Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

WNRAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAySAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Kedd esti külpolitikai kommentárunk: 5 emberiség lelkiismerete HAMAROSAN HARMINC ESZTENDEJE, hogy megalakult a történelem egyik új típusú tömegmeg­mozdulása, az első, valóban világot átfogó békemoz­galom. Annak idején egy neves francia publicista a béke-világmozgalmat „az emberiség lelkiismereté­nek” nevezte. Ez a fogalmazás kiállta a múló eszten­dők, sőt évtizedek nem egyszer kemény próbáját. Az „emberiség lelkiismerete” olyan ősi és egye­temes igényt fejezett ki, amely valóban százmilliókat mozgatott meg. A béke-világmozgalom létező politikai erővé vált, amelynek kétségtelen szerepe volt — és van —az enyhülés eredményeiben. A mozgalom — mint erre Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke minapi budapesti sajtókon­ferenciáján rámutatott — most ismét fontos feladat előtt áll: mozgósítani kell a nemzetközi közvéleményt az amerikai arzenál új szörnyszülöttje, a neutron- bomba elleni világkampányra. MINT ANNYISZOR, a mozgalom feladatát meg­könnyíti, hogy a világon immár vannak olyan álla­mok — a szocialista országok —, amelyeknek hiva­talos állami politikája a béke megvédése, a fegyver­kezési hajsza megállítása. Szinte szimbolikus, hogy a Chandra-nyilatkozat másnapján a szovjet vezetés ál­lásfoglalását tükröző kommentár jelent meg a Prav­dában, amely hangsúlyozza: halaszthatatlan, hogy végre konstruktív döntés szülessék az új tömegpusz­tító fegyverfajták és -rendszerek kidolgozásának és gyártásának tilalmáról. Az időbeli egybeesés véletlen. De az nem, hogy ismét bebizonyosodott: a szovjet külpolitika állás­pontja szinkronban van az emberiség lelkiismereté­vel. .. Ez a lelkiismeret most ismét hangosan, messze- hangzóan szól. A neves tudósok és közéleti személyi­ségek úgynevezett „Pugwash-értekezlete” — világ­nézetre és pártállásra való tekintet nélkül — egy­hangú határozatot hozott hatnapos müncheni konfe­renciáján: felszólítja a Carter-kabinetet, álljon el a neutronbomba és a szárnyasrakéta gyártásától. A VILÁG ÜGY ÜNNEPLI LEGMÉLTÓBBAN a békemozgalom három évtizedes jubileumát, hogy újabb eredményeket ér el a szív és az értelem je­gyében a pusztulás iszonyú látomása elleni küzde­lemben. Harmat Endre A PARLAMENTI válász- : tások — polgári körülmé­nyek között — rendszerint csak arra jók, hogy a kü­lönböző politikai pártok fel­mérjék eszmei-politikai be­folyásuk hatókörét, tisztáz­zák az erőviszonyokat, s legfeljebb azt határozzák meg, hogy az uralkodó osz­tályok esetleg a középréte­gek mely csoportjai gyako­rolják majd a kormányzati hatalmat. de közvetlenül nem veszélyeztetik a nagy­burzsoázia és szövetségesei politikai uralmát, s ritkán, vezetnek gyökeres fordulat­hoz. Az 1947. augusztus 31- én megtartott magyarországi parlamenti választások azon- bán döntően különböztek a hagyományos polgári jellegű választási erőpróbáktól. Nemcsak azért, mert a népi demokrácia akkor már lé­nyegesen különbözött a pol­gári demokráciától, hanem azért is, mert jelentős hatás­sal volt a munkásosztály és burzsoázia között, a hata­lomért vívott harc kimene­telére. Mi indokolta, hogy alig két évvel az 1945-ös, első sza­bad demokratikus képvise­lő-választás után ismét vá­lasztásokat rendezzenek Ma­gyarországon? 1947 nyarára hatalmas változások zajlottak le a magyar társadalom szinte minden szférájában. A földreform 1945 tavaszán szétzúzta a feudális eredetű nagybirtokrendszert, s szá­mottevően átalakította a pa­rasztság belső szerkezetét, életviszonyait. A bányák és nyersanyagforrások államo­sítása, a nehézipari nagyüze­mek állami kezelésbe véte­le, majd a bankok nacio- nalizálásának kivívása a tő­kés termelési viszonyokat korlátozta, illetve számolta fel. A hároméves terv tör­vénybe iktatása és végre­hajtásának megkezdése, au­gusztus elsején pedig már a nemzetgazdaság szocialista elveken alapuló, tervszerű irányításának kezdetét je­Be fejeződtek a csehszlovák’ iráni tárgyalások Kedden befejeződött Mo­hammad Reza Pahlavi iráni sah hivatalos csehszlovákiai látogatása. A záró tárgyalásokat ked­den délelőtt tartották meg a prágai várban ezen Gustáv Husák csehszlovák köztársa­sági elnök és az iráni ural­kodón kívül csehszlovák részről Lubomir Strougal miniszterelnök, Bohuslav Chnoupek külügy- és Leo­pold Lér pénzügyminiszter, iráni részről pedig Abbasz Ali Khalatbafi külügymi­niszter is részt vett. Mohammad Reza Pahlavi, felesége és kíséretük eluta­zott Prágából. A repülőté­ren Gustáv Husák, Lubomir Strougal és más' személyisé­gek búcsúztatták az iráni vendégeket. Bonnban nagy jelentőséget tulajdonítanak Leonyid Brezsnyev látogatásának A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok további kiépítése szempontjából az NSZK kor­mánya nagy jelentőséget tu­lajdonít Leonyid Brezsnyev szovjet államfő, az SZKP KB fóti (Kára közelgő bonni láto­gatásának. Nyugatnémet részről remélik, hogy kons­truktív szellemű, tárgyilagos megbeszélésekre kerül sor és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a látogatás sikeres legyen — írja az Auslands-Kurier című folyó­irat augusztusi számában Günther van Well nyugat­német külügyi államtitkár. A folyóirat külön mellék­letet szentel az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatainak: ezek történetét Van Weil cikke bevezető részében fog­lalja össze. Az államtitkár méltatja a moszkvai szerző­dés jelentését és megállapít­ja: „Hét esztendővel a szer­ződés aláírása után elégedet­ten mondhatjuk el, hogy ez a megállapodás fontos szolgá­latot tett a kétoldalú kapcso­latok fejlesztésében. Bizo­nyos nehézségek és súrlódá­sok ellenére számos területen eredményezett gyümölcsöző, a jövőbe mutató együttmű­ködést, amely hasznos volt mindkét fél számára. Jelen­tős mértékben hozzájárult ahhoz is, hogy sor kerülhetett a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekez­letre.” Az elmúlt évek eseményei közül Van Well kiemeli a politikai konzultációk sorát, Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt 1971-es krími találko- 'zojót. Brezsnyev 1973. évi bonni és Schmidt kancellár 1974-es moszkvai látogatását, valamint Walter Scheel nyu­gatnémet államfő 1975. évi szovjetunióbeli látogatását. Fontosnak ítéli a két ország külügyminiszterének és a két külügyminisztérium felelős munkatársainak rendszeres­sé vált eszmecseréjét is. A gazdasági és kereskedel­mi kapcsolatok témaköréből az államtitkár elsősorban az árucsere-forgalom magas színvonalát méltatja; megíté­lése szerint ennek elsőrangú politikai jelentősége is van. „Nagy mértékben hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok sta- bilizásához és ezáltal elsőren­dű békefenntartó tényezővé válik”. — írja. A kétoldalú kapcsolatok to­vábbfejlesztése terén még sok a tennivaló, a lehetőségeket még korántsem merítették M.’ — Mutat rá Van Well, majd hangsúlyozza: „Továbbra is intenzív párbeszédet kell folytatnunk és a politikai ér­dekek kiegyenlítésén kell fá­radoznunk. Függetlenül attól, hogy a két ország különböző szövetségi rendszerhez tarto­zik, a nemzetközi kérdések­ben — elsősorban az enyhü­lés problémakörében — le­hetséges az álláspontok egyeztetése. A nyügatnémet kormány a küszöbönálló bel­grádi Európa-értekezletben fontos állomást lát ezen az úton. Hasonlóképpen első­rangú feladatnak tekinti az NSZK hogy leküzdje a Kelet és a Nyugat, közötti katonai konfrontációból származható veszélyeket. Egy köyetkezetes leszere­lési politika megvalósításá­val, valamennyi felelős állam részvételével hatékony intéz­kedéseket kell hozni a lesze­relést és a fegyverzetellenőr­zést illetően. Az NSZK kor­mánya a bécsi tárgyalásokon való részvételhez azt a re­ményt fűzi, hogy ott sikerül jelentős mértékben hozzá­járulni a béke biztosításá­hoz.” BT-ülés Ciprus kérésére Joannisz Hrisztofidesz cip­rusi külügyminiszter New Yorkban megbeszélést foly­tatott Kurt Waldheim ENSZ- tfőtitkárral. Az eszmecsere témája a ciprusi kormány­nak az a kérése volt, hogy sürgősen hívják össze a vi­lágszervezet Biztonsági Ta­nácsát- Mint emlékezetes, a ciprusi kormány a közel­múltban kérte, hogy a tes­tület vitassa meg az egyol­dalúan kikiáltott török föde­rációs állam vezetőinek azt a tervét, amely szerint cip­rusi törököket telepítenek a görög ciprióták által lakott Famaguszta környékére. Hrisztofidesz külügymi­niszter a világszervezet fő­titkárával folytatott megbe­szélés után úgy nyilatkozott, hogy a Biztonsági Tanács már szerdán megkezdi az érdemi vitát. Az egyoldalúan kikiáltott török szövetségi állam hiva­talos forrásaiból szerzett ér­tesülésekre hivatkozva a Reuter azt jelentette, hogy a ciprusi török közösség veze­tői néhány nappal elhalasz­tották 100 török család Fa- magusztába telepítését. Apartheid-valóság Egy harminc évvé! ezelőtti parlamenti választásról Miközben a világ megvetés- sei és felháborodással kíséri, s naponta támadja a dél- afrikai apartheid-politikát, a fehérek és a feketék szé­gyenletes megkülönböztetése tovább folyik. Képeink Jo­hannesburg ipari negyedé­ben készültek: fehérek és feketék csak külön mellék­helyiséget használhatnak. (Camera Press London — MTI — K'S) QJjsmm 1977. augusztus 31., szerda lentette. A kötelező nyolc- osztályos általános iskola be­vezetése, a felnőttoktatás megszervezése, s egyéb de­mokratikus, kulturális re­formok az uralkodó osztá­lyok műveltségi monopóliu­mán ütöttek rést. 1947 ta­vaszán — kora nyarán — a politikai erőviszonyokban is változások kezdődtek. Az ún. Magyar Közösség össze­esküvése körüli politikai harcokban — jóllehet, maga az összeesküvés nem volt jelentős és nem jelentett reális veszélyt a népi de­mokráciára — a Kisgazda- párt súlyos presztízsveresé­get szenvedett, jobb- és szél­sőjobboldala meggyengült, vidéki tömegbázisában erje­dés indult. Nagy Ferenc mi­niszterelnök távozása után (aki egyébként nem volt összeesküvő), a párt élére Dobi István vezetésével új, baloldali összetételű vezető­ség került. A baloldali pár­tok — elsősorban az MKP — viszont megerősödtek, megnőtt irántuk az érdeklő­dés. Mindezek ellenére. a politikai hatalom belső meg­osztottsága továbbra is fennállt. A végrehajtó ha­talomban, elsősorban az erő­szakszervezetekben, különö­sen a politikai rendőrségnél, de az államapparátus nagy részében is, a kommunista párt és a baloldali erők túl­súlya érvényesült. A tör­vényhozásban ellenben még mindig a Kisgazdapárté volt a többség, a 421 mandátum­ból továbbra is 187-tel ren­delkezett. A parlamenti többség birtokában, a Kis­gazdapárt és a mögötte ál­ló jobboldali erők lassít­hatták. noha meg azért már nem akadályozhatták a for­radalmi átalakulás folyama­tát. A munkáspárti baloldal előtt tehát az a feladat állt. hogy új választások kiírásá­val megváltoztassa a parla­menti erőviszonyokat és át­alakíttassa a kormányt. A választásokon tíz párt vett részt. Az MKP. az SZDP az NNP és az FKGP mellett önállóan indult a katolikus színezetű Demokrata Nép-, párt és a Keresztény Női Tábor, valamint a Polgári Demokrata Párt és a Pol­gári Radikális Párt. Két új, jobboldali csoportosulás is felbukkant: a Pfeiffer Zol­tán vezette Magyar Füg­getlenségi Párt és a Függet­len Magyar Demokrata Párt. A KOALÍCIÓS PARTOK választási szövetségre léptek egymással, s közös nyilako- zatban kötelezték el ma­gukat a reakció elleni harc továbbvitele, a népi demok­rácia vívmányainak megvé­désére, a 3 éves terv és a bankok államosításának vég­rehajtása mellett, önálló tö­rekvéseiket azonban nem adták fel. A kommunista párt a ,Jólét, rend, függet­lenség” jelszavával óvatosan, mérsékelt kampányt folyta­tott, messzemenően figyelem­be vette a kispolgárság és a középréteg beállítottságát. Azt kívánta elérni, hogy az MKP váljék a munkásosz­tály vezető erejévé, és a ma­gyar közélet második leg­nagyobb pártjává a Kis­gazdapárt után. A Kisgazda- párt, az egyszer már be­vált. 1945-ös választási tak­tikáját szerette volna meg­ismételni s a polgári de­mokrácia érdekében agi­tált. A jobboldali ellenzéki pártok, érdekellentéteik, po­litikai nézeteltéréseik mi­att nem alakítottak válasz­tási blokkot. Abban a re­ményben, hogy a békeszer­ződés életbe lépése, 1947. szeptember 15-e után a szov­jet csapatok elhagyják Ma­gyarországot, rendkívül in­tenzív, élesen kommunista- és népi demokrácia ellenes kampányt folytattak. A választási küzdelem éle­sebb. keményebb, bonyolul­tabb volt, mint 1945-ben. Mint akkor, most is reális társadalmi erők csaptak ösz- sze, de a tét is nagyobb volt. Azt lehetett volna vár­ni. hogy a fő ellentét a vá­lasztási szövetségbe tömörült koalíciós pártok és a polgá­ri ellenzék között alakul ki. Nem ez történt. Igaz: a kormánykoalíció és az el­lenzék szembenálltak egy­mással- de valójában mind­két táboron belül is héves küzdelem folyt. Szinte azt lehetne mondani, hogy min­denki mindenki ellen harcolt. A Kisgazdapárt már nem játszott szerepet, augusztus elején megkezdődött telje? széthullása. Többnyire az ellenzéki pártok ragadták magukkal híveit. Feszülteb­bé vált a két munkáspárt vi­szonya is. Rákosi ígéretével ellentétben az MKP — tak­tikai okokból — ismét fel­vetette a fúzió kérdését, ami az SZDP vezető köreiben tiltakozást váltott ki, Ekkor mondta Szakasits Árpád, az SZDP főtitkára: „széles az út. elférünk rajta mindket­ten”. A VÁLASZTÁSOK több szempontból is váratlan eredményt hoztak. A győ­zelmet az MKP szerezte meg, s ezzel nemcsak a mun­kásosztály, de a magyar po­litikai élet legnagyobb, leg­erősebb pártjává vált. A kommunisták 300 ezer sza-, vazattal és 30 mandátummal kaptak többet mint 1945- ben. Az SZDP visszaesett, kb. 100 ezer szavazattal ke­vesebbet szerzett. A Kisgaz­dapárt viszont katasztrofális vereséget szenvedett, több mint 1 millió 900 ezer sza­vazatot vesztett, korábbi vá­lasztói táborának 7.6 száza­lékát. Meglepetésnek szá­mított. hogy a jobboldali el­lenzéki pártok jelentősen előretörtek, s a nyugati ka­tolikus pártokat • utánozni próbáló Demokrata Néppárt lett a második legnagyobb politikai szervezet az ország­ban. Ha a nagy politikai tömböket nézzük akkor vi­lágosan látszik, hogy az MKP SZDP NPP és a Kisgazda- párt együttesen mintegy 3 millió szavazattal az ossz- szavazatok 60,9 százalékát szerezték meg, míg a jobb­oldali ellenzék csak 36,2 szá­zalékot ért el. A választá­si erőpróbát tehát a kor­mánykoalíció nyerte meg, azaz a néptömegek nagy része a népi demokrácia, a 3 éves terv és az államosí­tások folytatása mellett ad­ta le a voksát. A választási siker lénye­gében tiszta körülmények kö­zött következett be. AZ 1947. AUGUSZTUS 31- -én megtartott parlamenti választások után a balolda­li erők számára kedvezőbbé vált a terep a hatalomért ví­vott harc szempontjából, s könnyebbé vált a szocialista fordulat meggyorsítása. Vida István A Vízügyi Építő Vállalat Egri Főépitcsvezetősége felvételre keres egri területére gyakorlattal rendelkező építésvezetőt, technikusi oklevéllel, vagy mérnöki képesítéssel. Jelentkezés: Eger, Lenin üt 142,c. sz. alatt. A MAGÉV MISKOLCI KIRENDELTSÉGE, MISKOLC, SZELES U. 22. Telefon: 16-638. Telex: 62-411. műszaki becslést tart 1977. augusztus 31-én, 1977. szeptember 1-én EGERBEN — GYÖNGYÖSÖN — BÉLAPATF ALVÁN. írásbeli bejelentésüket kérjük: Magyar Hirdető Vállalat, Eger, Alkotmány u. 2. megküldeni. Ü. i.: Varga. FOGLALKOZUNK: használt gépek, műszerek, vételévcl-eladásával és közvetítésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom