Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Egyhangú döntés Az ENSZ New York-i üvegpalotájában szinte la­boratóriumi pontossággal lehet tanulmányozni „kicsi­ben” a világ változásait. A világszervezet közgyűlé­sének az általános vita utáni első plenáris ülésén — és- ez a sorrend eleve önmagáért beszél — a résztvevők határozati javaslatot fogadtak el Vietnam újjáépítésé­nek támogatásáról. Ez az az eset, amikor nemcsak a tartalom, hanem a forma sem közömbös. A javaslatot ugyanis szavazás nélkül, a teljes egyhangúság jegyé­ben fogadta el a közgyűlés. Erre éppúgy ritkán akad példa, mint arra, hogy magát a javaslatot is impozáns számú — pontosan öt­vennégy! — ország terjesztette elő. Történelmi mércével mérve egy ilyen tartalmú, igy beterjesztett és igy elfogadott határozat még „teg­nap” is teljes lehetetlenségnek számított volna. Hiszen nincs is olyan messze az az időszak, amikor a szerve­zetben akkor még meghatározó szerepet játszott impe­rialista hatalmak az Egyesült Nemzetek Szervezetének lobogóját használták fel a koreai agresszió, vagy ép­pen az ugyancsak dicsőségesnek nem nevezhető kon­gói beavatkozás groteszk „szentesítésére”. A mostani határozat elfogadásához két dolog kel­lett: a világ történelmi horderejű változásainak ösz- szessége és a vietnami nép hihetetlen hősiessége, amely — íme — nemcsak katonailag és belpolitikáiig, ha­nem diplomáciai síkon is meghozta, meghozza az im­már egyetemes elismerést. A vietnami nép győztes háborúja olyan kikezdhe­tetlen erkölcsi tőkét jelent, amit ma már egyszerűen nem Jehet megkérdőjelezni. Még azoknak sem, akik szívesen tennék ezt... Pontosan ez ennek a nem akármilyen egyhangú­ságnak a legnagyobb tanulsága. Az egyhangúság nem jelenti azt, hogy néhány nyugati főváros szíve szerint nem szavazott volna e határozat ellen — azt azonban feltétlenül jelenti, hogy egy ilyen szavazás ma egyenlő lenne egyfajta elszigetelődéssel. Most valóban a népek fóruma mondta ki, hogy Vietnámnak újjá kell épülnie és a költségek fedezésé­ben erejéhez — és felelősségéhez — mérten részt kell vállalnia annak, aki — lerombolta. A neutronbomba ellen Incidens a templomban Nem éppen templomban megszokott jelenet zavarta meg Carter elnököt és Wa­shington első baptista temp­lomának ugyancsak előkelő közönségét — a szokásos va­sárnapi istentisztelet áHatos- ságában. Röviddel a szertar­tás kezdete után egy fiatal­ember ugrott fel és nyilatko­zatot kezdett felolvasni, amelyben tiltakozott a neut­ronbomba ellen, és annak gyártását és alkalmazását el­fogadhatatlannak nevezte. Az egyik templomszolga oda­rohant, kitépte kezéből a pa­pírlapot, és kezét a fiatalem­ber szájára tapasztotta. Ek­kor azonban egy másik fia­talember folytatta a felolva­sást. A jelenet megismétlő­dött, majd még négyen — köztük két nő — próbálták befejezni a nyilatkozatot, amíg valamennyiüket kivon­szolták a templomból. Itt „Neutronbomba: ki vállalja az erkölcsi felelősséget?” fel­iratú plakátot bontva leül­tek a főbejárat elé, ahonnan aztán a rendőrség elvitte őket. Carter elnököt, aki család­jával együtt szemtanúja volt a szokatlan incidensnek, ké­sőbb a Fehér Házban újság­írók faggatták. Carter közöl­te, hogy „végeredményben rokonszenvez a tüntetőkkel és megérti aggályukat". Hoz­záfűzte, hogy sem neki, sem a titkosrendőrségnek nem volt olyan benyomása, hogy személy szerint veszélyben lett volna. Tito Portugáliában Zárt plenáris ülés a belgrádi találkozón Belgrádban hétfőn zárt ple­náris üléssel folytatódott az európai biztonsági és együtt­működési találkozó. A 35 or­szág képviselői a kulturális és egyéb területeken való együttműködés témaköréről tárgyaltak. Délután megkezdte munká­ját a találkozó öt munka­csoportja. Ezekben december 16-ig az európai biztonság, a gazdasági, tudományos-mű­szaki, környezetvédelmi, a földközi-tengeri együttmű­ködés, az emberiességi és egyéb területeken való együttműködés kérdéseit ta­nulmányozzák. (MTI) Szomáliaiak kiutasítása Kenyából Kenya a szomszédos Szo­mália támadásától tartva, közölte, hogy kiutasít az or­szágból minden megbízha­tatlan Szomáliáit. E bejelen­Álmában gyilkolták meg a jemeni elnököt A kairói A1 Ahram hétfői számában ismerteti Ibrahim Mohamad el Hamidinak, a Jemeni Arab Köztársaság ál­lamfőjének meggyilkolásáról kiadott hivatalos Sanaa-i közleményt. Eszerint az el­nökre és fivérére egy hétvégi házban törtek rá a gyilko­sok. Pihenés közben érte az áldozatokat a halálos golyó. A gyilkosok zavartalanul be­hatoltak az épületbe, mert azt nem őrizték. A holtteste­ket csak órákkal később fe­dezték fel. A vizsgálat meg­indult — jelenti be a Sanaa-i közlemény. Az A1 Ahram hozzáfűzi, hogy máris őrizet­be vettek több magas rangú jemeni hivatalos személyt, köztük a néhai elnök több tanácsadóját is. (AP, UPI) Letartóztatás Palermóban A palermói rendőrség le­tartóztatott két újfasisztát. Azzal vádolják őket, hogy merényletet hajtottak végre az Olasz Kommunista Párt helyi szekciója ellen. A ház­kutatás során a letartóztatot­tak lakásában nagy mennyi­ségű lőfegyvert és robbanó­anyagot találtak. Közel-Kelet Felhívás a világ békeszerető erőihez A világ összes békeszerető erőihez intézett felhívással ért véget Párizsban a közel- keleti konfliktus igazságos rendezésének kérdéseivel foglalkozó nemzetközi kon­ferencia. A találkozó részt­vevői felszólítják a békesze­rető erőket: közös erőfeszí­téssel meg kell akadályozni újabb konfliktusok kirobba­nását a térségben. A világ hatvan országából érkezett delegátusok, valamint húsz nemzetközi szervezet képvi­selői három napon keresztül mélyrehatóan megvizsgálták a közel-keleti válság kérdé­seit. Egyhangúlag elfogadott nyilatkozatukban leszögezik, hogy a közel-keleti válság igazságos rendezését nagy­mértékben elősegítené a genfi békeértekezlet mielőb­bi összehívása. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a palesztin probléma a közel-keleti válság kulcs­kérdése, — és hogy a térség békéjét lehetetlen megterem­teni, ha a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetet nem is­merik el a palesztinai nép egyedüli törvényes képvise­lőjének. A konferencia üdvözölte a Közel-Keletről szóló szovjet —amerikai közös nyilatkoza­tot. Ugyanakkor elítélte az izraeli és az amerikai kor­mányzatnak az igazságos ren ’ dezés kibontakozó lehetősé­geinek meghiúsítására irá­nyuló manővereit. tés előzménye az volt, hogy Szomália nairobi nagykövet­sége állítólag Kenyában élő és katonai tapasztalattal rendelkező szomáliaiakat to­borzott azzal a céllal, hogy esetleges Kenya elleni tá­madás során bevessék őket. Szomália már hosszabb idő óta „történelmi okokra hi­vatkozva” igényt tart Ke­nya északkeleti területeire csakúgy, mint a nemrégiben •függetlenné vált Dzsibuti Köztársaságra, valamint Etiópia Ogaden tartományá­ra, ahol jelenleg is súlyos harcok folynak a kormány­csapatok és a szomáliaiak által támogatott lázadók között. Tanácskozik a Japán Kommunista Párt kongresszusa A Shizouka prefektúrához tartozó Atami városában vasárnap megkezdte munká­ját a Japán Kommunista Párt XIV. kongresszusa. A mintegy 1000 küldött érté­keli a párt tevékenységé­nek eredményeit, kijelöli a Román pártmunkás- küldöttség Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Ellenőrző Bizottságának meghívására hétfőn hazánkba érkezett a Román Kommunista Párt Központi Pártkollégiumának küldöttsége Vasile Dancos, a pártkollégium tagja, a Máramaros megyei Pártbi­zottság titkára vezetésével. (MTI) Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság államfője hét­főn háromnapos, hivatalos látogatásra Portugáliába ér­kezett. A jugoszláv államfőt a lisszaboni repülőtéren Anto­nio Ramalho Eanes köztár­sasági elnök, Mario Soares miniszterelnök és a portugál kormány más tagjai fogad­ták. Joszip Broz Tito és a por­tugál köztársasági elnök tár­gyalásain a nemzetközi prob­lémák széles körét, valamint a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket tekin­tik majd át Plotr Jaroszewicz Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök hétfőn dél­előtt hivatalos, baráti láto­gatásra Szófiába érkezett. A lengyel miniszterelnök hétfőn délután kezdi meg hivatalos tárgyalásait a bol­gár kormányfővel. A bolgár —lengyel kormányfői tár­gyalások közös dokumentu­mait kedden délután írjál« alá. (MTI) „Fantasztikus” közös piaci terv? Az Európai Közösségek Bizottsága fantasztikusnak tűnő tervet készített, ame­lyet hamarosan a miniszteri tanács elé terjeszt. A terv szerint 1985-ig a 90 millió nyugat-európai lakás har­madát szigetelőanyaggal kell ellátni és minden újonnan épülő lakásnál is alkal­mazni kell a modern szige­telést. Ezzel évenként 7,7 milliárd dollár értékű ener­giát lehetne megtakarítani, mert a lakások szigetelésé­vel az egész Közös Piac energiafogyasztásának 5 szá­zalékát takarítanák meg. A terv 138,6 milliárd dől-' lárba kerülne és 1985-ig mintegy 700 ezer dolgozó­nak adna munkát. (MTI) Eltemetett remények A dollár — csendőrszerepben mét a nyomor felszámolását ra. Nagy kár, hogy ennek a szép felhívásnak semmi kö­ze sincs a bank hitelpoliti­kájához. u 1977. október 18., kedd jövőre vonatkozó akcióprog ramot és megválasztja a JKP vezető szerveit. A kongresszuson különös figyelmet szentelnek a két legutóbbi parlamenti válasz­tást megelőző kampányok­nak, mivel ezek a japán párt számára nem hoztak sike­reket. Ezenkívül áttekintik . a párt ideológiai-szervezeti negerősítésének feladatait. A kongresszus október 22- ig tart A tájékozatlan szemlélő teljes joggal gondolhatta volna, hogy egy temetési szertartás közepébe csöp­pent. Szeptember utolsó napjaiban 131 ország há­romezer küldötte jött össze Washingtonban a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap közös értekezletére, ahol — úgy tűnik —, eltemették re­ményeiket a kapitalista vi­lággazdaság gyors gyógyu­lásáról. Súlyos betegség „A jelenlegi bonyolult helyzetben nem könnyű a döntés” — mondotta beve­zetőjében Johannes Weette- ven, a Nemzetközi Valuta­alap végrehajtó szervének igazgatója, s a beszámolók­ban sem villant egyetlen re­ménysugár sem a jövőt il­letően. Azt azonban senki sem mondta meg, mi ennek az oka? A nagy nyugati pénzintézetek vezetői elfe­lejtették megemlíteni, hogy alapvetően mi is okozza a kapitalista gazdaságnak ezt a súlyos betegségét? A hallgatás különösen furcsa a témát tűséé adatok birtokában. Az Egyesült Ál­lamokban „A világ katonai és szociális kiadásai” címmel megjelent tanulmány szerzői megállapították, hogy a vi­lág katonai költségvetése egyenlő a 36 legszegényebb ország egymilliárd 800 mil­lió lakosának együttes évi jövedelmével. A könyv ér­dekes összehasonlítást vé­gez: a fejlődő országokban évente 16 millió gyermek taníttatása és egy Trident típusú atomtengeralattjáró megépítése ugyanannyiba kerül. Növekszik a kockázat A Világbank és a Nem­zetközi Valutaalap nemzet­közi státusa egyébként már régen képtelen eltakarni e szervezetek imperialista ter­mészetét. A NVA tőkéjének egyötöde az Egyesült Álla­mok kormányának tulajdo­na. A Világbank 1977-ben 54 országnak 161 esetben adott kölcsönt 5 759 millió dollár értékben, ezeket a kölcsönöket azonban az ese­tek többségében szinte nyílt politikai kényszer kíséri. Nézzük Perut. Alighogy Lima Ropogott a Nemzetközi Valutaalapnál egy szerény kölcsönért, szinte máris csaknem egész pénzügyi rendszerének felhordását — valutájának devalvációját, egyes termékek árának eme­lését, az adók növelését — követelték tőle. A chilei eset még jobb példa. A Nemzet­közi Valutaalap Allende kormányának egyetlen cent kölcsönt sem adott. Pinochet fasiszta diktatúrája viszont négy év alatt több mint két­milliárd dollárt kapott. A haladó. közgazdasági szakértők veszélyesnek tart­ják annak lehetőségét, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank a tőkés gazda­ság koordinátora legyen és befolyásra tegyen szert az energetikai válsággal kap­csolatban is. Azok a fejlődő országok, amelyek „nem ül­nek olajoshordókon”, világo­san látják, milyen politikai kockázattal jár a washing­toni bankároktól felvett köl­csön. Természetesen erről a koc­kázatról a leghalványabb célzás sem esett a szeptem­ber végi washingtoni érte­kezleten. Miként n£gy évvel ezelőtt, Robert McNamara, a Világbank elnöke most is felhívta a résztvevők figyel­Aranykötöíék Az elmaradottság valóban tragikus. A „Világgazdaság jövője” című tanulmányban nyugati közgazdászok egy csoportja, V. Leontieff No- bel-díjassal az élen, elosz­latta azokat a reményeket, hogy az ipari és a fejlődő országok lakóinak egy főre jutó jövedelme közötti 14- szeres különbség egyhamar megszűnhet. A Világbank szeptemberi beszámolója pe­dig alig palástolt elégedett­séggel állapítja meg, hogy a 84 legszegényebb ország ál­lamadóssága 1975-ben 20,8 milliárd dollárról 121 milli­árd dollárra emelkedett! A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank csendőri funkciója egyre nyugtalaní­tóbb jelenség. Erre figyel­meztet az ENSZ mostani ülésszakán Andrej Gromiko: „Mindenki előtt világos — mondta a szovjet külügymi­niszter —, a fejlődő orszá­gok aligha állhatnak meg a lábukon, ha továbbra is be­hálózza őket sok száz és sok ezer szálával a neokolonia- lista kizsákmányolás.” Valerij Szimonov (APN—KS).

Next

/
Oldalképek
Tartalom