Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

Órák és milliárdok

SZAPORODNAK A VIZSGALATOK, amelyek végrehajtói megpróbálnak a munkaidő nyomába eredni, megpróbálnak arra a kérdésre választ adni, hogy mennyi is a népgazdaság rendelkezésére álló összes munkaidőalap, s ezt az időmennyiséget hogyan, mi módon használjuk fel. E vizsgálatok részleteiből kirajzolható kép, enyhén szólva is, megdöbbentő.

Néhány évvel ezelőtt a Gazdaságkutató Intézet reprezentatív vizsgálatok eredményeként kimutatta, hogy az évente rendelkezésre ál-*, ló munkaidő egynegyede (körülbelül 2,5 milliárd munkaóra) megy veszendőbe, valamint azt, hogy az ilyen-olyan ok miatti egésznapos hiányzások évente átlagosan egymilliárd munkaóra-veszteséget okoznak. Nos, ezek az adatok úgyszólván senkit sem leptek meg. Már csak azért sem, mert magáról a vizsgálatról az emberek jószerével tudomást sem szerezhettek, s ha netán nem így lenne, az átlagember akkor sem lepődnék meg azon a statisztikailag is bizonyított tényen, hogy az időnket intézményesen és nagyvonalúan pocsékolják.

Pocsékolják a szolgáltató intézmények és a hivatalok, pocsékolják mindazok, akik a legkülönbözőbb munkafolyamatok kétbalkezes megszervezéséért felelősek (vagy legalábbis lennének felelősek, ha az efféle felelősség egyáltalán kideríthető lenne. ..), pocsékolják a megrögzött bürokraták, akik józan ésszel követhetetlen, felfoghatatlan és időt rabló eljárásokba, ügyintézésekbe kényszerítenek bennünket, és — ha már ezt az időt mindenki pocsékolja —, hát pocsékolunk saját magunk is. Mert ha a munkaidő ebben az országban senkinek

nem drága, miért lenne éppen azoknak drága, akiknek a munkaidőt munkával kellene tölteniük? Könnyűszerrel mulasztunk, lazsálunk, lógunk, különösen akkor, ha jobb szándékunk ellenére sem tehetünk mást. Aligha hihető — példának okáért —, hogy hazai beruházásaink megvalósulási idejét azért kell a nemzetközi átlag kétszeresével, sőt háromszorosával mérni, mert e beruházásokon dolgozók egy emberként úgy döntöttek, hogy nem hajlandók serényebben dolgozni. Márpedig a beruházások kivitelezési idejét csak 20 százalékkal lehetne csökkenteni, akkor az évi nemzeti jövedelem nem kevesebb, mint 18—20 milliárd forinttal emelkedhetne.

S mert a beruházások előkészítése olyan, amilyen, s mert alkalmanként úgyszólván lehetetlen kifogástalan minőségű terméket gyártani, hát minderre és mind e miatt fogynak, folynak a munkaórák milliói. Hadd ismételjem meg: ha

ezék a munkaórák senkinek, se a beruházásokat előkészítőknek, se a gyártásminőség felelőseinek, se az adminisztrációs eljárások szervezőinek, tehát végső soron senkinek sem fontosak, akkor miért lennének fontosak éppen azoknak, akiknek különböző munkarendekben különböző

munkaidőket kell, vagy kellene végigdolgozniuk?

Lehetséges, hogy ez az eléggé el nem ítélhető, de végső soron mégiscsak érthető gondölkodásmód is hozzájárul ahhoz, hogy a munkaidő-veszteségek okai között egyre nagyobb szerepe van a különböző módon megokolt, vagy éppen igazolatlan hiányzásoknak? A legfrissebb adatok szeMódosították az építésrendészeti birsál neihatárszását

Az építési engedély nélkül, vagy attól eltérően épített lakóházak és egyéb létesítmények tulajdonosaira kivethető építésrendészeti bírságról több mint négy évvel ezelőtt megjelent rendelet. szerint — mint ismei-e- tes — az építmény értékének 10 százaléka a bírság. A létesítmény értékének megállapításában alapul vett kisajátítási jogszabály megfelelő értéktáblázata azonban ez év január elsejétől hatályát vesztette, s ezért az építésügyi és városfejlesztési miniszter módosította az építésrendészeti bírságról Kiadott korábbi rpndeletet. Ennek mellékletében közük az építményeknek a bírság alapjául szolgáló értéktáblázatát. A lakóépületek hétféle kategóriájában négyzet- méterenként egységárat állapítottak meg a Budapesten, a megyei és egyéb városban, valamint » községekben épített lakások értékének kiszámítására. Az egységárak megközelítik az építmények adásvételében érvényesülő forgalmi értékeket, s ennélfogva a 10 százalékos arányt érvényesítő építésrendészeti bírság jóval magasabb, többszöröse annak, mint amit korábban határoztak meg. Az új értéktáblázat természetesen feltünteti a melléképületek és üdülőépületek különböző kategóriájában érvényesítendő egységárakat is.

Előfordulhat, hogy a bírsággal sújtandó épület vagy építménytípus nem szerepel a táblázatban: akkor a feltüntetett hasonló épület értékéhez kell arányosítani a számításokat, vagy becsléssel, esetleg a rendelkezésre álló tételes költségvetés és számla alapján kell meghatározni a létesítmény értékét.

A módosító rendelet kiegészíti a korábbi jogszabályt annak elvi megállapításával, hogy az építésügyi engedélytől való eltérés milyen eseteiben kell bírságot kiszabni. (MTI)

rint tavaly az állami ipar,

építőipar és szállítás-hírközlés vállalatainál, naponta átlag 6900 munkás nem jelent meg a munkahelyén és távollétét nem tudta elfogadható indokkal igazolni.

Miért hiányzunk a munkahelyről? Mert — például — ügyes-bajos dolgainkat kell intéznünk valamilyen hivatalban, vagy éppen a szenet kell várni a lakásajtó előtt; hiányzunk, mert orvoshoz kell menni, vagy mert jön a tévé-műszerész, s hiányzunk, mert a gyerek beteg és nincs kire hagyni. Az efféle hiányzások tartoznak az „engedélyezett, de nem fizetett” kategóriába. S miért hiányzunk igazolatlanul? Nos, nemcsak azért, mert másnaposak vagyunk, vagy mert egyszerűen nincs kedvünk munkába állni. Hiányzunk azért is, mert esetleg az otthoni kisgazdaság megköveteli a munkánkat, vagy mert épül a ház és bizonyos tennivalókat el kell végezni, vagy mert — uram bocsá’ — befutott egy jól fizető és azonnal elvégzendő maszek munka. Mindez csak kalkuláció kérdése... Igaz ugyan, hogy az igazolatlan hiányzással bizonyos retorziók járnak (prémiumelvonás, nyereségrészesedés-csökkenés, esetleg egy fegyelmi büntetés is, stb.), de adott esetben mindez bekalkulálható, végtére is a büntetések nem olyan súlyosak. Talán azért sem, mert a rosszul szervezett munkahely is jól tudja: előfordul és nem is ritkán, hogy valaki ott van a munkahelyén és mégsem végez — nem végezhet! — érdemleges munkát. S mert így van, hát a hiányzásokat is csak tessék-lássék módon büntetjük.

Mindebből nagy valószínűséggel vonható le a következtetés, hogy az idő — jelesül: á munkaidő — nálunk senki számára nem jelent különösebb értéket. E tény további és nagyon veszélyes következményeire egyelőre csak a szakemberek figyeltek föl, de hogy a helyzet változzék, érdemes lenne megpróbálkozni a nem is olyan bonyolult szá- mitgatásokkal, amelyek végeredményeként kiderülne: egyáltalán nem vagyunk olyan bővében az időnek, mint ahogy azt hisszük.

Vértes Csaba

Baráti üdvözlettel Targovistéből Azok a fiatalok

A lelkünkre kötötte Todor- ka Grosevszka, a megyei pártbizottság titkára, hogy feltétlenül adjuk át üdvözletét dr. Sipos Istvánnak, a Heves megyei pártbizottság titkárának. Azon már mosolyognunk kellet, hogy Moszkvában találkoztak össze, és nem Egerben, vagy Targo- vistében.

Todorka Grosevszka éppen olyan fiatal, mint akár Ne- nov Todorov, a Vozhod gyár igazgatója. És bármerre mentünk, mintha a fiatalok állama lenne Bulgária. Igazgatók, mérnökök, szakmunkások, brigádvezetők, országgyűlési képviselők, politikai munkások: szinte kivétel nélkül komszomoiista korban levők. Ök azok, akik a tekintetüket inkább a holnapra vetik.

Tonnák, százalékok, levák milliói hangzanak el tőlük. Beszélnek a műszaki fejlesztésről, az alig húszéves üzemek korszerűsítéséről, a modern technika elterjesztéséről, a tanulás fontosságáról, a gazdaságosság jelentőségéről.

Aligha hinné bárki, hogy nem ehhez a korosztályhoz tartozik Torna Tomof, a megyei tanács elnöke, aki Kam- burovóban az új iskola avatásán elvágta a nemzetiszin szalagot. Vagy Marin Niko- lov, a községi párttitkár, aki tanárként kezdte itt a munkát, és az ünnepségen újra elénekelte azt a népdalt, amivel annak idején, a felszabadulás utáni időkben, a nehezen nekilóduló gazdasági munkák serkentésére maga is beállt az aratók közé. Kaszált és énekelt a szépséges Sztankáról és párjáról, Di- mitárról, aki a rablóktól akarta megmenteni szerelmét a mezőn. A balladai történet ma is szxvfacsaróan ellágyította az ünnepség utáni asztaltársaság tagjait.

Az új iskola avatása igazi népünnepély lett. Mindenki ott volt, aki számított valakinek a közeli és a távoli vidékről. A nyugdíjas pedagógusokat és az ellenállási mozgalom veteránjait megkülönböztetett tisztelettel vették körül.

A tizenkét tantermes, négy szakelőadó- és tornateremmel rendelkező iskolára nagyon büszke volt Jekaterim Velicskova, akinek ez volt az első nagyobb munkája, ö

Kenyérrel és sóval várják a kedves vendéget az iskola avatásakor (A szerző felvétele)

irányította ötven ember tevékenységét. Két év alatt végezték el az építkezést. Öt évvel ezelőtt kapta meg szaktechnikusi oklevelét, és miután nő is, tulajdonképpen most „diplomázott”.

Az első tanítási év elé nézett Ivelina Ruszeva, aki Tarnovóban tanult, de Ru- széba való. T^ét nappal ezelőtt érkezett első munkahelyére, nagy izgalommal és várakozással, de azzal az elhatározással, hogy igazán jó gyerekeket nevel majd tanítványaiból. Pironkodva vallotta be, hogy első levelét már elküldte, a címzettje az a Szlávi, akivel az egyetemen ismerkedett meg.

Kolléganője Gyinka Ivanova, aki szintén most kezdett tanítani, bár már öt éve férjnél van és egy aranyos kisfiúnak is az édesanyja. A szomszédos Omurtágban laknak a férje szüleinél. Naponta autóbusszal jár ki a munkahelyére. A férje szülei nagyon kedvesek, de az apósával jobban megértik egymást, mint a mamával. Ha a férjének, aki a városi szállítási vállalatnál dolgozik, a kedvébe akar járni, akkor tejes paprikát főz neki. (Hát...!)

A hűtőm unkáso k élén

Ahol dolgozik, nyáron is hideg van. A nagyrédei hűtőház feldolgozó kamráiban alig öt fok a Hőmérséklet. A leheletet is látni, így elkel a vastag ruha és fölötte a pufajka.

— Itt nem lehet egy szál ruhában, harisnyában dolgozni, mert könnyen megfáznánk — mondja mosolyogva a fiatal művezető, Dudás hászlóné. — Bár mi már megedződtünk, nem vagyunk olyan fagyosak, de aki kintről jön, annak meg kell szoknia ezt a párás, hűvös környezetet. Kétóránként azért jólesik egy kis teát kortyolgatni, olyankor jól átmelegszünk tőle.

Négy esztendeje dolgozik a hűtőházban. Attól a perctől kezdve, amikor átadták rendeltetésének. A szövetkezetét már korábban megismerte, hiszen rédei születésű és egész kisiskolás korától ide járt dolgozni a nyári szünetben. Aztán itt is maradt.

— Érettségi után nem sókkal — magyarázza — találkoztam az elnökkel, áfát már korábban ismertem. O kérdezte, hogy nem-e lenne kedvem hűtőipari szakmát tanulni, mert hogy akkoriban szervezték a hűtőházat. Én kapva kaptam a lehetőségen, és a szövetkezet támogatásával Budapesten, a Bercsényi Miklós Élelmiszer- ipari Szakiskolában tanultam. Nem volt ismeretlen, amit ott hallottunk, hiszen Gyöngyösön, kereskedelmi szakközépiskolában végeztem, ahol már sok szó esett a hűtőiparról, a termékekről is. A technológia, a géptan mégis új volt. A zöldségfélék, a gyümölcsök, a készételek hűtőipari készítése volt a legérdekesebb, a legvonzóbb. Mindezekkel közelebbről a gyakorlatban főleg a Budapesti Konzervgyárban ismerkedtünk meg.

Dudásné szakmunkásbizonyítvánnyal a kézben kerüli haza Nagyrédére, ahol a hűtőházban úgynevezett gyártásközi laboráns lett. Minden válogatott, osztályozott. zöldség, gyümölcs „átment” a kezén.

— Érdekes, de nagyon fe- lelőSsegteljes feladatot kaptam. A gyártás során feldolgozott valamennyi paradicsom, paprika, málna, szamóca, szilva ugyanis a hűtőipari szabvány szerint minősítésre kerül. Csak olyan áru mehet csomagolásra, amely megfelel a minőségi előírásoknak. Bevallom, szigorú voltam és nem ismertem pardont a minősítésnél, de nem hiába, mert utólagos reklamációval sohasem jöttek hozzám.

A nehezebb mégis ezután következett, amikor 1974- ben technikusi minősítő tanfolyamra jelentkezett.

— Egy évig jártam Budapestre, amely a munka mellett elég megterhelő volt. Nagyon sok segítséget kaptam viszont Kivés Jánostól, a hűtőház vezetőjétől, aki a gyártás részfolyamatait és a termeléssel összefüggő gazdaságossági számításokat ismertette velem. Szakdolgozatomat is helyi témából választottam, a nagyrédei málna hűtéstechnológiáját dolgoztam fel. Leírtam azt az új hűtőrekeszt, melyet újításként itt készítettek a málnának. Szóltam arról is, hogyan valósul meg szövetkezetünkben a málnatermelés, a feldolgozás és az értékesítés egysége. Nem sokkal, hogy megszereztem a technikusi oklevelet, megszületett a fiam, aki azóta már három esztendős. Alig fél évig voltam távol az üzemtől, szülési szabadságon, amikor szóltak, hogy jöjjek vissza műszakvezetőnek. Gondolkoztam, hogyan menne ez, hiszen három műszakról van szó, ami nagyon megterhelő. Akkor épült a faluban a bölcsőde, ahol a fiamat is elhelyezték, ez nagy köny- nyítés volt. így hát visszatértem a hűtőházba.

Lassan két és fél esztendeje már, hogy huszonöt asszony munkáját irányítja. Bíznak benne, sokszor kérik tanácsait, segítségét.

— Legnehezebb az éjszakai műszak, különösen a hajnalok, amikor a hosszú talponlét után mindenki nagyon érzi a fáradságot. Olyankor sem csüggedünk, biztatjuk egymást, sok minden szóba kerül a lakásfestéstől a gyermeknevelésig Szezonban vasárnap sincs megállás. Éppen számoltam, június óta már nyolc vasárnap dolgoztunk. Szerencsére

(Fotó: Perl Márton)

megértő a férjem, aki szintén technikus Gyöngyösön, a vízmű vállalatnál. Amiben csak tud, segít. Nemrég költöztünk új lakásba. A fiam szinte minden szabad időmet leköti, meg aztán ott a ház melletti kert, ami megint csak állandó munkát jelent. Azért mégsem panaszkodom, hiszen egész fiatalon, alig huszonévesen vezető lettem. Nagyon szeretek itt dolgozni, mert jó kis kollektíva a miénk. Nem sablonos a munkánk, hanem változatos, van ú.i benne. Az idénynek megfelelően mindig mással foglalkozunk. És olyan jóleső érzés látni munkánk eredményét, amikor egy-egy általunk csomagolt mélyhűtött zöldség, vagy gyümölcs az üzletbe kerül. A legnagyobb öröm mégis, hogy ezeket kedvelik a fogyasztók.

Mentusz Károly

Aki népi öltözékben a szalagot tartotta, a VII-es Gül- szem Mehmedova Ahmedova elhatározta, hogy tovább tanul. Szamunkás lesz. 6 is örült az új iskolának, és bár nem tartozott eddig az osztály legjobbjai közé, a legszívesebben a bolgár és az orosz nyelvet tanulta.

Már három gyerek anyja Emine Haszanova Haszano- va, mégis nagyon fiatal még. A kilencéves lánya, Szev- dzsám és a IX éves fia, Szu- náj mellett a 4 éves fiú, Ta- nyet csak azért nem jár óvodába, mert a fiatal mama otthon maradt, a férje pedig a városban technikus. Mit mondhatott volna az ifjú asszonyka? Irigyli a gyerekeit, akik már ilyen szép iskolában tanulhatnak. Bár ő is ilyen körülmények között járhatott volna iskolába!

„Hivatalból kötelező” fiatalnak lennie a Komszomol titkárának, amilyen Sztefka Koleva, is a targovistei Szeptember 9. Fehérneműgyárban. Végzettsége szerint pedagógus, de az ifjúsági szervezet hat évvel ezelőtt ide küldte, hogy alapítsa meg a Komszo- molt a gyárban dolgozó fiatalok körében. Természetesnek tartotta, hogy oda menjen, ahol szükség van rá. A mozgalmi munkát _ mindig nagyon szerette, és’ az is lehet, hogy később is szervezési feladatot lát majd el, politikai munkás lesz, a pedagógiai pályának pedig búcsút mond.

Lelkes, mai fiatalok. Fiatalok és még fiatalabbak, akik tudatosan vállalták a feladatokat azért, hogy a holnapjaik még szebbek és még boldogabbak legyenek, nekik is, másoknak is, szerte Bulgáriában.

Lehetőségeik óriásak. Most lendülnek neki igazán a fejlődésnek.

Jókedvűek, szeretik a nótát, a táncot, a vígságot. Ezt kapj ált- örökül az idősebbektől is. Volt abban valami családi, ahogyan azon az iskolai avató ünnepségen egy teremben ült a hosszú asztalok mellett a minisztériumi és megyei vezető személyiségek mellett a falu minden rendű és rangú embere, és az építőipari munkások egy csoportja is. Az étkezés náluk nem valamiféle szükséglét kielégítése csupán. A pohárköszöntők mellé ajándék is jár, de egy nóta is.

A községi pártlitkár énekelt. A gazdaság igazgatója énekelt. A pedagógus énekelt. A brigádvezető énekelt. Felálltak az asztal mellől, köszöntötték a jelenlevőket, aztán bejelentették, hogy most pedig egy dal következik.

Mindenki lelkesen hallgatta a magánéneket, és mindenki lelkesen tapsolt.

Vagy három órán át tartott a családias hangulatú ebéd. Csak fiatal nép, lelkileg fiatal emberek tudnak így együtt lenni — munkában, ünnepben egyaránt.

(Folytatjuk) G. Mólnál rerenc _

i