Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-26 / 252. szám

"iAAAAAAAAAAA^AA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAArfN^WS/» Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Meddig még? Mint a hírügynökségek jelentik, megkezdődött a Biztonsági Tanács dél-afrikai vitája. Mi inkább úgy fogalmaznánk, hogy ez a vita, ez a téma folytatódik — immár hosszú esztendők óta szinte szünet nélkül, a világszervezet legkülönbözőbb fórumain. Nem volt ENSZ-ülésszak az utolsó évtizedben, amelynek során a közgyűlésben, sőt nemegyszer a Biztonsági Tanács­ban, ne született volna határozattervezet a fajüldöző apartheid-rezsim elleni konkrét lépésekre. Ilyenkor aztán két dolog történt. Vagy megszüle­tett a határozat (a közgyűlésben, ahol a többség dönt) és annak végrehajtását szabotálták el bizonyos hatal­mak, vagy megakadályozták a javaslat elfogadását (a Biztonsági Tanácsban, ahol vétózási lehetőség van), mindig és mindenkor ugyanazok a hatalmak. Igen, kétségtelen: a dél-afrikai rezsim belső lehe­tőségei enyhén szólva nem lebecsülendők. Á térség mérhetetlen erőforrásait megsokszorozza a majdnem ingyenes afrikai munkaerő, és az a rezsim kezében óriási gazdasági-katonai adukat jelent. Mégis ki lehet jelenteni: az apartheid-szégyenfolt mai formájában semmiképpen nem létezhetne a nyugati fővárosok ma­gatartása nélkül. Ezt a magatartást az utóbbi időben némi tudat- hasadás jellemzi. Olyan időszakban, amelyre a haladó eszmék — és erők — világméretű térnyerése jellemző, egyszerűen nem lehet nyíltan támogatni, sőt nem lehet — legalább szavakban — nem elítélni mindazt, ami a Dél-afrikai Köztársaságban történik. De a konkrét lépések — a fegyverszállítások valódi megszűnése, a politikai elszigetelés, kiközösítés annyiszor javasolt megvalósítása mindig meghiúsult a Nyugat ellenállá­sán. Az Egyesült Államok és Anglia, Franciaország és az NSZK szívesen teremtene az eddiginél jobb vi­szonyt Fekete-Afrikával. De azt az árat, hogy valóban fellépjenek az apartheid-rezsim ellen, nem fizetik meg érte. Miért? Az ok kettős: egyrészt politikailag fontosnak tartanak egy „fehér bástyát” a változó Af­rika déli végén (és stratégiailag egy „megbízható” szovjetellenes bázist a fontos térségben), másrészt ezernyi gazdasági, tehát profitszál fűzi őket Dél-Afri- kához. A legutóbbi BT-vitát az afrikai országok csoportja követelte, amiért néhány nappal ezelőtt Pretoria a szokáksosnál is brutálisabban lesújtott a dél-afrikai hazafias erőkre. Sajnos, nem nehéz kitalálni, hogy a konkrét lépéseknek most is gátat szab a nyugati obst- rukció. A brit külügyminiszter, aki különben szívesen beszél a színes bőrű népek önrendelkezéséről, máris kijelentette: kormánya ellenezné az afrikai országok javaslatában szereplő, Pretoria ellen irányuló teljes gazdasági bojkottot. A forgatókönyv tehát a szoká­sos. De egyre hangosabb a kérdés: meddig még? <^A^MAAAA/SA/NAA/VAA\\VVW^WVWWWVVVWVVAAAAAVWWWSA^WV^ Magyar—.osztrák külügyminiszteri tárgyalások Púja Frigyes külügymi­niszter és dr. Willibald Pahr, az Osztrák Köztársa­ság szövetségi külügyminisz­tere kedden tárgyalást foly­tatott a Külügyminisztéri­umban. Részt vett a tárgyaláson Nagy János külügyminisz­ter-helyettes, Nagy Lajos, a Magyar Népköztársaság bé­csi nagykövete, illetve dr. Ludwig Steiner, az osztrák külügyminisztérium főigaz­gatója, dr. Friedrich Fröhlichsthal, az Oszt­rák Köztársaság buda­pesti nagykövete, valamint a két külügyminisztérium több vezető munkatársa. A szívélyes, baráti légkö­rű tárgyaláson áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását, további fejlesz­tésük léhetőségeit, s eszme­cserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről. Dr. Friedrich Frölich­sthál, az Osztrák Köztársa­ság budapesti nagykövete dr. Willibald Pahr külügy­miniszter látogatása alkal­mából kedden rezidenciáján vacsorát adott Púja Frigyes külügyminiszter tiszteletére. Olasz politikusok Budapesten Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának meg­hívására, a magyar—olasz fórum 6. ülésére Budapest­re érkezett az európai és földközi-tengeri biztonság és együttműködés olasz fóru­mának különböző olasz po­litikai pártokhoz tartozó sze­mélyiségekből és parlamenti képviselőkből álló küldöttsé­ge. Az olasz küldöttség — Xtullia Carettoni-nak, az olasz szenátus elnökének ve­Eltemették Schleyert Az NSZK államvezetése nevében Walter Scheel szö­vetségi elnök búcsúztatta Hans Martin Schleyert, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnökét. A stuttgarti St. Eberhard ka­tolikus templomban kedden rendkívüli biztonsági intéz­kedések közepette megtar­tott egyházi és állami szer­tartáson csaknem ezren vet­tek részt. Jelen volt Schmidt kancellár is. Scheel gyászbeszédében fi­gyelmeztette a világ, kormá­nyait, hogy a terrorizmus, amely — mint mondotta — „a háború utáni nyugatné­met történelem legsötétebb korszakáért” felelős, futó­tűzként fog elterjedni, ha csak nem sikerül hatékony intézkedésekkel útját állni. Az állami és egyházi szer­tartás után a szűk családi kör jelenlétében Schleyert délután temették el. zetésével — véleménycserét folytat az európai biztonság és együttműködés aktuális kérdéseiről, találkozik a ma­gyar politikai és társadalmi élet számos vezetőjével. A küldöttségben részt vevő olasz szövetkezeti szakértők és dolgozók Szolnokon a magyar termelőszövetkeze­tek vezetőivel és dolgozói­val folytatnak eszmecserét a szövetkezeti mozgalom és a szövetkezeti demokrácia kér­déseiről, a dolgozók életkö­rülményeiről, valamint a magyar és olasz szövetkeze­ti mozgalom kapcsolatairól. A közélet , ■ * m 'fi hírei Sebes Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Ellenőrző Bizottságá­nak tagját, a párt, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő, régi harcosát 75. születésnap.» alkalmából az MSZMP Köz-í ponti Bizottsága és Közpon­ti Ellenőrző Bizottsága névé-; ben Kádár János, a Közpon-' ti Bizottság első titkára és Brutyó János, a KEB elnö­ke köszöntötte. Átadták » Központi Bizottság és « Központi Ellenőrző Bizott­ság üdvözlő levelét és aján-4 dékát. ★ Huszár István, az MSZMP, Politikai Bizottságának tagH ja, a Minisztertanács elnök- helyettese az Országos Terv-j hivatal elnöke kedden dél-4 után Kőbányára látogatott! Huszár István részt vett es felszólalt a pártbizottságom tartott üzemi és munkaszer­vezési aktíván, melyen meg-i vitatták: mit tettek a kő­bányai üzemekben a KI5 1971. decemberi üzem- és munkaszervezési határozatá­nak végrehajtásáért, mik ;» teendők az idei terv minél sikeresebb teljesítése és az 1978-as feladatokra való felkészülés érdekében. ★ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Rudolf Kirch-! schlägert, az Osztrák Köz­társaság szövetségi elnökét! Ausztria nemzeti ünnepe al­kalmából: Lázár György, a Minisztertanács elnöke dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellárnak, Apró Antal, az országgyűlés elnöke Anton Benyának, a Nemzeti Ta­nács elnökének küldött üdJ vözlő táviratot. Jü a kínai gazdaságokról PEKING: Aczél Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Kínában kedden nyilvános­ságra hozták Jü Csiu-linek, az államtanács elnökének, az állami tervbizottság elnöké­nek a parlament állandó bi­zottsága előtt elhangzott, gaz­daságfelmérő referátumát. Jü, miután végigszámlálta, mit teljesített az ország a Oroszország mindent kimondott 6. „Most majd meglátjuk... 99 Júniusban a kettősség szinte kiáltott: óvatoskodás a szovjetek első összoroszor- szági kongresszusán, radika- iizálódó követelések az ut­cán. A bolsevikok szerették volna érzékeltetni a szen­dergő kongresszussal ezt a kettősséget és június 10-re békés tüntetést hívtak ösz- sze. Az eszer-mensevik több­ség erre megtette azt, amit a februári forradalom győ­zelme óta egyetlen hatalmi szerv sem merészelt: betil­totta a tüntetést és június 18-ra meghirdette a Mars­mezőn a saját demonstrá­cióját. Mars a háború istene, de június 18-án a Mars-mező a béke mezejévé vált: csak­nem félmillió ember har­sogta a kongresszusi veze­tők fülébe a bolsevikok ál­láspontját. Cereteli, a kong­resszusi többség egyik vezé­re a nagy nap reggelén gú­nyosan odaszólt a bolsevi­koknak: „Most majd mind­annyian meglátjuk, kivel van a többség, Önökkel vagy velünk.” Hát meglátták. Mindany- nyian. Csak éppen a Bour­bonok példáját követték. Nem vonták le a következ­tetéseket, nem tanultak ab­ból, amit láttak. „NEM AKAROK HINNI A SZEMEMNEK...” A hatalmi szervek mozdu­latlansága és a tömegek QNmUsM Í977. október 26., szerda balratolódása volt az a két ellenpólus, amelyeken átszik­rázott a növekvő feszültség. Egyetlen következménye volt annak a felismerésnek, hogy az utca a bolsevikok­ra kezd hallgatni: koncent­rált rágalomhadjárat. Nyi- kolaj Lobkov, a Moszkva— Kazány vasútvonal javító- műhelyének munkása 1917. június 21-én a következő levelet küldte a Szocial-De- mokrat című lapnak: „Internacionalista elvtár­sak! Eddig a mensevikek frakciójához tartoztam. Ám­de most, a Vperjodot (a mensevikek lapját. — a szerk.) olvasva, nem akarok hinni a szememnek és azt kérdezem magamtól, vajon ki írja ezt... Nincs olyan nap, hogy a lap ne rágal­mazná a bolsevikokat. A polgári sajtótól kezdve a professzorokon és mindenfé­le sötét erőkön ót, egészen a mensevikekig, az egész sárga sajtó éppúgy üldözi ma a bolsevikokat, ahogy a cári kormány azelőtt a zsi­dógyűlöletet szította a nép­ben ... Éppen ezért köteles­ségemnek érzem, hogy ki­lépjek a mensevikek frak­ciójából.” FEL A TÁMADÁSRA Az 1917-es nyár rendkívül vegyes kórusában a nemzeti kérdést illetően is kizárólag Lenin pártja képviselte a vox humanát, az emberi hangot. Csak a bolsevikok hirdették egyértelműen és a nehézségekre való tekintet nélkül a nemzeti önrendel­kezés jogát, beleértve az el­szakadás jogát is. A nem orosz népek elnyomásával kapcsolatos kulcskérdésben az Ideiglenes Kormány épp­oly értetlennek bizonyult, mint a föld és a béke kér­désében. Amikor Kerenszkij és né­hány társa megérzett vala­mit abból, hogy a rezzenet- len elutasítás nem vezet jó­ra és legalább némi takti­kai engedményekre szánta el magát — például az uk­rán követelésekkel szemben —, három kadét miniszter kivált a kabinetből. Nem azért, mert valóban meg akartak válni a hatalomtól, hanem azért, hogy mintegy megadják a jelet a jobbol­dal támadására. A Petrográdban — és egész Oroszországban — fel­halmozódott társadalmi-poli­tikai feszültség ekkor már olyan volt, hogy ■ valóban minden szikrára robbant. Ráadásul július első napjai­ban már bekövetkezett a júniusi offenzíva kudarcá­nak visszahatása. Ojabb milliók értették meg, mi­lyen cinikus játékot játszik az Ideiglenes Kormány a katonák életével, az ország jövőjével. ÚJABB MÉSZÁRSZÉK Az emberiség története nem szűkölködik őrültsé- . gekben és gaztettekben. Mégsem túlzás kijelenteni, hogv az Ideiglenes Kor­mány által a frontokon in­dított júniusi offenzíva szin­te, példátlan őrültség — és gaztett volt. Kerenszkijék két alapvető okból szánták rá magukat erre a katonai­emberi képtelenségre: 1. Azt remélték, hogy ezzel mara­déktalanul biztosítják ma­guknak minden rendű és rangú orosz „honvédő”, va­lamint a nyugati imperialis­ta hatalmak támogatását és 2. mivel régi normák sze­rint működő agyukban visz- sza-visszatért a séma, amely szerint a tétlenség bomlasztja a hadsereget, megpróbálták, hátha az ellenkezője is igaz — talán a támadás megál­lítja a bomlást. Az ellentétel — a bizo­nyosság —, hogy ebből az adott körülmények között csak újabb orosz tömegek újabb mészárszéke lehet, nem érdekelte az Ideiglenes Kormányt. Az orosz elitcsa­patok három hét alatt hat­vanezer embert vesztettek, nem számítva a szökevé­nyeket. A kadét miniszterek le­mondása által kirobbantott újabb belpolitikai válság elég volt az új áldozatok fe­lett érzett keserűség robba­násához. Július' 3-án Polovcev ve­zérőrnagy, a petrográdi ka­tonai körzet parancsnoka — Kornyilov utódja — így kez­di Kerenszkij hadügymi­niszternek címzett jelenté­sét: „Jelentem, hogy ma es­te hét óra körül az 1. gép­puskás ezred fegyveresen kivonult a laktanyából és felkereste a moszkvai ezre­det, majd a gránátos ezre­det, hogy az Ideiglenes Kor­mány megdöntése céljából fegyveres megmozdulásra biztassa őket.” Megkezdődött a nagy tör­ténelmi dráma új felvonása. Harmat Endre (Következik: Lenin nemet mond) „négyek bandájának” bukása után, a KKP KB döntését idézve bejelentette, ez év ok­tóber elsejei hatállyal kezd­ve, bér-, illetve fizetésemelést kapott a munkások és az al­kalmazottak 56 százaléka. (46 százalékra nagyobb, tízre ki­sebb arányú béremelés esik.) Jü szerint mindenekelőtt azok részesülnek az emelés­ből, akik hosszú évek óta dolgoznak, de „meglehetősen ' alacsony a bérük”. A béremelés konkrét szá­mait a miniszterelnök-helyet- tes nem idézte. Ugyanakkor elismerte, hogy az állami be­vételi tervet „több éven át” nem teljesítették, és csak most, 1977 első három negye­dében változott a helyzet. A kínai gazdaság bajait Jü körülbelül 200 szóban sum­mázta, ennek lényege: arány­tévesztés és rendezetlenség a gazdaság egészében, ami egy év alatt nem hozható helyre, a mezőgazdaság és a könnyűipar növekedése nem tart lépést a gazdasági épí­tés és az életszínvonal tá­masztotta követelményekkel; az energia- és fűtőanyagipar fejlődése nem tart lépést az egész nemzetgazdaság fejlő­désével ; semmilyen jelentős változás nem történt a ter­mékek alacsony minőségi színvonalának megjavítása, a nagy anyagfelhasználás, az alacsony munkatermelékeny­ség, a magas termelési költ­ségek, a túlzott pénzfelhasz­nálás tekintetében; végezetül: „vannak bizonyos életszínvo­nal-problémák is”. A lényegi tennivalók kö­zött egyebek mellett a kö­vetkezőket sorolta föl: — Folytatódniuk kell a „négyekkel” kapcsolatos vizs­gálatoknak, „tökéletesen szét kell zúzni a négyek és béren­ceik burzsoá frakciós hálóza­tát”. — A korábban jneghatáro- zott gazdasági, személyzeti és műszaki normák szerinti i „konszolidálni” kell az ipar- vállalatokat. — A gazdasági munka legJ lényege a tervek jobb kidol­gozása, a munkatervezés erő­sítése. „A négyek bandájm tervgazdálkodásunkat oly sú­lyosan aláásta, hogy az el­múlt néhány évben a nem­zetgazdaság voltaképp félig anarchikus módon fejlődött.. A gazdasági tevékenység egy jelentős hányada nem került be a tervbe.” — Meg kell szűnnie a „for­malizmusnak”, a „mutatvá­nyoskodásnak” a „tanuljunk Tacsingtól”, illetve a „tanul- jung Tacsajtól” mozgalmak­ban. — Meg kell oldani a mező- gazdasági termelőeszközök viszonylag magas és bizonyos mezőgazdasági és mellék­üzemági termékek, valamin t nyersanyagok alacsony árá­ból származó problémákat. — „Tanulmányoznunk és rendeznünk kell annak a kérdését, miként alkalmazha­tó jobban a mindenkitől ké­pességei szerint, mindenkinek munkája szerint elve és biz­tosítanunk kell, hogy több munkáért több bér, kevesebb munkáért kevesebb bér jár­jon.” — Jü Csiu-li hangsúlyoz­ta, hogy az életszínvonalnak vannak olyan kulcsproblé­mái, amelyeket a tömegek „azonnal meg akarnak ol­dani”. Ilyen a népjólét és a nem alapvető élelmiszerekkel valő ellátottság megjavítása, a lakáskérdés és a közhasznú létesítmények szaporítása. Merénylet áldozata lett az Egyesült Arab Emírségek államminisztere Szaif Bin Szaid al-Ghobas, az Egyesült Arab Emírségek külügyi államminisztere kedden délben, egy katonai kórházban belehalt sérülései­be. Khaddam lemondta terve­zett katari látogatását és Abu Dhabiból egyenesen hazauta­zott Damaszkuszba. A merénylő túszként fog­lyul ejtett hét személyt, és egy, a közelben parkoló re­pülőgépen keresett menedé­ket, de az irányítótoronnyal folytatott tárgyalások utón elengedte túszait és megad­ta magát. Vele együtt letar­tóztattak öt" személyt, akik gyanúsíthatok azzal, hogy ré­szük volt a merénylet végre-, hajtásában. (UPO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom