Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

*A vallási vezetőknek is a leszerelés érdekében kell formálniuk a közvéleményt”

beszélgetés dr. Bánk József egri érsekkel

Nemzetközi szövetkezeti nap

Százíhét ország keresztény, buddhista, hindu, zsidó, muzulmán. sintoista és egyéb vallású képviselőinek jelenlétében rendezték meg Moszkvában a világvallások békekonferenciáját. A testvériség és az együttműködés jegyében lezajlott tanácskozáson dr. Ijjas József pápai trónálló, kalocsai érsek vezette magyar delegá- , ció tagja volt dr. Bánk József egri érsek is, akit arra kértünk, válaszoljon e fi- 1 gyelemreméltó eseménnyel “>*. kapcsolatos kérdéseinkre.

T' — Érsek úr! A világvallások békekonferenciájának f jelmondata a következőképpen hangzott: „A vallások képviselőinek világ- '•[ konferenciája a tartós bé| kéért, a leszerelésért és a

| népek közötti igazságos

[ kapcsolatokért.” Véleménye

[ szerint mennyiben tett ele[ get a tanácskozás ennek a

feladatnak? És ezen túl: mi az, amivel a katolikus egyház hozzájárul, illetve hozzájárulhat a belgrádi találkozó sikeréhez?

— A világvallások ilyen jelentős összejövetelére eddig még sohasem került sor, s ez valóban figyelemreméltó. De történelmi eseménynek számít az is. hogy ez a találkozó az orthodox egy- • ház szervezésében, Moszkvában volt. A konferencia jelentőségét emelte továbbá az a tény is. hogy képviseltette magát az Apostoli Szentszék, az ENSZ, a buddhisták béke-világkongresszusa, -^iáz Egyházak Világtanácsa, a "a""’ keresztény békekonferencia, 'I,s! számos helyi vallási szervezet, s ott voltak a Nobel- és a Lenin-dijas békeharcosok is.

A világkonferencia résztvevői öt plenáris ülést tartottak, közben pedig három munkacsoportban tanácskoztak- Az első csoport tagjai a béke ügyével foglalkoztak, a másodikban — ebben a bizottságban dolgoztam én is — a leszerelés kérdése volt a téma, mig a harmadik szekcióban tevékenykedők a népek közötti igazságos kapcsolatok kialakításának lehetőségét elemezték. Jelentős eredménye volt ennek a széles körű munkának, hogy a konferencia két felhívást fogalmazott meg. Az egyiket a világ összes kormányához intézték a különböző vallások képviselői, akik üdvözöltek minden lépést, amely a nemzetközi enyhüléshez vezet, mert csak ez az alap- feltétele a világbékének. Felszólítottunk minden államot, járuljanak hozzá, hogy a politikai enyhülést katonai és gazdasági enyhülés kövesse, hozzanak energikus rendszabályokat a katonai kiadások csökkentésére, a fegyverek gyártásának és eladásának korlátozására, így a megtakarított összeget az egész emberiség jólétének a fokozására fordíthatják

majd. E gondolatok jegyében őszintén üdvözölték a résztvevők a leszerelés^ világkonferencia összehívásának tervét.

A másik felhívást a vallási személyiségekhez és a hívőkhöz intézte a világ- konferencia: . • a mi vallási különbözőségünk nem tudott bennünket megosztani, mert az egész emberiséget érintő létkérdésekben érintkezési pontot találtunk.. •” Ez azt jelenti, hogy a vallási vezetőknek is az általános és a teljes leszerelés érdekében kell formálniuk a közvéleményt. Ma az emberiség állandóan a nukleáris világégés félelmében él, s azt is tudia. hogy miközben a világ lakosságának kétharmada éhezik, addig évente több mint 300 milliárd dollárt fordítanak fegyver- kezésre •..

Mindezekben a kérdésekben szabadon, nyíltan és kényszer nélküli vélemény- cserével foglaltak állást a világkonferencia résztvevői, akik jól tudják, hogy az ezekkel kapcsolatos belgrádi találkozót nem lehet megérteni Helsinki nélkül. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát, amelyik tíz pontból áll. akár a tízparancsolat, aláírta a Szentszék képviselője is, aki ott lesz majd a belgrádi találkozón is, hogy az összes jelenlevővel együtt minden kérdésben 1konstruktív, tárgyszerű és jövőközpontú párbeszédet folytasson.

— Juvenaly metropolita, a konferencia nemzetközi előkészítő bizottságának vezetője a megnyitó beszédében egyebek között a következőket mondotta: „...a vallási konferencia kiemelkedő eredménye lenne, ha a harmadik évezred kezdetéig hátralevő korszakot békeéveknek nyilvánítanák.” Ennek az időbeni határvonalnak a megvonása azt jelenti vajon, hogy az egyházak képviselői az eredmények ellenére nem látják

• biztosítottnak a tartós világ- békét?

— Mi bízunk a világbé- kében, de azt hangsúlyozni kell, hogy szakadatlanul dolgozni és harcolni kell érte- Juvenaly metropolita tulajdonképpen arra utalt, hogy a 2000. év lesz Krisztus születésének jubileuma. S részünkről erre a jubileumra a legjobb előkészület lenne, ha az addig hátralevő éveket békeévekké nyilvánítana a konferencia. A harmadik évezredet természetesen mi már a béke évezredének szeretnénk tekinteni.

— A moszkvai vallási tanácskozással majdnem egy- időben került sor Kádár János vatikáni látogatására. Miként értékelik a katolikus egyház hazai vezető személyiségei ezt a látogatást, és az erről kiadott pápai nyilatkozatot?

— A pápa nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy 79 országgal, köztük Jugoszláviával és Kubával tart fenn rendes diplomáciai kapcsolatot, mégpedig nem mint a Vatikán Állam, hanem mint a katolikus egyház feje. A régi gyakorlat szerint, valamennyi, Rómába látogató állam- vagy kormányfő, illetve miniszter automatikusan tisztelgő látogatást1 tesz a pápánál, i még akkor is, ha az illető kormányával a Szentszéknek nincs diplomáciai kapcsolata. E tekintetben Kádár János vatikáni látogatása a rendestől eltérő, nyugodtan mondhatom: nemzetközi jelentőségű esemény volt- Első Ízben történt meg ugyanis, hogy a pápa egy kommunista párt első titkárát fogadta, mégpedig államfőnek kijáró tisztelettel. Ez a találkozó nemcsak egy. a Vatikán és a magyar kormány között 14 éve folyó tárgyalássorozat lezárása volt, hanem sokkal több ennél. A pápa is tisztában van e látogatás je. lentőségével, s ezt hangsúlyozta is: „Az ön mai látogatása — mondta — kétséget kizáróan egyedülálló és különlegesen fontos esemény, amely szinte befejező mozzanatát jelenti egy lassú, de szakadatlan folyamatnak.” Hangsúlyozta továbbá, hogy a jövőben is párbeszédet kíván folytatni a magyar kormánnyal az egyház és a hívők jogainak, valamint az állam sajátos gondjainak, tevékenységének szem előtt tartásával.

Mi. a hazai egyházi vezetők a legnagyobb tisztelettel üdvözöljük Vf. Pál pápa nyilatkozatát, miszerint ez a találkozó a katolikus egyház és a magyar állam

kapcsolatát a jövőben még inkább gyümölcsözővé teszi. Megerősítette ezt Rómában Kádár János is, amikor így nyilatkozott: „A, vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk be- Ki-ki belátása szerint, ha akar, vasárnap elmegy a misére, az istentiszteletre — az állammal nem kerül szembe... Magyarországon az állam és az egyház viszonya tartósan rendeződött.”

— Elhangzott a moszkvai konferencián az az állás- foglalás. miszerint az egyházi személyiségeknek arra kell törekedniük, hogy a hívők körében tudatosodjék a béke érdekében tett erőfeszítések szükségszerűsége. A papi békemozgalomnak hazánkban elismert hagyományai vannak, nem érdektelen hát a kérdés, hogy milyen konkrét feladatok várnak a jövőben e béke- mozgalmi tevékenység kezdeményezőire, az egyházközösségek papjaira, illetve a megyei katolikus papi békebizottság tagjaira?

— A katolikus egyház, élén a pápával, mindig a békét hirdette. A béke szolgálata XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű körlevelével 1963-ban új lendületet kapott, VI. Pál pápa már tovább lépett: minden év első napját béke-világnappá nyilvánította és létrehozta a Justitia et Pax elnevezésű papi békebizottságot. Napjainkban az a legfontosabb feladat, hogy a katolikus papok megismerjék és megismertessék a hívőkkel a moszkvai világ- konferencia felhívását, amelyet a vallások vezetőihez és

..Akkor én egy nagy számvetést készítettem magamban, megértettem, hogy csak emberséggel őszinte- éggel nyerhetem meg az mbereket.”

— Vera, kedves — talán nem sérti a megszólítás, hiszen még annyira fiatal —, van egy nagy kérésünk: beszéljen a munkájáról. Ügy, ahogy mindig, minden másról is beszélni szokott: őszintén. Mesélje el. hogyan lett magából, asszony nevén Sóder Miklósnéból, a Hevesi Háziipari Szövetkezet elnöke.

A fiatalasszony arcáról hiányzik az ilyenkor szokásos, udvarias mosoly. Aztán kifejti, hogy nemigen tartja alkalmasnak magát egy ilyen témájú cikk főszerepére, merthogy a szövetkezetben dolgozó lányok és asszonyok •között igen sokan akadnak, akiknek szakmájuk, hivatásuk ez a szép, nem ritkán művészetszámba menő munka.

— Én pedig — fejezte be gondolatmenetét —, nos, én csak úgy idecsöppentem. Itt sokan ismernek engem, ők tudják, hogy hogyan, de azért elmesélhetem. Majd igyekszem rövidre fogni, hogy ne nagyon legyek unalma?.

Az én egész mostani munkám kislánykoromig nyúlik vissza, amikor természetesen még egyáltalán nem gondoltam, hogy egyszer majd Bäder Miklósnénak fognak engem hívni, azokra az évekre, amikor még egyszerűen „csak” Fehér Vera voltam. Azt hiszem, különösebben nem voltam tehetséges az iskolában, inkább a szorgalmamnak köszönhettem, hogy mindig jó eredményt értem el. Ennek ellenére legjobban mégsem a tanulás érdekelt, hanem az úttörőmozgalom volt az, ami vonzott. Mindjárt a gimnáziumba való bekerülésem után pedig alapszervezeti KISZ-titkár let;

a hívőkhöz intéztünk- A papoknak, azáltal, hogy a hívők tömege hallgat a szavukra, ma is közvéleményformáló erejük van. Ezért a béke ügyében szükség van a papok egyéni meggyőződésére, illetve a békemozgalmi munkára serkentő tevékenységükre.

— Érsek úr! Végezetül engedjen meg egy személyes vonatkozású kérdést- A moszkvai utazásával kapcsolatban melyek voltak a legkellemesebb élményei?

— Előre kell bocsátanom, hogy rengeteget dolgoztunk a konferencián, csak a szekcióülésen több mint száz előadást hallgattunk meg. Ennek ellenére jutott idő arra, hogy Moszkvával ismerkedjünk. Örökké maradandó élményem lesz a kozmoszpavilonban tett látogatás, mert megnézhettem Gagarin űrhajóját. Sokszor elgondolkodtam azon, micsoda bátorság kellett ahhoz. hogy ez az ember a tudomány eredményeinek gyarapításáért, az emberiség jövőjéért egyedül nekivágjon abban a kis gömbben a világűr meghódításának. ..

A másik élményem a konferenciához kötődik. Csodálatos érzés volt egy teremben „látni a világot”, más-más kontinensről érkeztünk, más nyelyet beszéltünk. más hitet vallottunk, de közös elv alapján dolgoztunk. egy ügyben mondtuk el az imánkat — a békéért.

— Köszönöm az interjút.

Szilvás István

tem, és nagy sikerélményem volt, hogy én irányíthattam az osztály KISZ-munkáját. Üjabb egy év múlva, másodikban már az iskolai KISZ- szervezet titkára voltam.

Nagyon sokat és lelkesen dolgoztunk, és nem is gondoltam semmi másra, csak arra, hogy mozgalmi pályára megyek. Így is történt, érettségi után a járási KISZ-bi- zottsághoz kerültem, és jól is éreztem ott magam, mígnem egy szép napon Sramkó László, a járási pártbizottság akkori titkára azt nem mondta nekem, hogy pártmegbízatást kapok: én leszek a háziipari szövetkezet párt- szervezetének titkára. 1970- ben jártunk, én még nagyon fiatal voltam, és minden tapasztalat nélkül kerültem ide. 900 ember közé.

Nem mondhatom azt, hogy ujjongva fogadtak volna. Az

az igazság, hogy rendkívül nehéz volt a bizalmat kiharcolni. Azt hiszem, eleve nem volt jó a módszer sem, ahagy ide kerültem, mert úgyszólván ismeretlenül választottak meg, ráadásul kritikus emberek. Egy kis bizalmat az öntött belém, hogy ellenszenvet nem éreztem magam körül, a szavazáskor 100 százalékot kaptam. Néztem az emberek arcát, vajon őszinte igenlést jelent-e, hogy felemelték a kezüket, és valami olyat olvastam ki a tekintetükből, hogy ők befogadnak, készek arra, hogy együtt dolgozzanak velem —, de minden rajtam múlik.

Akkor én egy nagy számvetést készítettem magamban, megértettem, hogy csak emberséggel, őszinteséggel nyerhetem meg az embereket, hiszen én vagyok az első, aki kívülről érkezett ide, a korábbi vezetők mind belső káderek voltak, és akkor igyekeztem megértetni mindenkivel, .hogy én nem ellenHAZANKBAN is hagyomány MAR, hogy július első vasárnapján országszerte együttes ünnepséget rendeznek, gyűlést tartanak a különféle ágazathoz tartozó szövetkezetek. Hasonló összejövetelek vannak ezen a napon további 65 országban is, mindazokban, amelyek tagjai a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének, ősz. szesen 330 millió embert képvisel ez a világszervezet, amely több mint nyolc évtizeddel ezelőtt alakult meg. Működési területe minden földrészre kiterjed, tagszervezetei között szerepelnek szocialista országok szövetkezeti szervezetei csakúgy, mint tőkés rendszerűeké. s azoké amelyeket fejlődő országokként szoktuk emlegetni.

Egymástól lényegesen eltérő körülmények között tevékenykedő szövetkezetek közös megmozdulása tehát a mai. A különbözőségek ellenére vannak azonban olyan eszmék és célok, amelyekért közösen tudnak fellépni a más-más társadalmi rendszerű országok szövetkezői. Az SZNSZ közelmúltban kiadott nyilatkozata ez alkalommal a tartós béke biztosításának előmozdítására és az együttműködés bővítésére, fokozására irányítja a figyelmet. S erős hangsúllyal, nem utolsósorban arra, hogy legyen még szélesebb körű az igazságos társadalmi és gazdasági rendet szolgáló szövetkezeti alapelvek valóra váltása az egész világon.

Ezek a célok megfelelnek a szocialista rendszerünk, s benne külpolitikánk törekvé. seinek. A mi hozzájárulásunkat erősíti az a tény, hogy hazánkban a szövetkezetek a párt és az állam messzemenő segítségével teljesíthetik feladataikat. Alkotmányunkban, magas szintű jogszabályokban is szentesített tétel, hogy a szövetkezetek a szocialista társadalom és gazdaság szerörizgetni akarom őket. nem belső dolgaikat puhatolni, hanem a magam módján se. gíteni, hogy eredményesebben dolgozhassanak.

Nagy elszántság, sok akarás volt bennem, és én olyan voltam, hogy hegyeket lehetett volna velem mozgatni. Azt hittem akkoriban, hogy olyan szép a gyakorlat is, mint az elv, de ez nem volt Ilyen egyszerű ... Hogy végül úgy érezhettem, hogy mégis sikerült, azt elsősorban a fiatal korosztálynak köszönhetem, velük azonnal sikerült összemelegedni, de az idősebbek megnyerése már nehezebben ment. Viszont volt rá napi 24 órám, és én nem sajnáltam az időt, és megérte, mert azt hiszem, megnyertem őket, megszerettek a munka révén, és ma már csuk kislányomnak szólítanak.

Ehhez azonban még az is hozzátartozik, hogy természetesen itt sem csak fiatalokból és idősekből áll a gárda, szép számmal vannak középkorúak is, és ők sokáig nem Fehér Verát, hanem a párttitkárt látták bennem. Velük teljesen még ma sem vagyok tisztában, de aáért remélem, hogy hét év után azért már egy kicsit elfogadtak. Ha nem egészen, azt is meg kell értenem, hiszen tudom, hogy ők a szövetkezet megalapításától itt dolgoz, nak, és erős szálakkal kötődnek az akkori — különben nagyon jó — vezetői garnitúrához, és személy szerint az elnökhöz. Az ő számára viszont elérkezett a nyugdíjazás ideje, és akkor arra kért, vállaljam el én az elnökséget.

Most aztán csinálom, mert megbíztak vele, mert a tagság elvállalt. De nekem ez nagyon sok, hiszen bármenynyit tanultam itt az elmúlt években, „igazi” szakember mégsem vagyok. Más vezető.

vés részei, s egyenrangúak as állami vállalatokkal. Minden erejüket, adottságukat, és lehetőségeiket arra fordíthatják tehát, hogy minél sikeresebben szolgálhassák tagságuk, s egyben az egész lakosság érdekeit.

Az Országos Szövetkezeti Tanácsak a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából ki. adott felhívása arra buzdít, hogy mindenütt karolják fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott versenymozgalmat. Segítsék a szocialista brigádok vállalásainak teljesítését. a tagok öntevékenységének érvényesülését, a szövetkezetek együttműködését egymással és különféle állami vállalatokkal. Javítsák tovább a munka- és üzemszervezést, erősítsék tagsági kapcsolataikat, a szó. cialista demokratizmust, s a részvételt a közéletben, a közműveltség szinvonalának emelésében.

Népgazdaságunk idei tervének teljesítéséből is jelentékeny rész jut a szövetkezetekre. Gazdasági és társadalmi szerepük jó betöltésével szolgálják a legered. ményesebben tagságuk és egész népünk érdekeit. S így őrizhetik meg és gyarapíthatják azt a nemzetközi tekinJ télyüket is, amelyet főként a legutóbbi másfél évtizedben kivívtak maguknak.

SZOROS AZ ÖSSZEFÜGGÉS akár a legkisebb szövetkezet, s népgazdaságunk, tár. sadalmunk és a szocialista országok közösségének érdekei között. Minél világosabban látják ezt, s minél többet tesznek ebben a tudatban a magyar szövetkezetek tagjai, annál értékesebb segítséget nyújtanak eredményes működésükkel a tőkés és a fejlődő országok szocialista törekvésű szövetkezeteinek is.

G. P.

nek ehhez a munkához nyeld óra biztosan elég lenne, nekem viszont szükséges vagy tizenkettő ... A többit a családtól lopom el, ahogy ezt mondani szokás, de az az igazság, hogy a férjemmel igazi harmóniában élünk, segít és megért engem.

És legalább ennyit jelent nekem az is, hogy igazi jó munkakapcsolatot sikerült kiépíteni a dolgozókkal, akik rengetegszer megszólítanak, vagy éppenséggel könyökön fognak és azt mondják: —

Nézd, Vera, — vagy Veri —, ki hogy szólít —, nézd, itt valami nem stimmel, itt probléma van... Akkor aztán meghányjuk-vetjük a dolgot, de elég nehezen hagyom magam meggyőzni, van úgy, hogy csak a 61. kérdésre mondom ki az igent. Kérdés utána is, hogy helyesen tettem-e, vagy sem, de erre már a munkatársaim adják meg a választ — és persze, az eredmények.

Hát valahogy így vagyok a munkámmal.., Nekem nagyon sokat jelent a sikerélmény, az, hogy az elmúlt két evben a szövetkezet kiváló lett. így aztán sokszor úgy érzem, hogy már nem is tudnék nélküle élni, és ez na. gyón sokszor eszembe jut, például társaságban, szórakozás közben, vagy ha éppen otthon vasalok. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy igazán alkalmas vagyok erre a munkára, de annyi biztos, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és amíg megbíznak bennem, igyekszem becsülettel végezni a feladatomat.

B. Kun Tibor )

1977. július 3., vásárnál«

«

A hatvanegyedik kérdéses a többi