Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
Vigyázz! Utánoznak I I tánozás majomszokás! ^ — csúfolják egymást az oly jól ismert, gunyoros hanglejtéssel a gyerekek. Tehetik. ök még nem tudják, amit mi, felnőttek tudunk, vagy legalábbis tudnunk kellene, hogy az embernek nemcsak szokása, hanem szükséglete is az utánzás. Ne a mímusok, ne is a parodisták jellegzetes, gesztust. beszédet felidéző szerepjátszására gondoljunk. Az utánzás önálló egyéniséggé formálódásunk egyik alapvető eleme. Mert igaz, hogy idegrendszerünk, alkatunk az alapja a beszéd és a jellegzetes emberi mozgás elsajátításának. De a köny- nyebb a hangok tiszta ejtését megtanulni annak, akivel helyesen artikulálva, természetes hanglejtéssel beszélnek, s nehezebb annak, akivel a kedveskedő gügyögés hangján váltanak szót. A gyerek nem rendelkezik még a válogatás készségével. Utánoz mindent, amit hall, amit lát. Játékra lefordítva, játékba építve a tanulásnak ezt a természetes, kikerülhetetlen módját Anélkül, hogy az öröklődés titkait fejtegetnénk, az is nyilvánvaló, hogy az átöröklött tulajdonságokat, a hajlamot felerősíti a szülők magatartása, hiszen a gyermek a családi környezetben tölti életének legfogékonyabb, legérzékenyebb korszakát. Könnyű lenne a dolgunk, ha szavakkal, intelmekkel mindent a helyére tehetnénk az apróságok fejében. Viszonyukat az ismeretlen világhoz. mi határozzuk meg. Azzal is, ahogyan élünk, ahogyan viselkedünk. Tőlünk tanulják; mit szabad, mit nem szabad. És tőlünk lesik el só szokásainkkal együtt a rosz- szat is. Ha például a felnőtíekénél jóval nagyobb mozgásigényüket nem hagyjuk kiélni, nem engedjük őket futkározni, ugrándozni saját fáradtságunkra hivatkozva, még keveset vétünk ellenük. Mert a bennük felhalmozódó vágy úgyis áttöri a korlátokat De, ha mondjuk este a tévé előtt unott tespedtséggel nézzük végig az ötperces tornát s bár ők szívesen végeznék a gyakorlatokat, rendre intjük őket, mélyebb, maradandóbb nyomot hagyhat életmódjukban a nem éppen példaadó szülői megnyilatkozás. Az iskolában a pedagógus veszi át a szülői szerepkör jelentős részét. S miközben az újabb és újabb ismereteket a tanár közvetíti, érzelmi kapcsolatba is kerül tanítványaival. Tudásával tekintélyt teremt magának, gusztusai, megnyilvánulásai pedig akarva, akaratlanul, példákká növekednek a gyerekek szemében. A tanár viselkedését ilyenkor nem egvmás közötti élcelődésből utánozzák. Sokat beszélünk mostanában az iskolai testnevelés és sport fontosságáról. Arról, hogy a testedzéssel elsősorban a helyes életmód, a felnőttkort is átható mozgásigény kialakítását kell elérni. Arról, hogy ebben nem csupán a testnevelőkre vár a feladat a szakórákon, hanem az egész tantestületre. A hogyant gyakran leegyszerűsítik arra. hogy néhány percre felállnak az órán magyaron, fizikán, éneken — és nyitott ablaknál végeznek pár könnyed, frissítő mozdulatot. Ez sem rossz, ez sem in. nem elveszett idő. Hasznos az órakőzi szünetben megszervezett, együttes tornászás is. Jó, ha más szakot tanító tanárok a sportköri munkát segítik, de ehhez jártasság, alapos felkészültség kell. Focizni, kézilabdázni, sakkozni csak az készíthet fel másokat, aki ismeri a sportág titkait. A természet- járás mást kíván: a kies tájak. erdők, rétek őszinte sze- retetét; ám valljuk meg, ez sem mindenkiben vert gyökeret elég mélyen. A felsoroltaknál jóval egyszerűbb: a példa. Ráadásul kötelesség is. Itt sem arról van szó, hogy nap, mint nap minden pedagógus a sportpályákon töltse délutánját. (Néha nem árt persze, ha megteszi az idegfeszítő, kimerítő szellemi munka után, mert valóban felfrissülés!) Az is sokat jelent, ha tanítványainak tömegsportversenyeit, házi versenyeit érdeklődéssel figyeli. Nem lekicsinylő kézlegyintéssel intézi el, ha hall róla valamit, hanem dicsérni is tudja az arra érdemeseket. Jó példa akad nem egy iskolában. Sorolhatnánk is közülük olyanokat, amelyben tanárnak. diáknak közös öröm, együttes élmény egy- egy jól sikerült sportrendezvény. A rossz példákat nehezebb a kívülállónál: megfigyelni, elkövetői pedig alg- ha kérkednek velük, talán észre sem veszik. Pedig van még javítanivaló az iskolai testnevelés követelményeinek értelmezésén. A gyerekek között élő felnőtt — tanár vagy szülő — gyakran tapasztalja, hogy hosszas rábeszélés, magyarázat nem mindig változtat a gyerek magatartásán úgy, ahogy szeretnénk. Aztán egy- egy véletlen vagy szándékolt — önmagában aprónak tűnő — megnyilatkozásunkkal sikert aratunk. F igyelnek bennünket. Kíváncsi, majd egyre kritikusabb szemmel. Ajkunkról ellesik a szavakat Ugyanúgy kezelik a fogkefét. a fésűt, ahogyan tőlünk látják. S közben rólunk, felnőttekről és életmódunkról árulkodnak. Virágb Tibor Telefonon és személyesen Éjszakai ügyelet—csak sürgős esetre! — Halló, tessék, éjszakai ügyelet... Igen-igen ... A nevét és a pontos címet legyen szíves ... Jegyeztem, Iglói út 17. Mi a panasz? írom... súlyos epegörcs. Küldöm a doktor urat... Hefkó hászlóné, a Bajcsy- Zsiünszky utcai orvosi ügyelet inspekciós asszisztensnője leteszi a telefont. Dr. Kovács András közben felvette a kabátját, indulásra kész. r\ Egerben — az országban elsőként — 1955-ben vezették be az éjszakai orvosi ügyeletet. A hatvan év körüli Kovács „doktor bácsi” 1957-ben volt először ügyeletben. s ma nehezen tudná összeszámolni az azóta átvirrasztott éjszakákat — Az időjárás rendkívül befolyásolja a kihívások számát — mondja, amikor Csu- torás Ferenc gépkocsivezetővel visszaérkeznek. — Ha ködös, nyálkás idő van, megszaporodnak a szívbetegek, asztmások panaszat Az influenzás időszakokban sem pihenünk sokat. — Előfordulnak-e indokolatlan hívások? — Egyre ritkábban. Vannak azért, akik még mindig nem értik egészen az ügyelet lényegét, tehát azt, hogy csak olyan esetben keressenek fel bennünket, ha az ellátás nem tűr halasztást. Ilyen például a hirtelen rosz- szullét, vagy az esetleges közvetlen életveszély. De még mostanában is megesik, hogy egy-egy beteg este nyolc óra körül jön gyógyszert felíratni. — Sőt, az Is előfordult már, hogy kimentünk a hívásra és a megadott címen nem nyitottak ajtót — szól közbe a . gépkocsivezető. — Igen — folytatja az orvos — ez főként akkor történik meg, ha a házasfelek összevesznek, s az asszony elájul ijedtében, de amikorra odaérünk, minden rendben — szent a béke. De szerencsére az ilyesmi egyre ritkább. Dr. Kovács András és Hefkó Lászlőné rutinvizsgálatot végez. (Fotó: Perl Márton) A nyilvántartási naplót lapozgatjuk, van idő, a telefon most néma, a várószoba üres A naplóban minden eset szerepel: akár indokolt, akár indokolatlan volt az orvos hívása. Agyvérzés, baleset, hasi görcsök, epebántalmak... — Mi történik, ha súlyos esetben egyszerre több helyről hívják? Hiszen egyedül van egész éjszaka... — Gyorsan kell döntenem, hogy hová menjek. A többi beteghez az asszisztensem mentőt küld. — Doktor úr, ön meglehetősen népszerű ember Egerben. — Népszerű? Talán. Sokan megismerhetnek a városban. Húsz évnél is több, hogy körzeti orvos vagyok itt. Kezeltem olyan fiatalembereket is, akik most a kollégáim, sőt: főnökeim. n n a Kossuth Lajos u. 6. Éjszakai orvosi ügyelet — gyermekbetegek részére. Dr. Krasznai Judit reggel nyolc órától talpon van. — Emiatt cseppet sem kell sajnálni. Aki ezt a hivatást választotta, az nem sokat ér rá önmagával törődni. — Harminchat óra, pihenés nélkül... ? Az orvos teljesítőképességének is van határa. Ha fáradt, ő sem tud teljes értékű munkát végezni. Ilyenkor tévedhet... — Esetleg a receptíráskor lehet észrevenni, ha két napig nem alszom. Kicsit „reszketősebbek” a betűk..„ Fiatal apuka érkezik tizenegy órakor Andornaktá- lyáról. A kisfia — üvegbőrű, vékony csontú, nagyon értelmes tekintetű fiúcska — hat óra óta fulladozva köhög. Asztmás. — A ködös idő ... Az asztmás gyermek jobb időjós, mint a meteorológia — súgja a doktornő, miközben fürge mozdulatokkal felveszi a fehér köpenyt. A hangja lágy, nyugtató. — Ülj fel ide, öcsikém. Nincs semmi baj, egy szúnyogcsípés az egész, és akár énekelhetsz is. Mit szedett a gyerek eddig, apuka? A fiatal férfi arcán zavar. — Nem tudom ... olyan kis apró tablettákat, azt hiszem. A feleségem biztosan tudná... — Na, kész is vagyunk. Most már felöltözhetsz, kisfiam, tíz perc múlva kutyabajod. A gyerek mosolyog, láthatóan megkönnyebbült az injekciótól ... A farmernadrá- gos apuka hálálkodik, a doktornő türelmetlenül legyint: „Ugyan már, hiszen ez a dolgom ... !” Újra egyedül maradunk. — Túl azon, hogy az orvos számára az éjszakai ügyelet fárasztóbb a nappalinál, milyen alapvető különbség van még a kettő között? — Nappal a körzetemben dolgozom. Minden gyereket név szerint ismerek, kapás* ból elsorolom, hogy kinek} mi vagy mi volt a baja. Da éjszaka a város minden '■é- széböl hoznak beteget, akiket először látok. Valamivel több időt vesz igénybe, míg rájövök a panasz igazi okára} — Vannak-e napjainkra jellemző betegségek? — Mostanában gyakori a vírusos torokgyulladás, légúti megbetegedés. — Az urbanizáció átkát, a szmogot, a gyerekek ismeg- sínylik. — Nemcsak a szmog ártalmas. Ahol sok gyereket zsúfolnak össze — és a mai óvodai, bölcsődei helyze. ,£'t* csak zsúfoltságról beszélhetünk —, ott könnyen elkapják egymástól a betegségeket. n a a Éjfél van. Az ügyeletes orvosoknak és az asszisztenseiknek reggel hétig tart a szolgálat. Szívesen válla t szolgálat ez, eszükbe sem jut „nyűgnek” tekinteni. Nincs bennük ellenérzés azokkal szemben sem, akik olyan panasszal fordulnak hozzájuk^ amelyet nappal is elmondhatnának. A képzelt betegeknek kellene inkább figyelembe venniük, hogy az éjszakai ügyeletet csak sürgős esetben illik felkeresni... Bendó János Az emberség bárom pillanata Előzmények, hűséggel és tömören ... Népújság hatvani szerkesztősége. Idő: 1977. november 22., délelőtt 10 óra. Aki kopogtat: Hostok Mártonná, Batthyány utca 36. szám alatti lakos. Három gyermek és két idős családtag eltartója, öt emberre keres, fél kézzel. A másik rokkant. — Férjem külön él, lakásunk is búcsúzni készül. Ránk dől, ha sürgősen nem segítenek. Átázott a vályogfal, a tető csöpög, fűteni lehetetlen. Nincs kémény, leomlott ... Különösen a legkisebbet féltem, alig egy esztendős a lelkem. — Járt a tanácsnál? — Harmadik éve bent van az igénylésem. De hiába hivatkozom a rendeletre, a három gyerekre Igaz. márciusban egyszer kijöttek, jegyzőkönyv is készült a tűrhetetlen állapotról. Azóta semmi... Hostokné hangja elcsuklik, zsebkendőt szorít az arcára. ★ Beszélgetésünket telefonberregés vágja eL Ambrus Sándor, a Damjanich Szakmunkásképző Intézet igazgatója diákhangversenyre invitál. Még be sem fejezi mondatait, már tudom, mit kell tennem. Igen, ha valaki, akkor ő segíthet Ott a sok fiatal erő, megannyi friss szak- munkasjelölt. — Megpróbálnátok? — Kérlek, szólj az asszonynak, legyen otthon 15 perc múlva. Néhány szakemberrel én is megyek. Amit tudunk, megcsináljuk. Falat, kéményt, tetőszerkezetet. Nyilván, valami anyag is szükséges, majd előteremtjük. Jók ezek a gyerekek. S természetesen értesítlek, mi újság! Tíz óra tíz. Az eniberség első pillanata. ★ Kollégák érkeznek, napi gondokról váltunk szót. Majd lekísérem őket az emeletről. A tanácsháza kapujában ösz- szetalálkozom Varga Sándorral, a műszaki osztály főelőadójával. Megállít. Hangjában egyszerre bujkál izgalom és részvét. — Kint jártunk a szakmunkásképző vezetőivel a Batthyány utcában, Hosto- kéknáL Elrendeltük a bontást, az igazgatási osztályt pedig felszólítottuk, hogy azonnal biztosítson szükség- lakást a háromgyerekes családanyának. Szörnyű, ami ott van. Életveszély 1 A pici lány kékre dermedve, a falakból víz csorog. Ha jön egy fagy, majd újra enged az idő, kártyavárként omlik össze az épületBemegyek Varga Sándorral hivatali szobájába, fellapozom az 5007—2/1977. számú ügyiratot, amely az iméntieket konstatálja. Majd a karomon ketyegő számlapra nézke. Tíz óra negyvenöt. Íme, az emberséges ügyintézés második pillanata. Vissza az emeletre. Már a folyosón hallom telefonom csengőjét. Üjabb panaszos? Nem. A drót másik végén ismét a szakmunkástanulók igazgatója. Elébevágok. — Hallom, fuccs a jó szándéknak. Hostokné lakása menthetetlen. A tanács szükséglakásba utalja őket. Ambrus Sándor nyugodtan kivár, majd szokott, fátyolos hangján megkérdezi: — És gondolod, hogy ezzel megoldódott a szerencsétlen család problémája? Ez átmeneti szállás. Nekik állandó, végleges kell. A régi helyen. Es mi azt augusztus húszra felépítjük. Párttitkárunkkal most jártam a vasútállomáson. Kapunk tőlük bontástéglát, gerendát, cserepet a feleslegessé vált bakterházak- ból. A vasút már csak azért is segit, mert a legöregebb gyerek most kezd náluk. Tizenegy óra húsz. S e percben a jó, a gyűrűző emberség harmadik pillanata. ★ November huszonhárom. A hatvani tanács igazgatási osztályára már megérkezett a műszakiak átirata. Pádár Zsuzsa lakásügyi előadó hely- lyel kínál. — Tudja, hogy Hostokék minden pillanata életveszély? — Igen. — Intézkedtek? — Én magamban már rendeztem az ügyet A Horváth Mihály utca kettőben másfél szoba, előszoba, konyha várHostok Mártonná: Ez a mi lakásunk...! (Fotó: Szabó Sándor) ja őket. Remélem, Nagy Béla osztályvezetőm szentesíti a megoldás formáját Nem a veszélytől, vagy a felelősségtől félek. Az asszony mindenképpen rászolgált a tisztességes bánásmódra, lakásügyének sürgős, lehetséges rendezésére. — Köszönöm, Zsuzsa! A folyosón öröm bujkál bennem, és a szokottnál is gyorsabban visz a lábam. ★ Záradék. A városi tanács végrehajtó bizottsága nevében Patkó Imre elnök 1977- november 24-én, a település felszabadulásának 33. évfordulója al-i kaiméból, átnyújtotta AmbJ rus Sándor szakmunkádképp ző intézeti igazgatónak a ..Hatvan városáért” kitüntető ttrmet Az indoklásban az emberi ség legújabb pillanatai még nem szerepelhettek. Moldvay Győző ,4imiisiE Q 1977. november 27., vasárnap
