Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-15 / 268. szám
( V^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAA«W<SAAA*AAA«V^W^i^^A^S/^i*tf Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Különös meghívás A világsajtó nagy terjedelemben foglalkozik azzal a hírrel, amely szerint Menahem Begin izraeli kormányfő hivatalosan meghívta Anvar Szadat egyiptomi államfőt: látogasson el Jeruzsálembe, a közel-keleti kérdésekről folytatandó csúcsszintű tárgyalásokra. A hírben tulajdonképpen nem „maga a hír” erdekes, tehát Begin meghívása, hanem az, hogy Szadat elnök egy szenzációszámba ment kijelentésével alapot ac-'ft erre a meghívásra. Az egyiptomi államfő ugyanis kiiclentette: hajlandó lenne „két-három napra” Izraelbe utazni, hogy megbeszélést folytasson az ottani vezetőkkel. Nem lehet elégszer ismételni: ez az új fejlemény és nem az izraeli meghívás ténye, amely amúgy is csak válasz a Szadat-gesztusra. Izrael ugyanis mindig pontosan ezt akarta: külön-külön tárgyalni az arab országokkal, ezúton is kihasználva azok ellentételt, ai. álláspontjaik között meglevő különbségeket. Arab körökben évtizedek óta „szirénhangoknak” minősítették az ilyen izraeli ajánlatokat és hangoztatták, hogy azokat nem lehet másként értékelni, mint az arab egység megosztására irányuló kísérleteket. Pontosan ezért kellett „kitalálni” a múltbéli arabizraeli tárgyalások sajátos, közvetett formáit, Kissinger ingázásától kezdve az emlékezetes „rh'odosi formuláig” — hogy az arab országok elkerüljék a közvetlen tárgyalásokat. (Rhodos szigetén néhány esztendeje egy épületben, de külön emeleten foglalt helyet az arab, illetve az izraeli küldöttség, innen az elnevezés...). Bár Tuniszban már folyik az arab külügyminiszteri konferencia, amely az arab vezetők csúcsértekezletét készíti elő; már hamarosan — valószínűleg még szerdán — sor kerül Szadat és Asszad találkozójára, már most világos, hogy arab körökben ingerülten reagálnak Szadat gesztusára és nemegyszer kemény szavakkal illetik azt, különösen palesztin részről. Az ok érthetőnek tűnik. Szinte minden megfigyelő úgy látja: izraeli részről semmiféle olyan engedmény vagy akár ezzel kapcsolatos ígéret nem hangzott el, ami a legcsekélyebb mértékben is indokolná Szadat lépését. A lapok aligha véletlenül utalnak arra, hogy az egyiptomi elnök a jeruzsálemi látogatással kapcsolatos meglepő kijelentését éppen amerikai politikusok egy csoportja előtt tette... A Brit KP kongresszosa Carter a nukleáris kísérletek teljes betiltásának lehetőségéről James Carter, az Egyesült Államok elnöke nyilatkozatot adott amerikai belpolitikai lapok szerkesztőinek és ennek során egyebek között a következőket mondotta: — A külpolitika és a honvédelem területén a Szovjetunióval együtt dolgozunk a kísérletek teljes eltiltásának megteremtésén. A múlt héten Brezsnyev elnök állást foglalt amellett, hogy a katonai célokat szolgáló kísérletek betiltása mellett tiltsák meg a békés célú nukleáris kísérleteket is. Rendkívül örvendetes esemény ez, és úgy gondolom, hogy ez lehetővé teszi számunkra a kísérletek teljes betiltásáról szóló egyezmény megkötését, Arra a kérdésre, hogy milyen hatást gyakorolhat a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folytatott tárgyalásokra vonatkozó információk kiszivárogtatása, az elnök így válaszolt: Arról van szó, hogy az egyik legnehezebb probléma ez, amellyel szemben találom magamat Washingtonban. Az amerikai népnek terme.vetésen tudnia kell. hogy mi történik, de én, mint elnök nem ismertethetem az amerikai néppel a tárgyalásokon elfoglalt álláspontunkat. Mi Brezsnyev elnökkel, a tárgyalásokon részt vevő küldöttségünk pedig a szovjet küldöttséggel megállapodott abban, hogy nem ismertetjük a tárgyalások tartalmát, amíg létre nem jön valamilyen megállapodás. Egyes esetekben az ilyenfajta értesülések közzététele esztelenség volt. Én sem tudom, hogy ki ebben a bűnös. — Nem tudom megmondani, hogy akadályozza-e ez, vagy sem a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folytatott tárgyalások sikerét. Nem hiszem, hogy különösen komoly akadályt jelentene. Feltevésem szerint létrejön majd a második SALT-egyezmény. A közel-keleti problémát érintve Carter kijelentette: Most kidolgoztuk a tárgyalásokról szóló dokumentumot, amellyel az érdekelt felek némelyike egyetértett. Nyilvánosan Izrael és Egyiptom értett vele egyet. Reméljük, hogy Jordánia, Libanon és Szíria hozzájárul majd, hogy különleges, újabb huzavona nélkül Genfbe utazzék. De ez csupán az első lépés. Minden jel szerint sok probléma merül fel majd a tárgyalásokon arra vonatkozóan, hogy milyennek kell lennie a genfi konferenciának. (MTI) Izrael elutasította Szadat javaslatát Ciprus új érseke Beiktatták tisztségébe Krizosztomoszt, a "iprusi görög ortodox egyház új fejét, aki a Makariosz érsek elhunytával megüresedett ecyházfői tisztet tölti be. (Telefotó — AP — MTI — KS) Titkos megállapodás Angola ellen Nagy-Britanni a Kommunista Pártjának XXXV. kongresszusa hétfőn befejezte az új pártprogram (Nagy- Britannia útja a szocializmushoz) tervezetének három napig tartott beható megvitatását. A 400 küldött, gyakran hevesen összecsapó vélemények meghallgatása után, lényegében változtatások nélkül hagyta jóvá a 35 oldalas dokumentumot, amelyet a szerkesztő bizottság az elhangzott javaslatok, bírálatok alapján végleges formába önt majd. Menahem Begin miniszter- elnök szombaton Tel Aviv- ban Izrael-barát francia politikusok egy csoportja előtt izraeli látogatásra hívta meg Anvar Szadat egyiptomi elnököt. Mint ismeretes, Szadat szombaton amerikai kongresszusi képviselők előtt ismét hangot adott annak a készségének, hogy adott esetben Izraelben folytasson tárgyalásokat. Begin egy korábbi nyilatkozatában már üdvözölte Szadat „látogatási készségét”, de semmi olyan engedményt nem kínált, amely áttörést eredményezhet a jelenleg holtponton levő közel-keleti tárgyalásokon. Izrael vasárnap elutasította Szadat egyiptomi elnök arra vonatkozó javaslatát, hogy a genfi békekonferencián a palesztinokat egy palesztin származású amerikai professzor képviselje. BRÜSSZEL Értesülések szerint az Egyesült Államok, a NATO és a Dél-afrikai Köztársaság titkos egyezményt kötött annak érdekében, hogy meg- döntsék áz Angolai Népi Köztársaság törvényes kormányát. A megállapodást 1976. júliusában Zürichben Henry Kissinger, az Egyesült Államok akkori külügyminisztere, Alexander Haig tábornok, a NATO európai legfelsőbb parancsnokságának főparancsnoka és Johann's Vorster dél-afrikai kormányfő írta alá. A megállapodás értelmében Namíbiában és Zimbabwében olyan kormányokat kell hatalomra juttatni, amelyek baráti viszonyt tartanak fenn az Egyesült Á’la mokkái. Ezt követően megkezdődnének az angolai korDél-Á*sia ígéretek és tények Vajon mi történik a 800 millió ember lakta ázsiai szubkontinensen? Az eseményekből ítélve jogos a megállapítás: a politikai vonal határozottan jobbra tart. A három országban — természetesen a legkülönbözőbb körülmények között — olyan erők felülkerekedésének lehetünk tanúi, amelyek elődjeikhez képest határozottan konzervatívok. Színrelépésüket megkönnyítette, hogy a „bukottak”, bár megkíséreltek, nem tudtak megbirkózni, az egyes országok hatalmas társadalmi és gazdasági gondjaival. Az ígéretekből kevés valósult meg, noha ez nem csak az ő számlájukra írható Ami viszont igen: a szegénység elleni küzdelem nem egy esetben személyes hatalmi ambíciókkal párosult. (Persze, nem feledhetjük, a kudarcokban feltétlenül közrejátszott, hogy olyan fejlődő országokról van szó, amelyek mérhetetlenül kiszolgáltatottak a tőkés világ- gazdaságnak.) Indiában, a márciusi választások óta, a rendkívül heterogén Dzsanata-párt kormányoz. Soraiban megtalálhatjuk az indiai nagytőke prominens képviselőit, épp1977. november 15., kedd úgy, mint azokat a progresz- szív erőket, amelyek a reformtervek valóra váltása miatt szakítottak Indira Gandhival és a Nemzeti Kongresszussal Választási sikerüket alapjában negatív programjuknak köszönhetik. Annak, hogy az előző kormányzat ténykedését, az erőszakos sterilizálást, a hatalmi önkény megnyilvánulásait bírálták. Ígérték viszont a demokrácia helyreállítását, és a szegénység leküzdését. Erre fontos emlékeztetni: eddigi ténykedésük csak az ígéretek tükrében mérhető. Nos, a mérleg egyáltalán nem kedvező. Az indiai kormánypártban felülkerekedni látszik az az irányzat, amely — mit sem törődve korábbi, szépen hangzó jelszavaival — le akar számolni politikai ellenfeleivel, elsősorban Indira Gandhival. Eleddig csak igen gyenge vádakat sikerült ösz- szehozni, olyannyira, hogy azokat a fővárosi bíróság el is ejtette. Most a Dzsanata szélsőségesen jobboldali hangadói nagy erővel dolgoznak újabb vádemeléshez elegendő bizonyítékok összehordásán. A cél nyilvánvalóan az, hogy Indira Gandhit véglegesen eltávolítsák a politikai küzdőtérről, vagy legalábbis az, hogy az előző kormányzat bírálatának állandó napirenden tartásával változatlanul biztosítsák tömegbefolyásukat. Efelé szorítja a Dzsanatát a gazdasági helyzet romlása. Az élelmiszerárak ugyanis újra gyorsan emelkednek, az infláció üteme nő. teret kaptak a spekulánsok és feketézők. A szétosztott földekre újra ráteszik a kezüket egykori birtokosaik. A növekvő elégedetlenséget bizonyítja a nagy ipari központokban kibontakozó sztrájkmozgalom, s az, hogy Indira Gandhi perbefogásának kísérlete ellenkező hatással járt, a volt miniszterelnök tekintélyének növekedéséhez vezetett. Mo- rardzsi Deszai kormánya ugyanakkor külpolitikájában nem enged a szélsőjobboldalnak, s fenntartja India jó kapcsolatait a Szovjetunióval. Az Indiával szomszédos Pakisztánban a júliusban hatalomra került katonai kormányzat nyíltan szembefordult Ali Bhuttó, volt kormányfővel. A katonai kormányzat feje hosszú ideig pártatlanságról beszélt, arról, hogy a katonák csak a polgárháborút akarták megakadályozni. Egyben ígért is: új választásokat októberre. A választásokat azonban elhalasztották, s a katonai vezetés ténykedése egyértelműen a rendkívül heterogén, de fő vonásaiban konzervatív, jobboldali ellenzéknek kedvez. A volt miniszterelnököt katonai bíróság elé állították, s perében akár halálos ítéletet is hozhatnak. Bhuttónak, aki Ázsia egyik legellentmondásosabb politikusa, vitathatatlan érdemei vannak: olyan társadalmi és gazdasági reformokat hirdetett, amelyekre Pakisztán már régen megérett. Tervei azonban kihívást jelentettek a nagyhatalmú földbirtokosok és tőkések, a szélsőségesen fanatikus muzulmán erők ellen. Ezek az erők támadásba lendültek és — a jelekből ítélve nem véletlenül — valósággal kiprovokálták a hadsereg fellépését. Pakisztán néhány világosabbnak tetsző év után újra sötét alagútban botorkál, s egyhamar, mint a korábbi katonai diktatúrák is bizonyítják, aligha találja meg a kiutat. Lényegében ez jellemzi a szubkontinens harmadik, legfiatalabb országát, Bangladesi is. Vérben született és ettől nem tud szabadulni. A válság kezdete 1975 volt. Akkor jobboldali katonatisztek meggyilkolták az államalapító Mudzsibur Rahmant Néhány hónapon át a hadsereg különböző irányzatai csatáztak, volt olyan időszak is, amikor szinte hétről hétre változott a kép. A jelenlegi katonai vezetés bizonyos stabilitást hozott, ám Banglades változatlanul a „világ szegényháza”. Évente háromszor aratnak, mégis éhínség pusztít. A lakosság 35 százalékúnak nincs munkája, az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 80 dollár. Igaz, a jelzők, miként a jelszavak nem sokat jelentenek a világnak ebben a térségében, csak a tettek számítanak. Ám éppen a tettek alapján nem elhamarkodott az ítélet: Dél-Ázsiában a jobboldal nyert teret. Zalai István mány gyengítését célzó kaJ tonai hadműveletek. Ezekhea az akciókhoz, a terv éneimében igyekeznek megnyerni Zairét és Zambiát is. A NATO és a Pentagon széles körű részvételét a felforgató akciók előkészítésében Brüsz- szelben azzal magyarázzák, hogy az Atlanti Szövé séi katonai körei nagy érdeklődést tanúsítanak a strategi-, ailag fontos Angola iránt. A terv kidolgozásában és megvalósításában fontos sze-, repet kapott az egyik monopólium — a London ana Rhodesian Financial Company —, amely egy sor afrikai államban fejti ki tevékenységét. Közismert, hogy az említett monopólium vezetője szoros kapcsolatokat létesített Kenneth Kaunda zambiai elnökkel és több országban magas rangú tisztségviselőkkel. Napvilágra került az is, hogy a CIA e monopólium közreműködésével látja el fegyverekkel az angolai szakadár szervezetet, az Unita-t. és Szudánnal Az arab külügyminiszteri konferencián hétfőn bejelentették, hogy Líbia és Egyiptom a közeljövőben felújítja diplomáciai kapcsolatait. Ugyancsak megegyezés született arról, hogy Líbia és Szudán is helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat. Újabb öngyilkosság a börtönben A bajor belügyminisztérium szóvivőjének közlése szerint szombaton este börtöncellájában holtan találták Ingrid Schubert-et, a Baader—Meinhof terroristacsoport tagját. A szóvivő elmondta, hogy a 19 évi börtönbüntetését töltő 32 éves nő lepedőjével akasztotta fel magát. Ingrid Schubert cellájában nem találtak olyan búcsúlevelet, amely magyarázatot adott volna tettére. Ingrid Schubert részt vett 1970-ben abban az akcióban, amelynek eredményeként kiszabadították börtönéből Andreas Baadert. A hatóságok elmondták, hogy a terroristanő korábbi börtöncellájában, Stammheimben 100 gramm robbanóanyagot találtak.
