Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

Az első lépések - segítséggel Néhány napos házasok, és még ennél is rövidebb ideje dolgoznak együtt a detki tsz-ben. Ebből is kiderül, hogy még nagyon „kezdők” az elethez. Most kóstolgatják azt a bizonyos nagybetűs éle­tet, most teszik meg első lé­péseiket önállóan, de nem minden segítség nélkül. Vajon hogyan, milyen kö­rülmények között indulnak .neki annak a távoli mesz- szeségnek, ami egy ember­öltő nyúlfarknyi időtartamú szakaszából képződik meg előttünk? Kik vannak mel­lettük, vagy teljesen maguk­ra maradnak? ★ Ha egymás mellett áll­nak, ugyancsak élőmül raj­tuk a csodálkozó tekintet. A férj kosaras-termet. Va­lóban annak idején szeret­te „csak úgy” beejteni a labdát a hálóba. Magassága meghaladja a két métert. Hozzá illő a felesége is, de nőiesre szelídítve a sudaras nyúlánksága. Az már szinte természetes, hogy a férjnek morcona bajusz keretezi a felső ajkát, a feleség pedig megtartóztatja magát a vá­rosias kozmetikai szerektől. Miután azonban Gödöllő, ahol a család feje tanult, elég messzire esik Budától, ahol annak idején a fiatal- asszony lakott, és miután az agráregyetem sem társintéz­ménye a kereskedelmi főis­kolának, önkéntelenül is megkérdi a kíváncsiskodó ember: hogyan kerültek össze? j — Véletlenül — válaszol­ja a feleség. — Táncolni j voltam, ott futottunk össze. — Ennek már két éve — teszi hozzá megadóan az if­jú férj. — Akkor már volt idejük néhányszor összeveszni és kibékülni is. — Nem volt az egy sem komoly veszekedés, legfel­jebb egy fél óráig tartott a morgolódás. — Úgy érzi, valamiféle ál­dozatot hozott, hogy ott hagyta a fővárost, és a fér­jével lejött ebbe a kis falu­ba? — Szó sincs erről —igyek­szik a válasszal a feleség. — Tudtam, hogy mi előtt állok, ha összeházasodunk. Egyedül az aggasztott, hol találok magamnak állást. Egy tsz-ben még sincs olyan kereskedelmi tevékenység, hogy ott egy főiskolát vég­zett kereskedelmi szakem­berre lenne szükség. Ezért végigböngésztem a Népújság hirdetési rovatát, amikor !e- utaztam Gyöngyösre, de ab­ban csak villanyszerelőnek és rakodómunkásnak kínál­tak állást. Elmentem a ta­nácsra, ott ajánlották a kis­kereskedelmi vállalatot es •az áfész-t. Végül lett a kettő helyett Detk. Helyben vagyunk, mond­hattam magamban. Az előz­mények után most már a fő kérdés köré fonhatjuk a beszélgetés fonalát. ★ Szokatlan név hangzik el a bemutatkozáskor: Jdrvás János. A feleségé sem min­dennapi, mivel ő hivatalo­san Járvásné Nagyiván And­rea- Így, együtt 'a két. név. amiből az otthonról hozott is szokatlan a mi vidékün­kön. A falu, a mezőgazda­ság azonban egyiküknek sem csak kései élmény, hiszen az asszonyka Békésről in­dult el, a férj pedig Jász­apátiból. Amikor Detket választot­ták, egy kicsit visszatértek gyermekkoruk világába. — Nekem azt mondta az elnök elvtárs, hogy egyelő­re csak ismerkedjem a tsz­szel — eleveníti fel a né­hány héttel korábbi esemé­nyeket az asszonyka. — Azt is teszem most már tíz nap­ja. A különböző osztályokat járom 'végig, és akárhová megyek, mindenütt kedve­sen fogadnak, mindent meg­magyaráznak, amennyire ilyen rövid idő alatt lehet. Igyekeznek beavatni az it­teni tennivalókba. Hogy vé­gül is hol kötök ki? A tíz­nek van néhány kereskedei- mi egysége, tehát találok megfelelő munkaterületet magamnak, ha nem is va­gyok élelmiszer-kereskedő. Azt mondta az elnök elv­társ, hogy a főkönyvelővel hármasban majd leülünk. Ennek az időpontja holnap válik esedékessé, és akkor a részleteket is megbeszéljük. Bennem tehát semmi kétség nincs, a jövőm nem nyugta­lanít, bizakodással nézek- a holnap, elébe. — És hogyan találja fel magát ebben a kis község­ben? — Csak a csend... Budán laktunk, a Duna-parton, kö­zel a Margitszigethez. Mit mondjak? Ha itt végigme­gyek az utcán a munkaidő után, legfeljebb négy em­berrel találkozom. — De van már tévénk is — figyelmezteti a férje. — Igen, tegnap vettük. A tsz-től kaptuk a kölcsörrt, amiért kamatot sem kell fi­zetni. Éppen a jogi esetek­re szerelte fel a férjem, úgyhogy már ezzel is köny- nyebb­Ilyen körülmények között tehet más az ember, mint bizakodó? ★ Minden fiatal azzal kezdi, hogy majd ő...! — Ma már valami fal­rengető dolgot nem lehet csinálni sehol, egyetlen gaz­daságban sem — állapítja meg higgadtan a férj, mint­ha gazdag élettapasztalatok­kal rendelkezne máris. — Az üzemek a korszerű gaz­dálkodás szerint működnek legfeljebb a körülmények­ben különböznek. Ahogy jár­juk a határt ismerkedem a tsz-szel akad néhány kér­dés amit felteszek. Á vá­laszból mindjárt kiderül, mi az oka annak, hogy ez vagy az, így vagy úgy alakult. Az egyetemen optimális kö­rülményeket vesznek alapul az oktatásban. Nyilván ez a valóságban nem egészen így van, de ez természetes. — Van kedvenc érdeklő­dési területe a szántóföldi .növénytermesztésen belül? — Igen, az öntözéses lu­cernatermesztés. De hát eh­hez a feltételek nincsenek meg az itteni tsz-ben. Az utóbbi napok nagy esőzései, villámlással kísért kiadós záporai sok gondot okoznak a történelmi egri borvidék szőlőiben is. A szakemberek arra panasz­— Mit szeretne elérni az élete során? — Szeretnék doktorálni. No, csak a kis-doktorira gondolok. Szeretném, ha szakmailag rám bíznának egy gazdaságot. Nem, elnök nem lennék, hanem főagro- nómus. Körülbelül ez felel­ne meg az elképzeléseim­nek. Ez lenne a csúcs. De hát.. • majd meglátjuk. Mondják, hogy a marsall- botot minden kezdő szak­ember a tarsolyában hordja. Hogy aztán mi lesz belőle...? ★ Szabó Imre, a tsz elnöke azzal fogadta őket, hogy sze­reti, ha házaspár telepszik le Detken, mert akkor job­ban megmaradnak egy hely­ben. Mindjárt felajánlott egy albérletet is a számukra, egy új házban, ami „csak” kétszoba-összkomfort. • Ez átmeneti megoldás, mert né­hány hét múlva önálló la­kást kapnak. A tsz gondos­kodik róla. A megoldás az, hogy az egészségügyi köz­pontot most adják át, az or­vosok oda mennek lakni, és az egyik mostani orvoslakás lesz az övéké. Megkérdezte azt is, akar­nak-e a tsz-be tagnak be­lépni, mivel az jogilag ’.s, gyakorlatilag is masabb, bi­zonyos mértékig kedvezőbb. És általában mindenféle támogatásról biztosította őket. — A hasonló kordáktól nem kértek információt? — Dehogynem. Persze, mindenki a maga szempont­jából ítél meg mindent, így a válaszok is különböztek. A lényeg azonban az volt, hogy Detken van munka, lehet dolgozni, de érdemes is, mert anyagilag is meg­éri. Arra nagyon felhívták a figyelmünket, hogy a mun­kakezdés. időpontjára ügyel­jünk, mert itt a főnökök nem jó szemmel nézik, ha valakit nekik kell fogadni­uk a munkahelyen. Hát.. • a korai felkelés...! Ez legyen a legnagyobb gondjuk, állapodtunk meg ebben. — Szokták mondani, meg­fogta az isten lábát — mondja a feleség. — Vala­hogy így érezzük mi is. Igaz, általában a mezőgazdaság­ban hasonló a helyzete min­den kezdőnek, de a munká­ba lépők nagy táborát véve alapul, nekünk attól jobb. Hogy egy év múlva, hol sze­retnék tartani? Autó? Még nem, majd. Gyerek sem, de azzal sokáig nem akarunk várni, és kettőt szeretnénk. Egyelőre utazni és utazni, ez minden kívánságunk, vi­lágot látni, széjjelnézni, is­merkedni tájakkal és embe­rekkel. Ennyi csupán. Ennyi csupán? Ha min­dent egybevetünk, nem is olyan kevés az egész együtt. G. Molnár Ferenc kodnak, hogj' nincs elegen­dő napfény, ami ilyenkor, augusztus derekán pedig nél­külözhetetlen lenne, mert meggyorsítaná az érést. Az ország legnagyobb szőlőgaz­daságában. az Egri Csillagok Termelőszövetkezetben ások eső miatt szürkerothadás ve­szélye fenyeget. Ráadásul május végén, jú­nius elején, sőt legutóbb au­gusztus 11-én a jég is káro­sította a több mint 800 hek­táros szőlőterületet. Ezért fo­kozott erővel mindent elkö­vetnek a közös gazdaságban a termés megmentéséért- Folyamatosan dolgozik a nö­vényvédő helikopter és mun­kába állították a földi per­metezőgépeket is, hogy el­kerüljék a nagyobb károso­dást. Felhívás 1977. VIII. 23-án, 11 órakor robbantásos bontás miatt parkírozni tilos a strand melletti területen 1977. VIII. 24- én 10.00—0,1-ig. Egyúttal értesítjük a lakókat, hogy 100 m-es biztonsági körzetben levő felügyelők utasításait az élet- és vagyonbiztonság érdekében kérjük betartani. IKLV. Szürkerothadás lényégét Fokozott védelem az egri szőlőkben c Ház a Somlyó-hegy lábánál A ház és gazdája (Fotó: Perl Márton) Épült egy ház az apci Bé­ke utcában, fenn, a Somlyó lábánál. Előtte a fás magas­lat, mögötte pedig kertekkel a falu: a nyílegyenes bekö­tő út, s távolabb a párás, füstös völgy laposán az ipartelep a gyárral, ahol a gazda dolgozik. Jobb helyet aligha vá­laszthatott volna otthonául Kovács István, hiszen lát­ható közelségben van a munkahelye, tiszta időben jól kiveszi még a zagyva- szántói szülői házat is s fe­leségének anyja, apja sem lakik messzebbre néhány méternél. Nos, boldog is, hogy így sikerült! Örömmel, büszkén csal bennünket beljebb a portára, a nagy, tágas épü­letbe: nézzük csak meg jobban, aminek a kerítését festegeti. A' házat ugyanis többnyi­re maga építgette s egyedül teszi lakályosabbá, csino- sabbá ma is. Mindössze né­hány embert hívott segítsé­gül a munkához — család­tagot, rokont, társakat a brigádból — csupán az ácsért üzent idegenbe. S ne­ki is talán csak azért, mert roppant divatos mester a környéken. Meg is szólták volna, ha más csinálja a te­tőt. Kétszintes az új családi ház: külön szobája van ben­ne a gyerekeknek, s terem inkább, mintsem garázs, ahol a nemrég vásárolt, „ki­pofozott” Trabant pihen a hűséges motorbicikli melleit. — Itt-ott még hiányzik a padló s eléggé foghíjas a bútorzatunk is — mentege­tőzik, ahogyan a helyisége­ket, a lépcsőket járjuk —, mert sajnos, nem telhetett mindenre. No, de reméljük — bizakodik — előbb vagy utóbb pótolni tudjuk eze­ket is! Alkalmi vétel volt a két­száz esztendős régi ház, amely az újnak a helyén állott — beszéli — de nem sokra ment vele; szétbon­tott anyagából jóformán csak- néhány szarufát hasz­nálhatott az építkezéshez. Úgyszólván minden mást vennie kellett, s az OTP-hi- telből meg a Qualitál 15 ezer forintos kamatmentes kölcsönéből nem is nagyon futotta másra. Így bizony a gazdának kubikóskodni, kö- műveskedni kéllett. Magára vállalta a burkolómunkát, vivezeiéket szerelt és fes­tett is­— Majdnem két és tel esztendeje nincs hosszabb megállásom — magyarázza. — Műszak után mindig itt folytatom a munkát, itt tel­nek el a szabad szombat­jaim és a vasárnapjaim, ün­nepeim is. Jószerével még a Trabantot sem tudtam ki­próbálni! Nemrégiben csa­ládos beutalójegyet adtam vissza elfoglaltságom miatt. Pedig biztosan rám férne már egy kis pihenés, s a család számára elkelne a nyugalom! Kovács István —, aki egyébként világéletében fes­tő szeretett volna lenni, s merő véletlenségből lett kő­műves — eddig mindig ma­soknak épített. Budapesten, ahol a szakmáját szerezte s két vállalatnál osztozott a mindennapi feladatokon, az­tán a hatvani tsz-ben, végül pedig, megunván a szünte­len utazgatást, az ingázást, éppen tíz esztendeje, itt, az apci Qualitálnál is. Apcon — kemencekőmű­ves az öntők körül. Valami 80 különféle kemence ad munkát neki és társainak, ha történetesen más nem jön közbe. Ha nincs olyan kiruccanás, mint például a fehérgyarmati árvíz után volt, vagy később — néhány éve — Nagyfügéden. Mivel­hogy maga is tagja a vál­lalat aranykoszorús csapa­tának, az „Építők” szocialis­ta brigádjának, s barátaival elsők között jelentkezett a helyreállításra. A brigádnapló — amit különben Kovács István ve­zet — persze más egyebet is őriz. Olyanféléket, hogy a fiúk az idén sem húzódoz­nak a társadalmi munkától: segítenek a hulladékváloga­tásban, óvodát patronálnak, részt vettek a gyár új tá­rolóhelyének kialakításában. Amellett, hogy műszakjaik­ban is maradéktalanul el­végzik tennivalóikat! Kovács Istvánnak leg­alább húszórás az idei tár­sadalmi munkája. Nem be­szélve arról, amit szakszer­vezeti bizalmiként vagy munkásörként végez. S a legkevésbé sem tartja mind­ezt soknak, megterhelőnek. Mert olyan ember, aki egy­szerűen ki nem állhatja a tétlenséget. — Alig várom, hogy vég­re teljesen befejezzem a házunkat — mondja moso­lyogva a búcsúzásnál — s másra is jusson az időmből. Szeretnék már egy kicsit többet foglalkozni a gyere­kekkel: fiammal, aki az ősz­szel lesz másodikos, s jövő­re iskolába kerülő kislá­nyommal. S nyilvánvalóan magam is tanulnék már me­gint. Ügy érzem, hogy kő­műves szakmám, kitűnő bi­zonyítványommal is kévés. Az építőipari szakközépisko­lára gondoltam.' Itt van a közelben, Salgótarjánban. S h.a közben kedvet kapnék többre is: elvégezném még a technikusi minősítőt... Harmincegy esztendős a rangos ház gazdája. Tisztelettel tesszük be más gunk mögött a kapuját,.. Gyónj Gyula . Sokszor elmondjuk, sok­szor leírjuk mostanában: közeleg a „nagy becsenge- tés”, a tanévkezdet ideje, és ennek megfelelően a diákok nyári akciói közül is mind több ér véget. Be­fejeződött — éppen az el­múlt hét kezdetén — a mostanában felavatott hat­vani úttörő- és ifjúsági tá­borban megrendezett me­gyei ifjúmunkás kemping- találkozó is, amelyen há­romszáz fiatal vett részt. A nyár nem adja meg egykönnyen magát, s bár az időjárás ezekben a na­pokban nem sok derűt ho­zott, nyári esemény éppen­séggel akad még. S hozzá nem is akármilyen! Au­gusztus 20-án Leningrád- ban kezdődik a szovjet— magyar barátságfefsztivál, melynek Heves megyei résztvevői 24 ezer ifjúkom­munistát képviselnek. Természetesen nemcsak kempingezéssel, nemcsak fesztiválokra való utazá­sokkal telnek nyár végi napjaink, hanem minde­nekelőtt munkával. Leg­többen a megszokott rit­musban végezzük a mun­kánkat. így például a Cse­pel Autógyár egri üzemé­nek dolgozói is, „mindösz- sze” annyi különbséggel, hogy ők a szokásosnál job­ban, eredményesebben igye­keznek kivenni a részüket a termelőmunkából. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának tiszteletére ugyanis kiegé­szítették eddigi vállalásai­kat, melynek eredménye­ként a Szovjetunió számá­ra rendelt pótalkatrészek­ből október 30-ig az egész évi igényt kielégítik. Hasonlóképpen a jubile­um jegyében rendeztek brigádvetélkedőket ezekben a napokban, többek között a Parádi Üveggyárban, ahol 12 brigád 36 tagja vett részt a Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel megrendezett, alapos fel­készülést igénylő vetélke­dőn. Jelentős eseménye volt az elmúlt hetünknek a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának kedden meg­tartott ülése, amelynek a napirendjén fontos kérdés szerepelt: az ipari szövet­kezetek és a szolgáltatás helyzete megyénkben. Ahogy pedig tovább ha­ladtunk előre a hétben, mind jobban éreztette ha­tását augusztus 20-a, al­kotmányunk ünnepe. A középületeken megjelen­tek a piros-íehér-zöld és a vörös zászlók, Gyöngyösön pedig — mivel megyénk­ben ez a város lesz a ki­emelt ünnepség színhelye — már napok óta folynak az előkészületek a program sikeres lebonyolítására. Ily módon a Dimitrov-kert ké­szen áll az ünneplők foga­dására. Gondoskodtak a szervezők arról is, hogy az ünnepség után mindenki­nek lehetősége nyíljon szó­rakozásra, kikapcsolódásra: színes műsor lesz, kiváló népi együttesek közremű­ködésével. Kiemelkedő népfront­munkáért, társadalmi tevé­kenységért szintén alkot­mányunk napja alkalmá­ból kaptak többen megér­demelt kitüntetést, s ez számukra még emlékezete­sebbé teszi ezt a szép ün­nepünket. (ku-ti) 1977. augusztus 20., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom