Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-09 / 212. szám

Ott vannak minden munkahelyen. Érdemes felidézni a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa 15 éves közművelő­dési programjának egyik passzusát: A szakszerveze­tek az állami és más társa­dalmi szervekkel közösen végzik közművelődési mun­kájukat elsőrendű és leg­fontosabb feladatuk a mun­kásművelődés fejlesztése, az üzemek, vállalatok és mun­káslakta települések kultu­rális lehetőségeinek állandó bővítése. munkahelyi demokrácia fó­rumainak erősítéséért. KITERJEDT HÁLÓZAT A kedvező tapasztalatok között első helyen kell meg­említeni, hogy a vállalatok a korábbiakhoz képest job­ban magukénak érzik a művelődési otthonokat. Na­gyobb az anyagi támogatás, több gondot fordítanak az épületek megóvására, kar­bantartására. Szép példákat találni erre Egercsehiben, a Hatvani Cukor- és Konzerv­gyárban. Parádsasváron, Pe- tőfibányán és Sírokban. A szakszervezetek műve­lődési otthonainak hálózata szerves része a megye köz- művelődési életének. Az egységesen szervezett és irá­nyított intézmények lánco­latában jóllehet csak 12 mű­velődési otthont számolha­tunk. ám ezek .hatóköre meglehetősen nagy. Kiter­jed az üzemek és intézmé­nyek dolgozóinak 30, vala­mint a lakóterületi népesség 20 százalékára. Ott vannak szinte minden munkahe­lyen, hiszen tevékenységük a munkahelyi feladatokra épül. Különböző rendezvé­nyeiken évenként 150 ezren vesznek részt. Falaik között 50 művészeti csopörtot.klu- bot, szakkört működtetnek. S mindezek mellett figye­lemre méltó ismeretterjesz­tő és szórakoztató tevékeny­ségük is.. Sokrétű feladataik közül legutóbb az SZMT elnöksé­ge a szakszervezeti művelő­dési otthonok politikai ne­velőmunkájának tapasztala­tait vizsgálta; felmérve a világnézeti a hazafias és internacionalista, valamint a művészeti nevelés helyzetét. Vizsgálták természetesen azt is, hogy mit tesznek a művelődési intézmények a szocialista demokratizmus, a Jelentős szerepet, töltenek be a szakszervezeti művelő­dési otthonok a dolgozók világnézeti nevelésének elő­segítésében. Az összes ren­dezvényeknek a 10 százalé­ka például kimondottan a marxista—leninista oktatás segítését szolgálja. Ennek hatékony kiegészítői a tv­és filmklubok programjai, a politikai vezetőkkel szerve­zett találkozók, konzultáci­ók, vitafórumok. Sőt az író —olvasó találkozók is. mint ez a petőfibányai, a hatvani cukor- és konzervgyári és a siroki művelődési házaknál tapasztalható. • Több helyütt létrehozták a propagandis­ták a szocialista brigádok klubját, ahol elsődleges cél a politikai ismeretek . bőví­tése. A művelődési intézmé­nyek adnak otthont a kü­lönböző párt-, KISZ- és szakszervezeti politikai tan­folyamoknak. S mind meg­szokottabb, hogy a társadal­mi ünnepek mellett itt zaj­lanak az emlékezetesebb családi események, a név­adók és esküvők is. ÜZEMI KRÓNIKÁK SZÜLETNEK Köztudottan fontos helyet tölt be a szakszervezeti mű­velődési intézmények mun­Szeptember 13-án Kezd az Iskolateleyízió Szeptember 16-án kezdődik a tanítás az ország „legna­gyobb iskolájában” az Isko­latelevízióban — tájékoztatta az MTI munkatársát Székely Róbertné, az Iskolatelevízió helyettes vezetője. — Az előző tanévben zöm­mel az iskolai tanítási órá­kat kíséreltük meg reprodu­kálni, az 1978-tól bevezeten­dő új tanterv azonban min­ket is arra ösztönzött, hogy sajátos eszközeinkkel még hatékonyabbá tegyük az ok­tatást. Keressük azokat a le­hetőségeket, amelyekkel él­ménnyé tudjuk tenni a gye­rekek számára, a tananyag meghallgatását. Bízunk ab­ban, hogy az Iskolatelevízió adásai nem kizárólag az is­meretszerzés eszközei lesz­nek, hanem a felfedezésé, a romantikus élményszerzésé kérdésekről készítettünk mű­sort többek között, mint: a gyerekek megfigyelése, ma­gányos, szorongó gyerekek, félreértett és elhanyagolt gyerekek, mit jelent a krea­tivitás. — A pedagógusokhoz szó­lunk először az új tanterv előkészítésénél: az idén ré­szükre csaknem ötven új műsort készítettünk és ez a tavalyival együtt mintegy 2700 percet tesz ki. Az Isko­latelevízió műsorainak körül­belül a negyede szól a peda­gógusokhoz. Elsősorban az alsó tagozatos tanítóknak szeretnénk az új tantárgyak oktatásához megfelelő isme­reteket adni. Módszerünk: a szaktárgy egy-egy kiemelke­dő képviselőjének ismertető­je után órarészleteket muta­tunk be a tanítási „fogások” szemléltetésére. A környezet- védelemmel, a technikával, a magyar nyelv és irodalom­mal idén foglalkozunk elő­ször a pedagógus-tovább­képzésben. Neveléslélektani sorozatot indítunk, olyan — Kísérleti műsort készí­tettünk Márvány délvonal címmel a felvilágosodás komplett feldolgozására. A XVIII. századba kalauzoljuk el a tanulókat, s az egri tanárképző főiskola alapítá­sa „ürügyén” végigjártuk a magyar felvilágosodás korá­nak irodalmi, történelmi, képzőművészeti, zenei és épí­tészeti vonatkozásait. Egyelő­re csak egy ilyen műsorral rendelkezünk, de reméljük, hogy a későbbiekben is mó­dot találunk majd a tantár­gyak közötti integráció meg­valósítására. Világnézeti so­rozatunkkal is először je­lentkezünk. Reméljük, hogy komoly segítséget nyújtunk ezzel pedagógusainknak. Ed- dik filmesztétikai adásainkat is kibővítettük, az elkövet­kező időben Kamera címmel sugárzunk film- és televíziós esztétikai műsort. — A Pedagógusok fórumát is újszerű formában sugároz­zuk: tájékoztatást adunk ar­ról, hogy milyen új tantárgyi műsoraink készülnek, meg­szólaltatunk kiváló pedagó­gusokat. a különböző tantár­gyak jeles képviselőit, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársait, akik elképze­léseiket mondják el az új tantervről. QMsiMfb 1977. szeptember 9.. péntek Az Iskolatelevízió új tan­tárgyi és pedagógus tovább­képző műsoraihoz tájékoztató füzet jelenik meg az év fo­lyamán. A Stop! Közlekedj okosan! című sorozatban — szülőknek, nevelőknek 1978- ban az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács kiadványt jelentet meg, kájában a dolgozók hazafi- . as és internacionalista ne­velése. Több otthon isme­retterjesztő programjában szerepel például az a téma, hogy „Mit jelent hazafinak lenni?” A Hatvani Cukor- és Konzervgyár művelődési otthona az MHSZ_szel közö­sen szervez katonapolitikai és honvédelmi témájú elő­adásokat a bevonulás előtt álló munkásfiataloknak. Sikeresnek mondható a honismereti munka támoga- ' tása is. Leginkább ,Sírokban és Recsken tapasztalhatók ennek eredményei, 'ahol fel­karolják a történelmi, a munkásmozgalmi és a kü­lönböző népi hagyományok megőrzésére irányuló törek­véseket. Ugyancsak dicsér­hető Egercsehi a bányász­múzeum megalanításáért, valamint azért a törekvése­kért, amit az üzemi króni­ka megírásának gondozásá­ért tesznek. Az üzemi kró­nikák megírására, a gyár­történet dokumentumainak hiteles anyagainak össze­gyűjtésére másütt is lépé­seket tettek. Felsorolhatnánk itt mind­azokat a kiállításokat, ame­lyeket a testvéri szocialista országok népeinek életéről szerveztek. S az olyan sike­res vetélkedőket, mint a „Ki tud többet a Szovjet­unióról?”, amelyek népsze­rűségükkel több száz mun­kást mozgattak meg. Szólni lehetne továbbá a különbö­ző baráti találkozókról, a hozzánk látogató testvéri népek művészeti együttesei­nek műsorairól is. szerűen csak közművelődési aktusok, hanem közvetetten politikai célokat szolgáló rendezvények is. Azok a dolgozók, akik megtanulják a helyes, szép magyar kife­jezésmódot, . bátrabban és okosabban nyilvánítanak vé­leményt a döntésre hivatott fórumokon, szívesebben vesznek részt a , közügyek intézésében. Ugyancsak segítik tevé­kenységükkel a szakszerve­zetek művelődési otthonai az egészséges lokálpatriotiz­mus kifejlesztését, a dolgo­zók munkahelyhez való kö­tődését. A kulturált szóra­kozás, a helyi hagyományok ápolása, a jő értelemben vett szakmai büszkeség gon­dozása, mind-mind ezt a folyamatot erősítik. A hon­ismereti munka, az üzemi krónikák írása, a vetélke­dők a múzeumokkal kötött együttműködési megállapo­dások, a munkástelepülésen- ről elszármazott művészek­kel való kapcsolattartás ugyancsak a lakóhelyi és munkahelyi patriotizmus fontos tényezője. LELKES PATRIÓTÁK A szakszervezeti művelő­dési otthonoknak segíteniük kell mindennapi tevékenysé­gükkel a szocialista demok­ratizmus, közéletiség és a munkahelyi demokrácia fó­rumainak erősítését. Ideso­rolhatjuk a munkásfiatalok versmondó versenyeit, a klubfoglalkozásokat, a szak­körök tevékenységét, az iro­dalmi színpadok szereplése­it, amelyek nem egy­Végezetül azt rögzíti az SZMT elnökségének vizsgá­laté. hogy jóllehet a koráb­biakhoz képest javulta^ a művelődési otthonok műkö­désének feltételei, a felada­tok megoldása sok helyütt kívánnivalót hagy maga után. Az intézmények nem egyforma hatékonysággal működnek, mert nagy elté­rés van objektív helyzetük, felszereltségük, anyagi tá­mogatásuk között. A politi­kai célkitűzések megvalósí­tása és eredményessége ér­dekében tovább kell növel­ni a nagyobb munkáslakta telepítések kulturális ellá­tottságának színvonalát. Mindenekelőtt fejlesztést kí­ván a bélapátfalvi művelő­dési otthon, amelynek gond­jairól nehézségeiről, lapunk hasábjain is többször szól­tunk, nagyobb támogatást, jobb működési feltételek biztosítását sürgetve. Ugyan­csak fejlesztésre vár Petőfi- bánya és Recsk szakszerve­zeti művelődési otthona is. Szagos radír és egyebek Szokásos reggeli kép. Megyünk a sétányon ismerős, és fé­lig ismerős emberek köszönnek, biccentenek, vagy csupán ránk tekintenek. Itt megy a szőke asszony a férjével, néhány lépéssel előbb az öreg ügyvéd is, a szomszéd házból. — Jó reggelt kívánok! Hogy szolgál a kedves egészsége? — Köszönöm, kitűnően — válaszolom tizenkét év óta minden reggel, függetlenül attól, hogy fáj-e valahol, vagy sem. Többet és mást sosem kérdez, ezt is csak úgy megszór kásból, hiszen valójában neki teljesen mindegy és közömbös, hogy éppen ma, mi van az én kedves egészségemmel. Két gimnazista lány megy előttem. Hosszú szoknyájuk-? bán felnőtt nőknek látszanak. — Hányadikosok is ezek? — Mindjárt csak! Tavalyelőtt még elfordultak a sétány előtt, tehát általánosba jártak. Igen! A harmadik szeptembert kezdik a gimnáziumban. Beszélgetnek. — Tanultál valamit? — Év elején? Na, ne hülyéskedj! Különben is megyünk egy hétig szüretelni... Csacsognak, csiripelnek, akár a verebek a fű közötti Mióta erre járnak, ők a leghangosabbak. Nevetésüket, rádió-; juk hangját, messze viszi a szeptemberi szél. Máskor össze­bújnak, suttognak, mintha valami nagy-nagy titkot kellene itt megbeszélniük. De lám csak! Egy új színfolt a sétányon. Vele eddig még nem találkoztam. Egy jópofa kisfiú. A hátán iskolatáska. Úgy érzem, illik üdvözölni őt. — Mi újság, kispajtás? — Iskolába megyek. Ezt a táskát Pestről hozta az apu­kám. Szagos radír is van benne, meg sok könyv. Háton, meg kézben is lehet vinni. — Hogy ízlik az iskola? — Jól! Ott van a Peti, meg a Gabika is. — Szereted a tanító nénit? A gyerek megáll, idecsodálkozik. — Joli néninek hívják a mi tanító néninket. És Joli néní azt is mondta, hpgy én ügyes fiú vagyok. Lassítanom kell a lépést, mert a csöppség szinte liheg á táska alatt.. (pataky) — Bácsi! Tessék nekem gesztenyét szerezni. Azt mondtá Joli néni, hogy holnapra vigyünk pár darab gesztenyét. Bizj tosan számolni fogunk! Engem apukám már óvodás korom­ban megtanított tízig számolni. De azt mondta, ezzel nem kelj dicsekedni. • Nehéz a táskád? Mutasd! A legalább 5—6 kilós táskában — megszámoltam — pon-J tosan tíz könyv, Illetve munkafüzet van. A kisfiú a sétány végén kereket old. Utána figyelek, és arra gondolok, hogy ez a gyerek most a hátán cipeli az egész világot. És ez a világ belefér egy aktatáskába... Szalay István A szabadságom alatt egy alkalommal lehetőségem nyílt arra, hogy beszálljak egy egész jó bridzspartiba. Alkalmam volt együtt ját­szani egy Osztályvezetővel, egy bizonyos igazgatóval, es egy „nagyon” bizonyos Elnök­kel. Óvatosan licitálták egy­mást sőt mondhatni bizton­sággal — de mesterien ját­szottak. Valahogy megérez­ték a lapok állását, az ellen­fél minden húzását, szándé­kát, és mindig a megfelelő helyre passzoltak. Ez már ^ a bridzseiés magasiskolája vOit. Mind emellett azonban unal­mas, a ponteredmények ala­csonyak voltak... Mint aho­gyan ez ellenőrzött jövedel­mű állampolgárokhoz illik. Egyik este ezért javasoltam, hogy játsszunk valami érde­kesebbet — mondjuk póke­rezzünk. Partnereim szeme- egy pil­lanatra felcsillant, de aztán elsőnek az Elnök fejezte ki ellenvéleményét: — Ez a játék nem az én pozíciómhoz való. Az ember álcázza. rejtegeti a kártyáit — mindez nagyon súlyos következményekkel járhat. Ez nem nekem való. — Talán nekem?! — szó­lalt meg az Igazgató. — Pillanatonként dönteni, és ráadásul vállalni érte a fe­lelősséget. Nem, ezt nem az én idegeimnek találtak ki. __ A legrosszabb az, hogy a nyagi felelősséget jelent az ember saját zsebére! — szúrta közbe az Osztályve­zető. — Talán ha babban játszanánk... — Jobban szeretném cso­koládéban. A titkárnőm hozzászoktatott az édessé­gekhez. Fogalmam sincs, ki­től kaphat annyi bonbont. Tehát akkor beleegyeznek. — Uraim — húzta el a száját az Elnök —, nem va­gyunk gyerekek, hogy bab­ban vagy csokoládéban játsszunk. Ha már mind nyáján a pókerre szavazunk, játsszunk rendesen. kis pénz­ben. Lehetőségeinkhez kéz pest. Hisz nem vagyunk mi krőzusok... — Uraim — vetettem köz­be. — Megértem az önök anyagi és morális tiltako­zását. Végül is közülünk sen­ki sem keres annyit, hogy szerencsejátékot űzzön. Más jellegű tőkében viszont gaz­dagabbak vagyunk. Az Osz­tályvezető Urnák például lehetősége van ilyen vagy olyan kérvényecske azonna­li elintézésére. Az Igazgató Ur egy nyomatékos véle­ménnyel nem egy ügyet te­het sima útra. Az Elnök Úr­nak pedig időnként csak egy-két emberkét kellene nyomnia... Én meg, sze­gény bértollnok ... nos, ne­kem lehetőségem van írni arról, akiről kell, és aho­gyan kell... Ezekre játsz- szunk! A kölcsönös szolgá­latokra! — Aláírom! — kiáltott fel szenvedélyesen az Osz­tályvezető. — Sokkal jobb gondolat az én babjaimnál. És nincs rizikó, mert kéz kezet mos ... Az Igazgató hallgatott, várta az Elnök véleményét, ö pedig igazi szónokhoz illő szavakkal mondta: — összegezve tehát, őszin­tén kijelenthetjük, hogy a probléma ilyen aspektusból történő megvilágítása tisztán morális platformon a ha­zárd elleni küzdelem irá­nyába hatva, a könnyű pénz­szerzés lehetőségének a ma­gasztos humanista értékek reális alapján történő, és az emberek közötti, csupán mély emberségből tett szol­gálatok biztosításával... Na, ki oszt?! — Vár innak! Mit rakunk az asztalra? Szeretem a ló­vét az asztalon látni. Hogy tudjam, mire játszom — nyugtalankodott az Osztály- vezető. — Állítsunk ki elismervé- nyeket a saját aláírásunk­kal. Bonokat — mondta az Igazgató, a dörzsölt pénzem­ber s közben kitépett egy lapot a noteszéből. — En­nek a lapnak a negyede egy kisebb szívességre kötelez, a fele egy közepesre. egy egész pedig egy nagy szol­gálatot jelent. — En csak nagy lapokat adok ki a kezemből — kö­zölte az Elnök méltóságtel­jesen. — A pozíciómnak megfelelően... De mit csi­nálok a kis lapokkal, ha olyat nyerek önöktől? Az én nagy lapjaimért önöknek is nagyot kell visszaadniuk. Nincs is szükségem a kicsik­re. — Azt soha nem lehet tudni, Elnök Úr. Végtére át­ruházhatja másra is, akivel szemben éppen önnek van valamilyen — az ön pozí­ciójához mérten egészen cse­kély — tartozása; mert Uraim — szúrtam ' közbe bátortalanul —, gondolom, hogy csekkjeink nemcsak társaságunkban lesznek ér­vényben. — Világos! Micsoda kopo­nya! — kiáltott fel az Osz­tályvezető elragadtatva. Édes Istenem! Mennyi min­dent el lehet így intézni! Mondjuk, hogy nyertem egy lapot az Igazgató Űrtől, de vele nincs semmi intézniva­lóm.' viszont van egy má­sik, akinek éppen ő az ér­dekes, neki viszont én tar­tozom, Ette átpasszolom a bánomat neki és mindert oké. — Oké, de természetesen csak akkor, ha sikerül tő­lem elnyernie — szólt hi­degen az Igazgató a kártya keverése közben. — Oe megtörténhet, hogy nincs szerencséje, és nem lesz elég bánja, hogy a követeléseket kielégítse. — És annyit adhatok kij amennyit akarok? — Természetesen. Tegyék ki a téteket. A szerkesztő úr javaslatát figyelembe véve kezdésnek mindenki egy kis szívességnek megfelelő csek­ket rakjon az asztalra. En­nek a szisztémának óriási előnye az, hogy végrehajtás (teljesítés) saját lehetősége­ink határain belül, az egyen­lőség alapján hatáskörünk­be tartozik. Saját magunk bankárai vagyunk, és ma­gunk korlátozhatjuk szolgá­latainak számát — magya­rázta meggyőzően az Igaz­gató osztás közben. — Na, akkor én nyitok! — szólt az Osztályvezető, és úri gesztussal négy kis lapot rakott az asztalra. — De én meg ráte°zek! — mondta fensőbbeéggel az Elnök, és gratulált nekem: — Bravó, szerkesztőcs- kém! Javaslata nyomán, amit itt tudományosan meg­alapozott a mi kis igazga- tócskánk — mondjuk meg őszintén —, egy új, nemes valutát fedeztünk fel, mely segít az emberek közti kap­csolatok elmélyítésében. — Nem én kezdtem —* mormogtam értetlenül és fe­szélyezve ettől a pro primo nemes, pro secundo tiszta és pro tertio érzékeny ember számára oly szükséges di­csérettől. * Mind emellett nem sajnál-' tam odaadni neki három közepes lapot. Utóvégre a kártyán szer­zett adósság erkölcsi köte­lezettség. És talán holnap nekem si­kerül tőle három nagy la­pot nyerni...?! (Varga Magdolna fordítása]

Next

/
Oldalképek
Tartalom