Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

«--•vN^vVVVVVV%VVVVv% vWWAW.V/VWWV.Vv'/.-. .

Új

időknek

tr •

U1

dalai- val

Száz évvel ezelőtt, 1877. november 22-én született Ady Endre.

A jubileumra müveivel is emlékezünk.

Kass János illusztrációja

Ne lássatok meg

Ne adjatok rám aranyos palástot.

Nem kell a gyémántos korona,

De vigyétek a víg csörgő-sapkát is S tarka köpenyeg sem kell soha.

I'rtirke-országnak vagyok a királya, t. át hatatlan trónom nekem ragyog.

Amíg nem láttok, nem ékesíttek,

Nem rubrikáztok, addig: vagyok.

Még pislog egyet- 1 kettőt a kőszínházak lámpája, s aztán egészen a színköröké és Ös-Budaváráé lesz a nyári világ. És mi - könnyeket hullajtunk érted, nyáresti Budapest. Mert rosszabbul Biharfüreden sem mulatnak az emberek, mint a te nyári múzsahajlékaidban. Pedig ha valakire ráférne egy kis becsületes mulatság néha, mink vagyunk azok, szegény, ezer sirámú budapesti helóták.

Ha másért nem, de már azért is járna nekünk nyárra egy kis kárpótlás, mert télen színházba járunk. Európa legvérszegényebb, legborzasabb. legparfümtelenebb Tháliája gondoz bennünket télen által. Idegeink szenzációsak, szemeink szín-tobzódást, füleink vidám hangokat várnak. És mehetünk elál- mosodni, színészkedést látni, kopott melódiákat hallgatni ambiciózus színkörökbe. Vagy Jassyba illő internacionális brettli nektárját szürcsölhetjük, ha kell. Ez a mi nyári mulatságunk. Megnyugtatásokat kapunk, hogy a ■ Sárga csikó nem avult el, a helyi operett télen is hű hozzánk. Császárnál van silányabb bonviván is, a színpadi hírességek ma sem vetik meg az ócska szerepeket, s a vendégszereplések gázsiját. Krecsányi van olyan direktor, mint Somló, és több ily fontos megnyugtatásokat nyerhetünk. És jó, ha nem szólal meg a külön nyári litteratura. Hiszen télen is láttunk lelkiszegénységet, de nyáron megdermedhetünk tőle. A vadnépektől követelhetik, hogy olyan dolgokon mulasson, mint amilyeneken nekünk kellene. Ah, a budapesti kedély!... A külMulatunk

városi esprit!... A hordár jókedv!... A hetes humor!...

Nincs kánikula, mely ezt enyhítse. Az ember azt hiszi, Frimm-nö- vendékek műkedvelő előadásán van.

És a mostani varieté. Idegenből kiselejtezett attrakciók. Nagyban pedig ronda nőgyűjtemény. Balekcsipö műintézet.

Hát nem érdemiünk meg más nyári mulatságot? Nincsenek kifigurázni való méltán vagy méltatlanul hires hölgyeink és uraink? A magyar életnek nincs derűje már, mely felénk ragyoghasson nehány ügyes varieté-színpadról? Politika, irodalom, művészet elmés kicsúfolásra várnak. A magyar nóta önként belefürgült már a tarka vidámságokba. De ha másunk nincs, gyönyörű asz- szonyaink vannak. Ha fényes világításban, ízléssel díszített női szépségeknek pompáját, pózait láthatjuk, már ez is többet javít az ízlésünkön, mint amennyit a budapesti rossz szobrok rontanak. Élőképek, mókák ötletei a levegőben röpködnek. Karikatúrára, elmésre, finomra avagy kíméletlenre sehol annyi mód, mint itt. Egy művészi varieté rászoríthatná komolyságra a színpadokat, s reparálna a lelkűnkön annyit, mint öt parlamenti ciklus.

De nincs semmi. És sokáig nem lesz semmi. Járjuk nyaranta a világ legárvább, legdrágábban. legbarbárabban s legszomorúbban mulató városát. És mulatunk. Mulatunk.

(Dyb aláírással megjelent, a Budapesti Napló 1905. május 19-i számában)

Négy-öt

magyar

összehajol

Ttt valahol, ott valahol

Esett, szép, szomorú

fejekkel

Négy-öt magyar összehajol S kicsordul gúnyos

fájdalmukból

Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:

Miért is?

És utána, mint a zápor Jön a többi könny:

Miért is, miért is, miért is? S nincs vége könnynek és miértnek.

Fölöttük hahota köszön. Hahotája, akik nem értnek S akik sohase kérdik

s kérdtek

Miért is?

És csöpög a könny:

Miért is, miért is, miért is? És hömpölyög fönt a

hahota,

Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen Nyílnék meg az Ég,

Ahol csak Ég és okos

üdvösség van S itt nem elég.

Itt nem kell csak a könny S itt valahol, ott valahol Esett szép, szomorú

fejekkel

Négy-öt magyar összehajol, Miért is, miért is, miért is?

Ady és Kelet-Európa

Ady centenáriuma nemcsak a magyarság, de az egész í kelet-európai poézis ünnepe is. A Dunatáj sorsát vallató 1 költőre emlékeznek ma Belgrádban és Pozsonyban, Zágrábban és Kolozsvárott, meg Bukarestben mindazok, kik még kortársak — vagy kései tanítványokként vállalták és vállalják az Ister partján élő népek megbékélést hirdető tanítását — örökségképpen. Ady születésnapjának százados forduló- ján parancsoló szükséglet hát „a magyar, oláh, szláv bánat” közös voltát versbe foglaló poéta kelet-európai recepciójáról is szólni. Parancsoló szükséglet, mert az Ady-líra keleteurópai rezonanciája hét évtized óta tart...

1908-at írtak, amikor a szlovák költészet klasszikus mestere, Pavel Országh—Hviezdoslav, A magyar jakobinus dalára verssel válaszolt, s annak is több mint 60 éve már hogy a modern szerb líra akkor is híres poétája, Todor Manojlovic „a magyar irodalom modern korszakának vezérét, fejét, koronázatlan királyát” ünnepelte Adyban egy szerb nyelven írott tanulmány lapjain. Nem sokkal később meg a román Emil Isac üzent ezekkel a sorokkal: ..Kedves Ady Endre, ...jólesik látnom, hogy Tisza István békítő úrhatnámságát bitang jószágnak tartja, amelyet mi románok sohase vehetünk meg. Jólesik olvasnom, hogy ön is. miként többi magyar előkelő nagyjaink, a román—magva békét igenis kívánják és akarják, de nem mint azt a nagv- földű, szemüveges geszti Rodriguez akarja, aki csupán az urainkat, dúshasú főpapjainkat, kalmárkodó parvenüinket ' csábítja asztalához, a könnyező, kapáló, koplaló havasi -oláh« tömegeket csakúgy nyomorúságban és rabszolgaságban akarja tartani, mint az ön, nagypipájú, kisdohányú szegény magyarjait, akik a Tisza partjától a Szamos partjáig átkozzák, siratják és nyögik az úri magyar igát

___”

A

z „ezer év óta rokon” dunatáji népsorsot világgá kiáltó poéta versére adott válasz volt ez a levélformában megírt s Goga Octavian (maga is kiváló román költő) bebörtönzése kapcsán keletkezett reflexió csakúgy, mint korábban a Hviezdoslavé, olyan írástudó szavai, aki sokban hozzájárult az Ady fogalmazta gondolat kelet-európai népszerűségének folytonosságát jelentő törekvések megvalósításához. Mert Emil Isac levelét még sok baráti gesztus követte, s mind olyanok, amelyek a „magyar, oláh, szláv bánat” ezredéves forrásait kívánták megváltoztatni. Ezt célozták a szlovák Emil Bolesláv Lukác, majd Stefan Krcméry Ady-foróításai csakúgy, mint a horvát Krleza nekrológja s tanulmányai Adyról, meg a szerb Milos Crnjanski megnyilatkozásai, s persze azok a kelet-európai művek is. amelyek az Ady-líra inspirációinak jegyeit viselik magukon. Mert ma már nem kétséges az sem, hogy Ady költészete termékenyítőén hatott számos szerb, horvát. szlovák és román szerzőre, kiknek versei mind az „új idők” „úi dalaivá” lettek egy-egy nemzeti irodalom szféráin belül. Nem véletlenül látta pl. Stefan Krcmérv a „Szellemi Közép- Európa” „egyik legnagyobb jelenségét” Ady Endrében, s nem véletlenül írta a szerb Veljko Petrovic a .’magyar Ugar” víziójára rímelő emlékezetes sorait:

Burjánzás földje ez, hol tüske, dudva és álnok napraforgó a tenyészet, tivornyák, könnyek földje elvadulva.,'.

De arról is tudunk, hogy a szerb líra több kiválósága az első világháború utáni években az Ady-líra élményének birtokában színezte saját, a „kor parancsát” a haladás jegyében megfogalmazó költészetét. És olyan példa is akad természetesen, miként a Dusán Vasiljevé, aki a háború szörnyűségeit élte, s énekelte meg sokban az Adyéval rokonítható módon: ----T

érdig gázoltam a vérben, s elvesztettem minden álmom.

De én a sárnak, s a buja bűnösöknek zavaros fertőjében zsákmányt sose kerestem.

A legbeszédesebb példa Ady kelet-európai visszhangját illetően persze mégis a Krlezáé, aki nemcsak kommentálója, s egyik első délszláv interpretálója volt Ady költészetének, hanem gondolatkörének sokban továbbvivője is. Híres Kerempuh-balladáinak anyagában Ady kuruc- és Dózsa- verseinek hangulatai éppúgy ott vibrálnak, mint az Ady- versek jeremiádokat idéző motívumai, s jelen van bennük a közös történelmi múlt is: a megalázott, meggyötört jobbágynép millióinak sorsa.

Ady él Kelet-Európábán. Élő költészet az övé mindenütt a Dunatájon, s közös dolgaink előrevivője ...

LÖKÖS ISTVÁN

jóba. a kőtörő, éhesen ődön- J gött a városban, hol havas tetőkön zászlók lengedeztek. Sebes, kék, bütykös ujjait káromkodva ropogtatta, s ment, amerre az emberek siettek. Egyszerre a kastély aranyos kapuja előtt állott sok emberrel együtt Jóba. A cifra kapun tódult be a nép, s Jóba azt hitte, hogy álmodik, ő is bemehetne a virágok és szelíd őzek közé? Micsoda boszorkányság ez ezen a furcsa téli reggelen? Elnézte, ó, hányszor ő már messziről, alázattal ezt a csodakertet. És ejnye, bizony ott bent cigánvok muzsikálnak. Űj és új emberek jöttek, rongyosak is. Jóba állott a kapun kívül nagy, beteg, tehetetlen bámészkodással. Egy sereg rongyos száguldott el mellette. Egyik megnézte Jóbát, s száguldóban reá kiáltott .

— Nini a csegei Jóba, hé Jóba. Gyere, ha magyar vagy te is.

Jóba majdnem vidáman megmozdult Bemegy ő is, mert a Kos- suth-nótát hallja. Bencsi legény volt, aki hívta, s az is csak kőtörő. Valami nagy dolog lehet ott bent. Ohé, a grófi kastély beereszti a rongyosokat is fme. Jóba is szaladt, amerre a bencsi legény robogott a pajtásaival. Éppen a tornyos palota elé Zengett, harsogott a nagy kert: a népek énekeltek. A paTota ablakaiból barátságos, szép arcok mosolyogtak. Ez egy kis

Jóba, a kőtörő

mennyország, vélte Jóba, a kőtörő, s hátát süttette a nappal. A hó szikrázott és olvadt. Pirosodtak a fülek, s a cigányok nem fáradtak. Néha éljenek harsogtak, s kendőket lobogtattak kalapos, városi asszonyok. Jóba, a kőtörő, szédült, mintha erős pálinkát ivott volna. Éljenzett ő is, kacagott, dúdolt, csak néha nyögött. Egyébként ők is leghátul szorongtak, a rongyosak. Jóba mosolygósán ismert meg közülük sokat Bencsi árokásók, lápfalui kosárkötők, vadági zsellérek, kósza napszámosok, kenyérte- len kőtörők.

E

zek mind önkéntelenül egy seregbe verődtek. így tavasz előtt februárban följajdulnak az alvó faluk. Már nem bírják az emberek tovább a telet, s mint az álomjárók, szállingóznak be a városba. Nem tudják, miért mennek oda, de mennek. Ott szép házak vannak, pénz, drága holmik, munka, kenyér. Hátha! És jönnek, a sápadtak, a keserűek, a rongyosak, a kiéhezettek jönnek. így jöttek a bencsiek, a lápfaiuiak, a vadágiak és a többiek. így jött be a

városba Jóba is, ki most nótázik, mint egy részeg. Majdnem sírja a nótát a cigány után: Kossuth Lajos azt üzente. Dalol az egész tépett, aszott, rongyos had. Éljen a haza, a haza — kiáltja a bencsi kőtörő. Elől az urak is ezt kiáltják. Az ablakokból visszarikoltják. Éljen az haza, a haza. Jóbának könnybe lábad a szeme. Majdnem elindul, hogy megöleljen sorba mindenkit. Éljen, éljen a haza! s most mind itt vagyunk, egyformán, a gróf kertjében. Éppen ilyet álmodott nemrégen, mikor majdnem elpusztult. Jóbának még most is gyulladt egy kicsit a tüdője. Ezelőtt öt nappal tápászkodott föl a forró szalmazsákról, ahol hetekig kínlódott. Még mindig mintha nagy késeket mártanának itt-ott a testébe. A rongyai is vékonyak, silányak. És hamar megzavarodik még Jóba. Mellé áll a nagy sokadalomban, lármában egy vadági zsellér:

— Rossz bőrben vagy, szomszéd.

A lig értik egymás szavát a ci** gánytól, a nótától, a nagy rivalgástól. Egy kicsit részege mind a kettő ennek a különös sokada- lomnak.

—• Dög voltam, szomszéd. Már el akartak földelni. Jobb is lett volna. Nálunk nincs munka. Nyavalyás is volnék a dologra. Csak éppen hogy bejöttem szétnézni a városba. Vadágon is így van? Az asz- szonyom is hulla. Az is két hét óta nyavalyáskodik.

— Hát a gyerek?

— öt. Én legalább nem tudok enni. Nem is kívánom az élétet. De azok tudnak. Mit csináljon az ember? Hát mondjad, szomszéd.

Hirtelen elönti őket egy széles zsibongás. Mindenki éljenez, kiabál. Az ablakban áll a fiatal gróf. Súgja tisztelettel a vadági zsellér.

— ö lesz a követ az apja helyett.

Keveset, de ó, szépeket mond a gróf. Szabad és boldog legyen az ember. Mikor bevégzi, a városi asszonyok megint kendőket lobogtatnak. Jóbának megint könnyes a szeme. Azután kiterelik őket a parkból a szolgák. Dél el is múlt. A cigány nótáját még sokáig hallják: Kossuth Lajos azt üzente.

Dúdolt, lelkesedett Jóba az utcán. Ketten ballagtak a vadági zsellérrel. Egyszerre azonban dideregni kezdett Jóba:

— így nem mehetek haza, így nem lehet. Egy kenyeret ha vehetnék. Veszek kenyeret, húst, veszek.

Valami nagy változást érzett a világban Jóba Ez a különös délelőtt A grófi kert, a gróf, a muzsika, a sok éljen. Együtt mindenki, urak és rongyosak. Kell, hogy

És

hús kerüljön és kenyér. Láz és lelkesedés égette a Jóba arcát. Megszólal a vadági zsellér:

— Van nálam egy kis pénz, szomszéd, két malacot adtam el, menjünk be egy pohárra.

Is ittak, míg elesteledtek. Énekeltek és sírtak: Kossuth Lajos azt üzente. A zsellér ordította gyakorta:

— Más világ lesz, szomszéd, meglásd. Szabad lesz, minden ember, az istenét.

Jóba nyöszörgött, mint egy gyermek:

— Szeretném megcsókolni azt a fiatalembert. Áldott ember, haj, be áldott ember.

És énekeltek, mintha az érkező boldogságot fogadnák: Kossuth

Lajos azt üzente.

Éjjel indultak haza, csak a hó világított. Jóba látta, hogy a zsellérnek még öt forintja van.

— Adj egy forintot, szomszéd.

— Nem lehet.

Jóba előreengedte a dülöngőző zsellért, s a botjával fejbe ütötte. Azután, mikor a zsellér leesett, megvadult. Lángoltak a csontjai is Jóbának, s verte a zsellér fejét Azután kivette a csizmájából az öt forintot, s loholt.

^ nekelt az árva, sötét téli mezőn Jóba: Kossuth Lajos azt üzente. Tele volt a szíve a mai nap eseményeivel, s úgy sietett haza az öt forinttal, mint egy megváltott, mesebeli király.

/