Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
Személyes gazdasági döntések Parádi üvegcsiszolók MINDNYÁJAN ellenőrizhetjük önmagunkban: mi jut eszünkbe a „gazdálkodás” szó hallatára. Alighanem csupa millió meg milliárd — amit köznapi, olvasói nézőpontból soknak, vagy kevésnek minősíteni sem könnyű —; csupa bonyolult fogalom: a beruházás, az értékesítés, az export és társai... De mi a helye a szélesen hömpölygő gazdasági folyamatokban, a soknullás számok özönében az egyénnek; jut-e egyáltalán hely itt számára? ! Sok látszat és nem kevés tévhiedelem utálja a kizáró- I lagos magánügyek sorába mindennapos kapcsolatain- 1 kát a gazdálkodással. Első látszatra valóban már-már a 1 szerelmi vallomás szemé- 1 lyességével rokonítható a 1 bolti pultnál előadott vá- f sárlói kérelem, annak a ! döntésnek a magánjellegéről [ nem is szólva, hogy egyálta- ' Ián elköltjük-e pénzünket, i vagy inkább OTP-számlán- I kát gyarapítjuk. A látsza- ' tokát — s bevezetőül ez a ' csekély önbírálat sem fe- ! lesleges —, a tájékoztatás, 1 tehát a sajtó, a televízió bi- I zonyos sajátos szóhasznála- í, ta is fölerősíti. Ki ne hal- ! lotta volna a nyilatkozó ke- 1 reskedelmi illetékest. aki nem arról beszél, hogy áru- t iát eladja, hanem hogy a I lakosságot „ellátja”. sőt: j „gondoskodik” az áruellá- ' tásról... 1 Innen pedig már egyenes | út vezet az egyén gazdasági szerepét torzító látszatok I társadalmi-termelési okai- j hoz. Nyilvánvaló ugyanis, í hogy a hiánygazdálkodás, a i túlzottan központosított gazdaságirányítás egy egész történelmi korszakban szükségképp állította elő azt a ' nézetrendszert, amelyben nem jutott hely a személyes gazdasági döntéseknek. Ho- gyaij is jutott volna, ha — mondjuk — a kabátvásárlás intézményesen azt jelentette. hogy jut-e mindenkinek lódenkabát? MARADJUNK PÉL DANKNÁL: a ruházati forgalomnál, amely kitűnően I szemlélteti az egyéni gaz- | dasági döntések . teljességgel megváltozott szerepét. Nos, a ruházati forgalom most már tartósan elmarad a tervezettől : a kiskereskedelem ruházati eladásai folyó | áron, 1976-ban- 1 százalékkal, az idén májusig pedig ’ az előző év azonos időszakához képest, a tervezett 6,6 1 helyett 4,8 százalékkal nőttek. Gyorsan tegyük hozzá: a folyó ár megjelölés ebben az esetben azt jelenti, hogy az áremelkedéseket figyelembe véve a ruházati forgalom valójában nem nőtt, hanem csökkent. Vagyis: a Jövőre kezdik Iskolabővítés Párádon A parádi körzeti általános iskolában hosszú ideje szoronganak a diákok. Érthető is, hiszen ide járnak a bo- donyi, a paradsasvári, és a parádóhutai felső tagozatosok is. Így aztán délelőtt- délután tanítanak. A helyszűke miatt nem teremthetik meg a korszerű oktatás megannyi feltételét. Ezért örömhír a szülők és a nevelők számára, hogy végre teljesül a régi óhaj: bővítik ezt az oktatási intézményt is. Méghozzá négy tan-, egy tornateremmel, öltözővel, szertárral és politechnikai műhellyel. A hét és fél milliós beruházás kivitelezéséhez a jövő év elején fognak hozzá, s előreláthatólag 1979 szeptember elsején birtokba is vehetik a tanulók az új létesítményt. lakosság — az adott árakon és választéki összetételben — nem hajlandó az értékesítési tervet teljesíteni. Más szóval: a lehetséges vásárlók közül sokan úgy döntöttek, hogy köszönik szépen, ezt nem kérik ... Talán mondani sem kell, hogy ez a döntés valójában széles népgazdasági hatáshullámzást kelt, hiszen befolyásolja az iparág kapacitáskihasználását, nyereségét, anyaggazdálkodását. Azt pedig végképp felesleges hozzátenni, mennyire ódon, már-már nevetséges, ha ilyen körülmények között a ruházati cég igazgatója azt nyilatkozza, hogy ellát bennünket és gondoskodik rólunk, ahelyett, hogy — szíves elnézésünket kérve — jelezné: mit akar tenni, hogy értékesíthessen. Ez a mi képzeletbeli igazgatónk azonban korántsem áll egyedül nézeteivel. A világ közgazdasági szakirodalmában — és a gazdálkodás gyakorlatában — megoszlanak a nézetek az egyén döntési szerepéről, lehetőségéről. Bármily különösen hangzik: a tőkés monopóliumok modern gyakorlata voltaképpen az iménti igazgatói állásponttal rokonítható. J. K. Galbraith, a kapitalizmus rafináltan okos védelmével világhírűvé vált amerikai közgazdász sokrétűen ábrázolja azt a folyamatot, ahogyan a monopóliumok megtervezik, természetesen a fogyasztói beleszólás teljes mellőzésével, mit állítanak elő öt-tíz év múlva, gondoskodván arról is, hogy reklámmal, a termék presztízsrangra emelésével, a vásárló — ha tetszik neki, ha nem — feltétlenül megvegye azt. Másfelől pedig, a nyugati közgazdasági elméletben mindmáig érvényesül e nézetek ellenkezője is: az odaát nagy hatású, úgynevezett határ- haszon-elmélet — túlzó végletességgel — kizárólag a személyes döntésekből, a szubjektív haszonérzésből kiindulva próbálja ábrázolni a gazdaságot. Nálunk a tervezett-szabályozott piaci hatások érvényesülnek a gazdálkodásban, ami azt jelenti, hogy az országos tervek végrehajtása közepette messzemenően számolnunk kell az egyéni igényekkel, döntésekkel. A gyakorlatban ez bonyolult folyamatot jelent. mivel a személyes — de tömeges — gazdasági döntések egész sor ponton meghatározóak. Példánkban utaltunk már a fogyasztói keresletre, mint e döntési folyamat lényeges mozzanatára; ide sorolhatók a la- kosság megtakarításai, továbbá: a divatigények, s bizonyos megrögződött — például étkezési, szórakozási stb. — szokások. EZ UTÓBBIAK nyomban jelzik azt is, hogy a személyes gazdasági döntéseket, illetve az országos, népgazdasági terveket, prognózisokat korántsem valamilyen merev és hajlíthatatlan kapcsolatrendszer fűzi össze. Ellenkezőleg : kétoldalú és szüntelen kölcsönhatás érvényesül itt. A vásárlói, fogyasztói szokások sorában nem kevés akad, amelyet — az igénykielégítés mellett — változtatni, korszerűsíteni kell; elég csupán bizonyos egészségtelen étkezési szokásokra utalni. A kölcsönhatás másik oldala pedig, hogy az egyéni gazdasági döntéseket tanulmányozva- mérlegelve célszerű mindig pontosítani és módosítani a terveket is. T. A. A parádsasvári üveggyárban belga gyártmányú pat- tantó-csiszoló automatát ál* lítottak tizembe. A berendezés elődjéhez képest tíz- szer többet, műszakonként mintegy 4500—5000 ólom* kristály kehelyt tud megmunkálni. Fenti képünkön: Springó Venantiuszné az adagolónál. Természetesen az üzem nem nélkülözheti a mester, ségüket művészi fokon ismerő kézicsiszolók munká. ját sem. Jobb oldali képünkön: ifj. Tóth Andrásné ólomkristály poharakat csiszol. (Fotó: Szántó György) Népi ellenörök vizsgálták A szarvasmarha-tenyésztés jelene Heves megyében Hogyan alakult a tejtermelés? Nőtt_e a szarvasmar- ha-allomány? Ilyen és hasonló kérdésekkel kopogtattak be a közelmúltban a népi ellenőrök az egri, a füzesabonyi és a hevesi járás néhány közös gazdaságába. Statisztikákat, termelési eredményeket bizonyító feljegyzéseket hasonlítottak össze, öt év tapasztalatait vették vizsgálat alá és készítették el figyelemre méltó jelentésüket. A Heves megyei népi ellenőrök 12 termelőszövetkezetben, valamint a Hevesi Állami Gazdaságban jártak és nem sajnálva a fáradságot, összehasonlító értékelést végeztek. Főleg arra voltak kíváncsiak, hogy a Minisztertanács által meghirdetett szarvasmarha-tenyésztési program mennyire hatott ösztönzőleg a nagyüzemekben. Lassan javul a férőhely-kihasználás Megállapították, hogy , a vizsgált időszakban — 1972 és 1976 között — nőtt a szarvasmarha-állomány a közös gazdaságokban. Az állami támogatás ösztönzően hatott és fokozta a tenyésztői kedvet. Ennek eredményeként 1972—1974 között 40 százalékkal több szarvas- marhát tenyésztettek az üzemek, mint korábban. 1974 és 1976 között azonban a növekedés mérséklődött és alig érte el a 2,6 százalékot. Ez főleg a fajtaváltással, a nem megfelelő takarmányozással és a kényszerű állatelhullá sokkal magyarázható. A vizsgált nagyüzemek — a Hevesi Állami Gazdaság és a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet kivételével — a magyartarkát tartják. Az állománynak a behozott kanadai Holstein-Friz fajtával való keresztezését eddig a gazdaságok 77 százaléka végezte, ennek eredményjavító hatása tehát csak a következő években várható. A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy valamennyi nagyüzem rendelkezik a szarvasmarhatartás, illetve -tenyésztés igényeinek megfelelő adottságokkal. Ennek ellenére mégis elgondolkodtató, hogy a legtöbb helyen mindig alacsony színvonalú, a tenyésztői munka, nem megfelelő a takarmányozás és kevés képzett szakember dolgozik a telepeken. Ezek miatt alacsony a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezősége is. A vizsgált gazdaságok közül ötben szakosított telep működik, melyek többnyire gépesítettek, azonban a berendezések alkatrész-utánpótlása még mindig nem megoldott, ami sokszor nehézséget okoz. A szövetkezetek többségében a hagyományos istállókba helyezték el az állatokat. Ezek gépesítése elrendezésük miatt lehetetlen, így a munkák is nehezen szervezhetők. A szűkös helyelosztás nem teszi lehetővé a szarvasmarha-állomány további növelését sem. Ez az oka annak, hogy a férőhelyek kihasználása öt év alatt alig három százalékkal növekedett és ma alig éri el a 85 százalékot. ' ti«73nánai oélda Az elavult istállókban a állattartás magas élőmunka. ráfordítást igényel, ami nagyon költséges. Javulást eredményezett viszont az a törekvés, hogy a gazdaságok csaknem felében már korszerű fejőgépeket alkalmaznak, de a mai igényeknek megfelelő fejőház a sziiksé* ges gépi berendezésekkel csak egyedül a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetben épült az elmúlt időszakban. A nagyüzemek takarmányozási helyzetét szemléletesen bizonyítja a tejtermelés. Az országos átlagnál magasabb tejhozamot elért gazdaságokban, mint a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetben, ahol 2357-ről 5262 literre nőtt és a Hevesi Állami Gazdaságban, ahol 3254- ről 4049 literre nőtt az egy tehénre jutó átlag, az állatok igényeit figyelembe véve végzik a takarmányozást. A többi gazdaságokban azonban nem erre törekednek, ami abban is kifejezésre jut, hogy az egy tehénre jutó tejtermelés 2700 liter alatt van, és alatta marad az országos átlagnak. A takarmánytermő területeken a hasonló adottságok ellenére indokolatlanul nagyok a hozameltérések. Erre jó példaként szolgál a kedvezőtlen termőhelyen gazdálkodó pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet, ahol a korábbi 431 hektárról 323-ra csökkentették a takarmánytermő területet. A hozam viszont gépesítéssel és jó munkaszervezéssel 25 mázsáról a duplájára nőtt. Kevés a képzett szakember A vizsgálat szerint a takarmánymennyiség biztosítva van a nagyüzemekben, .de a minőséggel még sok a probléma. Különösen a takarmányok vitamin- és ás- ványianyag-tartalma elmarad a szükségestől. Bár az utóbbi időben a gazdaságok 90 százaléka a beltartalmi vizsgálatok alapján végzi a takarmányozást, ami jelentős előbbrelépést jelent. Az utóbbi két esztendőben, hogy lassabban nőtt a szarvasmarha-állomány, ahhoz hozzájárult az is, hogy néhány üzemben sok volt a. kényszervágásból és az elhullásból adódó veszteség. Különösen a kál-kápolnai Károlyi Mihály Termelőszövetkezetben okozott ez gondot, ahol 1973—1976 között 261 borjú pusztult el, illetve került kényszervágásra- Több helyen még mindig nem fordítanak elég hangsúlyt az állategészségügyi előírásokra sem, főleg a betegségek megelőzésében. A telepeken kevés a fertőtlenítőgép és a szőnyeg, nem elég a szociális épület és az öltözők száma sem. Ez utóbbiak csak a kevesebb számú szakosított telepeken megoldottak. Még elgondolkodtatóbb az üzemekben a rossz szakemberellátás, annál is inkább, mivel a szarvasmarha-tenyésztés a gazdaságok legkevésbé gépesített ágazata. A népi ellenőrök jelentése szerint a vizsgált szövetkezetekben az állatgondozók csupán tíz százalékának van szakmunkás-bizonyítványa. A tarnamérai Egyesült Tar- namente Termelőszövetkezetben például 146-ból 15nek. a verpeléti Dózsánál 36-ból háromnak. A betaní - tott munkások aránya sem kedvezőbb, csupán ott jc vult, ahol üzemi tanfolvr mókát szerveztek, példán Kerecsenden és Pétervásá- rán. Az előzőekből adódik, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók 80 százaléka semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezik. Középtávú feladatok A képzésre alkalmas fia-' falóknak ez a munka a kedvezőtlen körülmények miatt egyáltalán nem vonzó, ezért a gazdaságok erejükhöz mérten igyekeznek segíteni. A Hevesi Állami Gazdaságban szolgálati lakást adnak, családiház-épí- téshez pedig kamatmentes kölcsönt nyújtanak a dolgozóknak. Ezenkívül rendszeresen üdültetik őket, s munkaruhát is biztosítanak. A vizsgált időszakban a gazdaságok több mint 128 millió forint állami támogatást vettek igénybe a szarvasmarha-tenyésztés fokozására. Ezt a pénzt főleg szakosított telepek építésére, illetve a meglevők korszerűsítésére, továbbá az állatok TBC- és brucellamente- sítésérp használták fel. A gazdaságok középtávú fejlesztési tervei tartalmazzák mindazokat a feladatokat, melyek megvalósításával a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségét fokozzák. Mindezek ellenére a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kéri a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának támogatását, hogy segítsék elő a gazdaságokban a TBC- mentesítés mielőbbi befejezését. Időnként vizsgálják felül az üzemek takarmányozási terveit és ösztönözzék őket azok betartására. A gazdaságokban pedig a takarmánytermelést, a betakarítást és a tárolást úgy szervezzék, hogy az olcsóbb legyen, mint jelenleg, mert csak így válhat jövedelme, zővé hosszabb távon a szarvasmarha-tenyésztés. Mentusz Károly 1977. augusztus 10.> szerda
