Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-31 / 179. szám
A mocsár, a láp világa mindig megmozgatta az ember fantáziáját. A buja növényzet. a zabolátlanul burjánzó vegetáció, a szinte naponként változó környezet, a hol itt, hol ott felcsillanó víz, a talp alól kjsikló ingo- vány félelemmel, borzongással töltjötte el a környéken élő embereket. Különösen azokat, akik nem ismerték törvényeit, csak felbukkanni látták ijesztő ragadozóit, Hány éves Tóth József? Gondolkodásmódja alapján 18—20-nak tartom. nem járták a bujdosókat ellenségtől mentő, kifürkészhetetlen útjait. A megfoghatatlan valóság és a teremtő képzelet legendákat szült az ilyen vidéken. Veszélyeit felnagyította, természeti jelenségeit mesés-homályos magyarázatokkal átfestette a szájhagyomány. A Hanság fiának története is megfejthetetlen talányként hagyományozódott két évszázadon át Kétéltű ember? Létezett-e valóban? Mesemondók indították útjára képzeletük szülöttét? Kutatók tanulmányai igazolták már, hogy Hány Istók, a vízből halászott gyermek élt. Tudományos igénnyel magyarázták, hogyan alkalmazkodott az embernek idegen életmódhoz, annyira, hogy a nekünk természetes környezet elől visszamenekült a mocsárba. A megismerés és teremtés kifogyhatatlan vágya formálta múltunk legendáit, aztán érthetővé tette őket és alkotott helyettük újakat. Ilyet például: Akár hiszik, akár nem — Jó hangulat volt a táborban. Éjjelekig vitatkoztunk. Jó barátként, de ha kellett, szidtuk is egymást. — Fajparaszt vagy — vágta hozzám az egyik. — Te meg fajmunkás, —• válaszoltam én. — Ezt a munkásgőgöt tedd félre. — Ilyen hangnemben váltottuk meg a világot. Vezetőket is leváltottunk és újakat neveztünk ki. És az ott elszállt szavakat azóta sok mindenben igazolta az élet. Élcelődtünk is egymással. Azt mondom egyszer a fiúknak: ha majd a gyerekeinknek mesélünk arról, mi volt itt. mielőtt elkezdtük a Hanság lecsapolását és mi lett belőle, hitetlenkedve csóvál(brNmmm Uüi, július 31., vasárnap ják fejüket: megint legendá- zik az öreg. — A fiam már felcseperedett. Kimentünk arra a vidékre. Mutogatom neki, mit árkoltunk itt, hogy csináltuk amott. De ő erdőt lát, meg rétet, meg búzatáblát és kukoricást. És nem tudja titkolni kajánkodását. Istók- uccse, kétkedve hallgatja szavaimat. Tóth József irodájában a történelmet idézzük. Közeli múltunk történelmét. Az egykori DISZ járási titkára, EPOSZ-vezető, aki a KISZ megalakulásától a Győr- Sopron megyei bizottság szervező titkára volt, ma a ZÖLDÉRT itteni megyei igazgatója. 1957 októberében a KISZ országos értekezletén az ő felszólalásában hangzott el a mocsár lecsapol ásának gondolata. — Másként csináltuk a mozgalmat, mint a mostaniak. Nem ennyire előre rögzítetten, leírtán, programozottan. Megvallom, ezt nem is szeretem, aligha tudnék beleilleni. Összejöttünk délutánonként, ha kellett, feliratokat festettünk a falakra, ha kellett, elláttuk a nagyszájúak baját. Sokat politizáltunk. Szinte szívtuk magunkba a párt ideológiáját. Lent ment a mozgás, a cselekvés, föntről meg a definíciók jöttek. Most is azt tartom, egy forradalmár fiatal annyit ér, amennyit a többiek közül képes maga mögé állítani. Ne nézzen engem kivételes alaknak. Társaim is ilyen szellemben dolgoztak. Vitáink szülték, hogy kellene találni valamit a fiataloknak, hiszen szeretnek olyat tenni, amire büszkék lehetnek. Hozzám közel állt a mezőgazdaság. Agrárproletár családból származom, akkor mezőgazdásztechnikus voltam, azóta agrármérnök lettem. A sok ötletből, ami annak idején felvetődött, az — Jó lenne találkozni a fiúkkal — töpreng Besenyei Antal. üzemekben sok meg is valósult. — A tanuló fiataloknak is kellett valami. Sivatagunk nincs, amit termővé tehetnénk. szűzföldünk sincs. De a hollandok a tengert is visz- szaszorították, hogy termőföldjük legyen. Sokat jártam a Hanságban. Fölvetettem, hogy ezt kellene választani. De a terv is kell a lecsapo- láshoz. Vagyis az idősebb szakembereket meg kell nyerni. Ha nem fogadják el, a javaslat csak fellángolás- hoz vezet. Nem lelkesedtek. Módra László megyei KISZ- titkár ennek ellenére noszogatott. Az volt az ötlete, hogy kérdezzük meg a fiatalokat. Ováció, letolás, megbízatás A győri ifik fel is keresték az iskolákat. A tantermekbe nem mehettek be, az volt az elv, hogy az iskolában ne politizáljanak, A folyosókon, lépcsőházakban gyűltek össze a tanulók és megerősítették, hogy van bennük tettrekész- scg. A javaslat nem került le a napirendről. Jött az országos értekezlet. Tóth József a második napon szólalt volna fel. Azt tervezte, hogy az első nap estéjén felkészül mondandójára. Az értekezlet első napjának utolsó felszólalójaként a mikrofonhoz hívták. — Ügy éreztem, megnyílik alattam a föld. Csak hülyeségek jutottak eszembe, egyéb semmi. Hallgattam is egy darabig a pulpituson. A tapasztaltabbak azt hitték: hatásszünet. Aztán mondtam valamit, ami derültséget okozott. Nem tudom mi lehetett, de felbátorodtam, belejöttem a beszédbe. Fésületlenül, papír nélkül fogalmaztam. A rádiósok már csomagoltak, de a hangulat átforrósodott, kipakolták ismét a műszereket. Utóbb kérték, hogy ismételjem meg a hozzászólásom elejét, mondtam: nem emlékszem rá pontosan. Olyasmiről szólt nagyjából, hogy a fiatalok vállalják a feladatot, de vezetőink nem akarnak kockáztatni. A gyűlésen nagy ovációval fogadták szavaimat. Otthon alaposan letoltak. Milyen jelzőket használtam, hogy beszéltem, fegyelmi tárgyalás lesz belőle. Néhány nap múlva hívatnak a pát-vb-re, tárgyalják az ügyemet. Elkeseredetten mentem, azzal a szándékkal, hogy kérem, engedjenek vissza a termelő- munkába. A teremben látom, ott van egy sereg magas rangú vezető, párt- és KISZ- funkcionáriusok, katonai főtisztek. Nem értettem a helyzetet. Mindenkit üdvözöltek, majd arról szóltak, hogy megyénkből indult egy kezdeményezés, ezt megtárgyalták és jónak találták a központban, és engem bíznak meg a szervezéssel. Váratlanul ért a dolog. Elmondtam, ami hirtelenjében eszembe jutott. Hogy táboronként mintegy háromszáz embert kellene mozgósítani, ehhez eszközöket, ruhákat, sátrakat adni. A véletlen hozta, hogy mindezt én javasoltam, aztán ugyanazt tettem, amit a többi fiatal. Akkor láttuk igazán, milyen politikai jelentőségű ez a társadalmi megmozdulás, amikor 58 nyarán, végig az országon, énekszóval jöttek a táboro- zók a Hanságba. Van egy vák kitüntetésem, meg egy zsák letolásom, de megvallom, egyik sem érdekel. Még az sem zavar, hogy Hány Istóknak csúfoltak. Levelek a Hanságból Heves megyébe „... Azzal az elhatározással ültünk be a vonatba, hogy tőlünk telhetőén, jó hírnevet szerzünk a megyének. Nagy volt az örömünk, mert honvéd egyenruhát kaptunk. Hétfőn reggel kezdtük meg a munkát. Feladatunk egy csatornarendszer kiépítése, ami hatalmas területek művelését teszi majd lehetővé. A táborban 8—10 főt számláló brigádok vannak. Több brigád alkot egy munkacsapatait. Ezek nagy általánosságban egy-egy megyét képviselnek. Az ébresztő fél ötkor van, öt órakor reggelizünk. Hat órától kettőig dolgozunk, ezután ebéd, majd este 8-ig szabadfoglalkozás. Először azt hittük, kevés lesz az alvás, de az ebéd utáni pihenővel együtt elegendőnek bizonyult... Kerékgyártó László ... Csatornákat építünk, igen nehéz terepen. Minden fiatalnak három köbméter földet kell megmozgatni, hogy a munka terv szerint haladjon. Ez bizony nem könnyű dolog, s vannak, akik soknak is tartják. A táboron belül brigádversenyek vannak, s a negyven sátor versenyéből a Fábián István vezette Heves megyei „Dobósbrigád’’ első helyezést ért el. A Kónya-brigád 4,08 köbméteres eredményével a negyedik helyen áll. Büszkén tekintünk a sátor közepén függő vörös selyemzászlóra: „A legjobb teljesítményt elért csapatnak.” Megfogadtuk, hogy minden igyekezettel azon leszünk, ezt a címet mindvégig megtartjuk, s büszkén térhetünk majd vissza megyénkbe ... Cseh István „(Népújság, 1958. július 15.” Viharos éjszakák Ha valaki azt hinné, hogy az első építőtábor ügye oly könnyen egyenes kerékvágásba került, mint a karika- csapás, alaposan téved. Bajt okozott mindjárt az első szállítmány. Mosonmagyaróvár vasúti pályaudvarán állt a kilenc megrakott vagon, de nem akadt, aki elfuvarozná a helyszínre a sátrakat. A mezőgazdasági üzemektől kértek lánctalpas traktorokat. Röpgyűléseken beszéltek a környékbeli fiatalokkal, vállalják a rakodást. És estére már többen is jelentkeztek, mint kellett volna. Még azon éjszaka kipakoltak, s a zuhogó esőben a kijelölt helyre vitték a felszerelést. Nem volt ott anyagátvétel, -átadás. Mégsem tűnt el egyetlen darab 6em. Egy csizmát vett el valaki, de otthagyta helyette a sajátját, melynek a sárban leszakadt a talpa. Mert reggel mindenkinek munkába kellett mennie. Már állt a tábor, megérkeztek a lakók, javában folyt a csatornázás, amikor az egyik éjjel fergeteges vihar kerekedett a Hanság fölött. Villámlás, szakadó eső, orkánszerű szél' okozott riadalmat és jelentős károkat. A ponyvák összehasgatva repdestek, a talaj szinte fel- púposodott, az ágyak alatt térdig ért a víz. Hajnalban már ott voltak az egészség- ügyiek. A tábort föl kell számolni, ilyen körülmények között tifuszveszély fenyeget. Hiába mondták szép szóval a tábor vezetői, hogy a kitisztított árkok gyorsan levezetik a vizet, mindenki kap száraz ruhát, forró boros teát. A tisztiorvos kijelentette, átveszi a hatalmat. A tábor- vezető erre azt felelte, nem adja át. Ebben maradtak. Pestről kértek és kaptak is azonnal új sátrakat, folytatódhatott a munka. Emléklapból szemléltetőeszköz Azon a júliusi éjszakán 55 Heves megyei diák utazott el Hanság-tanyára, az első építőtábor színhelyére. Harminchármán az egri Dobó gimnáziumból, kilencen az Egri Tanítóképzőből, kilencen a hatvani, négyen a gyöngyösi gimnáziumból. A két hét alatt a dobósok egyik brigádja bizonyult a legjobbnak a muhkaversenyben: Fábián István brigádvezető, Garancz Jenő, Besenyei Antal, Kiss István, Chikán Péter, Sári Gáspár, Kovács István, Jakab Alajos, Özsvári Lajos, Cseh István. — Gyarapodtak a bizonyítványok, már a gyerekek is hozzák őket — matat a szekrényben Besenyei Antal, a tarnazsadányi iskola igazgatóhelyettese — nem könnyű megtalálni, amit keres az ember. Pedig itt kell lennie. A már sárguló emléklap csak előkerül. Tulajdonosának eredményes munkájáért köszönetét fejezi ki a KISZ Központi Bizottsága. Aláírás: Komócsin Zoltán, a KISZ KB első titkára. Még az az utalvány is megvan, amellyel Besenyei Antal Tarnazsa- dányból a Hanságba utazott. — A nyolcadikosoknak szemléltetőeszközként mutattam ezeket a papírokat az egyik órán. Nekem meg emlékeket idéznek. Jól előkészítették a Dobóban a táborozást. Tudtuk hová és miért megyünk, ezért vállaltuk. Kemény munka volt. Versenyeztünk egymással, s közben gyarapodtak tenyerünkön a hólyagok. A vizes, agyagos talaj ragadt a lapátra. Ha nem bírtuk kidobni, kivittük az árok szélére, levertük róla. Dolgoztak velünk orvostanhallgatók is. Haza akartak küldeni, mert jobb kezem rokkant gyerekkori baleset következtében. Csak azért is megmutattam, hogy végigcsinálom azt, amit a többiek. Hanem, amit a szovjet katonáktól láttam, azt sosem felejtem el. Vasárnaponként jöttek ki csatornát ásni. Egyikük harmo- nikázott, a többi meg ritmusra hajtotta az ásózást, lapátolást. Igazi munkadal volt. — Kicsit töpreng, majd ezzel folytatja: — Jó lenne egyszer összehívni azokat, akik 58-ban együtt dolgoztak, s elbeszélgetni arról a nyárról. Az idegenvezető eltéved Rémhírek is szárnyra kaptak akkoriban: kényszermunkára gyűjtik össze a fiúkat, viszik őket Szibériába. (A rémhírből ma a hír igaz. Tizenegy Heves megyei fiatal dolgozik Uszty-Ilimszk- ben.) A nyugati propagandagépezet azonban már képtelen volt szétzilálni Magyar- országon a rendezett sorokat. — Ahogy Mosonmagyaróvárhoz közeledtünk, azt vártam, hogy majd állandóan kémeket szednek le a vonatról a határőrök. Ha éjszakánként elmerészkedtűnfc a tábor közeléből, az járt a fejünkben: diverzánsokat fogunk. De, legalábbis viperákat. Igazi diákos romantika elevenedik fel Búzás Lajos szavaiból, ö is mint negyedikes dobós járt a Hanságban. Sás, káka, zsombék helyén nőtt kukoricát simogat a Hanságba 19 év múltán viszszalátogató Búzás Lajos. Most a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese. Vele kerestük fel az egykori i . táborhelyet. Hiába bizako- < dott emlékezőtehetségében, * ha nem kérünk Győrben segítséget a vízügyesektől, aligha leltünk volna rá a . Hanság-tanyára. Az elmúlt • 19 esztendő alatt felismer- hetetlenül átformálódott a vi- * dék arculata. Éger-, nyű'-1 ' és nyárfaerdők népesítik be I az egykor vadregényes tájat. A víz megzabolázva folydo- gál az egymásba torkolló, ötszáz méterenként felbuk- kanó csatornákban, partjai-. * kát járható utak követik. — Emlékszem, többen je- - lentkeztünk, mint ahányan mehettünk. Válogatni kellett Számításba vették a tanulmányi eredményt, a KISZ- munkát, meg azt, hogy ha cingár is a gyerek, legalább szívós legyen. Közösségben éltünk addig is, de igazán 1 itt formálódtunk közösségi emberré. Akivel délelőtt együtt fogtuk a szerszám nyelét, azzal délután jobb volt együtt beszélgetni, focizni, sakkozni. Az is jólesett, hogy a kubikos szakemberek igyekezetünk láttán elismeréssel néztek ránk. Nem volt akkor jutalompénz a jó munkáért, de nem is várta senki. Egyforma lelkesedéssel dolgozott az órabéres kubikos, a kísérő tanár, a diák és a táborvezető. — Vipera állítólag valóban sok élt erre, de én eggyel sem találkoztam. Az orvosunk azt mondta, ha valaki talál, vigye el neki, kap érte ötven forintot. Az egyik mát- raderecskei srác öt hüllőt szedett össze, de öröme hamarosan lelohadt, kiderült, hogy valamennyi 6ikló. Kiszárították a Hanságot Megvádolták már azóta a fiatalokat: kiszárították a mocsarat, s lám, most öntözni kell. Valóban. A csatornák azonban nem csupán el-, hanem oda is vezetik, vissza is hozzák a vizet. Most térnek rá a biztonságos mező- gazdasági termelésre: Mosonmagyaróváron a Kis-Duna vízduzzasztónál a jövő év elején készül el a vízkivételi mű. Hazánk legnagyobb területű állami gazdasága, a Lajta- hansági Állami Gazdaság hasznosítja a termővé tett mocsár mintegy háromezer hektárját. A vadfüves legelőket telepített fű, kapásnövény, gabona követi. A hideg talajban jól terem a későn érő búza, a kukorica, a burgonya. Mindez annak a 20 821 fiatalnak köszönhető, aki önkéntes társadalmi munkában 1958 és 1973 között megépített 136 176 méter csatornát, kitermelt 368 720 köbméter földet, összesen 14 663 millió forint értékben. Közöttük ott volt 500 Heves megyei fiatal, értük és miattuk született ez a krónika a legendák termőföldjérőL Virágh Tibog A répaföldet már mesterséges eső hűsíti a tikkasztó hőségben. (Fotó: Szántó Györgyi
