Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
Legyen Ne legyen Milyen legyen a Dobó-bástya? Hatvan As eger—putnoki vasút tervezőinek brutális bástyacsonkítása után úgy látszott, hogy távozik a pusztulás keze a sokszor megpróbált egri vár falairól. Nem így történt A Dobó-bástyának 1976 július 18-i leomlása a vár legjellegzetesebb részletét semmisítette meg, amit már csak azért is különös történelmi kegyelettel vett körül az emlékezés, mert építője a híres győzelmes várvédelem kapitánya volt Persze, csupán a történelmi kegyelet s a kegyeletes emlékezés nem tudták megóvni a bástya állagát, különösen nem, amikor a török uralom után ide keveredett idegen népelemek történelme nem a magyar történelem volt, emlékezésük még idegen földek felé szállt, elhagyott hazák felé. Olyan pszichikai tényező ez, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni ennek a városnak korabeli történelmében. Évszázadok alatt apró rombolások, kis kártevések történtek, egyéni érdekből. így válik érthetővé, hogy a várfalak mentén házhelyhez jutottak alkalmas pincéket vágtak a falak tövébe, miután a falak alapjait védő rézsűket elhordva, szintbe egyengették az udvart. Csak akkor derült ki ennek a gyakorlatnak a veszedelmes volta, amikor néhány falomlás megintette a tulajdonosokat. Sugár István levéltári kutatásai szerint már 1750 előtt is volt ilyen omlás, amelyet később, 1801-ben és 1803-ban újabb, halált is okozó omlások követtek. Egy 1964-ből keletkezett várvizsgálati jelentés a Dobó-bástyán több repedést Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága pályázatot hirdet az újságíráshoz tehetséget és kedvet érző, 18—30 év közötti — nem újságírói munkakörben dolgozó — fiatalok számára. Pályázni lehet nyomtatásban még nem közölt, aktuális társadalmi, ifjúságpolitikai, gazdasági és kulturális témájú, az újságműfajok sajátosságainak (riport, cikk, interjú stb.) megjelenő írásokkal. Egy pályázó legfeljebb három — egyenként 4—5 gépelt oldalnál nem hosszabb — írással pályázhat. A Pályamunkákat gépelve, 3 példányban — részletes önéletrajzzal együtt — kell beküldeni. 2 db I. díj 3000—3000 Ft. A KISZ Központi Bizottságának különdíja 3000 Ft. A MUOSZ elnökségének különdíja 3000 Ft. 4 db II. díj 2000—2000 Ft. 6 db 111. díj 1000—1000 Ft. A pályadíjakon kívül a kiemelkedő pályamunkákat a bíráló bizottság elismerő oklevéllel jutalmazza. A pályázat első helyezettjei előnyben részesülnek az újságíró gyakornokok alkalmazásakor és mentesülnek az újságíró iskola írásbeli és szóbeli felvételi vizsgái alól. Ezen kívül a díjnyertes és oklevéllel jutalmazott pályázók felvételt nyernek az 1978. szeptemberében induló újságíró stúdióra. A pályamunkák beküldési határideje: 1978. január 15. Eredményhirdetés: 1978. március 21. Cím: 1368 Budapest, Nép- köztársaság útja 101. (MUOSZ Oktatási Igazgatósága. G.Nwww 1913. november 27.. vasárnap említ. Hogy ezek a felszíni nyomok lassan a belső falszerkezetek lazulását is jelentették, nemcsak a pincevágások okozták, hanem a gyorsuló ütemben növekvő teherautó-forgalom, amely rövid időközönként tonnányi terhekkel rengette a falakat. Ezeknek a rengéseknek a hatását az egri pinceomlásokkal kapcsolatban nem elemezték még kellő figyelemmel. Azok a rengések, amelyeket a Dobó-bástya előtt fekvő házak gépi bontása okozott, már csak betetőzték a falak egyensúlyának bomlását. Igaz, hogy jelentékeny mértékben gyorsították is! A munkálatok megkezdése után már napok múlva látni lehetett, hogyan nyílnak egyre szélesebbé a fal repedései. Való, hogy a Dobó-bástya 1976 nyarán teljesen megsemmisült, s amint az omlások és robbantások pora eloszlott, a szívbéli egriek gyakran kérdezgették egymástól és maguktól: lesz-e itt még Dobó-bástya, felépí- tik-e még egyszer a városképhez szorosan tartozó erődítést? Azok számára, akik ezt kérdezik, aligha akad izgalmasabb olvasmány, mint Szabó János Győző muzeológusnak az Egri Vár Híradója legújabb számában megjelent cikke. Drámai szűkszavúsággal eleveníti fel a bástya megóvásáért folytatott küzdelmet és bizonyítja, hogy éppen a munka megindításakor, a bástya belső feltárásának kezdetén lépett közbe a tragikus omlás. Felvázolja e cikk a bástya jövőjének három lehetőségét is: — A legjobb megoldás az lenne, ha megközelítő pontossággal a bástyát a boltíves ágyútermekkel, lőrésekkel újjáépítenék. Ez rendkívül költséges megoldás és a várSike Dancsák József: „Csak az állt meg közUlünk, akiket el is kelle.t temetni.” (Fotó: Perl Márton) lí. A hátsó ülésen, térdekre fektetett nagy bőrtáskán, négyen verik a blattot. Kettő idősebb, kettő egészen fiatal. A kártya megáll a kezükben. amíg megnéznek, s visszaköszönnek. Egyikük barátkozóan megkérdezi, hová utazom. Felelhetném, hogy mi köze hozzá. Autóbuszon minek ilyesmit firtatni. De hát ez nem igazi autóbusz csak egy ócska faka rusz, munkásjárat, ahol mind ismerik egymást. Együtt jön nek, együtt mennek. Otthon ról a falusi hangulatot hoz zák magukkal, s viszik fa lujukba a gyár levegője' Mondom, hogy Tarnaleleszr tartok, onnét meg Egercsehi be igyekszem. Jár a kártya csapkodják az adukat. Egyi' az idősebbek közül, mente getózve, azt mondja: „Nerr pénzre csináljuk, az időt se- rényítjük vele hazafelé ...” És hol az a haza? „Fedéme- sen!” Nem fárasztó ez az utazgatás Fedémes és Borható közművelődési érték nincs vele arányban. — Egy szerény és korrekt megoldást jelentene és a műemléki helyreállítás szigorú alapelveihez ragaszkodnánk, ha a bástya megmaradt hátsó falót feltárnák és tartósítanák. Ez a fal voltaképpen a vár régi, XIV. századbeli fala, amely egy ugyancsak régi, kör alakú bástyatorony maradványával együtt került elő a robbantások nyomán. A bástya négy, egykori falsíkjának nyomvonalát csupán alaprajzilag érzékeltetnék. Ez a legolcsóbb megoldás. Végül egy látszatmegoldás: ha a bástya egykori kiszögellő falait, a négy falsíkot beton, műkő, vagy termésköves falazással, tömegében és magasságában újra felépítik. A falakon belül kétféle megoldás kínálkozik. Olcsóbb, (de rosszabb is!), ha meredek rézsűt alakítanak ki, gyepesítve. Ehhez további robbantásokra lenne szükség, hogy a sziklák egy részét eltávolítsák. Másrészt a bástya így pihenési és közművelődési célokra nem lenne hasznosítható, sőt, idővel valóságos szemétteleppé válnék. Mindenképpen célszerű lenne a bástya lefedése és mellvéd kialakítása. — Aggódva figyeljük a fejleményeket — fejezi be fejtegetését Szabó János Győző. — Egy kicsit annak tudatában, hogy a bástya újjáépítése után a közművelődési hasznosítás már nem a mi nemzedékünk dolga... Néhány gondolatot kell fűznünk a három lehetőséghez. A bástyát fel kell építeni tömegében és magasságában. Ez a bástya nemcsak műemlék, hanem történelmi emlékhely, s ez a döntő. Másrészt: körül kell építeni a robbantások után láthatóvá lett hatalmas darázskő sziklacsoportot, amely így „meztelenül”, meglehetősen fenyegető jelenség. Felében ugyanis nyugati síkú törésvonal látható, amely azt az illúziót kelti, hogy az óriási tömb a következő pillanatban csúszni kezd, mérhetetlen veszedelmet okozva. Pedig meg sem moccant a robbantások idején. Valószínű, hogy Dobó is látta ezt, és élére állított széles falsíkok- kal támasztotta meg. Ezek valószínűleg belekapcsolódtak az elképzelhető ágyútermekbe, amelyek nem lehettek túl nagyok, tekintettél arra, hogy a sziklatömb a bástya nagy részét belülről kitöltötte. További robbantások azt a veszélyt rejtik, hogy megsemmisül a Zsig- mond-korabeli régi várfal is, — amelynek felfedezése régészeti öröm volt — és magával omlaszthatja a vár nyugati oldalának nagyobb területét is. Persze a külső és belső újjáteremtésnek megfelelő ütemben kellene történnie. Egyet kell érteni azzal a felfogással, hogy az új bástya lefedendő és mellvéddel kell ellátni. A földdel való feltöltéshez igénybe lehetne venni és megszervezni a teherautóval rendelkező vállalatok társadalmi munkáját, mint történelmi emlékhelyünkért vállalt áldozatot. Hosszú időbe telik mindez, nem kétséges. Lehet, hogy eredményeiben csak a jövő nemzedékek gyönyörködhetnek, dehát vannak ilyen beruházások is. Vigasztaljon bennünket azok példája, akik öreg korukban is mernek diófát ültetni, azzal a szívet melengető gondolattal, hogy édes termésüket csak unokáik kóstolhatják meg. Valamikor ... éve tanít A Pest megyei Bagón 1923 óta él és dolgozik a most 80 esztendős Farkas István tanító. Oklevelét 1917-ben Budapesten kapta, azóta pedagógus. Amikor 1968-ban nyugdíjba vonult, a község vezetői rábízták a 6 ezer kötetes községi könyvtár vezetését. Az Oktatási Minisztérium felhívására 1974-ben elsőként lépett ismét katedrára és azóta tanítja, neveli a környék cigánygyermekeit. Munkája elismeréseként 1977. november 17-én gyémánt oklevéllel tüntették ki. A képen: Betűvetés a tanórán. Dr. Kapor Elemér (MTI Fotó — Danis Barna felvétele — KS) Fedémes nem a világ vége sodnádasd között? „Fárasztó, nem fárasztó, csinálni kell, mert munka nincs közelebb. Régebben gyalog kellett járnunk.” Az egyik fiatal tömzsi, kerek arcú egyenesen dicsekszik: ,3a minden napom olyan lenne, mint a mai volt, még százéves koromig se tudnék elfáradni...!” „Hát milyen napod volt, hé... ?” „A mesterem dolgozott helyettem. Éreztem, hogy figyel. Tudják, tegnap este korhelyked- tem, így aztán lassabban bírtam emelni a lemezfogót. A mester észrevette. Megszólított. No, mondom magamban, most biztosan lehord a sárga földig. De csak annyit mondott, álljak odébb egy cseppet. Kivette kezemből a fogót és ő kezdett el dolgozni helyettem. Kidolgozta a műszakomat. Meg akartam mondani neki, hallja-e, gyakrabban is megtehet nekem ilyen szívességet...” Az idősebbek egyike erre lecsapja a lapot. Tompán koppan. Csönd. „Legalább ne guesmoljad, hallod-e! Ha már köszönetre apád nem tanított meg.” „Csak úgy montam... Mit izéi?...” — védekezik a fiatalember. ..Még úgy se mondd!” — dörren újra a vé- íebb. „Ne hozz a mi íalunk- •a szégyent. ..!” Húsz éve történhetett az set, s ez az emlék adott kedvet most egy fedémesi látogatásra. A kíváncsiság is hajlott, milyen lehet az a telepü- “s, amelyet az az idős gyári umkás a fiatalabbat okítóan mnyira védelmezett: „Ne hozz a mi falunkra szé- :yent...! Fedémessel legelőször is narnaleleszen ismerkedek. A fiatal tanácselnök, 1 pacs László mondja: — Tarnaleleszt és Fedé- mest láthatatlan szálak fűzik egymáshoz. Társfalunk, éppúgy mint Szentdomonkos és Bükkszenterzsébet. Kétutcás község, 195 házzal. A népszámlálók a legutolsó összeíráskor 614 nevet jegyeztek itt papírra. Valamikor több mondás is járta erről a faluról: „Fedé- mesről a meszesnek is farral kell kijönni”; „Fedémesről még a koldus is visszafordul.” Most leginkább már azt mondogatják, hogy innét az autóbusz is visszafordul. Mert Fedémesre csak befelé visz az országút. Onnan tovább már nem. Legfeljebb a hegynek, erdőnek, a dűlőknek, ösvényeknek vághatna neki a bátor vállalkozó. A házak egy akkorácska völgyben bújnak meg, melyet a kölyök szél is egyetlen iramodással végigfut.. Nem túl hosszú és nem túl széles, az ég sem tűnik olyan ijesztő magasnak, s ha az ember kitárná a kezét, tán átalérné az egész völgykatlant. Azt mondják, ez a völgykatlan mindig tele van virággal. Tavasszal a gyümölcsösök fehér és rózsaszín pártáját teszi fel, nyáron és ősszel a gyümölcsök sok érett pirosától látszik óriásira megkötő't csokornak. Olyan szépek a házak, s olyan takarosak az udvarok, hogy mindegyik tábla után kiált: „Tiszta udvar — rendes ház.” Ipacs László, mintha kitalálná gondolataimat, azt mondja: — Nem csak a turista szemével kell itt körülnézni. Mert nem turisták az emberek, akik Fedémest lakják. Kemény életűek. A hegyoldalakon fekvő földekről például a heves záporok ma is lehordják a termőtalajt. Mesz- szire kell eljárni innét kenyérkereső munkáért. Az egyik portáról ránk köszönő, fiatalos arcú férfi, Varga Bálint is a tanácselnök szavait erősíti meg. — Nappal szinte néptelen- nek tűnik a falu. Csak az öregek az apró gyerekek maradnak itthon. A férfiak és a női népség Egercsehibe, Nádasdra, Ózdra, Egerbe járnak dolgozni. Csak aludni térnek haza. A fiatalos arcú Varga Bálintról hamarosan kiderül, hogy cseppet se számíthatja magát fiatalnak. Nyugdíjas bányász. Hosszú évtizedeket töltött szénben, a nádasdi bányában. — Fedémesen nincs munkalehetőség. Ami kevés mégis akad, az megfér a házam egyik szobájában. Jöjjön, tekintse meg a fedémesi szoknyások dolgozó regimentjét. A szoknyás regiment — tizenkét asszony. A Budapesti Harisnyagyár nagybá- tonyi üzemegységének bedolgozói. Hibás termékeket javítanak, zoknikat, harisnyákat reparálnak tűvel, cérnával. Végezhetnék a munkát külön-külön, odahaza is. Ám úgy unalmas lenne. Közösen könnyebben halad a munka, s van jókedv, tréfa, nótaszó is. Egyetlen kérdést adok körbe: — Miről híres Fedémes faluja? Alig győzöm a válaszokat jegyezni: — Járt itt nagyon régi korban valami király. Amerre elment most úgy mondjuk rá: Király útja. — Találtak itt egy cserépkorsóban elásva sok bécsi dénárt. — Van várunk is, a Fosván Annak a dombját meg a háború előtt fel akarták tárni, de semmi nem lett belőle. — Híres a Páva-kórusunk! — Fedémes földgázt ad az országnak. Jó lenne, ha a mi házainkba is bevezethetnénk. Két utca a falu — egyik a Felszabadulás, másik a Petőfi névre keresztelt — nagyon hamar bejárható. Az út két oldalán városba illő villák. Terméskő aljzat, színes, többrészes fröccsös homlokzat, redőnyök, nagy veranda, fándzsás vaskerítés, mint a Tuillériákon. Mindenütt a módosság, a jólét külső jegyei. — Miből fakad Fedémes módossága? A hetvenéves nyugdíjas bányász, Síké Dancsak József portáján kíváncsiskodom ezzel a kérdéssel. Az ősz, csupa ránc ember a legtermészetesebb hangon magyarázza: — Valaha azt mondtuk: Fedémes a világ vége. Ez a mondás jó harminc é’-e — nem igaz! Ha körülnézek, inkább a világ közepe. Dolgos emberek az itteniek. Távol kell menni a munka után, de a távoli gyárakból, bányákból még egy fedémesit se küldtek haza, mert alkalmatlan vagy hanyag, lusta. És nem húzódnak el a hagyományos, itthoni irtukéi ól se. Földet, kertet művelnek, gyümölcsöt termelnek, jószágokat nevelnek. Csak Libából van egy-egy családnak tíz—tizenöt darab. Így aztán pénzből bőven van Fedémesen. — És meddig dolgozik a fedémesi ember? — Amíg az élete tart Csakis a munka az, ami tisztességet adhat az embern-'k A magamfajta vének ebből szívják az életerő* Eddig csak az állt meg közülünk, akiket el is kelle*' emetni... Fataky Dezső i
