Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
Heti külpolitikai összefoglaló (\A\VWWWWWWWW\AAA/WNAAWAAAAAAi\VNAAAA/WVVNAA^/WWVVW'< Í AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ Andreotti olasz kormányfő Rómába érkezett — lan Smith bejelentette, hogy Rhodesiában augusztus 31-én, £ választásokat rendeznek | i>D < Leonyid Brezsnyev a Krímben fogadta Erich Honeckert — $ Giscard d’Estamg és Schmidt kancellár Strasbourgban | találkozott n. $ SZERDA A Biztonsági Tanács egyhangú döntéssel javasolta az ENSZ közgyűlésének, hogy vegye fel Vietnamot tagiai sorába — Pekingben falragaszok Teng Hsziao-ping rehabilitálását adták hírül JSÜ TORTOK Újabb pekingi tacepaók szerint, a ,,négyek bandáját” kizárták a Kínai Kommunista Pártból — Súlyos f egy vei es összeütközés volt az egyiptomi—líbiai határon — Begín, izraeli kormányfő befejezte washingtoni tárgyalásait FENTEK Földcsuszamlásszerű vereséget szenvedett a sri lankai választásokon Bandaranaike asszony pártja — Jasszer Arafat közvetítő tárgyalásai Tripoliban és Kairóban 'VOMBAT Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák eszmecseréje a Krím-fél szigeten'-— Owen brit külügyminiszter Washingtonban Rhodesia sorsáról tárgyal — Tömegtüntetések köszöntik Kínában Teng Hsziao-ping rehabilitálását és a „négyek bandájának” a pártból történt kizárását A hét 3 kérdése Begin izraeli kormányfő washingtoni látogatása a Közel-Keletre irányította a hét elején a világ figyelmét. Nyilvánosságra került a sokat emlegetett „titkos béketerv”, amellyel kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés: közelebb hozza-e a békét? Békétlenség jelentkezett az arab világban Líbia és Egyiptom viszonyában: a két ország határán még a fegyverek is dörögni kezdtek. Menynyiben lehet összefüggésben Kairó és Tripoli szembenállása a közel-keleti helyzet új alakulásával? A hét — szerencsére — hozott egy békés, jó hírt is: a szocialista Vietnamnak az ENSZ-be való felvételére egyhangúan tette meg a javaslatot a Biztonsági Tanács. Miért visszakozott az Egyesült Államok, amely pedig már háromszor megvétózta a vietnami tagfelvételt? Izrael „béketerve” közelebb hozza-e a Közel-Keleten a békekötés lehetőségét? Amikor a május közepén Izraelben megrendezett választásokból a jobboldali li- kudcsoport 'került ki győztesen, s amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Begin kerül a kormányfői székbe, az arab világ nagyobbik felében az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a „héjának” számító Begin egy újabb háború felé viszi országát. Hiszen az új miniszterelnök eddig hallani sem akart tárgyalásokról, a megszállt arab területek visszaadásáról. Pedig még Washingtonban is egyre ismétlődtek a hivatalos nyilatkozatok — némileg „olaj szagú” nyilatkozatok — arról, hogy még ez évben össze kell ülnie a genfi békeértekezlet- nek, s hogy ott szó kell essék Hírek képekben Pekingben tömegtüntetésen üdvözölték a korábban leváltott Teng Hsziao-pingnek a hatalomba való visszahelyezését. (N épújság-telefotó — AP —KS) Anvar Szódat egyiptomi elnök rádióbeszédében élese támadta Líbiát. (Ncpújság-lelefoió — KS) a palesztinok „nemzeti otthonának” megteremtéséről is. Begin első washingtoni látogatása előtt látszólag ellentét feszült a két álláspont között. Számos tárgyilagos politikai megfigyelő viszont azt, hogy igazi ellentét nincs, csupán szándékosan dramatizálták a helyzetet a hivatalos propagandagépezetek irányítói. Miért? Azért, hogy a Carter—Begin találkozó után mindkét részről sikert könyvelhessenek el: Begin azzal büszkélkedhet, hogy továbbra is teljes támogatást kap az amerikaiaktól. Carter pedig azzal érvelhet, hogy íme. még Begin is hajlik a tárgyalásokra ... A sojcat emlegetett „titkos béketerv” nyilvánosságra hozatalakor az izraeli kormányfő értésre adta. hogy Egyiptomnak készek visszaadni jóformán az egész Sínai-félszigetet, Szíriának pedig a Golan-fennsík egy részét. Ami viszont a Jordán bal partján levő területet, a leendő Palesztinának (a Gá- zai-övezettel együtt) kiszemelt területét illeti, ott nem hajlandók egy talpalatnyi föl det sem kiüríteni. 'Jeruzsálemről nem is beszélve... A genfi béketárgyalásokon már októberben részt venne, de csak úgy, ha ott a PFSZ képviselőit nem engedik a tárgyalóasztalhoz! Ilyen körülmények között aligha lehet másra számítani, mint arra, hogy a szavakban hangoztatott tárgyalási készség ellenére sem jön létre októberben a genfi közel-keleti békeértekezlet. Az arab fővárosok többségéből is elutasító válaszok érkeznek. a Szovjetunió pedig, mint a genfi értekezlet társelnöke, nem járulhat hozzá a palesztin nép jogait sértő megoldáshoz. Van-e összefüggés a líbiai—egyiptomi ellenségeskedés és a közel-keleti helyzet új alakulása között? A héten fegyveres összetűzéshez vezetett Egyiptom és Líbia korábbi keletű politikai szembenállása: az egyébként egymásnak ellentmondó kairói és tripoli jelentések egyben megegyeztek, nevezetesen abban, hogy lőttek egymásra egyiptomi és Az afrikai földrészen a gyarmatosítás történelmi örökségeképpen egész sor, világpolitikai méretekben is veszélyes feszültséggóc alakult ki. Ezeknek a sorában is különleges helyet foglal el az a mind nagyobb szabású manőver, amelynek célja az etiópiai forradalom megfojtása. Nem véletlen, hogy Etiópia körül ilyen rendkívül éles helyzet alakult ki. Ennek határozott politikai és stratégiai magyarázata van. Ami az ügy politikai részét illeti, egyre több jel mutat arra, hogy az Etiópiát kormányzó katonai forradalmi tanács és elnöke, Mengisztu Mariam, a tudományos szocializmus elvei alapján igyekszik elindulni azon a rendkívül hosszú úton, amelyet a rabszolgatartó rendszerből és a feudalizmusból éppenhogy kiemelkedő országnak meg kell tennie. A vezető katonai csoportnak ez a törekvése a politikai gyakorlatban azt jelenti, hogy az etiópiai rendszer a Szovjetunió sokoldalú — mindenekelőtt diplomáciai és gazdasági — támogatásával kíván előre haladni. Stratégiai helyzet Ha mindez egy kisebb, és kevésbé érzékeny fekvésű országban történne, akkor is szükségszerűen elindítaná az imperialista és neokolo- nialista erők ellenreakcióját. Etiópia azonban tizennégyszer akkora, mint Magyarország, lakossága afrikai viszonylatban tekintélyes: megközelíti a harminc- milliót. Éppen nagy kiterjedésénél fogva stratégiai líbiai katonák, hogy harckocsik vonultak fel itt és <)tt, s hogy légiharcokra is sor került. Kairó és Tripoli vezetői a 70-es évek elején szoros baráti kapcsolatban állottak egymással, még államszövetséget is meghirdettek a két ország és Szíria egyesítésére. Líbia a maga tekintélyes olajjövedelméből nagy összegű segélyt folyósított Egyiptomnak. Sok tízezer egyiptomi talált munkát a gyéren lakott, de nagyszabású iparosítási programot folytató Líbiában. Szadat és Kadhafi között a viszony akkor kezdett romlani. amikor az egyiptomi elnök Kissinger amerikai külügyminiszter szavára hallgatva belement „a kis lépések taktikájába” és fokról fokra feladta Izraellel szembeni harcos magatartását, az ország kapuit pedig megnyitotta a külföldi, főleg az amerikai tőke előtt. Az Egyesült Államok befolyásának egyiptomi növekedésével, a szovjet—egyiptomi viszony romlásával egyenes arányban vált mind barátságtalanabbá a kapcsolat Egyiptom és Líbia, Szadat és Kadhafi között is. A súlyos belső gondokkal, az inflációval, munkanélküliséggel, nyomorral küszködő kairói kormányzatot mostanában fanatikus mohamedán csoportok is támadják. Az egyiptomi propaganda Líbiát vádolta e „felforgatok” támogatásával. A közel-keleti helyzet és a mostani fegyveres összetűzés között ott lehet az összefüggés. hogy az imperializmusnak és kiszolgálóinak éppen most vált fontossá az arab világ egységének szétzilálása, nehogy az előbb- utóbb mégiscsak elkezdődő tárgyalási szakaszban az arab országok közös fellépéssel álljanak például a palesztinok oldalára. Fordítva: ez az összefüggés magyarázza Arafatnak, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjének Kairó és Tripoli közötti közvetítési tevékenységét. A palesztinoknak szükségük van mind az egyiptomiak, mind a líbiaiak támogatására! összekötő kapocs Kelet-Af- rika északi (Egyiptom, Szudán). és déli (Kenya, Tanzánia) része között. Mind politikai, mind pedig hadászati szempontból bonyolítja még ezt a helyzetet a Vörös-tenger és az Adeni-öböl kijáratának, valamint Szomáliának a problémája. Itt három, egymással összefüggő, veszélyesen feszült kérdést kellene megoldani. Az egyik Etiópia északi tartományának, a Szudánnal határos Erifreának a szeparatista mozgalma. Ezt a mozgalmat a forradalmi kormányzat a császári Etiópiától „örökölte”. A szeparatista mozgalom előjele azonban megváltozott, hiszen más dolog leszakadni egy feudális császárság testéről és ismét más megbontani egy politikailag haladó, forradalmi rezsim egységét. Emellett a Eritrea- kérdés nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Eritrea nélkül Etiópiának nincs vörös-tengeri partvonala. Erit- reával együtt azonban körülbelül nyolcszáz kilométer hosszúságban kézben tartja a Vörös-tenger nyugati partjának déli felét. Márpedig: a közel-keleti olaj tíz százaléka a Vörös-tengeren keresztül halad Nyugat-Euró- pa felé. Ezzel összefügg a Szomália és Etiópia közötti viszony. Szomália Etiópiához hasonlítható forradalmi politikát folytat — a kél ország között mégis rendkívül éles a feszültség. Lényegében azért, mert Szomália igényt tart az egyik nagy etióp tartomány, Oga- den egy részére. SzoMiért nem élt vétójogával az Egyesült Államok a Biztonsági Tanácsban, a szocialista Vietnam ENSZ- tagsága ellen? Negyedszer már nem merte, nem tudta, nem akarta felemelni kezét az USA képviselője a Biztonsági Tanácsban, hogy a szavazáskor megvétózza a Vietnami Szocialista Köztársaságnak az ENSZ tagjai közé való felvételét, — pontosabban még nem a felvételét, csak a javaslatot. amely a közgyűlés elé kerül majd ... Háromszor már útját Nyílta az USA ennek, nem öregbítve ezzel tekintélyét. Volt abban valami a vietnami vereség miatti keserűségből, a kicsinyes bosszúból ... A Carter-kor- mányzat már nem kockáztatta tekintélyét egy újabb vétóval. A Vietnami Szocialista Köztársaság jogát arra, hogy az ENSZ tagja legyen. ki merné ma már vitatni? A győzelem után. Észak és Dél egyesítése után egy 50 milliós ország formálódott Dél- kelet-Ázsiában, amely nemcsak Indokínában, hanem az egész térségben, sőt az egész világban jogosan vívott ki magának elismerést. Majdnem száz országgal van már diplomáciai kapcsolata. A világbéke fenntartásához — ami pedig az ENSZ fő célja — a Vietnami Szocialista Köztársaság nagymértékben hozzájárulhat. Jellemző, hogy a Biztonsági Tanács nem is szavazott, hanem a tagállamok képviselői egyöntetűen megállapodtak abban, hogy kimondják a „konszenzust”, a teljes egyetértést. Amiből most már az USA sem kívánta kivonni magát. Persze, nem elég az, hogy Amerika már nem akadályozta meg a szocialista Vietnam ENSZ-tagságát. További és még fontosabb kötelezettsége, hogy hozzájáruljon — a nixoni ígéret szerint — a háborús sebek be- gyógyításához. a háborús károk jóvátételéhez. Az igazságtalan és embertelen agresszió során amerikai bombák okozták azokat. Pálit/ József mália e pillanatban valószínűleg egs-sz Afrika stratégiailag legfontosabb állama. Afrika úgynevezett „szarván” fekszik, tehát övé az Adeni-öböl déli partja, szemben az Arab-félszigettel. És övé csaknem ezerötszáz kilométer hosszúságban ettől délre az afrikai partvonal az Indiai-óceán mentén. Ez az az útvonal, ahol a közel-keleti olaj további nyolcvan százaléka hajózik Nyugat-Európa felé. Ha tehát a forradalmi Etiópia és Szomália szövetségesek, akkor Kelet-Afrika stratégiai helyzete döntően megváltozik mind az imperializmus politikai, mind pedig katonai és gazdasági érdekeinek kárára. A jelenlegi helyzet lényege éppen az, hogy a legkülönbözőbb politikai erők eddig sikerrel torpedózták meg Etiópia és Szomália közeledését. Azonos vagy nagyon hasonló politikai vonaluk ellenére a két országot heves és elkeseredett viszály állítja szembe egymással. Ennek a viszálynak része a harmadik stratégiai elem, a most függetlenné vált hajdani francia gyarmat, a Dzsibuti Köztársaság. Ez éppen az egész körzet stratégiai gyújtópontjában he- lyeskedik el, pontosan a Vörös-tenger kijáratánál, Szomália és Etiópia között. Végül: itt van Etiópia egyetlen, létfontosságú vasútvonalának, az Addisz-Abeba— Dzsibuti vasútnak a végállomása. . \ rijadi bankár Aligha lehet csodálni, hogy óriási erők mozdulnak Ostromgyűrű Etiópia körül Hét végi jegyzet Ideológiai injekció? Az emberek hiszékenyek, példákért általában nem is kell messzire menni, de ezullal niesz- szire, az afrikai Angolába megyünk. A Journal de Angola című lu- andai lap nemrég kénytelen volt cikket írni arról, hogy a kommunizmust nem lehet injekció segítségével betáplálni \az emberekbe, ehhez egész más eszközök, utak-módok szükségesek. No, de nem véletlenül irt erről a témáról az angolai újság. Az ország történetében először nagyszabású gyermekmentő akciót indított ugyanis a kormány: elrendelte, hogy minden kicsit be kell oltani gyermekbénulás ellen. Orvosok és ápolók kezdtek hozzá a munkához, bejárták a városokat és a falvakat, a legelha- gyatottabb helyeket is, hívták a szülőket, magyaráztak, igyekeztek bizalmat kelteni gyakorta olyan emberekben, akik soha életükben nem kaptak injekciót, de talán még egy tablettát sem, Dolgozni kezdett azonban az ellenzék, a haladó kormányzat ellenségeinek tábora is. Suttogva, ellenőrizhetetlen és sejtelmes fülbe súgások útján kezdték elterjeszteni: a fehér köpenyes kormányemberek nem valami betegség ellen küzdenek, hanem a kommunizmust oltják be a gyerekekbe. (Mellékesen szólva feltételezhető, hogy az angolai falvak lakóinak jó része nem is tudja, mi az a kommunizmus, de ha a falu tekintélyes varázslója ilyen szent borzalommal beszél róla . . . akkor csak valami szörnyűség lehet.) A kormánynak meg kellett tehát indítania az ellenpropaganda-hadjáratot. Akárhogy is nézzük, a gyerekeket meg kell óvni a szörnyű járványtól azokban a. legeldugottabb falvakban is, ahol a több száz éves portugál uralom alatt minden egészségügyi gondozást nélkülöztek. S el kell terjeszteni nemcsak a védőanyagot, hanem azt a tényt is, hogy az ideológiák nem a kiskanálba cseppentett gyógyszerekkel, nem a bőrön vagy a vénán át terjednek . . . Bár, ki tudja? A szóban forgó vakcina közvetlenül valóban a gyermekbénulástól óvja a gyerekeket, a cseppekben a leggondosabb vegyelemzés se tudná kimutatni a kommunizmus elemeit. De ha a szülök több esztendő tapasztalatai alapján megértik, hogy mi ennek az akciónak a célja, kik és miért érkeznek hozzájuk rendszeresen fehér köpenyben, és kik küldik őket. Továbbá, ha ezek a gyerekek egészségesen felnőnek, és tudni fogják, milyen rendszernek köszönhetik megmenekülésüket ettől és sok más járványtól — talán még azt is elmondhatjuk majd, hogy a cseppekkel mégiscsak a kommunizmus eszméit vitték beléjük. Tatár Imre meg Etiópia elszigetelésére és megfojtására. A legközvetlenebb szerepet ebből a szempontból Szudán játssza, amely az Etiópia-ellenes erők propaganda- és utánpótlási központja, s az erit- regi szeparatista hadsereg fő támogatója. Szudán mögött sorakozik fel Egyiptom, bankárként Szaúd-Ará- bia és természetesen a háttérben a-z egész stratégiai koncepció kidolgozója: az Egyesült Államok. (Nem érdektelen megemlíteni, hogy a legutóbbi hetekben Kína is csatlakozott ehhez a szövetséghez. Pekingben fogadták a szudáni külügyminisztert és egyértelmű támogatásról biztosították.) A front másik szárnya Szomália. Itt az a különleges helyzet alakult ki, hogy a rendszer megtartotta bel- politikailag forradalmi orientációját — miközben objektív szövetségesévé váltak mindazok a nemzetközi erők, amelyek Etiópia megfojtására törnek. Éppen ezért a helyzet kulcsát Etiópia és Szomália viszonyában kell keresni. A világ haladó erői arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy a két ország közötti feszültséget feloldják. Ha sikerül felülemelkedni a törzsi múltban gyökerező, makacs, de voltaképpen másodrendű területi problémákon — a két rendszer természetes szövetségese egymásnak. A „déli front” helyzetének alakulásától függ, hogy az imperializmus be tudja-e zárni az ostromgyürüt Etiópia körük —i —e
