Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
Summa cum laude».. Egy tanár szenvedélye Avar temető a Brinza-tanyán A gidres-gödrös országúton úgy táncol velünk a gépkocsi, hogy szinte tengeri betegségbe esünk. Lassabban • haladunk hát, többet is láthatunk így a tájból Adácsra tartunk, s erősen forgatom a fejem. Egyetlen nádszálat keresek, egy árva gyékénybuzogányt szeretnék felfedezni, vagy akármilyen öreg tanűfát, ami e vidék múltjára emlékeztet. De mindenfelé csak egybefüggő nagy ga- . bonatáblák ringanak és jókora kukoricások suhognak a meleg szélben. Valamikor, a Gyöngyösnek kifutó összekötő földút és a mai falu közötti területet összefüggő erdőség takarta. A Karácsond felé eső határrészt cserjék, bokrok lepték; ősgyep, pázsitos fű borította a Mérges- és a Gyöngyös-patak völgyét. S a Mérges keleti oldalán vízivilág terjengett zsombékokkal, náderdők rengetegével. A vízjárta bőséges legelők, a halban, vadban gazdag patakok, erdők, a Mátra fagyos szeleitől védelmet nyújtó Mérges-patak völgye alkalmas szálláshelyeket kínált és jó menedéket biztosított a telelőre hajtott jószágnak. E kedvező természeti adottságok játszottak döntő szerepet abban, hogy e vidéken korán megvetette lábát az ember. Kelták, szkíták, szarmaták, avarok, kabar-palócik és kun-besenyők váltották itt egymást. Nagy a valószínűsége annak, hogy a mai adá- csiak kun-besenyő szilajpász- torok ivadékai. Mindezt dr. Horváth Mihály iskolaigazgatótól tudom, aki több év fáradságos munkájával felkutatta, összegyűjtötte és írásba foglalta a település történetét. Hosszú ideig semmit, vagy nagyon- nagyon keveset tudtak falujuk múltjáról az adácsiak. Kalocsa környékéről, a Ho- mokmégyhez tartozó alsómé- gyi kis tanyáról jött közéjük egy fiatal tanító, aki rányitotta szemüket a hiteles históriára. — Honnan gyökereztethető Horváth Mihály helytörténészi szenvedélye? — A szenvedély eredete gyermekkoromban lelhető fel. Szívesen hallgattam a deres fejű tanyasi vének mondókáit, érdekes elbeszéléseit, emlékezéseit. Ilyen „meséken” nőttem fel. Később, mikor már iskolába jártam, a történelem volt a kedvencem. Tanítóképzőt végeztem, szerettem volna továbbtanulni, történelemtanár lenni, de az egyetemi évek elmaradtak. Anyám özvegyen nevelt hármunkat, nem volt pénze a taníttatásomra. Csak felnőtt fejjel valósulhatott meg az álmom. 1967-ben vettek fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar—történelem szakára. Négy év alatt végeztem, úgy, hogy három ízben engedélyeztek számomra évösszevonást. ♦ — Hogyait vezetett útja Kalocsa mellől Adácsra? — Nagyon egyszerűen: ide. helyeztek. Kalocsán végeztem a képzőt, tizenhatan kaptunk oklevelet és az akkori divat szerint szétszórtak bennünket az ország különböző részébe. Tanítottam persze máshol is, Gyöngyös, tarjánban, Ludason. Tízévi ludasi igazgatóskodás után látszótér a Régi gondot jelentett Tér. pesen, mi legyen a sorsa a falu közepén levő hajdani temetőkertnek. Nem nagy terület: házhelynek, esetleg parknál* jó, vagy ... Nos, ez a vagy, ma már azt jelenti, hogy az elhagyatott részen színes hinták, libikókák, OJf§W£Í£ 1977. július 3., vasárnap Dr. Horváth Mihály: „A ma élőknek ismerniük és tisztelniük kell saját múltjukat.” (Fotó: Perl. M.) ugyancsak igazgatónak. Ennek a hazatérésnek is kerek tíz éve már. Lapozgatok a vaskos kötetben. „Adács története a feudalizmus korában”. Szak- dolgozatnak készült, s végül doktori disszertáció lett belőle. Kitűnően végezte az egyetemet, s a disszertáció is egyöntetű döntéssel summa cum laude — dicséretesen kitűnő — minősítést kapott. A doktoravató ünnepségen ott szorongott a fél Adács. — Miért éppen a helytörténetet választotta kutatóterületnek? — A történetírásnak nagy adóssága van a helyi krónikák megírásában. A településtörténet, a jobbágy- és summássors megrendítő története eléggé feltáratlan. A források, írásos anyagok szétszórtak. Minden falunak megvannak a sajátos, egyéni vonásai, minden falunak megvan a saját története, amelyet nemzedékek során át a faluközösség teremtett meg munkájával, küzdelmével, élni akarásával, össze kell gyűjteni ezeket, hogy a ma élők ismerjék és tiszteljék saját múltjukat. Adácson különösen kemény küzdelmet idéz a múlt. A falu feudalizmus kori története kemény korszak: annak az időszaknak a története, amikor a kérges kezű, kegyetlen sors- , bán élő jobbágyok megtisztították a falu határát a bozóttól, erdőtől, s a modern mezőgazdasági művelés számára alkalmas határt teremtettek. Hiteles krónika megírására törekedtem. Olyan krónika megírására, amelynek hasznát vesszük a nevelésben, a felnőttek és tanulóink hazafias nevelésében. Tisztelettel és kegyelettel kell emlékeznünk azokra a nemzedékekre, amelyeknek verejtéke öntözte azt a földet, ahol most traktorokkal vontatott eke húz barázdákat, azokra, akik küzdeni tudtak az újért, a haladásért a feudalizmus korában Adácson. — Milyen kutatási téma foglalkoztatja most? — Leginkább a közelmúlt, az 1945 utáni kor története foglalkoztat. A pártok megalasuli mellett mókuskerekek, forgók jelentek meg. Mintegy 30 ezer fo. rint értékű szabadtéri játékot kaptak a terpesi gyerekek, éppen a vakáció kezdetén. Rövidesen sor kerül a kézi- és kosárlabdakapuk felállítása és egy mini sportpálya kialakítására is. A tér egyik nagy előnye ugyanis, hogy az iskola tőszomszédságában helyezkedik el. Így, szeptembertől a tornaórákat, de akár a tízperces szüneteket is ott tölthetik a gyerekek. kulása, működése, a különböző pártküzdelmek — ez az, ami mostanában nagyon érdekel. Pártmegbízatással gyűjtöm a gyöngyösi járás területén a munkásmozgalom veteránjainak visszaemlékezéseit. Tanúkat keresek, dokumentumokat kutatok fel és gyűjtök egybe, írásos és tárgyi emlékeket. Sárgult újságot vesz elő. Érdekessége, hogy Adácson szerkesztették. Heves megye egyetlen falusi újságja volt ez, amit a szociáldemokrata párt adott ki. Fejlécén ez áll: Adácsi szociáldemokrata TUDÓSÍTÓ. Első évfolyam, első szám, 1945. december 9. A fejléc alatt: A Szociáldemokrata Párt Adácsi ^Szervezetének időközönként megjelenő beszámolója. Nyomatott pedig Raffay Ferenc könyvnyomdájában, Jász. árokszálláson. Mutat egy 1945-ből való személyazonossági igazolványt is. Ketté hajtott papírlap, beragasztott fényképpel, alapos és részletes személyleírással: haja, szeme színe, magassága stb. Zavarkó Jánosé volt. — Igazgatója vagyok az iskolának és tanítok is. Elsők között végeztem el a marxista —leninista esti egyetemet, s mellé a szakosítót filozófiából, így tanítok a marxista középiskolában is. A társadalmi feladat sem kevés. Ám ezeket nem panaszként sorolom, hanem azért, hogy á sok teendő mellett valahogyan mégis tudok időt szakítani szenvedélyemre, a helytörténeti kutatómunkára is. Igazában azonban csak a nyári szabadságból jut legtöbb a kutatásokra. Ilyenkor levéltárakban, múzeumokban búvárkodom. Negyvenhat éves dr. Horváth Mihály, s ebből 27 esztendei »-telt-el- a .katedrán. Felesége a községi Hazafias Népfront elnöke. Két gyér. meke van. Asszonylánya Hatvanban tanár és tanárnak készül fia is, aki a harmadik évet fejezte be az Eötvös Lo ránd Tudományegyetem kémia—biológia szakán. Menye ugyancsak pedagógus. — Elégedettnek érzi magát? — Azt hiszem, nyugodtan mondhatok igent ___ D r. Horváth Mihály életpályája sommásan példázza: aki az értelmes cselekvést megtalálja munkahelyén, annak a mai faluban is teljeg emberi-szellemi élete lehet. Pataky Dezső Tavaly ősszel fogtak az öntözőrendszer építéséhez Hatvan határában, a Brin- za-tanya környékén. Nagy markológépek vájták a földet. hogy legyen mibe fektetni a csöveket, amikor felkiáltott a munkát ellenőrző Kontsits Pál: — Állj, állj! Cserepek, emberi csontok! A menedékes domboldalt taposó masina vezetője rögtön leállította gépét. majd maga is lemászott a fülkéből az összefutott emberkupacba. A szövetkezet mérnöke jól látta a dolgot, valóban sárgult csontok hevertek a széttúrt homokos föld tetején, majd a másfél méteres árok mélyén felfedezték a hozzájuk tartozó koponyát is. Mellette avult cserépdarabok. Tudván dolgát, kötelességét: Kontsits Pál ezen a szakaszon felfüggesztette a csőfektetést, s a régészeti leletről jelentést küldött a KISZ radarirodája útján a Heves megyei Múzeumok Igazgatóságának. Ott nem sokat késlekedtek, harmadnap a terepen volt Fodor László régész. hogy a leletmentésről intézkedjék. Áruló hullámvonalak Gonddal, a Lenin Termelőszövetkezet fiataljainak önkéntes munkájával bontotta ki a sírt az egri muzeológus, hogy a különböző leletek vizsgálata alapján meghatározza idejüket, eredetüket. — Tulajdonképpen nem is a csontváz, hanem a cserepek vezettek nyomra. Azok közül is egy teljesen épségben maradt, sötétszürke és. hullámvonalas díszítésű edény árulkodott arról, hogy avar kori leletekre bukkantunk. A származás ideje? Én a VII—VIII. századra teszem, amikor többszörös sikertelen Bizánc elleni hódító háborúk után a megmaradt avarság felszívódott különböző szláv törzsekbe. más részük pedig, nagyobb arányú idegen keveredéstől mentesen, jelentős szerepet játszott a magyarság népi kifejlődésében — szól Fodor László véleménye. — Valószínűleg éppen ebből az utolsó századi időszakból való a föllelt, több maradványt is rejtő VÉGHANTAL m JÉGZUUS (REGE NY) 8. A cséplést elvégezték időben, de a kukorica, a répa, a krumpli jó része kint maradt a földeken. Az emberek nem mertek kimenni a mezőre, de aki nem félt, az hor. dott annyi mindent haza, amennyit nem szégyellt. Most még olyan ember is vermet ásott, akinek máskor dér jöttéig se volt elég a krumplija. Hát ha még a híd is állt volna... Ladikkal nehezen boldogultak. A híd: az a legnagyobb csapás, hogy a németek felrobbantották. Vajon lesz-e híd tavaszra? De nem mindenkinek ez a legnagyobb gondja. Mert van a nagygazdák közt, aki es. küszik rá, de csak súgva meri mondani, hogy két hónap alatt úgy kitakarítják innen az oroszokat... Az, hogy valaki a híd felépítésében részt vesz, a németek előtt se lehet bűn! Kényszerítették rá... De akinek a fejében meg. fogant, akik kitalálták, azok felelnek, Bálint tanár úr meg a többiek. Az éhes nép ... akiket az Isten se tudna jóltartani, mert nem ismerik, mennyi az elég! Itt van ez az Angyal Sándor! Mért lett kilen gyereke? Mert nincs esze. Nem azért szegény, mert nem lehet megélni ebben az országban. Mostanában nemcsak itthon okvetetlenkedik, átmegy más faluba is! Éjszakánként' átjár a Szamoson a Tisza grófok tanyájára, mit látni mit hallani. Azt mondja, hogy 6 a gróftól jussolni fog: ami ott van, az az ő keze munkája, az ereje, az élete. /De hát az igavonó ökör számot tarthat-e az örökségre, ha meghal a gazda? Az intéző esze tartotta a gróf birtokát! Nem az, aki benne dolgozott — így vélekedtek a gazdák. Angyal Sándor egész nap csákányoz, gerendát hord a hídnál, de este még van ereje, átcsónakázik a Szamoson ... Azt mondta tegnapelőtt: — No, emberek, melyik- ötök mert volna most egy esztendeje olyat álmodni, Az „árulkodó”. hatvani temető, amelynek közelében feltehetően településre bukkannánk. Ehhez azonban jelentős földmunka, továbbá szakszerű irányítás szükséges. Utóbbit még csak tudnánk biztosítani. A kutatóásás azonban rengeteg pénzbe kerül. Ha I 'sak ... Ajáulkozó fiatalok Ez a „ha csak” tulajdonképpen azt jelenti, ami a leletmentés alkalmával megfogant a szövetkezeti fiatalok fejében, majd pedig határozott tervet öltött. — Tudjuk, hogy a földmély előkerülő kincse nem lesz a miénk, hiszen az nemzeti vagyon, kultúrhistó- riai emlék. Ennek ellenére szívesen vállalkozunk rá, hogy akár ebben az esztendőben megszervezzük a kutatóásatást, illetve az ügyet népszerűsítjük a város fiatalságának körében — mondja Hegedűs Zoltán. — Biztos vagyok benne, hogy bőven lesz ajánlkozó ifjú. Hiszen él mindannyiunkban a régmúlt megismerésének a vágya, szeretnénk mind többet tudni azokról, akik a Zagyva mentét lakták. Olvastam Banner professzorról, akinek kutató tevékenységét, hasznos régészeti munkáját amatőrök segítették a két háború között. Ezek az amatőrök nem haltak ki, «mint ahogyan a ro(Fotó: Nagy Évái mantika sem veszett ki beJ lőlünk. Szóval, mikor kezd. jük a melót...? Mammulcsontok Hegedűs Zoltán tervet fogalmazott, romantikusan széő és izgalmas régészeti munkára ösztönzött iménti szavaival. Örülnénk, ha a kezdeti lelkesedés nem lohadna, hanem évek során a teljes avar kori település és temető feltárásához vezetne, Expedíció, ez a múltba! Éspedig olyan vállalkozás, amelynek a jelzett terepszakaszon. a Zagyva árterüle. tének homokdombjain előzménye van. Nemrégiben mammutcsontokat emeltek ki a mélyből a szövetkezeti sóderbánya kotrógépei. Nem is keveset. Ha a fiatalok gyűjtőkedve lankadatlan rmj- rad, s szaporodnak az cía- búvárolt fogas állkapocs- csontok, lapockák, kettőbe törött agyarak, félmázsás lábszárak, mihamar egy egész ősemlős csontvázát rekonstruálni lehet némi toldalékkal. Álom ez? Most még igen.' S talán az is marad. De akik valóra váltásán fáradoznak, mindenképpen nyernek. az ügyön. Bővül ismerettáruk, látókörük. Meg aztán maguk előtt válnak többé a közösségnek nyújtott rész. eredmények, sikerforgácsok révén. , Moldvay Győző mint ami van! Meg ami lesz, elvtársak. Elhiszitek-e, hogy odaát a gróf birkanyáját nem őrzi senki? Csak úgy legel a nyáj... megy, amerre lát; se juhász, se kutya, se szamár mellette. Az fog belőle, aki akar! És annyit, amennyit a kedve tartja. — Te miért nem loptál néhány birkát? — Loptam volna? Ez nektek lopás? Amit a gróféból elhoz az ember, az már nem lopás, elvtársak! Hogy mondhattok ilyet? Tavasszal, ha osztjuk a földjét, az is lopás lesz? Dehogy! Jussolunk, emberek! — Azt mondd, miért nem hoztál a nyájból? — Szeretnétek tudni ? Nem azért, amiért ti gondoljátok ... hogy nem mertem. Most már nem írja senki, hogy ki mit visz a gróféból. Az intéző könyve tele volt! Mindent beleírt, ki mit vitt el. Még azt is, aki egy hát szalmát kötött a szérűn. Az intéző eltűnt... A könyv is odavan! Azt beszélik, most negyedik napja elment Kun Mihály lakására, fenyegette Misát, ha nem megy a juh után, úgy baj lesz. — Misa! Sok van a rovásodon, az ember életében eljön az idő, amikor számot kell adjon arról, amit rábíztak! Misa felállt az asztaltól, odament az intéző elé, ösz- szehúzta a szemét. — Ide figyeljen, intéző! Én többet magának nem vagyok Misa! Aki énbelőlem' még egyszer cselédet akar csinálni, azt én megfojtom... ha utána meg kell döglenem, akkor is. — Adod te még lejjebb, is,’ Misa! — Én Kun Mihály .elvtárs vagyok! — Felvette a botját — No, ki vagyok én? Az intéző az ajtóhoz lépett, elfehéredett, ki akart ugrani. Misa nem engedte! — Ide a könyvet, amibe mindent felírtál! — Letegezte.. — Ki vagyok én mostantól? Halljam! — Kun Mihály elvtárs! — dadogta az intéző. — Mondd hozzá azt , is, hogy forradalmár! Az intéző mondta. — Honnan tudod te ezt ilyen pontosan, Sándor? — kérdezték az emberek. — Én ne tudnám? Ott voltam Misánál akkor este. Amikor jött az intéző, behúzódtam a felső szobába, de ,az ajtót nyitva hagytam. A sötétbe nem. lehetett belátni, de én láttam és hallottam mindent. — Elbújtál, Sándor! Azt gondoltad, nem jó, ha ott 'lát az intéző, mert felírja a neved. — Soha! Eltűnt! — Vízre tettétek, ugye? így beszélgettek akkoriban az emberek a hídépítésnél ebédszünetben. Nem keveredtek össze. A gazdák,. küi lön. a szegény emberek ig külön. 'Folytatjuk.)
