Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

A hatvani pártbizottság tárgyalta H törvény és a fiatalok ■Lassan nyolc esztendeje lesz, hogy az MSZMP Köz­ponti Bizottsága megfogal­mazta azokat a feladatokat, amelyek mindmáig ifjúság- politikánk határozott irány­vonalát jelentik, s végrehaj­tásuk éppen úgy tartozik a megyei szervekre, mint a legkisebb település vezető testületéire. A párthatározat óta ifjúsági törvény is szü­letett, állami síkon szabva meg a teendőket. S a célkitű­zésekből fakadóan 1973 no­vemberében már pártbizott­sági ülés témája volt az if­júságpolitikai munka városi tapasztalatainak, értékelése. Hatvanban nemrég ismét foglalkozott a városi pártbi­zottság az ifjúság helyzeté­vel, különös figyelmet fordít­va az eszmei-politikai nevelő tevékenység tartalmi ténye­zőire, illetve azokra a ten­denciákra, amelyek a fiata­lok munkahelyi, szociális problémáinak megoldásában érvényesülnek. Mit kell elöl­járóban summásan megfogal­maznunk? A szívósan, folya­matosan szerzett tapasztala­tok javára váltak a pártszer­vek, alapszervezetek, vala­mint az állami és társadalmi testületek tevékenységének, összehangolták a meghatáro­zott tennivalókat. TÖBB ÖNTEVÉKENYSÉGET Valljuk, hogy politikai, tár­sadalmi ismeretek hiányá­ban nehezen halad a gaz­dasági feladatok megoldása, a • szocialista személyiségtí­pus kialakítása, formálása. Ilyen aspektusból közelítve az ifjúságpolitikai feladatok­hoz, azt kell. megállapítanunk á pártbizottsági ülés anyagá­nak tükrében, hogy a hatva­ni pártszervezetek, a társa­dalmi és tömegszervezetek az utóbbi évek során mind na­gyobb számban, s egyre ered­ményesebben vonták be a tö­megpolitikai oktatásba, a ká­der- és vezetőképzésbe a fia­talokat, akik nagy többsé­gükben később hasznosítani is tudták a megszerzett isme­reteket. Önmagában is im­ponáló, hogy évente a hu­szonháromezer lakosú város csaknem két és fél ezer fia­talja vesz részt a KISZ po­litikai képzésében, . s százöt­venen részesülnek ■ pártokta­tásban. Ugyanekkor százra tehető azoknak a száma, akik vagy marxista—leninista kö­zépiskolát, egyetemet láto­gatnak, vagy pedig különbö­ző időtartamú KISZ-iskolán szereznek bizonyítványt. • Az viszont beárnyékolja a szép adatokat, hogy a poli­tikai képzésben nem kellő rendszerességgel részesülnek ezek az ifjak, továbbá baj van aktivitásukkal is! Több öntevékenységre lenne szük­ség a témákban való bő­vebb tájékozottsághoz, elmé­lyüléshez. S feltétlenül kiszű­rendő a képzés eszköztárából minden tényező, ami figyel­men kívül hagyja a munka- erkölcsöt, s túlzott jelentősé­get tulajdonít például vala­mely erőszakot tükröző film; nek. nyers erotikát közvetítő színházi előadásnak, vagy túlzóan elvont irásműnek, egyéb alkotásnak. Két szélsőség A pártbizottsági ülés felre- érthetetlenül foglalt állást a fiatalság körében fellelhető bizonyos szélsőségek megíté­lésében is. Tulajdonképpen magatartásformákról van szó! S először a fiatalok jelentős hányadának politika iránti közömbösségét említjük, ami hiányos ideológiai felkészült­ségükben gyökerezik. Káros ez a közömbösség, mert nemcsak a magánéletre hat demoralizálón, hanem ugyan­akkor befolyásolja a terme­lési, a közösségi gondokkal való azonosulást. A munka­helyeken rendszerint az ilyen közömbös, igénytelen fiatalok rontják le egy-egy kollektíva összteljesítményét, s visznek vakvágányra egészséges kö­zösségi vállalkozásokat. Persze a másik véglet sem helyeslendő. Amikor mun­kás- vagy diákfiatalok erejü­ket meghaladó feladatokra vállalkoznak, esetleg olyan megbízatást próbálnak ellát­ni. amihez kevés csupán a lelkesedés, a tenniakarás. Ilyen esetben a mérséklés le­gyen a választott eszköz, s általában arra kell töreked­nie, minden illetékes ifjúsági, társadalmi szervnek, hogy a szélsőségben élő fiatalok hi­bái kölcsönösen megszűnje­nek. Az ifjúsági parlamentek ta­pasztalatai, valamint a KISZ- taggyűlések vitái ugyanekkor azt is felmutatták, hogy a megalapozott, összefüggéseket láttató bírálat fontos nevelé­si eszköz. Mélyíti az őszinte felelősségtudatot, s csökken­ti annak a lehetőségét, hogy a hibák ellen küzdő ifjak tés eredményeként az utóbbi hét esztendőben a vasúti párt- bizottságnál 62, a konzerv­gyárban 54, a Lenin Termelő^ szövetkezetben 17, a cipő­gyárban 11 fővel gyarapo­dott a párttagság, s ugyan­ilyen szépen nőtt a párt- és tömegszervezeti vezetőtestü­letekbe választott ifjak szá­ma. A városi pártbizottság­ban például 24, a népfrontbi­zottságban 38, a szakszerve­zeti bizottságokban pedig 35 százalékot tesznek ki a fiata­lok, az ifjúkommunisták. Ami gond ezenközben; a bérszínvonaltól függő mun­A hatvani KISZ-segítséggel épült lakótelep (Fotó: Szabó Sándor) intrikusokká, felelőtlen rá­galmazókká váljanak. A MUNKAHELY SZEREPE Utaltunk már a munkahe­lyi közömbösségre, a fiatalok passzivitására. A pártbizott­sági ülés e téma kapcsán azt is leszűrte, hogy az üzemek, gyárak, gazdaságok dolgozói- . nak többsége jó hatással van a kezdő fiatalokra, szakmun­kásokra. Segítik beilleszke­désüket, nevelik őket, for­málják életútjukat. Ez segí­ti elő egyébként a párt so­rainak megerősítését, az egészséges utánpótlás biztosí­tását. Csak példaként említ­jük, hogy a tudatos felkészí­kaerőhelyzet! Mint egyebütt, Hatvanban is többféle in­tézkedés segíti a munkába álló, pályakezdő fiatalokat. Nehéz azonban megtartani őket a cukorgyárban, kon­zervgyárban, mert más te­rületen fiatalságukat, frissen szerzett szakmai tudásukat jobban tudják kamatoztat­ni. A Duna Cipőgyárban ugyanakkor a teljesítmény­bérezés okoz feszültséget, mivel áz ifjúmunkások jöve­delme eléri, olykor pedig túlhaladja az idősebbek bé­rét. Az ilyen területen okos, meggyőző munkára, a Ra­dar-akciók szélesítésére van szükség. Mint ahogyan az oktató-nevelő munka célsze­rűsége, hatékonysága is föl­lelhető az iskolák számára kiírt megyei és országos versenyek eredményeiben, a feltűnést keltő hatvani sike­rekben. TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS Ügy véljük, hozzátartozik a pártbizottsági ülés e fon­tos tárgyának vázlatos is­mertetéséhez az a célkitűzés is, amelyet a társadalom számára megfogalmaztak. S csak elégedetten állapíthat­juk meg, hogy mind a beszá­molóból, mind a hozzászólá­sokból a társadalmi és tö­megszervezetek fokozottabb felelőssége világlott ki. Az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósításából egyre in­kább kiveszi részét a Nép­front, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Vöröskereszt és a sportfelügyelőség, szerző­désben rögzítve az együtt­működés kölcsönös kötel­meit. Egyik az egészséges életmódra nevel, a másik a hazafias érzületet mélyíti és harcászati ismeretekben gyarapít, vagy éppen a ka­tonai szolgálatra készíti fel ifjainkat. S mindezek mellett ott a tanácsi testület, a városi vég­rehajtó bizottság, amely nemcsak az imént említett feladatok tárgyi, személyi feltételeit biztosítja, hanem határozott szociálpolitikai koncepció alapján szervezi a fiatalok egyéb irányú igé­nyének kielégítését. Szembe­tűnő példaként említsük meg ezzel összefüggésben, hogy a párthatározat óta el­telt idő folyamán a tanácsi lakások 40 százalékát fiata­lok kanták. Gondot jelent azonban a napközi otthoni elhelyezés. Kevés a férőhely, bár a tanács — szoros együttműködésben a pártbi­zottsággal — minden lehetőt elkövet a hiány megszünte­tésére. További feladatok? Sürgős tennivalók? Ilyeneket szintén megfogalmazott a pártbi­zottság, összefüggésben a lejegyzettekkel. Csak az erő­ket kell hozzájuk mozgósíta­ni. De az eddigi eredmények ismeretében, magunk részé­ről bízunk az újabb siker­ben. (m. gy.) Kiss Lajos Kiss Lajos Lenin-renddel kitüntetett internacionalista veterán, életének 86. évében 1977. október 31-én Eger­ben elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. MSZMP Heves megyei Bizottsága MSZMP Eger Városi Bizottsága 1917. november nyolcadik napjának hajnala. Egy fiatal­ember feláll a moszkvai re­pülőgépgyár előtti barikádok tetejére, és teli torokból ki­áltja a barakkok foglyai felé: „Elvtársak! Barátaim! Pé- tervarott kitört a forrada­lom! A mi forradalmunk! A nép forradalma! Fegyvert a kezekbe! Gyertek! A harc, a forradalom katonákat kér!” Banya, — így hívták bará­tai, harcostársai — az egy­kori bátor legény, az elsők­kel állt azok közé, akik a pétervári, a moszkvai mun­kásokkal, a donyeci bányá­szokkal, a kronstadti matró­zokkal, az ukrán béresekkel együtt a szegények, a kifosz­tottak, az elnyomottak sza­badságáért, a népek testvéri­ségéért fogtak fegyvert hatvan esztendővel ezelőtt, s vitték győzelemre az új. szebb világot megteremtő forradalmat. ,.Amikor átkeltünk a Volgán, amikor megvertük Kolcsa- kékat, amikor találkoztam Frunzéval, amikor kísértük az aranyvonatot, amikor Buharába küldtek, amikor az interna­cionalista katonák küldöttnek jelöltek az SZKP VIII. kong­resszusára. amikor a Szir-Darja-i viaduktot felrobbantottuk, amikor találkoztam és beszéltem Leninnel, amikor Kun Béla behívatott.. A katona, a forradalmár szarai ezek, amelyek Kiss Lajos­nak, a Nagy Október harcosának bátorságáról, hősiességéről, vallanak. A komiszár meghalt. S mily kegyetlen a sors: éppen az ünnep, a világot átformáló győzelem jubileuma előtt. Ame­lyért százszor, ezerszer tette kockára életét. A marokszedésből és a kévevágásból élő család harmadik gyermekeként, Kunmadarason született 1S92. augusztus 13-án. Pesten élő rokonsága jóvoltából tanulta ki az autószerelés mesterségét. Mint nemsokára kiderült: fölöslegesen, mert a mesterlevelén még alig száradt meg a tinta, amikor megér­kezett a magyar királyi hadsereg behívója és irány a Mária Terézia laktanya, s onnan a Kárpátok, a front. Lemberg előtt dobta el a fegyverét, majd a fehér kozá­kok által halálra ítélt foglyok közül megszökve, a vörösökhöz sietett útja. Végigharcolta a forradalom legnagyobb csatáit, bátorságát példaként emlegették a harcmezőkön, és hősként fogadták az itthon illegalitásban dolgozó magyar kommunis­ták is. é é vbgkbz A kommunista, a komiszár helytállását bizonyító doku­mentumokat a szoviet hadsereg levéltárában találták meg a hatvanas évek kö.jpén. Nemsokára díszes levél érkezeit Moszkvából, amelyben közölték vele: a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Lenin-renddel tüntette ki. A magas kitüntetés átadására a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfor­dulójának tiszteletére rendezett ünnepségen került sor Moszk­vában, a Kremlben. Bátor katona, egyszerű, igaz ember volt. Szívében, lelké­ben örökké megmaradt komisszárnak, kommunistának. Ne­künk pedig hősnek. Akit sohasem felejtünk el. Heves megyei internacionalisták a Nagy Októberért ni. A szovjet hadvezetöség Vrangel ellen hatalmas lo­vashadsereget vont össze, így kerültek a krími froiít- ra a ferganai 2. lovasezred magyar internacionalistái is, akiket a buharai harcok megindítása előtt India és az Afganisztán határöveze­tében különleges feladattal bíztak meg. Erre Tclekes Varga Antal elvtárs kere- csendi lakos így emlékezik vissza: „Az indiai, de főként az afgán határvidéken nagyon elszaporodtak a fegyveres rablóbandák, amelyek nagy területeken teljes létbizony­talanságot okoztak. Nem a 3—5 főnyi birkatolvajokra gondolok, hanem azokra a kitűnően felfegyverzett és nagyszerű lovakkal ellátott 100—350 főt is számláló bandákra. Ezeket az ango­lok dobták át szovjet terü­letre, hogy ott rettegést és zűrzavart keltsenek. De voltak olyan bandák is, amelyeket gazdag földbirto­kosok és állattenyésztők sze­reltek fel, hogy szármára állatokat és egyéb értékeket zsákmányoljanak. Hogy az­tán a szegény hegyilakók vagy a gazdag földbirtoko­sok állatait rabolták-e el, azzal ők már nem törőd­tek. Volt egy félelmetes hí­rű bandavezér, aki vonatok kifosztására is specializálta magát, de még olyan ki­sebb városokat is kifosztott, ahol a bandájánál jóval na­gyobb létszámú helyőrség volt. Ezzel a bandával ér­dekes találkozásunk volt. A ferganai 2. lovasezred kapta azt a feladatot, hogy ezeket a banditacsoportokat semmisítse meg. Csakhogy ez nem volt egyszerű fel­adat. A hegyvidéket úgy is­merték, mint a tenyerüket, és olyan búvóhelyeken hú­zódtak meg, amit lóval na­gyon nehéz volt megközelí­teni. Ha megszorítottuk őket, egyszerűen átmentek Indiá­ba vagy Afganisztánba, ahol teljes biztonságban érezték magukat. És ez lett a vesz­tük. Parancsnokságunk el­határozta, hogy itt lepjük meg őket. Átléptük a ha­tárt, és egy mély szakadék szélén vezető ösvényen ereszkedtünk lefelé. A lova­inkat kantárszárnál fogva vezettük a nyaktörő ösvé­nyen, ahol elég egy csú­szás, és a ló és lovasa is a mélységbe zuhant volna. Kí­nos botorkálás után egy szé­les völgybe értünk. Már es­teledett és lepihenéshez ké­szülődtünk, amikor több tá­bortüzet vettünk észre. A banditák, akiket egész nap üldöztünk, olyan biztonság­ban érezték magukat, hogy még őrszemeket sem állítot­tak. Félkör alakban „be­loptuk” őket és az első össz­tüzünkre úgy hulltak mint a legyek. Csak kevesen tudtak elmenekülni, mert állandó­an lőttük őket. Másnap reggel láttuk, hogy mennyi lovat és egyéb állatot rabol­tak. Sok fegyvert és lőszert is zsákmányoltunk. Azzal hogy az indiai és afaanisztá ni búvóhelyükre is követtü' őket, rövidesen sikerült a legveszedelmesebb bandákat megsemmisítenünk.” Telekes elvtárs elmondta, hogy egy napon egy érde­kes lovas jelent meg és a parancsnokukkal közölte hogy tett. Több lovasnak a nyer­gen átvetett szíjbilincsen a sínek felszedéséhez szüksé­ges kulcsok lógtak. Olyan ügyes módszerrel dolgoztak, hogy nem volt menekvés. Persze nemcsak raboltak, de megbízatásuknak megfelelő­en gyilkoltak is. Nos, a „vezérnek” egysze­rű ajánlata volt, hagyják őket békén, és ők sem kel­lemetlenkednek. Az egység parancsnoka azzal a felté­A Z. fergánai lovasezred magyar harcosainak portja, köztük Telekes Varga Antal egy cso­a vezérük „szót akar ér­teni” vele. Kitűnt, hogy a hírhedt vasúti „specialista” követe volt és nagyon meg­lepődtek, amikor a parancs­nokuk beleegyezett a talál­kozóba. A katonákkal közöl­te, hogy tartsák készen a fegyverüket. Ö maga vala­micskét elébe mer)t a ban­davezérnek, aki ugyanígy tellel fogadta el az ajánla­tot, ha a fehérek által meg­szállva tartott egyik kisvá­rosból kiverik a helyőrsé­get. A vakmerő banditák az éj leple alatt, a náluknái jóval nagyobb helyőrséget megtámadták, s bár súlyos veszteségeket szenvedtek, a helyőrséget kiverték a hely­ségből. A harcban kimerült és nagy veszteséget szenve­„Miután a legveszedelme­sebb bandákat sikerült meg- dett banditákkal már köny- nyen elbántak a ferganai lovasok. semmisítenünk, egy napon az egész ezredünket a bu­harai harcokba vetették be. Itt az első, ütközetben el­esett egyik parancsnokunk, Rabec László, aki vakmerő katona volt és nagyon fáj­laltuk a halálát. Buharával gyorsan végeztünk, és Uk­rajnába, Mahno bandái el­len szálltunk harcba. Gu- lajpola, Bergyanszka, Kis- és Nagymihalovka környé­kén harcoltunk ellenük. Amikor Vrangel hadseregé­nek a megsemmisítésére ke­rült sor, ezredünket a Krím- félsziget bejáratához vezé­nyelték, de a bevetésünkre már nem került sor, mert Vrangelt nélkülünk is elin­tézték.” Telekes elvtárs azt is el­mondta, hogy Ukrajna déli részén Vrangel hadserege olyan fejvesztve menekült, hogy a vasúti pálya mellett a sztyeppén több helyen láttak még kicsomagolatlan angol repülőgépeket, tanko­kat és rengeteg hadfelszere­lési tárgyat, ami a Vörös Hadsereg zsákmánya lett. Telekes elvtárs itthon is agitált az elnyomás ellen és emiatt többször meggyűlt a baja a rendszer kakastolla­saival. És amikor egykori harcostársainak fiai szülő­falujához közeledted eléjük ment és elmagyarázta ne­kik, hogy hová telepítették a németek az aknamezőket, Dancza János NpnfiLcnn A 1977. november 1., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom