Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Nagy rendet vágott a halai a magyar irodalomban. A nyárutón, a csiilágliuUa- tó augusztusban távozott Uéry Tibor az élő irodalomból. életéinek 83. évében. •Kit* kora ellenére is folyton . dolgozott. Mutatta a példát a fiatalabb nemzedéknek, bizonyítva egy rendkívüli tehetség kivételes szellemi frisseségét. Egy 'hagy ‘nemzedék búcsúzásának tan ui vagyunk. Déry a legnagyobbak közül való. akiknek — Illyés szavával — a • .„behajózása? történik. A .korosztály behajózása" Tamási Áron. Veres Péter. Szabó I^ál. Németh László távozásával már a derékhad, búcsúintését jelentette. A legnagyobbak tudják leg lobban egymás értékét, jelentőségét. Déry jó barátként .búcsúztatta nem is -oly rég Németh Lászlót. Ősz hajjal, emelt fővel állt sírjánál a Farkasréti temetőben, ahol most ő is nyugszik. Egy nyugtalan művész változatos, ellentmondásoktól nehezített útja ért itt / véget. Betöltötte küldetését, kibontakoztatta írói tehetségét: nggy és értékes életművet hagyott olvasóira. Nyugtalan és nyugtalanító író. a szellem kiváltságos embere volt Déry Tibor. Térben és a szellem birodalmában is nagy volt az Egy nagy nemzedék búcsúzása Déri Tibor út, amelyet bejárt. Ritka intenzitású, élménydús élete, zaklatott sorsa késztette írásra már fiatalon. Az események sokasága tette íróvá, az íráskényszer kisérlel ezö kedve fokozta. Az osztályhelyzet kínálta, polgári jólét a maga lehetőségeivel nyitva állt az ifjú Déry plőtt. Ö elutasította a kínálkozó lehetőségeket. Kommunistának vallva magát a Magyar Tanácsköztársaság idején az Írói Direktórium tagjaként dolgozott. Majd sorstársaival együtt kényszerült emigrációba. Otthonról hozott gazdag nyelvtudását változatos színhelyeken tökéletesíti. A nyelvek segítségével a személyes élmények nyomón feltárult előtte az európai kultúra világa. Megjárta az izmusok iskoláit, sokáig a szocialista forradalmak hullámán emelkedő avantgarde vonzásában alkotott. Az indulás éveinek versei, prózai írásai nagy változatosságot mutatnak. A múlttal és az akkori kapitalista ielennel való végső leszámolás vágyához a jövőépítés szándéka párosult. A 30-as évek közepén irta legjelentősebb művét, a Befejezetlen mondatot, amely új utat nyitott a magyar prózában. A nagyregényt az íróéhoz hasonló sors fogadta. Egyedül Illyés Gyula üdvözölte elkészültekor, kiemelve korszakos jelentőségét. Könyv alakban csak a felszabadulás után jelenhetett meg, juthatott el azokhoz, akikért íródott. A kor két nagy erőjét képviselő proletariátust és a polgárságot szembesíti a regényben. A világtörténelemnek ezt a nagy konfliktusát elsőként ábrázolja regényben Magyarországon. A felszabadulás után hittevő pártos íróként veti magát a feladatok sűrűjébe. Üj. jelentős műveket alkot. Növel la remekek őrzik leginkább ennek az ellentmondásos kornak az életérzését. A személyi kultusz és 1956 az ő életében is nagy vízválasztó, de a 60-as években már a bizalom felerősödő hangjai figyelhetők meg műveiben. A mindennapi életben, a taktikában tévedhetett, de az egész életen át vallott szocialista eszmében nem szűnt meg hinni. Gyakori lesz nála a példázat, a parabola, jellemző a filozófiai telítettség, a gondolati sűrítetteég. A Felelet, a G. A. úr X-ben a szabadság és szükségszerűség problémáit kutatja. A Kiközösítőben a hit és kétkedés, a remény és kétségbeesés kérdésköre foglalkoztatja. Élete utolsó korszaka is új és újabb meglepetéseket tartogat olvasói számára. Folytonos önmegújító képességét bizonyítja a méltán népszerűvé lett Képzelt riport egy amerikai pop- fesztiválról. majd a Kedves bópeer és a többi alkotása Az embert mélyen ismerő Dérv íróként kételkedett az emberiség távoli jövőjében. Ismerte, ezért féltette az embert, a nagyratörőt, az ékességszomjast, a végtelent áhítót- De életigenlésének legszebb bizonyítéka az volt, hogy mindvégig hajtott kora ellenére, dacolva az idővel, a test esendőségével — fáradhatatlanul fürkészte az ember, az emberhez méltó élet lehetőségeit. Valóságtiszteletre és önismeretre nevelt. Tanító elme volt, de távol állt tőle a didaxis. Töretlenül végezte a vállalt munkát az író sorsszerű feladatát. Borics Pálemlékkiállítás Egerben Mint azt lapunkban hírül adtuk. Borics Pál szobrászművész alkotásaiból nyílt emlékkiállítás Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. A siroki származású művésznek a tárlaton látható műveiből mutatunk be hármat képeinken. Lent, Borics Pál, Kisbika című szobrával. v ‘' ■; T Kos Károly Életének 94. évében elhunyt a romániai magyar szellemi élet egyik. legkiválóbb alkotója: Kos Károly. Már halála előtt fölébe nőtt a változó időnek. Szimbólummá vált nemzedékek számára: a hűség és szolgálat szimbólumává. Életében trónok dőltek, országok omoltak, ö ifjúkori álmait követve mindig épített: kőből, vonalból, betűből: otthont az embernek és a léleknek. A kolozsvári református gimnázium egykori diákja fiatal építészként azt a munkát vállalta magára, azt a szintézist, feladatot akarta megvalósítani amit Bartók és Kodály elvégzett a zenében,. amit Móricz — felismerve a magyar népsorsot — az irodalomban tervezgetett. A fiatal Kos Károly kivételes építészkarrier előtt állt. Mindössze 25 éves. amikor önálló építési irodája van, pályázatok nyertese, lakóhazak, templomok tervezője. Marosvásárhelyen munkáshazakat. tervez, 28. évesen tervezi és építi a sepsiszentgyörgyi székely múzeumot. A felívelő építészkarriert a történelem viharai dúlták fel. Jött a háború, majd a békekötések. Az impériumváltozás során Erdély Romániához került. Kés Károly a sorsvállalás etikai imperatívuszát követve hazatér Erdélybe. Zsebében á budapesti egyetemre . szóló professzori kinevezés de visszaadja. Kalotaszegre megy. Döntését így indokolja: „hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám. mint Budapesten.” Az utolsó Kolozsvárra tartó .vonattal .inőúl vissza, .de az út egy részét már gyalog kell megtennie. A demarkációs vonalon belül ájultság, bizonytalan várakozás. . Ekkor .kiáltó szóval, hegyeket. mozgató hittel szólalt meg Kos Károly. Hirdette, hogy a passzivitás: halál. A három erdélyi nemzet összefogását sürgette. Kialakítja a transzilvánizmus elméletét. A magyar, román, szász összefogás történelmi példáit a kápolnai kötésig (.1437), a tordai gyűlésig (1545) vezeti vissza. Hitte és vallotta, hogy Erdély földjén megtörténi^ a csoda: három nép. három kultúra együtt él, egymást értve és gazdagítva. Az élet nevében szól, járja Kalotaszeg falvait. Pártot szervez. Az ő érdeme is, hogy Bánffyhunyad piacterén 1921. június 5-én megalakul az Erdélyi Néppárt. A poszt nem érdekli, vezető állást nem vállal. Lapot indít Vasárnap címmel. Maga szerkeszti, rajzolja jórészt maga írja. Intézi a nyomdai ügyeket, a levelezést, az adminisztrációt. Amint a lap megél a maga jövedelméből, átadja a szerkesztést. Üj feladatokat vállal. Építészként tervez, nyomdát, könyvkiadót szervez. 1924-ben megalapítja a Szépmives Céht, amely két évtizedes müködése során 16 éven át az Erdélyi Helikont is kiadja. Képzőművészeknek barátságból tervez kiállítási termet. Amikor már nyomda, kiadó, folyóirat is van, arra ébred, hogy új művekre lenne szükség. Negyvenéves, amikor alkotóként jelentkezik az irodalomban. Novellát, regényt ír. Megírja az otthonteremtés könyvét: a Varjú nemzetséget, ezt követi a Budai Nagy Antal drámai históriája. Az előző létmentés, a-',i¥fegmarádás tói-' peratívuszát fogalmazza, az utóbbi már az' erkölcsi és szociális meggondolásból vállalt progresszív cselekvés parancsát. Kós Károly megélt majd 94 évében mindig- azt tette, amit a szükség követelt. Épített, szervezett, regényt és drámát írt. földet művelt, emberségre tanított. Alakja, példája nemzedékek számára tanulság. CS. VARGA ISTVÁN Palóc nő Kévekötő B* ocsasson meg. nem ■ írhatom alá. A törvények... — Miféle törvények ? Mutassa meg nekem azt a törvényt, amelyik belebeszél abba, hogy én, a saját pénzemmel, mit csináljak, hogy én a saját hazámat nem építhetem olyanra, amilyenre azt az én kedvem tartja? A ' községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke elővette a törvényerejű rendeletet és mondta: — Tessék, it{ van. Az építkező hirtelen hátralépett, piintha már nem is akarná látni a magándolgokba beleszóló törvényt, és olyan szemeket meresztett az elnökre, mintha ölni készülne. Belenyúlt a táskájába, előkapta az építési engedélyt és az asztalra csapva kiáltotta: — Mit törődik a törvénnyel?! írja alá! Adjon rá pecsétet! — Nem tehetem — mondta Ismét az elnök. — Fürdőszoba nélkül ma már nem épülhet családi ház. Az ügyfél átváltott, cinkosan susogta: — Ha megkenem a kereket, akkor sem megy a szekér? — Akkor sem. — Maga nem normális! Megőrült! Látott már víz nélküli fürdőszobát? A fürdőszobához ugyebár csaptelep kell, a csapba meg víz, de az itt nincs. Majd teszek én róla, hogy áiáírja! Maga... Maga jöttment! — sziszegte, aztán bevágta az ajtót. Tenyérnyi vakolat puffant a parkettre. Az elnök eltűnődött. Ki is ő valójában? Igaza van a dühös embernek. Nem más, csak jöttment. Pécsváradról került ide. Az is igaz, Maroknyi történelem hogy abban az időben lett tanácsi ember, amikor sok üzemi munkás pártmegbízatásként kapta a feladatot: „menjen falura, intézze a közügyeket. Legyen talpon éjjelnappal. Mindenért ő felel...” A fizetésűt gyakran csak a fele volt annak, amit az üzemben megkerestek. A felszabadulás óta párttag. .. A mellén nyomást, a torkában gombócot érzett. Egy pillanat alatt felhalmozta magában a sikertelenségek sorát: a lakosság művelődési házat szeretne, de ahhoz nincs pénz. Jó termést, nagy bevételt remél de a termelőszövetkezet említésére befogja a fülét. Betonjárdára van igénye, nem akarja bokáig járni a sarat, de társadalmi munkát nem vállal. Azt akarja, hogy a község városi rangot kapjon, de mindezt páholyban ülve karba tett kézzel szeretné megérni...? Csupa ellentmondás! Hogyan lehet ez? Hiszen a lakók szeretik a községüket. Jószándékú- ak, szorgalmasak... Egy hiba van: a tudat mozdul nehezen. Telt az idő. Megalakult a téesz, épült a művelődési ház, megnyílt a felnőttek általános iskolája, készültek a betongyalogjárók, a sportpálya. Apró lépésekkel ugyan, de közeledett a várossá válás. Ehhez azonban üzemek, üzletek. korszerű lakóházak kellenek még. Mindezek alapja: a központi vízszolgál tatás. — Vízmű kellene! — mondta a tanács végrehajtó bizottságának elnöke az egyik pártbizottsági ülésen majd húsz évvel ezelőtt. — A vízmű az alapja mindennek. Gondoljátok csak meg! Már az ősember is ismerte a jó víz fontosságát. Ott verte fel a tanyáját, ahol jó vizű forrásra talált. Az éhséget bírta. A szomjúságot nem. — Igaza van! Vízmű kell! — segített lelkesedni Pintér István, a pártbizottság titkára. Az ügybuzgó, vizet követelő embereket a pártalapszervezeti taggyűléseken érte az első meglepetés : nem akart mindenki vízmüvet: „Minek az? — Túl sokba kerül! — Aki flancolni akar az költözzön el városra! — mondták idegesen. — Kamenár! — kiáltott az egyik. — Előbb cipőt vegyél ma- gadnak! Látom, lyukas a talpa. Csak azután járjon az eszed ilyen uras-vizes dolgokon. Jó víz, meg fürdőszoba! A tanács végrehajtó bizottsági ülésén sem volt teljes az egyetértés. A tanácsülésen még úgy sem Mi lesz a lakókkal? amenár Ferenc. Kiss József, Szakács Józsefné és a többi előrelátó párttag, pártbizottsági tag, tanácstag, népfrontaktíva, KISZ-fiatal fáradhatatlanul, akár a megszállottak járták a község utcáit, házait, agitáltak, gyűléseket szerveztek és magyarázták: — Gartáról. a Házhely-i részről, de az egész Kapuvárról el kell menekülnie minden embernek, ha kenyéradót akar találni. Hajnalban ülnek vonatra és csak késő este szállnak le róla. Itt, helyben nincs munkalehetőség. Hogyan is lenne?! Ki épít üzemet egy olyan településen, ahol. még jó ivóvíz sincs. Kapuvár vize nem jó. VizsK; gáltuk a kutakat. Fertőzöttek. Megvizsgáltuk másik területen. Ott is fertőzöttek. Jó ivóvíz kell. Vezetékvíz! Vízmű! Az okos érveket csend fogadta. Néhányan ezt kiabálták: — Az én öregapám a kerékcsapásból is megitta a vizet, jó lesz nekem is onnan! A többség nem kiabált ugyan, de hogy egyetértett a kiabálókkal, kiderült abból, hogy szótlanul elhagyta a termet. — Ne menj el a holnap esti ülésre, Feri, mert megvernek — mondta bizalmasan a tanács vb- elnökének az egyik tanácstag. Kamenár Ferenc mégis elment. Nem verték meg, de úgy kifáradt a hetekig tartó szélmalomharctól, hogy napokon át alig evett. Azt kiabálták neki: „Maga jöttment1 Maga akarja feltúratni Kapuvár szent földjét azokért a rohadt csövekért? Maga akarja elhitetni vélünk, hogy családonként 2400 forint csövekre kell?! Tudjuk mi, hogy mire kell a pénz. Szobrot akar csináltatni magának, meg a társainak!” — Ferikém, ne idegeskedj — csitította a felesége. — Tönkreteszed magadat — hiába. Ez az utolsó szó volt az, amit soha, senki sem tudott volna elhitetni Kemenár Ferenccel. Szentül hitte, hogy nem veszett kárba a szó, nem találhat időtlen időkig bedugott fülekre az okos érv. Társaival együtt, csaknem nyolc évig hadakozott azért, hogy meggyőzze a lakókat. Buzgólkodtak éjjel-nappal azért, hogy egészséges, jó ivóvíz kerüljön a poharakba. Akik vizet akartak: győztek! KJ éhány ember mélyen leütöt'te a fejét és vált paprika- vörössé a napokban megtartott, a vízműtársulást feloszlató gyűlésen azért, mert találva érezte magát. Mert azok közül való volt, akik ellenezték* egykoron Kapuvár szent földjének feltúrását. Kemenár Ferenc, aki közben a vízműtársulás elnöke lett — ma már boldog nyugdíjas — derűsen mesélte a feloszlatást kimondó közgyűlésen : — Emlékeznek még a gartaiak arra, hogy meg akartak verni? Nos, nemrég Gartán sétálgattam és találkoztam néhány olyan emberrel, akik annak idején semmiképpen nem akartak vízmüvet. Gondoltam, megtréfálom őket: tudják mi újság“? — kérdeztem tőlük, mire ők meglepődve érdeklődtek: — ugyan mi, elnök elvtárs? Gartán ki kapcsoltatjuk a vizet!... Értették a célzást, nevetve válaszoltak: Majd megverjük, csak ezt próbálja meg!... Lám, változik a világ, változik benne az emberek gondolkodása. Tizenöt esztendő nem nagy idő, ahhoz azonban elegendő volt, hogy Kapuvár kommunistái, a lakosság egy részének ellenére is, megvalósítsák azt a jót, azt a jó alapot, amelyik hozzájárult ahhoz, hogy a község várossá legyen: üzemek létesüljenek, egészséges, jó ivóvizet kapjon mindenki. A minap Kapuváron megjelent néhány falragasz. Rajtuk a felirat: „Értesítjük T. fogyasztóinkat, hogy folyó hó 12-én, reggel 6 órától délután 2 óráig, a vízszolgáltatás szünetel ... Az intézkedést az tette szükségessé...” 1/ ét asszony nézi, olvassa és dühösen mondja: — Micsoda!? Egész délelőtt nem lesz víz? Mit képzelnek ezek?! — Gyerünk a pártbizottságra, elmondjuk a titkárnak, Varga Erzsébetnek, majd ő intézkedik ... Sindular Anna.
