Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: „Űj” vezetés Thaiföldön Bangkokban nyilvánosságra hozták, hogy meg­alakult az ország ügyeit intéző úgynevezett „Forradal­mi Tanács”. Miután ebben a jelentős fekvésű — az indokínai országokkal szomszédos — ázsiai államban néhány nappal ezelőtt katonai puccs távolította el Thanin Kraivicsien ügyvéd polgári kabinetjét, a köz­vélemény némi érdeklődéssel várta az „új” testület összetételét. Az idézőjel feltétlenül indokolt. Azok, akik valamelyest is nyomon követték a thaiföldi fej­leményeket, a „Forradalmi Tanács” összetételének is­mertetésekor pontosan azt hallották, amit vártak. Az „új” szerv ugyanis huszonhárom főtisztből — tábornokból, tengernagyból — áll, vagyis egy híján ugyanazokból a katonákból, akik 1976. október hatodi- kán megbuktatták Széni Pramodzs valóban polgári és valóban reformokkal kísérletező kabinetjét. Azóta ugyan, egészen a legutóbbi napokig, valóban tizenhét­tagú „civil” kormány intézte az ügyeket, de e kormány mögött mindvégig ott állott egy huszonnégy tagú ka­tonai junta. Egészen ez év márciusáig ez a tiszti testület — és nem a kormány — volt Thaiföld gazdája. Március vé­gén azonban egy tábornok a saját szakállára akart puccsot szervezni. A többiek időben értesültek a terv­ről és az összeesküvőt kivégezték. A katonák által addig bábként kezelt Thanin Kraivicsien ezt a pilla­natot próbálta felhasználni arra, hogy szabad kezet kapjon. Sem a bel-, sem a külpolitikában nem volt rugal­masabb, haladóbb ez az ügyvéd az ugyancsak ultra­reakciós katonáknál, csak éppen a személyi hatalmát akarta kiépíteni a junta rovására. Addig még eltűrték ezt a katonák, amíg a kormányfő nem kezdte fesze­getni a főtiszti kar homályos — kábítószer-kereskede­lemből, prostitúcióból, gyanús üzelmek fedezéséből — származó jövedelmi forrásait. Amint a főtiszti kaszt elemi, anyagi érdekeit érez­te veszélyeztetve, lesújtott, bekövetkezett a puccs. Csakhogy ez az államcsíny a jelek szerint mindössze annyit jelent, hogy az immár huszonhárom tagú junta a kulisszák mögül kilépett a nyilvánosság elé. Thai­földön tehát személyi-hatalmi érdekek és nem politi­kai vélemények csaptak össze. Ebből viszont az követ­kezik, hogy aligha várható lényeges változás ennek az országnak akár a kül-, akár nem kevésbé reakciós bel­politikájában. Űjabb szívátültetés A fokvárosi Groote Schuur kórházban újabb szívátülte­tést hajtott végre a Christian Barnard professzor vezette sebészcsoport. Egy, a klinikai halál állapotába került mesz- tlc nő szívét ültették ót egy fehér bőrű nőbe. A donor egészséges szívét — kisegítő izomként — egyszerűen rá­kapcsolták a páciens beteg szívére. A büntetés: 15 korbácsütés Ali Bhutto volt miniszter- elnök letartóztatása elleni tüntetőket tartóztatott le va­sárnap a pakisztáni rendőr­ség. Az érvényben levő rend­kívüli állapotok minden nyil­vános megmozdulást tiltanak, így 22 tüntetőt egyévi kény­szermunkára, s kiegészítő büntetésként 15 korbácsütés­re ítélt a katonai bíróság. * NAGT OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÜGYÉBE* 'A SZOVJETUNIÓ X S ÉVES TERVÉNEK LEGFONTOSABB ÉPÍTKEZÉSEI Szovjet polgári repülősök felhívása A szovjet polgári repülés dolgozói felhívással fordul­nak a világ valamennyi or­szágának légi közlekedési es szállítási alkalmazottjához, hogy minden eszközzel mű­ködjenek együtt a polgári Waldheim üzenete New Yorkban közzétették Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek Szervezetének napjával, október 24-ével kapcsolatos üzenetét. Har­minckét évvel ezelőtt 51 alapító állam ezen a napon írta alá az ENSZ szervezeti szabályzatát és ezzel hivata­losan megkezdődött a világ- szervezet történelmi jelen­tőségű munkája — emlékez­tet rá az Üzenet, majd rá­mutat, hogy a közgyűlés 32. ülésszakára már 149 ország küldöttei gyűltek a néhány nagyon bonyolult problémát tartalmazó napirend megvi­tatására. A világszervezet főtitkára Üzenetében meghatározta azokat a fontosabb felada­tokat is, amelyek az ENSZ előtt állnak. Panamai népszavazás A Panama-csatornáról kötött, az Egyesült Államok­kal szeptember 7-én aláírt szerződés kérdésében vasár­nap megtartott panamai nép­szavazás végeredménye csak csütörtökre várható, a rész- eredmények azonban arra mutatnak, hogy az ország választópolgárai a megálla­podás elfogadása mellett döntöttek. A leadott voksok tíz százalékának összeszám- lálása alapján várható, hogy a lakosság 2:1 arányban jó­váhagyja a szerződést. Oroszország mindent kimondott 5. Aki olajat önt a tűzre... Az Ideiglenes Kormány semmit sem értett meg ab­ból. amiért kitört és győzött a februári forradalom. Ápri­lis 18-án, az ezer sebből vér­ző ország külügyminisztere, Miljukov, jegyzékben bizto­sította a szövetségeseket ar­ról, hogy „Oroszország a végsőkig kitart”. Csakhogy annak, aki olajat önt a tűz­re, számolnia kell a robba­nással. Petrográdon február óta először kerültek elő újra a fegyverek. Április 30-án, a jegyzék ál­tal kirobbantott belpolitikai válság lemondásra kényszerí­tette a polgári jobboldal két exponensét; Gucskov had­ügyminisztert és Miljukov külügyminisztert. Néhány adalék a tömegnyomáshoz, amely elsöpörte Gucskové- kat: A délnyugati front pa­rancsnoka, Bruszilov tábor­nok, április 24-i jelentéséből: „ .. . A bomlasztó békepropa­ganda mély gyökeret eresz­tett a katonák között... Ta­gadják a háborút, hallani sem akarnak támadásról és mély­séges bizalmatlansággal vi­seltetnek tisztjeik iránt, aki­ket a burzsoá elv képviselői­nek tartanak...” „A VÖRÖS ZÁSZLÖN KÍVÜL.. „Kornyilov tábornok — ír­ja a Pravda április 29-én — &Mwwsm IftT?. október 25., kedd beszédet intézett a felsorako­zott katonákhoz és arra hív­ta fel őket, hogy harcoljanak a háború győzelmes befejezé­séig, Konstantinápoly és a tengerszorosok elfoglalásáért. Amikor a katonák szemére vetette április 20-i megmoz­dulásukat, azok megrohanták kocsiját és letépték róla a Szent György-rend zászlaját, kijelentve, hogy ez Miklós cár zászlaja és ők a vörös zászlón kívül semmiféle más lobogót nem ismernek el... ” Május 2-án. Kornyilov lát­ványosan lemondott a pet- rográdi katonai körzet pa­rancsnoki tisztségéről. „Jól értesült körökben szerzett in­formációnk szerint — írta ezen a napon a Recs című lap — Kornyilov tábornok azért vált meg a petrográdi körzet csapatainak főparancs­nokságától, mert mint harc­edzett tábornoknak, az a meggyőződése, hogy semmi­féle kívülálló intézmény — legyen az akár a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjé­nek Végrehajtó Bizottságához hasonló — nem játszhat és ne is játsszon közvetítő, még kevésbé kerékkötő szere­pet ...” A gesztus önmagáért be­szél. Kornyilov, egyelőre még viszonylag passzív formában, de félreérthetetlenül jelent­kezett a politikai porondon... KOALÍCIÓS FRÁZISOK A tömegnyomásra az Ide­iglenes Kormány — Gucskov és Miljukov menesztésével, Kerenszkijnek és néhány eszer és mensevik vezetőnek a bevonásával — megszün­tette addigi „egyszínű” jelle­gét. A tágabb értelemben vett baloldal képviselőinek belépése a kabinetbe, némi­leg elodázta a válság súlyos­bodását. De az immár „koa­líciós” kormány május 5-i programnyilatkozatából ismét kitűnt, hogy a lényeget ille­tően — semmi sem válto­zott. A program újra elveti a különbéke gondolatát. „Orosz­ország forradalmi hadserege nem fogja megengedni, hogy a németek nyugaton szétzúz­zák szövetségeseiket... Az Ideiglenes Kormány legfon­tosabb feladatának tekinti, hogy a hadseregben megszi­lárdítsa a demokratizmus el­veit, megszervezze és növel­je a hadsereg harci erejét, mind a védelmi, mind pedig a támadó hadműveletekhez...” Az egyik kulcskérdést, a békét illetően tehát, kizáró­lag a frázisok változtak — a háború maradt. És a föld? Uruszov herceg, belügymi­niszter-helyettes körlevélben szólítja fel a hatóságokat arra, hogy „védelmezzék a vagyont, a felszerelést és biz­tosítsák, hogy minden tulaj­donos szabadon rendelkezzék a földjével”. Oroszország zömmel pa­raszti ország. Minapi muzsi­kok tízmilliói vártak Pet- rográdtól valami hírt ezer­éves álmuk megvalósulásá­ról, egy talpalatnyi földről. Helyette megkapták az Ideig­lenes Kormánytól — Uruszov herceg körlevelét... A TEREMBEN — ÉS AZ UTCÁN Ilyen előzmények után ke­rült sor június 3-tól június 24-ig Petrográdon a szovje­tek első összoroszországi kongresszusára. A tanácsko­zások menetét mindig meg­szabja a résztvevők összeté­tele. Nos, az ezer küldött kö­zül 777 jelölte meg, melyik párthoz tartozik és a vála­szok így oszlottak meg: 285 szociálforradalmár (eszer), 284 mensevik és 105 bolse­vik. A teremben a matematikai arány döntött, de az utcákon már nem — és ezt maga Ke- renszkij sem tagadja emlék­irataiban. A teremben bi­zalmat szavaztak az immár „koalíciós” Ideiglenes Kor­mánynak, a hömpölygő ut­cán azonban nem. A terem­ben elutasították azt a bolse­vik követelést, hogy a szovje­tek kezébe kerüljön a hata­lom, az utcákon viszont gyor­san nőtt az ezt követelők szá­ma. A teremben megszavaz­ták, hogy az éhes, vérző, ele­mi felszerelési gondokkal küzdő hadsereg indítson of- íenzívát, az utcákon — és a frontokon — még hangosabb lett az azonnali békét köve­telő milliók hangja. Amikor forradalom van, a dolgok nem a termekben, ha­nem az utcákon és a fronto­kon dőlnek el. Az idő a bol­sevikoknak dolgozott. Harmat Endre (Következik: meglátjuk.. „Most majd repülés biztonságának foko­zása, az utóbbi években ve­szélyesen elharapózott rapü- lőgép-eltérítések leküzdése és elkövetőik méltó meg­büntetése érdekében. A fel­hívás szövegét hétfőn Moszkvában nemzetközi saj­tókonferencián ismertették a szovjet és külföldi újság­írókkal a Polgári Repülési Minisztérium és a Légi Közlekedési Dolgozók Szak- szervezetének képviselői. A sajtókonferencián rá­mutattak. hogy noha a légi­kalózkodás a világ közvéle­ményének felháborodását, a kormányok többségének el­ítélését váltja ki, az ünne­pélyes nyilatkozatók nem mindig állnak összhangban a tettekkel. Intő példa erre a hét éve húzódó Brazinsz- kasz-iigy. Mint emlékezetes, a két Brazinszkasz, apa és fia, 1970. október 15-én Tö­rökországba kényszerítette az Aeroflot Batumi és Szu- humi között közlekedő já­ratának egy AN—24-es tí­pusú repülőgépét. A gépel­térítés során Nadja Kur- csenko légikísérőt megölték, a személyzet további há­rom tagját pedig súlyosan megsebesítették. A 46 utas életét csak a személyzet tagjainak lélekjelenléte men­tette meg. A szovjet kormány 1976. július 15-i nyilatkozata rá­mutatott, hogy a két köz­törvényes bűnözőt, bárhol tartózkodjanak is, haladék­talanul ki kell adni a Szov­jetuniónak, hogy a szovjet törvényekbe ütköző és a Szovjetunió területén elkö­vetett súlyos bűncselekmé­nyeikért szovjet bíróság előtt feleljenek. Rejtegeté­süket — mutatott rá a szov­jet kormány nyilatkozata — a Szovjetunió iránti barát­ságtalan cselekedetnek te­kintik. Brazinszkaszék a Törökországban rájuk rótt rendkívül enyhe büntetés le­töltése után 1976 augusztu­sában Venezuelán keresztül az Egyesült Államokba ér­keztek, ahol — bár politi­kai menedékjogot nem kap­tak — változatlanul élvezik az amerikai hatóságok oltal­mát. Ügyükkel, mivel tör­vénytelenül tartózkodnak az Egyesült Államokban, az emigrációs hatóságok foglal­koznak. Brazinszkaszék ki­adatása érdekében levélben fordult Carter elnökhöz az eltérített repülőgép pilótája és fedélzeti mérnöke, vala­mint az ukrán polgári re­pülésirányítás 344 dolgozója, akik kollégájukat veszítet­ték el a gépeltérítés áldo­zatává vált utaskísérő halá­lával. A sajtókonferencián fel­hívták a figyelmet arra, hogy noha az amerikai kül­ügyminisztérium képviselője október 18-i sajtóértekezle­tén kormánya nevében el­ítélte a terrorcselekménye­ket, az amerikai hatóságok­nak a Brazinszkasz-ügyben tanúsított magatartása el­lentétes az 1970. évi hágai és az 1971. évi montreali nemzetközi egyezménnyel és nem járul hozzá a , kizáró­lag nemzetközi összefogás­sal leküzdhető légíkalózkodás felszámolásához. Tovább gyűrűzik a Scblever-ügy Keresik a gyilkosokat Mindeddig Franciaország­ban sem hozott eredményt a Hans-Martin Schleyer meg­gyilkolása után indított nagy­szabású embervadászat, bár a francia rendőrség 500 fő­vel növelte a határkörzetben egységeinek számát és „finom fésűvel” kutatja át Elzászt, különösen pedig a francia— NSZK—svájc:. határ találko­zásához közel fekvő körzetet. Ismeretes, hogy Schleyer holt­testét az elzászi Mulhouse városban hagyták a gyilko­sok. Feltételezik, hogy Schle- yert a szabadban, egy feny­vesben ölték meg, már fran­cia területen A tetteseknek azonban mindmáig bottal ütik a nyomát. Másfelől a rendőri készült­ség következtében az érintett térségben csökkent a bűnö­zés, és Hollandiában, a Schle- yer-üggyel kapcsolatos ellen­őrzések során elfogtak egy Franciaországban körözött gyilkost,- aki augusztusban egyik társával együtt, három személyt, köztük egy rendőrt ölt meg az Ardeche hegység­ben. A Baader-csoport tagjainak öngyilkossága nagy aktivitás­ra ösztönözte a francia ro- konszenvezőket: a hét végén is több kisebb merényletet hajtottak végre nyugatnémet gépkocsikat árusító ügynök­ségek és egyéb, az NSZK-val kapcsolatban álló célpontok ellen. A Liberation című, szélsőbaloldali lap hétfőn nem jelent meg, mert a Baader- csoport francia hívei elége­detlenek voltak azzal a mód­dal, ahogy a lap kommentál­ta az ügyet és elfoglalták a szerkesztőséget. Az ENSZ 42 tagállama ja­vaslatot nyújtott be, hogy tűzzék a közgyűlés jelenle­gi ülésszakának napirendjére a polgári repülés biztonságá­nak kérdését. A bonni közlekedési mi­nisztérium vasárnapi közlése szerint a spanyol hatóságok végül is hozzá járultak ahhoz, hogy nyugatnémet biztonsági emberek ellenőrizzék Palma de Mallorcán az NSZK-ba induló gépek utasait. A nyugatnémet, a francia, a belga, a holland, a svájci és az olasz rendőrség vasárnap is folytatta a lázas nyomo­zást a terroristák után, de a nyomozás továbbra' sem ve­zetett eredményre. A különböző európai váro­sokban a Baader—Meinhof- csoporttal rokonszenvező ele­mek. a hét végén is sok tá­madást intéztek nyugatnémet konzuli képviseletek, illet*e vállalatok ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom