Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk #wV\AAA/\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^i t : > A HÉT CÍMSZAVAKBAN: l ^etfö ; S Kikiáltották a Dzsibuti Köztársaságot — Willy Brandt, a \ ? Nyugatnémet Szociáldemokrata Part elnöke Varsóba ér- < S kezeit. \ 5 :dd \ ? Hat olasz párt vezetői tanácskozásokat kezdtek közös \ Z kormánprogramról — A Közös Piac országainak állam- és « > kormányfői Londonban csúcstalálkozóra ültek össze. ! ? SZERDA ! ? Az Olasz Kommunista Párt küldöttsége Moszkvába érke- \ s zett — Portugáliában megkezdődött annak a törvényter- ; ? vezetnek a vitája, amely szerint megfosztják polgárjo- \ s gaiktól a fasiszta rendszer magas rangú tisztviselőit. J 5 CSOtORTOK ; > Feloszlott a SEATO, a délkelet-ázsiai agresszív katonai £ tömb — Carter elnök közölte, hogy nem adja hozzájáru­I lását a D—1 bombázók sorozatgyártásának megindításáhóz. PEN FF.K Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozattal elítél­te Rhodesiát a Mozambik elleni agressziója miatt — Élet­be lépett a Közös Piac és az EFTA szabadkereskedelmi övezetét létrehozó megállapodás. ÍZOMBAT Librcville-ben, Gabon fővárosában gyülekeznek az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozójának résztvevői — Khad- dam sziriai külügyminiszter Párizsban tárgyal. A hét 3 kérdése A héten Moszkvában szov­jet—amerikai tárgyalások folytak az Indiai-óceán kér­déscsoportjáról, szerdán Genfben ismét találkozott a SALT két küldöttsége, Gir­ier elnök egy sajtókonferen­cián kifejezte kívánságát, hogy még az idén találkoz­zék Leonyid Brezsnyevvel — mindez jogosan sugallja a kérdést: Hol is tartanak a szovjet—amerikai kapcsola­tok? A Közös Piac kilenc or­szágának állam- és kor­mányfői Londonban talál­koztak, s bár ilyenkor szá­mos hivatalos közlés, nyilat­kozat szokott elhangzani, mint mindig, most is az le­het az igazi kérdés: Miről hallgatnak a „kilencek”? A hét harmadik kérdése is összefügg a közös piaci ve­zetők tanácskozásával, hi­szen ott állást foglaltak a Kez'-'l-Krlef dolgában is. Az új izraeli kormányfő rövide­sen Washingtonba látogat, útjának előestéién milyen is a közel-keleti helyzet? Hogyan alakulnak a szov­jet—amerikai kapcsola­tok? Még három hónap és le­jár az első SALT-megálla- podás érvénye. — Ezt kell mindenekelőtt számba venni a szovjet—amerikai viszony elemzésénél. Az időtényező hatása nem jelentéktelen, ezért is várják világszerte a politikai megfigyelők a dip­lomáciai tevékenység fel­gyorsulását. A diplomáciá­hoz nemcsak a külügymi­niszterek találkozói, a nagy­követek beszélgetései tartóz. nak hozzá, hanem szóvivői közlések és hírügynökségi válaszok is: így aztán ért­hető figyelmet keltett a TASZSZ egy néhány soros híre, amely arra emlékezte­tett, hogy csupán előzetes jellegű megbeszélések vol­tak eddig Leonyid Brezs- nyev és Carter elnök lehet­séges találkozójával kapcso­latban. Ezt megelőzően a Fehér Ház szóvivője tett hi­vatalos bejelentést egy szov­jet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről, Carter elnök viszont szokásos sajtóérte­kezletén visszatért a kérdés­re. Azt mondta, hogy folya­matos tanácskozásokra len­ne szükség Leonyid Brezs­nyevvel, a szovjet vezetők­kel. Az amerikai elnök a személyes kapcsolatok ki­alakításának jelentőségét is hangoztatta. A maga részé­ről üdvözölné, ha még eb­ben az évben mód nyílna a Leonyid Brezsnyevvel való találkozására. Ennek cél­jaként azt jelölte meg, hogy megvizsgálnák: miként le­hetne gyorsabb döntésekre jutni a vitás kérdésekben. Carter ugyanakkor óvatosan hozzátette: korai még a Brezsnyevvel való találkozó helyéről, időpontjáról be­szélni ... Az amerikai elnök derűlá­tóan nyilatkozott a külön­böző szovjet—amerikai tár­gyalások egész soráról. így szerinte jó légkörben halad­nak a SALT technikai jel­legű megbeszélései, továbbá az atomkísérletek teljes megtiltásáról, a fegyverel­adások korlátozásáról és az Indiai-óceán térségében le­vő fegyverek korlátozásáról folyó eszmecserék. Mindehhez hozzá kell fűz­ni azt a megjegyzést, hogy Washingtonban tett hangu­lati megítélések önmaguk­ban még nem elegendők a tárgyalások előmozdításához. Az is figyelmet érdemel, hogy amíg Carter elnök lát­ványosan és előre megta­gadta hozzájárulását a B— 1-es típusú új hadászati bombázó sorozatgyártásának megindításához, addig mind nagyobb erőfeszítéseket tesz­nek Amerikában a cirkáló­rakéták (vagy a szárnyas rakéták) kifejlesztésére és tömeges gyártására. S tud­nivaló, hogy a SALT-on ez az egyik döntő kérdés: be­vonják-e a korlátozandó ha­dászati fegyverek sorába a cirkálórakétát, vagy sem ? Miről hallgattak a „ki­lencek” a közös piaci csúcstalálkozón? A Közös Piac kilenc or­szágának állam- és kor­mányfői most már kialakult rend szerint ismételten ta­lálkoznak, hogy a legfel^ sőbb szinten —, de és ez francia „találmány” kötet­len formában — vitathas­sák meg az időszerű politi­kai és gazdasági kérdéseket- Az ilyen összejövetel szín­helye mindig annak az or­szágnak a fővárosa, amely tagállam egy fél évig a kö­zösség tanácskozásain az el­nököt adja. A londoni csúcs- találkozóval búcsúzott Nagy- Britannia az elnökségtől, ez 1977 második felében Belgi­umnak jár. Azért is kellett még az utolsó napokban az angol fővárosba összetrom­bitálni a „kilenceket”, mert ez az esemény is hivatott lett volna a Közös Piac iránt nem túlságosan lelke­sedő brit közvéleményt az európai közösség javára hangolni. (Legutóbb is azt bizonyította egy közvéle­mény-kutatás, hogy minden harmadik angol legszíveseb­ben hátat fordítana a Közös Piacnak.) A kilenc ország mindegyi­kében ijesztően magas a munkanélküliség arányszá­ma, szomorúan nagy az ut­cára kerültek serege. Az ülés előtt Callaghan brit kormányfő azt hangoztatta, hogy szeretné, ha a vendégei a gazdasági helyzetre össz­pontosítanák figyelmüket, éppen a munkanélküliség problémái miatt. Nos, többre nem tellett a „kilencektől”, mint hogy egy nyilatkozat­ban felhívják a többi fejlett nyugati országot, hogy min­degyikük tegyen meg min­dent a gazdaság élénkítésére, ezenkívül pedig a kilenc or­szágban az eddiginél hatéko­nyabb küzdelmet helyeztek kilátásba a munkanélküliség ellen. Roy Jenkins, a brüsz- szeli bizottság elnöke maga is elismerte, hogy meglehe­tősen kevés döntést hozott a londoni csúcstalálkozó. Megmutatkozott, hogy amolyan ördögi kör alakult ki a tőkés gazdaságban, el­méletben ki-ki a nyílt és liberális kereskedelempoliti­ka hívének tartja magát, szavakban ki-ki a protekcio­nizmus ellensége, tehát a védővámokkal, állami szub­vencióval, behozatali korlá­tozásokkal való védekezést mindannyian helytelennek és tilalmasnak mondják; ellen­ben amikor egy-egy kormány nagyarányú munkanélküli­séggel találja szemben ma­gát, akkor kénytelen az im­portot korlátozni. Ha viszont mindenki többé-kevésbé „le­húzza a rollót”, akkor az ex­portlehetőségek a többiek számára kevesbednek és ott is munkanélküliséget ered­ményeznek ... Londonban most például szó volt a pro­tekcionizmus elkerüléséről, de Franciaország, amely ép­pen a múlt héten közölte, hogy korlátozni fogja a tex­tilbehozatalt, nyilván nem mehetett bele egy határozott állásfoglalás elfogadásába. A nyugati világ kilátásai továbbra sem rózsásak, a válságból kivezető utat a „ki­lencek” még mindig csak ke­resik, de meg nem találták. Az új izraeli kormányfő washingtoni útja előtt milyen a közel-keleti helyzet? Az új amerikai elnök, aki még fél éve sincs hivatalá­ban, már a második izraeli kormányfőt fogadhatja a Fe­hér Házban, Rabin után, Be- gin következik. Most úgy tűnik, mintha „bizalmi vál­ság” lenne az USA és közel- keleti fő szövetségese és vé­dence között, de a napokban éppen a moszkvai Pravda idézett egyes megfigyelőket, akik szerint csak manőver lenne Washington né­hány, Izraelt nyugtalanító nyilatkozata, az amerikai kormányzat meg akarja nyugtatni az arab államokat, amelyek az Izraelnak leszál­lított amerikai fegyverek miatt nyugtalankodnak . .. Tény, hogy mostanában már szinte divat Nyugaton „palesztin haza” létrehozá­sának szükségességéről be­szélni. Carter után ezt tették a londoni „kilencek” is. Ter­mészetesen azonban ma még arról sincs szó, milyen is lenne, hol is lenne az önálló palesztin állam, s egyáltalán önálló lenne-e? Callaghan angol kormányfő szerint „a palesztin államnak a megöl- - dás folyamatában kell konk­retizálódnia”. Az arab világban többen figyelmeztetnek az új izraeli kormány háborús terveire, így különös figyelmet érde­mel Hafez Asszad Szíriái el­nök egy nyilatkozata, amely­ben egy ötödik közel-keleti háború veszélyéről tett emlí­tést. A sziriai diplomácia nap­jainkban különösen aktív: Musztafa Tiassz tábornok, hadügyminiszter Moszkvá­ban tárgyal, Khaddam kül­ügyminiszter pedig Nyugat- Európában, a hét végén Pá­rizsban fordult meg. Pálfy József Turistaromantika Szex, napfény, bársonyos ho­mok, kaland, felfedezés. Ezt ke­resi az amerikai és az európai turista, Afrika, Ázsia, és Dél- Amerika tájain. Ezt kínálják ne­ki. Bármilyen vonzóan hangoz­zék azonban ez, közelről nem ilyen szép a menyasszony. Leg­alábbis ezt állapította meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének gazdasági és szociális tájékoztató központja egy vizsgálat alapján. S mi több, a jelentés ezt a meg­lepő kérdést teszi fel: „Vajon a turizmus nem lett-e a gyarma­tosítás új formája?*1 Az idegenforgalom — nem vi­tás — nagyon is szükséges va­lutát hoz az illető államok pénz­tárába, de ezt drágán kell meg­fizetniük. Több értelemben is. Az amerikai és az európai idegen- forgalmi társaságok szigorú fel­tételeket szabnak, repülőtereket, utakat, szállodákat építtetnek az afrikai, az ázsiai és a dél-ame­rikai kormányokkal — a költ­ségek fedezésére azonban külföl­di kölcsönöket kell felvenni, és évekig fizetik a kamatokat. És ki szállítja a szállodák elegáns berendezését, a színes levelező­lapokat, a filmet a turisták gé­pébe, de olykor a húst, az ás­ványvizet és a bort is, hogy a kedves vendég elégedett legyen? Jobbára külföldről vásárolják. Az idegenforgalom munkaal­kalmakat teremt. Igaz, — válaszol­ja a jelentés —, de az igényesebb feladatok elvégzésére külföldie­ket alkalmaznak, a ,.bennszülöt­tek” pedig nagyon alacsony bért kapnak. Ezért tudnak a társasá­gok viszonylag olcsó utakat aján­lani, hirdetni. A turisztikai központok kiépítésével — vet­hetnénk a jelentés ellenébe — behozzák a civilizáció áldásait az elmaradt vidékekre. A vizsgála­tot végzők savanyúan mosolyog­nak erre: a tunéziai Djerba üdü­lővárosban a turisták számára épített szállodákban saját vízel­látó berendezések működnek — de a helybeli lakások nyolcvan százalékában nincs folyóvíz. Es ezzel kapcsolatban teszi a jelen­tés a legkülönösebb megállapí­tást; sok helyütt szándékosan fenntartják a régi, az elmaradott, a szegényes vagy éppen nyomo­rúságos állapotokat, mert — ál­lítják — ez a romantikus, az eg­zotikus, ez vonzza a turistákat, ezt lehet érdekesen fényképezni, ezt keresi az idegen. Az amerikaiak és az európaiak — így vonja meg a mérleget az ENSZ-jelentés —, elfogyasztottak már saját természeti környeze­tüket, most elkezdik fogyasztani a harmadik világét. Csakhogy az ilyenfajta idegenforgalom a har­madik világ országainak nem hajt igazi hasznot. Legfeljebb a clevelandi vagy a hamburgi csa­lád otthon, utazás után elő veheti a dia felvételeket, levetítheti a vendégeknek. S közben egy pil­lanatig sem gondolnak arra, hogy azokon a helyeken, ahol a fei- vételek készültek, az emberek többsége belátható időn belül még csak azt se fogja tudni, hogy mi az a fényképezőgép és mi a dia­felvétel. Tatár Imre Brezsnyev köszönőlev ele Leonyid Brezsnyev a Pravda szombati számában nyilvá­nosságra hozott levelében köszönte meg a legfelsőbb tanács elnökségének elnökévé választása alkalmából címére érkezett üdvözleteket.­„A legfelsőbb tanács elnökségének elnökévé történt meg­választásom alkalmából számos üdvözlő levél és távirat ér­kezett hozzám az ország különböző részeiből és külföldről — írja Brezsnyev. — Sajnos, nincs lehetőségem külön-külön vá­laszolni valamennyire, ezért a Pravda és az Izvesztyija fel- használásával fejezem ki hálámat mindenkinek, aki kinyilvá­nította jókívánságait. Megörvendeztettek a szovjet emberek, kommunisták és pártonkívüliek őszinte és megindító levelei. Köszönöm önöknek, drága honfitársaim, a jó érzéseket, a párt iránt ki­fejezett bizalmukat, nagy ügyünkhöz való hűségüket. Mindez fellelkesít, újabb energiát és munkavágyat ad, hogy a szov­jet nép boldogsága és jóléte, a kommunizmus győzeime nevé­ben dolgozzam tovább.” Tőkés gazdaság Hetek és kilencek TIZENHAT ORSZÁG há­romszáz millió fogyasztóját átfogó szabadkereskedelmi övezet körvonalazódik Nyu- gat-Európában. Július else­jétől ugyanis a Közös Piac és az Európai Szabadkeres­kedelmi Társulás (EFTA) 1972-es megállapodásának értelmében megszűnnek az ipari vámok a két gazdasá­gi közösség között. Ez pedig azt jelenti, hogy azoknak az országoknak — elsősorban természetesen a kelet-euró­pai szocialista államoknak amelyeknek eddig is nehéz­ségeket okozott az EGK vámfalait áttörni, most újabb akadályokkal kell megküzdeniük. A hatalmasra táguló szabadkereskedelmi területen belül a tarifák el­törlésével lényegesen dina­mikusabb lesz az áruforga­lom. Az EFTÁ-nak eddig sem voltak közös vámhatá­iS*7. julius 3., vasárnap rai. s a mostani egyezmény lényege a kereskedelmi kap­csolatok erősítése a EGK- val. Az EFTA-tagok mind erő­teljesebb vágyódása az Eu­rópai Gazdasági Közösség után valójában hosszú tör­ténelmi folyamat eredmé­nye, pedig tizenhét évvel ezelőtt a szabadkereskedők társulása a Közös Piac gaz­dasági erejének befolyásá­nak az ellensúlyozására ala­kult meg. Az idők során azonban összezsugorodott, hiszen az EGK a tehetős ta­gokat magához vonzotta. Igaz, már létrejöttekor la­zább szövetségnek indult, mint a szorosabb integráció­ra törekvő vetélytársa- Az EFTA annak idején volta­képpen az angol tőke érde­keit fejezte ki. Célja pusz­tán az egymás közötti vá­mok feloldása volt. A fő­ként brit elképzelések sze­rint összeálló egykori „he­tek” (Anglia. Dánia, Norvé­gia. Portugália Svájc és Svédország) legtöbbje az EGK megszületésekor fon­tos piacokról szorult ki. Érthető volt tehát, hogy ők is összefogtak. A Közös Pia­con belüli együttműködés fejlődése, szervezeti kereté­nek és határozott politiká­jának a kirajzolódása, no meg a hagyományos part­nerek iránti mélyebb „ro- konszenv” azt eredményez­te, hogy Anglia és Dánia búcsút intett az EFTÁ-nak és csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. A kilencek hatalmas és csábító piaca arra ösztönzi az Iz- landdal és Finnországgal, mint társult taggal bővült heteket, hogy mindinkább az EGK vonzáskörébe kerül­jenek. A HETEK ÉS A KILEN­CEK VISZONYA nyilván szóba került a Közös Piac londoni csúcsértekez­letén június 29-én és 30-án. Persze nem azért rendezték a kormányfők konferenciá­ját közvetlenül július elseje előtt, mert ennyire kihang- súlyozandónak tartják e dá­tumot. Ez inkább csak vé­letlen. Brüsszelben egyéb­ként is örülnek ugyan a szerződésnek a betekkel, de nem győzik elégszer ismé­telni,' hogy a két csoporto­sulás célkitűzései és megva­lósulási formái alapvetően eltérnek egymástól. EGK- körökben némileg félnek is a közösség túlzott kibővülé­sétől és felhígulásától. Az angolok — a heteket árván hagyó EFTA-szülők — azon­ban csak a Szabadkereske­delmi Társulást hagyták el, kereskedelmi elképzeléseiket nem, s ezért nem bánnák, ha kicsivel lazábbra fognák a közös piaci gyeplőket. PARADOX MÓDON az EFTA májusi csúcsértekez­letén a belső gondokon kí­vül az EGK-ról esett a leg­több szó. Soares portugál kormányfőt faggatták arról, hogy Lisszabon miként gon­dolja belépését a Közös Pi­acba. Valószínűleg 1980 tá­ján válik ki végleg az EF- TÁ-ból Portugália, s próbál beilleszkedni abba a közös­ségbe, amely a tőkés kon­szolidációhoz a leghathátó- sabb támogatást nyújtotta. S a két tömb közül a na­gyobbikhoz igyekeznek kö­tődni más országok is: Spa­nyolország. Görögország és Törökország. Ha tehát az EFTA nem közeledett volna egykori riválisához, akkor alighanem elviselhetetlen próbatétellel kellene szem­benéznie. Beke Miklós 0 Csepel Autógyár 3. sz. Gyára felvételre keres: esztergályos, marós. köszörűs, géplakatos szakmunkásokat, férfi és női betanított munkásokat, takarítónőket. JELENTKEZÉS: a gyár üzemgazdasági osztályán. Eger, Kistályai u 2 sz. > ~ " ......" 1 ■ I. i i -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom