Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-18 / 245. szám
Betoncsövek Szentendréről A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában készítik a ,-szentáb” vasbeton nyomócsöveket, amelyeket korábban importáltunk. A termék a közművesítés, a nagyipari beruházások nélkülözhetetlen eleme. Egyebek között ezeket a nyomócsöveket használják fel a mohácsi—pécsi ivóvízvezeték építéséhez is. 1 (MTI fotó — Király Krisztina felv. — KS) Szállítási csúcsforgalom a belkereskedelemben 1,1 millió Ionná éle'misztr és iparcikk kél hónap alatt A napi folyamatos áruellátáson túlmenően, ezekben a hetekben rendkívüli feladatok hárulnak a mintegy 2400 teherautóval dolgozó Belkereskedelmi Szállítási Vállalatra, amelynél — a közlekedés egyéb ágazataihoz hasonlóan — javában tart az őszi csúcsforgalom. A vállalat az elmúlt kilenc hónapban 3,6 millió tonna árut juttatott el a kereskedelmi hálózatba, változatlan eszközállománnyal és személyzettel, mintegy öt százalékkal többet a tavalyinál. Soron kívüli tennivalókat elsősorban a % zöldség, a gyümölcs. a burgonya fuvarozása ad a vállalatnak. A ZÖLDÉRT például a szerződésben meghatározott 200 helyett 400—500 teherautót kér naponta. Szabolcs-Szat- már megyében az alma, Fejér és Bács megyében a burgonya téli tárolásához adtak szerződésen felül kocsikat. A nagyobb igényeket a járműállomány átcsoportosításával, a szombati és az éjszakai fuvarozások fokozásával elégítik ki. A BSZV az élelmiszer nagy- és kiskereskedelmi vállalatokkal együttműködve megkezdte a felkészülést az év végi csúcsforgalomra. Az alapvető élelmiszerekkel — cukorral, liszttel, sóval stb. — már most feltöltik a nagykereskedelmi készleteket, s ahol erre hely van, az üzletek raktárait is, hogy a most már gyakrabban várható kedvezőtlen időjárás se zavarja a folyamatos ellátást. A téli tárolásra a vasútról a raktárakba naponta 30—35 vagon zöldséget-gyümölcsöt, burgonyát szállítanak. Az év végi vásár kezdetéig két hónap alatt egymillió 150 ezer tonna élelmiszert és iparcikket fuvaroznak a nagykereskedelmi raktárakba, s párhuzamosan a kiskereskedelmi hálózatba. A vállalat felkészült arra, hogy — amennyiben a forgalom növekedése igényli — az ipari vállalatoktól közvetlenül továbbítják az árút az üzletekbe. szükség esetén akár szombaton és vasárnap is dolgoznak, hogy az ünnep előtti csúcsforgalomban is zavartalan lehessen a vásárlók ellátása. (MTI) I Iíabának tanulnak Uj cukorgyár „iskolája” a hatvani üzem Lengyel barátaink még csak építik Kábán a Hajdúsági Cukorgyárat —, de az új üzem, posztjait máris elfoglalták. Egész sor gyári feladatnak van gazdája, jóllehet, a hatalmas ipartelepen répa helyett sokkal inkább téglával, betonnal, meg effélékkel lehet találkozni. A kubaiak egy kis csapata, — Hatvanban dolgozik. A Zagyva-parti város ugyanis most a hajdú-bihariak egyik ..iskolája”.. Olyan iskolája. ahol a munkát tanítják. S természetesen: munkások az oktatók, nevelők is... — Valamennyien tanulni jöttünk ide, amikor munkába álltunk — mondja Bodnár Sándor, aki egyébként hajdúszpboszlói építők közül való. s most a cukorgyári szűrőállomás teendőit igyekszik elsajátítani Szuha Bélától,, a hatvaniak gyakorlott. dolgozójától. — Mert odaát, felénk, teljességgel ismeretlen még ez a szakma, amire ilyen-olyan meggondolásból a fejünket adtuk. Pusztán a répatermesztésnek van hagyománya, szép és értékes hagyománya. A termény feldolgozását másnak adjuk. Am, most már mi is kapunk gyárat. Méghozzá: mint beszélik: a legkorszerűbbet! Olyasmit, ami mellett már meggondolja az ember, hogy más munkahelyet válasszon! Nos, valahogy így vagyok ezzel magam is. Roppant vonzónak találom hallomás alapján is az új. nagyüzemet, biztosabbnak látóm benne a jö- vömet, mint ott, ahol. eddig voltam. Meg aztán Szn- boszlótól mindössze 13 kilométernyire van Kaba, ami igazán nem nagy távolság a mai világban. Szóval ezért, jelentkeztem arra a bizonyos újsághirdetésre, amely- lyel a leendő gárdát toborozták ... — Megvallom őszintén — magyarázza Szécsi József — roppant untam már a ,.csavargást”. Nyolc esztendőt dolgoztam Pesten, három és felet pedig Debrecenben. S talán ki is nevetnének, vagy egyenesen megvetnének az otthoniak, ha ezután is elmászkálnék a községből. Én ugyanis tősgyökeres kábái vagyok! — Én pedig kábái voltam — szól közbe Gere Zoltán, a még több helyütt megfordult s labdarúgóként az NB III-at is megjárt fiatalember —, akinek a legjobbkor jött, hogy visszatérhet a rokonok. ismerősök közé. — Mivelhogy nemrég nősültem, s szeretnék már tisztességesen letelepedni. Rendes lakásban. Ezzel a lakással pedig éppen a falumban. az új gyárnál biztatnak. . . — Jómagam első munkahelyemül választottam az új cukorgyárat — beszéli Kiss Sándor. — Víz- ' és gázszerelő szakmát tanultam, most meg a répavágással ismerkedem. Odahaza, a (püspökladányi srácok először nevettek rajtam, hogy a vizsga után idejöttem ..répásnak”. Aztán megértették. hogv nem jelent ez semmi visszaténést. Sőt'Ezután majd máshoz is értek. Szezonidőben a cukorrépával foglalkozom, két kampány közben pedig eredeti szakmámban dolgozom, a ha- gyomanyos nagykarbantartásokban segítkezem. Most. itt Hatvanban, mint a társaim, megint tanuló vagyok. A többiekénél kisebb a fizetésem. csak kétezer forintot kapok. Ha azonban hozzászámítom ehhez a különféle pótlékokból még összejövő 40—60 százalékot is, nos, akkor egy szót sem szólhatok. Kezdő keresetnek igazán elfogadhatom... — Megmondom úgy, ahogy van — vallja Szilágyi Sándor, a kis csapat legöregebbje. 37 esztendős — négy gyermeket nevelünk a feleségemmel, s egy ekkora családnak bizony ugyancsak kell a pénz! Arra gondoltam, hogy a cukorgyárba magammal vihetem a feleségemet. rövidesen pedig a két nagyobb gyereket is. ami már szép jövedelmet jelenthet. Meg aztán, amint így elnézem az itteni cukorgyári családokat,- bizony nincs is szebb, mint amikor a férj úgy jön be a kapun s űgv távozik műszak után, hogy a feleség karolja, s az apa együtt jár a fiával, az anya a lányával, testvér a testvérrel! — Odahaza mindössze 300 méternyire lakom az épülő cukorgyártól — mondja Serdült Jó-se-f — sohasem lehetnék közelebb a munkahelyemhez, ha ezt a lehetőAz egri hősökre emlékezünk Megnyílt az Interker-börze Eov milliárdos kínálat Sok vállalati anyagbeszerző a hetet nem a készletező és nagykereskedelmi vállalatoknál kezdte, hanem a SZOT Váci úti toronyházában, ahol a VIII. Interker- börze hétfői megnyitásán hatvan ipari nagyvállalat és szövetkezet kínálja eladásra feleslegessé vált készleteit. A 2500 példányban megjelent katalógus adatai szerint a csaknem egymilliárd forint értékű kínálatban vaskohászati, építési és szerelési anyagok, gépek és műszerek, alkatrészek, szerszámok, kötőelemek, festékek, vegyi és műanyagok egyaránt megtalálhatók. A börze október 28-ig áll az érdeklődő vállalatok rendelkezésére. Ma négyszázhuszonöt éve annak, hogy a Dobó István és halálmegvető vitézei által védett Eger vára alól vesztesen elvonult a többszörös túlerőben levő, gyors és sikeres hódításokról ábrándozó török sereg. Mennie kellett, mert a hazájukat védők nem ismertek lehetetlent. Ha letekintettek a falakról, eszükbe juthatott, mennyire reménytelennek tűnik szembeszállni a zsákmányra éhes, a sikerekhez szokott, jól képzett haddal.. Ök mégsem adták fel. Vállalkoztak arra, ami majd- hogy lehetetlen volt. Gátat akartak emelni az akkori Európa társadalmi és kulturális értékeit fenyegető érőnek. Az uralkodó nem küldött se pénzt, se katonát, ők azonban magukra maradva is kitartottak. Harmincnyolc napon át tartották az erősséget. Egyik, legnagyobb diiku- sunk, Balassi Bálint — aki később Egerben is volt végvári vitéz — nem véletlenül hódol, tiszteleg a névtelen hősök nagysága előtt. Emberségből, vitézségből adtak ők példát, s tettüket nagyra tartották a kései utódok. Helytállásuk hitet su~ gallt, bizakodást szült nemzeti történelmünk nehéz századaiban is. Ma áldozatkészségük előtt hajtunk fejet, s az igazi kegyeletadást az jelenti, hogy fiataljaink, az általános, a középiskolások örökítik tovább önfeláldozásuk nemes tanulságát. 4 horti Mezőqép-ífyáreoysédben November 7-re teljesítik éves tervüket A MEZŐGÉP Vállalat horti gyáregységében 1966 tavasza óta foglalkoznak szolgáltatásszerűen erő- és földmunkagépek főjavításával. Tavaly már 150 ilyen nagy teljesítményű szerkezetet állítottak helyre, járóművének javításával együtt, mégpedig cserealapon. S idei tervükben hasonló számú traktor, munkagép főjavítása szerepel. A cserealap gyakorlatilag annyit jelent, hogy üzletfeleik szállítják a meghibásodott masinákat, s rögtön viszik magukkal a korábban itthagyott gépet. Évek során egyébként igen megnőtt a horti gyáregység üzleti köre. Ebben az évben a Mátraalji Szénbányák ötvenegy géppel iratkozott fel a főjavítást rendelők listájára, de ide hozzák föld- munkagépeiket a különböző kőbányák, Nagy harsány tói Recskig, s itt javíttatja gépeit több építőipari vállalat. Nincs csapágy A gyáregység évi százmillió forintot elérő árbevételéből az iménti tevékenység megközelítően hatvanmilliót séget elszalasztanám! Lakatosnak tanultam s lakatosnak tanulok most is, a „nyersoldalon”. Mint a társaimnak, nekem is sokat segítenek a hatvaniak, így egyre jobban megismerked- hetem új környezetemmel, az eddig szokatlan berendezésekkel. Magam is remélem így, hogy tavaszra sikerül úgy elsajátítani a. cukorgyári ismereteket, hogy nyugodtan hazamehetünk a kábái szerelések megkezdésére. Az új cukorgyár leendő szakemberei ugyanis, természetesen már a szerelésekben is részt vesznek, hogy szinte csavarjaikig megismerjék az értékes gépeket, amelyeket rájuk bíznak. Így lesznek jó gazdáik posztjaiknak, a gyárnak, így lesznek hozzáértő termelésirányítók: elömxmkások, csoportvezetők. Addig persze, még néhány hónap hátravan. Szerencsére — mint hallani tőlük — gyorsan röpül az idő! Jó kollektívában, jó szándékú, türelmes emberek között nevelődnek, formálódnak kővetkező feladataikra. Megértés, figyelem veszi körül a kis csapatot. Közös műszakban kaptak, beosztást, szinte minden kérésüket teljesítik az első perctől. Külön munkásszállást rendeztek be a számukra, kelhoz a konyhára. Teljesítésére külön biztosíték a -hosz- szú ideje együtt dolgozó 230 munkás összeszokottsága, nem lazuló fegyelme. Tartják is a tempót a gépalkatrészgyártókkal együtt, ami most má: szinte biztosra vehetően azt eredményezi, hogy „hozzák” az előirányzatot. Gondot, problémát — miként a korábbi években — leginkább a csapágyhiány okoz, hiába kötöttek szerződést az AGROKER Vállalat egri központjával. Az első negyedévben például a megrendelt háromszáz ilyen alkatrészből jóformán semmi sem futott be a telepre. Később negyven szovjet görgőscsapágy érkezett az Au- toker Vállalattól, szeptember első felében Debrecen küldött tizenhét darabot, ami együttesen az igény egyötödének felel meg. Ennélfogva az egész esztendő tervmódosításokkal, az áthidalási manőverek lázas szervezésével telt el. Illetve: a használt csapágyakat próbálták a telepen úgy rendbehozni, hogy ideig-óráig megfeleljenek a követelményeklemes hálókkal, tv-vel. rádióval „felszerelt” nappalival, mosógépes, centrifugás fürdőszobával, villanytűzhellyel, hűtőszekrénnyel ellátott konyhával. Háromhetente mikrobuszt bocsátanak rendelkezésükre a hazautazáshoz. hívják, várják a gyáriak őket minden rendezvényükre, amikor csak ráérnek, megtehetik. — Műszak után igazán jól megvagyunk a szálláson — beszéli Serdült József —kiki talál magának valami szórakozást helyben is. Én például levelező sakkbajnokságban veszek részt. Tavaly lettem I. osztályú versenyző, s most éppen a minősítés megszerzéséért küzdők ... Ha a tv-ben, rádióban nincs kedvünkre való műsor, hát levelet írunk az otthoniaknak. Gere Zoli külön passziója, hogy olykor postagalambjával küldi haza az üzenetet. Máskor? Átmegyünk a cukorgyári klubba, vagy kisétálunk a városba, megnézünk egy-egy filmet. Szilágyi Sándor pedig új MZ motorkerékpárját próbálgatja, összeszoktunk már, s úgy érzem, nemcsak jó munkatársak, hanem jó barátok is maradunk. Tavaly nyár óta épül Kábán az új cukorgyár. s mint tervezik: 1979. utolján kerül majd sor az üzembe helyezésére. A nyolcmilli- árd forintos létesítmény napi 5500 tonna répát dolgoz fel, évente hétezer vagon- nyi cukrot készít. Olyasmi teljesítményű lesz — mint most a hatvani és a selypi gyár együttvéve... Gyóni Gyula nek. Csakhogy ez kockázatos játék, s minden egyéb szol- gáltatásjellegű munkával a gyáregység évi 170 ezer óra kapacitását köti le. „Ugrott” egy termék Másik 170 ezer munka-’ órában száz szovjet rendelésű szőlőhajtásvágó gépet gyártottak, illetve párhuzamosan — huszonötmillió forint értékben — alkatrészeket, főcsoportokat készített a munkáskollektíva az E—295- ös silózó adapterhez. A silózó jelenleg tökéletesen beillik a vállalati gyártmányszerkezetbe, a végtermék kibocsátója a MEZŐGÉP Vállalat tószegi gyáregysége, ahová Hortról napi ütemezésben szállítják az itt előállított alkatrészeket. Hadd jegyezzük fel érdemleges tényként, hogy a silózó adapter darabjainak teljes gyártástechnológiáját ez a gyáregység dolgozta ki, tanúsítva az itteni szakemberek jó műszaki felkészültségét, vállalkozókedvét. Az első negyedév leteltével viszont — vállalati átszervezés miatt — „ugrott” Horton a szőlőhajtásvágó gép gyártása. Az ilyenformán csak mintegy négymillió forint árbevétellel segíti az esztendő tervezett termelési értékének a teljesítését. Járási verseny A silózóalkatrész-gyártás annál nagyobb ütemben fejlődik, s a darabszám szerinti felfutás az 1976-os évhez viszonyítva az idén majdnem háromszoros. Az egyik felhordóléctípusból például 1978-ban négyszázezer darabot kellett készíteni. Talán nem is sikerül kielégíteni az igényeket, ha nem éppen Hortról. a MEZŐGÉP Vállalat helyi gyáregységéből indul el februárban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóját köszöntő, s az egész gyöngyösi járásra kiterjedt versenymozgalom. Ebben arra szólítottak fel a hortiak minden üzemet, minden szocialista brigádot, hogy az V, ötéves terv első két esztendejének feladatait november 7-re teljesítsék. Nos, Horton nem csupán a megajánlásban voltak lelkesek, hanem tapasztalataink szerint a megadásban ugyanúgy jeleskednek. Vagyis október lendületével könnyen százmillió forinton felül lehet a gyáregység idei árbevéte- le. Ez pedig legszebb álmaik teljesültét jelenti! Moldvay Győző 1977. október 18., kedd
