Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-10 / 187. szám

Agria 77

Vidróczkiék gálaestje

Fokosos-kendős táncukat többször is meg kellett újrázniuk. (Fent.)

'„A táncban benne van kicsinyben a világ: jóság, erő, harmónia, mind együtt. Az egyik ember ezt szereti, a másik azt. de nincs akinek ne tessék a tánc." Kálidásza óind költőnek ez az igaz-szép vallomása jutott eszembe az egri várban vasárnap este, ahol két órán át a Vidróczki néptáncegyüttes gálaestjének tapsolhattunk.

A gyöngyösiek rangos műkedvelő csoportját nem szükséges bemutatni. Annyit mégis el kell itt mondani róluk, hogy ez évben ünnepük működésük tizenöt esztendős fordulóját. A palócvidék népművészetének megőrzésére és éltető terjesztésére vállalkoztak, s ezt a missziójukat fáradhatatlan szeretettel, sikerrel teljesítik. Kétszer is elnyerték a „kiváló együttes” kitüntetést, s mellé megkapták a megyei tanács művészeti díját. Szép, tiszta forrásból fakadó dalaikkal, erőt és harmóniát sugárzó táncaikkal sok-sok ezer hívet szereztek határainkon túl a palóc népművészetnek — Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban Csuvasiá- ban, Olaszországban, Dániában, Törökországban.

Gálaestjük bevezető száma — .,Ködellik a Mátra” — legrégibb népi dallamok gazdag áradásával a barátságos arculatú hegyvidéket idézte, névadójukra, Vidróczki Már_ tonra is emlékeztetve.

Szlovák legények tánca, a pontozó, és forgató, a mező- ' sógi táncok, fokosos-kendős táncuk, mind-mind vastapsot kapott. Nehéz lenne külön is kiemelni produkcióik sorából a legemlékezetesebbet. Jól megszerkesztett, egységes, színpompás és hangulatos volt minden bemutatott műsorszámuk, egész gálaestjük.

Két órán át jókedvvel énekeltek, örömmel és önfeledten táncoltak. Azt mondhatni, hogy a palóc lányok és legények tüzes lakodalmi kedve

Lcbbcn a szoknya,' dobban a láb ... (Balra.)

(Fotó: Szántó György)

áradt, sugárzott minden műsorszámukból.

Szebbnél szebb népviseletbe öltözötten lejtették, ropták táncaikat. Olykor olyan fergetegességgel járták, hogy szemmel alig lehetett követni mozgásukat, ritmikusan cifrázott lépésváltásaikat. Ezek közül is leglátványosabb volt fokosos-kendős táncuk,

amit többször is meg kellett újrázniuk a népes közönség szűnni nem akaró tapsára.

A játékos elemek is szerepet kaptak egyes műsorszámokban. Kedves példának említhetjük erre a „Felső- tárkányi játékok” című énekkel kísért táncjelenetük bemutatását.

Hallhattunk az est műsorában énekszólókat, zenei betéteket. Ezeknek a szerepe nemcsak az volt, hogy a táncosok rövid pihenőiben a szüneteket kitöltsék, hanem hogy külön ízt, színt adjanak a produkciónak. A régi népdalok megszólaltatásával, szép, tiszta énekhangjával Érsek Zsuzsa, egri főiskolai hallgató gyönyörködtette a közönséget.

Mindazoknak a nevét nehéz lenne itt felsorolni, akik a várbeli gálaesten az örömet és a művészi élményt adták. Feltétlenül meg kell azonban említeni a siker — háttérben maradt — kovácsait: Zeltner Imrét, az

együttes vezetőjét, Tímár Sándor koreográfust, Heksch Katalin művészeti vezetőt és Schubert Henrik zenei vezetőt.

(pataky) ■

A TIT a 60. évfordulóért

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezvényein az új évadban különös hangsúlyt kapott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója.

— A társulat — a proletár internacipnalizmus nemes eszméjének szellemében — az évfordulóhoz kapcsolódó tudományos ismeretterjesztő és szocialista nevelőmunkáját úgy tervezi, hogy az egész évadra kiterjedjen. A TIT arra törekszik, hogy ne csak közvetlenül, hanem közvetve is — vagyis valamennyi ismeretterjesztési téma keretében, amely összefüggésben van a Szovjetunióval — megemlékezzék az évfordulójáról. méltassa a világ első szocialista országa hat évtizedes útjának kimagasló eredményeit. Szeptember kö. zepétől — az előadók ezrei fogják a munkások, parasztok és értelmiségiek körében ismertetni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió népeinek nagyszerű vívmányait.

(MTI)

Fonotéka a hatvani könyvtárban

Űj részleggel bővült az Ady Endre Városi Könyvtár Hatvanban. Külön teremben kaptak helyet a zenei szakkönyvek, és ezzel együtt ugyanitt megnyílt a zenei tár. Az érdeklődők ezernél több hanglemez közül válogathatnak, elsősorban művészlemezek, teljes operaelőadások hallgathatók sztereo minőségben. Természetesen tartalmaz a fonotéka más felvételeket: verseket, prózákat,

drámai részleteket jeles művészeink előadásában, valamint nyelvleckéket is.

A lemezeket nem lehet ugyan kölcsönözni, de külön kérésre átmásolják az anyagot magnószalagra. Szeptembertől lehetőséget teremtenek a csoportos zenehallgatásra is az akkor beinduló zenei klub keretein belül.

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Három gyerekkel három műszakban?

Egy gyári munkásnő, akinek három kiskorú gyermeke van, megbetegedett. Felépülése után az orvos, amikor munkaképesnek nyilvánította, csak egy műszakban való foglalkoztatást javasolt. A gyár ennek ellené, re nem volt hajlandó az asszonyt egyműszakos beosztásba helyezni, ezért a munkahelyétől négy hétig távol maradt. Ekkor írásban felszólították, ha nem jelentkezik, jogellenes kilépőnek tekintik. Az asszony elment a gyárba, de a munkát nem vette fel, ezért a munkakönyvébe írt „kilépett” bejegyzéssel elbocsátották.

Ilyen előzmények után az asszony a munkakönyvi bejegyzés törléséért, továbbá a munkaviszony helyreállításáért és elmaradt fizetése megtérítéséért pert indított. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki:

— Nincs tisztázva és így nem állapítható meg, hogy a munka felvételének elmaradása miatt a gyár illetékes vezetőit, vagy az asz- szonyt terheli-e felelősség. Ezért meg kell hallgatni főművezetőjét, valamint a munkaügyi osztály vezetőjét, akik — a munkásnő állítása szerint — mereven elzárkóztak az egy műszakban történő foglalkoztatás elől. A

Munka Törvénykönyve értei, mében ugyanis a dolgozó nem köteles teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, vagy érdekeit védő jogszabályba ütközik.

A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság megállapította: amikor az asszony munkára jelentkezett, terhes volt, ezenkívül olyan tartalmú orvosi javaslattal rendelkezett, miszerint egészségi állapotára tekintettel csak egymű- szakos munkakör ellátására alkalmas. Ha pedig ennek ellenére továbbra is három műszakban kívánták foglalkoztatni, ez a Munka Törvénykönyvébe ütköző, olyan munkáltatói intézkedésnek minősül, ami az asszony egészségét feltehetően közvetlenül és súlyosan veszélyeztette volna. Amennyiben megállapítható, hogy ez volt a helyzet, a munkásnőnek joga volt a munkavégzésre vonatkozó utasítást megtagadni. Végül azt is vizsgálni kell, hogy a gyár kollektív szerződése tartalmaz-e olyan rendelkezést, amely a három. vagy több gyermekes anyák három műszakban történő foglalkoztatósát tiltja. Csak mindezek ismeretében lehet megnyugtató módon eldönteni, hogy az asszony követelése megalapozott-e vagy sem.

Megbocsátó feleség kontra barátnő

A feleség megtudta, hogy férje egy elvált nővel megcsalja, mire válópert indított ellene, és a bíróság a házasságot felbontotta. Később a volt férj és barátnője között a viszony megromlott, s egy veszekedés közben az asszony a mosáshoz használt maró

f\nmw

n.'<7. augusztus 10., szerű.

És tessenek képzelni, ezek mindent nyersen esznek. Nyers tojást, nyers karórépát, sárgarépát — húst meg egyáltalán nem. Egészség- ügyi okokból, mondja a gyerek, de az ám! Napok óta az ágyat nyomja, mert olyan lázas biza 1”

Ugyanaz nap délután El néni kiment, hogy megöntözze a rózsáit, ámde azok szőrén-szálán eltűntek. Pedig különleges rózsák voltak, amelyeket el akart küldeni a mibile-i virágkiállításra, így hát persze, hogy kitört rajta a hisztéria. Felhívta a she- riffet, és azt mondta neki: „Ide figyeljen sheriff, jöjjön át ide, de tüstént! Valaki meglépett a Lady Anne rózsáimmal, amelyekbe kora tavasz óta beleadtam szíve- met-lelkemet.” Amikor a sheriff kocsija megállt a ház előtt, az összes szomszéd ki- tódult az utcára, meg a verandákra, Mrs. Sawyer pedig vastagon bekrémezett arccal átügetett az úttesten.

Az ördög vigye — mondta Mrs. Sawyer csalódottan, mikor rájött, hogy senkit sem lőttek le, vagy gyilkoltak meg — senki sem lopta el szokat a rózsákat, hanem a maga Billy Bob fia hozta át őket a kis Bobbit lánynak. El

néni egy árva szót sem szólt. Csak odalépett az őszibarackfához, és pálcát tört magának. — Megállj, Billy Bob — törtetett végig az utcán, szó- longatva a fiát, amíg meg nem találta Speedy garázsában. ahol az Preacherrel együtt figyelte, amint Speedy szétszed egy motort. El néni a hajánál fogva emelte föl a fiát, és úgy zúdította rá a pálcacsapásokat, mint a Kénkő. De azt nem tudta elérni, hogy bocsánatot kérjen, vagy sírva fakadjon. És amikor végre az anyja elengedte, Billy Bob felmászott egy pe- kánfára, és megesküdött, hogy soha többé nem jön le onnan. Hazaérkezett az apja, s le akarta hívni vacsorához. A papa kiállt az ablakba, és szólongatta: ..Fiacskám, már nem haragszunk rád. gyere le és edd meg a vacsorádat”. De Billy Bob meg se moccant El néni odament, és a fa törzséhez támaszkodott. Olyan lágy volt a hangja, mint az alkonyi fények: „Nagyon sajnálom a dolgot, fiacskám, igazán nem akartalak úgy elnáspángolni. Finom vacsorát csináltam kicsi fiam, krumplisalátát, főtt sonkát és kaszinótojást.” ..Menj innen — felelte Billy Bob —. nekem nem kell semmilyen vacsora és gyűlöllek benneteket, mint a tűzvészt.” Az

apja rászólt ,hogy így nem szabad beszélnie az anyjával, az pedig pityeregni kezdett. Csak állt ott a fa alatt és fölemelte a szoknyája csücskét, hogy azzal törülje le a köny- nyeit. „Én nem haragszom rád fiam, ha nem szeretnélek, nem is vertelek volna meg...” A pekánfa levelei sustorogni kezdtek; Billy Bob lassan lecsusszant a földre s El néni beletúrt a hajába, és magához húzta.

Vacsora után Billy Bob bejött hozzám, és végigvetette magát az ágyamon. Nagyon megsajnáltam, különösen azért, mert annyi aggodalom tükröződött a szemében. „Az a dolgok rendje, hogy az ember virágot küldjön a betegeknek” — mondta öntudatosan. Ebben a pillanatban felhangzott a gramafon távoli, vékony hangja, s egy molylepke szállt be az ablakon, olyan lebegőn, mint a zene. De ekkor már sötét volt, és nem láttuk, hogy Miss Bobbit táncol-e. Billy Bob teste úgy összerándult valamiféle fájdalomtól, mint egy bicska; de az arca hirtelen felderült, s szeme csillogott, mint a gyertyafény. „De mikor olyan aranyos — suttogta izgatottan, — ő a legaranyosabb lány. akit életemben láttam, az ördögbe is. ha kéne, leszedeném az összes rózsát innen Timbuktuig.”

Preacher szintén leszedte volna a világ összes rózsáját. Ö éppúgy odavolt a kislányért. mint Billy Bob. De Miss Bobbit észre sem vette őket. Csupán egyetlen életjelt adott magáról: rövid köszönőlevelet írt El néninek a virágokért. Nap mint nap ott ült a verandájukon elegánsan felöltözve és hímezett, vagy fésülte aranyló fürtjeit, vagy a Webster szótárt lapozgatta — távolságtartó volt, mégis barátságos; ha jó napot köszöntek neki, ő is jó napot kívánt az arra haladóknak. És mégis, a fiúk képtelenek voltak összeszedni a bátorságukat, hogy átmenjenek hozzá, és beszédbe elegyedjenek vele, s a lány legtöbbször egyzserűen keresztülnézett rajtuk, még akkor is, amikor vadmacskaként rohangáltak fel-alá az utcán, hogy magukra vonják a tekintetét. Birkóztak, Tarzant játszottak, vakmerő biciklimutatványokat végeztek. Szánalmas igyekezet volt.

Egy nap a fiúk minden ed- digin túltettek: Billy Bob magára öltötte az apja keki színű katonaruháját, Preacher pedig csupasz felsőtestére egy meztelen nőt rajzolt El néni rúzsával. Járták a bolondját, de a hintaszékben kényeskedő Miss Bobbit csak ásított. Dél volt, senki sem járt az utcán, csak egy pufók, érett szilvát formázó néger lányka jött dúdolva, kezében egy vödör feketeszederrel. A fiúk pedig rászálltak. mint a muslicák, összefonták a kezüket, és nem engedték áthaladni, amíg csak meg nem fizeti a tarifát.

(Folytatjuk)

hatású vizet a férfi arcába öntötte, aminek következtében az illető egyik szemére megvakult. A történtek miatt a támadót a bfróság maradandó testi fogyatékosságot előidéző súlyos testi sértés bűntette miatt elítélte.

Ilyen előzmények után a férfi a merénylő asszony ellen kártérítési pert indított. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság a merénylőt a betegség alatt felmerült keresetveszteség megtérítésére és havi járadék fizetésére kötelezte. Az asz- szony azonban a bírói ítéleteknek nem tett eleget, mire rövidesen új kereset érkezett a járásbírósághoz. Ezúttal a férfi volt felesége indította a támadó nő ellen. Elmondta, hogy elvált férjének megbocsátott, úból együtt él vele, a merénylőt terhelő összeget a szorult anyagi helyzetben levő volt férjének kifizette és most ezt az összeget az asz- szonytól visszaköveteli.

Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság eíé került, amely határozatában megállapította: a férfi két tanú által aláírt írásbeli nyilatkozata szerint a kárösszeget, amely támadóját terheli, elvált feleségétől megkapta, és ennek ellenében a merénylőjével szemben fennálló követelését volt feleségére engedményezte. A Polgári Törvénykönyv értelmében a jogosult követelését másra átruházhatja, és ilyenkor az engedményes lép helyébe. Tehát a sérült férfi mindazokat a jogokat, amelyek támadójával szemben megillették, feleségére átruházhatta, és az asszony a kereseti követelést jogosan érvényesítheti. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság döntésében a perbe vont nőt kötelezte, hogy a kifizetett összeget a sérült ember volt fele. sésének térítse meg. Á

(h. tA 1