Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
tó Az én költészetem Kezdjük egy versidézettel. íme: Már meghaltam, mert nem is írtak, már megittam lőre, rossz borom és most fájós fejjel hajt előre a százszor megunt mámorom. Csinos, ugye? Ha j61 emlékszem Jókaira, ő idézte fel ezt a szót Vörösmartyval kapcsolatban, aki elmarasztalni nem akarván a tehetsegtelen költőt, hat Itéle tének ezt a szót használta a csapnivalóra: csinos. Velem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy ezt a négy sort nem Ady Endre írta, bár nem akarok kegyeletronto lenni, írt ő is azért gyengébb verset is. Igaz viszont, hogy az ő gyenge verse is vers volt, költészet, ki- es elmondható, míg az én versem, ha jó volt is, csak zön- geménynek bizonyult. Most már azt hiszem, mindenki érti, hogy az idézett négy sor az egykori tőlem való, atnikor egyformán voltam szerelmes egy lányba és Ady költészetébe, és amikor e kettős szerelem hatása alatt oly dühvei gyártottam, azazhogy ihlettem verseim sorát, hogy azokból napok alatt kilókra való gyűlt össze. Majd azt írtam: Ady-epigon voltam. Csak hát még epigon sem. Mindössze pelyhedző állú kamasz, aki Villon és Ady között ingadozva és megtudva, hogy a negyvenes évek Villonja Faludi (átköltés) csupán, lelkem és vok- som véglegesen Ady mellé tettem le, lévén az: Ady. Évtizedek távlatában bárhogyan akarom is idézni és felidézni az inkriminált vers további sorait, olvasóim őszinte szerencséjére, azok eszembe nem jutván, ím leírást sem nyerhetnek. Ami azonban az évtizedek távla- latából is felperzseli emlékező szivemet, az mindama gyönyörűség, amit nekem a költő okozott volt. Tudom, most azt gondolják, megírom, hogyan rázott fel, hogyan andalított el, hogyan könnyeztetett meg, hogyan fakasztotta lelkemet harci riadóra Ady költészete. Be kell vallanom töredelmesen, hogy ebből akkor egy szó sem volt igaz. Engem Ady azzal rázott fel, hogy bizonyításra késztetett: vagyok olyan költő, mint ő. Bizony, ilyen alantas lélek tud lenni egy tizenéves szerelmes kamasz. És bizonyítottam! Minden versét majdnem újraírtam. Ma azt mondanám, elloptam a gondolatait, akkor azt mondtam: ezt én is meg tudom írni és jobban is. írtam szerelmes verseket, Édához, szerintem lényegesen jobbakat, mint Ady Lédához, sőt költészetem lényegi többségét ezek a szerelmes versek jelentették. Ám az akkori önképzőköri osztályharc megkövetelte, hogy időnként a kemény Ady-verseket is felülmúljam, s ezek a próbálkozások egykori emlékeim szerint, osztott sikert arattak. A tanáraim és néhány irigy költő osztálytárs szerint Ady jobb volt, néhány más osztályos társam és egy lány szerint, Ady ha élne, minden bizonynyal irigykedve figyelné költői vénám alakulását, a jövő nagy parnasszusi ellenfelét érezvén ki belőlem. És írtam és olvastam Ady verseit. Olvastam a verseket, ami Adyé volt, és írtam a magam verseit, amelyek ugyancsak Ady Endréé voltak, mégha meg is tagadta volttá "őket, mint apa, aki ellen anyasági pert nyújtanak be egy irodalmi törvényszék előtt. Igaz, hogy a versgyermekek torzónak és torznak születtek, arról legkevésbé a költő tehetett, de hogy e versek lelkemben rímbe fogantak, azt semmiképpen sem tudta volt volna letagadni. Aztán elmúlt a szerelem és véle múlt — töredelmesen bevallom — Ady és költészete. Más szerelmek jöttek és más költők, Babits és Kosztolányi, Tóth Árpád és Dzsida Jenő, s majdan eljött az idő, hogy ha volt szerelem, ha nem, de volt költészet és költő a számomra: Ady a felelős, hogy bebocsátást kunyerálhattam ki és kaptam is költőországba. Ha csak ez ország palotáinak karzatjaira is, de odaültethettem lelkem, szívem, hogy halljam, figyeljem és érezzem is ennek a sajátos országnak sajátos nyelvét: ahol mindig több volt a költő, mint a köznapi ember, s ahol költőnek lenni mindig többet Jelentett, mint verset írni. Mostanság, amikor kissé tanácstalanul próbálok megbirkózni egy-egy verssel, mely bennem csak meg- hökkentést tudott kiváltani, de gondolati azonosulást a megértés hiánya miatt már sokkal kevésbé, manapság is gyakran visszagondolok az egykori és érthetetlennek titulált Adyra, fel nem fogván, hogy mi lehe'ett érthetetlen a költészetében. Amely költővé és szerelmessé ihletett! Lehetséges, hogy a számomra érthetetlen költői lyetven és formán szólók a mai tizenévesek Ady Endréi? Thletők és világosan érthetők? Lehetséges. De nem bizonyos. A bizonyosság a jövőben rejtődzik még. Nos tehát, költő akartam lenni, Ady Endre nyomán >s miatt. Nem is pontos a kifejezés: költő is voltam már! így tudtam, úgy éreztem akkor, s ezért már nem is /olt szükségem Ady Endre verseire. Bevágtam hát a álogatott kötetet valahová a szekrény mélyére és dia- lalmasan, immáron mankó nélkül indultam neki a ba- itsokkal és juhászgyulákkal szegélyezett költői pályám- iak Mígnem ... Huszonegynéhány éves lehettem, mikor újból kezembe kerültek Ady Endre versei, valamiféle új és váloga- ott kiadásban. Mit mondhat még nekem? — fitymá- idtam és hosszú évek után — húszéves kor körül két- árom esztendő is évtized ám! — belapoztam a kötetbe, /égigolvastam. Mint valami regényt Végigolvastam egy ütő helyemben. És megdöbbentett. Lenyűgözött. Felrá- ott. Magával ragadott. Nincs több szavam a hatására, /az még egy hatása volt. Keserű szívvel, de már bölcs 'látással kellett megállapítanom Ady Endre költészeté- 'ek szikrázó fényében, hogy magam költői mivolta egy ihunyó zsarátnokot sem ér. Advnak köszönhetem, hogy öltő voltam és neki, hogy nem lettem az. Mert elolvasom a verseit. így lettem hát újságíró. Belém borzong a gondolat, mi lett volna, ha akkor, "vekkel ezelőtt, e pályám kezdetén, elolvastam volna \dy Endre publicisztikai írásait is? Szerencsére akkor nég összegyűjtve nem adták ki azokat. ' így hát, hogy újságíró maradtam, végtére azt is Ady -Endrének köszönhetem. £NA/S*/VVVAAAA*AAAAA/VVVV>AAAA/WVV\AA/VVVV\A/VV^VVVV^^AA»V\A*VV^^ a%uafvix hu mm Intés az Őrzőkhöz Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmúlt nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Búcsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, disz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szívek távoli mosolya, Beátok néz, aggódva, árván, Őrzők, vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét, S akik még vagytok őrzőn, árván, őrzők: vigyázzatok a strázsán. Száz évvel ezelőtt, 1877. november 22-en született Ady Endre Szikszai Károly: Ady Endre „Evilági otthonteremtés” Beszélgetés Király Istvánnal — Évtizedes kutatómunka eredményei, tanulságai alapján, és úgy is, mint szenvedélyesen elkötelezett közéleti ember, miben látja Ady életművének mai érvényességét, legfontosabb üzenetét a ma embere számára? — Ha Ady Endre életművének mai érvényességéről beszélünk, akkor — úgy vélem — a lehetséges magyar huszadik századról beszélünk, olyan feladatokról, amelyeknek végzésén ma fáradozunk, s holnap is fáradoznunk kell. A huszadik század mindenki számára új és alapvető kérdéseket tett fel, s Magyarországon Ady Endre keresett választ először emberként, magyarként a kor nagy kérdéseire. Az egyik ilyen alapkérdése századunknak a nemzeti kérdés. Ady életművéből az emberiségben gondolkodó huszadik századi ember válaszát ismerhetjük meg, azét az emberét, aki a nemzeti és nemzetközi, a patriotizmus és internacionalizmus egységét elsőként valósította meg a magyar költészetben. Mert két irányból nézte Ady ezt a kérdést. Nézte a nemzetközi felől, s nem véletlen, hogy világképének egyik sarkalatos eleme volt a szakítás mindennel, ami patrikuláris, ami provinciális, ami — visszahúzó értelemben — „magyar”. De nézte és tudatosan nézte Ady ezt a kérdést a nemzeti felől, pontosabban az emberiség felé is, s tudta és vallotta, hogy a magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csillagok felé vezető útján”. A másik, ezzel szorosan összefüggő válasz Ady keleteurópaisága. A századelő Magyarországa „peremvidék" volt, peremvidéke a társadalmi fejlődésnek. Ebből a peremvidéki létből magyarázható Ady lírájának olyan kulcskérdése, mint a megké- settség, annak a tudata, hogy „Minden, minden ideálunk / Másutt megunt ócskaság már”. A vidékiség, a falusi- asság, az ázsiaiság elleni harc ezért jut kiemelt szerephez költészetében. Érdekes felfigyelni arra, hogy később József Attila költészetében is meghatározó elemként bukkan elő a külvárosi motívum, a peremvidék-tudat proletár változata például a Külvárosi éj, az Elégia, a Város peremén című versekben. Ez a peremvidék-élmény azonban nem gátja, sokkal inkább emelője az öntudatnak Ady- nál. Hiszen a peremvidék kilátópont is egyben, egyszerre tekinthet előre és hátra, a köztes helyzetből tisztábban rajzolódik ki előtte a fejlődés iránya. Elől a fények: a megvalósí tantió emberi lehetőségek, csábítanak, de nem fordulhat el a tekintet az itt és most gondjaitól, látnia' kell az emberi megoldatlanságok és félmegoldások kínzó jelenvalóságát is. Ebből a peremvidéki sorsból fakad a sajátos, adys dac, a „Végek öntudata”, de a távolabb látó, tudatos népidemokratikus forradalmár is ebből a sorsból nő fel. Erről a magaslatról pillantva szét tud testvériesülni a tágabban vett peremvidékkel: KeletEurópával, s tud igazán európai, egyetemes költővé is válni. S ezzel lényegében elérkeztünk Ady harmadik érvényes emberi válaszához: az ember, a morális lény, a huszadik században csak forradalmárként, nem csupán politikai, hanem emberi értelemben vett forradalmárként viszonyulhat kora valóságához. A mindegy-emberséggel, a pesszimizmussal, a közönnyel, a kívülmaradó arisztokratizmussal szemben a mégis-emberség vállalását hirdeti Ady. Nem naív illu- zionizmus ez a mégis-morál; megszenvedett, tragikus optimizmus ez, a kétségbeesés, a fenyegetettség és bizonytalanság szakadékai felett átívelő egyetlen deszkaszál, az egyetlen tisztességes emberi magatartás lehetősége, hogy ne adjuk fel „az ember Szépbe-szőtt hitét”. Több ez a magatartás az elvont mo- ralizálásnál, itt jut érvényre a közösségi ember felelősség- érezte, a „Mában élni a Jövőért” öntudat. —Tudjuk, hogy Ady már életében, majd jó ideig halála után is döntő hatást gyakorolt költészetünkre, az elmúlt évtizedekben inkább József Attila volt a példa és a mérce. Mennyiben lehet termékenyítő ma Ady költői öröksége? — Irodalomtörténeti közhely, hogy Petőfi—Ady— József Attila életműve a magyar költészet elevenen ható fővonala. Ez idáig azonban a hangsúly jobbára az eszmei folytonosságra, az elkötelezett, forradalmi magatartásra esett, és nemigen foglalkoztunk e fő vonal esztétikai sajátosságaival. Ennek következtében elsikkadt, pontosabban nem tudatosodott eléggé egy lehetséges esztétikai irányzat folytonossága. Jellemző például, hogy József Attila első Ady-élménye a Halottak élén című kötet Adyja, s érett költészete éppúgy elválaszthatatlan attól, ahogyan József Attila érett költészete nélkül nem érthetnénk pontosan Juhász Ferenc, Nagy László költészetét. Ezt végiggondolva nyilvánvaló, hogy Ady költői öröksége folyamatosan hat lényegi tartalmaival ma is, mégha ezt nem is értékeljük közvetlen hatásként. Pedig ennek az esztétikai folytonosságnak a feltárásán, tudatosításán keresztül világosabban láthatnánk a magyar líra valódi hozzájárulását a világköltészethez. Nálunk máig divatos egyfajta kulturális kisebbrendűségi érzés, miszerint újat csak a világ adhat nekünk, mi nem adhatunk újat a világnak. Eszünkbe sem jut, hogy tovább vihetjük, tovább teljesíthetjük az egyetemes gondolkodást, művészet eredményeit, pedig erre — sok más mellett — éppen Ady költészete a nyilvánvaló példa. Sokáig csak azt hangsúlyozták az esztéták, hogy — megkésve ugyan, de nálunk úttörő módon — Ady is csatlakozott a szimbolizmushoz. Ez részben igaz, de ez a kevésbé lényeges. Arról azonban kevés szó esik — pedig ez a döntő —, hogy Ady is tovább vitte, de egy sajátos keleteurópai lírai realizmus irányába. A késői Ady már nem szimbolista, de nem is ex- resszionista. És ez a sajátos lírai realizmus folytatódik József Attila, Juhász Ferenc, Nagy László költészetén keresztül napjainkig. — Mivel lehetne röviden jellemezni ezt a kelet-európai lírai realizmust, s miben fogalmazható meg az Ady-líra egyetemes jelentősége? — Ha egyetlen szóval kellene jellemezni ezt a — hangsúlyozom — huszadik századi lírai realizmust, elsőként a gondolatiság szó kínálkozna. Mert ezt a lírát — amelynek rokon hajtásai szintén a peremvidékeken: Kelet-Európábán, a Szovjetunióban, Latin-Amerikában nőttek és nőnek — döntően a Mindenség-hiány, a Teljesség-akarás, egyáltalán a Kozmoszban való gondolkodás evilágisága jellemzi, valamint a szoros kötődés a nem elvont, hanem konkrét Emberhez, emberiséghez. Mély történelmi elkötelezettség, szenvedély közösségi kötődés hatja át, szemben a különféle individuális, irracionális utakkal. Tehát: gondolkodói felelősség, művészi felelősség a lehető emberi jó megvalósításért. Az Ady-líra világ- irodalmi jelentőségét elsősorban abban fogalmazhatjuk! meg, hogy az elsők között alkotta meg magas esztétikai színvonalon, itt Kelet-Euró- pában, azt a költészetet, mely máig egyedüli életképes al-j ternatívája az individualist«; polgári költészetnek. j — Készül és várjuk a* Ady-monográfia második, az utolsó pályaszakaszt feldolgozó részét. Miben tudná Király elvtárs e —■ talán legfontosabb — pálya- szakaszra vonatkozó kutatásainak eredményeit ősz- szefoglalnl? — Az Ady-líra csúcsának valóban joggal tekinthetjük a világháborús évek költészetét. Ezekben a köteteiben jut el a költő egyetemes magaslatokra. E kötetekben teljesedik ki tragikus optimizmusa, mely egész költészetének kulcsa. Míg könyvem megjelenő első részében azt próbáltam megmutatni, hogyan jut el Ady a kiteljesedett otthonta- lanságig, majd a kiteljesedett otthontalanságból hogyan próbál kitörni egyrészt a társadalmi-politikai feladatvállalás változatain, másrészt — tévesztett módon — az istenkeresésen keresztül, a második részben az elidegene- dettséggel szemben győzedelmeskedő otthonteremtés gondolata kerül a középpontba. El kellett jutnia ehhez Ady- nak, hogy leírhassa, „a végesség: halhatatlanság j s csak a Máé a rettenet”, s nem véletlen, hogy éppen az első világháború mindent kizökkentő, minden Voltat összekuszáló iszonyata, tébolya idején. El kellett jutnia ehhez a gondolathoz annak a költőnek, aki oly mélyen élte meg az életet, akit oly mélyen foglalkoztatott az ember sorsa a huszadik században. S hogy ehhez eljuthasson a költő, természetszerűen el kellett jutnia az aktuálpolitiká- tól a világnézetig. Azaz el kellett jutnia ahhoz a felismeréshez, hogy az ember nem lehet otthontalan, nem lehet idegen végérvényesen saját világában, hogy „várja az Embert víg célja / a Piros, tartós öröm". S ha az ember természettől fogva nem ott-' hontalan, akkor megvan az igazi, evilági otthonteremtés lehetősége. Pete György
