Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-31 / 204. szám
Néptáncfesztivál Gyöngyösön Egyhangúlag: a Vidróczki Borics Pál emlékkiállításáról Ha megszavaztatták volna a közönségéi, egészen biztos, hogy egyöntetűen a Vidróczki Néptáncegyüttes mellé álltak volna. Ezzel a megállapítással azt is kifejeztük, hogy a most befejeződött és az V. észak-magyarországi néptáncfesztivál néven meghirdetett találkozónak a győztese a hazai csapat lett. Á részletekről is érdemes röviden szólni. Ahogy arról mór tájékoztattuk olvasóinkat, a gyöngyösi rendezvény pénteken este a népzenei műsorral kezdődött. A megyében működő népdalkörö^ léptékekkor közönség elé. Törekvésük az volt. hogy hagyo- mánymentö és -ápoló művészi tevékenységük eredményeit bemutassák. Tették ezt a legváltozatosabb formai keretek között. amikor a színpadi mozgást is igénybe vették ha nem is a drámai teljesség erejéig. Erre nem is volt szükség^ dP nem is illett volna bele a törekvéseik fö vonalába. Ilyen módon újult meg előadásában a GYÖNGY- SZŐV ÁFÉSZ gyöngyöspatai népdalköre. Ötletes, eleven műsort láttunk tőlük, ami részleteiben a fonó hagyományaira épült. Két vendége is volt „műsoron kívül” ennek az estének. Az egyik a miskolci MÁV Fúvószenekar, a másik a viszneki Kam asz ka Táncegyüttes. A fúvósok kedvüket lelték a zenélésben, nagy ambícióval szólaltatták meg gazdag repertoárjuk egyes műveit. A viszneki kis kamaszok jó kedvüket át tudták adni a közönségnek is. Bármennyire fiatalok is, nagy fegyelemmel és szakmai igényességgel léptek színpadra. Ha tudNehany nap múlva benépesülnek az iskolák, megkezdődik az új tanév. Azok a tanulók azonban, akik tavaly egy vagy két tantárgyból megbuktak, már ezekben a napokban beülne^ — ha csupán néhány órára is — az iskolapadokba; az igazgatók által megjelölt időpontban kerül sor a javítóvizsgákra. A pedagógusoknak véget ért a szabadság. Az iskolákban ezen a héten tartják meg a nevelőtestületi tanévnyitó értekezletet. Az 1977—78-as tanév az általános és a középiskolákban szeptember 5-én, hétfőn, a tanévnyitó ünnepéllyel kéz. dődik. Az első tanítási nap: szeptember 6., kedd. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban 1978. június 3., a középiskolák TV. osztályaiban 1978. május 13., az I.—III. osztályokban június 10. Az írásbeli érettségi vizsgád 1978. május I5-ével kezdődnek. A tanévzáró ünnepélyeket 1978. június 12—20. között, az igazgatók által megjelölt napon tartják. A rendtartások intézkednek az iskolai szünetekről is A téli szünet az általános és a középiskolákban december 22-töl január első vasárnapjáig tart. a tanítás tehát január 2-án. hétfőn kezdődik. .4 tavaszi szünet első napja április 5„ utolsó napja április 13-a. A korábbi évekhez hasonlóan szünetel a. tanítás az iskolákban november 7- én, március 15-én, március 21-év április 4-én, húsvéthétfőn és május 1-én. Á tanév tartalmi munkájának szerves része a pedagógusok nevelési értekezlete. Az őszi tanácskozáson a nevelőtestületek az intézmény munkatervében meghatározott témát, a tavaszi nevelési értekezleteken peMsmlm 1977, augusztus 31., szerda nának a műsorukhoz zenekart is biztosítani a. sikerük még fokozottabb lenne. (A szabadtéri színpadon a zongora. egy bőgő kíséretében, szinte elveszett.) Szombaton a táncegyüttesek kerültek az érdeklődés középpontjába. Azt mindenki sajnálattal vettp tudomásul. hogy több csoport nem érkezett meg. Különböző okokra hivatkozva visszamondták részvételüket a ta- lálkozón. A kérdés az volt: vajon a megcsappant létszám befolyásolja-e a jelenlevők versenylázát. visszafogja-e őket törekvéseikben? A választ a bemutatók adták meg. méghozzá nagyon pozitív töltéssel. A kiskörei Tiszavirág Nép- táncegyütles kezdett —■ „versenyen kívül”. Nagy akarattal, igyekezettel mutatták be műsorukat. A kazincbarcikai Borsod Néptáncegyüttes Erdőbén.yei bodnártánca a céhek életét idézte a mesterlegények mulatozását hozta elénk. A kocogó ritmus megszabta a lépé- se^ monotóniáját is. amelyhez a változatokat a karikákkal folytatott mozgás adta. Emiatt nagyon különbözött a már megszokott, színpadi táncoktól. A budapesti fogyasztási és lakásszövetkezete^ Bem József Néptáncegyüttese a Dé- desi karikázó és csárdás előadásával már hangulatot teremtett. Sajátos levegő áradt mozgásukból, jókedvük átragadt a közönségre is. Az első igazi siker a hazaiak táncát követte. A Csángó magyarok gyimesi tánca megmutatta, hogy a Vidróczki Néptáncegyüttes ennek a műfajnak jeles képviselője. Érett mozgásuk, tánckultúrájuk az első perdig az „Utunk fi nevelő iskola felé, a nevelő munka koordinációja az egyes tantárgyak között” című témát beszélik meg. Az iskolákban az úttörő- és a KISZ-szervezetekben az új tanévben méltóképpen emlékeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., valamint Ady Endre születésének 100. évfordulójáról. Az oktatási miniszternek az új tanév feladatairól és munkarendjéről júniusban megjelent utasítása foglalkozik a 11 napos tanítási ciklussal. Felhívja a figyelmet arra, hogy azokban az iskolákban ahol a feltételek adoltak és még nem vezették be a 11 napos ciklust, az alsó tagozatokban éljenek ezzel a lehetőséggel. A már korábban ugyancsak megjelent miniszteri utasítások szerint az 1977— 1978-as tanévtől az általános iskolákban országszerte megszervezik az egyéves időtartamú iskolaelőkészítő foglalkozásokat az 1. osztályba lépő és óvodába nem járó gyermekeknek. A foglalkozások október 1-én kezdődnek és május 31-ig befejeződnek, A leendő elsősök összesen 192 óra alatt kapnak felkészítést. Szeptembertől az általános iskola 1. és 2. osztályát egy fejlesztési szakaszként kezelik. Eszerint az elsősök tanulmányi eredményét a tanév végén nem a hagyományos számjegyekkel, hanem „Jól megfeláll” és „Megfelelt” bejegyzéssel minősítik. Az a tanuló, aki nem értelmi fogyatékos, de fejlődésében a tantervi követelmények teljesítésében lemaradása olyan nagymérvű, hogy a legalaposabb pedagógiai munkával sincs remény az osztály többségéhez való felzárkózásra. az első év végén bizonyítvány helyett látogatási bizonyítványt fog kapni és tanulmányait ismét az első osztályban folytatja. (MTI) cekben nyilvánvalóvá lett. Az is kitűnt, hogy a pontos csapatmunka néhány hangsúlyos „egyéniség” sajátos jegyeitől még színesebbé válik. Aztán jött az Agrártudományi Egyetem Nép táncegyüttese, es a gödöllői lá- nyok-fiúk pillanatok alatt feledtették mindazt, ami előttük történt. Menyegző,- ez volt a táncuk címe, amely témájában hűen követte ennek az ünnepnek minden részletét, de olyan művészi megjelenítéssel, olyan eszközökkel, amelyek nemcsak a táncosok, hanem a koreográfus és a szerző-együttes tehetségére is felhívták a figyelmet A meglepelcs azonban még hátra volt Ue nem kellett la sokáig várni. Magiódi tan-, cok, jelentette be a műsorközlő a Vidróczki együttes újabb számát, és ekkor még senki sem sejtette, hogy a gödöllőiek csúcsteljesítményét túl is lehet szárnyalni. Pedig így történt. Amit ekkor mutattak a gyöngyösiek, az már szinte kifogástalan produkció. Talán már majdnem mindent tudnak, amit a néptáncban tudni lehet. A tánc egészében is, részleteiben is nagyon gondos, igényes művészi) munka kifejeződése. A zenekar szokatlan, „sramlis” felállása természetesen idomulás-volt a szlovák hagyományokhoz. Ez a tánc egyben azt _ is bizonyította, hogy milyen erős hatással vannak egymásra a közvetlenül egymás mellett élő ' népek, nemzetiségek, hogyan folyik egybe, keveredik egymással dallam- és ritmusvilág. Azzal kezdtük, ha megszavaztattak volna a közönségét, egész biztos, hogy egyöntetűen a Vidróczki-együttes mellé állt volna. A zsűri véleménye is egyezett ezzel, a fesztivál 1. diját, az Arany- szőlő vándordíját és a vele jaró tízezer forintot a gyöngyösi néptáncosoknak Ítélte oda. Különdíjban részesült, és azzal négyezer forintot kapott a gödöllői agrártudományi együttes. A harmadik díjat megosztotta a zsűri a Bem József és a Borsod együttes között, öt-ötezer forintot is adva hozzá. Az Aranysarkantyú Bui~ dák Attiláé lett (Vidróczki- együttes táncosa) és azzal ezer forint jutalmat is kapott. Nagy sikerű, hangulatos gálaesttel zárult az V. északmagyarországi néptáncfesztivál. A'szabadtéri színpad közönsége sokat és szívesen tapsolt az együtteseknek. G. Molnár Ferenc Dietrich megkönnyebbült és beszállt a kocsijába. Ebben a pillanatban tehát nincs közvetlen veszély. De még semminek sincs vége. Az ő akciója csak ezután kezdődik. Rudolf Dücher szakaszvezető feljegyzéseiből: „1944. augusztus 23. Az orosz nyelvvizsgán nem sokan jutottunk túl. Okmányókat, pénzt kaptunk és megmondták, hova. kell utaznunk, egy számunkra addig ismeretlen kisvárosba. Fárasztó és hosszú volt az utazás, a vonat tele volt katonákkal. A harmadik éjszakán valahol megálltunk és a hangszóró az R.-be utazó katonákat az állomásparancsnokságra szólította. Harmincán gyűltünk össze, szinte valamennyi fegyvernemből és mindenféle rendfokozatban. Szokás szerint azonnal menetoszlopba álltunk fel. egy idősebb százados kilépett a Több mint tíz esztendő telt el, hogy tlorics Pál gyűjteményes kiállítását láthattuk, élvezhettük ugyancsak a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában, 1966-ban. Akkori méltatói-bírálói azt a viszonyt feszegették, vizsgál- gatták, hogyan kapcsolódik Borics Pál a faragható anyaghoz és milyen élményeket elevenít fel témáiban. Azt a művészi stílust, erkölcsi alapállást, — ha úgy tetszik — művészi hitet hangsúlyoztak, amely a faragóművész, a kővel és fémmel küzdelmet folytató ember munkálkodó kezeit vezeti. Mert a hit műidig is előfeltétele a hitelességnek ! Ma, amikor a gyorsléptű idő, a forrongó változások korában a tegnapra olyan hamar rárakódik a feledés hamuja és homálya, érdemes szembesíteni Borics Pál lezárt alkotói munkásságát a minket is változtató és folyton változó idővel, azért is, . hogy az átalakuló ízlés- és gondolatvilág mérlegére téve jussunk kö'kélébb iámét ehhez a művészethez. Nem árt szembenézni tegnapi önmagunkkal, sőt haszon származik abból is. ha a tegnapi szemléletünket egy már nem változó anyagon újból vizsgáztatjuk. Ez alkalmat ad mélyebb rétegeket érintő meggondolásokra, de arra is, hogy esetleges tévedéseinket, értékítéleteink korábbi tisztázatlanságát felülvizsgáljuk, vagy új felismeréseket rögzíthessünk. A felejtő ember számára nevek és alkotások sokszor válnak lexikális adattá, élettelen képpé, elmosódó élménnyé, amiről beszélgetés közben rezzenéstelen, arccal szoktunk nyilatkozni. Valahogy így: igen. igen, Borics Pál! — láttán) a Bajmosóját, ahogy a guggolásban előresorból és besietett az allo- másparancsnokságra. Nem sok idő múlva két SS-tiszt- tel tért vissza, akik közölték. hogy ettől a pillanattól kezdve az „L—150” brigád tagjai vagyunk, és szigorúan titkos feladatot kell végrehajtanunk. Ezután két Wermacht- autóbuszba szálltunk és egy 50—60 kilométerrel odébb eső laktanyába vittek bennünket. Az SS-őrségnek leraktuk fegyvereinket, egy teremben felsorakoztunk és háromtagú bizottság előtt, újra orosz nyelvvizsgát kellett tennünk. Engem különösen megdicsér, tek. Sajnos itt el kellett szakadnom bajtársaimtól, akikkel együtt indultam el.” „Augusztus 29. Orosz nyelvtudásunkat fejlesztjük. Orosz filmeket, elsősorban háborús filmeket nézünk. Sok időt töltünk orosz hadifogolytáborokban, meg kell figyelnünk a fogoly katonákat. Nagy feszültségben élünk. Szigorú görnyedő test tömbjét a le- omló hosszú haj egészíti ki olyan nézetben, hogy a szobrot körül kell járnunk, mert fel akarjuk ismerni a témán innen és túl azt a harmóniát, amelyet a különös testmozgás kifejez. Most, 1966 után több mint tíz évvel, ezen az emlékkiállításon újólag megjelennek Borics Pál asszonyai, férfialakjai. az anyag súlyosságában és tömbszerűségében megélő, máig is élő hősei, a Sírokból, szűkebb pátriájából ellesett munkástestek, akik az anyagi világ 6űrű„eből, a sűrű munka és sűrű fáradozás alól tekintenek fel ránk, vagy fel se tekintenek, csak végzik azt, amit felvállaltak. Mindenekelőtt a líra válik ismerőssé, amellyel a művész a megmintázott testek felé fordul. Akár egyalakos a kompozíció, akár több testet eggyé álmodó, az arcok határozottsága, rendje és kifejezése adja a nyugalmi középpontot a néző szemlélődéséhez. Az Anya gyermekével szinte alig nyílik ki a kőből, a merev tartás szinte rabságban tartja az anyát és a gyermeket, mert mindketten hegyesen állnak és fogódznak egymásba, mintha az örökkévalóságig ez a testtartás lenne a • törvényük. Egyébként nőalakjai _ rendszerint ülnek; s úgy tartják arcukat felénk, mintha az anyai tisztességgel és tisztasággal, a patriarkális világ természetes/tartásával és visszafogott derűjével igazítanának el minket Borics gondolatai közt és érzelmi világában. A mészkő és márvány Gondolkodó azonos formája a felületi megformálás különbözőségével, kidolgozásával más és más hatást ér el. mert a más anyag más lelkiállapot kivetítésére késztette őt. parancsot kaptunk, hogy semmi módon sem szabad érintkezni hozzátartozóinkkal, és volt baj társainkkal sem ... Az egyik reggelen láttuk magát Otto Skorzeny obersturm- bannführert is. Legendás ember, hiába suttogták róla, még odakint, hogy nem is ő szabadította ki Mussolinit.” .„Augusztus 31. Egységünket két csoportra osztották. Az egyiket szabotázscsoportnak, a másikat ügy nők csoportnak nevezték el. Én a másodikba kaptam beosztást. Csoportunk szovjet gépkocsikat kapott, amelyek rádióval voltak fölszerelve. Ettől a perctől kezdve a többiekkel sem beszélhettünk, nem érintkezhetünk.” „Szeptember 1. A kiképzést a kocsi parancsnokok végzik, speciális feladatainkra készülünk. Nem mondják, mikor és hol vetnek be bennünket, és konkrétan mit kell csinálni: Annyit tudunk csak. hogy egy áttörést végrehajtó páncélos ékkel együtt kell átjutnunk a szovjet vonalakon, szovjet egyenruhában, majd el kell válni a mieinktől és lehetőleg a legkevésbé forgalmas útvonalakon folytatjuk utunkat a célig, ott pedig végre kell hajtani feladatainkat...” Rudolf Dücher szak asz. vezető feljegyezte azt is, hogy szinte „kiképzőüzemben” Borics szemlélete szerint a férfiak dolga a világban a nehéz munka úgy, ahogyan azt kemény fiatalságában maga is látta és cselekedte. A Kődöntő, a Kubikos, a Halászok, a Fűrészelő kiváló példák arra, hogyan látja és érzékelteti a művész a nehéz testi munkát és hogyan fedezi fel benne azt a harmóniát, amely mindezt szépséggé is avatja. Borics Pál munkái hitet sugároznak, az átélés egyfajta pátoszát közvetítik felénk. Itt, a pátosznál említjük meg a Tömeg című alkotását, ahol a kompozíció egy feszesen zárt rendet nyit ránk, valamit, amire visszapillantva történelmi reflexiók emelkednek fel és támadnak; hogyan is, miért is hat így ez a'falanx, miért is érezzük sodró erejűnek? Csaknem az anyag ellen,’ az anyagban rejlő nehézkesség feloldására szolgálnak a Játszó csikók, a Játszó medvék, az Ikrek, a Táncolok, ahogyan ezek a szobrok a mozgás önfeledtségét és könnyedségét igyekeznek érzékeltetni. Borics Pál életműve ma is elevenen ható, ma is tanúja a kornak, amelyet a művész megélt; s ha áttételesen is, benne van mai életünkben. Áz emlékkiállítás és hatása bizonyítja. mennyire nem szabad megfeledkeznünk a művészről, aki a siroki világból küzdötte fel magát a szintre, ahol őt észrevették, számon tartották. Köztéri szobrai és kisebb méretű alkotásai egyébként tanúi‘annak. hogv egy szenvedélyesen és igazi hittel alkotó embernek nem lehet és nem szabad lexikális adatnak maradnia a nemzet mindig kérdező öntudatában. Farkas András érezték magukat, amely futószalagszerűen működött. Naponta hosszú órákat töltöttek el közelharc-gyakorlatokkal, a Wehrmact legjobb robbanásszakértői mutatták be a különböző fogásokat és megismertették vei lük az előttük addig ismereti- len plasztikbombákat is. Újra és újra el kellett ismételniük, amit a szovjet hadsereg rendfokozatairól, katonai szakkifejezéseiről tudtak; gyakorolták a rádiókészülékek kezelését, lőgyakorlato- kon vettek részt. Végre elérkezett a bevetés napja. „... elláttak bennünket szovjet egyenruhával, fölszereléssel, rubellel, igazolványokkal. Én ettől a pillanattól kezdve Sztyepan Sztyepanovics Szvetlanov, a szovjet hadsereg tizedese vagyok. És utazunk az ismeretlenbe. harcolni a hazáért, Hitlerért.” A csoportnak az első menetben közvetlenül a frontvonalhoz, az áttörés után pedig a térképen pontosan megjelölt vonatkozási ponton, a szovjet hadsereg mögött kellett települnie, azon a helyen, ahol — mint szovjet százados •— Haris Weber őrnagy várja majd őket a további narancsokkal. (Folytatjuk* Tanévnyitó: szeptember 5., «*r | rr az eJso tanítási nap: szeptember 6, ‘ %%\'V. ' . 7 ' Részlet a kiállításból. (Fotó: Szántó György)
