Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-01 / 257. szám
I Nagy Október fényei izzót- tak fél „A XX. században történt" hatodik folytatásában, Vadász Sándor dokumentumműsorában. A szerző ezúttal nem azt vizsgálta, mi történt november hetedikén, hanem a nap előzményeire világított rá levelek, emlékezések, naplórész- letek segítségével. Mi volt a helyzet a februárt követő hónapokban Oroszországban? A francia nagykövet, Pa- leologue egy kora reggel felkereste az ideiglenes kormány külügyminiszterét. Az érdekelte, hogy az új kormány folytatja-e a háborút a szövetségesek oldalán vagy különbékét kér. Az időpont szokatlan, mert a diplomáciai szokások szerint kora reggel nem illett zavarni a fogadó ország külügyminiszterét. Innen a cím is „Egy diplomata udvariatlansága”. De a helyzet súlyos volt: „Pétervárott nincs elég kenyér és fa. A nép éhezik. A vasút válsága súlyosbodott. A rettenetes hideg —• mínusz 43 fok van —, amely egész Oroszországban dühöng, több mint 1200 mozdonyt tett üzemképtelenné. A gőzkazánok megrepedtek, tartalékkazánok pedig a sztrájkok miatt nincsenek. Ezenfelül a hó az utóbbi hetekben szokatlan bőségben esett és a falvakban nincs elég napszámos az utak megtisztítására. Ennek következménye, hogy ebben a pillanatban 57 ezer vagon megrekedt” — írja. Az orosz nép már nem lelkesedett a háborúért, békét akart és békét várt bármi áron és bármilyen feltételek mellett. Erre mutatott az a tény, hogy a frontokon megindult az addig ellenségként szembenálló katonák barátkozása és a tiszteknek már nem volt bátorságuk a barátkozó katonák közé lövetni. De erre mutatott a márciusi péter- vári lázadás is. A viborgi városrészben kitört sztrájk letörésére kirendelt két gyalogezred katonái nem a tüntetőkre, hanem a rendőrökre lőttek. A látszólagos hatalom kétségtelen az Ideiglenes kormány kezében volt, de a Bruszilov-offenzíva megindítása, majd összeomlása végleg kiábrándította a tömegeket a régivágású politikából. A polgári összetételű kormány a néptömegek szándékát semmibe vette és az a nézete, hogy egy 178 milliós népet nem irányíthat egymillió munkás, még önigazolásnak is nevetséges volt. Lenin ekkor már otthon volt és áprilisi téziseiben hadat üzent az ideiglenes kormánynak, októberben pedig elérkezettnek látta az időt a fegyveres felkelésre. De mi vitte harcba a viborgi városrész munkásait, matrózait és a frontokról visszatért egyszerű parasztkatonákat? „A titok nyitját a szovjet hatalom első rendeletéiben kell keresnünk, amelyek a békére és a földesúri földek kisajátítására vonatkoznak. A bolsevikok művészete abban állott, hogy felismerték és szilárd programmá ötvözték a tömegek vágyait.” És másnap? Hallgattak a géppuskák, „elnémult a golyóktól zúgó kaptár, / Akár a csillag fénylik a bajonét, / S az égen elsápad a csillagdandár ..Mindenki tudta, hogy ezzel a nappal új korszak nyílt az emberiség történetében, de azt is, hogy nem ez a harc volt a végső és messze még az idő, amikor az ősi jelkép, a vörös csillag fénye ragyogja be a földet. I A „Szocialista brigádok akadémiájának” ez az újv szervezeti formája, amelyben egyenlő értékkel szólalnak meg történeti, irodalmi, természettudományos témák gazdagodást jelent az elmúlt évihez viszonyítva. Mindez nemcsak a szocialista brigádtagok ismereteinek bővítését szolgálja, inkább azt, hogy az ismeretek birtokában rámutasson összefüggésekre. Hallgatók százezrei térnek vissza ezekre a hétfő délutáni azonos időben elhangzó előadásokra. Van Itt azonban egy új tudomány, a biológia, amelynek eredményei éppenúgy hozzátartoznak mindennapjainkhoz, mint a történelem vagy a modern fizika. Meg kellene ismernünk rész- eredményeit és a kutatások irányát. A biológia nem elzárt tudomány, hanem célja az ember szolgálata s sok esetben meghatározója az emberiség fejlődésének. Bizonyos vagyok abban, hogy az emberek nem szándékosan pusztítják környezetüket, nem is hiszek egy biológiai robbanásban vagy katasztrófában, de hogy az új társadalom megismerje helyét a természetben, ahhoz tanácsokra, útbaigazításokra lenne szüksége. Az emberi bioszociális lény, magatartására hatnak társadalmi erők, termelési viszonyok, de legalább ennyire a gyors ütemű urbanizá- lódás és a technikai forradalom. Mindez meghatározza biologikumát. És bár a rádió különböző elszórt adásaiban (Bioritmus, Az ember biológiai jövője) beszélgetések, vitaműsorok formájában szól ezekről az összefüggésekről, megérné beillesztését ebbe a sokak által hallgatott műsorba. Ebergényi Tibor ecsedi lápon elszenvedett balesete miatt súlyosan károsodtak ízületei, ezért már az első sorozáson, huszonegy esztendős korában egyszer s mindenkorra alkalmatlannak nyilvánították. Krónikusan rossz idegállapota és a beteg szíve különösen ellene szólt a katonai szolgálatnak, mégis háborgatták az idézésekkel — így akartak bosszút állni a háború közismert ellenségén. Részben súlyosbodó pénzgondjai miatt, részben azért, hogy közelebbről kísérhesse figyelemmel az eseményeket, szeptember 4-én felköltözött Pestre a Magyar Királyba. Dolgozott, amennyit tudott és amennyi munkájára igényt tartottak. Nyíltan nem támadhatta a mili- tarizált államhatalmat, hiszen félig-meddig így is a hazaárulót látták benne a háborús uszítást és a haza- fiságot azonos fogalomnak tekintő ellenségei. Az uszítok közé pedig nem állhatott be elvei, egész eddigi munkásságának megtagadása nélkül. így közírói és költői működéséhez igen leszűkült a skála. Sok bajában, elkeseredettségében mind gyakrabban menekült Csúcsára, ahol igazi megértéssel várták, még akkor is, ha a szenvedélyekkel teli Csinszka néha pörölt vele egészségrontó szokásai miatt. De ez csak bárányfelhő volt. íródnak a szép Csinszka-versek, és Csúcsa hovatovább kedveltebb otthona lett Ady Endrének, mint érmindszenti legényszobája. 1914 szilveszterét is a Sebes-Körös fölött őrködő kastélyban töltötte. 1915 januárjában visszatért Budapestre, bolyongásainak harmadik állandó pontjára, a Magyar Király szállodába, öccse, Lajos ekkor kereste fel Boncza Miklóst a kéréssel, hogy az apa egyezzen végre bele a házasságba. A gőgös úr már nem volt olyan elutasító. Kijelentette, nem helyesli, de nem is ellenzi a törvényes egybekelést. Nem vesz róla tudomást és hozományt sem ad. De ha két évig kiCiíRE-KCSCR MIKIŐ$ ■ eme — Ady Endre élettörténete — 30. ' Nem a hadviselő felek egyike vagy másika ellen volt, hanem magát a háborút kárhoztatta. Egyik fél győzelmét sem kívánta, mert tudta, hogy az impériumok véres rivalizálásának semmi köze sincs a népek igazi érdekeihez. Éppen ezért a mindaddig példátlannak ígérkező pusztításból nem látott kiutat. Emberi magányosságában méginkább szükségét érezte egy értő, szeretésre méltó társ közelségének. Türelmetlenül óhajtotta a házasságot, amely elől oly sok éven át menekült. Ebbéli vágyában még attól sem riadt vissza, hogy a nehéz átkaival illetett Tisza Istvánhoz forduljon segélykérő levelével: „Egy szörnyű világválságon kívül el kellett jönnie az én nagy emberi válságomnak is, hogy tudjam, erezzem: nekem is Tisza Istvánhoz kell fordulnom. Száz okból is vakmerőség ezt nekem tennem, de megteszem, mert örülök, hogy van még egy utolsó bizodalmám akkor, amikor a mindenek ügye és a magamé vetélkedve fenyegetnek egy katasztrófával.” A levél magyarázata az, hogy Tisza miniszterelnök tetu barátságban volt Bon0 1977. november 1., kedd cza Miklóssal. Ady azt remélte, Tisza grófnál legalább annyit elér, hogy az nem fog ellene agitálni a barátjánál. Soha nem derült ki, foglalkozott-e a miniszterelnök Ady Endre magánügyével. A levélre sem válaszolt. Annyi azonban bizonyos, hogy az apa mégsem tért fölényes kurtasággal napirendre az ügy fölött. Talán azért nem, mert nyárspolgári felfogása szerint kínos lehetett számára lánya és a híres költő közismertté vált szoros kapcsolata. Boncza Berta ekkor már Csinszka néven az Ady- versek szereplője lett. Bcm- cza Miklós fölkeresett számos olyan barátját, akik a költőt is isfnerték. Alaposan, figyelmesen kifaggatta őket, miféle ember az a számára elfogadhatatlan Ady. Az ismerősök többsége szuperla- tivuszokban beszélt a zseniális poétáról, óm Boncza Miklós mindegyiküket sarokba szorította a fogas kérdéssel: — Ha eladó sorban levő fiatal lányuk lenne, feleségül adnák-e Ady hoz? — A válasz minden esetben nemleges volt. Az ellenzés azonban csak megerősítette a jegyesek elhatározását. Állandó kapcsolatot tartottak levelezés útján, ha tehette Ady, utazott Csúcsára. Gondjai a nősülés körüli bonyodalmaktól függetlenül is megsokasodtak. Sorozási felszó- ’ (fásokkal zaklatták, katona- írvosí felülvizsgálatokra kellett ismételten jelentkeznie. Mindenáron hadfit akartak csinálni belőle, pedig az KISZ-akciók a jubileum jegyében Versenyekre, vetélkedőkre mozgósította a városi KISZ- bizottság Egerben a hét végén a munkahelyek és iskolák fiataljait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma tiszteletére szervezett rendezvényeken összesen több mint háromezren jelentek meg. Szombaton délután futó-kocogó versenyre került sor a tornapályán, itt csaknem 2500-an tették próbára erejüket, tüdejüket, a városból nagy csoportokban érkező KISZ-esek. A sikeres kocogónapot jubileumi emlékverseny követte vasárnap, ahol a KISZ-alapszervezetek csapatai a munkásmozgalom történetének ismeretét is bizonyíthatták, s a hat kilométeres túra végén, a Vörös Csillag moziban együtt hallgatták meg az eredményhirdetést. A legjobb eredményt a Gárdonyi Gimnázium egyik alapszervezete érte el, ennek tagjai vihetik majd túráikra a jutalmul kapott lakósátrat. Szintén vasárnap rendezték Tardoson az Ifjú Gárda és az úttörőgárdák közös harci túráját. Gólyabál a főiskolán A hagyományokhoz híven az idén október 29-én ismét megrendezték az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán a gólyabált, amelyen csaknem háromszáz elsőéves hallgató jelent meg. Az ünnepi aktust kultúrműsor követte, amelyen részt vett a Megyei Művelődési Központ táncegyüttese is. (Fotó: Szántó György) <2? KÉPERNYŐ ELŐTT Oedipus király Mi tesz egy több ezer éves szexuál-krimit, egy Oedipus- nak nevezett görönek az anyjával való viszonyáról, apja megöléséről, önmaga mazochista megvakításáról szóló történetet ezredévek távlatából is — mi tesz remekművé? Hiszen a néző, a mai nébírja egymás mellett Ady és a lánya, utólag mindenre áldását adja, ráadásul bocsánatot kér a fiataloktól. Míg Ady Lajos az apa lelkére beszélt, Endre bátyja újabb szívrohamot kapott a szállodában. Hiába szerette a Magyar Királybeli életet, most jobban kívánkozott Csúcsára. Mihelyt túljutott a veszélyen, sietett is a Királyhágó mögötti édenbe. A szívrohamból való felgyógyulás után ajándékozta meg Csinszkát egyik legszebb versével, amelynek címe: „Cifra szűrömmel betakarva.” Pontosabbak vagyunk, ha megjegyezzük, hogy Adynak elsősorban állandó társ kellett, nem pedig a házasság. De mert Csinszka ragaszkodott a formaságokhoz, a költő magáévá tette akaratát, jól tudva, hogy ezzel fel kell adnia a féltve őrzött személyi függetlenségéből. 1915, március 25-én érkeztek Csúcsáról Pestre, Ady a Magyar Királyban szállt meg, Csinszka pedig Ady Lajoséknál és másnap megtörtént a házasságkötés. A Városházán maga a főpolgármester, Bárczy István adta őket össze a polgári esküvőn. Egyházi szertartásra Budán, a Szilágyi Dezső téren került sor, abban a díszes református templomban, amelyet a főváros protestáns előkelősége látogatott. Ady tanúja a jóbarát Bölöni György volt. Az egyszerűségében is igényes formaságok után a hárshegyi Schüller vendéglőben tartották az ünnepi ebédet, amelyen sem a huszonegy éves fiatalasszony, sem a harmincnyolc éves férj nem viselkedett túl vidáman, sőt érthetetlenül eléggé kedveszegett lett a hangulatuk. Fanyar humorral titkon azzal ijesztett rá Ady Bölönire, hogy megszökik az ebédről, s elbújik Bécsben. A barát, aki merész ötleteiről is jól ismerte Ady Endrét, komolyan megijedt, s könyorgött a költőnek, hogy ne okozzon botrányt. (Folytatjuk) ző, nem értve és nem ismerve a „királyi” összefüggéseket, alig, vagy kevésbé tájé- kozottan a görögök gyakran nagyon is földön járó isteneinek dolgában, — még e furcsa történést is csak hallja. Nem megtörténik előtte — Oedipus önvakítását leszámítva — mindaz a bűn és vétek, amiről a tragédia szól, hanem már megtörtént, nem látni a cselekményt, hanem hallani és látni a vergődést miatt. Miért hét, hogy Szo- phoklósz Oedipus királya, a mai ember számára hihetetlen és szinte elképzelhetetlen szituációja keretében, egy hajdan volt — sohse volt világ tragikus hőseként korunk technikai csodájának, a televíziónak közvetítésével is meghökkentően a mának szóló? Mert remekmű! A közhelyre következhet az újabb kérdés: de mitől remek a mű és lesz emiatt remekmű? Azért, mert saját korához szól, abból merít és olyan általános emberi, társadalmi törvényszerűségeket vázol fel, amelyek ... Állj... állj! Félre az iskolás megfogalmazások keresésével. A remekmű titka éppen az, hogy titka oly természetesnek tűnik, mintha az nem is lenne titok. S éppen ezért is megfejthetetlen. Magyarázható, sőt, meg is magyarázható, de soha meg nem fejthető titok a hatásuk elementarítá- sa. Némi paradoxonnal: a remekműt önmaga remek- műsége magyarázza. Oedipus király szembekerül a sorssal. Így: Sorssal! Az ember tehetetlen a sorsával szemben. Oedipus felett is a végzet kiszámíthatatlan törvényei rendelkeznek, és hát mit tehet, akár az istenek segítségével is, hát még ellenük, mit tehet a sorssal szemben, ha az 6 útja általa már kijelöltetett? De Oedipus már pem az az ember, aki belenyugszik e törvényekbe. Szophoklész tragédiájának hőse meg akarja tudni, hogy miért és hogyan méretett ki az útja, s ha már eleddig megváltoztatni nem volt képes mindazt, ami számára a végzet útján látszólag előre megszabott, hát a végső szakaszt kívánja és tudja is kijelölni önmaga számára. A Sorssal szembefordulva! önmaga megvakíttatása árán. A büntetés és a bűnhődés árán is. önmaga sorsának és vétkének megméretésére, az ítélkezésre csakis önmagát tekinti immár hivatottnak Oedipus király, s van ereje, hogy ezt a büntetést végre fa hajtsa. Nem keres mentséget, hogy az apját tudtán kívül ölte meg, hogy anyjával való ágyasságában egyformán vétlenek Iokasztéval, semmiféle kibúvót, mentséget nem keres Oedipus, azazhogy hőse számára a drámaíró, Szophoklész, mert minden mentség és belenyugvás csak a végzet, a sors hatalmát igazolná. S nem azt, hogy az ember, éppen mert ember, képes és tud is szembeszegülni az istenek megszabta végzetével. Aligha kétséges, hogy ezek miatt, a Sorssal szembeszegülni tudó és akaró, önmagával számot vetni képes, múltját alaposan mérlegre tevő és a jövőért felelősséget vállalni kész igaz emberi vonások miatt éli reneszánszát az Oedipus király. A színpadokon, a televízióban, a mozik vásznán ismét életre kél az egykori görög sorstragédia, hogy kérdések feltevésére, de válaszadásra is ösztönözze mindazokat, akii: semmiképpen sem óhajtják önmagukat, társadalmukat a sors egyszerű játékszerének tekinteni, a végzet hatalmának jövőjüket alárendelni. Horváth Z. Gergely alkaH mazta és rendezte Babits máig is szép, zengzetes fordításában az Oedipus király-t a képernyőre. Nem modernizálta a görög tragédiát, meghagyta atmoszféráját, feszes puritánságát, azt a történelmi, történeti és mitológiai környezetet, amelynek és amelyben ellentétpontja lehetett a sorsnák Oedipus király. Ugyanakkor — Kozák András meghökkentően modern és mégis archaisztikus játéka, igen-igen szép szöveg- mondása segítségével — az intellektus drámájává, a korunk nagy kérdéseit kutató ember drámájává is adaptálta a szophoklészi művet. Bíró Miklós közelképei, mintha tekinteteken, a szemek mélységesen mély kútjain keresztül akartak volna az emberi lélek történéseinek a mélyére hatolni. Kőmives Sándor karvezetője, Piroth Gyula Kreon.ia kívánja el. hogy külifh is szóljunk játékukról, és arról, hogyan oldják szinte hétköznapi beszéddé, de szép, magával ragadó tragikus dik- cióvá a görög tragédia nemes veretű nyelvezetét. Évezredek távlatából szólt Oedipus király. S hogy szavát ma is megértettük ez a remekmű titka. Ha ez titok egyáltalán. Gyurkó Géza \
