Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-31 / 204. szám
Aminek az adminisztrátorok is örülnek NEM IGAZSÁGOS, hogy immár hosszú idő óta az adminisztrációról mindig csak az kerül szóba, hogy túlzott és lassítja az ügyek menetét. sok bosszúságot okozva az állampolgároknak. Arról sem szabadna elfeledkezni ugyanis, hogy a túlzott adminisztrációtól, a haszontalan bürokráciától azok is szenvednek, akik ellátják az ügyvitelt. Azt is illő lenne már észrevenni, hogy például sok helyen milyen lehetetlen munkakörülmények között dolgoznak az ügyvitel munkásai a túlzsúfolt irodákban, hogy a kereskedelmi és termelő vállalatoknál (hogy ezúttal csak a vállalati gazdálkodás körében maradjunk, nem bolygatva a közigazgatást) egy-egy számviteli zárlat idején milyen mérhetetlenül sok a túlóra, s évek óta egyre több. sőt: sok helyen már annyi, hogy nem tudják kifizetni, lecsúsztatni, mert nincs rá keret, illetve idő. Amikor tehát társadalmi programmá vált, hogy csökkentsük az adminisztrációt, legalább a felesleges teendők kiszűrésével, akkor ennek — ha hisszük, ha nem — éppen azok örültek a legjobban, akikről pedig, többnyire hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy esetleg ők saját maguk, tehát az adminisztrátorok, ügyintézők találják ki azt a rengetegféle előírást, ami azután mindenkit hátráltat és bosszant a munkájában. Az adminisztrációs feladatok növekedése, jórészt abból adódik — és elkerülhetetlenül —, hogy növekszik a gazdaság, s az egyre nagyobb termelést és forgalmat számba kell venni, irányítani, értékelni. szabályozni kell — s az egyre nagyobb munka. Mintegy a szükséges, elkerülhetetlenül növekvő feladatok „hátán”, vagy inkább „leple” alatt azo'rib'áfí'— s ezt ma már senki sem vitatja — a felesleges teendők sora is bekerül például a vállalati ügyvitelbe: a számvitelbe, statisztikába, a pénzügyek stb. lebonyolításába. Ezeket a felesleges ügyviteli teendőket kellene tehát kiszűrni, ezektől megszabadulni, s akkor tüstént gyorsulhatna az ügymenet, lélegzethez juthatnának az adminisztrátorok. Ezzel a programmal ma már mindenki egyetért. Tavaly az adminisztratív létszámzárlat is segített, persze ennek az .egyetértésnek” a kialakulásában. Legújabban viszont a vita már azon folyik, hogy ki csökkentse az ügyviteli feladatokat? A főhatóságok — Pénzügyminisztérium, a KSH. a MNB — az utóbbi másfél évben már lényeges egyszerűsítésekre tettek intézkedéseket felmentve a vállalatokat egy sor kimutatás és jelentés készítése alól. VÁLTOZATLANUL sok adminisztrációs feladatot adnak viszont a vállalatoknak a helyi és az országos hatóságok, társadalmi és politikai szervek, rengeteg kimutatást, jelentést kérve a gyáraktól. E körben fordul elő a legtöbb úgynevezett „vadstatisztika” is, tehát az olyan kimutatáskérés, ami nem is lenne kötelező a vállalat számára és a kimutatást kérőnek nincs rá KSH-enge- délye, a vállalat azonban többnyire mégis válaszol a megkeresésre! mert esetleg nem akar rossz viszonyba kerülni a kimutatás „megrendelőjével”, az adott hivatallal vagy szervezettel. Végül azonban — el kell ismerni — a vállalatot saját maguknak is rengeteg felesleges munkát adnak. Nagyon sok helyen például a havidíjas munkavállalók havonta kétszer kapnak fizetést. Ha egyszer kapnának, az ezzel kapcsolatos munka éppen a felére csökkene. Vagy: jelenleg például a legtöbb helyen a fuvarleveleket két-három osztály is .ügykezeli”, ezt elég lenne csak az egyikre, például, célszerűen a szállítási osztályra bízni, s ez. időszakonként. egyetlen adattal informálhatná a többit. Azután teljesen felesleges ma már a 200 forint alatti fogyóeszközöket — a kalapácsot. csavarhúzót, dörzspapírt, villanykörtét, stb. — munkahelyenként tételesen elkönyvelni, amikor ezt egy összegben, egyetlen tételként is elszámolhatnák. Több tízezer könyvelési tétel, egyeztetés hibalehetőség stb. kerülne ki ezzel a vállalati 1 számviteli munkából. Vagy például miért kell a rendszeresen ismétlődő költségeket — napidíj, szállásdíj, utazási költség — ugyancsak mindig tételesen elkönyvelni, elég lenne mindenütt átalányt számolni. SE SZERI, SE SZAMA az ilyen apróbb-cseprőbb ész- szerűsítési lehetőségeknek a mai vállalati gyakorlatban. E néhány példa is igazolja, hogy ebben a programban is igaz a szólás, miszerint segíts magadon... G. F. Legnagyobb takarmányüzem a Hanságban Elkészült az ország egyik legnagyobb tömegtakarmány- üzeme, amelyet 30 milliós beruházással létesített a Lajta-Hansági Állami Gazdaság. Az évente mintegy tízezer tonna takarmányt gyártó üzemet kedden a Hanságban, a gazdaság jánossomorjai kerületében üzembe helyezték. A takarmánygyár gyorsszárító berendezése évente nyolcezer tonna lucernaliszt gyártására képes. A takar - mánypogácsázó berendezés évi kapacitása háromezer tonna. Az értékes, fehérjedús takarmánypogácsa -alap» anyaga a szalma és a kukoricaszár. A BHG Telefonközpont Gyárában készítik a korszerű crosbar rendszerű négyezer vonalas tatabányai főközpontot, valamint a távhívásra alkalmas közvetítő központot, amelyek 1979-ben lepnek üzembe. Képünk: robotberendezés ellenőrzi a telefonközpont sávjait. (MTI fotó — Bara István — KS) Pacsirta-telepből — lakótelep Ezzel a névvel is úgy vannak sokan Gyöngyösön, mint a Mérges utcával: mondják, de aligha tudják, miért éppen így, ilyen módon „tisztelnek” meg egy . utcát vagy egy területet. Elképzelhető. hogy — ahogy szokás mondani — a „szent sem mossa le” a Pacsirta nevet arról a mostani senki földjéről, amely a Róbert Károly utca és az Élmunkás utca elágazásánál található. Még ebben az ötéves tervben lakótelep épül itt. o o o összesen több mint 23 ezer négyzetméter sorsát foglalja magába a beépítési terv. Parkoknak, játszótereknek is jut még . majdan ötezer négyzetméter, ugyanakkor gondoltak arra Van szerencsém! — megjött a kéményseprő — Mi leszel, szel? ha nagy leEme meglehetősen sztereotip és lényegesen kevésbé elmés kérdésre háromévesen — ha jól emlékszem — a következő optimista választ adtam: — Orvos. Esztendő teltével a mozdonyvezetőségig akartam vinni, újabb év múlva pedig kikötöttem a kéményseprésnél. Ez a cél jó darabig tartotta is magát, sót néha úgy tűnt, hogy egészen közel sikerült kerülnöm hozzá. Később azonban kiderült, hogy mint oly sok gyerekkori vágyálom’ ez is elszállt. Ezek után kérdés, mi történt azokkal, akiknek sikerült megvalósítaniuk eme szép és romantikusnak tűnő gyermeki elképzelést? Egyáltalán vannak-e még „igazi” kéményseprők, s ha igen, hát hogyan élnek, hogyan dolgoznak’ Hoznak-e szerencsét, ha bekopogtatnak a lakásokba, és még inkább: nekik hozott-e szerencsét a pálya, vagy csak a megélhetés kény~ szere marasztalja őket. ■.? Mindeme és a további kérdésekre Kocsis Sándorral, a Heves megyei Kéményseprő Vállalat igazgatójával közösen kerestük a választ. Ezek szerint — ha az egykori, és valójában talán sohasem létezett „romantika” köpenyét lefejtjük erről a szakmáról — a következő helyzetről alkothatunk képet: Az 1950-ben történt állami vállalattá alakulás óta a kéményseprők kis családja is jelentős utat tett meg napjainkig, a fejlődés azonban elmaradt a várakozástól, a vele szemben támasztott igényeknek nem nagyon felel meg. Kétségtelen, ez így, önmagában nem túlzottan hízelgő a vállalatra nézve, de hogy valóban ilyen helyzet alakult ki, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy minisztériumi és — nálunk — megyei tanácsi szinten is foglalkozni kellett a kérdéssel. MÉRNÖKÖK — MINT KÉMÉNYSEPRŐK A lemaradásnak legalábbis két oka van. Egyik a „természetes” korábbi vezetési hibák következménye, a másik viszont az igények módosulásával magyarázható. A hagyományos kéményseprési munka mellett mindinkább előtérbe kerül ugyanis a komolyabb tüzelőberendezések vizsgálata, karbantartása, a már magasabb ismereteket kívánó, kvalifikáltabb munka. Hogy ehhez felemelkedjenek. annak lényegében csak most érkezett el az ideje, és ez már a vállalat leendő új nevében is megmutatkozik: Heves megyei Tüzeléstechnikai és Kéményseprő Vállalat. Mi is áll e névmódosulás mögött? Nos, gyakorlatilag az, hogy a lassanként újra magára találó vállalat létrehozott egy már régen esedékes új csoportot — tüzelés- technikai műszeres csoport néven, melynek magvát egy szilikát-gépészmérnök, egy vegyészmérnök és egy építésztechnikus képezi. Ez az összetétel már önmagában mutatja a szakma fejlődését, de erre tulajdonképpen kényszerítve is vannak, a megyei tanács erőteljesen erre inspirálja a vállalatot. Könnyen belátható, hogy valóban ez az egyetlen helyes út, hiszen műszeres vizsgálatokra eddig is szükség volt, de elvégzésükre Salgótarjánból és Miskolcról érkezett — és érkezik még most is szükség esetén — segítség. Az egri csoport működésének személyi feltételei most már kialakultak, most még a tárgyi feltételek megerősödése szükséges, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a már meglevő műszerekhez újabbakat kell vásárolni. Ezek az úgynevezett emissziós mérések mindinkább elengedhetetlen fel- * tételeivé válnak a vállalat munkájának, nemcsak azért, hogy . pontosan megtudják például, melyik kéményben milyen erős a léghuzat, 'hanem hogy megelőzzék az esetleges robbanásokat, baleseteket, választ kapjanak az energiafelhasználás kérdéseire. A HŰTLENEK VISSZATÉRNEK A magasabb fejlettségű fűtőeszközökhöz, kazánokhoz csak modern technikai felszereltséggel lehet a szükséges paramétereket megadni. A vállalat megújhodott vezetősége bízik abban, hogy jövőre már sor kerülhet erre nálunk... És hogy a jó hír — mint a korom — valóban szárnyakon száll, azt mutatja, hogy fellendült az érdeklődés újra a szakma iránt. Igaz, még nem öltött olyan méreteket, mint szeretnék, de a korábban „hűtlenné” vált régi szakemberek közül egyre többen visszajönnek. és jelentkeztek fiatal szakemberek is, mert perspektívát látnak ezen a pályán. A helyzet ismeretében elmondhatjuk: indokolt az egészséges létszámnövelés, és helyes volt a jó munkaköri légkör kialakítására való törekvés is, a kettő egymás nélkül lényegében elképzelhetetlen. Ugyanakkor tudják azt is, hogy néhány helyen, így például a Gagarin Hőerőműnél mielőbb javítani kell a vállalati dolgozók munkakörülményeit. Mivel ez a vállalatnak és a hőerőműnek egyaránt fontos, bízhatunk abban, hogy rövidesen megerősödik a műszaki vezetés, és elviselhetőbbé válik ez az igen nehéz, és az egészségre is ártalmas munka. NEVEZHETJÜK KANDALLÓNAK IS... Végezetül szólni kell az ismét fellendülőben levő cserépkályhás részlegről is, ahol tavaly még elég volt két ember, az idén viszont már kevés a négy, majd egy idő óta a hat... Mert a cserépkályha mo6t reneszánszát éli, és nemcsak a fa és a szén visz- szatérte miatt, hanem a divat változása miatt is. Míg korábban szinte szégyennek számi- tott cserépkályhával fűteni, addig ma már valósággal sikk: kacsalábon nemigen forognak manapság a kastélyok ha nincs bennük szabad tüzelésű cserépkályha, de nevezhetjük nyugodtan — kandallónak, ha tulajdonosaik rossz néven nem veszik ... Mindenesetre — az igény adott, s tagadhatatlanul újra esemény, ha kéményseprő érkezik a házhoz. Bátran bekopoghatnak tehát kormos mosolyukkal, s mi jószivvel fogadhatjuk őket amúgy régiesen — van szerencsémmel. B. Kun Tiboz is, hogy mintegy 170 aiftó is várakozhasson a házak előtt. A legfontosabb pedig: több mint ötszáz ember jut itt új lakáshoz. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a lakások alapterüléte meghaladja az 52 négyzetmétert. Ezek a számok azt mutatják, hogy a Pacsirta-telep beépítése ugyan nem tartozik a város fejlesztési programjának legfontosabb feladatai közé de nem is cammog a sor végén. A jelentőségét a telep elhelyezkedése adja meg. Tulajdonképpen átmenet lesz a déli városrész és a Mérges út között. Ebből az is következik. hogy ezt a szerepét hiánytalanul be kell töltenie esztétikailag is, ami gyakorlatilag a lakóépületek formáját és nagyságát szabja meg. o © o Valamikor itt volt a Volán egyik üzeme. Jöttek, mentek a gépkocsik, motorjuk zúgása éjjel-napppal felverte a környék csendjét. Főként, amikor javítás után feltúráztatták a motorokat, vajon bírják-e a terhelést. Elképzelhető, hányán áldották azokat. akik annak idején kitalálták, hogy a déli városrészben gépjavító üzem legyen. Évekig folyt a „csatározás”. rábírni a Volánt arra, hogy a gépkocsijainak keressen más helyet. Elég volt a dobhártyarepesztő zajból. A kesernyés humor ezért akasztotta rá a nevet a Volán itteni üzemére: Pacsirta-telep. Ma is így hívják, azok is, akik a múltról már semmit sem tudnak. Ezért lesz az egykori Pacsirta-telepből lakótelep. De amíg idáig eljutottak a gyöngyösiek, az sem ment simán. Különböző elképzeléseket kellett egyeztetni míg végre a beépítési terv megszülethetett. o © © Alvó város: mondják, mert ide csak pihenni járnak haza a lakók. Nem is valami gyöngyösi sajátosság ez, szerte a világon gond az új települések „pezsgő” életének a megteremtése. Nem' több és nem kevesebb, mint az, hogy lakják is ezeket a városnegyedeket, ne csak „ágyra járjanak” az ott lakók. Azzal. hogy megfelelő nagyságú és szakosított üzleteket nyitnak a lakótelepen, már sokat tettek. Az iskolák, bölcsődék, a játszóterek, a parkok is a lakók kötődését szolgálják. A déli városrészben ezek már nem hiányoznak, de még a megfelelő nagyságú és felsze- reltségű sporttelep sem. A strand is itt található. Mi kell még? A mozi, a könyvtár a klub. Á Pacsirta-telepen ezek is megépülnek. A moziban egyszerre háromszázan nézhetik’ a filmet, a klubba százötvenen férnek be. a könyvtár alapterülete pedig háromszáz négyzetméter lesz. A legkisebbek közül hetvenen mehetnek az új bölcsődébe, száztízen az új óvodába. Az új orvosi rendelő pedig kétszáz négyzetmétert foglal majd el. Az épületek földszintjén üzletek kapnak helyet, köztük olyanok is, amelyek a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások bővítését teszik lehetővé. Mindez így együtt és kü- lön-külön is nagyon jól hangzik, kellemes hírnek tűnik. A gyöngyösiek ismét előbbre lépnek életük jó feltételeinek biztosításában. © © O Azt is vitatták még az elmúlt hetekben is hogykell-e ida úgynevezett középmagas, tízemeletes épület vagy a házak maradjanak az itt „szokásos” négyemeletes megoldásnál. Ha azoknak lett volna igazuk, akik a „szerényebben” jelszó jegyében a négyemeletes épületek mellett álltak ki, a „leborotvált” városrész képe további te- rületkere terjedt volna ki, hiszen a déli városrész az „uniformizáltsága” miatt olyan képet ad nagyjából, mintha valaki egy óriási borotvával egy meghatározott magasságban „lemetszette” volna a házakat. És ebből az egyhangúságból ugrik ki a torony ház a Róbert Károly és a Vöröshadsereg útja találkozásánál. Mint valami égre meredő ujj. társtalanul, ha úgy tetszik: indokolatlanul. Keli tehát az átmenet, kell tehát a tízemeletes, középmagas torony is, de kell majd a Pacsirta-teleppel át- ellenben levő részen is, ha majd ennek a beépítése s napirendre kerül. Mert íz igaz, hogy a toronyház lassan Gyöngyös jelképévé válik, de a környezetével való összhang hiánya nem teszi indokolttá a létét. Ma még, tízemeletes házak nélkül. © © © A városi tanács végrehajtó bizottsága ezeknek a kérdéseknek a mérlegelése után döntött. Elrendelte, hogy a középmagas lakóépület vízellátásának biztosítására a tervet el kell készíttetni, és a leggazdaságosabb megoldásról kell gondoskodni. így lesz lakótelep a közeli évek során az egykori Pacsirta-telepből Gyöngyösön. , G. Molnár Ferene ] Mismhnn. 1977. augusztus 31., szerda I
