Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
7~ „Magyarországon ma mar nem termelési kérdés a la- kosság jó élelmiszeripari ellátása." Ezt Kiss István, az átányi termelőszövetkezet elnöke jelentett« ki, s ez a mondat kulcsfontosságú. Még visszatérünk rá. Fogalmazhatnánk finoman is, de ne tegyük. Fogalmazzuk úgy ahogy volt. Tavaly botrányos volt, a zöldségei- látás. Kevés áru, magas árak, elégedetlen, morgó vásárlók. Az ügy hullámai átcsaptak a piacok standjai fölött, kiöntötték a vásár- csarnokokból, és feljutottak a kormány asztaláig. A kormány döntött, kedvezőbb anyagi feltételeket biztosított a zöldségtermesztés számára. A döntés még tavaly megszületett, s erre az évre már a hatását várták. A HATAS NEM MARADT EL Szabó Lajos, a hevesi járási pártbizottság első titkára. Ez a járás a Heves megyei zöldségtermesztés centruma. Ha itt dinnyéből, paradicsomból, paprikából kevesebb terem, azt megérzik az ország nagy piacai is. Szabó Lajosnak az idén igen sok dolga akadt a zöldségtermesztéssel kapcsolatban. — Erre az esztendőre 30 százalékkal növekedett meg nálunk a zöldség termőterülete, az egész járás magáévá tette, sajátjának tekintette a kormány zöldségprogramját. A termelő mezőgazdasági nagyüzemek kitettek magukért. Kiemelkedő jó zöldségtermést mondhat a járás az idén magáénak. Segítség volt az is, hogy az idén először hatszáz diákkal ifjúsági tábort létesítettünk Hevesen, mindezt a zöldségbetakarítás érdekében. Ennek ellenére szerényen is csak félsikernek nevezhetném az idei esztendőt. Ügy tapasztaltam, hogy az árak a megnövekedett termésnek megfelelően nem csökkentek. Azt is el kell mondanom, hogy egyáltalán, vagy alig tartották be azt az utasítást, hogy minden fogyasztásra alkalmas zöldséget át kell venni. Bajök voltak az áru átvételével, előfordult, hogy tíz vagon dinnye napokig állt a hevesi állomáson. Orosz Péter, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet főkönyvelője érdekes házi statisztikalapot tesz az asztalra. Az összehasonlító módszerrel készített íven a tavalyi és az idei felvásárlási árak vannak feltüntetve. Mindkét esztendőben augusztus 31_ig kísérték figyelemmel a felvásárlási árak egymáshoz viszonyított alakulását. Adatok: A görögdinnyét 1976-ban 3,05 Ft/kg, L977- ben 2,35 Ft/kg-ért vették át a termelőtől. Zöldpaprika: 1976 8,04 Ft/kg, 1977 6,32 Ft/kg. Paradicsom: 1976 3,02 Ft/kg, 1977 2,07 Ft/kg. Sárgadinnye: 1976-ban 5.38 Ft/kg, 1977-ben 2,96 Ft/kg. A főkönyvelő nem kommentálja a statisztikát, csupán ennyit tesz hozzá: — Mi nem az alacsonyabb átvételi árak miatt háborgunk. Az idén annyival több volt a termés, hogy így is emelkedett a bevételünk. Minket termelőket az bánt, hogy a piacon, a vásárlók nem látták ebben az időszakban az árcsökkenést, és az egri. az ózdi vagy a csepeli munkás a dolgozó parasztot meg a termelőszövetkezetet szidja a magas árak miatt. Hajnal Mihály. a Tarna- menti Egyesült Termelőszövetkezet kertészeti főágazatának vezetője szintén papírokat szorongat a kezében. Ezek már a jövő évi tervek dokumentációi. A legnagyobb Heves megyei zöldségtermelő tsz, amely egyben zöldségtermelő mo- dellgazdaság is — húsz van belőle az országban — jövőre 64 hektárra csökkenti a paprikatermő területét. Az idén 120 hektáron termeltek paprikát, 165 vagonra szerződtek és eddig elszállítottak: ötvenet. Volt olyan tábla, ahonnan égy Igazság, vagy legalábbis megoldás kerestetik A ZÖLD FRONT hónapon keresztül nem tudtak paprikát szedni. A paprika pedig olyan, hogyha nem szedik, nem hoz újabb termést. A tsz-tagok szeme láttára ment tönkre az egész tábla. A termelőszövetkezetben naponta öt-hat vagon paprikát 15 vagon paradicsomot szedtek le. Kézzel mar nem győzik válogatni. Kellene venni egy úgynevezett manipulátort — válogató gépsort — de az egész országban nem lehet kapni. A hagymát azért nem tudják szedni, mert nincs elegendő láda. Nem volt már a paprikánál sem, a paradicsomnál sem. nincs a hagymánál sem. Hajnal Mihály széttárja a karjait: — Fura dolog egy láda, ugye. Mi tudjuk, hogy a tsz-eket is joggal macerál- ják, hogy segítsen a szállításban. adjon pótkocsit, teherautót. Most. már csak azt várom, hogy mikor fogják azt mondani, csináljunk ládákat is magunknak. Nagy Károly, a Hevesi Járási Hivatal elnöke: — Nagyon félek a következő évtől. Tavaly sikerült olyan propagandamunkát kikifejteni, hogy mindenki megtermelte azt. a zöldség- mennyiséget, amit elvártak tőle. De most az emberek nekem mondják, hogy mi van elvtárs, azt csináltam, amit mondtatok és mégis bajban vagyunk. Jövőre, hogy lehet majd meggyőzni az embereket? És itt nemcsak a termelőszövetkezeti elnökökre gondolok, hanem azokra a dolgozókra, akik igen nehéz fizikai munkával termelték meg a zöldséget, és munkájuk eredménye most ott megy tönkre a földön. Előfordult olyan eset, hogy a hevesi tsz 84 teherautó dinnyéjéből nyolc" vanat nem tudtak elszállítani. Kétségtelen tény, hogy a megnövekedett termőterületen nagyon jó termésátlagok jelentkeztek, és ebbe az időjárás is besegített. De nekünk nem magyarázatokat kell keresni. Nem másról van itt szó mint arról, hogy lejáratunk egy kormányprogramot, vagy pedig azt valóban a lakosság érdekében a lehetőségek szerint jól érvényre juttatjuk. XJrbán Zoltán, a Tama- menti Egyesült Tsz elnök- helyettese : — Tavaly megrohamoztak bennünket a maszekpiacos dinnyések. Azt mondták az elnöknek, hogy hat forintjával viszik a dinnyét tőlünk. csak adjuk. Az elnök egyetlen darabot nem volt hajlandó átadni a maszekpiacosoknak. Az állami felvásárlóknak adta át. hat forint helyett kettő nyolcvanért. A dinnyetermelők fel voltak háborodva. Diny- nyésgyűlést tartottunk, ahol az elnök azt mondta, hogy a termelőszövetkezet feladata az, hogy ne a spekulánsokat, hanem a szocialista kereskedelmet segítse. Ez rendben is van. De most hadd kérdezzem én azt, hogy egy szocialista vezető lelkiismerete miként lehet nyugodt, mikor tavaly például 5—6 millió forintot vesztettünk, mert nem a maszekoknak adtuk el a dinnyének legalább egy részét. Meddig bírja el ezt egy tsz-elnök lelkiismerete. Mert olyan oldalról is meg lehetne közelíteni a dolgot, hogy saját tagsága zsebéből veszi ki azt az ötmilliót, csak azért, mert becsületes. Az átányi termelőszövetkezet soha nem tartozót), kimondottan a zöldségtermelő gazdaságok közé. Erre az esztendőre fóliasátrat vásárolt, öntözőberendezést vett, hogy be tudjon szállni a zöldségprogramba. Már meg sem lepődöm, amikor az elnök közli, hogy jövőre a paradicsomtermő területet felére csökkentik, s elmondja, hogy azt a paprikát amit az irodai dolgo_ zóktó'l kezdve az állattenyésztőig mindenki szedett, csak kiiiön személyes kérésére vették át. Három vaf gon paprika így is egy hétig állt a földeken' leszedett állapotban. Milyen lehetett. amikor utána még szállították, és a piacra került a vásárló elé? A salátauborkát már nem is szedik, tudják, hogy úgysem veszik át. Ennyi dinnyét még nem ettek meg a, tehenek és a disznók a termelőszövetkezetekben, mint az idén. Az óriási mennyiséggel képtelen volt megbirkózni a felvásárlás. Igaz, sok esetben igazi úriember módjára viselkedtek a fölvásárlók, mert ha nem is tudták átvenni maradéktalanul az árut, ugyanúgy kifizették. mintha elszállították volna. Igaz, ettől semmivel sem növekedett a kínálat és nem javult az ellátás. A megtermelt zöldségfélék tonnáiból sok-sok ezer soha nem került a piacra. A beszélgetés fontosságát jelzi, hogy Patkó József, a Heves megyei ZÖLDÉRT igazgatója mellett mindkét helyettese is ott ül a tárgyalóasztal mellett. Először a statisztikai adatok ismertetésére kerül sor. Ebben az esztendőben a tavalyi mennyiség dupláját vásárolta fel a ZÖLDÉRT, szám szerint 3100 • vagon árut szeptember 10-íg. A felvásárolt gyümölcs meny- nyisége nem növekedett, zöldségféléből azonban két és félszeres a mennyiség. Burgonyából országosan nyolcezer vagon többletet várnak az idén. A Heves megyei ZÖLDÉRT 700 vagon árut exportált az idén, ez szintén kétszerese a tavalyi mennyiségnek. Görögdinnyéből 470 vagont értékesítettek külföldön. Üjabb statisztikai adat kerül elém, amely megdönthetetlen számokkal bizonyítja, hogy az idén a lakossági árindex 90,2 százalék. ami magyarra lefordítva annyit jelent, hogy 10 százalékkal csökkentek a fogyasztói átlagárak zöldségfélékből. — Hogyan sikerült a megnövekedett árumennyiséget felvásárolni? — Minden felhasználásra alkalmas árut átvettünk és át is veszünk — mondja Patkó József igazgató. Az igaz, hogy súlyos gondokkal küzdünk. Három dolgot említek és ezzel nehézségeinkre is rögtön fény derül. Kevés a munkaerő, kevés a göngyöleg, azaz a láda, és kicsi a szállítókapacitás. Nekünk előre kell rendelni a vagonokat 48 órával, illetve 72-vel a hűtővagonokat. Általában a rendelt vagonoknak a felét tudja biztosítani, a MÁV-teherau- tóknál csaknem ugyanez a helyzet. Amikor beköszönt a szállítási csúcs — pedig öt helyről szerezzük be a gépkocsikat — akkor a rendelt mennyiségnek általában száz százaléka érkezik meg. A ládák sorsa külön iLy- Számításaink szerint 25—30 ezer láda állt a konzervgyáraknál napokig, mivel lassú volt a feldolgozás és nem tudták időben kiüríteni a szállítmányokat. A nyíregyházi konzervgyárnál ma is nyolcezer ládánk van, ami nagyon hiányzik. Ami még ennél is lényegesebb kérdés, hogy a ZÖL- DÉRT-nek a göngyöleg ellátásáért gyakorlatilag senki nem felelős. A sörnek, az üdítőnek, a konzerviparnak van műanyag ládája, nekünk nincs. Faládákkal dolgozunk, aminek hatvan százaléka roncs. A munkaerőhelyzetet az alábbi eset tökéletesen jellemzi. Volt olyan napunk, hogy 25 vagon paprikát nem tudott felvenni a piac. Szállíthattuk volna exportra, ha lett volna ember, aki válogassa, és szállíthattuk volna a konzervgyárnak, ha lett volna ember, aki felszeleteli a paprikát. Nem volt. — Ezeket a gondokat figyelembe véve, hogyan felelt meg a ZÖLDÉRT a követelményeknek? — Kialakult egy olyan közhangulat, mintha nálunk csak olyan emberek dolgoznának, akik direkt akadályoznák a felvásárlást. Ha valami vitás téma van az az alapállás, hogy csak a termelőnek lehet igaza. Ki merem jelenteni, hogy minden vitás kérdést rendeztünk, nem mondom. hogy hibátlanul dolgoztunk, de mindent megtettünk, hogy felvásároljuk az árut. Olcsó dolog volna most azzal a szellemeskedéssel befejezni ezt a riportot, hogy az utóbbi esztendőkben a MÉK-vállalatból SZÖVTERMÉK, majd pedig ZÖLDÉRT lett a felvásárlás pedig ugyanolyan maradt, amilyen volt illetve a megnövekedett termésmennyiség miatt rosszabb. Ne elégedjünk meg azonban ezzel a részigazságnak is kevés következtetéssel; Kanyarodjunk vissza ahhoz az., elhangzott mondathoz, amglyet az átányi tsz-elnök fogalmazott meg. „Magyar- országon ma már nem termelési kérdés a lakosság jó élelmiszeripari ellátása.'' Valóban nem az. Nem elsődlegesen az. Nézzünk szembe azzal a valós ténynyel, hogy nálunk az átlagosnál nagyobb termés- mennyiség — bármiből — legalább olyan nehézségeket okoz, mintha kevesebb adatna meg a kelleténél. Állandóan panaszkodunk, hogy kevés a gyümölcs. Az idén is elfagyott a termés nagy része. Hol tudjuk tárolni. hűteni, csomagolni, tetszetős kiszereléssel ellátni és gyorsan forgalomba hozni, szállítani, piacra dobni ha kell külföldre is, ha rekordtermés van. Évek óta a termelőszövetkezetek is besegítenek a búza tárolásába, mert kevés a tökéletes biztonságot nyújtó betonsiló, kicsi a malomipar áteresztőképessége. Folytathatnánk ott,, hogy a sertéshústermelés Ciklikusságát, az újra fellendülő és letörő termelési kedvet a bizonytalan felvásárlás — hiányában a megfelelő feldolgozó kapacitásnak, a kettő ugyanis a legszorosabban összefügg — idézi elő, nem pedig Magyarország specifikus földrajzi, társadalmi vagy éghajlathelyzete. Az idén a zöld-árban — a zöldségnél — tetőzött a hullám. Konkrétan rávilágítva arra az elméleti problémára, amelyet, úgy fogalmaznak a közgazdászok, hogy az infrastruktúra hiányában hiába növeljük a termelési kapacitást, az tényleges gazdasági növekedéssel nem fog párosulni. Ügy tűnik, a mezőgazda- sági termelés kinőtte külső kereteit, és megbomlott az egyensúly a termelés és a terméket továbbító transz- misszió szférája között. Az, hogy MÉK-nek vagy ZÖL- DÉRT-nek hívják a felvásárló vállalatot, nem kulcskérdés. Az viszont igen, hogy sürgős beruházásokat igényel a felvásárló-továb- bító-feldolgozó szféra. A jelenlegi felvásárló-to- vábbító-feldolgozó rendszer ugyanis áthághatatlan gátjává válik . előbb-utóbb a termelésnek. Szigethy András Film a dohánytermesztésről Hazánk egyik legfontosabb ipari növénye a dohány. Egy- harmadát Szabolcs-Szatmár megyében termesztik. Heves megyében is 630 hektárról mintegy 700 tonna dohánylevelet szednek le évente. A korszerű gazdálkodás megkívánta, hogy létrejöjjön a Felső-Tisza vidéki Dohánytermesztési Társulás, amely lehetőséget nyújt a legmodernebb agrotechnika alkalmazására. A gesztor szerepét a Nyírtassi Állami Gazdaság tölti be, ahol több mint 200 hektáros területen termelik a legjobb fajtákat. A Cokkel, a Burley, a különböző Virginia-fajták nagy része exporttermék. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium AGROINFORM elnevezésű tájékoztatási irodája most a társulás taggazdaságaiban készíttet filmet a korszerű dohánytermesztésről. Nyírtasson, Papon, Szabolcsbá- kán és Nyírkárászon forgatnak immár tavasz óta. A félórás színes oktatófilm, amelyet az ország valamennyi dohánnyal foglalkozó gazdaságában bemutatnak majd, végigkíséri a dohány útját az ültetéstől a dohánygyárakig. Régius János, a termesztés nemzetközileg is ismert maRétfalvi József operatőr a permetezőgép helyes beállítását filmezi (Elek Emil felvétele) gyár szakember, rendező elvei szerint forgatják a filmet; Rétfalvi József operatőr ezekben a napokban a negyedik permetezést veszi fel. A forgatásnál dohányipari szakemberek tanácsadóként segédkeznek. A MÉM és a Dohányipari Vállalatok Trösztje a filmtől azt is reméli, hogy a korszerű módszerek alkalmazásának megismerése mellett, a társulás példája növelni fogja a termesztési kedvet. Nő a termelési kedv, több lesz a dohány, de ugyan ki fogja elfüstölni? Pereg a film, dolgozik az operatőr, a világosító é6 a többiek, miközben egy másik helyen talán egy ugyanilyen stáb forgat egészségünk védelmében, a dohányzás ártalmairól, egy újabb filmet. NAP ELSŐ HELYRE kívánkozik a tíz és tízezreket — gyerekeket és szülőket — érintő esemény, az új tanév kezdete, amellyel az újabb hét is elkezdődött, Eger, az iskolaváros szinte egyik pillanatról a másik, ra megváltozott: tnegszé. pült, megfiatalodott. Szinte „mozdulni sem lehet” a sok diáktól, de ez egyáltalán nem baj! Sőt! Gyermekeink szépsége, bizalma, tu. dásvágya bennünket is ösztönöz, hogy még többet te. gyünk értük, jövőjükért. A közelgő őszre emlékeztetett az ilyen időtájt kezdődő nagyszabású, a népgazdaság számára egyik legfontosabb munka, a betakarított cukorrépa feldolgozása a gyárakban. Az országban elsőként a selypi cukorgyárban indultak meg a gépek, s ha minden jól megy, a szezon végére közel három és fél ezer va- gon cukrot szállítanak az országnak. Hogy ez milyen fontos munka, aláhúzta a héten megtartott országos sajtótájékoztató is. A me. zőgazdasággal és az élelmid szeriparral több tanácskozás is foglalkozott, így pél. dául az MSZMP Heves me. gyei párt-végrehajtóbizott, sága, majd pedig öt megye pártbizottságai gazdaságpo. litikai titkárainak egri tapasztalatcseréje. Folytatód, tak az előkészületek me. gyeszerte a közelgő szüretre, Csányban pedig országos paradicsombetakarítő gépbemutatón ismertették a szakemberekkel a legkorszerűbb módszereket. AMI A VENDÉGJARAST illeti, a megszokott kép az elmúlt héten sem változott; elárasztották a túristák a kirándulóhelyeket, de volt másféle „vendégeskedés” is, amelyekről érdemes össze, foglalónkban megemlékez, ni. így például eseményszámba ment Gáspár Sándornak, a Politikai Bizottság tagjának, a SZOT főtitkárának a gyöngyösi látogatása, aki nagygyűlésen találkozott az Izzó dolgozóival a vasascentenárium alkalmából. Megyénkben járt Nguyen Chan vietnami villany energia, és szénügyi miniszter, aki Gyöngyösön és Visontán szakmai kérdésekről kapott tájékoztatót, s érdeklődött a legkorszerűbb technológiái eljárások iránt. A Finn SZDP küldöttsége két napig ismerkedett megyénkkel, találkozott a párt helyi vezetőivel és ismerkedett a mozgalom kérdéseivel. Ugyancsak vendégünk volt Hammer József MÉM miniszterhelyettes is, aki a hatvani és a gyöngyösi élelmiszeripari üzemeket látogatta meg, s elismeréssel nyilatkozott a jó kapcsolatokról az üzemek és a gazdaságok között. AZ ESEMÉNYEK krónikájába tartozik még a Heves megyei Közművelődési Bizottság ülése, ahol többek között az Agria '77 programját értékelték, megvitatva a tapasztalatokat, amelyek birtokában a következő nyáron még tartalmasabb, minőségileg is jobb rendezvények várhatják az egyre nagyobb számú érdeklődőket. Gyöngyös Város Tanácsának ülésén a tanácstagok, majd a népi ellenőrök munkáját értékelték, s foglalkoztak a cigány- lakosság helyzetével is. K. G. Mrnsás d 1977. szeptember 11., vasárnap
