Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
\ Agitáló! múSt és jövő időben Elmeim a mércét! DSSende-filmet forgatnak Budapesten Fgeri jegyzi a Közvélemény Véget ért az Agria ’77 nyári program, a krónikás most, - a harmadik nekifutás tapasztalatait összegzendőn rója a sorokat. Igyekeztünk pontosan számba venni, mi minden történt július 15. és augusztus 15. között Eger városában, hány rendezvény és hányféle igyekezet kínálta programját, sőt megpróbáltuk feljegyezni a résztvevők és a közönség számát is. Nem sikerült! A rendezvényeket félszáznál abbahagytuk, de a közönség számolásában sem jutottunk messzire. Mindez a statisztikusokra marad, noha ők is csak addig jutnak, hogy feljegyzik: több mint húszezer jegyet adtak el a különböző rendezvényekre. A számok azonban nem mindig fedik a valóságot Húszezer jegyet vásároltak, de talán ötvenezerre is tehető azoknak a száma, akiknek élményt nyújtott — 'valamifélét — az Agria ’77. Hiszen e nyári programban éppen az a nagyszerű, hogy valóban széles körű közművelődési szolgálatot lát el, hogy a rendezvények sokszínűségében és műfaji választékában a kultúra demokratizmusa is ott tükröződik. Nemcsak színházat kínált az egri nyár, hanem tárlatokat is, és nemcsak a hangversenyek méltóságteljes hangulatát, hanem a folklórbemutatók felszabadult, vidám játékosságát és a sportrendezvények sokféleségét is, és csábította a közönséget, a város vendégeit a kereskedelem, a gasztronómia is. A városi tanács, az akcióbizottság, a műsorrendező iroda voltak a rendezvények gazdái. Munkájukat, fáradhatatlan--buzgalmukat dicséri, hogy szinte az egész város összefogott az egri nyár sikeréért. Figyelem övezte, érdeklődés kísérte az egyhónapos programot, hangulatos volt a város, látványosak a kirakatok, transzparensek, tájékoztatók hirdették a nyári napok eseményeit. Érjen bár a szubjektivitás vádja, feljegyzem: a zsúfolt és programoktól hangos Ba- laton-partról kísértem figyelemmel az egri nyár első néhány napját, és bizony jólesett olvasni a lapok híradásait, amelyek elismerve, vagy vitázva, de egyértelműen igazolták, hogy Egert már jegyzi a közvélemény, hogy a város helyet kapott az ország nyári kulturális térképén. Hagyomány születéséhez, egy kezdeményező kísérlet beéréséhez bizonyára évekre, sőt évtizedekre van szükség- Az egri nyári program már több mint egyszerű kísérlet. Lehet, hogy boldog gyermekségét éli, talán viháncolóan köny- nyelmű is olykor, ám majd alakítja, csiszolja a múló évek meg-megújuló igyekezete. Nem rossz és nem is ügyetlen ez a hároméves „gyerek”. Kamaszkora, jövője persze attól is függ, hogyan fogadja, hogyan viseli el a közönség ragaszkodását és a féltő intelmeket. Már több mint kísérlet Mert mi tagadás, gyermekbetegség is tapasztalható Eger nyári programjában. Az együttműködés elismerésre méltó ugyan, de az utazási irodák még nem propagálják, nem segítik eléggé az idegenforgalmi vonzású rendezvényeket. A vendéglátás sem készült fel arra, hogy kulturáltan és gyorsan kiszolgálja a várszínház ezres közönségének estéről estére megújuló rohamát. A legszembetűnőbb gyermekQ MMéM 1977. augusztus 20., szombat betegségről tnár korábban is szóltunk. Arról, hogy vigyázzuk jobban a márkát, a patinás Agria nevet, hogy ne szolgálhasson megtévesztő védjegyül különböző akciók, — tészta, kávé, szendvicsbemutatók (!) — reklámozására. A rendezvények részletes felsorolására nem vállalkozhatunk, ám az új vonások, a tapasztalható tendenciák figyelmet érdemelnek. Az idei nyáron már öt bemutatóval jelentkezett az Agria Játékszín. Vezetői — nagyon helyesen — arra törekedtek, hogy hasznosítsák a különböző hangulatokat kínáló helyszíneket. A Dobó téri kedvcsináló előjátékot fent a várban két bemutató követte, majd „játszott” a vár romkertje is, ahol a Dózsa című monodrámát, valamint a város hősi múltját megidéző fény- és hangjátékot láthatott a közönség. Mindkét műfajnak jövője és helye is van az egri várban. Ám a hang- és fényjátékot jobban kell csinálni, s nem a várszínház zárása után, hanem közben, hogy ne maradékfélének tűnjék a produkció. Első alkalom, hogy bérletet is lehetett váltani. Az öt előadásra szóló bérlet orgonahangversenyt, várszínházát, monodrámát, fény- és hangjátékot, valamint gitárkoncertet ígért. Önmagában ez a gazdag kínálat, és bizonyára folytatható kezdeményezés. Mint ahogyan folytatható, bővíthető a megyei művészeti csoportok szerepeltetése is. Ezt támasztja alá például a Vidróczki együttes megérdemelt sikere is. A várszínház és a közönsége Nem éppen egyöntetű lelkesedéssel és méltatással fogadták . a kritikusok a várszínház két bemutatóját. A közönség azonban estéről estére meg töltötte az ezer személyes, csillag ragyogta nézőteret. Ahol jól szórakozott. Tizenhárom estén gyúltak ki a várszínház reflektorai és az érdeklődés alapján még há- rom-n,égy előadással lehetett volna megtoldani a tervezett programot. A kritikusokkal vitázni nem feladatunk most. De a közönséggel sem. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az Agria Játékszín, folytatva ígéretes céljainak megvalósítását, kemény fába vágta fejszéjét. Sőt, két kemény fába is egyszerre! Mert Balassi Bálint Szép magyar komédiáját és Fazekas Mihály többszörösen is átdolgozott Lúdas Matyiját egy műsorban bemutatni csöppet sem kockázatmentes vállalkozás. A szóban forgó kockázat persze nem a közönség jelenlétére, vagyis a sikerre, inkább a produkcióra, a stílusban, hangulatban egymástól eltérő két mű színpadi megfogalmazására értendő. Az egri várszínháznak ugyanis van közönsége, a végvári teátristák rövid idő alatt megnyerték a színházat egyébként is szerető egri közönséget, s mert az érdeklődés túl jut a város határain, gyorsan megtelik a nézőtér. Az estéről, estére ismétlődő táblás ház azonban nagyobb felelősséget, magasabbra állított művészi mércét követel. Ma már senki sem vár dübörgőén veretes pátoszt egy nyári színháztól, inkább a játékosság, a könnyedség uralkodik ezeken a népszerű színpadokon. Ám a vidámságnak is megvan önmaga stílusa, sőt érzékelhető belső határa, fegyelme is. Görgey Gábor, az ismert író és színházi ember találóan ír erről: „Szeretem a nyári színészt, mert kicsivel többet enged meg magának, mint egyébként. Egy kicsivel nyíltabb. Többet árul el magáról. Könnyebben és hamarabb ismerem föl, milyen anyagból gyúrták. Mert, ha túl mesz- szire rugaszkodik, megtudom, hogy ízlése és önellenőrző rendszere nem hibátlan. Ha érzi, hol a határ, megtudom, hogy fegyelmezett ■..” Nos, az Agria Játékszín önellenőrző rendszere bizony nem hibátlan. Több irányú és szélesebb körű művészi kontroll csak hasznára válhat a várszínháznak és a közönségnek is. Romhányi László, a játékszín ambiciózus művészeti vezetője, körültekintően szervezi az . egri nyári színházat. kitart az eredeti elképzelés, a. hagyományok ápolása mellett, , a felfedezés örömével keresi a bemutatható,'magyar drámákat és a tehetséges munkatársakat, a művészeket is. Ezen a nyáron Tolcsvayékat sikerült megnyernie, bővült a jeímez- tervezők köre, vitathatatlan nyereség az író, Fekete Sándor, a koreográfus Széky József, valamint a lelkes főiskolások bevonása is. Ám elgondolkodtató, hogy éppen a rendezésnél nem osztja meg a feladatokat, a művészeti vezető. Sokoldalú ténykedése mellett sem törekszik a rendezői feladatok ésszerű és hasznos megosztására. Ezen a nyáron például három bemutató közvetlen irányítását, színpadra állítását vállalta. A művészeti vezető és a rendező munkája pedig elválasztható, és ha többen „csinálják”, akkor erősödik az alkotóműhely önkontrollja is. Ezt a magasabb igényű önkontrollt nem nélkülözheti az előkészítés, a dramaturgia, de maga az előadás sem. Mindez elengedhetet- l e n feltétel ahhoz, hogy valóban sokaknak és jót nyújtson a várszínház, hogy emelkedjék a művészi színvonal is. A játékszín még nem kapta meg ugyan a színházi rangot, de alkalmi jellegével is része a magyar színházművészetnek, épp ezért több figyelmet érdemel általában, a Kulturális Minisztériumból pedig határozottabb szakmai segítséget. \ • Immáron Formálni három nyá... ri évad ta3Z IZI8SI pasztalata------------------------ jelzi, hogy n emcsak a megkereshető, az irodalomból kibányászható drámákra irányítandó a figyelem, hanem jobban szem előtt kell tartani a művek színpadra állításának a hogyanját is. Mert nem elég kielégíteni a közönség igényét, kötelesség fór. m á l ni ízlését is. Mindany- nyiunk kötelessége! Azért hangsúlyozzuk, hogy mindannyiunké, mert az egyhónapos nyári programhoz széles hátteret biztosít például az egri Gárdonyi Géza Színház is. Az a színház, amely, ha jelenleg még nem is önálló — bízunk benne, hogy az lesz! —, de az év tíz hónapjában 12 bemutatóval, nyolcvanezres közönség ízlését, formálja. Ehhez a Miskolcról érkező „mi” színházunkhoz kellene jobban kötődnie, kapcsolódnia a fővárosból érkező játékszínnek, sőt, ahogyan egy beszélgetés során a megyei tanács elnöke megfogalmazta: az Agria Játékszín bátrabban támaszkodhatna a mi Gárdonyi Géza Színházunkra, annak tehetséges művészeire. Mit követel a jövő? Nyilvánvaló, hogy tovább kell járni a megkezdett utat, keresni, kutatni a formálható, a játszható műveket. És lehet alkotni,' íratni újakat is. A magyar történelem — s benne az egri vár dicső fejezete — új és új témákat kínál. Számos mű mellett fel_ dolgozható például a Szigeti veszedelem, Arany János Toldija, a Csongor és Tünde eredetije és még mindig újabb színpadi formára vár Gárdonyi Géza műve, az Egri csillagok. Mindez szerény elgondolásunk csupán, hiszen bárki folytathatná a sort. Ilyen gondolatokkal és igényekkel várjuk a következő Agriát, a várszínház újabb előadásait, amelyek szélesebb művészi alapokra építve, bizonyára még maradandóbb élményt nyújtanak majd. Márkusz László Alekszandr Jurikov: Sovány voltam, hajlott hátú, meg kopasz is; ráadásul még szemüveget is kellett viselnem. A nők csak akkor mosolyogtak rám, ha a zsúfolt villamoson le akartak ülni a helyemre. A világon senki sem vette észre, hogy bennem is folyik vér — hogy milyen tűz ég szemüvegem mögött. Egyik alkalommal a röplabdapálya mellett haladtam el. A szurkolótábor szinte őrjöngött. A játék, heve parázslóit biztatásukban. A női válogatott játszott. Én minderről tudomást se vettem. Még a lépteimet se lassítottam. Ám egyszer csak szállt - felém a labda. Elug- rani nem tudtam. Fejen talált. Gsszecsuklottam, mint a colstok. Soká tértem magamhoz. Első eszmélésemkor egy hűvös tenyeret éreztem a homlokomon. A második ébrenlét után két hatalmas, figyelő, szeretetet sugárzó szempárt láttam meg. A harmadik eszmélés után jöttem rá, hogy engem az a lány ápolgat gyöngéd simo- gatással, aki a hálónál akkora erővel csapta le a labdát, hogy az letaglózott. A sportoló lány hazakísért. Etetgetett, itatgatott. Elhalmozott kedveskedéseivel. Szóval összeismerkedtünk, Ezután szinte állandó jelleggel találkozgattunkSzigorú napirendje volt. Hogy közelében maradhassak, a találkozásainkat is az ő programjához igazítottam. Korán reggel egy órát mindig a városi parkban futott. Én is elkezdtem járni ide. Először csak tíz métert tudtam az ő tempójával futni. Ilyenkor az időjárásról suttogtam neki né. hány szót. Az uszodában is egyórás edzést tartott. Én ott álltam a startkövön, és mindössze addig láttam egyre csodálatosabbnak tűnő rózsaszín sarkát, amíg egy-egy szaltó után el nem tűnt a vízben. Esténként a röplabdapályán én hordtam neki vissza a kerítés közelében rekedt labdákat. Ilyenkor kezeink néha összeértek. Egyszer, éppen egy ilyen kéztalálkozás alatt ébredtem rá, hogy ha közelebb akarok kerülni hozzá, akkor deltásabbá, erősebbé, bátrabbá kell válnom annál a fiatalembernél, akivel vasárnap délelőttönként ejtőernyős ugrásokat hajt végre. Különben is, az ugrástól a földig olyan hosszú idő telik el, akár még udvarolni is lehet. Rákapcsoltam. Nem sok idő telt el, és tudtam úgy futni, mint ő. Később nemcsak hogy bemerészkedtem a medencébe, de váll-váll mellett úsztam vele. A röplabdapályán pedig neki kellett tartani az én lecsapásaimtól. A vállaim kiszélesedtek, láb-, dé különösen karizmaim kidomborodtak. Kinőtt a hajam, szemeim úgy megerősödtek, hogy a sassal versenyre kelhettem az éleslátásban. Egyszer, amikor egy AN- ból 2400 méterről együtt ugrottunk, szintén ernyőt bonSzovjet—magyar—csehszlovák kooprotlukcióban, „Kentaurok” címmel, film készül Allende elnök életének utolsó három napjáról. A Wjtanasz Zalakicvics rendező és Pável Lebesev operatőr által készített film egyes jeleneteit Budapesten rögzítik filmszalagra. Allende elnök szerepét Donatasz Banionisz szovjet színész alakítja. (MTI fotó — Friedmann Endre — KS) A Hevesi Szemle harmadik számáról Augusztus 20-án már kézbe veheti az olvasó megyénk közművelődési folyóiratának szeptemberi számát. Eger nyári kulturális eseményéhez, az Agria Játékszín idei bemutatóihoz kapcsolódik Ludányi Mária írása a Szép magyar komédiáról és a Lúdas Matyiről. Két magányos, társat — pontosabban férjet — kereső lány vágyálmának megvalósulásáról és szertefoszlásáról szól Németi Zsuzsa Reményrészlet című kis prózája. Gyurkó Géza riportja egy elhibázott pillanat történetét és drámai következményeit formázza meg a bírósági tárgyalás izgalmas légkörében. Versekkel jelentkezik Bíró József, Farkas András és Szokolay Zoltán, portrékat villant fel Molnár Pál, ironikus hangvételű írást közöl a Szemle Püspöki Mi- hálytól. Többféle megközelítésben is foglalkozik a folyóirat az ember és a gép viszonyával, G. Molnár Ferenc a Gyöngyöshöz közeli, „holdbéli tájakra” vezeti olvasóit, riportjához Szántó György készített felvételeket, melyek egyike a címoldalt díszíti. Megkezdte ipari robotok tottam, a csendes lebegésben szerelmet vallottam neki. Némán, ünnepélyesen, lassan ereszkedett alá- Amikor földközelbe értünk, megszólalt: — Korábban ön olyan kedves volt, olyan segítségre szoruló... De hová lett mindez? ön, már megbocsát a hasonlatért, de teljesen olyan lett. mint a fiúk a válogatott keretben. .. Talajt fogtunk. Teljes lelki nyugalommal összehajtogatta az ejtőernyőjét, és elment az autóbuszhoz. Legutóbb csábosán bájos fehér teniszszoknyában láttam. Labdaszedőjeként egy nyápic, szemüveges fickó ügyetlenkedett. Kiderítettem, hogy hol dolgozik és mi a foglalkozása. Holnap felkeresem és elkezdek vele rendszeresen foglalkozni, ő fog helyettem edzeni. Addig-néni szállók le róla, amíg nerri fut úgy, mint a szarvas, amíg nem úszik úgy, mint a delfin, amíg nem állít fel súlyemelésben dupla világrekordot. Addig én egy kicsit lazítok. .. És akkor majd meglátjuk, hogy ki fog a lánynál győzni! (Sigér Imre fordítása) gyártását az egri Finorresze- relvénygyár, ez adta az -ötletet Bereczky László összeállításához. Egy szemtanú hiteles visszaemlékezése idézi megyénk régi üzemének, a Hatvani Cukorgyárnak a történetét. Bakos József a gesztus retorikájáról, Kávássy Sándor Kossuth .- nemzetelméletéről. Mészáros György - ejgárayssr- sokróí írt. Nemes - Gyufa-tanulmánya „Kezdődött a kettős könyveléssel” cinjén . jelent meg. Megyénk két híres személyiségének, Puky Miklósnak és Dukesz Artúrnak az alakját rajzolja meg Sugár István, illetve Sereg József írása. Lőkös István folytatja megyénk irodalmi kistükrét, Bohány György pedig a.-sovinizmus fogalmához fűz gondolatokat. Magyar István pa- pírmetszétei a borító belső oldalán kaptak helyet. Néptáncfesztivál Gyöngyösön Augusztus 26 és 28-a között ötödször találkoznak egymással Észak-Magyaror- szág legjobb néptáncegyüttesei. 1969 óta kétévenként kerül sor a rendezvényre a városi tanács és a Városi- Járási Művelődési Központ szervezésében- Eleinte a Gyöngyösi szüret eseményeit gazdagította a néptáncosok bemutatója, majd önállósult és tájfesztivál rangot kapott. ' Ezen á nyáron többeKkö- zött a gödöllői Agrártudományi Egyetem csoportja, a budapesti Bem József, a kazincbarcikai Borsod és a gyöngyösi Vidróczki riép- táncegyüttes szerepel a versenyben, versenyen kívül pedig bemutatkozik a kiskörei Tiszavirág együttes is. A fesztivál első napján Heves megye meghívott népdalkörei adnak népzenei estet a szabadtéri színpadon, melyen közreműködik a Miskolci MÁV Fúvószenekar. Az érdeklődők 27-én délután a Művelődési Házban tekinthetik meg a . csoportok versenybemütatóit. ’ Este' kerül sor az „Aranysarkantyús” szóló táncversenyxe és a néptáncosok báljára. Vasárnap a szabadtéri színpadon (rossz idő esetén a művelődési házban) díjkiosztással és a legjobbak gálaműsorával fejeződik be a találkozó.
