Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-14 / 216. szám
Portré szárnykürttel és helikonnal Ketten Egercsehi hetvenhét éves bányászzenekarából: Balogh Miklós heliko- nos és Kelemen Dezső szárnykürtös. Mindketten hiteles tanúk. Az alapító tagok utolsó mohikánjai. B Balogh Miklós magas, jókora, derekas termetű, megőszült férfi. Olyan, akár a dérlepte tölgy. Több évtizedet töltött bányában. Hatvanöt éves, de ma is aktív muzsikus. — Ezerkilencszázhétben kezdődött Egercsehiben a bányászkodás, három évre rá -alakították meg a bányászzenekart. Én akkor még a világon se voltam, hiszen 1912-ben születtem. Viszont tízéves koromban már a zenekarba hívott az akkori karmester, sokak muzsikus tanítója, Fischer Károly bácsi, mostani karmesterünk, Fischer Attila nagyapja. A dolog úgy történi, hogy édesapám is zenekari tag volt és hazahordta a hangszerét itthoni gyakorlásokra, aztán a hangszerszámot titokban én is hasz- nálgattam, amikor a bányában volt. Hamarosan jobban bántam a hangszerrel, mint az édesapám. Felfigyelt erre Fischer bácsi, s amikor egy ízben ott sündörögtem a zenekar körül a kantin nagytermében magához intett. Kezembe nyomott egy kürtöt és azt mondta: „Te, fiú, fújd el nekem a C-dúr skálát...!’' Elfújtam neki. Másnap már játszottam a zenekarban. Ez 1922-ben történt, éppen ötvenöt éve... — Milyen hangszeren játszik most a zenekarban? — Kürttel kezdtem, aztán következett a trombon, 1938 áta pedig a helikon a hangszerem. Ez egy nagy, körien hajlított, kontrabasz- szus hangfekvésű tuba. Kisebb és könnyebb mint_ .a nagy méretű tuba. így menetben is remekül, fújható. —, Milyen volt régebben a tenei élet Egercsehiben és milyen a mostani? — A húszas-harmincas »vekben igen pezsgő, eleven tériéi élet. folyt itt. Voltak léldául vonósaink, szimfonikusaink is. És volt kü- ön még egy hattagú izsesszzenekar amelynek ránt trombonos ugyancsak ;agja voltam. A vonószenekar minden szombaton és vasárnap a kantin nagyter- nében zenét játszott a némafilmekhez. Fúvószeneka- unk vasárnaponként térzenét adott; egyik vasárnap Rgercsehiben, a másikon 3zúcs-bányatelepen játszottunk. És ki kellett vonulnunk minden temetésre, ha olyan valaki volt a halott, akinek valami köze is voit a bányához. Mai szerepleseink korlátozottak, egy-egy ünnepre zenekari találkozóra, temetésre Szorítkoznak. Szomorú, hogy több bányásztársunk temetésére nem vonulhattunk ki az utóbbi időben, mert azokat a tagjainkat, akik dolgoznak nem engedték el műszakból. Egy példát mondok csak, de többet is sorolhatnék. Szúcson meghalt egy nyugdíjas bányász, aki több évtizedet dolgozott a föld alatt. Délután egy órakor lett volna a temetés, de a gyászolók hiába kérték a zenekart. Két embert kellett volna délben elengedni műszakból, hogy teljes létszámban kivonulhassunk. Az irodán azt mondták a gyászolóknak: tegyék át a temetést 3 órára mert akkorra már letelik a két emberünk műszakja is. Bezzeg a focistákat szó nélkül engedik edzésekre. A zenészek meg nem mehetnek temetésre se, hogy a bányászhimnuszt eljátsszák végső búcsúztatóként... Kelemen Dezső bácsi inkább a gyertyánhoz hasonlatos. Nyurga, egyenes termete, szíjas, éles metszésű, határozott vonásai keménységet sugároznak. —• Abbizony! Beteg soha nem' voltam én. Amíg dolgoztam, mindössze kétheti táppénzt vettem fel, azután, hogy egyszer véletlenül, vigyázatlanságomban, nyakamba szakadt a szállítókas aknát lezáró vasrácsa. Mert a szállítókasnál dolgoztam én a bányaüzemben. Harminchat évet számolta^ a nyugdíj alá. Sok 'szenet, meddőt embert utaztattam én a sötétség meg a napvilág között. Felhúzattam sok halottat is, akiket agyonsújtott a bánya ... Hetvenkét éves most Kelemen Dezső bácsi. S eny- ■nyi idővel a vállain, még mindig lelkes muzsikus. — Hetente kétszer tartunk próbát és én ott vagyok mindegyiken. Szúcson lakom, gyalog megyek át a hegyen a telepre, nem érzem, nem számolom a kilométereket. Én. kérem, még menetben is elfújom, amit' kell, nem fárad a lábam és bírja a tüdőm. Szárnykürt a hangszerem s bizony több mint ötven évet számolhatok a zenekarban. Emlékszem, fiatal legényként dolgoztam a telepen, akkor épültek az öreg, alsó kolónia házai, vertem a betont, gyártottuk a cserepeket. Ügy szóltak a telepi fiúk, menjek közéjük a zenekarba, együtt jól elszórakozunk. .. Feleségem már tizedik éve nem él, kiköltözött a szűcsi öregfaluba, a temetőbe. Azóta még inkább a zene lett mindenem, a zenélés minden örömem. Az ismerősök, barátok nemegyszer mondták már: hagyjam a zenekart, a muzsikálást, öreg vagyok én már ehhez... Hát nem, kérem! A zenéhez, a muzsikáláshoz mindig fiatal marad az ember! — így mindennel elégedett? — Cseppet sem mondhatnám elégedettnek magam. Mert mostohán kezelnek minket, a zenekart. Talán azért, mert a vezető^ nem szeretik a zenét, nem kö5001 Mlfatá az MSZBT nyelviskoláin zekben a. napokban zaj- ik az MSZBT Gorkij lviskoláján a felvételi gák. Várhatóan 5000 hall_ ivat kezdi meg idei tan- t október 3-án az oktatási 0JÉÉ££É$ 19*7. szeptember 14., szerda intézmény központi nyelviskolája és a megyei tagozatok. A felvételik szeptember 21- én zárulnak. Az 1977—78-as tanévben alapfokú, középfokú, társalgási és kandidátusi, illetve állami nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamokat indítanak heti 2, 3, 4. és 6 órában. Az orosz anyanyelvűek számára kezdő és haladó szinten magyar nyelv- oktatást is szerveznek tődnek annyira a zenekarhoz. Mondok erre példát is. Mikor legutóbbi, Miskolcon aratott sikerünket kívántuk a művelődési házban ünnepelni, meghívót küldtünk a bánya igazgatójának, párttitkárának, szakszervezeti titkárának és a kultúros igazgatónak is. Csak az utóbbi jött el közénk, a többiek felénk se pislantot- tak. Miért?... Kérem, a mi zenekarunkat mindig a bányászok tartották el és ők a mecénások most is. Zenepénzt fizettek a múltban, zenepénzt fizetnek most is. Nem sok, fejenként havi 4 forint ez a taksa. Ez valamivel több mint ötvenezer forintra jön ki évente. Más támogatásra alig számíthatunk. Hiszen még a sikerereinket se ünnepelik meg velünk! A bányászság érdeke tart össze bennünket, az ő szeretetüket érezzük, nekik még kellünk, szükségük van ránk... Lelkes muzsikusok a csehi bányászzenear tagjai, éltetői. A hagyományok ápolása mellett újat is tudnak teremteni. Legutóbb sikerrel szerepeltek a minősítő versenyen, s a bányászzenekarok tavalyi miskolci találkozójáról is a legértékesebb diplomával tértek haza. Kár lenne, ha 77 éves működésüknek, töretlen-szép hagyományuknak vége szakadna. Pataky Dezső i Sági Sándor képei Egerben A Rudnay-teremben ez a szeptember Sági Sándor képeivel köszöntött bé. Azért hangsúlyozzuk és rokonítjuk a szeptembert, mert Sági Sándor képein az érett színek uralkodnak. Az érett, tömör színekben, formákban az a túlcsordulás hat nála, amely a hittel és akarattal, a beérett meggyőződés teljes erejével alkotókat szokta jellemezni. Sági elsősorban tájképfestő. Ügy tűnik, hogy az alföldi táj, a neki kedves mesterek közvetett vagy közvetlen hatása kiérlelték benne a stílust és magatartást, amely ezekben a képekben ölt testet. A szemlélő talán elgondolkozik azon, mi az a mélyebb és belsőbb ok, amiért 1977-ben egy ember látszatra úgy fest, mintha fölötte az idő megállt volna és azt a mércét tarja ma is a kezében, amelyet az alföldi táj mesterei, elsősorban Koszta József tartott elébe, ismertetett meg vele? Hogyan tudott ez a szemlélődő, elgondolkozó, érzéseiben feltétlenül őszinte lélek annyira rokonulni a századvég, századelő festői folyamatához, eredményeihez, hogy attól ma sem, hatvanévesen sem tud és nem is akar elszakadni? Mekkora élménye lehetett Sági Sándornak ez a fiatalkori találkozás a mesterekkel, a felfedezésnek és átélésnek mekkora öröme, drámája futott benne végig fiatal éveiben, hogy a stílus és a téma ma is az, amit egyszer megismert? Ezekre a gondolatokra kerestünk választ a képekben, a megörökített tájakban, a csendéletekben, a Ti- sza-parti vidéken, a csónakok táján, a rózsák körül a csíkos drapériára helyezett vázában. Mert a látvány egy színes pillanat, a mozdulatlanság állapotában egy szemmel jól áttekinthető valós világ, amelyben — legalábis for- mák-vonalak rendjét tekintve — mintha a belső mozgás, a lélek indulatának elfojtott erői munkálnának. A kép gyújtópontjában mindenütt van valami, ami a széljárást, a lélek mozgását idézi. Bizonyára rendkívül erős fogódzója a művészetben és az életben is Sági számára a csongrádi gyerekkor, az a táj, a szűkebb haza által belénk parancsolt, sajátos szemlélet, amely önmagunk megfogalmazását és kifejezési formáit is meghatározhatja Törekvéseinek őszinteségét nincs okunk kétségbe vonni. Különben is a mai stílusváltozások, forrongások, megmagyarázások és beleélések, belefilozofálgatások közepette jólesik látni egy művészi magatartást, amely minden kendőzés és minden magyarázgatás nélkül ragaszkodik az általa hitt világhoz és formákhoz. Ez a világ, amelyet Sági képei az egri közönség számára megmutatnak, rokon- szenvet kelt, akár a Balatonról vall, akár a Tisza vidékéről. El kell fogadnunk Pogány ö. Gábor megállapítását: „Következetes realizmusa jó közérzetet tükröz, s azt bizonyítja, hogy a művészet sokat tehet az emberi lét biztató értelmezéséért. Ezt a gondolatot már csak azért is hangsúlyoznánk e kiállítás értékeit keresve, mert a realizmus — ha őszinte és lélektől fűtött — az emberi létet, életet nemcsak helyesen értelmezni biztat minket, de mélyebb önismeretre is serkent .... Farkas András Tévé az oktatás szolgálatában Kedden délelőtt a tévében is megkezdődött az új tanév. Az Iskolatelevízió pedagógusoknak és diákoknak szóló általában közkedvelt és .színvonalas adásait több mint egy évtizede figyelemmel kísérik az ország oktatási intézményeiben. Érthető is, hiszen a nézőket a vizuali- tás semmivel sem pótolható élményével ajándékozzák meg. Az egyes műsorok készítéséhez gyakorlati tapasztalatokban gazdag, jól felkészült tanítók és tanárok adnak segítséget, akik a legkorszerűbb elképzeléseket népszerűsítik, javaslatok sorát adva ezzel a katedrán tevékenykedők mindennapi munkájához. Ráadásul a kamera lehetőségei úgyszólván korlátlanok: olyat is megláttat, a tantermekbe varázsol, ami hatékonyan hozzájárul az eredményesebb ismeretszerzéshez. A látvány megbabonázza a fiatalokat: úgy érzik: szórakoznak, megszabadulnak a kötöttségektől, pedig közben tanulnak is. Régebben — s nem is alaptalanul — sokan kifogásolták azt, hogy a programok egy része elavult, s a szerkesztők nem alkalmazkodnak az új követelményekhez. A jogos bírálat nem volt hiába, mert most már nemcsak a valós igényekkel számolnak, hanem a jövőre is gondolnak, s az eddiginél sokkal jelentősebb támogatást kínálnak. A gyerekeket a felfedezés örömével akarják megajándékozni, hiszen csak így születhet maradandó tudás. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy az új tantervek sajátos feladatokat jelentenek, s ezért az áttérés sem megy zökkenőmentesen. Csökkentik a pillanatnyi nehézségeket, méghozzá olyan tippek regimentjével, amelyeket nap mint nap alkalmazhatnak a szellem és a jellem pallérozol. Á különböző nevelői módszerek szemléltetésére például órarészleteket mutatnak be a tanítók részére. Ezek minden bizonynyal iránytűk lehetnek a helyes út megleléséhez. ötleteket nyújtanak — többek között — a fiatalok megfigyeléséhez. Az egyes tárgyak közti kapcsolattartást, a merev határok felszámolását a jövőben számos filmmel érzékeltetik, s ezek az alkotások egy-egy kor irodalmi, képzőművészeti, zenei, történelmi és építészeti életéből adnak ízelítőt. Az újítást; a rugalmasságot az élet sürgette. Reméljük, hogy a jó elveket valóban színvonalas produkciók valósítják meg, s a több mint százezres pedagógustábor és a milliós diáksereg a hétköznapok során kamatoztathatja őket. (pécsi) SZABÓ rÁNOOR — Meghívom a városból színészbarátaimat, akik tudják, milyen egy díszelőadás. A színészek kiválasztották repertoárjukból a „Bánk bánt”, a következő napokban azzal készültek a díszelőadásra. Politikai berkekben képviselőválasztásról suttogtak, mivel a szövetségesek csak egy felelős magyar kormány képviselőivel akartak békekötésről tárgyalni. A leendő választások Sefcsik esperes úr agyában fantáziát gyújtottak. Az ünnepségen lehetőség kínálkozott az agitá- cióra. Hanák úr útján bekapcsolódott a rendezésbe. A bizottságok nem tudtak Hanákék szándékáról. Az ünnep reggelén meglepődtek, amint kitudódott Hanákék terve. Krivos méregbe gurult. — Ki találta ki ezt a marhaságot? A kérdésre Hanák kérdéssel válaszolt. — Láttál már te ünnepséget szentmise nélkül? — Kevés ünnepséget láttam. Régebben, ha volt is efféle cécó, nekem legfeljebb a misehallgatás és az éljenzés jutott. Most ökröt sütnek nyárson, nem úgy mint régen, amikor csak az urak zabáltak, lent, az erkély alatt meg mi éljeneztünk és szívtuk a fogunkat éhségünkben. Az ökröt a cementgyár ajándékozta egyenesen nyárson sütési célzattal. Az ökör sült, tetszés szerinti darabokra számíthattak a résztvevők. Máté a piruló ökör körül serénykedett, még nem sejtette Hanákék szándékát, aki sürgetni kezdte a népet. — Induljunk, emberek, mindjárt beharangoznak. Máté csodálkozva lesett Hanákra. — Még kilenc óra sincs. Tízkor kezdődik az ünnepség. — De mi ám előbb szentmisére megyünk. Eger város jóvoltából a piruló ökör körül néhány hordó bort is csapra ütöttek. Ugybuzgalmában Máté személyesen is meggyőződött a borok aromájáról, következésképpen felháborodás villogott a tekintetéből. E tekintet megakasztotta Hanákék ájtatos buzgalmát. Némi szünetet tartottak, hátha megváltozik a Máté zordonsága, mert az úristen az égben van, ha van, de Máté ott állt előtte lapátnyi tenyerével. Inkább csak a rózsaszínű szocdemek ácso- rogtak Hanák körül, de azok nem állták ki a Máté szeme villogását. Sefcsik atya csalódással fogadta a hívők eme kisded csoportját számosabb ájta- toskodóra számított. Nem is kerített nagy feneket az ünnepélyességnek, egy-kettőre összecsapta a misét. A kaszinóban kezdetét vette a díszközgyűlés. A párt nevében Beke beszélt. — Szebbet, jobbat építünk, mint régen volt —, hallatszott még az utcára is erős baritonhangja. — A dolgozó nép láthatja, kik viszik előbbre az ügyét? Dolgozunk, hogy jobb életet teremthessünk magunknak. Tessék! Szabad a vásár. Politikai ellenfeleink is dolgozhatnak. A vasutasok Bekét magukénak tekintették, harsány éljenzésbe kezdtek, ami a bányászokra, gyáriakra is átrágadt. Gyűlés után a piruló ökör körül rezsgett a sokaság. A várva várt nyársonsült kissé kormos, kissé nyers, kissé ízetlenre sikeredett. Legtöbben arra gondoltak, hogy odahaza, az asszony által elkészítve, az egész család jóllakhatnék a lekanyarított darabbal, talán jobb ízű is a házilag elkészített marha- pörkölt. DP hát ritkán jut az ember nyárson sült ökörhöz. A csapra ütött hordók körül is sokan sürgölődtek. Krivos a cementgyári futballcsapatot traktálta. míg Máté a bányászok kapusával koccintgatott. Mindketten sportemberek, de egyben patrióták is voltak, ezzel az előiddogálással saját csapatuk győzelmét vélték előbbre vinni. Vidám zűrzavar uralkodott a piruló ökör környékén. A színészség teátrá- lis népség, de még ők is ritka tüneménynek tekintették ezt az ökörsütéses parádét. Iddogálás közben a gyáriak azzal hozakodtak elő, hogy cement nélkül nincs újjáépítés. — Csináljatok hát cementet szén nélkül — hűtötte le dicsekvésüket Perelő, a csapa fésülés. Pohárral kezében hallgatta a versengést Bibera. A vitában inkább Perelő felé hajlott az érzelme. — Mi lesz a szénnel vasút nélkül? Hogyan lesz abból cement vasút nélkül? De a cementből is hogyan lesz gyár, épület, híd vasút nélkül? — A kérdés kijózaní- tólag hatott. Egyik ember nem lehet a másik nélkül. A színészek sem panaszkodhattak, Madudák gondjaiba vette az egész társulatot, szaporán töltögetett. Serénykedése eredményeként. a díszelőadás majdnem kútba esett. Bánk bán túlbecsülte a saját és lebecsülte az egri bor erejét. Az ügyelő haját tépte, a rendező Petúrt akarta beugratni az ingatag Bánk helyett. (Folytatjuk)
