Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

I Álmok a textilen « • « Csillagasszonyok. virág- napok, gyöngyös pávák, szarvasok az otthonosan ka­nyargó álomutakón Textil­kiállitás. Szekeres Erzsébet tárlata, amelyen mintegy húst szőnyeg, s ezek grafi­kában kiteljesedő előképei idézik fehérrel, kékkel, arannyal, a népmesék, nép­balladák, népdalok világát. Izgalmas élményt ígér ma­napság egy ilyen kiállítás. A művészet ág — amelyek kü­lön műfajba sorolhatóságát ma még sokan megkérdője­lezik — reneszánszát éli. Bár újjászületését nálunk csak 1968-tól, az első Ernst mú­zeumbeli textilkiállítástól számítják hivatalosan, előz­ményei jóval régebbre nyúl­nak vissza. Életre hívója a kor, betonban, üvegben, fémben gondolkodó építésze­te, amely talán sikerrel hű- vösítené el az emberi kap­csolatokat, ha a festők, szob- rások, formatervezők, — Két főiskola egy ledéi alatt Készlet a kiállításból. képző- és iparművészek nem kiizdenének meg praktikus, józan világával. A textilművészet — ame­lyet voltaképpen sem anya­ga, sem funkciója, sem ké­szítésének módja nem hatá­roz meg egyértelműen — különösen alkalmas arra, hogy beburkolja, meglágyít­sa, fölmelegítse az acélvázas falakat, szigorú épületeket, Tanulmányi versenyek középiskolásoknak, „Timur és csapata” nyomában Az új tanév KISZ-es feladatai Alapvető kötelességünk: becsülettel, legjobb képessé­geink szerint tanulni! — az új tanévben 300 ezer közép- iskolás és szakmunkástanuló KISZ-fiatal törekszik arra, hogy gazdag tartalommal töltse meg a KISZ 1977/78- as akcióprogramját. A ta­nulmányi munkához kapcso­lódó akciókról a KISZ KB illetékesei tájékoztattak az MTI munkatársát. — Arra törekszünk, hogy az ifjúsági szövetség is hoz­zájáruljon a tanulmányi fe­gyelem erősítéséhez, s ennek fontos eszköze, ha a KISZ- a lapszer vezetek rendszere­sen és komolyan értékelik tagjaik tanulmányi munká­ját — mondották. Sokat se­gíthetnek a tanulmányi ver­senyek is. ha jobban kiak­názzuk a bennük rejlő lehe­tőségeket. A közösségi felelősség erő­sítését várjuk a tanulmányi csapatversenyek meghirde­tésétől. A „csapat” érdeké­ben megmutatkozó szorga­lom, egymás segítése min­den bizonnyal hasznára lesz majd az egyéni tanulmányi eredmények javításának is. Az elmúlt évinél is több fia­talt szeretnénk bevonni a szakmunkástanulók tantár­gyi versenyeibe, valamint a szakma kiváló tanulója ver­senybe. — Az iskolákban tovább terjed a Radar-mozgalom, amelynek legfőbb feladata a társadalmi tulajdon, az isko­la berendezéseinek, felszere­léseinek védelme, megóvása. A mozgalomhoz hozzátarto­zik az is; minél többen nép­szerűsítsék az új tanulási módszereket. Lehetőség van arra, hogy az oktatás korsze­rűsítésére, a tanulási mód­szerekre vonatkozó „diák­újításokat” javaslatokat pá­lyázati formában gyűjtsék össze. Igen hasznos, ha a pá­lyamunkák elbírálásába be­vonják a nevelőket, pedagó­gusokat is. Az elkövetkező hetekben, hónapokban a honismereti akció résztvevői tovább folytatják saját isko­lájuk történetének kutatá­sát. Nem kismértékben mú­lik az iskolai KISZ-szerve­zetek munkáján, sikerül-e még több diákot megnyerni az „Alkotó ifjúság” pályáza­ton és kiállításon való rész­vételnek. Bizonyára ezúttal is sokan lesznek olyanok, akik „találmányukkal” az oktatás korszerűsítését szol­gálják. vagy hobbijuk be­mutatására vállalkoznak. A pályamunkákat legkésőbb ez év december 31-ig kell be­nyújtani. A legsikeresebb al­kotásokat mindenütt helyi kiállításokon is közzéteszik. A diákok ebben a tanév­ben is.sok társadalmi munka felajánlással igyekeznek hozzájárulni körnvezetiik szépítéséhez, iskolájuk, kol­légiumuk környékének par­kosításához, fásításához. „Timur és csapata” pionír hőseinek nyomában indul el a diákszolgálat. Önzetlen feladatvállalásukkal a ma középiskolásai igyekeznek majd az idős emberek, vagy a gyermekeiket egyedül ne­velő édesanyák válláról le­venni a ház körüli teendők elvégzésének gondját. A munka megszervezése itt is a KISZ-alapszervezetekre vár: módjuk van a területi­leg illetékes tanácsok segít­ségét kérni a környezetük­ben élő és segítségre szoru­ló emberek, családok felku­tatásához. (Fotó: Tóth Gizella) szögletes tereket. S ezt nem­csak azok érzik, akiknek hi­vatásuk humatiusabbá for­málni a környezetet, de a hétköznapok többé-kevésbé hozzá nem értő embere is. így indulhat hódító útjára csipketerítők, horgolt szét. tek, plüsspárnák örököseként a matyó, avagy kalocsai mo­tívummal „népiechitett”, ké­zimunka, a szerecsenfejjel ékesített subaszőnyegek ara- data. Hiányt pótol a giccsára- dat! Hiányt, hiszen kevés még az ilyan textiles művé­szek száma, akik képesek arra, hogy egy-egy belső te­ret — funkciójának megfele­lően — ünnepélyes komoly­ságává, vagy puha meiegsó- gűvé alakítsanak. Megnézve az egri Gárdo­nyi Géza Színházban meg­rendezett textil- és grafika­kiállítást, a hagyományosan föltett kérdések pillanatok alatt fölöslegessé válnak, szertefoszlanák. Fonal, vagy filc térkompozíció? Falvédő, vagy falikép? Rongybaba, esetleg kézi festésű kel­mék ... ? Mellékessé válik itt, hogy az alkotások sora szőtt-e, csomózott-e, hogy anyaga tiszián textil-e, esetleg fával, műanyaggal ötvözött, s hogy iparm ü vészként cinkézhe- tő-e, vagy sem. Csak az ma­rad. ami valóban fontos. Itt is csak az a lényeg, hogy tiszta forrásból! (németi) Átmeneti állapot: Gyön­gyösön meg el,, működik , a kertészeti főiskolai kar is, de mar legalább ennyire él és működik az új, az üzem- szervezo szak is. A előbbi „el hal óban”, az utóbbi ki­alakulóban van. De úgy is mondhatnánk: mind a kettő ma még azonos arányban szerepel. Az átmenetinek tetsző ál­lapotból azonban a gya­korlatban semmit sem ta­lálhatunk, mivel az idei is­kolai év is éppen úgy kez­dődött, mint minden ko­rábbi, és ahogy kezdődik majd minden ezutáni. Ma még kissé szokatlan az az állapot: az ilyen is, olyan is átmenet miatt, ami sajátossá teszi ezt az idei tanévet. • ♦ • Össesen hatvan elsőst vet­tek fel. Ök már valameny- nyien üzemszervező üzem­mérnökök lesznek. Ez a hi­vatalos elnevezésük. Tavaly még hanninc kertész üzem­mérnökjelölt is bővítette az üzemszervezők sorait. Az idén már egy sem került a „gólyák” közé abból a szak­ból. Nem lehet azt mondani, hogy „megrohanták volna” a gyöngyösi főiskolát a jelent­kezők. Jóval kevesebben ér­deklődtek az idén, mint ahogy azelőtt. — Ennek oka az is, hogy nem ismerik még ország­szerte úgy az új szakot, mint a régit — magyarázza az okot Hodászy Miklós, a gyöngyösi főiskola igazgató­ja. — A felvéteinél azon­ban nem tettünk enged­ményt, csak azok juthattak be, akik a követelményeknek megfeleltek. — Hogyan töltődött fel mégis a létszám? — A gödöllői egyetemre jelentkezőkből. Mindegyikük­től megkérdezték, ha Gödöl­lőn nem kapnának helyet a megfelelő pontszám elérése el'enére sem. átjönnének-e Gyöngyösre Ugyanis Gödöl­lőn is folyik üzemszervezési oktatás, de nem párhuzamo­son az ittenivel, hanem sa­játosan elkülönülve. Ezért nem lehet például tőlünk át­iratkozni Gödöllőre az első év után. Egy szó. mint száz: az idén sem lehetett, csak úgy besé­tálni a gyöngyösi főiskolára, ha nem is érte el a jelent­kezők száma a többszörösét annak, mint amennyit fel le­hetett volna venni. • ♦ • Az új szak átszervezést kÖ„ vetelt meg az oktatólétszám­bari is, a tanszékek rendjé­ben is. Most még csak annyi a változás, hogy három új ta­nár érkezett Gyöngyösre. Es mi lesz a „régiekkel"? — A célunk az, hogy a mostani létszámból lényegé­ben mindenkit megtartsunk, ha másként nem, úgy, hogy bizonyos belső mozgást vég­zünk el — tudjuk meg a fő­iskola igazgatójától. A lehetőség adott. Az üzemszervező mérnökképzést ugyanis bizonyos fokig sza­kosítják. Tehát lesznek ker­tész, szántóföldi növény- termesztő és állattenyésztő (szakmérnökök az itteni okleve­lesek között. Az eddigi ok­tatók tehát megtalálják a munkaterületüket továbbra is, legfeljebb nem olyan óraszámban tanítanak, mint korábban, hanem kapnak még egyéb tennivalót is. A kollégiumban már meg­történt a változás. A főis­kola tanárai szaktanács- adókként töltenek be neve­lői feladatot: sportra, köz- művelődésre, politikai és más területre összpontosítva tevékenységüket, mindenkor a fiatalok önkormányzati szerveire építve. Egyelőre még csak a fő­vonalak világosak, a részle­tek kidolgozása ezután kö­vetkezik. A következő tan­év kezdetére ezt a munkát is befejezik. • ♦ • Az idei tanévet ünnepé­lyes körülmények között nyitották meg az idén is, a szokások szerint: Gödöllőn. Az elsősöket autóbusszal szállították el. A gyöngyösi főiskolai kar népes küldött­séggel képviseltette magát, minden vezető beosztású ta­nai- ott volt. A gyöngyösi elsősök az igazgatójuk előtt tettek fogadalmat, ezzel is érzékeltetve a főiskola au­tonómiáját. Az ünnepi esemény nap­ja szeptember 12. volt. Más­nap úgy kezdődött a tanév, hogy munkaruhát, húztak magukra, valamennyien, akik a gyöngyösi főiskola hallgatói és segíteni men­tek a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságba. Gyü­mölcsöt szedtek. _ Ez a betakarítási gyakor­lat két hétig tart. A máso­dik hét a Mátra Kincse Tsz löldjein találta a fiatalokat.. Aztán következik min­den, a tantervnek megfele­lően: akiknek az összefüg­gő termelési gyakorlat az első feladatuk, azok szinte abba sem hagyják a mun­kát. De azért ez mégsem csak valamiféle társadalmi műszak náluk. A gyakorlat alkalmat ad arra, hogy a tapasztalatokból tanuljanak, akár rosszat láttak. akár jót. A tanulságot levonni, emlékezetbe vésni»' és majd megfelelő módon hasznosí­tani a saját munkájukban: ez is cél, nem is mellékes cél. • ♦ • Az idén már csak üzem­szervezőket vettek fel a gyöngyösi főiskolára. Ami­kor harmadévesek lesznek, jön hozzájuk még Kecske­métről harminc szőlész. A kecskemétiek itt fejezik be a tanulmányaikat, itt ismer­kednek meg a hegyvidéki szőlőtermesztéssel. Az államvizsgáikat is ’ Gyöngyösön teszik le. És ez így ismétlődik majd minden évben. Ha jól meg­gondoljuk, ezek szerint nemcsak átmenetnek szá­mít a mai állapot: két fő­iskola él, működik Gyön­gyösön a szocialista mező- gazdaság fejlesztésének ér­dekében. Megtisztelő és felelősség- teljes feladat ez. G. Molnár Ferenc Barátomat kísértem ki az állomásra. Mentem a vonat mellett, integettem, amíg az utolsó vagon is el nem tűnt a fordulóban, aztán megfor­dultam és lassú léptekkel végigsétáltam a peronon. És akkor találkoztam Alekszej Petroviccsal. Vagy öt-hat éve ismerked­tünk meg északon, ahol pi­lótaként dolgozott, néhány napig együtt laktunk egy szállodában és most mind­ketten örvendeztünk a vélet­len találkozásnak. A vonat, amit várt, bár­mely percben megérkezhe­tett, Alekszej megkért hát, hogy maradjak ott vele. Mint kiderült, egy irányban lakunk és mivel kocsival ván, elvisz engem is haza. Bejött a vonat, megérke­zett Alelfszej öccse, Pavel. A két testvér meghatottan ölel­kezett össze. Pavel hátralé­pett, megcsóválta a fejét és elnevette magát: — Hát tudod, most is ér­zem! Kenyérillatod van, Al- josa! Azután beültünk a kocsi­ba. Alekszej beindította a motort, a kocsi enyhén gu- miszagú belseje melegedni kezdett. A hátul ülő Pavel az ülésre támasztotta az ar­cát, szeretettel nézte a báty­ját és csodálkozva azt mond­ta: — Akármit is csinálsz, mégis érzem! — Mit? A kenyérszagot? — Azt — és az arca fur- csánt ellágyult. Ezerkilencszáznegyvenegy- ben Pavel négyéves volt, Alekszej kilenc. Legidősebb bátyjuk. Zsenya, éppen be­töltötte tizennegyedik évét.­Egy határmenti őrsön lak­tak, ahol apjuk parancsnok volt. A háború első reggelén halálos sebet kapott. Utolsó szavaival baj társaira bízta családját. Egy oldalkocsis motorkerékpáron elvitték a három gyereket meg az any­jukat a legközelebbi város­káig. Csodával határos módon még feljutottak a/, utolsó vonatra, amit az első nagy állomáson szétbombáztak. Egy repesz megölte Zsenyát, GAR1J NYEMCSENKO: A meleg kenyér illata aki testével védte a kicsikét. Anyjuk megbetegedett. So­káig haldoklott és lázálmá­ban ezerszer elmondta Áljo- sának, hogy vigyázzon a ki­csire. — Szorosan fogod a kezét? — kérdezgette. — El ne en­gedd! Nehogy elveszted! Így együtt könnyebben wel­juttok a mieinkhez. Ha éj­szaka ledőltök valahol, Aljo. sa, akkor se engedd el a ke­zét! Ö még kicsike, arrébb megy tőled, elsodorhatják. Aztán hol keresed? Egész életedre magad maradsz, ő U árva lesz... Erősen tar­tod a kezét? El ne engedd! Sok-sok éven át volt Ál- jósának egy visszatérő rémes álma: mintha elgyengült volna a Pavlikot tartó keze és Pavlik elsodródott mellő­le, kiabál, futkos a tömeg­ben. a sötétben, de már se­hol sem találja ... De ez már sokkal később volt. Az első időben, anyjuk halála után soha, egy pilla­natra se engedte el öccse lesoványodott kis kezét. Mi minden nem történt a gyerekekkel! A zűrzavarban lemaradtak az őket gyámolí- tó felnőttektől, egyedül éj­szakáztak a mezőn, utána a visszavonuló katonák vitték őket magukkal. Velük együtt kerítették be őket a néme­tek, és végül, erdőn-mezőn keresztül átjutottak a fron­ton a mieinkhez. És megint mentek, mindig csak Keletre, alkalmi szeké­ren, vagy gyalogszerrel, egy­más kezét fogva, sebesült katonákkal ültek együtt a teherautó tetején, vagy túl­zsúfolt vasúti kocsiban, szo­rosan egymáshoz simulva, egymást melengetve. Néha napokig egy falat nem volt a szájukban. Idő­sebb menekültek néha meg­szánták őket, megfelezték velük az utolsó darab ke­nyeret. Akadtak néha jólel­kű emberek, akik egy időre magukhoz vették őket, egy kissé mindkettőjüket feltáp­lálták, szakadt ruhájukat mogvarrogaitúk, kimosták. Aztán kis bátyút kötöttek össze az útra és felrakták őket a vonatra. Vitte-vitte őket a vonat Kelet felé, Oroszország belsejébe, amíg vagy egy félév múlva, vég­képp rongyosan. kiéhezve meg nem érkeztek a havas, távoli Novoszibirszkbe. Pavlik gyermekotthonba került, Aljosát valami jószí­vű asszony beszervezte egy pékműhelybe dolgozni. A pékségben jó meleg volt, egy kis kenyér neki is jutott. Pavliknak már nehe­zebb volt a helyzete. Sehogy se tudott erőre kapni a hosz- szú éhezés után. Alig állt a lábán, állandóan szédült és oly erőtlen volt, hogy fel sem tudott kelni. Egyszer, amikor megláto­gatta a kisöccsét, ~azt mond­ta neki a gyermekotthon or­vosa: — Nagyon legyöngült a kisöcséd. Jobban kellene táplálkoznia, hogy egy kicsit felerősödjön ... Nagyon ne­héz most, a többiek se lak­nak jól. Különben, minek is mondom neked? Magad is kicsi vagy még, hogy tudnál segíteni? És akkor Aljosa elszánta magát. A kenyeret abban az idő­ben nagyon szigorúan jegy­re adták. Kenyeret csak a kemencéből lophatott, ké­sőbb, amikor már kikerült a kemencéből, külön őr vigyá­zott rá. Aljosa kirázta a tüzes pléhformából a forró, főzöl- gő kenyeret, az ingébe dug­ta, összegörnyedve kisur­rant, és lélekszakadva ro­hant a gyermekotthonba. A kenyérből letört egy darabot az öccsének, a többit pedig becsületesen, utolsó morzsá­ig szétosztotta többi éhes és árva kisgyerek között. A forró, tüzes kenyér égette a testét, a bő­re felhólyago- sodott, aztán kisebesedett, minden érin­tésre rettene­tesen fájt. De azért minden nap, újra és újra ellopott egy cipót és szaladt, hogy megetesse a kistestvérét. Aztán egy­szer lebukott. A pékségben dolgozó asszo­nyok mind rá­támadtak, üt- ni_verni kezd­ték: — Nem elég, hogy itt meg­tömheti a hasát, még a fe­ketepiacra is hordja a ke­nyeret! — Nézzétek, alig látszik ki a földből, de már lop! — Es ha még most tenné először! Nézzétek csak, mi­lyen sebes a hasa a forró kenyértől! Aljosa esküdözött, hogy azt se tudja, hol van a vá­rosban a piac, hogy a kenye­ret a beteg kisöccsének viszi a gyermekotthonba, de az asszonyok rá se hederítettek, amíg valaki közbe nem szól: — Várjatok hát, asszo­nyok, hátha igazat mond a gyerek? A pékműhely vezetője, egy féllábú, a frontról visz- szatért idősebb ember maga ment el a gyermekotthonba. Megkereste Pavlikot és azt mondta neki: — Aljosa küldött... — ’ Kenyeret hozott a bá­csi! — kiáltott fel Pavlik és egyszerre körülrajzotta a pé. két vagy húsz éhes kisgye- rek. A pék megsimogatta a fejecskéjüket és csendesen csak annyit mondott, hogy a kenyeret majd Aljosa hozza. És attól fogva a háború végéig Aljosa minden nap kapott a péktől egy vekni meleg kenyeret, amit elvihe­tett a gyermekotthonba... Alekszej Petrovics megál­lította a kocsit. Elbúcsúz­tunk, a két testvér tovább hajtott. Álltam a járda szélén és néztem, hogy olvad bele a sötétségbe a kocsi két piros lámpása. Késő este volt. A járdán surrogva seperte végig az őszi leveleket a feltámadó szél. A fekete égbolt közeli havazást ígért. És valahon­nan messziről tisztán érez­tem az őszi hidegben a me­leg kenyér jó illatát... . ( Fordította: ' U * 2. Hering Margit l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom