Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

1 &1 KÉPERNYŐ ELŐTT Napóleon Győrben Aki történelmi dokumen- talitást várt Száraz György­től, — az bizonyára csaló­dott a „Császárlátogatás’’- bán. Aki a történelem té- nyeiböl építkező művészi valóságot, közelebbről, „akár meg is történhetett volna” történelmi anekdotát képzelt el magának — az nemcsak kellemesen szórakozott, jó színészi játékban gyönyör­ködhetett, de a kitalált tör­ténet hátán mélyebbre ha­tolhatott be a napóleoni kor hiteles világába is. Lám, ezért is csodálatos a művé­szet, mert kitalál, megte­remt valamit, s ha igazán jól teszi: ez lesz a valóság. Történelmi tény, hogy volt a napóleoni kornak — Fe­leki László közelmúltban megjelent, lenyűgözően ala­pos. elegánsan sziporkázó, majd kétezer oldalas Napó­leon-esszéje és a kis füzet- nvi Kosáry Domokos-könyv, „Napóleon és Magyarország", bőven szól erről a kérdés­ről —, amikor a franciák császára, pontosabban a for­radalom császár megkülön­böztetett figyelmet szentel Magyarországnak. A győri vereség. a szedett-vedett, ósdi fegyverzetű „inszurgen- sek” veresége elvileg meg­nyitotta a kaput Magyaror­szág felé. Csakhogy Napóle­onnak esze ágában sem volt úgy széttörni a Habsburg- monarchiát, hogy csapataival az oly fontos európai had­színtér helyett a lényegesen kevésbé fontos magyaror­szági területeket válassza vi­lághódító terveinek megva­lósítása helyéül csatázni. Elegendőnek tartotta, hogy megnyerje Magyarországot, s e megnyeréshez volt paran­csa Narbonne tábornoknak, aki ezt a parancsot igyeke­zett is a lehető leglelkeseb­ben, a magyarokat rögvest a Rákos mezejére szólítan- dón, végrehajtani. Napóleon Győrbe érkezik Száraz György tragikomédiájában, sorra találkozunk történelmi és az írói fantázia alkotta, ám éppen a történelmi sze­mélyek hitelességfényében e fantáziahősök is önálló élet­re kelt alakjaival — így a vendéglátó Lehner családdal. Száraz György a történelem komikusabb — nem derű­sebb! — pillanatait rajzolja fel, s mert történelem, mert a történelem egy nagyon is véres szakasza a tárgy, hát a komikum — tragikomédiává súlyosodik. Pergő, eleven rendezés — Hajdúfy Miklós érdeme — kitűnő színészi játék, a Napóleon figuráját a belső intellektus felől meg­közelítő Lukács Sándor, Darvas Iván feszes és ra­vasz Metternichje, hogy csak kettőt említsünk a jeles ala­kítások közül — méltán ho­zott sikert a Császárlátoga- tás-nak. Latabár ötször „Vidám szellemidézés’’ ezt a találó címet adta a Ma­gyarországban Bános Tibor cikkének, mintegy beharan­gozván a televízió Latabár- sorozatát. Találó a cím, két­szeresen is. Megidézni Lata- bár szellemét, láthatóan és élvezhetőén, erre csak a mozgó kép képes. S hogy ezt megteszi a televízió, ez­zel nemcsak egy nagy szí­nésznek állít derűs emléket, mert milyen emlék lenne az, amely monumentális unalommá merevedne, ha­nem nevető, kacagó emléket a nagy nevettetőnek. De ta­láló a cím azért is, mert Mint arról egy korábbi lapszámunkban hírt adtunk, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a megyei és a városi könyvtár, a KISZ vá­rosi bizottsága, a 60. évfor­duló tiszteletére jubileumi ol­vasópályázatot hirdetett. A pályázaton a megyeszékhely lakói, valamint a szakmun­kásképző intézet diákjai ve­hetnek részt. A meghirdető szervek illetékeseitől meg­tudtuk, hogy a pályázat be­küldési határideje 1977. no­vember 7-én lejár. Az olvasópályázatra — amelynek a válaszait a váró­mig Latabár ötször kerül a képernyőre, ötször idézhet­jük meg egyúttal a manap­ság olyannyira hiányzó víg­játékok szellemét is, hátha ez a volt és megidézett szel­lem képes lesz megkísérteni a ma pozőrködő, elelméleti- eskedő és sznob, vígnek aligha nevezhető játék szel­lemét. És talán — sőt biztosan — azon is lesz módunk a képernyő előtt meditálni, vajh’ miért felejtettük el azt, amit a kezdetnek, ha nem is a kezdetén, de a filmművészkedésnek nem is a derekán már tudtak a filmesek: filmet írni és fil­met csinálni egy jó színész­nek és színésszel. Így aztán feledékenységünk (?) ára, hogy Latabár Kálmánnak — sajnos, így igaz — öt, teljes estét betöltő filmjénél többet nehezen lehetne át­nyújtani az utókornak, s még színészi, színházi alakí­tásainak is gyér a száma film- vagy telerekording- szalagon. De ne kesereg­jünk: nevessünk: Ha egy bolond százat csinál, egy jó nevettető ezer, sőt millió ka- cagót is képes! si népfrontbizottság címére kell továbbítani — még be lehet nevezni, hiszen a könyvtárakban rendelkezésre áll az irodalom, köztük több, sokak által ismert és forgatott szovjet és magyar regény. A sikeres pályázók döntőn mérik majd össze a tudásukat, erre 1978. január 26-án kerül sor. A zsűri ad­dig kiválasztja az előzetes versengés során legjobban szerepelt pályázókat. A ve­télkedő első három helyezett­jére egyébként értékes könyv- és pénzjutalom vár. Gyurkó Géza November 7-én Lezárul az egri jubileumi olvasópályázat 18. Egyre jobban gyötörte a krónikus álmatlanság. Diósi- ék örülnek neki, de Léda sincs jól; manapság veszé­lyeztetett terhességnek ne­veznék állapotát. A férjétől várt gyermeket. Ügy dön­tött, hogy a nyár végén ese­dékes szülésre hazatér a nagyváradi otthonba. Ady tőle telhetőén gyengéd, fi­gyelmes volt az asszonyhoz — közeli ismerői vallják, hogy szeszélyei és gőgössé­ge ellenére meghatóan me­leg szívű tudott lenni. Most a ragaszkodás, az alkalmaz­kodás, a segítőkészség jelle­mezte magatartását. Lédát ő és Diósi féltő gonddal bocsá­tották hazai útjára. Ady au­gusztus végéig Párizsban maradt, majd szeptember elején visszatért Budapestre, Olaszországon, Velencén át. JA7Z október 18„ kedd Amúgy is megviselte idegze­tét erős próbára tette a Lé­da miatti aggodalom. Indokolt volt az aggódása. Diósi Ödönné halott gyer­meket hozott a világra csa­ládja nagyváradi házában. A harmincnyolc éves asszonyt, aki reménykedéssel készült az anyaság örömére, lelkileg sú­lyosan megviselte az eset. Lelki szenvedésében mindkét férfi példás támasznak bi­zonyult. Diósi Ödön nyom­ban hozzá utazott Párizsból, Ady pedig tőle teljesen szo­katlan önfegyelemmel, két­naponként gyosvonatozott Budapestről Nagyvárada, miközben egyéb kötelessé­geiben is helytállt. Léda hamarosan rendbe­jött fizikailag és kedélyálla­pota is sokat javult. Az anyai reményeit ért csapás vigaszaként páratlan jóté-, teményt kapott a sorstól. Alig gyógyult fel, máris ün­nepre készülődhetett: 1908. szeptember 17-én került sor első alkalommal a nagyvá­radi városháza dísztermében a Holnap irodalmi kör nyil­vános rendezvényére. Zsúfol lásig megtelt a gyönyörű te­rem. Szem- és fültanúk em­lékezése szerint soha nem tapasztalt emelkedettség, ér­zelmi feszültség lett úrrá a közönségen, amikor sorra megszólaltatták az előadók az Üj versek és a Vér és arany kötetéből való, már akkor klasszikusnak elismert költeményeket. Léda, az ih­lető asszony ott ült a költő mellett az első sorban, egy­szerű fekete ruhában. Egyet­len ékszere a mellére tűzött élő vörös rózsa volt. Mind­kettőjüknek dicsőséget jelen­tett a közönség ovációja. A forró ünneplést boldogan, kö­szönettel, de szerény mér­téktartással fogadták. Nem volt démon sem a költő, sem a múzsa. Egymáshoz tartozó, a halhatatlanságban is együtt maradó emberek voltak. Ady Endre azzal toldotta meg Léda boldogságát, hogy együtt látogattak el Érmind- szentre, ahol állt ugyan a költő szülőháza, de mellette már felépült az új, rango­sabb otthon, amelyben Ady is kényelmes búvóhelyhez ju­tott: hajszoltságában mind­addig, amíg meg nem nősült, ez az érmindszenti legény­szoba volt végső menedéke. De most Léda szállásául szolgált az új, városi ízléssel berendezett szoba. Ennek is meg kellett történnie. Léda, aki fölismerte és világra se­gítette Adyban a zsenit, a bölcsőhely meglátogatását el nem mulaszthatta. Talán ez volt az utolsó szép idill ket­tőjük furcsa, szélsőségek közt hányódó kapcsolatában. Vannak nevek, amelyek hozzátartoznak Ady Endre élettörténetéhez, de emlege­tésükben senkinek nem tel­A dániai Ringsted város kórusa Gyöngyösön (Tudósítónktól): Gyöngyös testvérvárosi kapcsolata alapján a Vid- róczki Néptáncegyüttes múlt évi látogatását most viszo­nozza a dániai Ringsted 40 fős énekkara, amely szom­baton a késő délutáni órák­ban érkezett meg Gyöngyös­re. Este gálaműsort adott a kórus a városi művelődési központban, melynek kere­tében a Vidróczki-együttes is fellépett. A dán kórus igé­nyes közösség, repertoárja rendkívül gazdag. A nagy érdeklődéssel várt előadáson a testvérváros kórusát Peter Weis vezényelte. Az együttes repertoárjában megtalálha­tók a régi skandináv népda­lok éppúgy: mint a XIX. és XX. századi zeneszerzők dalfeldolgozásai, közöttük a dánok híres komponistájá­nak, Carl Nielsennek művei, valamint Bartók Négy szlo­vák népdala, továbbá Kodály Esti dal című műve is. A nagy kórusból verbuvá­lódott Mas Matisen, a rings- tedi kórus vidám részlege: ahol vidámságot és jókedvei kell teremteni, ott vannak m Mas Matisen tagjai. A hétfői napjukon ismét fellépteki matinéelőadást tartottak »‘ művelődési központban, aí1 város középiskolásainak. Aa; egri főiskolai kórussal is lesa egyébként a megyeszékhe­lyen találkozójuk. BúcsúJ estjükre ugyancsak Gyöngyö­sön, szerdán kerül sor a mű­velődési központban, és más-í nap elutaznak Magyarország­ról a dán vendégek. Gajdóczky Zsuzsa A Dürer-dráma, Günter Kunért hangjátéka, az „Idő­vel tűz támad’’ különös vi­lágba, a XVI. századi német parasztháborúk világába vit­te a hallgatót. Távoli ez a kor, amelyben szenvedélyes vallási harcok, társadalmi és politikai feszültségek olyan szövevénye béklyózta az em­bereket, ami korunkban szin­te elképzelhetetlen. Az élet Nürnbergben, 1525-ben nem sokban különbözött az 1514. előtti magyar viszonyoktól, mégis egy nagy művész gond­jain és félelmén át nézve más vetülete volt ott a törté­néseknek, mint nálunk. Erre utal a bevezetés né­hány mondata: „Gyűlnek a seregek. A történelmi sötét­ből lassan és hallgatagon lépnek elő. Titokban. Magá­nyos hegyormokon gyülekez­nek, sűrű erdők gyér világos­ságban. Magukkal hurcolják még a hosszan tartó elnyo­más terhét, de tovább nem hét öröme. Ilyen név a Szüts Dezső. Viselője bizarr, lehetetlen figura volt — nem ritka a századforduló körüli időben. Szüts Dezső újság­író kollégaként került még Nagyváradon a költő társa­ságába. Sziporkázó, éles eszű, tehetséges ember, bizonyos idegi terheltséggel, amorális jellemmel, kapható minden­re, ami meghökkentésre, botránykavarásra alkalmas. Ady félt a gátlástalanságától, de szívesen időzött társasá­gában, borospohár mellett, élvezve az egzotikus barát szokatlan és szellemes észjá­rását. Talán Szüts Dezső volt az egyetlen, akinek éles nyelvétől, érvelő tudományá­tól még Ady is tartott. Ez a Szüts Dezső játszott fő- és dísztelen szerepet, hogy Ady belekeveredett a hírhedt duk-duk afférba. Za­varos, kínos ügy. S habár Szüts Dezsőt nem lehet elég­gé kárhoztatni a részéről ön­célú méregkeverésért, Adyról sem állítható, hogy a dolog­ban teljesen véletlen lenne. Akarata ellenére semmilyen döntésbe nem tudták őt be­lecsábítani. Vázlatosan szólva az tör­tént, hogy Ady Endre telje­sen váratlanul megtámadta a Nyugatot az Új Időkben, tehát a liberálisokkal szem­beni konzervatív szellemi irányzat lapjában. Közte és az Űj Időket szerkeztő Her- czeg Ferenc között Szüts De­zső közvetített. Az ominózus Ady-cikk 1908. november 15- én jelent meg, s többek kö­zött ezt tartalmazta: „Én nem vagyok semmiféle titkos társaságnak kiküldöttje, el­nöke, sőt, tagja sem. (Folytatjuk) akarják már hordozni... Pa­rasztok nyomorúságos ta­nyákról, isten háta mögötti falvakból, városszéli majo­rokból jönnek, és óvatos lép­teik alatt mégis remeg a föld, hogy messze is érezzék a szűk girbe-görbe városi ut­cákban, a favázas házak ala­csony szobáiban. Földrengés küld jelet..És ez a jel fi­gyelmeztette a neves festőt és rézmetszőt, Dürert is. Ami­kor Nürnberg város tanácsa az eretnekség és hitetlenség vádját emelte tanítványai, a Beham testvérek és Pénz el­len, természetesnek tartotta, hogy szót emeljen megmenté­sük érdekében és kiszabadít­sa őket fogságukból. A test­vérpár bűne az volt, hogy ol­vasták Thomas Münzer köny­veit és terjesztették eszméit. Ezért beszél Dürer arról, hogy „hitünk miatt vagyunk veszélyben és gyalázatban, mert gyaláznak bennünket és eretneknek mondanak”, pe­dig akkor ő is és egész Nürn­berg már az új hiten volt. Szemére vetették, hogy az „Apokalipszis lovasai” nem parasztok, hanem fejedel­mek, királyok, gazdag pol­gárok és mesterek testén ta­posnak keresztül. Hiába védi képei és tanítványai igazát, be kell látnia, hogy a nép egy része képromboló, a fest­ményekben bálványokat lát. Pedig a művész feladata a valóság ábrázolása és az, hogy segítse az embereket. „A művészetek úgy szolgál­nak, hogy segítik elválasztani a jót a rossztól. Nekünk min­dent meg kell hát tapasztal­nunk és mindent hűségesen tovább kell adnunk az utó­doknak, mert ha én valamit meggyújtok, valami lángocs­kát és ti mindent, ami élesz­ti, a művészet javító szándé­kával hozzá adtok, akkor idővel olyan tűz támad belő­Hétfőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémia várbeli kong­resszusi termében Gosztonyi János oktatási államtitkár köszöntőjével megkezdődött hazánk és kilenc szocialista ország közoktatási miniszté­riumai, pedagógiai tudomá­nyos intézetei, valamint tan­eszközgyártó és -ellátó vál­lalatai képviselőinek tanács­ié, mely az egész földet be­világítja ..mondja Osian- dernek, a városi tanács egyik perzekutorának. A tanítvá­nyokat elűzték a városból,’ ami elpusztításukat jelentet­te, mert a művész csak vá­rosban tud megbízásokat szerezni, csak oft tudja ké­peit eladni. Egy kegyetlen kor jelene­tei peregtek le a hallgató előtt. Kunért naplókra, Pir- kheimer feljegyzéseire, Lu­ther levelére építi a drámát. Az éjszakai látogatások, a Biblia mondatainak párbe­szédekbe illesztése, de min- denekfölött Dürer tisztessége és hite a művészet igazában emeli művét a szokásos tör­téneti életképek fölé. A Pirkheimer-jelenet kissé bá­gyadt intermezzo ugyan, de mindenképpen alkalmas arra, hogy a csak maga és apró kedvteléseinek élő gazdag polgár életfelfogását, óvatos­ságát érzékeltesse. Megrázó a „Négy apostolnak” fogadtatá­sa a városi tanács urai ré­széről: „igaz, nem igaz, hal­latlan, szemtelen, rejtelmes, alattomos” — mondják. A mértéktartó rendezés — Uwe Haacke munkája, — és Básti Lajos szépen tor­máit mondatai, a tanítványai sorsa fölött aggódó nagy re­neszánsz festő alakját eleve­nítették meg. Mintha saját művészetének értelmét, a szavak világító erejébe vetett hitét mondta volna . el most utoljára. Jó választása volt a Rádió­színház dramaturgiájának a Kunert-dráma bemutatása nemcsak azért, mert ő a Brecht útját járó modem né­met dráma egyik kiváló kép­viselője, hanem azért is, mert szomszédaink rádiójátékai a műfaj járható útjait is közel hozták a barátok otthonába. Ebergényi Tibor kozása. A taneszközgyártás és alkalmazás szakemberei Moszkva, illetve Brnó után ezúttal harmadik alkalommal vitatják meg az iskolai okta­tó-nevelő munkában használt eszközök minősége és haté­konysága további növelésé­nek lehetőségeit, illetve az ed-i digi munka tapasztalatai ; Nemzetközi tanácskozás az iskolai taneszközökről A 40 tagú dán kórus Kodály-művet énekel (Fotó: Szabó Sándor)'

Next

/
Oldalképek
Tartalom