Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Az enyhülésért két színhelyen TERMÉSZETES, hogy az ENSZ-közgyűlésen el­hangzott Gromiko-beszéd minden árnyalatára, min­den megfogalmazására odafigyeltek a világsajtónak a világszervezetben dolgozó munkatársai. De volt két olyan mondat ebben a beszédben, amelyet külön ki­emeltek tudósításaikban. Az első így szólt: „mi az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink javitása, a szovjet—amerikai együttműködés mellett vagyunk, népeink és a béke érdekében”. A második a SALT- megbeszélésekre vonatkozott. Miután a szovjet kül­ügyminiszter elmondotta, hogy mostani washingtoni megbeszélésein sikerült bizonyos haladást elérni a fe­lek álláspontjának közeledésében (Andrej Gromiko ezúttal kétszer tárgyalt Carter elnökkel és hosszabb megbeszélést folytatott amerikai kollégájával, Vance- szel), így folytatta: „még mindig maradnak azonban egyeztetést igénylő kérdések; most a legfontosabb a tárgyalások sikeres, halogatás nélküli befejezésének biztosítása.” BIZONYOS, hogy a washingtoni megbeszéléseken, a Pennsylvánia Avenue 1600. szám alatt, azaz a Fehér Házban elsősorban a konkrét, most megoldandó prob­lémáról, a SALT-tárgyalásokról volt szó elsősorban — de nyilván egy sor más kérdés is szóba került. A má­sik színhelyen, a New York-i First Avenue és az East River közötti vasbetonüveg-palotában, az ENSZ- székházábana szovjet külügyminiszter elsősorban az enyhülés megszilárdításáról szóló első és a nukleáris háború veszélyének elhárításáról szóló második szov­jet határozattervezet fontosságát támasztotta alá — ám lényegében minden időszerű nemzetközi kérdést érintve rajzolt fel olyan képet napjaink világáról, ame­lyet a magáénak ismerhet el a béke és a nyugodt al­kotómunka minden híve. Ebben a világképben vannak olyan pozitív voná­sok, mint például a Vietnami Szocialista Köztársaság jelenléte, jog szerinti helyének elfoglalása a világszer­vezetben és olyan negatív vonások, mint például az, hogy egyes tagállamok új fegyverek, és tömegpusztító fegyverrendszerek, köztük a neutronbomba gyártását tervezik. „Az Egyesült Nemzetek Szervezete nagy tet­tet vinne véghez azzal, ha felhívná valamennyi álla­mot, kezdjenek tárgyalásokat az erőszak alkalmazá­sáról való lemondással kapcsolatos világszerződés megkötésére” — mondotta kedden beszédében a szov­jet külügyminiszter. A GROMIKO-BESZÉDET KŐVETŐEN, majd a szovjet külügyminiszternek Carter elnökkel folytatott második tanácskozása után jó néhány világszervezeti delegáció körében derűlátással beszéltek az enyhülés szempontjából alapvető fontosságú szovjet—amerikai viszony kérdéséről. Gárdos Miklós A Portugál Kommunista Párt küldöttségének látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának meghívására 1977. szeptember 24—28 között lá­togatást tett Magyarországon a Portugál Kommunista Párt küldöttsége Octavio Patonak, a politikai bizottság tagjá­nak, a kb titkárának vezeté­sével. A küldöttség tagjai voltak: Carlos Aboin Ingles és Americo Leal, a központi bizottság tagjai. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta a küldöttsé­get. Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a KBv titkára megbeszéléseket folytatott a portugál testvérpárt delegá­ciójával. A megbeszéléseken részt vett Berecz János, a Gromiko levele Waldkelmkez Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levélben fordult Kurt Wald beimhez, az ENSZ főtitkárához, amélyben kéri, hogy fontos és sürgős kérdésként vegyék fel az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának napirendjére „A nemzetközi enyhülés el­mélyítésének és megszilárdí­tásának és a nukleáris hábo­rús veszély elhárításának” kérdését. A Szovjetunió úgy véli, hogy az ENSZ új és lényeges hozzájárulással segítheti az enyhülést és a nukleáris há­ború veszélyének elhárítá­sát. Ezért az ENSZ közgyű­lése elé terjeszti az enyhülés elmélyítéséről és megszilár­dításáról szóló deklaráció, valamint a nukleáris háború veszélyének elhárításáról szóló határozat tervezetét. Ele«iei Sefaleif erről A párizsi Liberation szerdán címoldalon közölte Hans- Martin Schleyer legújabb fényképét és az emberrablók leg­utóbbi levelét. A fotó tanúsága szerint Schleyert nem gyö­törte meg különösebben a 23 napos fogság. A terroristák levele azt követeli, hogy Schleyer életéért cserében egyebek mellett ne csak az NSZK-ban, hanem Hollandiában, Fran­ciaországban és Svájcban is állítsák le a nyomozást. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A NEUTRONBOMBA ATY­JA, Sam T. Cohen amerikai fizikus meg van győződve arról, hogy találmánya min­den tekintetben kiváló. így nyilatkozott: — „A fegyver azt hozza, amit a legtöbb szó­szólója elvár tőle, és amitől a legtöbb ellenzője fél." Cohen elmondta, hogy már 1958-ban jelentést tett talál­mányáról a Pentagon szak­értőinek — visszhang nél­kül ... Egy tengerésztiszt, név szerint John Morse, az atomenergia bizottság külön- tanácsadója, korábban a NATO nukleáris tervezési osztályának főnöke tudo­mást szerzett a jelentésről, és áttanulmányozta azt. Be­ajánlotta a találmányt a ve­zérkari főnökök egyesített bizottsága későbbi elnöké­nek, Thomas Moorernek, aki viszont Thomas Gates akkori hadügyminisztert tájékoz­tatta. Hamarosan mindenki érdeklődni kezdett a neut­ronbomba iránt, maga Eisenhower elnök is. Akkoriban azonban, 1958 nyarán Moszkva és Washing­ton időleges atomkísérleti ti­lalomban állapodott meg, így a neutronkutatás és a ki­próbálás csupán laboratóriu­mi méretekre szorítkozha­tott. Az időleges megállapo­dás lejárta, 1961. szeptember után megkezdődhettek a tényleges kísérletek. 1963. tavaszán, a hajnali órákban megrengett a siva­tag az amerikai Nevada ál­lamban. A föld alatt végre­hajtották az első neutron­robbantást. (Az eset érdekes­sége, hogy maga a feltaláló nem volt jelen, mert belépé­si engedélye valahol elkalló- dőtt a bürokrácia útvesztő­jében.) QMmsm WTL szeptember 29., csütörtök Hirosimától a neutronbombáig III. Ha Dulles élne... Az első neutronbombát egy kaliforniai laboratóriumban állították elő Harold BroWn fizikus (ma az USA hadügy­minisztere) és Herbert York atomfizikus (jelenleg a Pen­tagon tanácsadója) közremű­ködésével. A W—63 elneve­zésű akkori bombát azonban a 60-as évek végén a hadse­reg mellőzte — a „piszkos” atom robbanófejek javára. Herbert Hopwood tenger­nagy, a hidegháború egykori apostolának, John Fosler Dullesnek katonai tanács­adója mindenesetre így tájé­koztatta később a tudósokat: ha Nixon 1960-ban megnyer­te volna a választásokat, és Dulles még élt volna, „a ne­utronbombát oly gyorsan ki­fejlesztették volna, ahogy az csak lehetséges”. De Richard Nixon csak nyolc év múlva került az elnöki székbe. Had­ügyminisztere, James Schle­singer, ma Jimmy Carter energiaügyi minisztere, erő­teljesen szorgalmazta a neut­ronbomba kifejlesztését. A HADÜGYMINISZTÉRI­UM az első neutron-robba­nófejek előállítási költségeit feltűnés nélkül, mint „ener­giafejlesztési” költséget csempészte be a költségve­tésbe. Ez a megnevezés olyan ártatlanul hangzott, hogy Carter elnöknek nem tűnt fel (!), és a Ford-kormányzat ál­tal felállított költségvetést változtatás nélkül továbbí­totta a kongresszusnak. Az első vizsgálatkor még a kép­viselőház sem talált az ügy­ben semmi különöset. Csu­pán egy újságírónak, a Wa­shington Post riporterének, Walter Pincusnak támadtak kételyei, és leleplezte, hogy a titokzatos költségtétel mö-. gött az NSZK-ban tárolt Lance-rakéták neutron-rob­banófejéről van szó. Amikor a költségvetés kér-* dése röviddel ezután a sze­nátus elé került, tanácstalan­ság lett úrrá a szenátorokon. A köztársaságpárti Mark Hatfield arra hivatkozott: nem adhatnak pénzt olyan fegyverekre, amelyekről alig tudnak többet, mint arneny- nyit az újságban olvashattak róla. A Washington Post felhá­borodva követelte, hogy ne engedjenek olyan fegyver- rendszert bevezetni, „amely a vegyi fegyverekhez nagyon közel álló, amely hadviselés­ről pedig az USA ünnepélye­sen lemondott”. A Pentagon előtt álló hatalmas tünteté­sek zajlottak le a neutron- bomba ellen, miközben töb­ben a saját vérükkel megtöl­tött ampullákat vágtak a mi­nisztérium bejárati oszlopai­hoz. Négy tüntetőt a kor­mányzati tulajdon rongálá­sa címén letartóztattak. JODY POWEL, Cartersaj- tótitkára így próbálja mente­getni az elnököt: még nincs végső döntés, hiszen a neut­ronbomba negatív irányban befolyásolhatja a SALT-tár- gyalásokat. A szenátus min­denesetre 58 szavazattal 38 ellenében jóváhagyta a fej­lesztési programot. Hatfield szenátor arra figyelmeztet: „Adjuk fel a mítoszt, hogy a nukleáris háborút korlátok közé lehet szorítani”. Gáti István KB külügyi osztályának ve­zetője. A megbeszélések során a két párt képviselői kölcsö­nösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevé­kenységéről, valamint idő­szerű feladatairól. ★ , A portugál pártküldöttség szerdán elutazott Budapest­ről. A Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla a Politikai Bizott­ság tagja, a KB titkára f és Berecz János a KB külügyi osztályának vezetője búcsúz­tatta a delegációt. Magyar csapatok kupaszereplése Szerdán öt magyar labda* rúgócsapat küzdött a külön« bűző európai kupákban. Ferencváros—Marek 3—0 (8—0), Góllövők: Pusztai és Ebedli (ll-esböl). C. Dózsa— I.inzer ASK 1—0 (1—0). Gól­lövők: Tóth A. (3), Fazekas (3), Törőcsik, Sarlós, Fekete. Bp. Honvéd—Vojvodina 0—0 (1—0). Góllövök: Pál, Koz­ma. Póczik (3—2). Diósgyőr —Desikta« .V-0 (.1—0). Gól- lövők: Oláh (2, egyet ll-es- ből). Fekete (2), es Fükő. Borussia Möncbengladbach— Vasas 1—1 (0—0). Budapest—Bagdad Olaj és baromfi IRAKRÓL MINDENKI­NEK a kőolaj jut az eszé­be. Okkal, hiszen az ország 30 milliárd barrelre becsült készletét a Közel-Keleten csupán a szaúd-arábiai múl­ja felül. A Szovjetunió után a legtöbb olajat — évente átlag egymillió tonnát — hazánk Iraktól vásárolja. Azt azonban már jóval ke­vesebben tudják, hogy eb­ben a távoli országban az első államosított olajat ma­gyarok hozták felszínre. Még egy évtizede sincs, hogy a zalai olajbányászok először kamatoztatták tudá­sukat és tapasztalataikat Irakban. És körülbelül egy évtizede annak is, hogy a magyar—iraki kapcsolatok gyors fejlődésnek indultak. Erről tanúskodik áz Irak­ban működő magyar léte­sítmények sokasága. Irak legfőbb gondja a gazdasági elmaradottság: en­nek felszámolását az utóbbi étiekben q.z olajra alapozva, gyors ütemben kezdte meg. Elsősorban azokkal az or­szágokkal szorgalmazza az együttműködést, amelyek az olajért hajlandók részt vál­lalni az ipar és a mezőgaz­daság korszerűsítésében, a helyi munkaerőképzésben, valamint az ellátási gondok megoldásában. Magyaror­szág ezeknek az országok­nak a sorában az elsők kö­zött volt: amikor Irak a nagy nemzetközi olajmono- póliumok államosítása mi­att nehéz helyzetbe került, szakemberekkel, korszerű fú­róberendezésekkel segítet­tük. Jelenleg is több tucat magyar olajmunkás, mérnök dolgozik a ruméliai és a jamburi olajmezők kiaknázá­sánál, HÁROM EVE TERMEL a fővárostól, Bagdadtól nem messze az iszkanderijai au­tóbusz-összeszerelő üzem, amely az Ikarus közremű­ködésével épült. A kooperá­ció története 1970-re nyúlik vissza, amikor% 200 autó­buszt szállítottunk Bagdad tömegközlekedésének javítá­sára, s annyira beváltak, hogy az iraki megrendelők azóta újabb ötszázat vásá­roltak. Az Egyesült Izzó fényforrásgyárát pedig 1975 őszén avatták Tájiban. Itt is gondoskodtunk a helyi szakemberek betanításáról. A magyar fényforrásgyár eredményeivel olyannyira elégedettek Irakban, hogy már egy újabb telepítésről is tárgyaltak. A Tigris és az Eufrátesz völgyének orszá­gában a falvak villamosítá­sába is bekapcsolódtunk: az idén szállítjuk és szereljük föl a 110. alállomásL Irak nemcsak az olaj és a datolya, hanem a ver­senytárgyalások országa is. Ezeken dől el, hogy melyik ajánlatot tevő cég szerzi meg magának az éppen ki­írt iraki megrendelést. A bábolnaiak bizonyára szíve­sen emlékeznek arra a tár­gyalásra. amelyen először mutatkoztak be az azóta világhírnevet szerzett ipar- szerű baromfifarmukkal és tízet rögtön el is adtak Irak­nak. Az évi 700 millió to­jás termelésére képes ma­gyar farmokat nagy becs­ben tartják az irakiak, hi­szen sokat segítenek az or­szág élelmezési gondjainak megoldásában. Az Orion színes televízió- készülékeivel a közelmúlt­ban jelentkezett először az iraki piacon. Az eredmény: 2600 készülékre szóló meg­rendelés. Bekapcsolódunk a bagdadi rádió és televízió bővítésébe is. EZEK A KIRAGADOTT PÉLDÁK IS bizonyítják, hogy a két ország szükség­letei szerencsésen egészítik ki egymást, s kölcsönös az érdek az együttműködés to­vábbi fejlesztésére. Az áru­csere-forgalom csupán az elmúlt öt évben tízszerese­re nőtt és ma már eléri az évi 160—170 millió dollárt. Irak külkereskedelmünkben a tizenkettedik, dollárelszá­molású forgalmunkban pe­dig — megelőzve néhány olyan országot, mint Nagy- Britannia, Hollandia — a hatodik helyen áll és ezzel hazánk legjelentősebb part­nere a fejlődő világban. A fejlesztésnek azonban van­nak további lehetőségei is: a két ország üzletemberei már most úgy számolnak, hogy a magyar—iraki áru­csere-forgalom 1980-ig a je­lenleginek kétszeresére nö­vekszik majd. Kocsis Margit Az USA légierőinek parancsnoki központjában — Carter elnöknek nem tűiit fel Közlemény ÉMASZ V, EGRI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA értesíti az Eger—Kistályai út mentén érintett ingatlanok tulajdonosait, hogy a közcélú 20 kV-os vezetéképítéssel kapcsolatos terménykárfelvételt 1977. október 12. (szer­da) de. 10.00 órára tűztük ki. Találkozás a lenti időpontban a helyszínen!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom