóló munkaterv, amelyet S.emán Béló.né, felnőttokta­tási előadó állított össze. — A rendelkezésünkre ál­ló pénzből fedezzük a Min­denki Iskolája vidéki konzul­tációs központjainak — ilye­nek vannak Adócsőn, Pélyen, Füzesabonyban és Párádon — kiadásait. Nem feledke­zünk meg a módszertani tá­mogatásukról sem. Patronál­juk a magánvizsgára, a há­roméves, gimnáziumi érett­ségire előkészítő tanfolya­mokat. A felsőfokú oktatási intézményekbe jelentkező tehetséges munkás—paraszt fiatalok részére magyarból és történelemből Egerben hirdetünk egyetemi előké­szítőt. Oktatástechnikai to­vábbképzésre várjuk a párt-, a KISZ-propagandista kát, a pedagógusokat, a könyvtáro­sokat, a TIT-előadókat, a művelődési házaknál tevé­kenykedőket. Gondolunk az üzemi, a vállalati népműve­lőkre: az SZMT-vel együtt­működve megismertetjük őket a íorgatóköny-össze- állítás és -írás fortélyaival. A dolgozók iskolájában taní­tó nevelők se hiába kopog­tatnak majd nálunk: javas­latok sorát kínáljuk, s ezeket a katedrán értékesíthetik. Különböző programokat kér szítünk, ünnepségek, vetélke­dők anyagát dolgozzuk ki, s ezeket a dokumentumokat az igénylőknek átadjuk. HETI MENETREND 'A hivatalos rajt időpontja: 1978. január elseje, s a no­vemberi kezdés csak amo­lyan „bemelegítés" volt. Kí­váncsiság is közrejátszott ebben: jönnek-e, s ha igen, a' '-ír honnan és mennyien? A stúdió hetente négysztr tart nyitva. Hétfőn délután az egyes technikai eszköz ik kezelésének műhelytitkait mutatja be a szakember. Jő dolog, ugyanis még a tanítók, tanárok egy része — külö­nösképp az idősebbek, a' ': valaha erről mit sem haHot- I tak az egyetemen, a főisko­lán — se könnyen boldogul velük. Kedden a zenekedve­lők érezhetik jól magukat. Ilyenkor számíthatnak azok­ra is, akik hajdan abba-' - gyott általános iskolai tan ű- mánvaikat óhajtják befer - ni. Ők a Mindenki Iskok' i magnótárából válogathat­nak. Helyben tanulhatnak, ismételhetnek, ám kérésükre a kívánt anyagot az áltat >k hozott szalagra is átjátszák. Csütörtök az irodalo—- rátok, a vers- és a pré velők napja. Ilyenkor 1 sor azokra a közművelőt, órákra, amelyek a dolgo­zók iskolájába járók tájékoz­tatását szolgálják, s az ön­műveléshez adnak tippeket. Pénteken a községekből be­futó módszertani ötleteket rendezik, s továbbítják. AZ ELSŐ FECSKÉK Egy hónap rövid idő, kü­lönösképp mérlegkészítésre nem adhat alapot. Egy azon­ban tény: megérkeztek az el­ső fecskék. Ez azért biztató előjel, mert a lehetőségről eddig meglehetősen kevesen hallottak. — Verpelétről és Egerből a pedagógusok kerestek fel bennünket Dia-sorozatot vit­tek tőlünk. A november 7-i ünnepségekre szóló forgató- könyv is gazdára- talált. A megyei cigányság életét bemu­tató fotókiállításhoz ismer­tető szöveget vettünk mag­nóra, esetenként hangosfil­met is vetítünk. Bizonyára az egyéni érdeklődők is be­térnek majd hozzánk. így vélekedik a felnőttok­tatási előadó. Reméljük, neki lesz igaza..; I „ ' (pécsi) auRld BONDAREV m, Vasárnap tartolták Gyöngyösön az úttörőház hagyományos fenyőfaünnepségét, melyre a város kiemelkedő mozgalmi munkát végzett úttörőit és kisdobosait hívták meg. A nagy­teremben felállított karácsonyfa körül összegyűlt mintegy *záz pajtás zenés irodalmi műsorral köszöntötte az ünnepet, \ajd átvették az úitörőház ajándékcsomagját. Képünkön •gyfejeö Ágn°s és Hermeczki Andrea szakértő szemmel bírálja a karácsonyfa díszeit. U Itt minden ősi, érintetlen volt — a harmattól nedves por szaga, a bojtorján sátrai a dőlőuták menti árokban, amelyeket • félig belepett a pitypang pelyhe, a napsüté­ses dél ideji csönd a hőség­től eltikkadt fű között ciri­pelő tücskökkel, a vastag csőrű varjak alkonyi zsivaja, a göndör felhők hótiszta ra­gyogása a kék északi égen, s a meleg reggeli ködök, ame­lyek fölött a nap vörös ko­rongja úszott — mindez oly tágas, szabad volt és, olyan boldogságot árasztottak a hajnali fényben fürdő erdei tavak, s, olyan kéjes volt a kakasok kukorékolása nyir­kos virradatkor, s annyira csábító a reggeli árnyék a fűvön, a házak tövében —, hogy ők mind a ketten úgy érezték szinte most kezdődik, hirtelen megismétlődik az életük, és csodálatos módon Visszatér ehhez az örvende­tes világhoz fűződő, ifjúkori szerelmük. Amikor pedig egész napra megálltak a faluban és csak­nem gyermekes gyönyörű­séggel megfürödtek a folyó­ban, amely a bájos Nádaska névre hallgatott, s meleg, lágy, átlátszó vize simogatta testüket, és szinte vastag üvegen kérészül villantotta fel a napsugarak fényfoltjai­nak csillámló játékát a ho­mokos mederfenéken, és az ebihalak ezüstös fröcskölését a fenéken lévő köveken, amikor átöltöztek, kicsit he- verésztek a tisztáson, s fris­sen, üdén felfelé indultak a zöld lejtőn a faluba vezető kitaposott ösvényen, a mál­nabozót mellett, ahonnan a napközben átmelegedett kert illata áradt, az asszony vi­dáman mondta: — Hál’ istennek, még van ilyesmi a világon. Moszkvá­ban már lehetetlen élni: lár­ma, robaj, tülekedés, leve- gőtlenség. Megviselt, ingerült emberek... Meg akarlak csó­kolni, kedvesem. Köszönöm, hogy elhoztál ide, és meg­mutattad a gyermekkori paradicsomodat. — A legutóbbi években gyakran álmodtam Nádaská­ról. örülök, hogy legalább most láthattad ezt a vizet. Húsz évvel azután, hogy ösz- szeházasodtunk. Hiszen te Szocsit, a Krímet szeretted... — Minden nyáron itt sze­retnék lakni. Ha nem lettél volna azelőtt olyan szeren­csétlen fösvény, és feltár­tad volna embertársaid előtt a magad áldott vidékét, ahol nincsenek vegyi üzemek, gyárak! Milyen remek itt a levegő, érzed? Milyen simo­gató a víz! És mennyi a hal — valósággal hemzseg a ta­vakban és a folyókban! i — Erről jut eszembe: hal« ' levessel várnak bennünket. A nagybátyám szenvedélyes horgász. ! 9 — Menjünk oda, menjünk oda — mondta az asszony nevetve, a férfi beszédében felbukkant ózó hangsúlyt utánozva. Azután a kertben, az al­mafák alatt, hallevessel kí­nálták őket, amely ott kint, szabad tűzön, halászüstben főtt, s ők fakanállal ették a perzselően forró levest, ab­ból pedig, akárcsak ezer esz­tendővel ezelőtt, szabad tűz, folyó, sás, földi boldogság il­lata áradt, és az emberi jó- lakottságnak erre az ősrégi szagára csíkos darazsak szálltak oda az asztalhoz, óvatosan dongtak a tányérok fölött, azután két álmos macska jelent meg, s kéjesen dorombolva dörgölőzött az emberek lábához a padok alatt, és minduntalan felvil­lantották sokat sejtető, ösz- szehunyorított szemüket, A férfiak, miután teleitták magukat, forró teával, és mé­zet meg olyan fehér. ízletes házi zsemlét ettek, hogy az majd szétolvadt a szájuk­ban, élvezettel rágyújtottak, s ezután a vendégek, boldog fáradtsággal eltelve a hátsó kertajtón át lesétába': a partra, és itt. a kis ö' m. a vízből félig kihúzott de­reglyén üldögéltek, s az a'- kony előtti eget nézték a t ránvfelhők vonulataival, a csendes folyót ugyanazokkal a felhőkkel, a csendes falut, amely szétszórtan terült el a ’dombon, a réttel borított la­pály fölött, ahol ferdén hú* zódak az árnyak a napköz­ben verőfénytől átjárt, estére különösen bágyasztó szagot árasztó gömbölyű szénabog­lyák felől — és az asszony ekkor megint így szólt ko­molyan: ” — Egyvalamit nem értek: miért van még ebben a fa­luban is olyan sok üres, el­hagyott ház? Hiszen minden jel arra vall, hogy itt soha­sem éltek rosszul... — A férfiak többsége nem tért vissza a háborúból. Az asszonyok itt maradtak.. De egyesek manapság is po­tom pénzért eladják a házu­kat, és a városi komfort kö­zelébe költöznek. Mellesleg szólva, a nagybátyám hüm mellett eladó egy ötfalú pr- rasztház — csupán ötszáz rubelt kérnek érte. — Mi, az az ötfalú ház” — Óriási ház, hozzá . I konyhával. — És ilyen olcsó? — Egészen ingyen v i. Látod ott balra azt a gott ablaktokos házat, a £ - nyőfa mögött? — Balra? Igen. ig"’" t óm. Hiszen ez valós ige lota. És nagy kert is vau hozzá. S milyen csodálatosa': azok az ablaktokok! — Az ilyen ab’aktok ule negyven naoíg készülnek ná­luk. II' íve, készültek va­lamikor. — T n- •' nvn-tjárt, az, -Wal meg akarom nezni ezt a házat! (Folytatjuk) A ins jy a3 fe3si kia"iás! GlúJíóban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom