Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
Silsiü szellemi hagyatéka A szovjet színművészek űj sikert arattak a kiváló szovjet író és színész, Vaszilij Suksin (1929—1974) forgatókönyve nyomán készfiit, Hívj a .ragyogó messzeségbe című filmmel, A már az író halála után megjelentetett filmelbeszélés Suksin egyik kedvéit témáját dolgozza fel — annak az orosz parasztasz- sZonynak a sorsát, aki a világháború éveiben a mezei munka minden terhét viselte a vállán. aki a legjobb nemzeti tulajdonságokat testesíti meg magában. Ezt a sokat átélt, de lelki gazdagságát. jóságát, emberszerete- tét. derűs világnézetét megőrzött orosz asszonyt testesíti meg a filmben az író özvegye, Ligyija Fedoszejeva^ Ezt a szerepet Suksin az ő számára írta. Suksin aki ragyogó oldalakat írt a filmművészei és irodalom történetébe, életművével továbbra is megihleti a színpad és a film művészeit. A vers születése A televízió Oktaéder-kristály a • hiány puszta falai ha elindulok meg.ehet beburkolják érzékemet ahol nincs többé valami magam nélkül terpeszkedem a tiszta semmiség s az. is szétkallódásomban hamis mert hiányával van jelen ha elindulok meglehet a tiszta semmiség s az is ahol nincs többé valami beburkolják érzékemet szétkallódásom ban (hamis 3 hiány) puszta falai- JEGYZET. A modem olvasó könnyen akklimatizáló- dott az értelmetlen vershez, de a nehezen érthető verssel nem tud mit kezdeni, és nincs türelme kibogozni: ézérí talán megbocsátja, hogy a fenti szonetthez kommentárral szolgálok. Érzékelhető létezés, érzékelhetetlen semmi, érzékelő ember: e háromnak kapcsolatáról szó! a vers. Kétféle semmit ismerünk: az ismeretelméleti, metafizikai, abszolút semmiséget; és a hiányt, a gyakorlati, relatív semmit. Az abszolút semmi, a nihil: contradictio in adjecto, önellentmondás, mert mint szó, s mint fogalom, létezik, és mint tárgy, nem Létezik, hiszen ha létezne, valami volna, s nem semmi. A relatív semmi, • a hiány: a mindennapi életben nyilvánvalóan és gyakran megjelenik, pl. „semmi pénzem” vagy „semmi bajom”, stb. De mert a hiányzó kívánt, vagy nemkívánt dolog a muitban volt, s a jövőben lehet: esetleges, viszony tagos. Mindezt előrebocsatva, fejtsük meg versszakonként a szonettet:- 1. strófa: Ha elindulok valamely ismeretlen állapot felé (nem csak én, hanem Everyman; Akárki), más életmódba, vagy más lelkivilágba, vagy külföldre, idegenbe, vagy a halálba: talán ott annyiféle hiány vesz körül, hogy érzékeim megbénulnak, eszméletem elvész, „nincs többé va ami”, vagy nem bírom fölfogni többé. 2. strófa: A változott állapotban elveszítem tudatomat, énemet, tiszta semmiséggé változom; azaz, csak változnék, mert öntudatlan szétkallódásom még mindig valami. 3. strófa: Ha elindulok az ismeretlenbe, talán az abszolút tökéletes semmi fogad be (vagy azzá válók); talán csak a relatív hiány, érzékelésem megszűnte vár rám. 4. strófa: Ott beburkolják érzékemet annak puszta tálai; de csak szétkal’ódásom folyamatában, mindig a létezésben, ezért „hamis a hiány”, nem igazi, nem teljes; ily módon a mássá-levés halálos rémülete az ellenkezőjébe, megsemmisülésből megvalósulásba is fordulhat. Mint Perszéphoné mítoszában, az eleüziszi misztériumban: a télen látszólag elpusztult mag tavasszal új életre támad. A szonett első nyolc sora a nyolcoldalú kristály, az oktaéder; a végső hat sor az előbbiek ismétlésé, más ösz- szeállításban, . más összefüggésekkel. Többféle értelmet Is ki lehetne hámozni belőle, ahogy mondatai többféleképpen keringenek. A vers intellektuális kristály, és forgásában (vagy ahogyan körüljárjuk) hol itt, hol ott hatja át a jelentés sugara más-más fénytöréssel. Weöres Sándor meghatározza a gyermekek szókincsét A münsterí főiskola kutatócsoportjának vizsgálat! eredményeiből kiderül, hogy a gyermekek ma szemmel láthatóan nem kis mértékben a televízióból bővítik szókincsüket. A munkás és egyetemi végzettségű családokból származó iskolakezdők egyaránt meglepték a kutatási terv munkatársait, főként a televízió reklám- és krimi» dósaiból származó szóözönükkel. Egy mfinsteri általános iskola diákjainak szisztematikus kikérdezése kiderítette, hogy már a hatéveseknek is lényegesen nagyobb szókincsük van, mint a tanárok eddig feltételezték. A „televíziónyelv” pedig egyértelműen .uralkodó volt a szülői ház, egykor meghatározó „anya- nyelvével szemben. A kutatás vezetője szerint egymásba ütköznek a beszélt és írott nyelvek. Míg az iskolában tanított, írott nyelv még viszonylag „egészséges világot” közvetít, a televízió beszélt nyelvét elsősorban a társadalmi életből merítik. Erről tanúskodnak főként az egyáltalában nem «vermeid „erőszak-kifejezések” és „reklámszavak”. valamint a kritikátlanul átvett, előre gyártott állítások és vélemények. Magyar őstörténeti tanulmányok A magyar honfoglalást követő két évszázad alatt Ma- 1 gyarországot már az európai feudális államok sorában találjuk. S ha meggondoljuk, hogy ez a nagy horderejű változás történeti mértékkel mérve milyen rövid időszak alatt következett be, akkor világosan beláthatjuk: a honfog.aiást követő államalapítást már olyan gazdasági, társadalmi folyamatoknak kellett megelőzniök, melyek már elégségesek voltak az állam életre hívásához. A neves szerzői gárdával íródott, őstörténeti tanulmányokat tartalmazó kötet a magyar történetnek mind ez ideig leghosszabb periódusát elemzi. Minden .népalakulásnak, így a magyarnak is sajátos története van. A mi esetünkre ez annyiban érvényes, hogy távol esve az emberi civilizációnak európai bölcsőjétől, az európaitól merőben eltérő földrajzi viszonyok között, sokszínű és sokkultúrájú etnikai kapcsolatoktól érintve formálódtak ki nemzeti karakterünk, társadalmi, politikai berendezésünk jellemző vonásai. A magyarság a Kárpát-medencei betelepedésig eltelt több ezer éves időszak alatt a Dél- Uraltól a Kárpátok keleti részéig vándorolva vált önálló kultúrájú néppé. Az' őstörténeti kutatásokban feladatot vállaló tudományoknak sokféle pröblémát kell rr.egválaszolniok. A tudományos köztudat az eredetnek éppen olyan fontosságot ■tulajdonít, mint a periodizáció kérdésének, vagy a művelő- déstöriéneti jellemzőknek Sőt, az őstörténeti kutatásoknak mindig van történetszemléleti, ideológiai töltésű vetülete -is. A magyar őstörténeti kutatásoknál az időrendi tagolás nem pusztán tájékozódási pontokat, takar, hanem elvi, tartalmi kérdéseket is. Ennek megfelelően a kötet tanulmányai hozzávetőlegesen két részre osztják a magyar őstörténeti kor- - szakot A magyar: ősközösségi társadalom korai, időben leghosszabb szakaszát. az anvaági-aoaógi nemzetségi koyszak • alkotja, • mely . időben az i. e. IV. évezred előttől az 1 e.- Viti, század közepéig tart. Ez a hamisítatlan ősközösség! társadalom. m°lvbep az uráli finnugor népek, köztük t ■ magyarság elődei is, differenciálatlan társadalmi - kém* 'c k^l 'tt él+ek. Megélhetésüket elsődlegesen a természeti élet- földrajzi tényezők befolyásolták. Az i e. Vili század köze. pétől äz i e. V századig tartó időszak már a maür» '% Önálló szellemi feilődését jelentő szakasz. ■ rnelvjien: a : fő do- rrmóns elem az-osztály társadalom .'félé való fejlődés letie- tősége. Az anyaági-apaágl nemzetségi szakasz valójában a ma- gyár ösközössegi társadalom időszakát jelenti. Mi jellemzi népünknek ezt a történeti szakaszát? Az őstörténetnek ne- • lyet adó földrajzi térség jellemzői alapvetően befolyásolják az életformát. A Volga—Káma, Nyugat-Urál lazán összetartozó hatalmas területén a vadászat-halászat és a gyűjtögetés jelentette a fő megélhetési formát. Á magyarság együtt élve a finnugor törzsekkel nem ismerte még a termelő gazdálkodást Ekkor még nem alakult ki külön nyelve és etnikai tudata. Az együtt élő törzsek vándorló-nomád, telepedett, vagy specializál ódottan telepedett életformát folytattak. A társadalom még tagolatlan formát mutat, ismeretlen az úr-szolga viszony, s nincs kizsákmányolás. Ebből az egyenlőségi társadalomból való kiszakadásra a fémkorszak kezdete teremtette meg a lehetőséget. A II. évezred elejétől már új helyzet állt elő. A fémkorszak beköszöntésével a gazdasági tevékenység mindjobban meghatározna a társadalmi tényezőket. Így nem tartható az a korábbi álláspont, hogy az őstörténeti társadalom bomlása három fázisban valósult meg. Nevezetesen nem beszélhetünk em/~ mástól jól elkülöníthető zsákmányoló, állattenyésztő és földművelő életformáról, hanem e három életforma egy ide iü, egymástól c”ak nehezen elválasztható, egyidejűleg jelenlévő életformáról helyesebb inkább beszélnünk. Az i. e. I. évezredtől, lényegében a honfoglalásig tartő időszakot már az osztálytársadalomba való átmenet korának kell tekintenünk. Megjelenik a társadalmi termelés, s ennek következményeként az egyéni kisajátítás. A magyarság ebben az időszakban szakad ki az uráli nyelvcsaládból, s kezdi meg önálló életét. A vándorlások során különfé’e etnikai kapcsolatok jönnek létre, melyek nemcsak a műveltségre, termelési technikára nyomják rá a bélyegüket, hanem maradandó nyomot hagynak a magyarság etnikai arculatán is.: így a magyarság a hohföglaíás közvetlen előestéjén már viszonylag fejlett törzsi szövetségi keretben él, ismeri a földművelést, társadalmi politikai berendezkedésére a differenciáltság a jellémző. A felhalmozott ténybeli ismeretek birtokában izgalmas és újszerű megállápításokkal lepi meg az olvasót. Szimpatikussá teszi a tanulmányok nagy részét az is, hogy nemcsak az elért eredményekről tudósítalak, hanem a gondokról is. (Akadémia, ,77.) Szőke Domonkos á magányosok tülekednek leg- ™ jobban. Mintha haza sietnének. Végül kikötnek a sűrű levegőjű kocsmában és megtisztelik egymást. — Jónapot, Gabos úr. A város utcái görbék. Trolik, autóbuszok, villamosok tekeregnek, :de hova? Hova visznek, honnan hoznak’ Egy pohár bor még... Beszélgetnek, ki halkan, ki hangosan. összefő az ének a rekedt szóval. Meleg ételszag terjeng, összefut a nyál a savanykás bortól. Erős cigarettákat szívnak, amelyiknek ‘érzik a füstjét. Közéjük áll. Kialyatlan a szeme, görcsösen szorítja ujjaival a pálinkáspoha- rat. Kerek sapka van a fején. — Jónapot, Gabos úr. Idejárnak a keshedteombú lányok. __ Csókolom, Erzsiké. R ettenetesen fáradt. Álmos Is. A zsebébe nyúl. VégigpiUant a lányokon. Az ajtó mellett telefon. Érmét keres az apróoénz között. .Bedobja az érméi, krákog, tárcsáz. Megrándul, mikor felveszik a kagylót.. ^ .— Szervusz, kedvesem — mondja _ Rárl qoodoltarn Nem.nem C fuhy István: Pierrot, kopott kabátban azért hívtalak... Igen, rád gondoltam. Hülye vagyok? Nem baj, Ibiké, szervusz. Mosolytalanui leteszi a kagylót. Begombolja kopott kabátját, kilép az utcára. Hat óra tájt már sötét van, nem tud úgy vigyázni a pocsolyákra. mint nappal. Nappal könnyű! A másik szemébe mezel és kifürkészheted, hányadán állsz .vele. Tiporják egymást az emberek. 8 Átvág a túloldalra, kibukkan a térre. Megtorpan. Kínlódnak az autók a körforgalomban. Oszlopuk megmerevedik, kinyújtózik, , görcsbe rándul... Aztán az embereket nézi. Pisi- sek és tépett arcú aktatáskások... Hogy tudják, merre menjenek! Határozott léptekkel megindul. A vállának ütődnek, élvezi, hogy áramolnak az emberek vele szemben. Lökdösi őket. Némelyik rámordul. Utat tör magának az emberek között. összeszorítja a fogát. Bele egy tócsába. Mégegyszer! A tér túlsó oldalára ért. Rágyújt, felhajtja a gallérját, kifújja a füstöt. Rosszkedvű. Megfordul, elindul hazafelé. Hová? Nincs otthona, csak egy szobája. Most viszonylag kevesen vannak a járdán. Eszébe jut Ibiké. Gur- guíázva kacag, és összecsapja a tenyerét, ha csodálkozik. Benéz mégegyszer a kocsmába. Kikéri a féldecit, odaáll a pulthoz. Megtelik nyugalommal. Kigombolja a kabátját, szemreveszi az embereket. A lányok szája széle' fakó, és magukban mosolyognak. A közelükbe húzódik. Fülel. Értelmetlen szöveget mormolnak. De szerencsétlenek vagytok, nézi' őket, hát nincs hova menjetek? Lassan, elgondolkozva a szájához emeli a poharat, és elmosolyodik ő is, mint a lányok. Egyedül van. I egjobb egvedül, állapítja ^ meg. Akkor megyek, amikor akarok, akkor jövök, amikor akarok. Nagyot szív a cigarettájából. Mellbevágja a füst. Keresztbe veti a lábát. Felkönyököl a pultra. Mély szemgödréből ki villan élénk szembogara. Érzi, hogy zuborog a vére. — Jóestét, Ónodi úr — hallja a háta mögött. Pierrot nem mozdul. Nem neki köszönték. Elálldogál az ember a melegben. Csikorog az ajtó, topo- gás. Barátságosan az érkezőkre pillant, aztán megint maga elé bámul. Körülötte buborékol a beszéd. Gondol egyet. — Csókolom, Erzsiké — köszön egy kókadozó lányra. Nagyon meg tud tömi az ember. — Erzsiké, nem kéne elmenni valahova, ahol- le lehet ülni? A lány odasündörög mellé. — Maga szólt? " — Igen.- Mi az, amit iszik, Erzsiké? — Mit? _ Nem tudja? — Megint rátör a fáradság. — Örüljön, hogy nem tudja Lehajtja a pálinkát. Nézi, nézi. nézi a lányt, aztán elköszön: — Csókolom, Erzsiké. Még egy-két pillanat, aztán megmoccan, elindul kifelé. Az emberek a lánnyal együtt elnémulva figyelik. — Spicli? — csodálkozik Erzsiké. Jár a trolibusz ablaktörlője Gyalog megy inkább. Néptelen az utca. A szél a szemébe hordja a hópe'yheket. — Erzsiké! Hogyan jutott maga ide? — kérdezi magában a lánytól. Erzsiké lesüti a szemét. — Miért érdekli ez magát? — Mert szeretem. Kuncogni kezd az utcán. Üte mesen lépdel. Hamis. Iszonyatosáé hamis! Látni vélj Erzsiké bomlott tekintetét. A szélnek dőlve törtet előre Hosszúak lettek, kifehéredtek az utcák. Egy ház előtt megállj Felnéz, sokáig figyel egy ablákót. Egy ízben megkérdeztük tőle: — Miért vagy ilyen állati ideges? 0 a sokat ivott, retteneteser csikorgatta a fogát. A lányok könyörögtek neki, hogy hagyja abba Végre megmozdul. Hova megy' Honnan? Minek? Tanassa a ropo gós. puha havat. Ütemesen, kö nyörtelenül, hosszan, végig a csű városon. Málszu Mdiju: Bisiélselís
