Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-09 / 212. szám
Ott vannak minden munkahelyen. Érdemes felidézni a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa 15 éves közművelődési programjának egyik passzusát: A szakszervezetek az állami és más társadalmi szervekkel közösen végzik közművelődési munkájukat elsőrendű és legfontosabb feladatuk a munkásművelődés fejlesztése, az üzemek, vállalatok és munkáslakta települések kulturális lehetőségeinek állandó bővítése. munkahelyi demokrácia fórumainak erősítéséért. KITERJEDT HÁLÓZAT A kedvező tapasztalatok között első helyen kell megemlíteni, hogy a vállalatok a korábbiakhoz képest jobban magukénak érzik a művelődési otthonokat. Nagyobb az anyagi támogatás, több gondot fordítanak az épületek megóvására, karbantartására. Szép példákat találni erre Egercsehiben, a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban. Parádsasváron, Pe- tőfibányán és Sírokban. A szakszervezetek művelődési otthonainak hálózata szerves része a megye köz- művelődési életének. Az egységesen szervezett és irányított intézmények láncolatában jóllehet csak 12 művelődési otthont számolhatunk. ám ezek .hatóköre meglehetősen nagy. Kiterjed az üzemek és intézmények dolgozóinak 30, valamint a lakóterületi népesség 20 százalékára. Ott vannak szinte minden munkahelyen, hiszen tevékenységük a munkahelyi feladatokra épül. Különböző rendezvényeiken évenként 150 ezren vesznek részt. Falaik között 50 művészeti csopörtot.klu- bot, szakkört működtetnek. S mindezek mellett figyelemre méltó ismeretterjesztő és szórakoztató tevékenységük is.. Sokrétű feladataik közül legutóbb az SZMT elnöksége a szakszervezeti művelődési otthonok politikai nevelőmunkájának tapasztalatait vizsgálta; felmérve a világnézeti a hazafias és internacionalista, valamint a művészeti nevelés helyzetét. Vizsgálták természetesen azt is, hogy mit tesznek a művelődési intézmények a szocialista demokratizmus, a Jelentős szerepet, töltenek be a szakszervezeti művelődési otthonok a dolgozók világnézeti nevelésének elősegítésében. Az összes rendezvényeknek a 10 százaléka például kimondottan a marxista—leninista oktatás segítését szolgálja. Ennek hatékony kiegészítői a tvés filmklubok programjai, a politikai vezetőkkel szervezett találkozók, konzultációk, vitafórumok. Sőt az író —olvasó találkozók is. mint ez a petőfibányai, a hatvani cukor- és konzervgyári és a siroki művelődési házaknál tapasztalható. • Több helyütt létrehozták a propagandisták a szocialista brigádok klubját, ahol elsődleges cél a politikai ismeretek . bővítése. A művelődési intézmények adnak otthont a különböző párt-, KISZ- és szakszervezeti politikai tanfolyamoknak. S mind megszokottabb, hogy a társadalmi ünnepek mellett itt zajlanak az emlékezetesebb családi események, a névadók és esküvők is. ÜZEMI KRÓNIKÁK SZÜLETNEK Köztudottan fontos helyet tölt be a szakszervezeti művelődési intézmények munSzeptember 13-án Kezd az Iskolateleyízió Szeptember 16-án kezdődik a tanítás az ország „legnagyobb iskolájában” az Iskolatelevízióban — tájékoztatta az MTI munkatársát Székely Róbertné, az Iskolatelevízió helyettes vezetője. — Az előző tanévben zömmel az iskolai tanítási órákat kíséreltük meg reprodukálni, az 1978-tól bevezetendő új tanterv azonban minket is arra ösztönzött, hogy sajátos eszközeinkkel még hatékonyabbá tegyük az oktatást. Keressük azokat a lehetőségeket, amelyekkel élménnyé tudjuk tenni a gyerekek számára, a tananyag meghallgatását. Bízunk abban, hogy az Iskolatelevízió adásai nem kizárólag az ismeretszerzés eszközei lesznek, hanem a felfedezésé, a romantikus élményszerzésé kérdésekről készítettünk műsort többek között, mint: a gyerekek megfigyelése, magányos, szorongó gyerekek, félreértett és elhanyagolt gyerekek, mit jelent a kreativitás. — A pedagógusokhoz szólunk először az új tanterv előkészítésénél: az idén részükre csaknem ötven új műsort készítettünk és ez a tavalyival együtt mintegy 2700 percet tesz ki. Az Iskolatelevízió műsorainak körülbelül a negyede szól a pedagógusokhoz. Elsősorban az alsó tagozatos tanítóknak szeretnénk az új tantárgyak oktatásához megfelelő ismereteket adni. Módszerünk: a szaktárgy egy-egy kiemelkedő képviselőjének ismertetője után órarészleteket mutatunk be a tanítási „fogások” szemléltetésére. A környezet- védelemmel, a technikával, a magyar nyelv és irodalommal idén foglalkozunk először a pedagógus-továbbképzésben. Neveléslélektani sorozatot indítunk, olyan — Kísérleti műsort készítettünk Márvány délvonal címmel a felvilágosodás komplett feldolgozására. A XVIII. századba kalauzoljuk el a tanulókat, s az egri tanárképző főiskola alapítása „ürügyén” végigjártuk a magyar felvilágosodás korának irodalmi, történelmi, képzőművészeti, zenei és építészeti vonatkozásait. Egyelőre csak egy ilyen műsorral rendelkezünk, de reméljük, hogy a későbbiekben is módot találunk majd a tantárgyak közötti integráció megvalósítására. Világnézeti sorozatunkkal is először jelentkezünk. Reméljük, hogy komoly segítséget nyújtunk ezzel pedagógusainknak. Ed- dik filmesztétikai adásainkat is kibővítettük, az elkövetkező időben Kamera címmel sugárzunk film- és televíziós esztétikai műsort. — A Pedagógusok fórumát is újszerű formában sugározzuk: tájékoztatást adunk arról, hogy milyen új tantárgyi műsoraink készülnek, megszólaltatunk kiváló pedagógusokat. a különböző tantárgyak jeles képviselőit, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársait, akik elképzeléseiket mondják el az új tantervről. QMsiMfb 1977. szeptember 9.. péntek Az Iskolatelevízió új tantárgyi és pedagógus továbbképző műsoraihoz tájékoztató füzet jelenik meg az év folyamán. A Stop! Közlekedj okosan! című sorozatban — szülőknek, nevelőknek 1978- ban az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács kiadványt jelentet meg, kájában a dolgozók hazafi- . as és internacionalista nevelése. Több otthon ismeretterjesztő programjában szerepel például az a téma, hogy „Mit jelent hazafinak lenni?” A Hatvani Cukor- és Konzervgyár művelődési otthona az MHSZ_szel közösen szervez katonapolitikai és honvédelmi témájú előadásokat a bevonulás előtt álló munkásfiataloknak. Sikeresnek mondható a honismereti munka támoga- ' tása is. Leginkább ,Sírokban és Recsken tapasztalhatók ennek eredményei, 'ahol felkarolják a történelmi, a munkásmozgalmi és a különböző népi hagyományok megőrzésére irányuló törekvéseket. Ugyancsak dicsérhető Egercsehi a bányászmúzeum megalanításáért, valamint azért a törekvésekért, amit az üzemi krónika megírásának gondozásáért tesznek. Az üzemi krónikák megírására, a gyártörténet dokumentumainak hiteles anyagainak összegyűjtésére másütt is lépéseket tettek. Felsorolhatnánk itt mindazokat a kiállításokat, amelyeket a testvéri szocialista országok népeinek életéről szerveztek. S az olyan sikeres vetélkedőket, mint a „Ki tud többet a Szovjetunióról?”, amelyek népszerűségükkel több száz munkást mozgattak meg. Szólni lehetne továbbá a különböző baráti találkozókról, a hozzánk látogató testvéri népek művészeti együtteseinek műsorairól is. szerűen csak közművelődési aktusok, hanem közvetetten politikai célokat szolgáló rendezvények is. Azok a dolgozók, akik megtanulják a helyes, szép magyar kifejezésmódot, . bátrabban és okosabban nyilvánítanak véleményt a döntésre hivatott fórumokon, szívesebben vesznek részt a , közügyek intézésében. Ugyancsak segítik tevékenységükkel a szakszervezetek művelődési otthonai az egészséges lokálpatriotizmus kifejlesztését, a dolgozók munkahelyhez való kötődését. A kulturált szórakozás, a helyi hagyományok ápolása, a jő értelemben vett szakmai büszkeség gondozása, mind-mind ezt a folyamatot erősítik. A honismereti munka, az üzemi krónikák írása, a vetélkedők a múzeumokkal kötött együttműködési megállapodások, a munkástelepülésen- ről elszármazott művészekkel való kapcsolattartás ugyancsak a lakóhelyi és munkahelyi patriotizmus fontos tényezője. LELKES PATRIÓTÁK A szakszervezeti művelődési otthonoknak segíteniük kell mindennapi tevékenységükkel a szocialista demokratizmus, közéletiség és a munkahelyi demokrácia fórumainak erősítését. Idesorolhatjuk a munkásfiatalok versmondó versenyeit, a klubfoglalkozásokat, a szakkörök tevékenységét, az irodalmi színpadok szerepléseit, amelyek nem egyVégezetül azt rögzíti az SZMT elnökségének vizsgálaté. hogy jóllehet a korábbiakhoz képest javulta^ a művelődési otthonok működésének feltételei, a feladatok megoldása sok helyütt kívánnivalót hagy maga után. Az intézmények nem egyforma hatékonysággal működnek, mert nagy eltérés van objektív helyzetük, felszereltségük, anyagi támogatásuk között. A politikai célkitűzések megvalósítása és eredményessége érdekében tovább kell növelni a nagyobb munkáslakta telepítések kulturális ellátottságának színvonalát. Mindenekelőtt fejlesztést kíván a bélapátfalvi művelődési otthon, amelynek gondjairól nehézségeiről, lapunk hasábjain is többször szóltunk, nagyobb támogatást, jobb működési feltételek biztosítását sürgetve. Ugyancsak fejlesztésre vár Petőfi- bánya és Recsk szakszervezeti művelődési otthona is. Szagos radír és egyebek Szokásos reggeli kép. Megyünk a sétányon ismerős, és félig ismerős emberek köszönnek, biccentenek, vagy csupán ránk tekintenek. Itt megy a szőke asszony a férjével, néhány lépéssel előbb az öreg ügyvéd is, a szomszéd házból. — Jó reggelt kívánok! Hogy szolgál a kedves egészsége? — Köszönöm, kitűnően — válaszolom tizenkét év óta minden reggel, függetlenül attól, hogy fáj-e valahol, vagy sem. Többet és mást sosem kérdez, ezt is csak úgy megszór kásból, hiszen valójában neki teljesen mindegy és közömbös, hogy éppen ma, mi van az én kedves egészségemmel. Két gimnazista lány megy előttem. Hosszú szoknyájuk-? bán felnőtt nőknek látszanak. — Hányadikosok is ezek? — Mindjárt csak! Tavalyelőtt még elfordultak a sétány előtt, tehát általánosba jártak. Igen! A harmadik szeptembert kezdik a gimnáziumban. Beszélgetnek. — Tanultál valamit? — Év elején? Na, ne hülyéskedj! Különben is megyünk egy hétig szüretelni... Csacsognak, csiripelnek, akár a verebek a fű közötti Mióta erre járnak, ők a leghangosabbak. Nevetésüket, rádió-; juk hangját, messze viszi a szeptemberi szél. Máskor összebújnak, suttognak, mintha valami nagy-nagy titkot kellene itt megbeszélniük. De lám csak! Egy új színfolt a sétányon. Vele eddig még nem találkoztam. Egy jópofa kisfiú. A hátán iskolatáska. Úgy érzem, illik üdvözölni őt. — Mi újság, kispajtás? — Iskolába megyek. Ezt a táskát Pestről hozta az apukám. Szagos radír is van benne, meg sok könyv. Háton, meg kézben is lehet vinni. — Hogy ízlik az iskola? — Jól! Ott van a Peti, meg a Gabika is. — Szereted a tanító nénit? A gyerek megáll, idecsodálkozik. — Joli néninek hívják a mi tanító néninket. És Joli néní azt is mondta, hpgy én ügyes fiú vagyok. Lassítanom kell a lépést, mert a csöppség szinte liheg á táska alatt.. (pataky) — Bácsi! Tessék nekem gesztenyét szerezni. Azt mondtá Joli néni, hogy holnapra vigyünk pár darab gesztenyét. Bizj tosan számolni fogunk! Engem apukám már óvodás koromban megtanított tízig számolni. De azt mondta, ezzel nem kelj dicsekedni. • Nehéz a táskád? Mutasd! A legalább 5—6 kilós táskában — megszámoltam — pon-J tosan tíz könyv, Illetve munkafüzet van. A kisfiú a sétány végén kereket old. Utána figyelek, és arra gondolok, hogy ez a gyerek most a hátán cipeli az egész világot. És ez a világ belefér egy aktatáskába... Szalay István A szabadságom alatt egy alkalommal lehetőségem nyílt arra, hogy beszálljak egy egész jó bridzspartiba. Alkalmam volt együtt játszani egy Osztályvezetővel, egy bizonyos igazgatóval, es egy „nagyon” bizonyos Elnökkel. Óvatosan licitálták egymást sőt mondhatni biztonsággal — de mesterien játszottak. Valahogy megérezték a lapok állását, az ellenfél minden húzását, szándékát, és mindig a megfelelő helyre passzoltak. Ez már ^ a bridzseiés magasiskolája vOit. Mind emellett azonban unalmas, a ponteredmények alacsonyak voltak... Mint ahogyan ez ellenőrzött jövedelmű állampolgárokhoz illik. Egyik este ezért javasoltam, hogy játsszunk valami érdekesebbet — mondjuk pókerezzünk. Partnereim szeme- egy pillanatra felcsillant, de aztán elsőnek az Elnök fejezte ki ellenvéleményét: — Ez a játék nem az én pozíciómhoz való. Az ember álcázza. rejtegeti a kártyáit — mindez nagyon súlyos következményekkel járhat. Ez nem nekem való. — Talán nekem?! — szólalt meg az Igazgató. — Pillanatonként dönteni, és ráadásul vállalni érte a felelősséget. Nem, ezt nem az én idegeimnek találtak ki. __ A legrosszabb az, hogy a nyagi felelősséget jelent az ember saját zsebére! — szúrta közbe az Osztályvezető. — Talán ha babban játszanánk... — Jobban szeretném csokoládéban. A titkárnőm hozzászoktatott az édességekhez. Fogalmam sincs, kitől kaphat annyi bonbont. Tehát akkor beleegyeznek. — Uraim — húzta el a száját az Elnök —, nem vagyunk gyerekek, hogy babban vagy csokoládéban játsszunk. Ha már mind nyáján a pókerre szavazunk, játsszunk rendesen. kis pénzben. Lehetőségeinkhez kéz pest. Hisz nem vagyunk mi krőzusok... — Uraim — vetettem közbe. — Megértem az önök anyagi és morális tiltakozását. Végül is közülünk senki sem keres annyit, hogy szerencsejátékot űzzön. Más jellegű tőkében viszont gazdagabbak vagyunk. Az Osztályvezető Urnák például lehetősége van ilyen vagy olyan kérvényecske azonnali elintézésére. Az Igazgató Ur egy nyomatékos véleménnyel nem egy ügyet tehet sima útra. Az Elnök Úrnak pedig időnként csak egy-két emberkét kellene nyomnia... Én meg, szegény bértollnok ... nos, nekem lehetőségem van írni arról, akiről kell, és ahogyan kell... Ezekre játsz- szunk! A kölcsönös szolgálatokra! — Aláírom! — kiáltott fel szenvedélyesen az Osztályvezető. — Sokkal jobb gondolat az én babjaimnál. És nincs rizikó, mert kéz kezet mos ... Az Igazgató hallgatott, várta az Elnök véleményét, ö pedig igazi szónokhoz illő szavakkal mondta: — összegezve tehát, őszintén kijelenthetjük, hogy a probléma ilyen aspektusból történő megvilágítása tisztán morális platformon a hazárd elleni küzdelem irányába hatva, a könnyű pénzszerzés lehetőségének a magasztos humanista értékek reális alapján történő, és az emberek közötti, csupán mély emberségből tett szolgálatok biztosításával... Na, ki oszt?! — Vár innak! Mit rakunk az asztalra? Szeretem a lóvét az asztalon látni. Hogy tudjam, mire játszom — nyugtalankodott az Osztály- vezető. — Állítsunk ki elismervé- nyeket a saját aláírásunkkal. Bonokat — mondta az Igazgató, a dörzsölt pénzember s közben kitépett egy lapot a noteszéből. — Ennek a lapnak a negyede egy kisebb szívességre kötelez, a fele egy közepesre. egy egész pedig egy nagy szolgálatot jelent. — En csak nagy lapokat adok ki a kezemből — közölte az Elnök méltóságteljesen. — A pozíciómnak megfelelően... De mit csinálok a kis lapokkal, ha olyat nyerek önöktől? Az én nagy lapjaimért önöknek is nagyot kell visszaadniuk. Nincs is szükségem a kicsikre. — Azt soha nem lehet tudni, Elnök Úr. Végtére átruházhatja másra is, akivel szemben éppen önnek van valamilyen — az ön pozíciójához mérten egészen csekély — tartozása; mert Uraim — szúrtam ' közbe bátortalanul —, gondolom, hogy csekkjeink nemcsak társaságunkban lesznek érvényben. — Világos! Micsoda koponya! — kiáltott fel az Osztályvezető elragadtatva. Édes Istenem! Mennyi mindent el lehet így intézni! Mondjuk, hogy nyertem egy lapot az Igazgató Űrtől, de vele nincs semmi intéznivalóm.' viszont van egy másik, akinek éppen ő az érdekes, neki viszont én tartozom, Ette átpasszolom a bánomat neki és mindert oké. — Oké, de természetesen csak akkor, ha sikerül tőlem elnyernie — szólt hidegen az Igazgató a kártya keverése közben. — Oe megtörténhet, hogy nincs szerencséje, és nem lesz elég bánja, hogy a követeléseket kielégítse. — És annyit adhatok kij amennyit akarok? — Természetesen. Tegyék ki a téteket. A szerkesztő úr javaslatát figyelembe véve kezdésnek mindenki egy kis szívességnek megfelelő csekket rakjon az asztalra. Ennek a szisztémának óriási előnye az, hogy végrehajtás (teljesítés) saját lehetőségeink határain belül, az egyenlőség alapján hatáskörünkbe tartozik. Saját magunk bankárai vagyunk, és magunk korlátozhatjuk szolgálatainak számát — magyarázta meggyőzően az Igazgató osztás közben. — Na, akkor én nyitok! — szólt az Osztályvezető, és úri gesztussal négy kis lapot rakott az asztalra. — De én meg ráte°zek! — mondta fensőbbeéggel az Elnök, és gratulált nekem: — Bravó, szerkesztőcs- kém! Javaslata nyomán, amit itt tudományosan megalapozott a mi kis igazga- tócskánk — mondjuk meg őszintén —, egy új, nemes valutát fedeztünk fel, mely segít az emberek közti kapcsolatok elmélyítésében. — Nem én kezdtem —* mormogtam értetlenül és feszélyezve ettől a pro primo nemes, pro secundo tiszta és pro tertio érzékeny ember számára oly szükséges dicsérettől. * Mind emellett nem sajnál-' tam odaadni neki három közepes lapot. Utóvégre a kártyán szerzett adósság erkölcsi kötelezettség. És talán holnap nekem sikerül tőle három nagy lapot nyerni...?! (Varga Magdolna fordítása]
