Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-25 / 251. szám
Varázslat a pódiumon Nem véletlenül előzte meg óriási érdeklődés Egerben Ruttkay Éva Kossuth-díjas, kiváló művész szombaton megtartott két előadását. A „Parancsolj velem, Tündérkirálynő", avagy Beűzetés a paradicsomba című pódiumműsorral méltán aratott nagy sikert a művésznő a Megyei Művelődési Központ színháztermében. A színművészet eszköztárából a leamegfelelöbbeket válogatva villantott fel jellemeket, színpadi és irodalmi alakokat mély, őszinte átéléssel. (Fotó: Szántó György) Egerben már kezdik a munkát Stúdiók a felnőttoktatásért KÉPERNYŐ ELŐTT 2x1 bosszúság Felnőttoktatási stúdiókat létesítenek a fővárosokban és • a megyékben. Működésüket a jövő év elején kezdik meg a megyei művelődési központok, illetve házak részlegeiként. Amint a Népművelési Intézetben a stúdiók szakmai irányítói elmondták, olyan műhelyedet hoznak létre, amelyekben kialakítják a közművelődési intézményekben alkalmazható felnőttoktatási formákat, módszereket. Az egyéni tanulást, az önművelést, továbbképzést segítő konzultációt, korrepetálást közművelődési programokat ajánlanak. Hozzájárulnak a rádió és a televízió felnőttoktatási adásainak jobb hasznosításához. A stúdiók együttműködnek a felnőttoktatást segítő megyei intézetekkel és szervezetekkel: az oktatási kabinettel, a szakoktatási intézményekkel, a TIT-tel. A dolgozók iskoláival tervszerű munkakapcsolatot alakítanak ki. A felnőttoktatásban érdekelt intézmények és testületek szakembereinek képviselői részt vesznek a stúdió munkabizottságában, közreműködnek munkatervéTisztázott hovatartozását új kötete nyomtatott ajánlásával is megerősítette: „Hatvány Lajosnak, aki hideg szeretetével is több volt hozzám bárkinél, hívőbb és jobb, adom s ajánlom talán ezt az utolsó verses könyvemet. Érmindszent, 1910. november 30. Ady Endre.” Léda ismételten sürgette, utazzon hozzá Párizsba. 1911. január 24-én el is indult — ezúttal hatodszor — a francia fővárosba. Most sem tudtak zöldágra vergődni. Hiába békültek ki Pesten annyi huzavona után az előző év őszén, Ady túlzott önállósága és Léda sebzett érzékenysége napirenden tartotta a veszekedéseket. Anyagilag sem állt a legjobban a költő. Levertsége, állandó idegessége mellett szegénységére panaszkodott a legtöbbet. Február 19-én így írt hozzá Brüll Berta: „Miért iszol öregem? vjNpnnicnn 1911. október 25., kedd nek elkészítésében és az irányításban. Kezdetben elsősorban a televízió, a rádió valamint a iskolák oktató programjára alapozzák a stúdiók tevékenységét. Technikai eszközeiket, kézi könyvtárukat, didaktikai felszerelésüket a helyszínen bárki igénybe veheti majd. A kezdeményezést az Országos Közművelődési Tanács tízmillió forinttal támogatta. A fővárosi és a megyei tanácsok ösztönzésére a felnőttoktatásban érdekelt gazdasági egységek, szervezetek szintén hozzájárulnak az új módszertani műhelyek felszereléséhez, illetve hatékony működéséhez. ★ Szűkebb pátriánkban gyorsan meglátták az újszerű lehetőségek előnyeit. Ezért — bár az előbb említett munkabizottság csak a jövő héten alakul meg — a gyakorlati munka már november elejétől megkezdődik. Az érdeklődőket változatos és gazdag program várja az egri Megyei Művelődési Központban. Hétfőn gyázz magadra, úgyis elég hamar elpusztulunk ... A napokban írok neked — a másik címre. Előttem látom kis pofidat három arcképen és csókollak itt is, ott is, sokszor és várok tőled híreket. Szeretettel ölel híved Berta.” A „másik cím” Lédáék lakása volt a rue de Levisen. Brüll Berta a bizalmasabb leveleket inkább a hotelbe küldte a rue de Constanti- nople-ra, hogy ezzel is csökkentse a vitalehetőséget. Nem tudni, megkapta-e Ady az üzleti kéréseket, mert viszonylag gyorsan elhagyta Párizst. Február végére megint Budapesten kellett lennie. 28-án szerepelt a Vígszínházban megtartott Csokonai irodalmi matinén, amelyet Hatvány Lajos rendezett. S az is biztos, hogy a matinén rossz egészségi állapotban szavalta verseit. Sovány volt, arcbőre szürkés, hangja rekedtesen suttogó. Ami nem is csoda. Párizsból teljesen leromlott fizikai állapotban érkezett meg. Ha egészséges volt, büntetésnek érezte maga körül a polgári-kispolgári rendezettséget. Most viszont úgy tűri délutánonként a különböző audiovizuális eszközök kezelésének fortélyaival ismerteti meg a látogatókat egy képzett technikus. Kedden zenehallgatás szerepel a programban. Arra is alkalom adódik, hogy a leginkább tetsző számokat magnószalagra átjátsszák. Ugyanekkor a Mindenki iskolájának műsorait rendszeresen hallgatók is segítséget kapnak. Megismerkedhetnek a rádiós anyaggal, s ez hozzájárul eredményesebb felkészülésükhöz. Csütörtökön délután verses és prózai alkotásokban gyönyörködhetnek az irodalom barátai. Ekkor kerül sor azokra a közművelődési órákra, amelyeket a dolgozók gimnáziumának tanulói részére szerveznek január elejétől. Pénteken a népművelők, az üzemek oktatási felelősei számíthatnak támogatásra. Ekkor válogathatnak a különféle módszertani segédanyagok — többek között — forgatókönyvek között. A megyei stúdió létesítésére háromszázezer forintot kapott a MMK. te, mint a beteg gyermek, öccsénél lakott a Visegrádi utcában. Ady Lajosné ápol- gatta, s mihelyt megerősödött kissé, szabadult a pihe- párnás rabságból. Azzal az elhatározással sietett rendbejönni, hogy mihamarább megint Párizsba utazzon. Ne is próbáljuk fürkészni az okát ennek a logikátlanságnak. Februárban még borzolták egymás idegeit, április végén meg alig győzte kivárni Ady a viszontlátás napját. Május 10-én robogott el vele a párizsi gyors. Hetedszer és utoljára. Két nap múlva beszámolt Lajos öcs- csének és Anna sógornőjének : „Bécsben váratlanul át kellett szállni. Rengeteg volt az utas, borzasztó éjszakám volt. Megfürdöttem, pár órát aludtam és ma délután nagyszerűen szán- káztam a hegyek között. Reggel valószínűleg utazom tovább. Mindnyájatokat csókol Endre.” Szágudott vele az expressz Párizsba, de mire odaért, Léda már útra kelt a déli tájak felé. Lehet, ezzel jelképesen kívánta a költő tudtára adni, elvárja, hogy kövessék, de Adyra aligha lehetett hatni ilyen didaktikával. Vágyott az asszony után, hiszen miatta követelt pénzt, miatta sietett rendbejönni, ám a Léda előreuta- zása okozta csalódás elrontotta a kedvét. Azért mégis kapkodó sietséggel utazott tovább Léda után Monte- carlóba. Ahelyett, hogv sze- lídebb örömökkel mulattatták volna magukat, belefeledkeztek a játékkaszinó izgalmaiba. Léda óvatosabban játszott, ezért kevésbé fizetett rá, néha nvert is, Ady viszont meggondolatlanul ru- lettezett, s így könnyelműlxl: Halak a parton — összeállítás Vámos Miklós novelláiból. Nem véletlen, hogy Vámos egyike a legfoglalkoztatottabb tv-szerzőnek. Ha valaki megkérdezné tőlem, magyarázzam meg, mi az, hogy tévészerű, könnyű lenne a dolgom: a Halak a parton, meg a Felesleges mondataim, meg a Négyen jogászok, meg A zöld vadászkalap. S hogy mennyire így van, s hogy Karinthy Márton rendezőnek éppen ezért milyen könnyű — azazhogy könnyűnek és könnyednek — látszó dolga volt a televíziós adaptációkkal, azt a remek színészi játék is igazolja. Elsősorban Kern Andrásé, akiről már nem illik azt mondani, hogy igazolja művészi kvalitását, miután már nem kell semmit se igazolnia: művész. Ám, ha minden ilyen jó, akkor mi a bosszúság? A summázó, a szájbarágós és szembedicsérős magyarázat a Halak a parton után. Mándy Ivánt nemcsak szívesen olvasom, de hallgatom is, Vámos Miklós, mint szerző, s mint portrékép a kamera előtt, önmagában miért is irritálna ellenérzésre? De beszéljenek a művek és ne a szerző, és beszéljen a pályatárs, az idősebb író, egy arra' szánt szerzői esten, s ne így a képernyőn egy játék végén, kizökkentve a magamba zárt élmény hangulatából, hogy valamiféle didaktikus irodalomórán érezhessem a rögvest felelés drukkját. Igaz, ritkán volt abban az élményben részem: de zavart, ha szembe dicsértek. Ám az is zavar, ha valakit milliók előtt dicsérnek szemtől szembe, befolyásolandón értékítéletemet az imént látott művek és a szerzőjük iránt. Igazán szerencse, hogy Vámos novelláinak televíziós változata még ezt is kibírta: mert a dicséret ellenére is szép, jó alkotások. en kiforgatta magát a garasokból is. Egyik táviratot a másik után menesztette Budapestre, pénzt sürgetve minden lehetséges helyről. Főképp az öccsének adott telegramm-utasításokat, hogy honnan és mennyi összeget lehet minél hamarabb behajtani. Május 20-án kelt levelében ez olvasható: „Gatyámat is elvesztettem volna, ha nem a kofferben tartom ... robogok Firenze felé.” Akként is cselekedett. Sehogy nem akart sikerülni ez a mohón várt utazás. Lédával sem tudott igazán szót érteni. Ahelyett, hogy az együttlét közelebb hozta volna őket, torzsalkodásaik kiújultak, s Ady részéről fokozódott az elhidegülés. Hangulati kellemetlenségeihez járult a balszerencsés véletlen okozta bosszúság. Firenzében kelt, öccséhez írt június 4-i levele közli: „Nagy csapás ért, elvesztettem ügyetlenül a nagy tárcámat. Kerestettem rendőrségen, lapokban, de nem került meg mostanáig. Pénz nem volt benne, persze, de magyar vasúti jegy, Adél francia jegye, régi zsurnaliszta-igazolvány, keresztlevél, osztálysorsjegy (valószínűleg érvénytelen) — s kis följegyzések. Siettesd új jegyem kiállítását és elküldését. Úgyszintén várom az útlevelemet is, az sem érkezik. Rómában szeretnék vagy tíz napot tölteni, ha pénzügyileg sikerül. Nyugtassatok meg. írjatok az otthoniakról is.” Rómában szörnyű hőség fogadta őket. Adynak semmi kedve nem volt a műemléknéző kóborlásokra, ehelyett szívesebben üldögélt hideg, savanykás fröccsei mellett a kisvendéglők árnyékos tera2x1: Vidám padlás. Immáron másodszor cipelt fel bennünket a televízió és a „három K” a Vidám Színpad padlására, hogy e kamaraszínháznak még kama- rásabb változatát nyújtsa a Kibédy—Kabos—Kazal-trió közreműködésével. Az első rész után nem szóltam, nem írtam, két érzés miatt ugyanis: vagy tévedés az egész, s akkor minek a szó, avagy ha nem, akkor a második rész majd csak ad valami feloldást az első bűneiért. Nem így történt. Valaki, ott a televízióban, tiszta jó szándékkal, a műfaj iránti őszinte lelkesedéstől és a nézőt szolgálni akaró hivatástudattól hajtva úgy gondolta, ez a három név önmagában is már sikert jelent. Nem jelentett. És nem azért, mert a három nevettető külön-külön, mint epizodista, egy-egy jelenet „főszereplője”, nem lenne alkalmas arra, hogy a közönséget nevető keblére és az viszont zárja. A baj ott és van, hogy e három komikus nem felerősíti egymást, hanem kioltja, nem több lett a három, hanem kevesebb, sokkal kevesebb: majdnem a semmi. Nem is szólva arról, hogy e szomorú lomtárban fáradt és elkoptatott vicceket, valamikor jónak tartott, de félbehagyva eldobott, azaz77 vers Leninről A Magvető új kötetei A Magvető Könyvkiadó több új kötettel köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, s ünnepi kiadványokkal készült az Ady-centenáriumra szain. így jól érezte magát, egyébként újra erőt vett rajta a felfokozott idegesség. Inkább szemlélte egyhelyben üldögélve a mediterrán világváros forgatagát, semmint a klasszikus monumentumokat bámulta volna. Ezekre csak legyintett, s azt mondta: „Egy letűnt nagy kor üresen maradt díszletei”. A Léda és közte sűrűsödő feszültség némiképp enyhült, amikor váratlan és kellemes társaságuk akadt. Ugyanekkor időzött Rómában a kedves szerkesztő barát, Ignotus s Elek Artúr, a nagy tudású és érzékeny látású műtörténész. A velük való találkozás őszintén megörvendeztette a depresszió felé közelítő költőt. Rossz hangulatát híven adja vissza alábbi tudósítása. „Róma, 1911. június 11. Édes Lajoskám és Annusom, ma még Rómában vagyok. Holnap már nem tudom, merre, s hova? Csak nem döglök, de fáradt, s ingerült beteg vagyok. Majd talán csinálok egy próbát még. Holott ez a Róma olyan egyetlen, olyan boldog hely.” Az ő számára a legkevésbé sem bizonyult annak. Levelének postára adása után hirtelen türelmetlenség lett úrrá rajta, megint utaznia kellett, a nyughatatlanságban próbált nyugalmat találni. Léda hiába marasztalta, szándékától el nem tántoríthatták. Sem Rómában nem akart maradni, sem Párizsba nem akart visszatérni. Léda viszont nem volt hajlandó Magyarországra utazni. így június 22-én elköszöntek egymástól. Ugyanezen a napon Ady a budapesti, Léda a párizsi vonatra szállt fel. (Folytatjuk) hogy feldobott jelenetvázakat lehetett leginkább csak találni. És nem szólva arról sem, hogy a rendező és a színész egyaránt elfelejtette azt az alapvető tényt, hogy ami szűkebb körben egy kisebb közösségben, kamaraszínpadon vagy akár egy kultúrterem közönsége közreműködésével megengedhető, azt nem, vagy alig bírja el a televízió nagy nyilvánossága. Az intim meghittség ilyen formában egyáltalán nem intim, mint inkább ízléstelen erőltetett- ségnek tűnik, a jópofának szánt bemondás majdhogynem sértő tapintatlanságnak. A combveregetős játék lehet, hogy remek hatást vált ki egy nyári táborban, vagy egy brigádösszejövetelen — talán? —, hogy csak egyetlen példát említsek. De ugyanezt aligha lehet elmondani, ha mindez a kamerák, azaz a nézőmilliók előtt történik. És történik ráadásul még önmagában is erőltetett ötlettelenséggel. Megértem a televíziót) csak azokat a szombat estéket, csak azokat tudná feledni, amikor jószerint a gyomorfekélyes is, a haldokló is nevetni akar. Hát próbálkozik a nevettetéssel. Helyesen teszi. Illetőleg tegye továbbra is, csak jöjjön már le a padlásról. A földrel A napokban került a könyvesboltokba Vlagyimir Majakovszkij Roszta című kötete, amely azoknak az agitá- ciós plakátoknak a sokaságából közöl válogatást — színes reprodukciókat —. amelyek a polgárháború és a hadikommunizmus két esztendeje alatt üzletek ablakaiban, pályaudvarokon, piacokon jelentek meg, tájékoztattak, tömegeket mozgósítottak. Túlnyomó többségükhöz a költő írta a szöveget, a verset, a csasztus- karigmust, sokat ő maga rajzolt. A NOSZF 60. évfordulójára a közeljövőben jelenik meg a „77 vers Leninről” című összeállítás, Csala Károly szerkesztésében. A költemények szerzőit a proletariátus nagy vezetőjének személyisége, tetteinek, gondolatainak ereje ihlette. A Magvető Zsebkönyvtár- sorozatban látott napvilágot az a kötet, amely Lukács György Leninről szóló tanulmányait foglalja össze. Az Ady-centenárium alkalmából a gyorsuló idő sorozatban adja közre a kiadó Lukács Györgynek Ady Endréről szóló elemzéseit. Lukács már 1909-ben publikált elemzést a költőről és évtizedek múlva ismét foglalkoztatta az Ady-proble- matika. A gyorsuló idő sorozat másik kötetében Horváth Béla írt elemzést Czigány Dezső Ady-képeiről. Czigány hét arcképet festett Adyról, a Horváth elsőként követi nyomon a portrék kalandos sorsát, elemzi stílusukat, művészi mondanivalójukat, és összehasonlítja azzal a képpel, ami a költőről a kortársnak, a barátok elemzéseiből, naplókból, levelekből rajzolódik az olvasó elé. Ugyancsak a Magvető kiadó műhelyeiből kerül ki az „Ifjú szívekben élek” című mappa, amely Csáji Attilának Ady Endre verseihez készített 23 rajzát tartalmazza. u (MTI). Gyurkó Géza
