Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

Amit visz — azt hozza Jégverés és aszály után Fránya dolog ez a zöld­ség. Ha „innen” nézem, ki­derül, minden sokkal jobb, mint amilyen tavaly volt. Ha „onnan” nézem, akár dühö­sen ki is fakadhatnék, annyi az értetlenség, a körülmé­nyeskedés, a közömbösség, a nem törődömség. Honnan nézzem hát? Cselekvési program. Ebben foglalta össze mindazt a ten­nivalót a gyöngyösi városi pártbizottság és tanács, ami­nek nyomán a zöldséggel és gyümölccsel való ellátásnak javulnia kell. A tsz-ek ennek megfelelő­en növelték is 15 százalékkal azt a területet, amelyen zöld­ségféléket termesztenek. A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz öt hektárral fokozta a burgo­nya vetésterületét, például. A város környéki községek is követték a jó példát, de a különböző kertszövetkezetek is. Mindenki arra törekedett, hogy eleget tegyen a cselek­vési programból fakadó kö­telezettségeinek. Adatok sem hiányoztak abból az átfogó képből, amit a városi párt- vb legutóbbi ülésén rajzoltak fel, és ezek a számok mind a fejlődés bizonyítékai voltak. Amikor május 20-án jött az a bizonyos jégverés, az ideg­bénító dermedtség nem tar­tott sokáig. A gazdaságok ve. zetői azonnal intézkedtek. A gyöngyösi tsz szinte egyik pil­lanatról a másikra szerzett annyi palántát, amennyi ele­gendő volt a jég okozta pusz. títás eltüntetésére. Persze, ez a második palántálás már „nem az igazi”. A termés is csak késve kerül innen a pi­acra. Ez a példa is azt igazolja, hogy a felelős vezetőkből nem hiányzik a törekvés az ellátás javítására. Mégis... f# 2‘ r Mép áprilisban Is úgy tét. f 6zett, hogy vígan, fütyülve büszkélkedhetünk 1977 ered­ményeivel. A vásárlók nem panaszkodhattak, mert még az árak is alacsonyabbak vol­tak, mint egy évvel koráb­ban. A statisztikai általáno­sítás 25 százalékos árcsökke­nést jelzett az 1976-os ha­sonló időszakhoz képest. Aztán jött a jég. A piac azonnal reagált. Majd jött a szárazság, és a piac ismét in­gerültebb lett. De besegítet­tek ebbe a kereskedők is, méghozzá nem is akárho­gyan. Gyöngyöspatán nem vettek át kétezer fej salátát. Do­. moszlón 15 mázsa málnával álltak ott kétségbeesve a ter­melők, mert a „kutyának sem kellett” az illatos gyü­mölcs. A gyöngyösi áfész addig utaztatott 22 mázsa borsót a rendelés és a vevő hibájából, míg az egészet ki lehetett dobni. Példák sokasága hangzott el a „kettős” árrésről. Az áfész megveszi az árut a ter­melőtől, rátesz négy forintot, odaadja a saját üzletének, ahol ismét megtoldják négy forinttal. Például. Az pedig még furcsábbnak tűnik, hogy a tsz piactéri elárusítóhe­lyén — mondjuk az uborka — nem annyiba kerül, mint ugyanennek a tsz-nek a nyolcvanasban levő pavilon- , jában. Ugyan miért? — Elmondom a saját ta­pasztalatom — hallottuk Gá- csi Lászlótól, a ZÖLDÉRT gyöngyösi vezetőjétől. — Vá­sároltunk Alsónémediben 300 mázsa újburgonyát. Kiadtuk az üzletekbe nyolc forintért. Ezt a burgonyát az eladó vissza akarta küldeni, mond­ván, a gyöngyösieknek ez nem kell, hanem csak az, amit itt termeltek, amiből ő is vásárolt fel jócskán, kitől, kitől nem, és aminek az ára tizenkét forint. Pedig a vál-' lalatunk elhatározta, hogy a tavalyi szinthez képest az idén az árakat 95 százalékra csökkenti. Ismereteim szerint az eddigiekben a vállalati át­lag így is alakult. 3. •A következőket mondta herényi József, a városi ta­nács elnöke: — Az elmúlt tíz. évben a piaci árakat a magánkeres­kedők diktálták. Még ma is ugyanez a helyzet, hiába be­szélünk annyit a szövetkezeti és az állami kereskedelem ár- szabályozó szerepéről. De hát nem is lehet ez másként, ha továbbra is marad a gyakor­lat: a piacon 12 forintért kí­nálják a termelők a zöldba. bot, amikor megjelenik az áfész embere, és azt mond­ja: ő 18 forintot ad minden mennyiségért. Egymásra li. citálnak azok, akiknek az árak csökkentésén kellene fára­dozniuk. Érdekes megállapítása van Csernyászky Tamásnak, a Gyöngyszöv Áfész elnöké, nek. — Amíg Budapest „termeli meg” a primőr árut a gyön­gyösieknek is, addig lényeges javulást nem várhatunk sem az áru bőségében, sem az árában. Nem sokáig tartható fenn az a furcsa gyakorlat, ami ma még jellemző, hogy teherautók százai viszik fel Budapestre az árut éjfél kö­rül, a hajnali, kora reggeli órákban pedig ugyanazt az árut, ugyancsak járművek százai, de más cégek jármű­vei, hozzák vissza vidékre. A mi ellátásunkra a primőröket Gyöngyösön, illetve a város környékén kell megtermel­nünk. Ez alapvető követel­mény. Hozzátette még, hogy a zöldségfélék és a gyümölcs olyan áruk, amik romlan­dók. A kereskedelmi kockázat itt nagyobb. De ezt vállalni kell. Az áfész erre az évre összesen nagyjából félmilliós. nyereséget tervezett zöldség­félékből és gyümölcsből, de nem valószínű, hogy ezt el tudják érni. — A munkaerő olyan gond, amit számításba kell ven­nünk — mutatott rá Visontai Lászlór a Mátra Kincse Tsz elnöke. — A szövetkezetünk­ben jelentős területen tér. mesztünk szőlőt, ami szintén sok embert leköt. A zöldség- termesztés ugyancsak sok munkást követel meg. A két­féle ágazatot fejleszteni, nem kis erőfeszítést igényel. Te­hát nem egyszerűen arról van szó, hogy akarunk-e va­lamit, mi, vezetők, vagy nem. 4. Olcsó eszköznek látszik, de a valóságban mégsem az. Sőt, Mintha a megoldás kulcsát is jelezné az, amit Gácsi László így fogalmazott meg: — Senkinek sem szabad feltételeznie azt, hogy az ér­dekelt vezetők nem a cse­lekvési program végrehajtá­sán fáradoznak. Ismerjük kö­telességünket, annak meg is akarunk felelni. A baj ott van, amikor energiáink el- pazarlódnak a végrehajtás során. Néhány középszintű vezető vagy felvásárló, mint­ha nem egy hullámhosszon lenne velünk. Hadd említsem a domoszlói esetet. A 48 órás előjelzés szerint csak tíz má­zsa málnára számítottunk. Kiderült, hogy majdnem a kétszeresét vitték oda a ter­melők. A felvásárló nem akarta átvenni a málnát. Pe­dig Nagyréde annyi málnát vesz, amennyi csak van. Ne­kem kellett intézkednem. Azt is megjegyezte még, hogy jobb szervezéssel el le­hetne érni: bizonyos ter­ményt, akár zöldséggyökeret vagy káposztát, zöldbabot, ne zúdítsák egy napon az át­vevőhelyre a termelők. Ha ezek a romlásnak kevésbé kitett zöldségfélék két-há- rom napos eltolódással jut. nak el a fogyasztóig, addig maradnak a földben vagy a szárukon, semmi károsodás nem éri őket, de a vevőt sem. Érdemes összegezésül Ká­dár Bélának, a városi párt- bizottság titkárának a sza­vait idézni: — A zöldség- és gyümölcs- félék és a burgonya piaci megjelenése és ára a lakos­ság közérzetének, hangulatá­nak alakulása szempontjából sem mellékes. Ezért is foglal­kozunk ennyire ezekkel a kérdésekkel a városi tanács illetékeseivel együtt. A városi i párt-vb két órán át vitatta azt a tájékoztatót, amit er­ről kapott. Pedig egy ilyen tájékoztató máskor nagyon rövid időt vesz el a párt-vb munkájából. Mi azt mondjuk, elég régóta hangoztatjuk véleményünket, hívtuk fel az érintett gazdasági vezetőket a feladat elvégzésére. Az év második felében azt is megnéz­zük tehát, hogy ki mit tett a párt- és a kormányhatáro­zat végrehajtásáért, a cselek­vési programban foglaltak megvalósításáért. Ezt a ha­tározottságot várja tőlünk a város lakossága is. Bízunk benne, hogy jó eredményeket tudunk rögzíteni majd. 6. Hát, csakugyan fránya do­log ez a zöldség. Annyi min­den jobb, mint volt tavaly ilyenkor, amikor azonban el­kezdünk morfondírozni a részleteken, a hiányosságok ugranak elő, válnak hangsú­lyossá. Hogy miért? Így van ez rendjén. Ha mindig csak nyugtatgatnánk magunkat, mindig csak azt emlegetnénk, hogy ez is jobb már, az is, nem men­nénk soha előbbre. Pedig mi haladni akarunk, nem is akárhogyan. Hiszen az mégsincs rendjén, hogy többe kerüljön a levesbeva- ló, mint a hús. Ez a régi szó­lás így igaz a napjainkban. Reméljük, már nem soká­ig lesz az. G. Molnár Ferenc Kicsi a dinnye?! .de legalább drága: harminchat forint egy kiló! Igaz, primőr még a sárgadinnye az egri piacon és újdonság volta miatt lehetett csak mentség az árára. (Fotó: Tóth Gizella) Ha vörös a gólya lába Aratás a Rima mentén A gabonatáblák sárga sza­lagjaiban itt-ott még zöld foltok villannak meg. Az árpa- és búzaföldeken még feltör a sás, a nád, jelezve, hogy va­lamikor itt, erre kanyarod­hatott a Rima, amely most szelíden surran gátjai között lefelé. A víz kissé még zava­ros, a tegnapi eső nyomát mutatja, mint ahogy a határ­ba vezető utakon is alaposan meglátszik a jókora zápor. A terepjáró kocsi nehezen ver­gődik fel a folyócska gátjá­ra, a sáros utat felszabdal­ták a nehéz gépek gumike­rekei. Az öreg szökés felé tartunk, ahol már vágják az árpát a kombájnok. Ma in­dult neki az aratásnak a há­rom új SZK—6-os gép és az elnök, Csőké Zoltán mellet­tem ülve nem is titkolja, hogy tart tőlük. Nem a leg­jobb véleményeket hallotta róla eddig. Majd most elvá­lik, hogy mi az igazság. A gát koronáján épített úton már könnyebben hala­dunk. Az elnök a határt mu­togatja, a táblákról beszél, a régi nevek történetéről. Az öreg szökést már akkor is így hívták, amikor az édes­apja aratni járt. Két gróf­kisasszonyé volt az a rész. Hogy aztán az öregebbik szőke kisasszony után kap­táé a nevét, vagy pedig azért, mert öreg idők óta ezen a tájékon szőkül meg a gabona, már nem lehet tudni. Tény, hogy itt kezdődött most is legkorábban az ara­tás. Lesz mit aratni az idén. A három falut, a három ha­tárt magába záró termelő- szövetkezet — Mezőszemere, Egerfarmos, Szihalom tarto­zik együvé —több mint két­ezer hektáron termel kalá­szos gabonát. A búza vetés- területe meghaladja az ezer­négyszáz hektárt. És a ter­més? — Hát ott van mit javíta­ni bőven — mondja csende­sen az elnök. Az elmúlt esz­tendő az már volt valahogy, nincs vele különösebben nagy szégyenkezni való, de az azelőtti, hát arról legszí­vesebben nem beszélne az ember. — De azért beszéljünk egy kicsit, megéri. — Nekm most könnyű len­ne minden rosszat elmondani — beszél nyugodtan Csőke és látszik, hogy minden monda­tot most előre meggondol magában — mert akkor'én még nem voltam elnök. Az az igazság, hogy az volt az egyesülés utáni év. Minden ross6z összejött. A régi elnök meg a főmezőgazdász nem tudta, hogy marad-e, megy-e, és ez meg is látszott a mun­kán. Ehhez még hozzájött az a rettenetes ősz, amikor csak esett, esett és utána újra esett. Nem is lehetett ren­desen elvetni. Még akkor is nehéz lett volna, ha min­dent megtesznek, amit csak lehet. Azt hiszem, nem tettek meg mindent. Na szóval, elég az hozzá, hogy abban az esz­tendőben 24 mázsás átlag­termést adott hektáronként a búza és ezzel a járásban az utolsó helyen végeztünk. — És ebben az évben mi lesz? — Nyugtával dicsérd a na­pot — hangzik a lakonikus válasz, de azért mindjárt utána hozzáteszi; a tavalyi­nál jobb, biztosan, hogy jobb. A tavalyi átlag har­minchárom mázsa volt, erre az évre harminötöt tervez­tünk, de ahogy most állunk, meglesz a harmincnyolc, leg­alábbis úgy néz ki — toldja meg kis szünet után. A terepjáró kocsi le­ereszkedik a gát tövébe. Az árpában dolgoznak a kom­bájnok. Az elnök egy idő­sebb férfivel — Simon János bácsival, az itteni brigádve­zetővel — lehajol a tarlóra, feltúrják a szalmát. Azt vizsgálják, hogy dolgoznak az új gépek. Elégedettek. Alig találni elpergett szemet. Az esőtől megdőlt gaboná­ban is egyenletes, szép tar­lót vágtak az SZK—hatosok. A gépek lassan, óvatosan mozognak a táblában. Kicsit még nedvesek a szálak, ne­hezebb az aratás. A kombáj­nok fölött gólya köröz. A gépkezelők mesélik, hogy a gólya már társnak tekinti a kombájnt. Mindig ott leb­zsel az aratógépek körül és várja, hogy a kisnyulak. bé­kák, gyíkok rejtekükből föl­verve kijussanak a tarlóra. Simon Jani bácsi hosszan nézi a méltóságteljesen, ki­terjesztett szárnyakkal sikló madarat. — Bő termés lesz. Már ak­kor megmondtam, amikor a házunkra megérkezett ta­vasszal a gólya. Teljesen vö­rös volt a lába. Ez a biztos jó termés jele. Meg az is az volt, hogy februárban dör- ] gött és villámlott. Aztán hirtelen váltva arról kezd beszélni, hogy a búza úgy lefeküdt a farmosi ha­tárban, mintha odaragasztot­ták volna a földhöz, ügyelni kell, hogy a kombájnok a dőléssel szembe menjenek a | táblákra. Még néhány nap és kezdő­dik a búza aratása. Fontos az árpa is, de még a kombáj- | nos is másképp megy bele a búzába. Abból lesz a kenyér. — A mienk is — mondja az elnök. A nyolcvanmilliós árbevételből 30 milliót kell hozni a növénytermesztésnek | és ebben a tervben a búza a főszereplő. Már benn a kocsiban ülünk, visszafelé megyünk a faluba, amikor szinte magá­nak fogalmazza meg, talán először a gondolatot: — Olyan furcsa ez az \ egész. Szántunk, vetünk, az ember évről évre vigyázza a I búzát, mintha valami szent | dolog lenne. Hogy kel a ve­tés, hogy fejlődik, jön-e az eső, hónapokig ez tölti ki az életét ősztől a következő nyá­rig az embernek. Aztán két j hét alatt vége mindennek. \ Furcsa háború ez, nem? Az út mellett tömör had­osztályba sorakozva áll a sárga kalászos, regiment. Es­teledik. A kombájnok éjsza­ka is dolgozni fognak, hogy minél előbb át tudjanak jönni a búzára. A táblák­ban hosszú, lusta hullámo­kat hajlít az éledő esti szél. Szigethy András NAP AZ IDŐREND és a fon. tossági sorrend nem min­dig esik egybe, de ez nem baj, hiszen érdekessé tehe­ti és teszi a hétköznapokai. Mindössze a krónikásnak okoz gondot, végsősoron ön­kényességre kényszerítve. Még az a szerencse, hogy ennek a rovatnak az össze­foglaló szerepe mentesít mindenfajta naptári mód­szertől, így ugorjunk a sű­rűjébe. ugorjunk a nyári hétköznapok legfontosabb tématengerébe: a mezőgaz­dasági munkákkal kapcso­latos heti eredményekbe. Ezek közé tartozik, hogy megkezdődött az árpa fel­vásárlása — egy héttel az aratás megkezdése után — egyelőre Hevesen, ahová a hét elején 870 mázsát szál­lítottak. A búza fogadásá­ra ugyancsak felkészültek a tározóban. A kedvező időjárás segít az aratásban, bár a hét elején néhol szünetet kellett tartani a hirtelen érkező eső miatt. De ki tehet itt igazságot? Mert a csapadéknak ugyan­akkor megörültek a nö- növény termesztők: szépen fejlődik a kukorica és a cukorrépa is. Más eseményekre térve, megyénk külpolitikája is felélénkült a héten azzal, hogy delegáció utazott a Csuvas ASZSZK-ba, s két­száznyolcvan fős küldöttség tekinti meg a hős városokat a Fekete-tenger mentén. A barátság követeiként utaz- nak, vesznek részt a talál­kozókon, ismerkednek a szovjet emberek életével» munkájával, eredményeivel, s viszik magukkal a „ha­zait”, beszámolván dolga­inkról, terveinkről. AZ IDŐS emberekről tör­ténő gondoskodás szerepeli* a Hazafias Népfront me­gyei nőbizottsága ülésének! napirendjén. Visszatérő kér­dés, fontos téma, amelv több szerv munkáját is érinti, közöttük a Vöröske­resztét. Olyan emberekről igyekeznek gondoskodni; akik egész életüket a mun­kának, az új generáció ne­velésének szentelték, s akik­nek a dolgos hétköznapjai megalapozták az új életet! A társadalmi aktivistáig mellett a legfiatalabbak, as úttörők is szép számban ki­veszik részüket ebből a há-i Iás, szép munkából, az őrei gek patronálásából. Szintéli az idősebb korosztállyal kapcsolatos rendezvény zaj-i lőtt le Egerben a héten! azoknak az embereknek a részvételével, akik annak idején fegyverrel a kézben! partizánként harcoltak á fasizmus ellen, a jobb éle-i tért. Huszonhármán voltatí a partizántalálkozón, 8 szinte minden kérdésre ki­terjedt érdeklődésük a me­gye életével, terveivel kap­csolatban. VÉGÜL MÉG NÉHÁNY, de nem közömbös rendez­vény hadd zárja a króni­kát: Hatvanban a várost tanács ülésén a tavalyi költségvetéssel foglalkoztak! megállapítva többek kö4 zött, hogy a beruházások határideje több területen csúszik. A jövőben a siker biztosítéka az együttműkö­dési megállapodás teljesítő; se, amely a tervezők, a ki2 vitelezők és a beruházók között született. Egerben m városi tanács végrehajtó bizottsága a napközi ottho­nokkal foglalkozott, a Hat­vani városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága pedig ai szövetkezetek törvényessé­gi felügyeletével összefüggő kérdésekről tanácskozott. K.GJF

Next

/
Oldalképek
Tartalom