Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-26 / 252. szám
Bábszínházban voltam Változatosabb kínálatot remélnek Hogyan művelődik egy hevesi asszonybrigád? Bábszínház: mit asszociálunk e szóra? Vásári komédiát. Paprikajancsit és Vitéz Jánost. Boszorkányt, tündért, törpét. Bábukat és babákat. És gyerekeket. Vi- songó, szájtáti, nevető, pityergő, közbekiáltó gyereksereget. Néhány ügyes kezű felnőttet vagy nagyobbacska gyereket, dirmegő-dör- mögő hangot. A nép legősibb művészete pedig ez. Mindent el tud mondani és mindenkihez tud szólni. A bábszínház Paprikajancsi is és boszorkány is, néhány ügyes kezű felnőtt is, de jó néhány ihletett művész is, aki vagy akik mondandójukat a világról és a világhoz e régi-régi és varázsos módszerrel kívánják közölni. A bábszínház a gyerekeké is, meg a felnőtteké is. Még akkor is, ha a felnőttek jó része azt hiszi, hogy a báb világát egyszerre nőtte ki a rövid nadrággal. Még akkor is a felnőtteké, ha más részük a bábozást — már a kifejezés is fitymáló és degradáló — messze száműzné a művészetek szent csarnokából. Pedig a báb és minden egyéb, ami csak báb, azazhogy az ember, lehet a semmiből, a rideg, üres tárgyakból, az életre varázsolt létezésből, mozgásból, cselekményből, mindenből: valóságot teremtő, valóságot tükröző kifejező eszköz az ihletett megszólaláshoz. És a bábművészet sem csak a I bábbal való kifejezés művészete, hanem a fények, a formák, a zenei, hangbéli és „tárgybéli” effektusok művészete is. Egy kendő is lehet „báb”, egy hang is, egy fényvillanás is, mert az a csodálatos benne, hogy irracionalizmusa bennünk válik racionalizmussá. Mert arra épít, ami az emberben a legősibb, az örök gyereké, az emberiség örök gyermekkoráé: a teremtő fantáziára. Évek óta figyelem a Harlekin bábegyüttest Egerben. Már rég kinőtték a jelzőt, hogy „lelkes” kis együttes. A Harlekin nem lelkes, nem kis és nem együttes: bábművészek. Nem vagyok hivatott eldönteni, hogy művészetük mélysége mennyire vetekszik a hazai, vagy külföldi bábművészek tehetségével, mert nem szakértője, csak tisztelője, szájtáti nézője, érzője és megértője vagyok e művészeti ágnak. Ám abban így is bizonyos vagyok, hogy azt a szintet már régen átlépte az egri Harlekin, hogy meg lehetne kérdőjelezni — művészet-e, amit csinálnak? Vagy csak lelkes elismerésre méltó dilettantizmus amit lehet ugyancsak tisztelni, de megtisztelni már levésbe. Hétfőn műsorcsokrot nyújtottak át Egerben — csak felnőtteknek. Talán bizo- nyítandón, hogy a bábművészet olyan, hogy az egyaránt szól, majdhogynem egy nyelven szól gyerekhez, felnőtthöz; talán azért is, hogy új híveket toborozzanak művészetüknek és talán — nem, ez nem talán, ez bizonyos — azért is, mert mondandójuk volt a nagyérdemű közönségnek és a közönségről. Műsoruk egyikmásik darabját már láttam, és most élvezhettem bennük a finomítás jó szándékát, a csiszoltabb technikát és a mélyebb, a gondolatibb megfogalmazásra való törekvést egyaránt. S ami újabb produkciót láttam, abban sem a mindenáron újra való törekvést véltem ki, hanem inkább összhang-, a harmóniateremtés szándékát. Kodály Zoltán Háry János-szvitje egy sajátos dia-árny-fény kompozícióra, nemcsak újszerűsége, de remek kifejező ereje miatt is elementáris erővel hatott. Nem hiányzott természetesen a derű, a szarkasztikus hangvétel, a gúnyos fintor sem, és nem a tudatos szerkesztői szándék, amely a nagy lélegzetű darabok irányából vitte a nézőt a miniatűrök mosolyos feloldása felé. A Harlekin együttes újból bizonyított, s újból megemelte a mércét — önmaga előtt. A siker, a közönség lelkes értése és megértése igazolja, hogy ezt a ‘mércét immáron csak tovább és csakis feljebb lehet emelni. A bábművészet Egerben is polgárjogot nyert a művészetet tisztelő polgárok között. Gyurkó Géza 25. Rövid pesti tartózkodás után Érmindszentre sietett, hogy rokonaival együtt nyaraljon. Udvariasságból érdeklődött apja gazdasága iránt, ki-ki látogatott a lakóháztól félórára levő pici majorságba, de tartózkodott mindenfajta álfalusi romantikától. Izig-vérig városi ember volt, otthon is ekként élt és viselkedett. Rendbe akarta szedni az egészségét, ezért parancsolta magára a vidéki elvonultságot, amelyet sohasem tűrt szívesen. Ezúttal is, ha csak tehette, lovas kocsin indult barangolásra, s ha ezek a környékbeli kóborlások sem elégítették ki, utazott a távolabbi Nagyváradra és Kolozsvárra. Lédához való viszonya változatlan maradt: ha messze voltak egymástól, feledte a civakodásokat, vágyódott az asszony után. Ezért nem sokat töprengett, hallgasson-e a hívó szóra. Diósiné levélbeli megállapodás alapján a bajorországi Prienbe várta, a Shiemsee szanatóriumba, hogy a gyógyító gondoskodás és a ragaszkodó szeretet helyre állítsa a költő ismét megrokkant egészségét. Ügy látszott, valóra válik a nemes szándék. Ady ezt írta Prien- ből 1911. szeptember 21-én: Többségük néhány évvel ezelőtt még a mezőgazdaságban tevékenykedett, s az ipari munkának legfeljebb csak hírét hallotta. A Hámán Kató nevét viselő, háromszoros szocialista brigád tagjai mégis szívesen jöttek az egri Fi- nomszerelvénygyár hevesi részlegébe. Elsősorban a magasabb fizetés reménye vonzotta őket. Érthető, hiszen majd mindannyian ifjú házasok, s ilyenkor minden pénz kevés: általában 3—3400 forintot keresnek havonta. Ádám Imre, a szerelde vezetője, nem véletlenül dicséri őket. , — A szorgalom, az igyekezet valamennyiük erénye. Az olajadagolók szabályozását végzik. Ezeket szovjet megrendelésre szállítjuk. Nem kis részük van abban, hogy az igényelt hetvenkét- ezer darabot az esztendő vége helyett, október 31-ig el- küldhetjük a megrerfdelőnek. Nekik is köszönhető a tízezres, újabb vállalás. A gárdát az összetartás jellemzi. Ráadásul a művelődést, az állandó ismeretgyarapítást sem tartják mellékes kérdésnek. A téma— Rákóczi élete Dobozi Andrásné egy nem mindennapi élményét eleveníti fel. — Nálunk is meghirdették tavaly azt a vetélkedőt, amelynek résztvevői a nagy fejedelem életútjával ismerkedtek meg. A kolléganők engem és egy társamat bíztak meg képviseletükkel. Eleinte kishitűek voltunk. Az általános iskolában tanultakat réges-rég elfeledtük, így azután mindent újra kellett kezdenünk. — Számíthattak-e segítségre? — Szerencsére, nem hagytak magunkra. Főnökeink javasolták: keressük fel a nagyközségi—járási könyvtárat, majd ott ötleteket adnak. Nem is csalódtunk, mert bőséges anyagot raktak „Fölséges, megnyugtató hely, bár régen jöttem volna ide. Naponként agyon masszíroznak, félfürdő, lemosás, meleg és hideg tus, géptorna, egészséges koszt, alig iszom, napi két óra evezés, két óra séta, stb.” Pénze azonban most sincs elegendő. Szokása szerint öccsét használta mindenes titkárnak, neki küldözgette sűrű egymásutánban anyagi természetű utasításait. Pontosan felsorolta, honnan, mikorra és mennyi honorárium esedékes a javára. Megerősödve tért vissza Prienből, de a budapesti bohém életmód és a közéleti izgalmak miatt hamarosan visszaesett ingerlékeny, rossz alvó, gyengélkedő állapotába. Ettől féltette Léda, teljesen helyénvaló aggodalommal. Ennek a pesti ősznek az a legfontosabb irodalomtörténeti ténye, hogy ekkor ismerkedett meg személyesen is Babits Mihállyal, Hatvány Lajoséknál. A jó ügy iránt oly fogékony mecénás báró szerette volna, ha mélyebb barátságot köt a két kivételes képességű költő, de ezt a találkozást nem követte olyan szerencsés folytatás, mint a Móricz Zsigmonddal való megismerkedést. Állítólag Ady fölényesen viselkedett, Babits pedig nehezen tudta legyőzni féltékenységét. elénk. Lemezeket is hallgathattunk, s megjegyeztük a legközkeletűbb kuruckori dallamokat. Otthon, ha már lefeküdt a család, tanulhattunk, amíg el nem álmosod- tunk. Mindenesetre megérte, hiszen mi lettünk az elsők. Madar Erzsébet, a KISZ politikai vitakör foglalkozásain bővíti tájékozottságát. — Nálunk nem divat az unalom. Majd mindenki választ vár valamire. Ha nem így lenne, el se járnék. Jó, ha az ember felfedezi az események mozgatórugóit. Ehhez az az útravaló, amit iskolából hoztunk, meglehetősen kevés. A színvonal is számít Beszélgetés közben az is kiderül, hogy szeretik a színházat, de a művelődési házban kellemetlen tapasztalatokat is szereztek. Benda Lászlóné mások helyett is szól: — Nem érettségiztünk, nem végeztünk sem főiskolát, sem egyetemet, mégis megérezzük mi a jó és mi a rossz. Ma már falun se fogadják örömmel a sebtében összeállított műsorokat. László Margit közbeszól és megmagyarázza, honnan fakad az igényesség. — A tévé szoktatott erre bennünket. Ott ritka a gyenge produkció, s ha akad is ilyen, azt is neves művészek tolmácsolják. Az elmúlt esztendőben mozibérletük is volt. A gyáregység vezetői ezzel is méltatták helytállásukat. A jutalom jólesett, csak a lehetőséggel nem élhettek mindannyian, mert egymást váltva, három műszakban dolgoztak — kivéve a több- gyermekes anyákat —, s a vidékiek, ez is érthető, az első busszal siettek haza. Beszédes napirend Az újságíró tovább érdeklődik, ám a lista kimerült. Elképzelhető, hogy az íróNéhány hétig Pesten időzött, ahol szívesen maradt volna tovább, de megélhetési gondjai miatt ismét haza kényszerült a kiadásait erősen mérséklő Érmindszentre. Az év hátralevő részében került nyomdába újabb verskötete, A menekülő élet. Ezúttal kevés, úgyszólván semmi gondja sem volt a szerkesztéssel, mert a jó sors példátlanul rátermett segítővel ajándékozta meg Földessy Gyula személyében. Ez - a rendkívül önzetlen irodalombarát nagyon jól ismerte Ady költeményeit, önként, ügyszeretetből vállalkozott az új kötet gondozására. Szerkesztői alapossága, versek iránti érzéke azzal az eredménnyel járt, hogy tipográfiailag A menekülő élet sikerült a legjobban a költő életében megjelent kötetek közül. Ady számára sohasem jött rosszkor a segítség, mostan azonban egyenesen nélkülözhetetlenné vált. A költő ugyanis épp a kötet készülése közben az elesettségig rossz fizikai állapotba jutott. Erősen meghűlt, háta és melle gyötrően fájt, a gyomra sem volt rendben, ráadásul krónikusan szenvedett a rossz fogai miatt. Ez a valóságos poéta fizikai állapotában erősen különbözött attól a diadalmas költőfejedelemtől, amilyennek egy tizenhat éves hajadon elképzelhette Svájcban, Lutry városka exkluzív lánynevelő intézetében. Ez az eltökélt, nagy ábrándokat szövő, majdnem gyermeklány Boncza Berta volt. Ekkor még fogalma sem lehetett Adynak, mekkora fontosságú a levél, amelyet a magát távoli rokonnak bemutató lánykától kapott. Ady megszokta a női hódolók leveleit, hiszen ilyeneket tucatszámra kézbesített neki a posta. Nem sietett válaszolasztal mellett töprengő, elméleti népművelők most meghökkennek, s így fakadnak ki: „Hát ez aztán nem sok! Miért nem törekszenek többre, miért nem szomjú- hozzák a kultúrát?” Mielőtt tovább füstölögnének, figyeljék csak Dobozi Andrásné napirendjét! — Reggel ötkor keleké Akad tennivaló a konyhában. Mire a férjem és akislányom felkel, már ott az asztalon az ennivaló. Utána rohanás az óvodába, s onnan a munkahelyre. A műszak végeztével következnek a ház körüli feladatok. A vacsora nem késhet, de a takarítás sem maradhat el. Mosnivaló jut minden napra, és a vasalást se mellőzhetem. Ha a család jóllakott, jöhet a mosogatás. Bizony, a tv előtt nemegyszer elszenderedem, s csak a kalandos filmek, a szerelmi történetek kötnek le valamennyire. Olykor — főként vasárnap — egy-két óra szabad időt kiszorítok magamnak, s keresztrejtvényö fejtek. Hiányoznak az ötletek Legalább ennyire foglaltait a többiek is. Csodák nincsenek, ám valamit azért lehet tenni. A művelődés vágya valameny- nyiükben él. Érdemes ezt ébren tartani. Sikerülhet. ha olyan ötleteket kínálnak nekik, amelyekből testhez mért kulturális vállalásokat alakíthatnak ki. Ebben segíthetnének a szocialista brigádmozgalom helyi gazdái. Olyan programokat kínáljanak — együttműködhetnének a könyvtárral és a művelődési házzal is —, amelyek vonzóak számukra. Mindez máról holnapra elérhető. Ez a gárda elindult a magasabb szint felé vezető úton. Nem hétmérföldes léptekkel, de haladnak. Pécsi István ni. Ebbéli mulasztásait formális udvariasságból mégis rendre jóvá tette. Hetek múltán, szilveszter előtt írt néhány sort Boncza Bertának, aki viszont nyomban elküldte Érmindszentre második levelét. A költőt ekkor még teljesen lekötötte Léda — érzéseiben szüntelenül viaskodott vele. Erős emberi kötődés váltakozott benne a testi szakítás szándékával. Felemás helyzetét érzékelteti a Nyugat 1912. január 16-i számában megjelent verse, amelyben tépelődve kérdezi: „Akarsz-e szerelem után is szeretni?” Ezután hosszú ideig nem is írt verset. Legközelebbi költeményét csak 1912 áprilisában közölte a Nyugat, közben azonban január végén ' napvilágot látott a Földessy Gyula szerkesztette kötet. Az új könyv a híres költő életében is nagy esemény, érthető hát, ha Ady a fővárosban akarta tudomásul venni a fogadtatást. Megviselt egészségi állapota egyre kevésbé bírta a gyors égéssel járó életmódot. Februárban hirtelen összeroppant, egyik pillanatról a másikra orvosi kezelésre szorult. Brüll Berta, Léda húga és Ady Lajos vitték be a Városmajor szanatóriumba. Itt azonnal erős kúrára fogták, elsősorban azért, hogy idegileg minél hamarabb talpra álljon. Négy héten át speciális fürdőkkel, pakolással gyógyították, kevés cigarettát és még kevesebb bort engedélyeztek neki. De Ady soha nem tartozott a fegyelmezett betegek közé. Ösz- szebarátkozott az egyik gazdag pácienssel, ennek bőven volt pezsgője, kedvére ihatott hát suba alatt. Pezsgőzései ellenére megler' "en gyorsan javult. Tavaszra úgy rendbe jött, mintha soha semmi baja nem lett volna, (Folytatjukj Lovassy Attila magánszáma: A festő A báb a fényszórók keresztüzében (Fotó: Szántó György)
