Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-26 / 252. szám
Szükség van-e a munkájukra? EGYRE NAGYOBB gondot jelent az országban, de megyénkben is a munkaerőhiány. A vállalatok, üzemek vezetői gyakorta „panaszkodnak”, hogy a nagy értékű gépek nincsenek kihasználva, mert nincs, aki dolgozna rajtuk. Ezáltal százezrek, milliók mennek veszendőbe, holott a vállalat, de a népgazdaság érdeke is pontosan az ellenkezőt diktálná. Az üzemek néha még azzal is megvádolják egymást, hogy a- másik elcsábítja tőlük az értékes munkaerőt, pedig náluk hasznosabbat, értékesebbet állítana elő a munkás. ' A fokozódó munkaerőgondok közepette azonban nemcsak a „panaszkodásra” fordítják idejüket a vezetők, hanem azon is fáradoznak, hogy enyhítsenek a munkaerőhiányon. Egyrészt úgy, hogy újabb fiatalokkal próbálják megismertetni a szakmák szépségeit,’ másrészt pedig úgy, hogy a már meglevő munkásokat még inkább odakössék érzelmileg a gyárhoz. Ez aztán azt is eredményezheti, hogy az idősebbek közül nem mindenki megy a nyugdíjkorhatár elérésével nyugdíjba, vagy ha nyugdíjba is megy, a rendelkezések adta lehetőségeken belül minden évben néhány hónapot munkával tölt. Van is erre példa. Hiszen a sok közül csupán egyet- kettőt említve, elmondható, hogy az egri Finomszerel- vénygyárban évente tízre tehető azoknak a munkásoknak a száma, akik nem élnek a nyugdíj adta lehetőséggel, s még két-három évig dolgoznak, s mintegy ötvenen vannak azok, akik nyugdíjasként vesznek részt időszakonként a munkában. Vagy említhető a dohánygyár is, ahol a nyugdíjasok közül mintegy tizenöten rendszeresen visszajárnak dolgozni. A számok olvastán joggal teheti fel a kérdést az olvasó: nem kevés ez? Az említett gyárak vezetői erre bizonyára azt válaszolnák, hogy kevés bizony. De azt is hozzátennék rögtön, hogy ha a nyugdíjasok nem is oldják meg a munkaerőgondokat, de enyhítenek rajta. Hiszen, ha például a Finomszerel- vénygyárban a nyugdíjasok nem vennék ki részüket továbbra is a termelésből, akkor a munkaerőhiány a gyár dolgozóinak létszámát tekintve nem öt. hanem hat százalék lenne. S ha hozzátesszük, hogy a gyár termelési értéke meghaladja az egymilliárd forintot, akkor érzékelhető, hogy a nyugdíjasok munkája bizony nagyon is szükséges, örvendetes az is, hogy a nyugdíj után is munkát vállaló dolgozók száma növekszik, néhány évvel ezelőtt például még csak 20—25 emberre számíthattak. TERMÉSZETESEN a körülményeket is figyelembe kell venni. Hiszen például a dohánygyári nyugdíjasok közül azért nem vállalnak többen munkát, mert igen sok a nagymama közöttük, és az unokákra is vigyázni kell. A Finomszerelvénygyár dolgozói pedig 28 településről járnak be dolgozni, s nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok közül, aki közelebb talál magának elfoglaltságot, az nem vállalja a buszozást. És az is tény, hogy ma már a nyugdíjak ösz- szege is olyan, ami biztosítja a kellő megélhetést. Az is jellemző viszont, hogy a nyugdíjasok közül sokan megunják bizonyos idő elteltével a pihenést, a viszonylagos tétlenséget, s nem csupán a plusz pénzért, • hanem az elfoglaltságért, a baráti környezetért is visz- szavágynak a gyárakba, üzemekbe. Ezt tudják is a vezetők. s éppen ezért még a nyugdíjba menetel előtt olyan érzelmi kötelékeket próbálnak kialakítani a gyár és a dolgozók között, hogy a munkás visszavágyjon az üzembe. Például a nyugdíjba menetel előtt többször beszélgetnek a munkásokkal, hogy a nyugdíjkorhatár elérésével milyen terveik vannak, s biztatják, hogy amennyiben van kedvük, később vállaljanak munkát. Sok kiváló szakmunkást már csak azért is igyekeznek rábírni a későbbi munkára, hogy a fiatalabbaknak átadják tudásukat, megtanítsák őket a szakma különböző fogásaira. Általában mindenhol igen nagy gondot fordítanak a nyugdíjasok búcsúztatására, jutalmazására. Több gyár elküldi a nyugdíjasoknak az üzemi lap példányszámait, nyugdíjastalálkozókat szerveznek, meghívják a nyugdíjasokat a brigádkirándulásokra. A Finomszerel- vénygyárban például a nyugdíjasok az üzemi konyháról ebédet is elvihetnek, és bejárhatnak az orvosi rendelésre. Egyszóval a legtöbb helyen igyekeznek, hogy a gyár és a nyugdíjasok kapcsolata rendszeres legyen, a nyugdíjas ne érezze, hogy már nincs rá szükség, sőt. A szocializmus győzelmes előrehaladása KSH-kiadvány a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából, a KSH összeállítást tett közzé, amelyben áttekintést ad a szocialista rendszer térhódításáról. A szocializmus győzelmes előrehaladása című kötetből kitűnik, hogy földünk területének 26,1 százalékán, a világ lakosságának 32,6 százaléka — egymilliárd 317 millió ember — a szocialista társadalmat építi. Országai állítják elő a világ ipari termékeinek több mint 40 százalékát. Az utóbbi 24 évben a szocialista országok nemzeti jövedelme 513, míg a fejlett tőkés országoké csak 193 százalékkal nőtt. Ugyanezen idő alatt a szocialista országok ipari termelése 11 és félszeresére, mezőgazdasági termelése 2,27 szeresére, a fejlett tőkés országoké pedig 3,32, illetve 1,72-szeresére nőtt. A legfőbb energiahordozók és alapanyagok termelésében a KGST-hez tartozó országok részaránya folyamatosan nő, miközben a Közös Piac országaié csökkenőben van. Érdekes dokumentumok szólnak arról a segítségről, amit a Szovjetunió a többi szocialista és fejlődő országoknak nyújt. A második világháború befejezése óta szovjet közreműködéssel, a Szovjetunión kívüli országokban 2001 gyárat, illetve nagyberendezést helyeztek üzembe és további 1102-nek az üzembe helyezése folyamatban van. Ami a külgazdasági kapcsolatokat illeti, a magyar behozatalból a Szovjetunió 27,47, a magyar exportból pedig 30,23 százalékban részesedik. Importált nyersanyagaink és félkész termékeink több mint 35 százaléka a Szovjetunióból származik, a magyar gép- és közlekedési- eszköz-export 42,7 százaléka a Szovjetunióba irányul. Az adatokból is kitűnik, hogy a Szovjetunió a világ országai között az első helyet foglalja el a kőolaj, a vasérc, a nyersvas, az acél, a koksz, a műtrágya, a cement és a cukor termelésében, második a villamos energia, a gáz, a szén, a gépipari termékek előállításában és a készülékek gyártásában. A Szovjetunióban egyetlen nap alatt 3178 millió kilowattóra villamos energia, egymillió 507 ezer tonna kőolaj, 937 millió köbméter földgáz, kereken 2 millió tonna szén, 417 ezer tonna acél, 1553 traktor, 359 ezer tonna cement és sok egyéb termék készül. A szovjet kiskereskedelem naponta 625 millió rubel forgalmat bonyolít le, szemben az 1965. évi 287 millió, illetve harmadik helyen áll a tévé- az 1940. évi 49 millió rubellel. MINDEZEK a módszerek — és még jó néhány más — hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkások közül ne menjen mindenki nyugdíjba a korhatár elérésével, másrészt a nyugdíjasok közül is egyre többen vállaljanak munkát. Szükség is van erre, hiszen a jó munkás ma aranyat ér. S külön meg kell becsülni azokat, akik a megérdemelt pihenés helyett a további munkát vállalják. (MTI) Kaposi Levente Gyöngyösön három új kút Jubileumi beszélgetés Ezekben a napokban ünnepelték a Heves megyei Vízmű Vállalat 50. évfordulóját. Küzdelmes félévszázad volt ez, hogy egyre több ember hozzájuthasson a legnélkülözhetetlenebb elemhez, a vízhez. Az évforduló adott alkalmat a beszélgetésre Mészáros Györggyel, a vállalat beruházási főnökével. — Bevezetésként egy kis visszapillantás. Honnan és hogyan is indultunk? — 1900-ban Egerben már üzemelt a Dohánygyár és a felsőtárkányi forrás között egy vízvezeték, négy kifolyóval, de ez természetesen nem a lakossági igényekre épült. Az igazi munka akkor kezdődött meg, amikor 1909-ben a város a Budapesti Világítási és Vízmű Részvénytársasággal megkötötte a szerződést a megye- székhely vízmüvének tervezésére. Közbejött azonban az első világháború és az azt követő gazdasági válság hosszú időre lehetetlenné tette az építést. Csak 1925-ben tudott a város egy mélyfúrású kutat létesíteni, amely később Eger vízellátásának is része lett. Gyöngyösön a vízellátás akkor javult, amikor 1927. novemberében Gyöngyöshalász területén sikerült két kutat üzembe helyezni. Ebben az esztendőben avatták fel a gyöngyösi és az egri vízművet. A korlátozott anyagi lehetőségek nem biztosíthatták a hálózat komolyabb bővítését, erre a második világháború után kerülhetett sor. Hatvan például csak jóval a felszabadulás után kapott úgynevezett közműves vizet. A megyeszékhely szennyvízhálózata 1933-ra elkészült ugyan, de az üzemeltetésre csak 1937-ben adott engedélyt az alispán. — Akkor most beszéljünk a jelenről. — Az addig önálló vízművek megyei irányítás alá kerültek, így alakult meg 1962-ben a megyei tanács vb határozata alapján a Heves megyei Vízmű Vállalat. Jelenleg négy üzemvezetőség látja el a megyében ezt a jelentős szolgáltatást, közel 800 dolgozóval. Igen sok segítséget kaptunk és kapunk az Országos Vízügyi Hivataltól, a megyei tanácstól és a Magyar Hidrológiai Társaságtól is. Fő profilunk a vízellátás, illetve a szennyvíztisztítás, de jelentős építőipari tevékenységet is folytatunk. Ez többek között azt .iolenti, hogy a vállalatunk segíti a megalakult vízmű társulásokat, a vízszegény területek ellátásában. Elmondhatom, hogy gyorsan és lényegesen olcsóbban végezzük ezt a munkát, mintha más vállalathoz fordulnának. Ugyanakkor a körülbelül egymilliárd forint értékű állóeszközök szinten tartása, korszerűsítése, rekonstrukGuruló Duna-híd Érdekes szakaszhoz érkezett a tahitótfalui Duna-híd építése. Megkezdődött a 200 méter hosszú híd első — 93 méteres tagjának a pillérekre vontatása. A munkát különleges • módon oldották meg a Ganz-MÁVAG szakemberei, a parton összeszerelt 200 tonnás vasszerkezet alá görgős pályát építettek, s a Duna fölé „gurították” a hatalmas testet. A két forgalmi sávos és gyalogjárdás hidat a tervek szerint 1978 nyarán adják át a forgalomnak. (MTI fotó — Csikós Gábor felvétele —KS) Lili, Gabi és társaik Hatvani iparcikkek sikere a „Kiváló Áruk Fórumán ’ Hónapok óta foglalkoztatja a Hatvani Háziipari Szövetkezet dolgozóit, vezetőit a cipészekkel tervezett egybeolvadás, illetve az ebből adódó többrétű feladat. Rövidesen átveszik a Tabán utcában új üzemházukat is, ami szintén változást hoz a hatszáz főnyi tagság munkájában. De mindezek nem feledtetik a nagy sikert, amelyet gyermekruházati termékeivel az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron ért el a szövetkezet. — Négy különböző, bolyhozott acrylből készített garnitúrával vonultunk fel a nagy seregszemlére, s a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet előzetes vizsgálata, szakmai javaslata alapján mind a négy cikkünk helytállt a „Kiváló Áruk Fórumán”. Vagyis Lili nevű, hosszú ujjú rugdaló- zónk, Gabi csecsemő mackógarnitúránk, Nóri rugda- lózónk és az Eszter névre keresztelt, bojtos gyermeksapkánk mostantól jogosult a megkülönböztető, kitüntető jelzésre — mondja Dé- zsy Lajos műszaki vezető. — Egyébként valamennyi cikkünk kézi munkával, fehér fonalból készül, csupán az említett sapkát élénkíti piros bojt. Mint üzemlátogatásunk során megtudtuk, a Kiváló Áruk Fórumán először szerepelt a hatvani szövetkezet, méghozzá rögtön átütő sikerrel. Természetesen hosz- szú évek megalapozó munkája, s az idők során kialakult jó közösségi szellem erősen belejátszott az ereda vízről ciója, új kutak fúrása és a hálózat folyamatos bővítése is sok munkát ad. — Mit tervezett a vállalat az V. ötéves tervre, és mit sikerült eddig végrehajtani? — A vállalati terv — összhangban a tanácsi elképzelésekkel — sok szép feladatot tűzött ki. Közöttük említsünk meg néhányat: Eger vízellátásának a további javítása, Kápolna és Pe- tőfibánya ivóvízellátásának javítása. Ez utóbbi két feladatot már teljesítettük. A rekonstrukciók során terveztük a gépesítés fejlesztését és az automatizálás bevezetését is, ez a munka folyamatban van. A kiemelt helyeken továbbra is bővítjük a hálózatot; a feladatokat eddig sikerült időarányosan teljesíteni. Kömlő igen vízszegény terület volt. A gondokon nemrégiben enyhítettünk egy új kút fúrásával. Gyöngyösön három kút javításával végzünk a következő évben. Hatvanban ugyancsak jövőre készül el — távlati vízkutatási program alapján — három új kút. Feladatunk szintén az 1978- as esztendőre Heves térségében a kutak gáztalanítása. Veszélyes és nehéz munka lesz. Egerben korszerű, új raktárbázis építését tervezzük. Elkészül az üzemviteli és szociális épület munkásszállással. étteremmel. A munka könnyítésére 1978- ban áttérünk a mikrofilmes ményes szereplésbe, ami nem csupán erkölcsi elismerést jelent. — Feltétlenül gazdasági szempontból is javunkra válik a kitűnő minősítés — jegyezte meg a téma kapcsán Borosi István elnök. — Az emberek, a vásárlók ismerik már országszerte a jelzés jelentőségét. Nagyobb a bizalmuk, szívesebben vásárolnak az olyan árucikkből, amelyen föllelhetö a kis háromszög alakú embléma. Hogy a növekvő érdeklődésnek, piacnak meg tudunk-e felelni? A minőségtől nem félek a későbbiekben sem. Legfeljebb anyaghiány nehezítheti a helyzetünket. De hát majd csak megbirkózunk vele! Mint ahogyan évről évre bérmunka dolgában álljuk a nyugati exportkövetelményeket. Negyven hasonló céggel vagyunk szövetségben, s a Német Szövetségi Köztársaságban levő kereskedelmi, ipari partnerünk első helyen reánk kívánja bízni az 1978-as megrendelés teljesítésének majdnem száz százalékát. Ez utóbbi vállalkozásnak egyetlen szépséghibája van. Nem képez termelési értéket. Kifejezetten konfekciós bérmunka. Női ruha, blúz, kosztüm ... Említettük az imént a cipészipari szövetkezet tervezett beolvadását. Találkozásunk alkalmával erről sem feledkeztünk meg. S ahogyan a szövetkezetben tájékoztattak bennünket, a közeli napokban — a külön lezajlott közgyűlések eredményeként — már összeül a két cég tagjaiból delegált adattárolásra. Hadd tegyem még hozzá, hogy az utóbbi években vállalatunknál az ügyvitelt teljesen gépesítettük. — E szép tervek között szó esett szociális kérdésekről is. Hogyan gondoskodik a vállalat a gyakran igen nehéz körülmények között dolgozókról? — Kivétel nélkül mindenütt, ahol külső területeken dolgoznak, korszerű lakókocsikat biztosítottunk, nem kis összegért. Az úgynevezett „fix-helyeken” (például a gépházaknál, vagy a szennyvíztisztítóknál), ahol eddig még nem volt, szociális létesítményeket épített a vállalat. így többek között Pe- tőfibányán, Rózsaszentmár- tonban és az egri régi szennyvíztisztítónál. A munka Hevesen is folyamatban van, ezt a helyi tanács vállalta. A gépesítés ugyancsak a dolgozók érdekében történik. Erre tavaly több mint 12 millió forintot , fordítottunk. (A korábbi években ennek legfeljebb a negyedét!) Szintén nagy figyelmet fordítunk a bérfejlesztésre. Így például az idén a 4,5 százalékos fejlesztéshez a vállalat önerőből még plusz egy százalékot biztosít. Hogy érzékeltessük: 1963-ban egy főre 16 564 forint jutott, az idén már elérjük a fejenkénti átlag 45 ezer forintot. Azt hiszem ez igen sokat jelent. Ez is az oka annak, hogy most jó hangulatban ünnepelhettünk valameny- nyien — mondta befejezésül Mészáros György. Kátai Gábor bizottság, amely nemcsak szervezeti kérdéseket vitat meg, hanem körvonalazza az összeolvadt szövetkezet termelési tényezőit, s mindazokat a gazdasági tennivalókat, amelyek a sikeres jövendő szempontjából fontosak. A termelési terv készítésénél természetszerűleg hangsúllyal esik majd latba az idén országos sikert aratott négy iparcikk, amely nem csupán a több száz tagot foglalkoztató szövetkezet gazdaságos működését segíti elő, hanem Hatvan vároS nevének is hírt, dicsőséget jelent. (moldvay) \ A testvériség jegyében A Csuvas ASZSZK és megyénk testvérkapcsolatai, az elmúlt évek során egyre bővültek, s mind tartalmasabbá formálódtak. Megismertük egymás gazdasági, társadalmi eredményeit, s ízelítőt adtunk kulturális értékeinkből is. Népeink a történelem messzi évszázadai során már közel kerültek egymáshoz. Juliánusz barát a volgai Bolgárországban kereste és meg is lelte az ott maradt magyarságot. Ezt az államot 1235-ben semmisítették meg a később hazánkat is elözönlő tatárok. A török eredetű csoport egyik neve onogur volt. Az egymás mellettiségre utal az, hogy a külföldiek a középkorban hungarusnak nevezték elődeinket. Egyébként nyelvünk honfoglalás előtti török jövevényszavai szintén ezt bizonyítják. A századfordulón fedezték fel azt, hogy a mongolok elől igen sokan elmenekültek, s a Volga-könyök erdö- rengetegében telepedtek meg, Űk a mai csuvasok ősei. Emiatt is érdekes a csuvas tudományos, kulturális napok ma kezdődő rendezvénysorozata, amelynek keretében neves szakemberek kalauzolnak bennünket a múltba, s feltárják a mai testvériség históriai előzményeit. Szó esik majd az autonóm köztársaság irodalmának kialakulásáról. Előadás hangzik el arról a Konsztan- tin lvanovról, aki a népköltészet értékeit átmentve teremtett liter atúr át. Csebok- száriból érkező vendégeink megemlékeznek — többek között — a magyar internacionalisták hősiességéről, nagyszerű tetteiről. Kerekasztal- beszélgetésre is sor kerül, s a résztvevők a régi kapcsolatok tudományos elemzésének kérdéseit vitatják meg. A szakmai programhoz számos kulturális esemény is csatlakozik. Közös műsort ad a Csebokszári Elektromos Készülékek Gyára művelődési házának dal- és táncegyüttese, valamint az Egri Szimfonikus Zenekar. A fotó- es a könyvkiállítás is bizonyára sok nézőt vonz, s erősíti a testvériség kötelékét. 1977. október 26., szerda
