Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
<V»AAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAA^*AAAAAAAAA*>^^*VSAAAJ^^A*AAAAAAA^»A I < Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Amit a HATO-stratéflák nem értenek EGY NYUGATNÉMET POLGÁRI LAP, a Kölner í < Stadt-Anzeiger hozta nyilvánosságra a bad-godesbergi In- < < fás közvélemény-kutató intézet munkájának eredményét: $ < az NSZK lakosságának több mint háromnegyed része < < élesen elutasítja a neutronbomba bevezetését az atlanti < < arzenálba. A megkérdezettek nem értékelték a bőm- < < ba állítólagos „humanitását”, azaz azt, hogy az csak az < < emberi életeket pusztítja el, s az anyagi értékeket, s a pusz- < I ti l > fegyvereket épségben hagyja. Ügy tűnik, a NATO 5 | tábornokai és propagandistái nem érték el céljukat, s a < S nyugat-európai tőkés országok közvéleménye továbbra 1 s sem hajlandó semmilyen formában sem elfogadni a nuk- > > leáris háborút. $ ? Az N-bomba az utóbbi hetekben pedig ismét napiren- ? den volt. Nem csupán a lapok hasábjain tárgyaltak erről i | a fegyverről, amelynek gyártásáról Carter elnöknek dön- 5 < tenie kell. Az olaszországi Bariban tanácskoztak az at- 5 > lanti szövetség egyik legfelelősebb irányító szervének a 5 i nukleáris tervező bizottságnak tagjai — a NATO-országok ? < hadügyminiszterei. A téma itt is a neutronfegyver volt, j azaz az atlanti hadseregek felszerelése ezzel a nukleáris í pusztítóeszközzel. Ennek elfogadására akarta rábírni kol- i légáit Brown amerikai hadügyminiszter. A tanácskozás- 5 ról nem szivárgott ki lényeges részlet, de az bizonyosnak í látszik, hogy még a hadügyminiszterek sem szavaztak í egyhangúan arra, hogy a NATO-ban rendszeresített Lance- 2 rakétákat és bizonyos tüzérségi lövegeket neutronlőszer- < rel lássák el. í Annál is kevésbé tehetik ezt ma meg, mivel több 5 nyugat-európai ország vezető politikai tényezői felemelték 5 szavukat a fegyver bevezetése ellen. Tiltakozó hangokat 5 hallani Belgiumból és Olaszországból egyaránt, s a nyu- 5 gat-németországi szociál—liberális kormánykoalíció szá- 5 mos vezetője is ellenzi a nukleáris fegyverkezési verseny > kiterjesztését. 5 s A NYUGATI POLITIKUSOK józanabb része és a 2 < közvélemény számára mind világosabb az, amit a NA'J'O- 2 < stratégák nem akarnak megérteni — a fegyverkezési ver- < < seny újabb menete, a nukleáris rizikó bármely fajtája 2 < csak fokozza a feszültséget, s nehezíti a két világrendszer 2 < békés, kölcsönösen előnyös kapcsolatainak fejlődését. 5 Miklós Gábor 5 VSAAAAAAAAAAAAAAövVWVAAAAAAAAAW/WS/WSAA/WWWWVA/WVWWNAAA^ Nincs szakadás Párizsban Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára csütörtöki rádióinterjújában kijelentette: nincs szakadás a francia baloldali pártok között a közös program időszerűsítéséről folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban. Az FKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a szocialistákkal és a baloldali radikálisokkal fennálló nézetkülönbségek a közös program egyes kérdéseire -korlátozódnak. Tito Párizsban A Földközi-tenger „a béke tava legyen” A két államférfi (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Franciaországi látogatásának második napján Tito elnök megkoszorúzta a diadalívnél az ismeretlen katona sírját, majd délben Jacques Chirac párizsi polgármestert fogadta a Marigny-palo- tában. A szerdán este Tito elnök tiszteletére az Elysée-palotá- ban rendezett díszvacsorán mindkét államfő kifejtette nézeteit tárgyalásai különböző témáiról. Giscard d’Esta- ing azt hangsúlyozta, hogy Párizs és Belgrád módszerei és eszközei lehetnek eltérőek, de céljaikban találkoznak — így például mindkét ország mindent megtesz azért, hogy a belgrádi értekezlet új, realista, hheles és hatékony szakaszt nyisson az európai enyhülésben. Közös cél, hogy a Földközi-tenger „a béke tava legyen”. Franciaország hozzá kíván járulni az ENSZ-közgyű- lés leszerelési ülésszakának sikeréhez és a mostani látogatás alkalmat nyújt ennek megbeszélésére is. Tito elnök válaszában kijelentette, hogy az enyhülés csak akkor maradhat fenn az ellene intézett támadásokkal szemben, ha egyetemes folyamattá válik. ßeatriz Allende halála HAVANNA Havannai lakásán tragikus körülmények között elhunyt Beatriz Allende, a néhai Salvador Allende chilei elnök leánya. Mint a kubai fővárosban szerdán délután kiadott hivatalos gyászközlemény elmondta, Beatriz Allende önkezéveí vetett ' éget életének. Beatriz Allende az 1973-ás fasiszta puccsot a chilei fővárosban, az elnöki palotában élte át és az ostromlott épületet a végső órákban, apja kifejezett utasítására hagyta el. Mint a közlemény is kiemeli: apja halála, a tragikus chilei események, a Népi Egységhez tartozó hazafiak meghurcolása, kínzása, a junta véres megtorló intézkedései nem múló lelki sérülést okoztak Beatriz Allende- ben. A fasiszta hatalomátvételt követően Allende lánya kubai származású férje oldaian Havannába költözött, s itt vezető szerepet játszott a chilei antifasiszta ellenállással való szolidaritás bizottságának szerteágazó munkájában. Allende leánya — emeli ki a közlemény — az elmúlt esztendők során megingathatatlanul küzdött hazája ügyéért. Törzsi villongások következménye Tévedésből lőtték le a jemeni elnököl Újabb repülőgép-eltérítés KAIRÓ, SANAA Sanaaban, a Jemeni Arab Köztársaság fővárosában csütörtökön temették Ibrahim Mohamed el Hamidit, a köztársaság kedden meggyilkolt államfőjét. A temetésre és a gyászszertartásra nem hívtak meg külföldi vendégeket. A Sanaaból érkező jelentések változatlanul nyugalomról számolnak be. A rádió a gyász jeleként koránból vett idézeteket sugároz. Az Ahmed Husszein al Ghasmi vezette háromtagú elnöki tanács zárlatot- rendelt el a gyilkosság körülményeire vonatkozó hírekre. A kairói Al Akhbai*''csütörtöki számában azonban idézi a Jemeni Arab Köztársaság kairói nagykövetét, aki szerint ä kettős — más jelentések szerint hármas — gyilkosság eredetileg kiszemelt áldozata nem az elnök, hanem testvére, Abdullah Mohamed el Hamidi volt, akit egyébként kis idővel később ugyancsak meggyilkoltak. A nagykövet úgy vélekedik, hogy Abdullah Mohamed el Hamidi és bizonyos észak-jemeni törzsvezetők között ellentétek voltak tapasztalhatók. A kairói nagykövet Sanaa-i telefonértesüléseire hivatkozva azt is közölte, hogy El Hamidi elnököt és testvérét ” ' Sahaan' kívül egy országúton lőtték le. A Lufthansa eltérített repülőgépe csütörtökön este leszállt a ciprusi Larnaca repülőtéren. A Heuter-iroda bejrúti tudósítója arab nyelven íródott nyilatkozatot kapott, amelyben „a nemzetközi imperializmus elleni harci szervezet” vállalta magára a gépeltérítést. A nyugatnémet és az izraeli kormányt éles szavakkal támadó nyilatkozat — a Reuter szerint — arra enged következtetni, hogy a géprablás kapcsolatban áll a Schleyer-üggyel, valamint az NSZK-ban az utóbbi időben elkövetett politikai gyilkosságokkal. A nyilatkozat szerint a szervezetnek a gépeltérítéssel az volt a célja, hogy biztosítsa „az imperialista-reakciós- cionista” erők börtöneiben fogva tartott tagjainak szabadon bocsátását. Afganisztán a térképen A mai rasszizmus „A mai rasszizmus és az ellene vívandó harc feladatai” témakörben nemzetközi szimpóziumot rendezett a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának, a Béke és Szocializmusnak a szerkesztősége. A résztvevők — vezető pártmunkások, tudósok, a folyóirathoz akkreditált pártképviselők — alaposan körüljárták a napjainkban is jelentkező, sőt egyre veszélyesebb méreteket és új formákat öltő rasszizmus osztályjellegét, fejlődési irányait, társadalmi-politikai funkcióit és megvitatták az ellene való harc feladatait is. NYÍLT ÉS LEPLEZETT FAJGYŰLÖLET Az emberi rasszok (emberfajták) létezése tény. Három nagy csoportjuk van, az europid, a negrid és a mongolid. A tudomány azonban bebizonyította, hogy a közöttük való eltérések, különbségek másodlagos jellegűek, nincsenek alsóbb vagy felsőbbrendű emberfajták, szelleipi vagy fizikai telje- sítmériyeikben semmifajta jellegzetes különbség nem létezik. Ennek ellenére a rasszizmus, a fajgyűlölet ideológiája, a faji megkülönböztetés politikája napjainkban is létezik. ' A rasszizmus „hagyományos” és legdurvább válfaja a nyílt fajgyűlölet. Tudatunkban ez leginkább a német fasizmusnak a rosen- bergi fajelméletből levont tudománytalan következtetéseivel (a másodlagos faji jelleg abszolutizálása, az emberiségnek alsóbb- és felsőbbrendű fajokra való felosztása, a német imperializmus aggressziós törekvéseinek fajelméleti alátámasztása) és ezek szörnyű következményeivel, a koncentrációs táborokkal, a népirtás1877. október 14.» péntek sál (genocídium) fonódott össze. Ilyen jelenségekkel ma is találkozunk. Gondoljunk csak a dél-afrikai apartheidpolitikára, a cionista Izrael arabellenes „választott nép” ideológiájára, az amerikai színes bőrűek még mindig létező megkülönböztetésére. Sőt. A durva fajelmélet időnként „civilizált”, korábban tőle nem érintett hagyományos polgári demokráciákban is jelentkezik : Angliában legújabban választási sikereket és faji zavargásokat produkál a fajvédelem, a „tiszta fehér Anglia” jelszavával fellépő Nemzeti Front; Hollandiában a dél-malukkui- ak elleni érzelmek lángolnak fel időnként viharos erővel; egyes színes bőrű államokban viszont a fehérekkel vagy indiaiakkal szemben hoznak hátrányos megkülönböztetéseket. Bizonyítva, hogy a tudat csökönyös és hamis előítéletei manapság is erős konzervativizmussal hatnak. Modern értelemben rasz- 6zizmusnak azonban nem kizárólag és elsősorban ezeket az elmaradott tudatot tükröző és politikailag jól kihasználható jelenségeket tekintjük. Korunkban — a kapitalista országokban és az ún. harmadik világ államaiban — a fogalom jelentős értelmezési változáson ment keresztül, új, korszerű formákat vett fel. Ezek — leplezett rasszizmusnak nevezzük őket — szembetűnően bizonyítják, hogy a rasz- szizmusnak ma már nem a nyilvánvaló és ideológiává emelt fajgyűlölet a legjellemzőbb vonása, hanem a gazdaság szférájában érhetjük legjobban tetten. A termelési viszonyokban gyöke- rözik, a termelési eszközök tulajdonán alapul, céljai a tőkés extrakizsákmányolás és ennek következményeként az extraprofit. Arról a tényről van szó itt, hogy — leegyszerűsítve — a munkaadók és a munkavállalók, a tőkések és a proletárok a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak hagyományos, a gyarmati kizsákmányolásból eredő rasszkülönbsége konzerválódik, és az ebből fakadó társadalmi hendikep öröklődik. A fejlett tőkés országokban a legnehezebb, legrosszabbul fizetett, szakképzettséget nem igénylő munkákat faji vagy nemzetiségi kisebbségekkel, vendégmunkásokkal végeztetik. A tőkések nyilvánvaló törekvése, hogy ez az állapot állandósuljon, hiszen az alacsonyabb termelési költségek (bizonyos foglalkozások mesterségesen alacsonyan tartott munkabérei) következtében extrakizsákmányolásra, tőkés extraprofitra tehetnek szert. Ebből a szempontból érdekes, hogy a konferencia végső soron rasszizmusnak tekintette az esetleges azonos fajú vendégmunkások és nemzeti kisebbségek kizsákmányolását is, és megállapította, hogy a jelenség ma nem elsősorban ideológia és előítéletek rendszere, hanem „mindenekelőtt a kapitalista munkamegosztásnak es az extrakizsákmányolásnak a faji diszkrimináció révén kialakult történelmi » formája”. LEHET ÉS KELL IS HARCOLNI A konferencia leszögezte, hogy a rasszizmus gyökerei véglegesen csak társadalmigazdasági bázisának, a kapitalizmusnak megsemmisítése után szűnnek meg. Erre ékes bizonyság a szocialista országok gyakorlata. Azonban lehet és kell is harcolni a jelenség mindenfajta megnyilvánulásával szemben, hiszen a rasszizmus elleni harc része a nemzetközi osztályharcnak. Mindenekelőtt az elnyomott tömegeknek a helyi sajátosságokhoz igazodó fellépésével és a nemzetközi szolidaritás erősítésével enyhíthetők a létező rasszizmus negatív, a munkásosztályt és a fejlődő országok népeit megosztó törekvései. Dél-Afrikában a fegyveres és a fegyvertelen, a legális és az illegális, a szervezett és a spontán akciók széles körű és helyi- leg-időben megfelelő alkalmazásával kell küzdeni. Izraelben az arab felszabadító mozgalom és a nemzetközi haladó erők akcióegysége a járható út. Az Egyesült Államokban első lépésként szorgalmazni kell az egységes „fehér-fekete” szak- szervezetek kiszélesítését, újabbak alakítását; Nyugat- Európában törekedni kell a vendégmunkásokkal szembeni diszkrimináció megszüntetésére, az egyenlő jogok biztosítására. A rasszizmus ma a gazdasági, a politikai és az ideológiai jelenségeknek igen összetett komplexuma, s ennek megfelelő komplex, erélyes ellenlépéseket követel a béke, a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás erői részéről, megköveteli egységfrontjukat a faji elnyomás és kizsákmányolás imperialista rendszere elleni harcban. Ebben a kommunista mozgalomra nehezen túlbecsülhető szerep és felelősség hárul. A kommunisták, amint ezt az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának dokumentumában is leszögezték, támogatják az arab népek, a dél-afrikai népek antiimperialista harcát, a kolonializmus és a rasszizmus ellen harcoló ösz- szes erőket. A kommunisták a marxizmus—leninizmus és a proletár ihternacionaliz- mus szellemében az összes erőket mozgósítják, hogy meghiúsítsák az imperialisták kísérleteit, amelyek a társadalmi haladásnak a rasszizmus segítségével való lelassítására irányulnak. A. K. Az Elő-Ázsiában elhelyezkedő, főleg hegyekkel borított, 649 994 km2 területű, csaknem 20 millió lakosú, semleges politikát folytató Afganisztán hidat képez a közel-keleti térség és a hin- dusztáni szubkontinens, a Szovjetunió és az Indiai-óceán között. Területén 20 nemzetiség él, hivatalos nyelve a pastu és a dari perzsa. A lakosság 53 százaléka afgán, politikai és gazdasági szerepük jóval nagyobb, mint lélekszámúk indokolja. Fontos nemzetiség a tadzsik, az üzbég, a türkmén, a hazara. Mintegy hárommillió ember nomád életmódot folytat. Az 1747-ben megalakult, katonailag erős, független afgán állam 1880-ban brit gyarmati uralom alá került. Afganisztánnak függetlenségét 1919. februárjában sikerült visszaállítania. 1921- ben a Szovjet-Oroszország és Afganisztán barátsági szerződést kötött, amit 1931-ben szovjet—afgán meg nem támadási szerződés követett. Afganisztán 1964. október 1-tőJ alkotmányos monarchia, 1973. július 17-től köztársaság. Az idén elfogadott alkotmány szocialisztikus vonásokat tartalmaz. Rögzíti a nép hatalmát, a bányák, a bankok, a biztosítás, az erdők, a nagyipar és távközlés állami tulajdonát. Állást foglalt a nők és a férfiak egyenlő jogai, a kizsákmányolás minden formájának megszüntetése, a munkához való jog mellett. Afganisztán agrárország, fejlődő iparral. A lakosság csaknem kétharmadát a mezőgazdaság foglalkoztatja, itt termelik meg a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Az óvatosan végrehajtott földreform ellenére a földek 70 százaléka a földesurak kezében van,. A gazdasági tervek kidolgozásában és megvalósításában — egyes tőkés országokon kívül — a Szovjetunió is részt vesz. A Szovjetunió üzemek, gázvezetékek, vízi erőműveit, utak, házgyárak, iskolák, stb. létesítésével, az afgán szakemberek képzésével járult hozzá eddig is a gazdasági elmaradottság leküzdéséhez. A jelenleg folyó hétéves tervben 200 létesítmény épül szovjet segítséggel. 1973 óta hazánk és Afganisztán árucsere-forgalma megháromszorozódott. Magyarország fotóanyagokat, izzólámpákat, röntgenberendezéseket, gyógyszereket szállít, és részt vesz afgán ösztöndíjasok szakképzésében, A magyar importot gyapot és juhbör teszi ki. — TERRA —
