Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

Kecsk öröme és bánata AZ EGYIK SZEME SÍR, A MÁSIK MEG NEVET RECSKNEK! A nevetésre, az örömre minden okuk megvan a de­rék helybélieknek. Bár éve­kig tartott — lapunkban többször is írtunk róla —, de végül is akkora ércme­zőre találtak a község hatá­rában, hogy Európában mindössze kettő nagyobb tő­le, és a világon is csak 25 vetélkedhet vele. Mindezeket — már minta feltárások eredményeit — korántsem csak a recskiek, a Recsken és a Recskért dolgozó munkások, mérnö­kök, geológusok tudják 100 százalékos pontossággal bi­zonyítani, garantálni, hanem a sokirányú munkát ismerő, illetve elismerő lengyel, NDK-s, csehszlovák, finn, nyugatnémet, olasz, francia, angol és japán szakmabeli­ek is. Mi tagadás: ideje volt „rá­bukkanni” az új ércvagyon- ra. mert bizony a régi bá­nya évek óta alig „ad már valamit” — 1977 első fél­évében is több mint 10 mil­lió forintos veszteséggel dol­gozott —, ezért költeni nem érdemes rá, viszont több száz dolgozó ma is tőle vár­ja kenyerét, megélhetését. A BÜCSÜVAL, a hajdani vágatok bezárásával réges- rég megbarátkoztak az itte­ni ércbányászok. És tehet­ték ezt annál is inkább kü­lönösebb nosztalgia nélkül, mert a próbafúrások igen­csak biztató eredményeiről naponta értesültek, aztán közös örömükre megérkez­tek az aknamélyítők és min­den ünnepélyes ceremónia nélkül „elindultak” az új ércmező titkait megismerni. Azóta az egyes akna már el is készült és „hajtják” a kettest, valamint az aknák­hoz csatlakozó vágatokat is. Jó hírt sejtet továbbá, hogy pártunk XI. kongresz- szusának egyik írásos doku­mentációjában is fontos fel­adatként szerepel az ércbá­nyászat fejlesztése, és nem árulunk el titkot azzal serre, hogy kormányunk, valamint az Állami Tervbizottság is többször tárgyalt már a kö­zelmúltban az új Recskről. Közben — az idevalósiak igencsak megszokták a szép Mercedeseket — megszapo­rodtak az ide látogató ven­dégek, a magas beosztású vezetők szánra is. Megtekintette az addigi munkálatokat kormányunk elnöke, a közelmúltban a Nehézipari Minisztérium tel­jes vezérkara — a minisz­terrel az éjen —, legutóbb pedig megyénk országgyűlé­si képviselői cseréltek véle­ményt az iparág, a leendő üzem gazdasági és politikai vezetőivel és természetesen az ércbányászokkal is. Az pedig rendszeres munkakap­csolattá vált, hogy megyénk párt- és állami vezetői min­den Recskkel kapcsolatos eseményen — legyen az a helyszínen, vagy éppen Bu­dapesten — ott vannak és véleményt mondanak. És nemcsak a maguk, hanem a recskiek nevében is. SUMMA SUMMARUM. TE­HÁT: a község neve ma vi­lágszerte nemesen cseng és a feltárt ércmezőből, annak hasznosításából akár arra is következtetni is lehet, hogy e csendes faluból — bocsá­nat a nagyközségből —egy­szer még akár... No, de hagyjuk a fantá­ziát, a találgatásokat Ma ugyanis pontosan még nem tudni, hogy mit is ígér a jövő Recsknek. Pedig a kincs már éppen 10 éve is­mert, és minden arra ille­tékes szerv, intézet, Intéz­mény ismeri, tudja, hogy mennyi van belőle. Sőt még azt is, hogy mennyit ér és mit lehet „kezdeni” vele. A leendő új üzem azon­ban még a tervezők aszta­lán sem született meg. Ta­nulmányok, elképzelések tu­catszámra készültek, dehogy végül is mikor kezdődik meg a tényleges beruházás, azt ma még senki sem tud­ja. Hát ezért sír a recskiek másik szeme! A jövő miatt, amelyről egyelőre maguk is csak ta­lálgatnak és szeretnének végre többet, s főként biz­tatóbbat tudni. MERT TESSÉK BEKÉP­ZELNI: az a hajdani 23 éves bányamérnök, vagy aknász, aki itt akart bizonyítani, ma már a negyedik X felé kö­zeledik, az ígért „szuperbá­nya” azonban niég mindig csak biztatás, elképzelés. Emiatt egyre többen válasz­tanak más megélhetóséget különben az „öreg” bányá­szok közül is. Közöttük jár­va leggyakrabban ezeket a kérdéseket hallja az ember: Kombinátja, vagy csak bá­nyája lesz Recsknek? Épül­nek-e új lakások? Hová nem tilos jelenleg építkez­ni? Mi lesz a régi üzem­mel? Mikorra várható a ter­melés megkezdése az új bá­nyában? Meddig keres még jelentősen többet egy „sze­nes” az ércbányásznál? Kérdezik, illetve mondják mindezt türelemmel és tisz­telettel. Mert Recsken sem kell senkinek sem a „szá­jába rágni”, hogy cementre, utakra, kórházakra, iskolák­ra, lakásokra, új gyárakra, eroműveKre is szüksége van az országnak. S, hogy ezek elkészülje­nek, megépüljenek, ahhoz évekre és nagyon sok pénz­re van szükség. Akárcsak az új Recsk megszületéséhez. Milliók, milliárdok szüksé­gesek hozzá — nem is be­szélve a köztiszteletnek ör­vendő környék természetvé­delméről —, így bizonyos mértékig érthető tehát a „hivatalos nyugalom”, xa tü­relem, a megfontoltság. De az érc megtalálásától és hasznosításának „fotózá­saitól” eltelt tíz év — min­dent mérlegelve is — sok­nak tűnik egy kicsit. És ko­rántsem csak a recskiek bá­nata miatt. A tervezett bá­nya ugyanis nemcsak ha­zánk rézszükségletét tudná maradéktalanul kielégíteni... Természetesen, csak ha üze­melne. DE EZ MAR NEMCSAK A RECSKIEK ÜGYE. Sőt: el­sősorban nem a recskieké. Űk ugyanis bármennyire is szeretik és értik szakmáju­kat, ahhoz túlságosan „ki­csik”, hogy az „érc fölött” döntsenek. Sőt még a Recs­kért megszállottként rajongó és dolgozó iparági vezetők is. A népgazdaság „pecsétjét” ugyanis nekik sinos joguk és lehetőségük ráütni a föld kincsét bizonyító dokumen­tumokra. s főleg annak hasznosítására. Az idő viszont ettől füg­getlenül is telik és múlik... Koós József A képviselő kérdez — az OVH elnöke válaszol Mi lesz a Tárná völgye vízellátásával? Mint ismeretes az Ország. gyűlés nyári ülésszaka töb­bek között foglalkozott a vízgazdálkodással kapcsola­tos' kérdésekkel. Ehhez a té­mához hozzászólt Vadkerti Miklósné megyénk ország- gyűlési képviselője is. Fel­szólalásában foglalkozott a Zagyva-, a Tárná-, az Eger-, a Laskó. és a Hanyi-patakokkal kapcsolatban azzal a kérdés­sel, hogy a Tiszának e víz­gyűjtő területe földrajzilag igen változatos, s ezeken a részeken a vízjárás rendkí­vül szeszélyes. Igaz, hogy a korábbi szabályozások miatt az elmúlt években a tiszai árhullámokat jelentősebb kár nélkül sikerült levezetni, azonban — hangsúlyozta a képviselőnő — meg kellene vizsgálni, hogy a töltések mögött épített szivárgó ár­kok megoldják-e az állandó duzzasztás hatására szaporo­dó talajvízgondokat. Egy- egy árvizes időszakban, mint például 1977. tavaszán, mint­egy kétezer hektárnyi terü­letet nem lehetett idejében megművelni, s ez jelentős terméskieséssel járt. Az árvi­zekkel kapcsolatban szóvá tette Vadkerti Miklósné, hogy szükségessé vált: készítsenek tanulmánytervet a vízügyi szervek a védőrendszer to­vábbfejlesztésére. A Tárnával kapcsolatban elmondotta, hogy a recski mederszakasz még mindig rendezetlen, s szükség lenne a felső szakasz teljes meder- tisztítására is. Hangsúlyozta azt is, hogy a korábbi táblá- sítással egyidőben nem gon­doskodtak a megfelelő víz- rendezési tervek előkészíté­séről és megvalósításáról. Ezután a képviselőnő fog­lalkozott a Tárná mente víz­ellátási helyzetével is, figye­lemmel azokra a körülmé­nyekre, amelyek a visontai külszíni fejtéssel is összefüg­genek. Hangsúlyozta a rész­letes vízkutatás szükségessé­gét, s azt is, hogy az érintett községekben fordítsanak na­gyobb gondot a kútfelújító- sokra, illetve az új kutak lé­tesítésére. Mindezekre — fi­gyelemmel a közös érdekek­re — megfelelő anyagi tá­mogatásra is szükség van. Dr. Gergely István, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnö­ke képviselőnőnknek csak erre az utóbbi kérdésére vá* laszolt. Közölte, hogy a kérdés alapján megvizsgáltatta a térségben kialakult vízellátá­si helyzetet. Amint írta: „A vízelvonás ellensúlyozására a megyei tanács a területi víz­ügyi szervekkel együttmű­ködve az V. ötéves tervben több feladat megoldását tűz­te ki célul, elsősorban a he­lyi erőforrások felhasználásá­val.” Az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke ezután felsorol­ta azokat a feladatokat, ame­lyek eddig a területen meg­valósultak: megépült a Tar- nazsadány—Tárnáméra víz­müveit összekötő vezeték, megtörtént a Tárnáméra és Tarnabod községek kűtjainak szivattyús üzemelésre való átállítása, Detken pedig egy új mélyfúrású kutat létesí­tettek. A megoldandó felada. tok közül folyamatban van Kápolna községben az új mélyfúrású kút létesítése és a meglevőnek szivattyús üzemre történő átállítása. Tarnaőrs és Erk községek meglevő vízmüveinek össze­kötésén és a vízvezeték­hálózat építésén is dolgoznak a szakemberek. Ugyanakkor Boronádon folyamatban van a vízmű szivattyús üzemű át­állítása is. A megye V. ötéves tervé­ben szerepel még a káli és a kápolnai vízmű összekötése, Ecséden egy új mélyfúrású kút létesítése, illetve a gyön­gyösi vízmű rekonstrukciója. E munkákra — hangzik a válasz — az anyagi fedezet biztosított, megvalósításuk nem ütközik akadályba. Ezután dr. Gergely Ist­ván közölte levelében, hogy az Országos Vízügyi Hivatal a megyei szervekkel egyetér­tésben indokoltnak, és szük­ségesnek tartja a Boconád— Tárnáméra—Tarnazsadány —Zaránk—Erk—Tarnaőrs kistérségi vízmű kialakítását, illetve a visontai külszíni fej­tés talajvízszint süllyesztésé­ből felhasználható ivóvíz­minőségű vízből a gyöngyösi vízmű kapacitásának jelen­tős (az első lépcsőben napi ötezer köbméteres) bővítését. E munkák műszaki előkészí­tése folyamatban van, meg­valósításuk anyagi fedezete azonban ebben a tervidő­szakban csak részben bizto­sított. Befejezésül dr. Gergely István ezt írta: „A Heves megyei párt- és tanácsi veze­téssel együtt arra irányulnak erőfeszítéseink, hogy a felté­teleket a tervidőszak hátrale­vő részében megteremtsük. Amennyiben ez nem lehetsé­ges, a befejezés a VI. ötéves terv első éveire tolódik át.” Az e kérdésre adott rész­letes válaszért köszönet ille­ti az Országos Vízügyi Hiva­tal elnökét. Reméljük, hogy az árvízvédelemmel kapcso­latban elhangzott képviselői kérdésre is mihamarabb megnyugtató válasz érkezik. ________________ K- G. C suvQsiőoan jár Lünk (Z.) Egy kis falu világszenzációja — Irány Sorseli. — Az mi? — Másfél ezer lakosú kis község, C sebok száritól har­minc kilométerre. Kiadós ebéd után tuszkol bennünket gépkocsiba a szo­katlanul hosszúra nőtt Vale. ríj Nyikolajev, a csuvas nyel­vű központi lap főmunka­társa, aki ezen a napon programunk szervezője. S bár tíz perce robogunk már, és közben tízszer megfor­dult a fejemben, hogy mit akar velünk ez a jóember abban a pöttöm falucskában, érdeklődésemre titokzatosan mindig egyetlen szóval vá­laszol. — Meglepetés ... Tábla jelzi, hogy a főút­vonalról hol kell letérnünk Sorselibe. Rövidesen egyéb is! A jól karbantartott, nem rég épí­tett öt kilométeres szárny- utat földbe szúrt vörös zász­lók kísérik, s a padkán ün­neplőbe öltözött Volga menti emberek, jobbara kolhozpa­rasztok szaporázzák léptüket a kis település irányába. — Valerij, most már elég a titkolózásból. Iskolát, kombi­nátot avattok, vagy népiin. nepélyre készül Sorseli? Nyikolajcv üdvözlő sorokat vet papírra. A címzettek: Heves megye munkásai. ’ (Fotó: Iszajeva) áll a díszelnökség közepén. Arcán öröm és meghatott­ság, tekintetében ölelő sze­retet. Mintha egész Sorselit a keblére akarná szorítani. A mikrofonnál egy trakto­rista. Lábai citeráznak, kezé­ben ugrál a papír, amire a kolhozisták köszöntését fo­galmazta. Észre sem veszi, szőkébb hazája, Csuvasia sorsát, s különbképpen ér­dekli szülőfaluja. — Sorselibe én mindany- nyiszor ügy térek meg, mint gyermek a családi otthonba. Ez természetes, hiszen itt cseperedtem fel, itt tanul­tam írni, olvasni, ez a kolhoz küldött el erdészeti középis. kólába, ami további tanul­mányaim alapját jelentette. Aztán itt él a bátyám, a kol­hoz gondjaival a vállán, anyám is nemrég költözött csak Csebokszáriba , s itt végzik napi munkájukat mindazok, akikkel az iskola padjait koptattam, de mos­tanra mindannyiójukra tar­tozik valami a kis község jelenéből. jövendőjéből... Egy-egy hazalátogatás persze meglepetéseket is tartogat Nem olyanra gondolok, mint a mostani! Hanem új isko­lát, emeletes lakóházakat fe­dezek fel, máskor korszerű földművelő géphez cipelnek, vagy azt mondják, hogy sé­táljak végig velük valame­lyik kikövezett, betonozott utcán. Az ilyesminek én örü­lök, sőt tőlem telhetóleg se­gítem a község vezetőit. Ügy, ahogyan kereső fiú a csala­dot... Harmadik űrrepülés? ötvenéves leszek, ami ön­magában nem zárja ki a le­hetőséget, bár fokról fokra nő az utazásokat előkészítő, nagyon intenzív kiképző munka. Lekötnek azonban az iskolavezetéssel összefüg­gő teendők. Teljes embert kívánnak! De azt is mond­hatnám ugyanekkor, hogy a kozmoszban még sohasem járt, kitűnően felkészített űrhajósok várják az első iga­zi visszaszámolást. Megfosz­tani őket...? ÜRHAJÖS-ÜDVÖZLET Az iskola előtt felállított pódiumon katonaművészek szórakoztatják Sorseli népét, amely szemerkélő esőben is kitart az élményt nyújtó szórakozásnál, vagy a mu­tatványos bódék, magazin­autók táján tolong. Sokan ácsorognak Andrian bátyjá­nak háza körül is, remélve, hogy néhány percre elkap­hatják még a világszerte is­mert űrrepülőt. Esteledik, amikor kijövünk a kis űrhajózási múzeumból, s ismét találkozunk. Hja Prokopjev beszélt már neki Csuvasia és Heves megye testvérbaráti kapcsolatáról, ezért nem ütközik meg, ami­kor jegyzetfüzetemet feléje nyújtom, hogy tolmácsnőnk segítségével néhány üdzözlő sort kérjek a hazaiaknak. Szálkás betűinek vallomása: „Forró szeretettel köszönti Heves megye munkásait Nyikolajev, 1977. augusztus 24." (Folyt, köv.) | Moldvav Győző ] — Mondhatjuk úgy is, hogy népünnepély. A szülő­falu fogadja nagyszerű fiát, harmadik számú űrhajósun­kat, Andrijan Grigorjevics Nyikolajevet, aki kétszer járt már a kozmoszban. Az isko­la előtt most avatják portré­ját! Kijár neki, kétszer kap­ta meg a Szovjetunió Hőse magas kitüntetést. A jó interjú lehetősége fel­villanyoz, s mindjárt más szemmel nézelődöm a foly­ton növekvő emberrengeteg­ben, amelyet katonazenekar muzsikája szórakoztat. A te­ret városias épületek szegé­lyezik. a megszokott fahá­zak ezeken túl kezdődnek. Van állítólag egy kis űrha­józási múzeum is, a hajdan­volt iskolát alakították át erre a célra. Valerij ígéri, hogy később megmutatja. Oda szállították az eredeti kabint, amiben Nyikolajev a Föld körül keringett. ELEJTETT ZSEBKENDŐ Mindenki látni akarja, mindenki szólni akar hozzá. Utóbbi nehezen megy, mert az egyik középületből kisé­táló űrhajóst magas rangú vendégek övezik. Látom Ilja Prokopjevet. a Területi Párt- bizottság első titkárát, mel­lette a Legfelsőbb Tanács elnökét, majd a tábornoki kar néhány tagját, akik azért jöttek el, hogy együtt ünnepeljenek Sorselivel. Nyikolajev szinte elvész közöttük, pedig engem most elsősorban ő érdekel. Mit csinál, mit mond, hogyan ér­zi magát egykori barátai kö­zött? örzi-e szívében Sorse­li emlékét, a gyermekkor élményeit? S leginkább: megmaradt-e űrrepülőként is földközelben, világhírtől övezetien kolhozparaszt szü­lei egyszerű fiának? Posztnyikov moszkvai szobrászművész alkotásáról lehull a kis fehér lepel. Taps csattan, köszöntők hangzanak emelt hangon, s kicsit a több ezres hallgatóságnak, ki­csit Andrijan Grigorjevics Nyikolajevnek címezve, aki vezérőrnagyi egyenruhában hogy a beszédvázlattal együtt kirántotta kabátjából a zsebkendőjét, s az most sarkánál virít. A vezérőr­nagy. az ünnepelt azonban látja. Puhán kilép a tábor­nokok közül, a traktorista mögé ballag, majd a fölvett kendővel visszatér a díszei, nökségbe. Az ügy senkinek sem tűnik fel. Olyan az egész, mintha tányérsapká­ján igazított volna lehelet­nyit. MEGNŐTT KÖVETELMÉNYEK Valahogy ebben a stílus­ban kezdődik beszélgetésünk is, miután lezajlott az ün­nepség hivatalos része, s az összesereglett nép szétszóró­dik a lacikonyhák, magazin­autók környékén. Nyikola­jev halkan, megfontoltan szól, de minden lényegest el­mond magáról, a szovjet űr­hajózásról. — Nincs itt a feleségem, nem tudott eljönni. Kötik a gyerekek, s fogja a munka. Kandidátus, témája az űrku­tatás, különös tekintettel az ember munkáját segítő mű­szerekre. Jómagam a Jurij Gagarinról elnevezett űrha­jós iskola parancsnokhelyet­tese vagyok, tehát a jövendő kozmonautáinak kiképzését irányítom. Hogy milyen ez a munka? Egyre nehezebb, egyre többrétű. Én például először 1962-ben, majd 1970- ban jártam a világűrben, de ma már nem indulhatnék el az akkori tudásanyaggal, annyit fejlődött a kozmosz­repülés technikája. Termé­szetesen ez a megállapítá­som elsősorban a hasznos­ságra vonatkozik! Az űrha­jók feladataira, amelyek idő­közben úgy módosultak, aho­gyan mi begyűjtöttük a leg­különbözőbb természetű in­formációkat, időnként baráti együttműködésben az ame­rikai kozmonuatákkal. NEMCSAK AZ ŰRREPÜLÉS Ahogyan szavaiból kivehe­tő, Andrijan Grigorjevics Nyikolajev az űrrepülés mellett figyelemmel kíséri Mpmíniifí 1977. szeptember ZZ*» csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom