Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-11 / 214. szám

A védelemé a szó A védő feláll, s elmondja • Tényállás alapján mindazt a körülményt, amely menti a vádlottat, vagy amely hozzá­járulhat a várható büntetés enyhítéséhez, illetve a bűn- cselekmény vád szerinti mi­nősítésének — ugyancsak a vádlott javára történő — megváltoztatásához. Aztán — dönt a bíróság vagy így, vagy ügy... De addig sok minden történik, talán ke­vésbé látványos, mint példá­ul a rendőri, vagy az ügyészi munka — ha valahogy el próbáljuk különíteni egymás­tól a nyomozó, az ügyész és a védő tevékenységét. De el- különithető-e? Erről, s álta­lában a védelemmel kapcso­latos kérdésekről beszélget­tünk dr. Kakuk Andorral, az Egri Ügyvédi Kamara el­nökével. Az egész beszélgetés mottójául az 1973. évi I. tör­vény 46. szakaszából vett idé­zet szolgált, mely szerint: „Nem lehet védő, aki... a vádlott érdekével ellentétes ihagatartást tanúsít." — Kényszer, vagy lehető­ség ez a meghatározás? — Jó értelemben véve mindkettő. Rászorítja a vé­dőt, hogy feladatát valóban védence érdekében lássa el, s ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy a törvény által előirt kereteken belül mindent elkövessen a vádlott javára szóló körülmények feltárásáért. A védelem fel­adata tehát nehéz, de szép kötelesség. Abból indulünk ki, hogy védencünk általá­ban igazat mond, s ehhez ke­ressük a bizonyítékokat. Ez irányulhat a felmentésre, vagy más esetben a társadal­mi igazságnak megfelelő, humánus, enyhe büntetés elérésére. — A büntetőeljárásról szó­ló legújabb törvény hogyan segíti a védelem munkáját? — Az a tény, hogy a tör­vény részvételi lehetőséget biztosít a védelemnek már a nyomozati szakban, igen so­kat jelent. Eddigi tapasztala­taink szerint a megyében ezzel kapcsolatban minden segítséget megkapunk a rendőri és az ügyészi szer­vektől. A részvétei mellett ez azt is jelenti, hogy már a nyomozás során gyűjtik nem­csak a terhelő, hanem a men­tő, a gyanúsított számára kedvező körülményeket is. Talán néha ezért látszik for­málisnak a védő közreműkö­dése, mert egy-két kivételtől eltekintve nem kértünk nyo- mozáskiegészitést. Mi jelent nehézséget? Például az, hogy az előzetes letartóztatásban levő gyanúsított olykor bizal­matlan a védőjével szemben is, s a nyomozás befejezése előtt sem közli velünk a rá nézve kedvező bizonyítéko­kat; esetleg azért, mert nem látja tisztán, milyen vádat emelnek ellene. Természete­sen a fenti kérdéssel kap­csolatban még van javítani­való az ügyvédi munkában, de úgy érzem, már jó úton járunk. — Több tárgyaláson ta­pasztaltam, hogy — súlyos bűncselekmény esetén — a védőbeszéd enyhén szólva nem lelkesítette a hallgató­ságot ... — Inkább azt mondanám, hogy a sértettel rokonszen- vezők körében népszerűtlen a védőbeszéd. Nem a leghá- lásabb feladat az emberölés­sel vádol tat védeni, akár ta­gad az illető, akár beismerő vallomást tesz. Mindenkép­pen a javát kell keresnünk. Ismert az álmatlanság vélel­mének elve. mely szerint mindenki ártatlannak tekin­tendő, amíg jogerős bírói íté­letben meg nem állapítják bűnösségét. Az ügyvéd köte­les az emberöléssel vádoltat is védeni, terhére nem nyi­latkozhat, csak az enyhítő, vagy a mentő körülményeket tárja fel. Előfordul, hogy elv­telennek találják a védő lé­pését, amikor a tagadó vád­lott érdekében, a feltárt bi­zonyítékok mérlegelése során felmentést kér. De — ahány jogász, ahány bíróság, annyi­féle lehet a mérlegelés. Meg­történt megyénkben is, hogy első fokon emberölésért el­ítéltek valakit, s a védői fel­lebbezés után a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat jogos vé­delem címén felmentette. — A védő és az ügyész a tárgyalóteremben szemben ülnek egymással. A film és az irodalmi élmények hatásá­ra az ember azt gondolná, hogy ellenfelekként találkoz­nak ... Igaz ez? — Nálunk semmi esetre sem. Az ügyész tudja, hogy a védő a vádlott terhére -nem tehet semmit. A helyes védői magatartás: figyelmeztetni védencét az őszinte, beisme­rő vallomás enyhítő tényére. Hamis bizonyítékot, — jobb tudomása ellenére — nem használhat fel a vádlott ja­vára. Ugyanakkor az ügyész­nek is kötelessége az enyhítő körülmények mérlegelése. Így tehát semmiképpen nem va­Eger— Gyöngyös Munkásélet a filmtekercseken Mészáros Márta ök ketten című új filmjének gyöngyösi bemutatójával megkezdődtek megyénkben a Munkás Film. napok. Szeptember 10-től 14- ig Gyöngyösön, 21-től 25-ig Egerben, húsz, a munkáséle­tet ábrázoló magyar film ke­rül bemutatásra. ★ Nem egyszerű vetítéssoro­zat, valamiféle közönsécsalo- gató akció kezdődik me­gyénkben és orezágszerte. Többről, másról van szó: iga­zi találkozásokról, hasznos eszmecserékről. Egy jó kez­deményezés még tartalma­sabb folytatásáról. Tavaly rendeztek először ilyen filmnapokat hazánk­ban. Csepelen és Szegeden vetítettek munkástémával foglalkozó filmeket, s a meg­hívott közönség — a munkás- nézők — beszélgetéseken, vi­tákon folytatták a lepergetett történeteket, s tapasztalata­ikkal szembesítették az alko­QJMfág 0 1977. szeptember 11., vasárnap tők gondolatait, mondandó­ját. Már az első nekirugaszko­dás biztató eredményekkel zárult. Kiderült, hogy az ilyen filmnapok rendezése, Vagyis ez a közművelődési forma nemcsak felkelti a kö­zönség érdeklődését, hanem formálja a munkások eszté­tikai ízlését, növeli a társa­dalmi, a közösségi kérdések iránti fogékonyságát is. A mo6t kezdődő, s az egész or­szágra kiterjedő akció még- inkább sikerre számíthat. A filmbemutatók mellett, azok­kal összefüggően ugyanis, fó­rumokat is rendeznek, ame­lyeken különböző társadalmi kérdések kerülnek napirend­re. Eger és Gyöngyös film­színházai érdekes alkotások­kal várják a közönséget, olyan filmekkel, amelyek mai életünket ábrázolják. Bizo­nyára érdeklődés kíséri a fil­meket és a fórumokat is, amelyeken az üzemi demok­ráciával, a munkásművelő­déssel, a fiatalok és a nők helyzetével, a brigádmozga­lommal, vagyi élő, aktuális problémákkal foglalkoznak majd. (m.) gyünk és nem is lehetünk „ellenségek”. A cél az igaz­ság kiderítése. Ismerős ez a mondás: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Mi pedig ezt valljuk: „Szép az, ami igaz”. A védő érdeke is az igazság kiderítése. — A perbeszédek során előbb az ügyész, s aztán a védő kap szót. Van-e ennek valami jelentősége? — Természetesen van. Ná­lunk a bizonyítási eljárást a humanitás szelleme, s az előbb említett ártatlanság vé­lelme hatja át. Mit jelent ez a gyakorlatban? A vádlott és a védő legyen abban a helyzetben, hogy mindenre utolsóként nyilatkozhasson. Ha az ügyész kapná az utol­só szót, ezzel elzárnák a vád­lottat és a védőt a védekezés egy részétől. Emberi oldal az is, hogy az utolsó szó a bírák emlékezetében erősebben megmarad, nagyobb hang­súlyt kap ... — Szó esett az érdekekről. Az ügyész a társadalom vé­delmében, a közösség érde­kében emel szót. És a védő? Csak a vádlott érdekében? — Induljunk ki a közös ér­dekből: ártatlan ember ne bűnhődjön, a bűnös azonban kapja meg azt, amit megér-, demel. A védelem is igyek­szik összhangba hozni a kö­zösség és a vádlott érdekeit, de hivatásánál fogva első­sorban a vádlott javára végzi munkáját — a törvényes ke­reteknek megfelelően. A bün­tetőeljárásról szóló törvény 51. szakasza többek között ezt mondja: „A védő köteles a vádlott érdekében minden törvényes eszközt és módot késedelem nélkül felhasznál' ni...” A jogszabályok egy­értelműen a társadalom és annak tagjai érdekében, il­letve védelmében születtek, így tehát az eljárás során is közös cél és akarat vezet bennünket. — Köszönöm a beszélge­tést. Kátai Gábor Meggyógyul egy régi betegség: Korszerű távbeszélőközpontot kap Eger A panaszkodás, mint olyan, valósággal népbeteg­ség volt Magyarországon. Mindenki sírt, mindenki jaj­gatott valamije mindenki­nek fájt, mindenki szegény volt, szánandó, segítségre szoruló. Később kinőttük ezt, olyannyira, hogy átes­tünk a ló túlsó oldalára is­mét minden nagyon jó, minden nagyon szép lett, látszólag nagyon elégedettek voltunk. Időközben ezt a divatot is átadtuk a múltnak, ma meg­lehetősen egészséges jelen­ségnek tűnik, hogy a jót általában mindenki jónak tartja, a rosszat meg rossz­nak a nehezet nehéznek, a tűrhetetlent tűrhetetlennek. És ezzel már el is érkez­tünk témánkhoz — a tele­fonhoz. Ismeretes, hogy Egerben hosszú évek óta egyre tűr­hetetlenebb a telefonkérdés. Munkaidőben, tehát reggel 8-tól délután 4-ig, fél 5-ig szinte lehetetlen vonalat kapni, de ha sikerül is, a szám foglalt vagy nem ve­szik fel vagy tévesen kap­csolt a központ, vagy már két szót sikerült is válta­nunk, de szétkapcsoltak bennünket... — Régen — régen? — a közlekedésünk­ről járta egy olyan mon­dás, hogy ha nagyon sie­tünk valahova, akkor leg­jobb, ha gyalog megyünk. Ma ez áll a telefonra: ha sürgősen beszélgetni szeret­nénk valakivel legjobb, ha elsétálunk hozzá. És ebben sainos, semmi túlzás nincs. Ellenkezőleg: ez van. KÉRDÉS: MEDDIG? A SVÉDEK MEGHATÓDTAK... A kérdésre Nagyváradi Péter, a távbeszélő központ helyettes vezetője válaszolt. Ebből pedig mindenki meg­tudhatja, aki esetleg még nem tudta volna, hogy Eger, mint megyeszékhely páratlanul egyedi helyzetet élvez, nálunk működig a legrégibb, a legjobban el­avult típusú automata köz­pont. Nem bővíthető, 2500- as központ ez, 1952-ben sze­relték fel nálunk, miután Miskolcot közel másfél év­tizeden át — 1938-tól — szolgálta tisztességgel. A jelző nem gúny, nem is túl­zás, a svéd gyártmányú technikai matuzsálem tulaj­donképpen ma is jól helyt­áll — más kérdés, hogy le­hetőségei igen korlátozottak. Ide kívánkozik, szinte csak zárójelbe egy kis megjegy­zés, afféle kuriózum: nem­rég a gyártó svéd céghez fordultak szakembereink, -hogy nem tudnának-e segí­teni: néhány alkatrész meg­kopott, használhatatlanná vált az elmúlt majd négy évtized alatt, nem tudná­nak-e helyettük másikai küldeni? Tudtak. Annyira meghatódtak, hogy ma is működik még a messzi ide­genben az öreg jószág. Ez csak ahhoz volt per­sze elég, hogy meg ne áll­jon a tudományunk. A köz­pont így is lassú és kis át­eresztő képességű maradt. Jelenleg is az a helyzet, hogy egy ötszázas előfizetői csoportból egyszerre csak negyven beszélhet, ami ter­mészetesen nem megoldás. Ezt a helyzetet igényeink már régen túlhaladták a kedvező fordulat bekövet­keztének azonban sok, első­sorban anyagi akadálya volt. Először épület kellett az új központhoz, az épü­lethez rengeteg pénz, kitűnő szakemberek. A CROSSBAAR ÉS AZ IGÉNYEK Nemcsak szerencse kér­dése, hogy végül „vettük” az akadályt, szép, modern épületet emeltünk leendő és a legmodernebbnek tekint­hető Crossbaar típusú köz­pontunknak, melynek sze­relését most végzik a Be­loiannisz Híradástechnikai Gépgyár szakemberei mind­eddig — közmegelégedésre. Ha csak valami nagyon vá­ratlan akadály nem jön közbe, teljesítik a szerző­désben vállalt kötelezettsé­güket, és 1978. június 30-ig átadják az új — szintén svéd licenc alapján készült, a mostani leszármazottjának tekinthető, nyolcezres kapa­citású távbeszélő központot a posta szakembereinek, műszaki átvételre. Ez az ezredfordulóig 16 ezresre bővülhet. A vizsgálat ered­ményétől függően a legrö­videbb időn belül az előfi­zetők használatára átadják. A hosszú éveken át tartó telefon okozta bosszúságok tehát most már belátható időn belül megszűnnek an­nál is inkább, mert nem­csak modem telefonközpon­tot kap a város, de közben folynak a hálózat újjáépíté­si és bővítési munkálatai is, aminek eredményeként Eger telefonhálózatának 70—80 százaléka teljesen új lesz. Az új központ a távhívást is biztosítja. Ha pedig már ennyi jót mondtunk a jelenlegi rossz­ról, ne menjünk el érzé­ketlenül egy nagyon sokakat érintő kérdés mellett: mi lesz a naponta még most is ötösével-hatosával érkező telefonigények kielégítésé­vel? Nos. arra természete­sen nem számíthatunk, hogy az új központ egy- csapásra megoldja ézeket a kérdéseket. Első helyen a régi előfizetők és a közüle­ti alközpontok fő vonalai szerepelnek. Utánuk a jo­gosultsági sorrend dönt, re­méljük : közmegelégedésre. VARUNK A HANGRA... ' Végezetül: a hátralevő és még nem kevés várakozási idő alatt hozzá szokhatunk a gondolathoz, hogy nem­csak új központot, de új telefonszámokat is kapunk. Ezek már nem négy, hanem öt számjegyből fognak maid állni, remélhetőleg azonban a legfontosabb számokat így is észben tudjuk tartani.' Megkönnyíti a helyzetet, hogy az első szám minden esetben — 1-es lesz. Ha pedig netán a, fentiek igazságában valaki kétel­kednék, hívja fel a távköz­lési üzemet. Ennek módsze­re egyelőre változatlan. Le kell ülni a készülék mellé, majd fülünkhöz emeljük n kagylót, és várunk a haing-, ra — türelmesen... B. Kun Tibor Rokon az Irtis-partról Unokatestvérek; Gluhih Róze Alekszandrovna és Tuza Ist­ván (Fotó: Németh Ernő) Találkoznak. Elérkezik a várva várt pillanat. Karjuk széttárul, összeölelkeznek. Másodpercek múlnak így. Aztán hátrább lép az asz- szony, szeme a korán dere­sedé férfin függ. Elfogódot- tan nézi: — Pista! Olyan vagy, mint apám volt, fiatal korában! Mosolyogva beszél, arcán örömkönnyel. Unokatestvé­re kezéért nyúl: — Gyere! Elcsendesedik körülöttük a szállodahall. Leülnek. Sze­mek tűznek feléjük, az asz- szony honfitársainak velük érző pillantásai. Szovjet turis­táké. Beszélgetésük régmúlt időkbe, messzi tájakra vezet. Szavaiból sokat megtudunk: Nyugat-Szibériából érke­zett az asszony, Omszkból, ahol született. Budapestre üdülni, rokonait látogatni jött. Heves megyében is ellá­togat Egerfarmosra, apja szü­lőfalujába. Gluhih Róze Alek- szandrovnának hívják őt, magyarosan pedig: Nyeste Rozália. Apja nevezte így Nyeste Sándor, az oroszfront­ra hurcolt Heves megyei zsel­lér. Omszki E város kétfajta életsorsot tartogatott Nyeste Sándornak. Először gyötrel­meinek, később boldogulásá­nak színtere lett. Fogolytá­borában éhezett-fázott és Omszkban állt a forradalom zászlaja alá. Szemjonov, Kol- csak, majd Vrangel bandái­nak megsemmisítése után, Omszkban rendezte be éle­tét. Megnősült, családot ala­pított. Kezdetben sofőr volt, később kolhozelnök. Vasárnaponként gyakran érkeztek vendégek a Nyeste családhoz. Egykori vöröska- tona-barátok jöttek, közöttük az Omszkban maradt „ma- gyarkák”. Hozzájuk látoga­tott a mátraderecskei Fónat József és Gorszki Vilmos Omszk város magyarbajszos tanácselnöke. Harcaikról be­szélgettek, jelenről, jövőről és szülőhazájukról. Elboroz- gattak a lugas alatt és olyan­kor az Irtis-parti kertesház­ban felcsendült a magyai' nó­ta. Otthonukban az orosz szo­kások, életformák mellett magyar is sarjadozott. Leg­bensőbb magánéletében is gondozta mindkettőt, inter­nacionalistához méltóan. Mi­kor gyermekei születtek, lá­nyának magyaros nevet adott fiáét pedig Leninéből alkotta. így lett: Vlagyilen. A térdén lovagló kicsinyek­nek régi hazájáról, Egerfar- mosról beszélt. Megfakult fényképet mutatott nekik, melyen a magyar nagypapa és roggyant épület látszott. A ház, amelyben született. Reggelenként kenyérfalat­kákat darabolt. Szalonnát ra­kott rájuk, s asztalukon har­ci rendbe sorakoztatta. El­magyarázta Rozáliának és Vlagyilennek: ...ezeket ka­tonáknak hívják Magyaror' szágon, és ritkán jut belőlük a szegényeknek. Ott urak di­rigálnak, munkásnak, pa­rasztnak a hulladék jár. Per­sze ami a régi hazában van nem örökkévaló. Elkergetik majd a nyomorgatökat, olyan életük lesz, mint a tiétek is. Emberhez méltó." Boldog volt az apa, mikor gyermekei diplomát szerez­tek. Lánya tejipari, fia víz- gépészeti mérnök lett. Veje és menye szintén mérnökök. Öröme tovább fokozódott,' amikor Rozáliának ikrei szü­lettek: Szasa és Szergej. Az­tán néhány év telt csupán és Nyeste Sándor lányát előlép­tették. Omszkban, a Tejipari Kombinát főmérnöke lett. Azóta Szása és Szergej fér­fivá serdültek. Zenetanári diplomát kaptak tavaly, de ennek nagyapjuk nem örül­hetett. Az omszki temetőben pihent már, csillagos sírem­lék alatt. Amikor munkába sietett a főmérnökasszony, Omszk fő­utcáján, a Lenin úton halad. Nap mint nap. Olyankor büszkeséget, áhitatos tiszte­letet érez. Magyar és orosz társaival apja is azon az úton menetelt, mikor harcba in­dult a szovjethatalomért. Kö­zel hat évtizede. Rájuk em­lékeztet a Lenin utat keresz­tező Ligeti Károly utca is. Apja barátja, fegyvertársa volt Ligeti, a Kiskőrösről származó vörösosztag-pa- rancsnok. A forradalomé (j mártírhalált vállalt, interna­cionalista. Érzelemgazdag szavakat! hallgat Tuza István pártmun­kás, a szibériai asszony uno­katestvére. Aztán ajka meg­mozdul, orosz mondatokali formál: — Menjünk, Rózái! Majd holnap folytatjuk. Pihenned is kell! Korán indulunk Eger­farmosra. De a régi Nyeste házat nem találod már! Le­bontották! Helyén új lakás épült, összkomfortos! Az augusztus végi szombat és vasárnap régen várt em­lékezetes találkozásokkal író­dott a családi krónika lapjai­ra. Bár a hét Nyeste testvér közül már csak a hetvenesz- tendős Józsi bácsi él, Eger- farmoson a népes rokonság,' a leszármazottak vendégsze­retete fogadta az édesapja szülőföldjére végre eljutó Nyeste Rozáliát. THum# iétiué

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom