Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
Melegedőben a búbosnál... (Fotó: Szántó György) A viláq filmieinek magyarítói Napjainkban természetesnek tartjuk, hogy a televízió képernyőjén a külföldi fil- me-Knek 96 százaléka magyar szinkronizálásban jelentkezik, és a mozikban vetített filmeknél is 80 százalék a magyarul beszélők aránya. Magyarországon kétévenként nyolcszáz filmet szinkronizálnak a Pannónia Filmstúdióban, a mozikban, illetve, a televízióban történő bemutatásra. A munka nagyságára jellemző az is, hogy két év alatt kilencszáz színész fordult meg a szinkronstúdióban, sí közöttük .egyre több" az' új, kevésbé ismerős hang, lassan feloldódnak a szereposztási sablonok. Egy közelmúltban született kulturális minisztériumi állás- foglalás szerint két éven belül — néhány opera- és balettfilmet leszámítva — kizárólag csak szinkronizált filmekkel találkozhatunk majd. A szinkron művészei nagy fontosságú munkát végeznek. A világ filmjeinek magyarítása tömegméretekben folyik, és művészi igényt kíván, így kerül közelebb a külföldi filmalkotás a magyar nézőhöz, aki. szinkronizálással a teljes szöveget kapja, míg a feliratozásnál maximálisan annak egyharmadát, s akkor is meg kell osztania figyelmét a kép és a felirat között. A szinkron akkor jó, szokták mondani, ha szinte észre sem lehet venni a jelenlétét, azaz a néző természetesnek veszi a különböző nemzetiségű filmek magyar megszólalását. Szinkronművészetünk, — amelynek jelenlétét már régóta filméletünk természetes velejárójának tekintjük, sokszor olyannyira természetesnek, hogy észre sem vesszük, nem is figyelünk rá — eredményei mellett sem gondtalan. Például a nagy rendezői egyéniségek stílusát hangban visszaadni tudó színészek és rendezők kellenének, s Magyarországon nincs ilyen irányú színészképzés (de nincs a baráti államokban sem). Holott egyre égetőbb szükség lenne rá, hiszen a színésznek a már korábban megalkotott szövegekhez és a megrendezett játékhoz kell alkalmazkodnia, a már felépített szereppel kell azóhösül- nia,.Sok-sok gondja mellett a magyar szinkrönjilm-gyártás alighanem a legjobb helyzetben van a környező és távolabbi baráti országokkal való összevetésben. Hiszen több országban nincs is önálló szinkronstúdió, hanem más filmszakemberek mintegy mellékfoglalkozásként mívelik a szinkronizálást. Amikor a külföld filmjeit nézzük a moziban és a televízióban, már eszünkbe se jut külön elismeréssel gondolni a filmek magyarítóira, a szinkronművészekre. Nem ők állnak reflektorfényben. Kétévenként a debreceni szinkronfilm-szemlén teszik mérlegre munkájukat. Ez történt idén is, amikor tizennyolc versenyfilm bemutatásával léptek a nagyközönség és a szakma elé. Vetítéssorozattal vizsgálták egyazon filmjelenetsor más-más nyelvű szinkronizálását, és művészi hatását A baráti országok küldötteivel együtt számba vették a szinkronfilm helyzetét. A magyar szinkron ebben a számvetésben jól vizsgázott. Ebből az alkalomból érdemes az érdeklődés reflektorfényét a magyar szinkronfilmre villantani. Benedek Miklós ■ SZERVEZETLENSÉG Humorszolgáfat — Miért írnak a szüleid csak levelezőlapot? — kérdik a katonák egyik társuktól. — Mert megígérték, hogy minden levelükben egy százast fognak küldeni. ■ ♦ ■ A kicsi Mária falusi nagybátyjánál nyaral. A kertben furcsa madarat lát, egy pávát. Izgatottan szalad a házba. és hívja a nagybátyját: — Gyere gyorsan, nézd meg, az egyik kakas kivirágzott f n ♦ a Turistacsoport látogat a múzeumba. Miután a vezető mindent inegmutogatott, megkérdi : — Van kérdés? — Igen. Mondja, mivel kenik a parkettet, hogy ilyen fényes? ■ ♦ * — Bocsásson meg, hogy ilyen későn zavarok, de már második órája nem tudok aludni a járkáiástól — kopogtat Mirkó a felette lakóhoz. — Nagyon sajnálom, de a picit próbálom elaltatni, s amint leteszem, rögtön bőgni kezd. ■ ♦ ■ Férj és feleség sétálnak az utcán. Velük szemben az asszony egyik barátnője jön, új ruhában. — Amint ideér, azonnal kezdd dicsérni új ruháját! — súgja az asszony a férjének. — Csak nem akarsz neki örömet szerezni? — Ellenkezőleg! Tegnap egész este arról beszélt, hogy milyen rettenetesen rossz ízlésed van. H ♦ ■ — A szemem láttára lopták el a bőröndömet — mérgelődik az ismert atléta. — Nem érted utol a tolvajt? — Dehogynem. Utolértem, sőt le Is hagytam, de amikor megfordnltam, már sehol sem találtam. Fő a szimbólum ANTALFY ISTVÁN: FARKAS ANDRAS: ; > KI kéri számon? Négysorosok Mondod, mondom, ki kéri számon, a főnök és a főnök főnöke, s talán a lelkiismeret Elszürkülnek a házaink, irigységükben sárgul a világ, a kutyatartók és a gépkocsik karrierjébe ne haljunk bele. Megkérdezed a kalapácsot, szereti-e még a munkáskezet? Nem fog habozni, csak a szív a bölcsőjét meg ne tagadja! Kerteken át Kerteken át, utakon át, fut a fény, fut a fény, pitypang áldozza fel magát, hogy felviduljak én. Keresi magát a világ, — az aztán emberi! — ha istenigazából nekivág, talán meg is leli! Éjfél elmúlt Éjfél elmúlt, kábít az álom, az éjszakai láz, valaki a kaput becsapja, megremeg bele a ház. Anekdoták Elhatároztam, hogy filmet forgatok velem, magamról. Olyan sokan csináltak már filmet magukkal, magukról, hogy semmi okom nem. belátni, itt az ideje, férfi korom csúcsán, hogy én is filmet forgassak magamról, velem: A film természetesen rólam fog szólni és velem, meg általam, a címe . is megvan,. egyszerű, tömör a cím: önvallomása egy sokat megélt és még többre hivatott férfinak a 20. századból. Alcím: A sikeres ember a sikeres férfi. A filmem természetesen részt vesz majd a kis, a közép, a nagyobb és a nagy filmek minden valamirevaló versenyén. És már azt is elhatároztam, hogy az Oscar-díjat visszautasítandóan, megalapítom a Lúd- milla-dijat, ezt a kedves nevűt, s ezt a neves — mert neve van — díjat, már a kezdet kezdetén oda is ítélem magamnak magam. Hogy kedvem legyen megcsinálni azt z filmet, amelynek oly egyszerű címe van, mint lásd fentebb. Már látom is, amint széles vásznon bejön a kép, még nem egészen képesen, mert a szöveg jön egy szétmosódó nagy vörös háttéren, ez a szöveg: A FELSZÓLALÁS Nem sokan tudják, hogy Newton egy időben parlamenti képviselő is volt. Működése alatt azonban mindössze egyszer „kért szót”: megkérte a teremszolgát, hogy csukja be az ablakot, mert hideg van. AZ AJANDEK Adolf Friedrich svéd király szabad idejében szívesen foglalkozott fafaragással. Egy alkalommal gróf Hamilton svéd ezredesnek egy gyönyörű faragott dohányszelencét ajándékozott. — Hálásan köszönöm excellenciádnak az ajándékot — mondta Hamilton —, de jobban örülnék, ha Fenségednek az aranyművesség lenne a kedvtelése. A DÍSZHELY Talleyrandot egy ünnepi vacsora alkalmából az aszta! - .mái eléggé hátraültették. Vacsora után a házigazda bocsánatot kért ügyetlenségéért. — Nem történt semmi — mondta hűvösen a diplomata —, ahol én ülök, az mindig a díszhely! nak. Lassan, sejtelmesen, de mégis férfiasán mosolygok ón. A lényeg, hogy látszód- j on, mosolyomban mint vibrál ott a fölényes férfi és a megértő ember, a vad hím és a bölcs tudós egyaránt. Ez mind szimbólum lesz ugyanis. Én most már állok, a kamera jön rám, premier plan, már csak a mélytüzű szemem, ez a sokat megért és megélt, vigasztaló és okos, parancsoló és megbo- csájtó kék szemem kéklik bele a széles fehér vászon sokszínű nézőinek tekintetébe. S ekkor, de csakis ekkor az eleddig teljesen némaságban felcsendül a győzelem hlmnikus zenéje, a vásznon. Amit szintén én szereztem és én is játszom majd két orgonán és egy klavicsembalón. ... idáig jutottam. Eddig. És nem tovább. És most az istennek sem jut eszembe, mi a nyavalyát is csináljak tovább ezen a filmen? Magammal, magamról, velem! Egyszerűen fogalmam sincs. Eddig minden klappol, innen semmi. De mégis megcsinálom a filmet. Majd csak ki- jön valami a kamera másik végén. Ha más nem, a szimbólum. A forgatókönyvet írta: En. Az ötletet kitalálta: En. A gyártásvezető: En. A rendező: En. Az operatőr: En. A főszerepben: Én. A mellékszerepekben: Én. A film úgy kezdődik, hogy a háttér mélységében, kék ég alatt, néhány bárányfelhő kíséretében, egy zöld mező szélén, piros pipacsok között megjelenek én, az egyszerű sötétszürke tweed ruhámban, sarja ingben és kék nyakkendőben. Megjelenek és jövök. Ez irtó szimbolikus. Lépteim lassan haladnak át a zöld mezőn, miközben mélybarna cipőm nyomán üveggyöngyként peregnek szét a harmat ezüstcseppjei. Ennek is szimbolikus jelentése lesz. En jövök, a kamera közelít En tovább jövök, a kamera most megáll, végigpásztázza a tájat, ahonnan eljöttem, mélyen kutatja át a tájat, mintha a múltamat keresné izgatott kitartással. Ez is rendkívül szimbolikus. Közben én jövök tovább, a kamera erre engem kezd idegesen keresni és meg is talál, de már a rét közepén vagyolc, éppen letépek egy szarkalábat, mert az is van a réten és az is szimbólum. Vagy lehet majd. Ahogyan a kritikusaim gondolják majd. Apropó: a kritikát is én írom. Természetesen. De folytassuk csak tovább. Tehát a szarkaláb letépve és én mosolygok. Itt kell majd nagyon odafigyelnem, hogyan mozgassam magamra magam a magam kameráját, mert erre a mosolyra kell ráközelítenie az objektívGyurkó Géza 1. Bölcsebbnek kéne lenned! Van még bang szóra benned, De bent döntsd el, magadban. Miért és hány szavad van! 2. Unottan felkönyöklünk, AUunk alatt az öklünk. Alul támaszt az asztal Es az éhség marasztal. Valamit még nem értek: Mindennap új miértek, S azok mögött az érdek Sok éhes száj, temérdek. Görcsöt kap minden ujjunk. Hogy tűrni is tanuljunk, S ha bármit is tanultunk, Az a jövőnk s a múltunk. 5. Van egy titkos fegyelmi, És tart, amíg csak élünk. Kérdeznek, kell felelni, így támad szenvedélyünk. Joghurt Egyre szélesebb körben vá-' Ük mindennapi táplálékki a joghurt. Ma már mindinkább egységes a megnevezess a kiejtése és az írásmódja is. De azért még qlykor-olyttor fel-feltűnik a yoghurt írásmód is. Azoknak a kiejtésében, akik ismerik a szó eredetét, jelentkezik a jogurt ejtésváltozat is. Mi ennek az oka, mi erre a magyarázat? Mint nemzetközi szó, a legtöbb európai nyelvben a joghurt leírásában az y írásjegy jelentkezett Ma '' rhár ezt az' írásformát régiesnek minősíthetjük. Régebbi köz* -leményekben még ez a.forma olvasható. Nem véletlen tehát, hogy Bóka Lászió Magyar ur’oanista című költeményeben is ez írásmód olvasható: „Tarhónak hívta apám a yoghurtot”. Ugyanakkor József Attila már a j-s változatot használta ebben a versmondatában: „Margitsziget, hol joghurtot söröztem”, (József Attila: A szigeten). Arról is szólnunk kell, hogy a szónak két alakváltozata is bekerült nyelvünkbe. Közvetlenül a oszmán- török nyelvből átvett hangsor, a jogurt. Apáink nyelv- használatában ez az ejtésforma volt általánosabb. A joghurt alakváltozat a német nyelv közvetítésével jutott be nyelvünkbe, s ma egységesen az ejtésben és az írásban egyedüli használati formává fejlődött. Vannak, akik azt a véleményüket hangoztatják, hogy nem kellene ragaszkodnunk ahhoz az írásmódhoz és ejt téshez, amelyben a h hang és írásjegy jelentkezik. írjuk és ejtsük tehát szavunkat a jogurt formában. Valóban, a németeken és a hollandokon kívül egyetlen nemzeti nyelvhasználatban sem írják es ejtik h-val ezt a nemzetközivé vált megnevezést. Természetesen a magyarító buzgalom ezt az idegen eredetű szót is ki akarta iktatni nyelvhasználatunkból. Legtöbben a tarhó népnyelvi szóval kívánták magyarítani. Ma már nem tartjuk fontosnak a megnevezés kiiktatását és feltétlenül magyar hangsorra való felcserélését. Ez a szóalak is teljes jogú tagjává vált már szóké szít* ' tünknek. Dr. Bakos József
