Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-14 / 216. szám
ten a legnagyobb szovjet köztársaságban, az oroszországi föderációban —, amelyek e föderációnak a központi részét jelentik. Ku- bány és Ukrajna, a Don- rneílék kitűnő, fekete földjei mellett ezek a savanyú, sanyarú földek jó része még szénának valót is gyengén terem. A tajga, az erdők irtásain, a lápos, szittyós vidékek szárazabb részein folyt itt évszázadokon keresztül valamiféle földmíve- lés és állattartás, ami elég lehetett egykoron de ma már mind leküzdhetetlenebb gondot jelent. És nem véletlenül. Már utaltam rá, hogy az ipar fejlettségét tekintve és a fejlődés további ütemét is figyelembe véve ez a Szovjetunió kiemelkedő területe, itt összpontosul az orosz föderáció ipari potenciáljának a fele. Tarthatatlanná vált hát, hogy egy ilyen ipar hátterében gyengén fejlett mezőgazdaság legyen. Délről, más vidékről szállítani ide élelmiszert aligha olcsó mulatság, nem szólva arról, hogy az erdő, a megfelelően fejlett mezőgazdálkodás, közvetlenül is nyersanyagbázisa az iparnak. Az ötvenes-hatvanas évek derekán a Szovjetunióban a hatalmas ipari bázis megteremtése volt a fő feladat. A mezőgazdasági politika — — érthetően — Ukrajna, Kazahsztán, az Altáj, Ku- bány fekete és sokkal termékenyebb földjeinek hasznosítására irányult. Érthetően, mert kevesebb pénzt igényeltek az itteni beruházások és gyorsabban meg is hozták a hasznukat. Ám a hetvenes évek közepére, éppen a gazdasági lehetőségek és a szükség- szerűség egyszerre jelentkező hatása nyomán napirendre került .a nem feketeföld- övezet mezőgazdálkodásának helyzete is. Az 1974-es határozat — úgy ismerik, s úgy fújják itt, mint a bibliát, és nem is véletlenül — 283 millió hektárnyi mezőgazdaságilag hasznosítható terület tényleges birtokba vételét tűzte ki célul, s erre 35 milliárd rubelt irányoztak elő. Iszonyú mennyiségű pénz ez. És ennek is egyötöde 1976 és 1980 között kerül beruházásra. Az egész vidék mo6t egy hatalmas építkezési terület. Építkezés 283 millió hektáron, 35 mil- liárdért. Bárki beláthatja. nem könnyű felfogni és átfogni egy ilyen gigászi munkát, amelyhez hasonló méretű építkezést még ennek az országnak a története sem ismer. Próbáljunk meg valahogyan mégis tájékozódni: mit, miért és hogyan? Megszámlálhatatlan kérdéseinkre készséges, lelkes és megszámlálhatatlan volt a pontos, precíz válasz is. (Folytatjuk.) Gyurkó Géza t Több hús, több szeszmentes ital fllész-egyesiilés, bő tapasztalatokkal A nem fekete föld övezete A Hatvan és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet tavaly tizenkettedszer nyerte el a megtisztelő ..kiváló” címet, ami hosszú, jól átgondolt kereskedelempolitikai munka eredménye. Kiskereskedelmi forgalmuk elérte a 288 millió forintot, majdnem húsz százalékkal haladva meg az előző évit. Az különösképpen figyelemre méltó, hogy a felvásárlás mértéke 52 százalékkal emelkedett, javult az alapellátás, gyarapodott a tej és tejtermékek választéka, s ma már kielégítő a hús és húskészítmény nemcsak Hatvanban, hanem mindazokban a községekben, amelyeknek szövetkezetei társultak a várossal. Előbb Boldog, Heréd, Nagykökényes, az idei esztendővel pedig Hort, Csány és Ecséd is ezt az utat választotta. Hús, tészta, zöldség Nemrég igazgatósági ülés tárgyalta egyébként az egyesülés tapasztalatait. Az ott elhangzott vélemények megerősítették előbbi állításainkat, de a részletekbe is több bepillantást engedtek. Megtudtuk például, hogy az áfész szakcsoportja ezer sertéssel segítette a húsprogram megvalósítását, ami a hútőlánc egyidejű kiépítésével együtt azt eredményezte, hogy most már hetente kétszer szállí. A mezőgazdászok jó termést várnak az ősztől. Nincs a gazdának annál nagyobb mérge, mint mikor az érett, szép kukoricát a lerobbant gépek miatt nem tudja törni, vetné a búzát, ha lenne mivel, szántana, ha a törött eke helyett kapna másikat. A mezőgazdasági gép- és alkatrészellátás az elmúlt években sok bosszúságot, nemegyszer tetemes veszteséget okozott a gazdaságokban. Az utóbbi időben mintha csökkentek volna ezek a gondok. — így van ez? — kérdeztük Bánfi Sándort, a Heves megyei AGROKER kereskedelmi igazgatóhelyettesét. — Kétségtelenül így van. De tudni kell azt is, hogy nemcsak a tsz-ek, de a mi pénzügyi helyzetünk, munkánk is az időjárástól függ. Ha jó az idő, jobb a termés, ami több gépvásárlásra, beruházásra nyújt lehetőséget a termelőszövetkezeteknek. S nekünk ilyenkor a hirtelen megnövekedett keresletet is ki kell elégítenünk. A korábbi években nemcsak az agyonszidott alkatrészellátással voltak nehézségeink, de elegendő gépet, munkaeszközt sem tudtunk a mező- gazdasági üzemeinknek biztosítani. Sokan hajlamosak a mi viszonyunkat a szövetkezetekkel, a kereskedő és vevő kapcsolatára leegyszerűsíteni. Végeredményben igazuk van, de nekünk annál sokkal jobban együtt kell működnünk. Mi egymásra utalt társak vagyunk, ami abból is látszik, hogy amint erősödtek, fejlődtek, szervezettebbek lettek a téeszek, úgy javult a mi tevékenységünk is. Jó példa erre. hogy Heves megye gazdaságai már eddig 758 millió forint értékű gépet, alkatrészt vásároltak tőlünk szeptemberig, és az éves tervünk 803 millió. Fz ötvenmillió forintos többlet- vásárlást jelent. Csak alkatrészből húszmillió forinttal többet adtunk el, és még előttünk á'l az ősz. — Persze, az önök tevékenységét nemcsak forgalmazás alánján ítélik mén. hevem hony voltelegendő alkatrészből, génből. — Az első nyár volt az Moj. am’kor nem k''1’ett. al- ' •'♦részhiány miatt állniuk a "Aneknek. s minden kom- háint. minden szállító járművet — ha néha kis késéssel is —. de még időh^n megkaptak a gazdaságok. Sotanak a hatvani vágóhídról tőkehúst hat község üzletei, be, a keret feloldása pedig a töltelékáruk, húskészítmények bőségét szavatolja. A vevők egy időben joggal kifogásolták, keresték az áfész-boltokban a száraz tésztát, s kevés volt a friss gyümölcs. Az igazgatóság gyors húzással megszüntette ezt az állapotot, megyehatáron túlról — Vác, Budapest, Szolnok — biztosítva utánpótlást. Zöldség- és gyümölcsellátás dolgában pedig az áfész önállóan létesített felvásárlótelepe bizonyult hasznosnak. E telep fejlesztését, a helyes árszabályozással együtt, a jövő szempontjából döntő feladatnak tekintik a szakemberek. A nyereség rovására Az eredménnyel működő sertéstenyésztő szakcsoporton kívül a méhészeket, nyu- lászokat, valamint a boldogi és hatvani zöldségeseket, kertészeket is megfelelően tudta támogatni az áfész igazgatósága az egyesülés óta. Több évre szóló szerződés gondoskodik arról, hogy e szakcsoportok ne csak kedvezményes árú fóliát, műtrágyát, permetezőszert, vetőmagot kapjanak, hanem előadások sorozata ismertesse a tagokkal a legújabb természeti módszereket, tenyésztési tapasztalatokat. kát segített az aratási ügyelet is. Kár lenne tagadni, hogy azért voltak ellátási gondjaink. Nem volt elegendő — csakúgy mint most — rakodógép, traktoros magasemelő, targonca. Hiánycikk maradt a komplett motor, és NDK kombájnalkatrész. Ez utóbbi megoldására egyelőre nincs is remény. — A helyzet ugyanis az, hogy e kombájnmotorok megegyeznek a nálunk igen elterjedt IFA tehergépkocsimotorokkal. A különbség csak az, hogy nálunk mindezt állami támogatással adják, míg az AUTÖKER rendes áron forgalmazza. Természetes, hogy mindenki itt akarja megvenni a motort is, az alkatrészt is, hiszen sokkal olcsóbb. Csakhogy így sokszor azoknak nem jut, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Nagyon várjuk, hogy az illetékesek tegyenek valamit, sokáig ez nem mehet így tovább. — Rövidesen kezdődnek az őszi munkák. Eldől, hogy az idei nyár kivétel volt-e, vagy valójában jó az alkatrész- és gépellátás. _ — Nyugodtan várjuk az őszt. Megfelelő az árukészletünk: száz univerzális traktor — ebből kilenc Rába- Steiger — kettőszáz pótkocsi vár vevőre. De elegendő az ekevas, a tárcsa, borona, vetőgép is. Esetenként a kedvezmények még az átlagosnál is nagyobbak. Például a vállalat kockázati alapjának terhére adjuk az egymenetes cukorrépa-betakarító kombájnokat. Ha hozzászámítom a 70 százalékos ártámo- gotást, akkor, lényegében 17 és fél ezer forintért viszi el a gazdaság azt a gépet, melynek az előállítási költsége 400 ezer forint. Több mint 40 millió forintos árukészlettel rendelkezünk alkatrészből is. bár maradtak továbbra is hiánycikkeink. Nagyon kevés a rakodógép, nem beszélve ezek alkatrész-utánpótlásáról. Lesz viszont elég import ékszíj mi több: elfogadható minőségben. Számok, tények bizonyítják, hogy még soha ilyen felkészülten nem várta az AGROKER a vevőit mint ebben az évben, és higgye el, nekünk is jó érzés lenne ha egyszer úgy beszélnének rólunk, mint akik segítették az őszi munkák idején a mezőgazdaságot. (cziráki) S amit külön hangsúlyozni kívánunk: az áfész nem törekedett a mindenáron nyereségre! Ellenkezőleg. Az utóbb átvett ezer sertés, majdnem egymillió tojás, kétszáz mázsa méz, kétszáz vagon zöldség, gyümölcs értékesítésekor — éppen a nyereség rovására — mérsékelte a szabadpiaci árakat, hogy az olcsóbb kínálattal komoly versenytársként jelentkezzék a piacokon. De ugyanekkor nem kevésbé rokonszenves kereskedelmi mutatója az egyesült szövetkezetnek a szeszmentes Italok forgalmazásának előtérbe állítása. Ez a törekvés rövid idő alatt harmincöt százalékkal „meg- ugrasztotta" a boltok, vendéglők üdítőital-fogyasztását! Tanácsi támogatással Az egyesülés óta eltelt időszakban még inkább előtérbe került az áfész portáján a hálózatfejlesztés, a boltrendszer korszerűsítése, amiben legjelentősebb a bútor- és lakberendezési áruház, valamint a járműalkatrészbolt. Ezek létrejötte sokban köszönhető a hatvani tanács támogatásának! Külső segítség nélkül kezdődött meg viszont a felvásárlótelep új raktárának építése, egymillió forintba került a boldogi önkiszolgáló bolt és falatozó, s hárommilliót használtak fel legutóbb a meglévő egységek karbantartására. Továbbiakban mit hoz az 1977_es esztendő? Elsősorban a községek biztonságosabb ellátására gondolva gépkocsikat, cukrászkemencét vásárolnak, tovább bővítik a hű- tőláncot, s gázfűtést vezettetnek be a központi irodaépületbe és a hatvani áruházba. Nemkülönben érdeklődésre számít a városi lakosság körében a Szabadság úton épülő új ABC-áruház, amely az ott kialakult, lassan több ezres lélekszámú lakótelep kereskedelmi ellátását biztosítja. Ennek a tervezési költségei szerepelnek az idei esztendő előirányzatában. átszervezés, emberséggel Summázva az igazgatósági ülés tapasztalatait, valamint a városi tanács végrehajtó bizottsági ülésén korábban elhangzottakat, véleményük: másfél év mérlege az egyesülés egészséges volta mellett szól! S a siker elsősorban a koncentrált, megnövekedett anyagi lehetőségeknek, a vezetés javuló színvonalának, valamint a hálózatban dolgozó adminisztratív és fizikai dolgozók, kereskedelmi alkalmazottak zavartalan együttműködésének köszönhető. Az igazgatóságnak az átszervezést, a személyi kérdéseket emberséggel sikerült rendeznie, s mindenki olyan helyre került, ahol valóban jól kamatoztathatja felkészültségét, szakmai ismereteit. Ez különben a jövendő záloga is. Azé a jövendőé, ami igencsak növekvő feladatokat rejt, ismervén az élet- színvonallal együtt gyarapodó igényét. Moldvay Győző Manapság már az egész szót sem érdemel. Az ember felül a repülőgépre, utazik két órát, aztán felül a vonatra, utazik nyolc órát, aztán beül egy autóba, utazik további két órát és máris ott van. A 60. szélességi fokon, északon. Ez a képzeletbeli „vonal” fűzi föl Leningrádot és Stockholmot, a Grönland déli csúcsán fekvő Favel-fokot, a kanadai Hudson-öblöt, Kamcsatka északi csúcsát, elhalad jóval Szahalin felett, a Bajkáltól is északra, és ezen a szélességi fokon fekszik Vologda, meg valamivel délebbre Kosztroma. Itt kezdődik a tajga világa, vagy ha úgy tetszik, itt van vége a mérsékelt égövi tájnak. Ez a még nem „az” észak, de már az északi vidék, ahol már kéthónapos a téli éjszaka, és mínusz negyven fokot is mutat, hetekig is a hőmérő; ahol nyáron nem ritka a harmincfokos meleg; ahol farkascsordák tizedelik ma is a jávorantilopot, és óriás barna medvék járják az erdőt. Ez a tájék az ősi Oroszország legrégibb vidéke és talán legjellegzetesebb tája is egyben. A természet és az ember nagy- szerűsége s egyben küzdelmének színtere is egy helyen. Ipari potenciálját tekintve ez a Szovjetunió egyik legfejlettebb területe, míg mezőgazdaságában az egyik legszegényebb, legfejletlenebb. Manapság már az egész szót sem érdemel. Az ember felül a repülőgépre, vonatra, autóra, megtesz oda, vissza és közben vagy hé'- ezer kilométert és máris megismerkedhet egy sajátos terület gondjaival, a természettel vívott küzdelmének lenyűgöző napjaival, képet formál egy ősi orosz tájról, az ott élő és oda költöző emberekről, és tiz nap múlva már úgy érzi. hogy a két megye öt ma. gyarországnyi területének jó ismerőjévé vált. Ennyi az egész. Aztán leül az írógéphez, írni és rendszerezni kezdi emlékeit, jegyzeteit, s egyre jobban nem érti a dolgot. Nincs természetesen semmi titok, minden magától értetődő volt ott, ami itt érthetetlennek tűnik, minden világos és áttekinthető volt akkor és minden kuszává vált most. Utazni ma már könnyű, a kilométerekét kiaraszolni ma már a világ mind kevesebb táján számit expedíciónak, de az emberi terveket, a természetet és a környezetet formáló terveket áttekinteni, részleteiben is megérteni, e tervekben az embert, az alkotót, a teremtőt a meg nem tán- torodót felidézni és a „betűk” formájába önteni — az a nehéz feladat. Nagyon nehéz. De hát miről is van szó voltaképpen, pontosabban miről van itt szó? Mi az, ami egyformán lelkesíti a vologdai vagy a kosztromai terület lakóit, meg azt is, aki e tájon utaztában rabjává válik a vidék és az itt folyó munka varázsának? Miért kellett 1974-ben külön párt- és állami határozatot hozni, hogy az orosz föderáció északi területein egy 1990-ig ívelő program jelölje ki és szabja is meg az utat a tennivalók sorrendjében, az út végső célját illetően? Az ezekre a kérdésekre adandó válaszok új arcvonásait rajzolják meg ennek az északi tájnak amely majd úgy függ a 60. szélességi fokon, mint csillogó kaláris egy vologdai, vagy kosztromai leány nyakán. A lényeget persze egyszerűen is meg lehetne fogalmazni, azazhogy: leegyszerűsítve is. Termővé kell tenni olyan területeket, amelyek nem azok. Pontosabban: termővé tenni olyan művelhető területeit a vidéknek amelyek gyengén, vagy sehogyan sem termők, pedig a tudomány álláspontja szerint legalábbis jó vagy közepesen termővé válhatnának, ha... Hát ez a „ha”, ez a feltételes kötőszó kezd mindinkább feleslegessé válni, kitörlődni az itt élők és dolgozók szótárából. Nem fekete] öld-övezet! Furcsa név, de nem véletlenül kapták azok a területek és autonóm köztársaságok — huszonkilenc van ilyen össze...história* múlt... .. .építkező jelen a jövőnek. A 12 millió rubelért épült, és az év végén már termelő új vologdai házgyár hatalmas szerelőcsarnoka. (A szerző felvételei) AGROKER: „Nyugodtan várjuk az őszt”
