Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-19 / 272. szám

A párt összetétele — a párt minősége Besiélaetcs Nayy liborral, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesével A tagfelvételi munka, a párt összetételének céltuda­tos alakítása a pártszerveze­tek fontos feladata. Mi a je­lentősége, melyek a megha­tározó elvei és fő céljai en­nek a tevékenységnek? — erről beszélgettünk Nagy Ti­borral, az MSZMP Központi Bizottságának osztály veze - tő-helyettesével. — A Központi Rizottság- nak a tagkönj vcsere ta­nulságait összegező határo­zata ismételten leszögez*, hogy „a tagfelvételi mun­kára nagy gondot kell tor dítani”. Miért tulajdoní­tunk ilyen nagy fontossá­got ennek a munkának, mi a jelentősege további elő­rehaladásunk szempontjá­ból? — Ügy gondolom, e kér­dés megítélésekor is a párt programnyilatkozatában megfogalmazott távlati cél­nak, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésének köve­telményeiből kell kiindul­nunk. A fejlett szocialista társadalom csak úgy. te­remthető meg, ha tovább erősítjük, fejlesztjük a párt vezető, szerepét. Márpedig a vezető, szerep gyakorlati ér­vényesülése — más tényezők mellett — nagymértékben függ a párt. összetételétől, attól, hogy a párttagság a maga egészében mennyire képes eleget tenni a társa­dalmi folyamatok irányítá­sában reá háruló követelmé­nyeknek. A tennivalók meg­oldásában természetesen fontos .szerepük van a párt vezető testületéinek, irányító munkájuk' színvonalának, de tévedés lenne a párt vezető szeretjének érvényesülését pusztán erre korlátozni. Vég­ső fokon a párttagság a ma­ga egészeben gyakorolja ezt a szerepet. Ezért tekintjük alapvető polilikai kérdésnek, hogy a párt soraiba újonnan bekerülők is minden szem­pontból megfeleltének a ve­zető «szerep érvényesítésével járó elvárásoknak, alkalma­sak legyenek az ebből, adódó . teendők ellátására. Ugyan­akkor a helyes 'tagfelvételek - egészükben véve kedvezően hatnak a párt összetételére, . belső szociális • struktúrájára, s ilyen értelemben is bizto­síthatják az összhangot, a tagfelvételi munka és a fej­lett szocializmus építésének társadalmi-politikai szük­ségletei között. A fejlődés jelenlegi szaka­szában milyen elvek sze­rint kívánjuk alakítani a párt összetételét, milyen arányokat tekintünk opti­málisnak? — Elmondhatjuk, hogy a társadalom életében végbe­ment változások, az utóbbi három évtized társadalmi fejlődése, a párt összetételé- •• ben. az utánjjótlás bázisának alakulásában is tükröződnek. A párt és tagok között a tár­sadalom minden osztályá­nak, rétegének legjobbjai megtalálhatók. Ez természe­tes és pozitív jelenség; en­nek megőrzésére törekszünk a továbbiakban is. Ehhez a lehetőség is kedvező, hiszen a termelési és osztály viszo­nyok megváltozásával lénye­gében elhárultak azok a kor­látok, amelyek a fejlődés korábbi időszakában egyes rétegek tagjai számára eleve lehetetlenné tették, mások számára erősen megnehezí­tették a párthoz való elju­tást. A szocialista fejlődés jelentősen kiszélesítette azt a társadalmi bázist, ahonnan a párt a maga utánpótlását merítheti. Ezekből kiindulva szögezi le a Központi Bizott­ság 1977. júniusi határozata, hogy mindenféle mechani­kus kategorizálást mellőzve, a munkások, mezőgazdasági dolgozók, termelőszövetke­zeti parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak legjobbjait kell párttaggá nevelni. — Ez azonban a kérdésnek «eak egyik oldala. A másik az, hogy pártunk változatla­nul megőrizte osztályjellegét, az MSZMP — mint neve is kifejezi — ma is a munkás- osztály pártja. A párt, a szo­cializmus felépítésén mun­kálkodva a munkásság osz- tályceljainak megvalósítását szolgálja, politikája megtes­tesíti társadalmunk vezető osztályának alapvető érde­keit. Ez a párt összetételének alakítása során sem hagyha­tó figyelmen kívül. Változat­lanul irányadó a XI. kong resszus határozata, mely sze­rint a tagfelvétel fő bázisai a nagyüzemek, s az utánpót­lás nevelése során különle­ges figyelmet kell fordítani a munkásokra, általában a fizikai dolgozókra. Politi­kánk következetes megvaló­sítása, és a társadalmi prob­lémák pontos érzékelése szempontjából egyaránt szükséges, hogy országosan a fi?;ikai dolgozók, a munkások es a termelőszövetkezeti pa­rasztok. vagyis társadalmunk két alapvető osztályának tag­jai- többségben legyenek a pártba felvettek között. Az említettekkel együtt to­vábbra is érvényes, hogy a felvételi kérelem elbírá­lásában mindig az egyén alkalmasságának körülte­kintő, szigorú mérlegelése a legfontosabb. Ilyen te­kintetben mely követelmé­nyek érdemelnek különle­ges figyelmet a jelenlegi időszakban? — Itt is az elmúlt években végbement fejlődésből kell kiindulnunk. Társadalmunk politikai-ideológiai arculata sokat változott, nagyot fej­lődött; a pártonkívüliek tö­megei gondolkodásmódjuk­ban. világszemléletükben, mindennapi magatartásuk­ban közelebb kerültek a kommunista felfogáshoz. Ilyen értelemben is javultak . a iagfelvételi . munka, felté­telei. De politikai-ideológiai értelemben niég nem tűnt el minden különbség az élcsa­pat és a dolgozó tömegek között, saját tagjaitól a párt változatlanul az átlagosnál többet vár el, többet igényel. Ezért a szocializmust meg­győződéssel építő, a párttal rokonszenvező dolgozók kö­zül csak azokat vehetjük fel a pártba, akik egyrészt ké­szek. másrészt pedig képe­sek. alkalmasak ezeknek a többletfeladatoknak a válla­lására és teljesítésére. — A gondos egyéni elbírá­lás során különleges figyel­met érdemel a politikai meg­győződés és aktivitás, a készség és képesség a párt politikájának képviseletére, terjesztésére, megvédésére, gyakorlati megvalósítására. Igen fontosak az ideológiai­világnézeti követelmények, vagyis a szervezeti szabály­zat azon előírásának érvé­nyesítése, hogy a pártnak az lehet tagja, aki magáévá te­szi a marxista—leninista esz­méket. Szükségesnek tartjuk, hogy a párt új tagja felvéte­lekor már rendelkezzék bi­zonyos közéleti tapasztalat­tal, jártassággal, vagyis elő­zőén végezzen mozgalmi tevé­kenységet valamely tömeg­szervezetben, a társadalmi életben. Nagyon fontos, hogy a pártba bekerülő mun­kája és magatartása — a kö­zösségben és a magánélet­ben egyaránt — feleljen meg a párt felfogásának; ilyen értelemben legyen példamu­tató. Helyes, ha a pártszerve­zetek ezeknek a tényezőknek nagy figyelmet szentelnek a felvétel során, s az azt meg­előző nevelő munkában. Ez utóbbi megállapításból is értelemszerűen követke­zik, hogy a pártépítés, a párt utánpótlásáról való gondoskodás nem korláto­zódik pusztán a tagfelvétel eseményére, hanem több annál. Melyek e folyamat legfontosabb jellemzői? — E folyamat, melyet a kommunistává nevelés, kom­munistává válás folyamatá­nak nevezhetünk, valóban szélesebb, sokrétűbb, mint maga a felvétel. Javarészt a tömegszervezetekben, társa­dalmi mozgalmakban, szo­cialista brigádokban kezdő­dik: itt szerzik meg az első közéleti tapasztalatokat, itt figyel fel rájuk a pártszerve­zet, az itt folytatott politikai tevékenység érleli meg több­nyire az elhatározást a párt­ba való belépésre. Ezért te­kintjük az e területen dolgo­zó párttagok fontos politikai kötelezettségének, pártfel­adatának, hogy tudatosan vizsgálják környezetüket, foglalkozzanak a pártonkivü- !i aktivistákkal Á tagfelvé­telt meg kell hogy előzze a felkészítés a párttagsággal .iáró kötelezettségek teljesíté­sére, meg kell ismertetni a jelentkezővel, hogy milyen politikai- közösségbe kérül és mi vár itt rá. Tehát az után­pótlás nevelése megelőzi a felvételről való szavazást, de nem is ér ezzel véget.. A kommunistává válás, illetve nevelés folyamata tovább folytatódik és kell is hogy, folytatódjék a pártéletben való részvétel, a politikai is­meretek elsajátítása, a párt- megbizatások teljesítése so­rán. Ebben fontos szerepet játszanak ajánlói, pártcso­portja, de végső fokon a pártszervezet egész, kollektí­vája is. összefoglalóan azt mond- hatpm, hogy a párttaggá ne­velő munkában a hangsúly most nem a mennyiségen van; hanem a minőségen. Az a pártszervezet végez eredményes, jó munkát, amelyik olyan embereket vesz fel soraiba, akik minden szempontból alkalmasak a párttagsággal járó kötelezett­ségek teljesítésére, s amelyik képes ilyen embereket kine­velni a párttal rokonszenve- zők, a velünk együtt hala­dók soraiból — fejezte be nyilatkozatát Nagy Tibor. Gyenes László Kövembe) 19: Országos hulladékgyűjtő nap A MÉH Tröszt és a KISZ KB november 19-re orszá­gos hulladékgyűjtési napot hirdet meg az üzemi és in­tézményi KISZ-eseknek. Az ifjúkommunistákra vár a feladat: munkahelyükön kutassák fel és juttassák vissza a termelésbe az el­fekvő, hasznosítható hulla­dékanyagokat. A szombati „műszak” kapcsolódik az if­júsági szövetség 1977—78. évi akcióprogramjában fog­lalt célhoz, amely 100 ezer tonna hasznosítható hulla­dékanyag összegyűjtését ha­tározza meg. Ebben a moz­galmi évben 90 ezer tonna vas- és fémhulladék össze­gyűjtésére vállalkoznak az if.iúkommunisták. (MTI) Targon caszeruiz A Gépipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat új targonca« szervizt létesített budapesti XV. kerületi telephelyén. Itt he­lyezik üzembe és iit adják át a megrendelőknek az újonnan érkezeit anyagmozgató gépeke t. (MTI fotó — Csikós Gábor felv.— KS) Mázsa helyett 100 kilogramm, lóerő helyett kilowatt EüésziÉtek az egységes nemzetközi mértékegységrentor hazai bevezetésére 1978. janur 1-től megvál­toztatott, mérőskálával gyár­tanak néhány mérőeszközt — ez. az első lépés az 1980- tól törvényerejűén életbe lépő új mértékegységek be­vezetéséhez. A mindennapi és a tudo­mányos életben az egysé­ges méréseket elősegítő mér­tékrendszer a technikai fej­lődés nyomán állandó kor­szerűsítésre szorul. Egyes mértékegységek elavulnak — például láb, öl, font, lat — ugyanakkor újakat kell bevezetni. A múlt század végén a villamosság széles körű elterjedésével az am­per. a volt, később az opti­ka térhódításakor a kandela és a lux jelent meg, a kö­zelmúltban pedig a sugárfi­zikai kutatások során az atomenergiával kapcsolatos egységek kidolgozása vált szükségessé, ilyen például az elnyelt sugárdózis egysége, a gray. Ezeknek — és más egysé­geknek — az azonos alkal­mazására széles körű nem­zetközi együttműködés ala­kult ki, s szakértőkből álló bizottság 1960-ra kidolgozta az úgynevezett Sí nemzet­közi mértékegységrendszert. Ehhez alkalmazkodva tér át Magvarország is 1980-tól a Sl-re. Az Sí logikai egységéhez, igazodva Magyarországon 10 mértékegységet kell meg­változtatni. Többségük a tu­dományos életben használa­tos, néhánnyal azonban gyakran találkozhatunk. 1980-tól megszűnik a ló­erő, helyette a villamos mo­torok teljesítményének jelö­lésénél eddig is alkalmazott kilowattot használjuk majd hivatalosan. Ily módon a jövőben például egy 41 ló­erős autómotor teljesítmé­nyét 30 kilowattal fejezik ki. A szenet sem mázsánként kell majd a TÜZÉP-től meg­rendelni, a mázsa elnevezés ugyanis megszűnt, száz ki­logrammot mondunk helyet­te, legalábbis hivatalosan Éppen így az erő egysége, a kilopond is megszűnik, he­lyette Newtont használjuk majd. A kalóriát a Joule váltja fel, egy kalória egyenlő 4,19 J. Az új egységek fokozatos bevezetését segíti elő a jö­vő év január 1-től érvény­be lépő előírás, amely sze­rint a mérőeszközök hazai gyártó vállalatai már az 1980-tól érvénybe lépő új jelöléseknek megfelelő esz­közöket állítanak elő. azaz a hagyományos eszközöd mé­rőskáláján a Sí-rendszernek megfelelő egységeket jelölik. Ugyanígy január 1-től a nyomdai kiadványokban, közleményekben is egysége­sen áttérnek az új jelölések alkalmazására, lehetőség van azonban arra, hogy zárójel­ben melléírják a ma még érvényben levőket is. 1980-tól nemcsak Magyar- ország, hanem egységesen valamennyi KGST-tagország csatlakozik az SI-rendszer- hez, hogy ezzel is elősegít­sék az integrációs törekvé­sek megvalósítását. (MTI) Diáksikerek után, felnőttek között Sikeres, régi diákokról ér­deklődöm Egerben, a 212. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben. Szepessy La­jos igazgatóhelyettes — nem kis büszkeséggel — egész listára valót sorol a nevek­ből. Csak úgy, találomra vá­lasztom a csokorból Soós Lászlót. Vajon hová, merre vezetett az útja, mi lett belő­le...? — Lassan inkább már nyolc, mint hét esztendeje végzett iskolánkban a fiú — emlékezik a tanár az egykori tanulóra — s akkor az ad­digi helyét, a Finomszerel- vénygyárat választotta a ké­sőbbi időkre is. S biztosra veszem, hogy ma nincs má­sutt, ma is derék fiatalem­ber! A megadott címen, a nagy- vállalat munkaügyi osztá­lyán — a gyár csaknem há­romezernyi dolgozója között is — ismerősen cseng a kere­sett név. — Igen, valóban itt van nálunk — mondják — A hatvanhármas üzem szer­számkészítője ... Sóós László szerszámkészí­tő —, aki 1970. elején, har­madéves hallgató korában a „Szakma kiváló tanulója” versenyen első lett az iskolá­ban, majd pedig a megyében s végül az országos döntő­ben is ragyogó teljesítmeny- nyel szerepelt amiért aztán egri társainál kereken há­rom hónappal korábban te­hetett szakmunkásvizsgát — magas, izmos, vállas férfi. Igazi sportolóalkat. — Birkózó vagyok — vála­szol mosolyogva a megjegy­zésre. — No, természetesen: csak másodsorban. A mű­hely után... S élvezettel meséli, hogy tulajdonképpen még eszter­gályos édesapja, a gyár egyik Pestről letelepült alapítója kedveltette meg vele a mű­helymunkát, valójában azon­ban fivérének otthoni barká­csolásai keltették fel érdek­lődését a szakma iránt. A bátyja ugyanis szerszámké­szítő. Mi több: olyan szer­számkészítő, aki ugyancsak előbb „szabadult”, mint év­folyamán a többiek! Az iskolát és a tanmű­helyt egyaránt szerettem — magyarázza — iparkodtam mindkét helyen a legtöbb is­meretanyagot elsajátítani. Megpróbáltam mind komo­lyabban tanulni, s így az első félévi közepesről a III. évben már jelesre „tornász­tam” magam, az országos ta­nulmányi verseny döntőjé­nek 33 résztvevőjéből a leg­jobb hat között végeztem minden vidékit megelőzve, míg a szakmunkásvizsgám kitűnőre sikerült. Ami aztán egyfelől önbizalmat adott, másrészt pedig igen tisztes­séges kezdőfizetést is ered­ményezett. Kilencötvenes órabérem akkoriban a leg­magasabbnak számított a hasonló korúaknái! Más, hogy néhány hónap múlva már országos siker és kitűnő bizonyítvány nélkül is töb­bet adtak az indulásnál, mert az új tarifa módot adott rá, ám mindeddig, megval­lom őszintén, roppant büszke voltam a keresetemre. S kü­lönösebben azután sem pa­naszkodhattam, mivel azért a bevonulásom idejére csak utolértem a srácokat! Igaz, hogy mire idáig jutottam: megnyertem a gyári „szak­ma ifjú mestere” versenyt, s korengedéllyel elvégeztem a gépipari technikumot is... Aztán, hogy leszereltem, me­gint emeltek egy forintot, míg a mostani ősszel további 1,50-et. Ügy. hogy most már 15,60 forint az órabérem! S néhány idősebb szaktársat is megelőzök. — Mit csinál az üzemben? — Korábbi csapatomból, a „KI SZ-brigádból” utóbb a présöntő szerszámok terüle­tére helyeztek, s itt dolgozom ma is. Érdekes, szép a fel­adat, azt csináljuk, amit ed­dig a Danuvia végzett bér­munkában. Csupa fontos, komoly és sürgős megbízás­ban. van részünk ami ráadá­sul edzésnek sem utolsó, mi­után 300—400 kilogramm sú­lyú munkadarabokat is emel­getünk a társaimmal! Négyen vagyunk együtt, s négyünk közül én vagyok a legfiata­labb. Ezt azonban nem érez­tették, nem éreztetik velem: egyenrangú felnőttként ke­zelnek. Úgyszólván a „legrá­zósabb” tennivalókat is rám bízzák, nemegyszer olyat csinálok, ami különben 25— 30 éves gyakorlatú szakmun­kásokra van szabva. Ha kell, idomszerész, ha kell, általá­nos lakatos vagyok, s jólesik számomra, hogy még sem itt, sem ott nem adták vissza a munkadarabomat. Nincs még kitüntetésem, nem va­gyok kiváló dolgozó, de úgy vélem: szeretnek, tisztelnek, megbecsülnek, különösen pe­dig, hogy kevesebbet spor­tolok. Eszembe sem jutna, hogy máshová menjek! Pe­dig hívtak, csáltak már több helyre, Pestre, Székesfehér­várra is... Keveset szól a sportról, jóllehet nincs miről hallgat­nia. Soós László ugyanis a szakmunkásvizsgát Követő évben, teljes esztendeig volt ifjúsági válogatott. Akkori súlycsoportjában minden versenyt megnyert, csupán a magyar bajnokságon lett 3. S szépen gyűjtögette az ér­meket, csapatának pontjait azután is, hazai és külföldi mérkőzéseken, országos, il­letve nemzetközi tornákon. — Sorozatos sérüléseim miatt, sajnos most kényte­len vagyok mérsékelni az ak­tív versenyzést, s egyelőre nem is tudom, hogy mikor birkózhatom úgy, mint sze­retném. — mondja. — A sporttal azonban eszem ágá­ban sincs felhagyni! Szabad­ságom terhére végzem az ed- zőtanfolyamot a Testnevelési Főiskolán, ahol ha sikerül: jövő nyáron vizsgázom. Igazából, persze, azután is csak a szerszámkészítéssel kí­vánom keresni a kenyeremet! Gyóni Gyula äMkMQ 1977. november 19., szombat *”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom