Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-13 / 163. szám
A hatékonyság útjai (5.) A munkaerőnek lelke is van Dicséret és figyelmeztetés Idén január és április között a szocialista iparban foglalkoztatottak átlagos létszáma 1 687 600 főt tett ki, s ebből a fizikai dolgozó 1 313 200 volt. Ennek a hatalmas emberseregnek sokféle jellemzője nagy biztonsággal kitapintható. így egyebek között az, mennyi értékesíthető árut állítottak elő — az év első negyedében 155 milliárd forintnyit, ami hat százalékkal több a tavalyinál —, miként növekedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés, az átlagbér, s így tovább. Szintén megfoghatóvá tehetők olyasfajta, s nem mellékes tényezők, mint a szakmai képzettség, a száz forint kifizetett bérre vetített nyereség, ám van valami, ami nagyon is létezik, de megfoghatatlan. S ez a munkakedv. a feladatait ellátó ember közérzete. Ami — nehogy lebecsüljük! — fontos termelési, hatékonysági tényező. Alapvető különbség Üzempszichológiai és üzemszociológiai vizsgálatok azonos végeredményre jutottak abban, amit egyszerűen magatartásmódnak nevezhetünk. Napi munkája közben az embert hatások sorozata éri, s ezekre legtöbbször reagál. Ahogy reagál, az sok mindentől függ — akár még vérmérsékletétől is —, de végső soron magatartásmódja típusától. Alapvető különbség mutatható ki az ún. alkotó, közreműködő, végrehajtó, beletörődő. vagy közömbös, s az elutasító típus viselkedése között. Hangsúlyozni szükséges, a beosztás, a munkakör — a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt hely — motiválja viselkedésmódot, de nem határozza meg. A típusok elnevezése részben ki is fejezi magatartásuk lényegét, bár természetesen nincsenek merev határok, sűrű eset, hogy bizonyos viselkedésmódok keverednek. A környezet alakítja a magatartást. a változás lehetősége tehát adott; az egy-egy munkahelyen tevékenykedők közérzete sem örökösen állandó. Rontani és javítani egyaránt lehet, 6 akár váratlan fordulatok is végbemehetnek. Ilyenkor mindenki csodálkozik, érthetetlennek tartja a történeteket, hiszen — hangoztatják — az érintettek jól kerestek, munka- körülményeik megfelelőek voltak, s tessék, mi üthetett beléjük?! Naponta vizsga Érdekes kísérletre került sor az egyik gépipari vállalatnál. Tudományos intézetek kutatóinak közreműködésével válogatták ki az új gyárrészleg dolgozóit, mégpedig úgy, hogy minden jelöltet megkérdeztek, kivel dolgozna a legszívesebben, kitől fogadja el legkönnyebben az utasítást, stb. A válaszok értékelése után alakították ki a munkacsoportokat, kezdték meg — mozdulatelemzéses alapon — a betanítást a nagy termelékenységű, rendkívül szigorú technológiájú gépsorokon, s következhetett naponta a vizsga, milyen eredményeket hoz a módszer. Rövid idő alatt kiderült, hogy az előbb jelzett módon létrehozott, s a hagyományosan, azaz áthelyezéssel kialakított munkacsoportok termelékenysége között 30—50 százalék a különbség, ugyanazokon a gépeken! Nem ez volt az egyetlen haszon, bár természetesen ennyi sem lebecsülendő. Az egy teljes esztendő kivárása után a vállalat vezetői, s a kutatók azt állapíthatták meg, hogy az új módon szervezett és betanított csoportoknál a selejt csupán harmada az ún. tűrhető szintnek — a kontrollcsoportoknál sem érte el azt, de megközelítette —, baleset nem történt, fegyelmit senki ellen nem kellett indítani. Ügy tűnhet, csodaszerre leltek a próbálkozás végrehajtói, holott csupán a rendelkezésre álló üzemszociológiai és üzempszichológiai ismereteket ültették át a gyakorlatba, elegyítve azokat a korszerű munkaszervezés — például a mozdulatelemzés, a 3M — módszereivel. Tu latosan, következetesen Napjaink sokat emlegetett követelménye a munkahelyi légkör javítása, az üzemi, munkahelyi demokrácia kibontakoztatása. Ez a teendő nemcsak politikai szükség- szerűség. hanem gazdasági érdekeltség hordozója is, s a kettő nem választható el egymástól. Tudatos, következetes cselekedetek sora alakíthatja jobbá egy-egy termelői közösség tagjainak közérzetét, ám sajnos, napjaink tapasztalatai arra figyelmeztetnek, éppen ez a tudatosság és következetesség hiányzik. A „jól megfizetni” hamis iránya még mindig sokakat vonz, úgy hiszik, ezzel elintézhetik a légkörgondokat. A munkahely-változtatások elemzése bizonyítja, emberek nagy csoportja nem a forint miatt mozgott és mozog. Hanem mert munkahelyén puszta csavarnak érezte magát, hol helyes, hol helytelen utasítások gépszerű végrehajtójának, s rögtön kellemetlen tüsténtkedővé vált, ha bármi iránt érdieklődni kezdett. Furcsa ellentmondás: örökösen azt hallani, létkérdés a hatékonyság javítása, s közben seregnyi munkahelyen az sikkad el, aminek az első hely jár a teendők között, az ember alkotó energiáinak, aktív közreműködésének sokoldalú kibontakoztatása. Lázár Gábor (Következik: Furcsa számtan) (Tudósítónktól) Jelentős településfejlesztési feladatok megoldásához kaptak segítséget a megyei tanácstagok hevesi járási csoportjától a járás kiemelt községei. A tanácstagi alap évi összegét, 800 ezer forintot a fontosabb fejlesztési feladatok és a támogatás iránti igények mérlegelése alapján osztották el. Az összeg felét Heves nagyközség tanácsa kapta a közvilágítás korszerűsítésével összefüggő költségek fe-. dezéséhez. A nagyközségi tanács jelentős összegeket fordít erre a célra. A belterületi főbb közlekedési utak modern, a mai igényeknek — Itt aztán hajthat az erm bér. Beleadhat atyait, anyait, észre nem veszi senki. Vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem látnák. Azért nem szólnak, mert az elismerés mellé pénzt is várhatna az, akit megdicsértek? Nem mondom, az elismerés jobban jön, ha pénzzel párosul, de hát tudom, nincs . mindig minden plusz munkára pénz, jutalom. A keret az nagy dolog — elégszer hallottam. De, ha jutalomra, pénzre nincs is mindig keret, dicséret, elismerő szó még lehetne, és az nem is kerül pénzbe. Mégis itt olyan csín. ján bánnak vele, mint a patikában a méreggel. — Ez az egyik vélemény. És íme a másik. — Ha az ember megbotlik, ha hangosabb egy kicsit, ha bejön egy apróbb hiba, késik egy percet a munkával, vagy a minőség néhány ezrelékkel eltér, ha egy zárlat adódik a gépen, már jön a lerámolás, a figyelmeztetés szóban, vagy írásban, a brigád előtt, vagy a termelési tanácskozáson. Megszégyenítik, meghurcolják az embert. Piszlicsáré dolgokért oldalakat gépelnek, odarakják az ember munkakönyvéhez és magával viszi szégyenét egész életén keresztül. Mintha az ember nem értene a szóból és mintha nem engem bántana elsősorban, ha valamit elszúrtam. Figyelmeztetni azt tudnak, sokszor ok nélkül is. De a munkát elismerni? Eh, hagyjuk az egészet... — Két, még csak szélsőségesnek sem mondható egyéni vélemény, s mindkettő így, vagy úgy azt a vezetőt bírálja, aki vagy nem ismeri el a jó munkát,. vagy pedig túlságosan szigorú a munka megítélésémegfelelö világítást kapnak. A korszerűsítés kettős haszonnal jár: a lecserélt kevésbé korszerű világítótesteket a még ellátatlan mellékutcákban szerelik fel. Kisköre nagyközség tanácsa a belterületi utak szilárd burkolattal való kiépítéséhez kapott 200 ezer forintot. A tanács egyik kiemelt feladata ugyanis az utak kiépítése. A választók gyakran szorgalmazzák a sok lakást érintő utcák szilárd burkolattal való borítását. Hasonlóképpen szükséges _e feladat megoldása az üdülőkörzeti szerepkör betöltéséhez. Az erre való felkészülés szintén sürgetően teszi szűknél. Való igaz, nincs könnyű helyzetben egy vezető sem, főleg, ha hiányoznak kellék, tárából azok az eszközök, amelyek jobbá, hatékonyabbá tehetik a munkát. A fenti esetekben is látszik: a jutalomhoz pénz, a fegyelmezéshez pedig tények kellenek. És ha még hozzátesszük, hogy a pénz és a fegyelmezési jogkör is nem kis részben függ a hatáskörtől — magasabb, közép, vagy egy,- lenti, néhány főre ható vezetőről van-e szó? — még bonyolultabb a helyzet, még nehezebb igazat tenni. Ez az eszmefuttatás sem vállalkozik arra — túlságosan tarka ehhez a kép —, hogy egyértelműen választ adjon, mikor, milyen esetben, hogyan járjon el egy-egy vezető az elismerésnél, vagy a figyelmeztetésnél, inkább általánosságban — egy csehszlovák pszichológus segítségével — próbálja felvázolni, milyen is a hatékony dicséret, illetve a hatásos figyelmeztetés. Ami a dicséretet illeti, így hangzik a mondandó, a ta. nács: Ügy használd, mint a fűszert. Se sok, se kevés ne legyen, különben nem lesz ízletes az étel; sohasem dicsérj ellenőrizetlen teljesí- ményt, mert az nem használ és csökkenti a dicsérő tekintélyét; csak azokat az eredményeket szabad dicsérni, amelyek az illető személynek és nem másnak, vagy a véletlennek tudhatok be; ne az átlagost dicsérd, hanem az attól jobbat és amely tartósan hibamentes; a dicséret előtt érdemes és szükséges fontolóra venni, hogy jobb, vagy azonos teljesítmény nem kerülte-e el a figyelmed; az elismerés formájánál — dicséret, vagy pénz? — mérségessé a kommunális fejlesztés ütemének fokozását. Mindezt így látják Kisköre vezetői is: már megvásárolták és a helyszínre szállították az útburkoláshoz szükséges 80 vagon követ. Tárnáméra közös községi tanácsa szintén 200 ezer forint támogatást kapott az ott létesítendő egészségügyi kombinát megépítésének támogatására. A hevesi járás Tama menti részének központi településén ugyanis mintegy 2,5 milliós költséggel egészségügyi célokat szolgáló beruházást határozott el a tanács. Kiss József sékletesen kell eljárni, hogy legyen, maradjon tartalék a még jobb teljesítmény elismerésére is; nem jó, ha mindig ugyanazokat dicséred, még akkor sem, ha megérdemlik. Hátrányukra lehet nekik, és a többiek önbizalmát is csökkenti; a dicséret, az elismerés ne legyen se. matikus, sablonos. Az ilyenek inkább ártanak, mintsem használnának; minden eset. ben figyelembe kell venni az adott helyzetet, a teljesítményt és az adott személy képességét; a gyengébbeket is dicsérni kell, ha látod, hogy tisztességesen dolgoznak, hogy akarnak. Ezzel még többre, még jobbra ösztönződ őket. És milyen legyen a hatásos figyelmeztetés, mit tart. són szem előtt a figyelmez, tető? A figyelmeztetés kellemetlen dolog, ezért inkább kivétel legyen, mint szabály; mielőtt figyelmeztetnél, fontold meg, igazságos vagy-e, magad nem járultál-e hozzá helytelen feladat meghatározásával, illetve az illető kijelölésével; apróságokat ne ki. fogásolj, hogy figyelmed a nagyobb hibákat ne kerülje el; a figyelmeztetést sohasem a dolgozó személyre irányítsd, hanem a hibákat vedd célba mindig; ne kifogásolj hibákat, ha ingerült vagy; figyelmeztetéseid során ne alkalmazz azonos kifejezéseket, a figyelmeztetés súlya más és más legyen, hogy a sablont elkerüld; röviden figyelmeztess, az elkövetett hibát pontosan és érthetően jellemezd; nem árt, sőt, szükséges abból kiindulni, hogy a hibát vétőt jó szándék vezette. Ez segít a tárgyilagos megítélésben; nem lehet indokolatlan keménységgel eljárni azokkal szemben, akik éppen nem szimpa. tikusak számodra; soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy a figyelmeztetés célja a magatartás, a munka javítása, ezért úgy alkalmazd, hogy ösztönző legyen, hogy elérje célját. Ez tehát a dicséret és a figyelmeztetés „tíz-tíz parancsolata”. Ez azonban korántsem lehet teljes „recept”. Alkalmazása ugyan nem minden esetben és mindenhol lehetséges, de arra kétségtelenül érdemes odafigyelni, hogy megfelelő arányban és keveréssel segíthet a vezetőnek a dicséretben és a figyelmeztetésben egyaránt. És nemcsak a vezetőnek. | Papp János ) Településfejlesztés a hevesi járásban II ha!ál és az élet fája Mint a sorozat bevezetőjében már említettem: utazásunk egyik fő célja a hős városok előtti tisztelgés volt. Elsősorban ezért kerestük fel Novoroszijszkot —, itt került sor a második világháborúban elesett hősök emlékművének a megkoszorúzására is —, azt a ma százezer lakosú kikötővárost, amely a második világháború idején nemcsak hogy nem adta meg magát a többszörös túlerőnek, hanem győztesen került ki az ellenség gyűrűjéből, a több hónapig tartó ütközetből. Pedig ahogyan a szovjet iskolákban a történelemórákon tanítják: Hitler és vezérkara külön haditervet dolgozott ki a város elfoglalására. Ez azonban sohasem sikerült, tönkretétele, földig bombázása viszont annál inkább. De Novoroszijszk mégis szabad maradt... És erre ma többszörösen is büszkék a helybéliek. A hazájukat védő szovjet kato. nák, a harcok egyik irányítója ugyanis az a Leonyid Iljics Brezsnyev volt, aki ma az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke. Az egykori gárdatiszt azóta is gyakori vendége a városnak, ő adta át a Hős város kitüntetés zászlaját és okmányait, s ő ültette azt a fát is, amelyet az élet fájának neveztek el a városban. Néhány méterre az élet fájától szintén áll egy „fa”. A halál fája, amelyet az összeszedett német ágyúgolyókból, löveghüvelyekből állítottak össze, örök figyelmeztetésként. De büszkék az ide valósiak a görög származású V. K. Kokinaki berepülő pilótára is, aki példamutató bátorságáért másodjára is megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Az egykori kiváló katona — aki egyébként jó egészségnek örvendve ma Moszkvában él — ma azon kevesek közé tartozik, akiknek életükben szobrot emeltek. Novoroszijszkban ma is százával keresik fel naponta mellszobrát. Novoroszijszk majdnem halálos sebet kapott az ellenségtől, mégis az elsők között állt talpra, gyógyította be sebeit. A szovjet kormány ugyanis a váróénak igen nagy és gyors anyagi segítséget adott a háború okozta károk pótlásához. Ennek pedig az is oka volt, hogy a városban már a háború előtt több cementgyár működött, s a fontos építőanyagra rendkívül nagy szükség volt az újjáépítéshez. Bár a kedves idegenvezetőnk nem tudott rá határozott választ adni, de nincs kizárva, hogy a nálunk bemutatott „Cement” című szovjet film is a novo- roszijszkiak helytállásáról szólt. Különben a városnak van vagon, és hajógyára, olajfinomítója, kereskedelmi flottája pedig a legnagyobbak közé tartozik a Szovjetunióban. Most pedig gondolatban térítsük el a Kareliyát és Szo- csi helyett — Szocsiról külön szólunk — „kössünk ki Batumiban”, a török határtól mindössze 20 kilométerre le- yő városban. fél hónap se kell, hogy elér jé a 18 méter magasságot. Az eső szerencsére hamar elállt, így a délutáni órákat igencsak kellemesen töltöttük el a takaros parkok pálmasorai, különböző egzotikus növényei között. És szívesen néztük meg a delfináriumot is, amelyben a delfinek játszottak mókás kedvvel szórakoztatásunkra. A legtöbben azonban mégsem a természet valóban szép világán csodálkoztunk, illetve gondolkodtunk el. Sokkal inkább azon, ahogyan Odesszában, Novoroszijszkban és Batumiban is tisztelik azokat, akik életüket áldozták a szabadságért, akiknek bátorságát, hősiességét mindenki ismeri, tiszteik Bevallom őszintén — társaim nevében is tehetem —, hogy meghatódtunk, ahogyan a szovjet kispajtások, úttörők őrt állnak, s katonás dísz. pompával helyet cserélnek a szobrok, az emlékművek előtt. Közülük bizonyára nem mindenki látta még a már említett élet fáját, de hogy szeretik és vigyáznak rá, az egészen biztos ... Koós József (Következik: A FÜRDŐHELYEK KIRÁLYA) Mmsmfí 1977. július 13., szerda Megismerik-e. ki áll a kép jobb oldalán? Brezsnyev ezredes, a novoroszijszki harcállásponton. Nem igazán szép város, vi. szont annál érdekesebb a külföldieknek. Alig múlik el nap trópusi zápor nélkül. Az év 365 napja közül 154 csapadékos. Ezért is javasolják az útikönyvek a turistáknak, hogy Batumiba októberben érdemes utazni, mert ekkor a legkellemesebb a tenger vize és az eső is ritkán esik. Érdekességnek szá- ,mít továbbá az is, hogy mivel a város fövenyre épült, így a pornak, a smognak se i híre, se hamva erre felé. S egyáltalán mi tetszett Batumiban? A párás, meleg időben az egész város egy nagy üvegházra emlékeztet. Illetve az is. Mert ahogyan útikalauzunk elmondotta — meg is tekintettük — az égerfa itt ötször-hatszor gyorsabban nő, mint Közép. Oroszországban, a páfrány egy év alatt ember magasságnál is feljebb kapaszko. dik, a bambusznádnak más.
