Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-25 / 251. szám
Árak, adók, dotációk V. • • • Gazdasági érzékcsalódások Export is van, import is van Parketta—raktárra ? Gyűlik a parketta a gyöngyösi gyárban. Lesz-e gazdája? (Fotó: Szabó Sándor) A könyvtárat megtöltő statisztikai kiadványok, a milliónyi adat közül, egyetlen számra figyel leginkább az ország: a fogyasztói ár alakulást jelző indexre. S egyben a legvitatottabb adat is, sokan tapasztalataikra hivatkozva kétségbe vonják az árindex megbízhatóságát. Az árindex hamis vagy a tapasztalataink csapnak be bennünket? Az áralakulás mérése nem óban egyszerű, mint mondjuk a lakosság számának, átlagos életkorának vagy a bérek és jövedelmek alakulásának számbavétele. De a magvar statisztikai módszer korszerű, az ismert külföldi árindex-számításokkal ösz- szevetve is igen megbízható. Felöleli a fix árú termékek és szolgáltatások teljes körét. (összes vásárlásaink fele rögzített áras termék.) A nem fix árú termékek és szolgáltatások áralakulását pedig több, mint 2300 jellemző termék ármegfigyélé- se- alapján határozzák meg. A Központi Statisztikai Hivatal 180 dolgozója, folyamatosan, a hónap különböző napjain végzi az árfelírást. (A piacok ármegfigyelésében a tanácsok megbízottai is részt vesznek.) Egy-egy kijelölt termék órát 50—100 üzletben jegyzik fel. Az ármegfigyelés összesen több mint 3000 üzletre terjed ki. A feljegyzések alapján havi átlagárat, majd 120 termék- és szolgáltatáscsoportban árindexet készítenek. Ezek után készül el az oly gyakran vitatott országos áralakulási mutató. Az árindex valóságos változásokat jelez. Az egyéni, a családi tapasztalatok azonban többnyire eltérnek a statisztikai átlagtól, mert gyakorlatilag minden család eltérő módon költi el jövedelmét. A családi fogyasztás sajátos szerkezete a családtagok életvitelétől, a fogyasztási szokásoktól és az éppen aktuális vásárlásoktól egyaránt függ. A szokás differenciáló szerepe jól érzékelhető az élvezeti cikkek fogyasztásában. Így a cigaretta, a szeszes ital vagy legutóbb a Orvostechnikai l.ODÍerencia kezdődött Kiállítás orvostechnika! eszközökből Hétfőn Budapesten. a Technika Házában megkezdődött a IV. orvostechnikai konferencia, amelyen tizenkilenc — közöttük hat KGST-nrszág szakemberei vesznek részt. Az ötnapos konferenciát Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes nyitotta meg. A tanácskozás tudományos programjában 21 szekcióban 270 előadás hangzik el az orvostudományt szolgáló új technikai eszközökről, berendezésekről, valamint a pontos diagnosztikát szolgáló számítógépes eljárásokról és a mikroprocesszorok alkalmazásáról. A konferenciával egyidő- ben orvostechnikai eszközökből kiállítás nyílt a Technika Házában, ahol nyolc hazai és' öt külföldi vállalat 60 féle berendezéssel szerepel. Itt látható a külföldön is keresetté vált hordozható orvosdiagnosztikai felszerelés. a Medicor Művek gyártkávé drágulása családonként igen eltérő többletkiadást okozott, illetve okoz. A benzin drágulása csak az autó- tulajdonosok kiadását növelte. A tavalyi húsáruemelés már mindenkit érintett. bár nem egyforma mértékben. Egyesek kijönnek a havi 60 Ft-os jövedelem-kiegészítésből, mások viszont ráfizetnek. Törvényszerű tehát, a családi árindexek eltérése az országos átlagtól és véletlen az egybeesés. Az állami és politikai vezetés, a kutatás nem is éri be az országos átlaggal. Az idei évtől már több mint 8000 családra kiterjedő háztartási statisztika méri az átalakulást, a főbb társadalmi rétegek és csoportok szerint. Tavaly például a kisgazdaságok tulajdonosainak átlagos árindexe 2 százalékkal volt alacsonyabb a lakosság más rétegeinél, mert őket nem érintette az idénycikkek szokatlan mértékű drágulása. Az a körülmény, hogy a fogyasztók nem tapasztalhatnak azonos mértékű (átlagos) áralakulást, vagy csak kivételes esetben, nem indokolja, hogy jelentős részük az áremelkedést nagyobbnak érezze a ténylegesnél. Az áremelkedések hatását az emberek több ok miatt túlozzák el. Az egyik ok az, hogy az árszínvonal alakulását a kiadások és a jövedelmük függvényében érzékelik és nem önmagában. Az áremelés hatása sok másfajta kiadással vegyülve jelenik meg, s az áremelkedéstől független többletkiadások szintén kelthetik a drágulás látszatát. Ugyancsak megtévesztő lehet, ha az adott évben nem növekszik a család pénzbeli jövedelme. Az áremelkedés okozta többletkiadás így eleve nagyobb gondot okoz és magasabbnak tűnik. De, paradox módon, a drágulás érzetét keltheti, az életszínvonal emelkedése is. A technika — a hűtőszekrény, tv, mosógép, telefon, magnó, gépkocsi stb. — megkönnyíti és meg is drágítja életünket. A divat szintén nagy „árdrágító”. Színek és formák, modellek és Örömünk, szemünk fénye a gyerek. Megszületésétől addig, amíg önálló tagja nem lesz a társadalomnak, áldozatokat, törődést kíván nevelése a szülőtől. Mégis sokan vállalják az egyáltalán nem könnyű, de szépséges szerepet. A társadalom, az állam is vállal áldozatokat, a legkülönfélébb eszközökkel igyekszik segíteni a szülőkön. Lakást ad a sokgyerekeseknek, bölcsődéket, óvodákat épít hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük a juttatások formáiból. Ám az új lakótelepeken mégis évente új és új gondot okoz az óvodás korú gyerekek elhelyezése. Az örvendetesen sok apróság felvétele, ellátása meghaladja még az erőnket. Talán nem tudunk arról, hogy ilyen sokan vannak? Dehogynem. A tervezéssel lenne baj? Sajnos. igen. A szociális létesítményeket ugyanis a cél- csoportos lakások számához igazítva tervezheti a tanács. Eddig rendben lenne a dolog. Csakhogy más módon is lehet lakáshoz jutni, nemcsak úgy. hogy kis térítési díj ellenében megkapjuk az államtól. Lehet lakást építeni saját erőből, lehet venni az OTP-től. vagy szövetkezeti szervezésben is hozzá lehet jutni. Ezek a formák az állampolgártól lényegesen nagyobb erőfeszítést, anyagi vállalkozást kítípusok cserélődése már nemcsak a ruházati ipar sajátossága. Az igények mind magasabb szinten megújulnak (hétvégi ház, automata mosógép, színes tv), s néha már nem is annyira ösztönöznek, mint inkább a ki- elégületlenség, a hiány érzetét keltik. Egyre több dologról le kell mondanunk ahhoz, hogy új szükségeteink- nek akár dsak a töredékét is kielégíthessük. Drágul az élet, mert változik, nő a fogyasztás. Néha ki sem lehet térni előle. Egyre bővül azoknak a cikkeknek, szolgáltatásoknak a köre, amelyek létszükségletté váltak. Drágul az élet azért is, mert nő az eltartottak, a gyermekek száma. (A gyermekek növekedésével pedig hatványozódnak az anyagi terhek, függetlenül attól, hogy milyen másfajta hatásoknak tulajdonítjuk azokat.) Az anyagi terhek és a megélhetési költségek viszonylagos növekedését gyakran abszolút növekedésnek tekintjük, és anyagi gondjainkat az áralakulásnak tulajdonítjuk. A negatív jelenségekre való érzékeny reagálás, a hatások eltúlzása, illetve a pozitívumok fölötti köny- nyed átsiklás, nemcsak az áralakulás fogadtatására jellemző, hanem eléggé általános emberi tulajdonság. (Felmérésekkel egyértelműen bizonyított, hogy a lakosság a szerény életszínvonal-emelést stagnálásnak, a stagnálást pedig csökkenésnek érzi.) Olyan lélektani jelenséggel van dolgunk, amelyet felismerve, tudatosítva tompíthatunk, de meg nem szüntethetünk. Ez is egyfajta realitás, amivel számolni szükséges. "Ha a tényekre, a valós összefüggésekre vagyunk kíváncsiak, nem bízhatjuk magunkat érzelmeinkre szubjektív jelző- rendszereink kontrollra szorulnak. Az elkerülhetetlen és jól végig gondolt árintézkedések ismertetése sem válthat ki osztatlan lelkesedést, legfeljebb tárgyilagosságot és megértést. — Vége — Kovács József vánnak. Mégis a tervezésnél, az óvodák, bölcsődék, iskolák tervezésénél nem vehetik figyelembe lakóikat. Az V. ötéves terv idején Egerben 3500 új lakás épül. Ezeknek legfeljebb a fele tanácsi vagy állami beruházás, a többi magánerőből készül el. Vagyis kétszer annyi család jelentkezik majd a beköltözés után azokra az óvodai helyekre, melyeket természetesen csak a tanácsi, állami lakások .számához igazítottak. Magyarán: akit segítünk, azt egyértelműen, minden vonatkozásban segítjük. Aki pedig maga is vállal terheket, azt kifelejtjük a számításból. Ellentmondás ez a javából, ami újabb feszültségek forrása. A gyerekek bölcsődei, óvodai elhelyezésével munkaerő szabadul fel. Amikor nap mint. nap munkaerőhiány- nyal találkozunk, akkor tudjuk igazán értékelni. felfogni a szociális intézmények jelentőségét, Ezért is vesznek fel évről évre több gyereket, mint ahány férőhely az óvodákban van. Vagyis az óvodák, bölcsődék zsúfoltak. A tanácsi fenntartású óvodák 1410 helyén kétezernél több gyereket gondoznak Egerben. Az Oktatási Minisztérium előírása szerint egy csoporthoz két gondozót kell alkalmazni. A megyei tanács pénzügyi osztálya az érvényes pénzügyi — A burkolóiparban egyre terjed a műanyag, a szőnyegpadló — sóhajtoznak a fások —, eljön az az idő, amikor a parketta talán már nem is kell... Pedig a parketta szebb, praktikusabb és tartósabb, mint amazok — bizonygatják —, valósággal dísze a lakásnak! Csak hát az építőknek több bajuk van vele, s így nyilvánvalóan az egyszerűbb, gyorsabb megoldást választják. A lakóknak pedig általában nem sok beleszólásuk van a munkákba, hiszen többnyire' a tanács, az OTP a beruházó: egy-egy beköltöző jóformán akkor találkozik először leendő otthonával, amikor a kulcsát megkapja... Meglehetősen borongós a hangulat Gyöngyösön is, a Mátra Parkettagyárban —, jóllehet arról még szó sincs, hogy a termék ne kellene. Az egyik változatból, a mozaikból ugyanis — ahogyan kiderül az üzemirodában — 280 ezer négyzetméter az idei terv, s a másikból, a csaphornyosból 150 ezer. Viszont tény — magyarázzák —, hogy az előbbi fajtából csupán 196 ezer négyzetmétert tudtak értékesíteni az év háromnegyedében, míg a másik változatból mindeddig 140 ezernek van piaca. rendeletek alapján csoportonként másfél gondozói fizetésre ad keretet. Egerben, például a Tavasz utcai óvoda 100 férőhelyére 163 gyereket vettek fel ebben az évben. A vezető óvónő mellett még hatan foglalkoznak a kicsinyekkel — ugyanany- nyian, mintha csak száz apróság lenne a kezük alatt. Mert a gondozói létszám a csoportok számától függ! Nyilvánvaló, hogy egy adott helyen nem lehet több csoportot kialakítani. Csakhogy nem mindegy, hányán vannak egy csoportban. De ezt a pénzügyi keret megállapításánál nem veszik figyelembe. Az sem megoldás, hogy a többletmunkáért jutalmazzák a gondozónőket. Ilyen körülmények között az ő idegzetük sínyli meg az áldatlan állapotot, s ez visz- szahat a gyerekekre is. Egyszerűen arra lenne szükség, hogy reálisan felmérve az óvodák zsúfoltságát, több gondozónőt vehessenek fel. A későbbi alkalmazásuk nem jelenthet majd gondot, hiszen újabb és újabb intézmények épülnek, s ezekben nyilván szükség lesz majd munkájukra. Szükség törvényt bont — tartja a mondás. Az ésszerű. okos törvények és rendelkezések között vannak olyanok, amelyeket a megváltozott élethez kellene igazítani. Virágh Tibor Mozaikból jó lesz, ha még 40 ezret elvisznek az esztendő végéig, de a csaphornyosnál . sajnos, még számolni sem lehet, miután a december teljességgel ismeretlen a gyöngyösiek előtt... — A mozaikparkettából, akár évi 350 ezer négyzetmétert is készíthetnénk — magyarázza Farkas Imre üzemvezető —, hiszen ebben a profilban a mi gyárunk or- , szágosan a legnagyobb! Bizony bosszantó, elkeserítő, hogy nemrég épült, fiatal üzemünket az eltelt rövid időszakban is egyre csak fejlesztettük, s így ma már, igazán a legkomolyabb követelmények kielégítésére képes, de mégsincs rá olyan szükség, mint kellene. Mozaikparkettánk túlnyomó része külföldön talál gazdára, sőt, a csaphornyosból is exportálunk már! Finnek, nyugatnémetek, belgák, olaszok, s újabban osztrákok a megrendelőink, miközben az itthoni partnerek csak szerény érdeklődést mutatnak. Noha, mint értesülve vagyok, főleg a kislakásépítők azért még idehaza is keresik a parkettát. Mi több: olyannyira keresik, hogy tetemes importáru is elkel! A kilátások alapján — hallani — legalább 40 ezer négyzetméternyi parketta a raktárban marad így az idén Gyöngyösön, s az idei kedvezőtlen tapasztalatok alapján jövőre a gyáriak kénytelenek tovább csökkenteni a termelést. Ha pedig az igények a következőkben tovább „szűkülnek”: az üzem más termékek készítését helyezi előtérbe. — A bútorléc gyártására gondoltunk — beszéli az üzemvezető —, amiből egyébként már az idén is 600 köbméteres a programunk. Szerencsénkre támogatást ígért törekvéseinkhez a LIGNIM- PEX is, s ennek következtében egy nagy teljesítményű gépsort kaphatunk az NSZK- ból. A szükséges berendezést két esztendőre vennénk bérbe, évenként a bekerülési költség 10 százalékáért. Ugyanekkor a termékből évente 700 köbmétert vásárolna a nyugati cég ... Egyelőre jó megoldásnak látszik. Később meg majd kitalálunk valami mást! Esetleg: profilt váltunk. Gépeink ugyanis — többnyire — egyéb célokra is felhasználhatók, S amíg csak hasznosítani tudjuk ezeket, nem engedjük, hogy a társult erdőgazdaságok nekünk szánt fája tüzelő legyen. A parkettát, persze, őszintén sajnáljuk ... így a gyöngyösi üzemvezető. S vajon hogyan vélekednek a témáról például az F.szak-magyarországi TÜZÉP Vállalatnál? Nos, mint Kun Lászlónétól, a vállalat miskolci központjának előadójától értesültünk: a cégnek jelenleg 55 vagonos a parkettakészlete, s 40 százalékban importból biztosítják a telepei a.]tellö választíkot. Az ellátásban nincs zavar, s remélhetőleg a jövőben sem lesznek különösebb problémák. — Milyen a kapcsolatuk a Mátra Parkettagyárral? — kérdezzük a miskolciakat. — Gyöngyösről igyekszünk kielégíteni a mozaik parketta- szükségeteket, s természetesen vásárolunk a gyár „normálparkettájából” is. Gyöngyösi telepünkre folyamatos a szállítás. A vállalat egri kirendeltségén pedig ilyesféléket hallunk dr. Szilák Károly igazgatótól : — Gyöngyösről. őszintén szólva, nem sokat tudunk... A Heves megyei telepek ellátását miskolci központunk irányítja, mi inkább csak ellenőrző szerepet játszunk ebben. Viszont kirendeltségünk szervezi a három szomszédos megye, Nógrád, Heves és Borsod áfész-telepeinek ellátását, amiben már szívesen építenénk egy gyöngyösi kapcsolatra. Nekünk ugyanis feltétlenül előnyt jelentene a közelebbi beszerzés, kiváltképpen, ha még a sárospatakinál olcsóbb árban is megegyezhetnénk. Ám eddig nem jelentkeztek még a Mátra Parkettagyárból, főleg pedig nem szóltak az említett gondokról... A válaszok meglepőek. Meglepő egyrészt, hogy bár az Eszak-tnagyarországi TÜ- ZÉP Vállalat körzetében két parkettagyár is dolgozik, mégis eléggé magas az importáruk aránya a telepeken. Másrészt ugyancsak különös, hogy a gyöngyösi üzemet — még Egerben sem ismerik eléggé. A minőséggel, az árral,' vagy éppenséggel a piackutatással lehet valami baj — gondolhatnék. No, de ha rossz lenne a gyöngyösiek parkettája, hát tudnák-e exportálni is? Saz üzem vajon adhatja-e olyan drágán a termékeit, hogy a néhány esztendeje létesített, korszerűen berendezett üzem mellett is előnyösebb, ha a kereskedelem külföldről „teríti” a hazai piacot? Aligha! Marad tehát az egyetlen, ami fájdíthatja most a gyöngyösiek fejét: a piackutatás. Valószínű, hogy ebben van valami hiba. Nem egészen olyan ez, mintsem kellene. S ha ezen javítanának, ha jobban megismertetnék magukat az országban, minden bizonnyal nem találgatnák, nem keresgélnék most, hogy a jövőben voltaképpen mit is gyártsanak abban a parkettagyárban, amit nemrég pontosan a hazai ellátás javítására hívtak életre — jelentős költséggel. Gyóni Gyula Jijm±MQ 1377. október 'ti., kedd ' Szükség törvényt bont!
